2012. március 29.
Kenneth & Gloria Copeland: Hogy az imádságaitok meg ne hiúsuljanak
Ha pedig [valóban] a világosságban élünk és járunk, amint Ő maga a
világosságban van: [igazi, töretlen] közösségünk van egymással.
– 1 János 1:7
Az egyik terület, amire nekünk hívőknek különösen ügyelnünk kell, a kapcsolataink. Figyelnünk kell Isten Igéjére ezen a területen. Ne akadékoskodjunk egymással, és ne kritizáljuk egymást, mert ezzel akadályozzuk az erőt, amit Isten adott nekünk, hogy sikeressé tegyen bennünket ebben a világban.
A viszálykodás problémát okoz a szellemi birodalomban is. Megnyitja az ajtót az ördögnek. Megválaszolatlanok maradnak az imáink. Még azt is megakadályozza, hogy az angyalaink munkálkodjanak az érdekünkben!
Péter azt írta a férjeknek az 1 Péter 3:7-ben, hogy megértően, figyelmesen éljenek együtt a feleségükkel, „mint gyöngébb edénnyel, megadván nékik a tiszteletet, mint akik örököstársak az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.” Férjek és feleségek. Szülők és gyermekek. Munkatársak. Gyülekezeti tagok. Mindannyiunknak rá kell ébrednünk, hogy milyen veszélyes a viszálykodás, és el kell kezdenünk szeretetben járni.
Áraszd ki Isten Igéjének világosságát a kapcsolataidban! Mélyedj el abban az igazságban, hogy mindannyian részei vagyunk egymásnak, és szerezz erről kijelentést. Ismerd fel, hogy – amiként az Efézusi levél mondja – egy Test és egy Szellem vagyunk, és igyekezzünk, komolyan törekedjünk megtartani, megőrizni a Szellem egységét és összhangját (Efézus 4:3-4*).
Áradjon Isten ereje minden kapcsolatodban! Tanulj meg a világosságban járni!
Igei olvasmány: Róma 15:1-7
|
Kenneth E. Hagin: A feltámadás ereje
Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét…
Pál valójában azért imádkozott az Efézusi levélben, hogy az egyház kinyilatkoztatott tudást kapjon a szellemi dolgokról. Ha már egy ideje imádkozod az efézusi imákat, ahogy javasoltam, akkor tudod, hogy Pál azt akarta, az efézusi hívők szerezzenek tudomást arról, hogy “…mi az Ő hatalmának [erejének] felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból,és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik, nemcsak e világon, hanem a következendőben is.” (Ef. 1,19–21)
A mindenható Isten ereje olyan hatalmas mértékben nyilvánult meg Jézusnak a halálból való feltámasztásakor, hogy valójában ez volt Isten leghatalmasabb munkája! Isten pedig azt akarja, hogy tudjuk meg, mi történt, amikor ez bekövetkezett.
A levegőbeli hatalmasságok minden erejükkel meg akarták akadályozni a feltámadást. Ezek a gonosz erők arra törekedtek, hogy meghiúsítsák Isten tervét. A mi Urunk Jézus Krisztus azonban diadalmasan legyőzte ezeket az erőket és magasan felettük ült le a trónra, ahol a magasságos Mindenható hatalmával uralkodik. A mi hatalmunk forrása tehát ebben a feltámadásban található és abban, hogy Krisztust Isten ültette le a trónra.
- Filippi 3,10.
Pál valójában azért imádkozott az Efézusi levélben, hogy az egyház kinyilatkoztatott tudást kapjon a szellemi dolgokról. Ha már egy ideje imádkozod az efézusi imákat, ahogy javasoltam, akkor tudod, hogy Pál azt akarta, az efézusi hívők szerezzenek tudomást arról, hogy “…mi az Ő hatalmának [erejének] felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból,és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik, nemcsak e világon, hanem a következendőben is.” (Ef. 1,19–21)
A mindenható Isten ereje olyan hatalmas mértékben nyilvánult meg Jézusnak a halálból való feltámasztásakor, hogy valójában ez volt Isten leghatalmasabb munkája! Isten pedig azt akarja, hogy tudjuk meg, mi történt, amikor ez bekövetkezett.
A levegőbeli hatalmasságok minden erejükkel meg akarták akadályozni a feltámadást. Ezek a gonosz erők arra törekedtek, hogy meghiúsítsák Isten tervét. A mi Urunk Jézus Krisztus azonban diadalmasan legyőzte ezeket az erőket és magasan felettük ült le a trónra, ahol a magasságos Mindenható hatalmával uralkodik. A mi hatalmunk forrása tehát ebben a feltámadásban található és abban, hogy Krisztust Isten ültette le a trónra.
Megvallás: Az az Erő, amely feltámasztotta Jézust a halálból, az áll e hatalom mögött! |
Joel Osteen: Ne add fel a holnapod!
Nem számít, mi történik ma, Isten nagyszerű jövőt tartogat a
számodra! Lehet, nem könnyű ezt most észrevenned, de Isten már új kezdetet, új barátságokat,
új lehetőségeket készített el számodra. Lehet a tavalyi évben ért pár kudarc és
nehézség, de ne kövesd el azt a hibát, hogy azt hiszed ez az év is ugyanilyen
lesz. Ideje valami újat látni, mert ez egy új nap!
Hívőként ez legyen a hozzáállásunk: "A rossz gazdasági helyzet ellenére nem aggódom. Tudom, Isten előttem jár, és megígérte, hogy folyót fakaszt a sivatagokban".
Vagy pedig: "Talán az orvosi jelentés nem ígér sok jót, de az én másik kijelentésem azt mondja, Isten visszaállítja az egészségem. Hiszem, hogy Isten elkezdte a gyógyításom, egészségem és győzelmem biztos Őbenne."
Vagy talán lehet, hogy gyermeked nem a helyes úton jár. Emberileg lehetetlen helyzetnek tűnik. De a mi hozzáállásunk ez:
"Tudom, hogy Isten képes a lehetetlenre!
A gyermekem betölti elhívását!"
A gyermekem betölti elhívását!"
Légy ma bátor, és ne add fel a holnap reményét, mert Isten
nagyszerű jövőt tartogat a számodra!
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr,
békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Jeremiás
29:11
Károli Gáspár fordítás
Mond el ezt az imát: Drága Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy reményt és jövőt adsz nekem. Köszönöm, hogy szeretsz engem.
Köszönöm, hogy engem választottál. Köszönöm, hogy örömöd leled bennem. Kérlek,
hogy a szívem és lelkem a Te terveiden keresztül újuljanak meg. Jézus nevében
kérlek téged, Ámen.
Joel Osteen
Oswald Chambers: AZ ELHANYAGOLT TITOK
"Az én országom (királyságom) nem e világból való"
(Jn 18,36).
Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a
gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből,
hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen
erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak
Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten
országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek
van" - titokzatosan, elrejtetten. A keresztyén munkások sokszor túlságosan
a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való
személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik.
Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. Urunk
életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és
rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell
lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való
személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek
szemében.
Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik
az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten
igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani
körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák
várnak rád. De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy
Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a
túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni. De
ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz -
ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd
hozzá, bármi történjék is, és tud használni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Bővített Biblia – Ó-és Újszövetség
Biblia fordítások és audió
Készítette: Mindenlehetséges
http://www.mindenlehetseges.hu/biblia-forditasok/biblia-forditasok-es-audio/
Online olvasható Biblia fordítások:
Bővített Biblia– Ó-és Újszövetség (nem teljes)
Károli fordítás– Ó-és Újszövetség (az Újszövetség online hallgatható is)
Károli fordítás - Ó-és Újszövetség
SzIT (Szent István Társulat) – Ó-és Újszövetség
Protestáns fordítás – Ó-és Újszövetség
Káldi Biblia online - Ó-és Újszövetség
Sylvester János – Újszövetségi fordításáról, s itt le is lehet tölteni.
Békés-Dallos fordítás
Biblia fordítások egymás mellett olvasva – Újszövetség
Biblia fordítások – 18 magyar nyelvű fordításból választhatsz!
Egyszerű fordítású Biblia – vagy Modern Biblia – letöltés
Letölthető Bibliák:
Csia fordítás
Egyszerű fordítású, modern Biblia
Vida fordítás
Vida fordítás 2- pdf
Vida fordítás 2- doc
Protestáns Biblia
Krisztus Szeretete Egyház fordításában - Ószövetség
Krisztus Szeretete Egyház fordításában – Újszövetség
Audió, hangzó Biblia:
Károli
Újszövetség (teljes, narrátor: Tóth
Géza) – a kiválasztandó könyv melletti hangszóróra kattintva hallgathatod
Ó-és
Újszövetség (hallgatható és
letölthető formában)
Bibliai segédanyagok:
Biblia programok:
e-Sword
bibliai program – külön lehet a
magyar nyelvű modulokat letölteni.
Biblia különlegességek:
Görög Biblia, Újszövetség - magyar nyelvtani elemzésekkel, szavanként. Beírva
a bibliai könyvet és verset, keresésre kattintasz, és az egyes szavakra.
Hal nélküli halászok példázata
Történt egyszer, hogy volt néhány ember, akik halászoknak nevezték magukat, és
íme, sok hal nyüzsgött a környék vizeiben. Az egész vidéket patakok és tavak
tarkították, mindegyikben tömérdek a hal, és a halak éhesek voltak.
Azok, akik halászoknak nevezték magukat, heteken, hónapokon, éveken keresztül
tanácskozásra ültek össze, és hivatásukról, a halászatról, a bőséges
halállományról és arról beszélgettek, hogyan lehetne halászni.
Évről évre pontosan megfogalmazták a halászat jelentőségét, hivatásként emlegették a halászatot, és bejelentették, hogy a halász elsődleges feladata mindig is a halfogás.
Állandóan új és jobb módszerek, és a halászat új és jobb meghatározásai után kutattak.
Ám egy dolgot nem tettek: nem halásztak.
Nagy, műgonddal megtervezett és költséges oktatóközpontokat építettek, amelyek eredeti és elsődleges célja az volt, hogy a halászokat megtanítsák a halfogás fortélyaira. Mindezek alatt az évek alatt tanfolyamokat tartottak a halak szükségleteiről, természetéről, osztályozásuk módszereiről, a halak pszichológiai reakcióiról, és arról, hol lehet halakat találni.
Az oktatóknak doktori címük volt a halászat tudományából, ám ezek az oktatók nem halásztak. Kemény, szorgalmas tanulás után évről évre sokan végeztek, és kaptak diplomát halászatból.
Egy, a halászat szükségességéről tartott tanácsozás után egy fiatal résztvevő elment halászni. Másnap arról számolt be, hogy két nagyszerű halat fogott. Kiváló fogásáért kitüntették, és felkérték, hogy lehetőség szerint vegyen részt az összes fontosabb tanácskozáson, ahol elmondhatja, hogyan akadt a horgára a két nagy hal. Abbahagyta tehát a halászatot, hogy legyen ideje beszámolni a többi halásznak, és filmet készítsen a nagy fogásról. Jelentős tapasztalata jutalmául beválasztották a halászok szövetségének elnökségébe is.
El kell ismernünk, hogy a „halászok" között sokan valóban odaadó buzgalommal végezték a dolgukat, áldozatokat hoztak, és minden nehézséget vállaltak. Hiszen nem mesterüket követték-e, aki azt mondta: „kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket"? Képzeljük el, hogy mennyire megsértődtek néhányan, amikor egyszer valaki felállt, és kijelentette, hogy akik nem fognak halat, nem is igazi halászok, akárhogy erősködnek. Megállapítása mégis helyesnek tűnt.
Halász-e az az ember, aki évről évre nem fog halat? Követi-e valaki a Mesterét, ha nem halászik?
Évről évre pontosan megfogalmazták a halászat jelentőségét, hivatásként emlegették a halászatot, és bejelentették, hogy a halász elsődleges feladata mindig is a halfogás.
Állandóan új és jobb módszerek, és a halászat új és jobb meghatározásai után kutattak.
Ám egy dolgot nem tettek: nem halásztak.
Nagy, műgonddal megtervezett és költséges oktatóközpontokat építettek, amelyek eredeti és elsődleges célja az volt, hogy a halászokat megtanítsák a halfogás fortélyaira. Mindezek alatt az évek alatt tanfolyamokat tartottak a halak szükségleteiről, természetéről, osztályozásuk módszereiről, a halak pszichológiai reakcióiról, és arról, hol lehet halakat találni.
Az oktatóknak doktori címük volt a halászat tudományából, ám ezek az oktatók nem halásztak. Kemény, szorgalmas tanulás után évről évre sokan végeztek, és kaptak diplomát halászatból.
Egy, a halászat szükségességéről tartott tanácsozás után egy fiatal résztvevő elment halászni. Másnap arról számolt be, hogy két nagyszerű halat fogott. Kiváló fogásáért kitüntették, és felkérték, hogy lehetőség szerint vegyen részt az összes fontosabb tanácskozáson, ahol elmondhatja, hogyan akadt a horgára a két nagy hal. Abbahagyta tehát a halászatot, hogy legyen ideje beszámolni a többi halásznak, és filmet készítsen a nagy fogásról. Jelentős tapasztalata jutalmául beválasztották a halászok szövetségének elnökségébe is.
El kell ismernünk, hogy a „halászok" között sokan valóban odaadó buzgalommal végezték a dolgukat, áldozatokat hoztak, és minden nehézséget vállaltak. Hiszen nem mesterüket követték-e, aki azt mondta: „kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket"? Képzeljük el, hogy mennyire megsértődtek néhányan, amikor egyszer valaki felállt, és kijelentette, hogy akik nem fognak halat, nem is igazi halászok, akárhogy erősködnek. Megállapítása mégis helyesnek tűnt.
Halász-e az az ember, aki évről évre nem fog halat? Követi-e valaki a Mesterét, ha nem halászik?
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
“Én vagyok a feltámadás és az élet…”
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki
hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg
nem hal. Hiszed-é ezt? (Ján 11,25-26)
Húsvétkor minden újjászületett keresztény ezt ünnepli.
Vagyis azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, aki maga a Feltámadás és az Élet,
VALÓBAN feltámadott! És ígérete szerint azok, aki hisznek Őbenne, szintén élnek
örökkön örökké.
Előtte persze – hacsak az Úr előbb vissza nem jön, és el nem
ragadtatunk a felhőkön át elébe -, a földbe vetett maghoz hasonlóan, el(meg)
kell halni. Számunkra azonban, akik már újjászülettünk víz és Szent Szellem
által, a halál fogalma nem létezik. Hiszen „csupán” annyi történik, hogy Jézushoz
hasonlóan átmegyünk e világból az Atyához. (Ján 13,1) Átköltözünk, ahogy az Ige
mondja. Ehhez előbb letesszük a földi sátorházunkat, vagyis a testünket, amely
ha „elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a
mennyben.” (2Kor 5:1) S mivel bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, ezért
„szeretnénk inkább kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért
igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
(2Kor 5:8-9)
Nemcsak hogy nem félünk a haláltól, mert számunkra már
legyőzetett, hanem eredményesen küzdhetünk ellene – nem kell, hogy idő előtt
elmenjünk, és másokat is megmenthetünk ettől. Sőt, kérjük, és meg is köszönjük,
a 91.Zsoltár verseivel: Isten hosszú élettel elégít meg, és megmutatja az Ő
szabadítását!
Ha Krisztusban vagy, már nem test szerint élsz, hanem
szellem szerint. Nem az érzékek, érzelmek, saját akaratod, gondolataid
vezetnek, hanem ISTEN IGÉJE. Éppen ezért már ezt a földi élet pályát is
győztesen futhatod. Ha éppen beteg vagy – tudod, hogy meggyógyultál Krisztus
sebeiben, mert ez MEG VAN ÍRVA. Ha valami készül megkötözni, vagy már csapdába
is estél – tudod, hogy VAN SZABADÍTÓ, aki a madarász tőréből megszabadít. És
akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad! Ha pénzügyi nehézségekkel
küzdesz, tudod, hogy Jézus szegénnyé lett, hogy te az Ő szegénysége által
meggazdagodj. És egyáltalán – minden szellemi áldással meg vagy áldva a
mennyből. És ezek alapján élsz, gondolkozol és cselekszel – mert MEG VAN ÍRVA!
S ha végül elérkezett az Istentől kapott hosszú élete
végéhez, a hívő embernek nem kell megbetegednie ahhoz, hogy elköltözzön! Nincs
rászorulva kórházra, szenvedésre, megalázó, kiszolgáltatott helyzetekre.
Bevégezve a szolgálatot, a feladatot, amit Isten az emberre bízott, megtörténhet
ez olyan spontán módon, ahogy sok Isten embere is tette: egyszerűen elalszik.
Összefoglalva tehát: Jézus Krisztus legyőzte,
megsemmisítette a halált – a szellemi, a VÉGLEGES halált, amely miatt nyugtalan
és retteg minden ember egész életében. De akik újjászülettek Krisztusban, már
nem halnak meg! Ehhez már semmit sem lehet hozzátenni, ez elvégzett dolog. S mi
van a fizikai halállal? Ez már nem ad okot a félelemre, mert tudjuk hová
megyünk.
Miért is félnénk? Hiszen a fizikai halál, a test letevése
"csupán" annyit jelent, mint amikor sátort bontasz. S tudod, hogy
valahol máshol újra felvered. Számunkra tehát, akik már feltámadtunk a
Krisztussal (szellemünkben), a halál nem kárhozat, nem megsemmisülés, nem a
nihil, és nem is felolvadás valamiféle „közösben”. Hanem elköltözés a mennyei
hajlékba. Tovább élni odaát a feltámadott Krisztussal, a mi Urunkkal – örökké.
Érdemes hát megharcolni a hit szép harcát, és végig futni a pályát – egészen a
célig.
(Arról a hitről is olvashatsz, amely bevisz a célba, Megalkuvás
nélküli hitcímmel.)
Ha még a halál fogságában vagy, mert még nem találkoztál az
Élet Fejedelmével – aki egyedül képes neked örökéletet adni, ha befogadod Őt a
szívedbe – itt van rá lehetőséged azáltal, hogy elmondasz egy imát, amit a lap
közepet áján találsz.
Igék:
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig,
nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek:
Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. (Máté
27:64)
Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.
Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. (Máté 28:6)
És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak,
hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok
őt, ímé megmondottam néktek. (Máté 28:7)
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt
néktek, még mikor Galileában volt, (Luk 24:6)
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és
megjelent Simonnak! (Luk 24:34)
Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott
bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána
feltámadott halottaiból. (Apcs 10:41)
Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg
nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, (Róm 6:9)
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn
azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15:20)
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele
együtt. (1Thess 4:14)
Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is
várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. (Apcs
24:15)
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által
van a halottak feltámadása is. (1Kor 15:21)
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban,
feltámasztatik romolhatatlanságban; (1Kor 15:42)
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki
az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus
Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (1Pét 1:3)
2012. március 28.
Ige: Az Úr Jézus mindenkori tanítványairól
„Ti vagytok a világ világossága [kozmosz
fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem
rejtethetik el [nem lehet eltitkolni,
titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város. Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az
emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő
/(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a
ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16)
Ige: Az Úr Jézus kijelentése az Övéinek:
„… hogy hová
megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk
hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út,
az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha
megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól
fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk
az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és
még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mi módon
mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek,
nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e
dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van;
ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem”
(Ján. 14,4-11)
Hiszen: „Én és az Atya egy vagyunk”
(Ján. 10,30)
A hívő elbizonytalanodásának oka
Mitől bizonytalanodhat el egy hívő, erre
mutat példát Bemerítő János története: „És Jánosnak mind ezeket elmondták (és hírül
vitték) a tanítványai. És János az ő
tanítványai közül kettőt előszólítván (magához hívatott, és) Elküldé Jézushoz (az Úrhoz ezzel a
kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki
eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek (vagyis
odaérkeztek hozzá), mondának: Bemerítő
János küldött minket te hozzád (ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon
órában pedig (Jézus) sokakat (vagyis
sok embert) gyógyított meg
(különféle) betegségekből (és
bajokból), csapásokból, (és megszabadított
gonosz) tisztátalan szellemektől, és sok
vaknak adá meg szeme világát (és adta vissza a látását). És felelvén Jézus, (így válaszolt, és) monda nékik: Elmenvén mondjátok meg (és vigyétek
hírül) Jánosnak, amiket láttatok és
hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik (vagyis a vakok látnak), a sánták járnak, a poklosok (vagyis leprások)
megtisztulnak, a süketek hallanak, a
halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik (és hirdettetik).
És boldog, valaki én bennem meg nem
botránkozik” (Luk. 7,18-23)
Az elbizonytalanodás egyik oka az volt, hogy Jánoshoz
is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárta [és bejárta] vala
Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és
hirdetvén az Isten [vagyis a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló
örömhírt, királyi uralmának jó hírét, a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta]
betegséget és mindenféle erőtlenséget
[gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus
jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Árt
almat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát.
9,35).
És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként
beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek
(és életre kelnek) halottaid és
holttesteim fölkelnek (és föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (és ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az
élet (és a világosság) harmata, és
visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19)
„És
meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és
sötétből (és a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni
fognak. És (újra) nagy örömük lesz a
szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa.
29,18-19)
„És megismerik a tévelygő szelleműek az
értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és
levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24) „Mondjátok a
remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az
Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei
megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a
sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz
fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)
Ítélkezés: (részlet A Viskó c. könyvből)
- Már miért viccelnék? Egészen biztos, hogy sokan vannak
ott, ahonnan jöttél, akikről úgy gondolod, hogy megérdemlik az ítéletet. Lennie
kell legalább néhány embernek, aki felelős azért, hogy ennyire sok a fájdalom
és a szenvedés. Mit gondolsz azokról a mohó és kapzsi emberekről, akik a világ
szegényei rovására gyarapodnak? Mi a helyzet azokkal, akik feláldozzák
gyermekeiket a háború érdekében? És mit gondolsz azokról a férfiakról, akik verik
a feleségüket, Mackenzie? Vagy azokról az apákról, akiknek nincs más okuk, hogy
verjék a fiaikat, mint hogy enyhítsék saját szenvedésüket? Nem érdemelnek ezek
ítéletet, Mackenzie?!
Mack érezte feldolgozatlan haragjának mélységét, ahogy dühöngő
áradatként tódult fel bensejében. Belesüppedt a székbe, és próbálta megőrizni
az önuralmát az elméjére rontó emlékképek nyomásával szemben, de érezte, hogy
egyre kevésbé ura a helyzetnek. A gyomra görcsbe rándult, ahogy kezét ökölbe
szorította, légzése pedig egyre zihálóbb lett.
- És mi van azzal az emberrel, aki ártatlan kislányokra vadászik?
Mit gondolsz róla, Mackenzie? Bűnös ez az ember? El kellene ítélni?
- Igen! - sikoltotta Mack. - Pokolra vele!
- Ő a hibás a téged ért veszteségért?
- Igen!
- És mit gondolsz ennek az embernek az apjáról, aki ilyen
szörnyeteget nevelt a fiából? Ő is bűnös?
- Igen, ő is!
- Milyen messzire kell visszamennünk, Mackenzie? Ez a bűnös
örökség egészen Ádámig visszavezethető. Mi van akkor vele? De miért is állnánk
meg itt?! Mi a helyzet Istennel? Isten indította útjára ezt az ügyet. Akkor
Isten a hibás?
Mackkel megfordult a világ. Egyáltalán nem érezte magát bírónak,
sokkal inkább vádlottnak.
Az asszony hajthatatlan volt: - Nem ennél a pontnál akadtál
el, Mackenzie? Nem ez az, ami A Nagy Szomorúságot élteti? Hogy Istenben nem
lehet megbízni? Biztos vagyok benne, hogy egy olyan apa, mint te, meg tudja
ítélni az Atyát.
Mack haragja heves lángként lobbant fel. Vissza akart vágni,
de a nőnek igaza volt, és ezt értelmetlen lett volna tagadni. A nő folytatta: -
Hát nem épp emiatt panaszkodsz, Mackenzie? Hogy Isten cserbenhagyott téged és
Missyt? Hogy Isten már a Teremtés előtt tudta, hogy eljön a nap, amikor a te
drága Missydet brutálisan megölik, és mégis 'elkövette' a teremtést? Aztán
pedig megengedte, hogy ez az elfajzott szörnyeteg kiragadja őt a te szerető
karjaidból, pedig meg tudta volna akadályozni. Akkor nem Isten a hibás,
Mackenzie?!
Mack a padlót bámulta, a feltoluló emlékképek össze-vissza
rángatták az érzelmeit. Végül kimondta, hangosabban, mint szerette volna, ujját
pedig egyenesen az asszonyra szegezte:
- De! Isten a hibás! - A vád ott lebegett a teremben, amint
a bírói kalapács lecsapott Mack szívében.
- Akkor, - szólt az asszony ellentmondást nem tűrő hangon -,
ha ilyen könnyen ítéletet tudsz mondani Isten felett, akkor egészen biztosan
meg tudod ítélni az egész világot is. - Szenvtelen hangon beszélt. - Akkor most
válaszd ki két gyermekedet, akik Istennel tölthetik az örökkévalóságot, amikor megjelenik
az új ég és az új föld! De csak kettőt.
- Micsoda?! - fortyant fel Mack, és hitetlenkedve fordult a
nő felé.
- És ki kell választanod hármat a gyermekeid közül, hogy az
örökkévalóságot a pokolban töltsék.
Mack képtelen volt elhinni, amit hallott, és kezdett újból
pánikba esni.
- Mackenzie! - A nő hangja most ugyanolyan nyugodt és
csodálatos volt, mint amikor először hallotta azt. - Én most csak azt kérem
tőled, hogy tegyél meg valamit, amit hited szerint Isten tesz. Ő ismer
mindenkit, aki valaha is megfogant, méghozzá sokkal mélyebben és teljesebben
ismeri őket, mint ahogy te a saját gyermekeidet valaha is ismerni fogod. Ő
mindegyiket az ő lényük ismeretének megfelelően szereti. A te hited szerint Ő
legtöbbjüket egy gyötrelmes örökkévalóságra ítéli, távol az Ő jelenlététől,
szeretetétől pedig elszakítva. Így van, Mackenzie?
- Azt hiszem, igen. Csak hát ezt így még soha nem gondoltam
végig. - A döbbenettől szinte akadozott a nyelve. - Egyszerűen csak elfogadtam,
hogy Isten képes ezt megtenni. A pokol, mint beszédtéma mindig nagyon elméleti
volt számomra; nem olyan emberekről szólt, akik igazán érdekeltek... - Mack
tétovázott, mert ráeszmélt, hogy amit kimondani készül, az meglehetősen
otrombán hangzik -, ...nem olyan emberekről szólt, akik igazán érdekeltek.
- Akkor tehát azt feltételezed, hogy Isten ezt minden gond
nélkül megteszi, te bezzeg képtelen vagy rá? Akkor lássuk, Mackenzie! Öt
gyermeked közül melyik az a három, akit pokolra ítélsz? Jelenleg Katie
hadakozik ellened leginkább. Durván bánik veled, és bántó kijelentéseket vág a
fejedhez. Talán ő az első és leglogikusabb választás. Hogyan döntesz Katieről?
Te vagy a bíró, Mackenzie, és neked kell döntened.
- Nem akarok a bíró lenni - mondta Mack, és felállt. Az agya
sebesen pörgött. Kizárt dolog, hogy ez most a valóság, ami vele történik! Hogy
kérhetné tőle Isten, hogy válasszon a saját gyermekei között? Az lehetetlen,
hogy ő Katiet, vagy bármelyik gyermekét - csak azért, mert vétett ellene - egy
örökkévalóságra a pokolra küldje. Még akkor sem tenné ezt, ha Katie, Josh vagy
Tyler valami szörnyű bűncselekményt követne el. Képtelen lenne rá! Számára ez
az egész nem a gyermekei teljesítményéről szólt; itt az irántuk való
szeretetéről volt szó.
- Én erre képtelen vagyok! - szólt, szinte suttogva.
- Meg kell tenned! - ismételte meg a nő.
- Nem tudom megtenni! - mondta hangosabban és szenvedélyesebben.
- Meg kell tenned - mondta újra, már lágyabb hangon.
- Én... ezt... nem... fogom... megtenni!!! - üvöltötte Mack,
és érezte, hogy felforr benne a vér.
- Meg kell tenned - suttogta az asszony.
- Nem tudom! Nem tudom! Nem fogom megtenni! - sikoltotta, és
most már nem tudott uralkodni szavai és érzelmei fölött. A nő állt, és várt, és
közben nézte őt. Végül Mack könyörgő tekintettel ránézett: - Nem mehetnék
inkább én? Ha mindenáron szükséged van valakire, akit egy örökkévalóságon át
gyötörhetsz, akkor majd megyek én helyettük. Ez megfelel? Megtehetem ezt?! -
Lerogyott az asszony lábai elé, és most már sírva könyörgött: -Kérlek, hadd
menjek én a gyermekeim helyett! Kérlek! Örömmel megtenném...! Könyörögve
kérlek... Engedd meg, kérlek!
- Mackenzie! Mackenzie! - suttogta az asszony, és szavai úgy
hatottak Mackre, mint hűsítő víz fröccsenése egy kegyetlenül forró napon. Kezei
gyengéden érintették Mack arcát, miközben talpra segítette őt. Ahogy patakzó
könnyei közt ránézett, látta, hogy a mosolya sugárzó. - Most pontosan úgy
beszélsz, mint Jézus. Helyes ítéletet hoztál, Mackenzie. Nagyon büszke vagyok
rád!
- De hiszen én semmiféle ítéletet nem hoztam! - próbálkozott
Mack zavarában.
- Dehogynem! Úgy döntöttél, hogy méltók a szeretetre, még
akkor is, ha ezért mindent fel kell áldoznod. Ez az, ahogy Jézus szeret.
(részlet A Viskó c. könyvből)
Joyce Meyer: Ez van!
Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg
értelmetek megújulásával. (Róma 12,2)
Olyan az alakom, hogy a felső méretem két számmal kisebb,
mint az alsó. Ez mindig is így volt. Sok gyönyörű kosztüm van, amiket nem tudok
megvenni, mert nem árulják külön a felső és az alsó részüket, méretemnek
megfelelően. Vehetnék két különböző méretű kosztümöt, de az már igencsak nagy
pazarlás lenne. Ez a dolog nagyon frusztrált engem, mindaddig, amíg el nem
fogadtam, hogy „ez van”!
Most már csak nevetek az egészen – a nevetés pedig, mint
tudjuk, nagyon jó szokás, pláne, ha az ember korosodik. Ha nagyobb a lábad,
mint szeretnéd, vagy a testarányaid nem tökéletesek, vagy alacsonyabb vagy a
kelleténél – ne hagyd, hogy ezek a dolgok frusztráljanak. Fogadd el: „ez van”!
Én eldöntöttem, hogy boldog leszek azzal, amit kaptam, és a
lehető legjobbat hozom ki belőle. Soha ne felejtsd el, hogy Isten azt akarja,
hogy szeresd önmagad és a tested. Ő ezt várja tőlünk, még ha a világ mást is
üzen. A Biblia azt mondja, hogy ne igazodjunk ehhez a világhoz, hanem
változzunk meg értelmünk megújulásával. Gondolkozz magadról egy új módon.
Határozd el magad, hogy a lehető legjobb „te” leszel, és ne foglalkozz azzal,
mit mond a világ arról, hogy milyennek kellene lenned.
A világ sok mindent mond. Hazugságokat súg a füledbe,
méghozzá sokszor kegyetleneket és durvákat. A divat és a trendek szinte havonta
változnak. Ha megpróbálod ezeket követni, elveszel. És elveszíted a barátságot
önmagaddal. De ha azt választod, hogy úgy tekintesz magadra, ahogy Isten lát,
akkor nem csak szeretni fogod magad, hanem kellő magabiztossággal és hittel
fogsz rendelkezni ahhoz, hogy a jó erőteljes eszköze légy a világban.
Joyce Meyer
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)