2011. december 14.

Ige: Dávid próféci

Dávid így dicsőíti az Urat, és egyben próféciát is mond: „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem” „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela” (Zsolt. 13,6; 60,6)

A prófécia kijelentése arról, hogy ki a zászló: „És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 11,10)

Már közeledik az Úr, a Szabadító: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak” „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 62,10-12; 40,3-5)

A prófécia beteljesedése: „Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit” „És meglátja minden test az Istennek szabadítását” „Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Mát. 3,1-3;Luk. 3,6;Ján. 1,27.29-30)

Ige: Az Úr ígérete népének


„...elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által” (3 Móz. 26,7-8)

Dávid harcainak és győzelmeinek – mely Krisztusnak, s az Ő testének előképéül adatott nekünk – bemutatása: „Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a filiszteusoktól Meteg-Ammát. Megverte a móábiakat is. Lefektette őket a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. Megverte Dávid Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. Majd helyőrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment” (2Sám. 8,1-6)

„...összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe” (2Sám. 12,29-31)

Amint imádlak Táged Jézus

Ravasz László: A vereség



A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor


A kánai menyegzőn hiányzott az öröm. A bethesdai tónál fekvő beteg nélkülözte az erőt. A háborgó tengeren levő tanítványoknak nem volt békességük. A vak embernek hiányzott a látása. Lázárnak hiányzott az élet... Minden hiányunkat teljesen betölti Jézus

Idézetek: Isten szeretete


"Tér és idő végtelenén kel át Isten végtelen szeretete, hogy megkeressen minket magának. Hatalmunkban áll befogadni vagy elutasítani közeledését. Ha nem fogadjuk, újra és újra jön, akár egy koldus, de akár egy koldus, egy napon ő sem jön többé."

S. Weil

Az pedig az örök élet, hogy megismerlek Téged


Imádság Jézus főpapi imája
János evangélium 17. fejezete alapján

Az pedig az örök élet, hogy megismerlek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Ján. 17,3.)
Én befogadom a Te beszédeidet, és igazán megismerem, hogy Jézus Tőled jött ki, és én hiszem, hogy Te küldted Jézust e világra. (Ján. 17,8.)

Jézus énbennem, Te Atyám, Jézusban, hogy én tökéletesen eggyé legyek Veled Atyám, és hogy megismerjem, hogy úgy szeretsz engem, amiként Jézust szereted. (Ján. 17,23.)

Igazságos Atyám! E világ nem ismer Téged, de én megismerlek Téged, és megismerem, hogy Te küldted Jézust e világra. (Ján. 17,25.)

Mennyei Atyám! Ismertesd meg velem a Te nevedet, hogy az a szeretet legyen énbennem, amellyel Jézust
szeretted, és Jézus is énbennem legyen. (Ján. 17,26.) Ámen.





Hillsong - At the Cross - With Subtitles/Lyrics

A BIBLIA ŐSI TITKAI - 2 : SODOMA ÉS GOMORA (( SZINKRONOS ))

Waterfalls Stock Footage

Szüntelenül az Úrra nézni



Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg,
mert a jobbomon van" (Zsolt 16,8).

Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a
legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás
és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az
Úrra, és váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse
szemünk, hangjára figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes
magatartása. Isten közel van a hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent.
Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait.

Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt győzhetnénk le,
mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt tapasztalhatnánk
meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük hát
ezt?

Csak így lehetünk biztonságban. Ha sohasem feledkezünk meg az
Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert
valósággá válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbunkon van, hogy
vezessen és segítsen minket. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem
az erőszak, sem a csalárdság, sem a ravaszság. Akinek Isten van a
jobbján, az biztosan áll. Nem fél az igazság ellenségeitől. Hiába
támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten velünk marad. Kitől
kellene hát félnünk?

Velem vándorol...

Stock Footage - HD Stock Video - Hyper Nature 03 clip 04

Idézetek: Isten cselekedete


Isten nem azért lett emberré, hogy javítgassa a régit, hanem azért, hogy egészen új emberiséget hozzon létre.

Idézetek a szeretetről


"Ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen." /Tolsztoj/

Re: Bob Gass. Napi elmélkedés: Becsületesség (2)



„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Péld 11:3-- Az igazakat tökéletességük vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. )

Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom.

Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart.

Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek. Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk.

Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék.

Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el.

Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd.

Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára?

A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen:

a) imádságon keresztül;

b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül;

c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.

"OVERCOME" Dance by Jeremy Camp

Mától minden más (Continental Singers) + szöveg

Bölcs mondások: Szeretet


A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)

Aforizmák: A mézről


Miért van a méheknek királynőjük? Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.

Oswald Chambers : AZ Ő KÍSÉRTÉSE ÉS A MIÉNK


"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4,15).

Újjászületésünk előtt csak azt a kísértést ismerjük, amiről Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk. Urunk kísértései nem emberi kísértések, hanem az emberré lett Isten kísértései. Az újjászületés által Isten Fia alakot ölt bennünk, és most már a mi testi életünk ugyanaz a keret számára, ami földi életében a saját teste volt. A Sátán nem azzal kísért, hogy rosszat tegyünk, ő azt akarja elérni, hogy elveszítsük, amit Isten az újjászületés által belénk helyezett, ti. azt a lehetőséget, hogy Istennek értékesek legyünk. Nem azért jön, hogy bűnre csábítson, hanem hogy más szempontokra rendezkedjünk be. Csak Isten Szelleme tudja ebben felismerni az ördög támadását.

A megkísértetés nem más, mint amikor idegen hatalom kipróbálja, vajon a személyiség ragaszkodik-e szellemi kincseihez. Így értjük meg Urunk kísértéseit is. Miután Jézus bemerítkezésében elfogadta elhívatását, hogy a világ bűnét magára vegye, Isten Szelleme azonnal próbára tette Őt az ördög olvasztótégelyében. De Jézus nem engedett a kísértésnek. Bűn nélkül jött ki a próbából, személyiségének szellemi kincseit sértetlenül megőrizte.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel szeretni!

Hegyek tengerek felett

Napi inspiráció: Nem vagy egyedül az üldözéskor


http://awme.hu/2011/11/nem-vagy-egyedul-az-uldozeskor-napi-inspiracio-november-30/#.Tud6SbI0-IQ

Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. (Lukács 23:11)

Krisztus szenvedése nem ért véget azzal, hogy befejezte a földi szolgálatát.

Ő még ma is személyesen átéli a népét ért szenvedéseket, ahogy Jézus kijelentéséből megismerhetjük abból, amit Pál apostolnak mondott a damaszkuszi úton. “Saul, Pál, miért üldözöl engem?” Nem azt kérdezte Páltól, hogy miért üldözi az Ő népét. Azt mondta, hogy “Miért üldözöl engem?”Amikor a megigazulás miatt üldöznek bennünket, akkor valójában Krisztust üldözik.

Az egyik legnagyobb megpróbáltatást okozó érzés az üldöztetésben, amikor úgy érezzük, hogy Isten elhagyott bennünket. “Ha Isten úgy akarta volna, akkor megállíthatta volna az üldözést, igaz? Ebből az következik, hogy nem törődik velünk.” Ezt akarja az ördög elhitetni velünk.

Azonban az Úr veled van az üldözésben is. Ha megemlékezel erről, akkor meg fog ez tartani téged az elcsüggedéstől akkor is, amikor üldözésen mész keresztül.

A kereszténység pontosan az ellenkezője a világszerte látott rendszernél. Az önzetlenség felé igyekszünk, miközben a világ teljesen önmagát állítja középpontba. Jézus arra tanít, hogy szeressünk, míg a világ tele van gyűlölettel. Oda kellene tartanunk a másik orcánkat, míg a világ kihasználja ezt és megsért bennünket. A világ és a kereszténység konfliktusban áll egymással. Az egyetlen ok, amiért egy keresztény nem szenved üldöztetést, ha ugyanabba az irányba tart, mint a nem hívők. Amikor Isten útján járunk, akkor bele fogunk ütközni az ördögbe.

Krisztus ma is üldöztetést szenved, amikor a népét üldözik.

Egészen addig fog ez folytatódni, amíg Isten fizikai Királysága meg nem alakul.

2011. december 13.

Bartha László: Fogságból fogságba


Imádatban kezdtük a napot Évával. Teljesen megnyitottuk magunkat Atyánk Szelleme előtt. Nagy szomjúság és szellemi éhség szakadt fel a lényünk belsejéből, hogy még magasabb szinten tudjunk Vele lakozni és, hogy megértsük a mai napokat Isten szemszögéből.
Elénk hozott az Úr egy régebbi üzenetetet a Jer. 13,16-18-ig, melyet először 2009-ben Ana Méndez Ferreltől, majd 2010-ben Hector Jordan prófétáktól hallottam. Így hangzik:
Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, és mielőtt
megütnétek lábaitokat a sötét hegyekben; mert világosságot vártatok
és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá fordítja!
Ha pedig nem hallgatjátok ezt: Sírni fogok a rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt,
és zokogva zokogok; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.
Mond meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája!
Egyre több látomás jön elém Európával kapcsolatban. 2005-ben Yverdonban (Svájc) Ana Méndez mondta el a látomását Európáról. Egy nagy fekete örvényt látott az egész kontinens felett, amely emberek millióit húzta le a pokolba. Sokak kezében még a biblia is ott volt, de az sem mentette meg őket. Zokogott. Európa a halálán van, haldoklik - mondta.
Majd 2009-ben Miskolcon felolvasta a fenti igét, melyet Hector Jordan 2010-ben megismételt. Ekkor szakadt rám a felismerés. Európa belépett Isten ítéletének egy újabb, mélyebb fokozatába. Ez Görögország szellemének az ítéletével kezdődött - mondta az Úr, és ez romba dönti a Görög gazdaságot és társadalmat. Senki nem mentheti meg őket! Görögország a bölcsője az ember istenné emelésének, a humanizmusnak, amely teljesen átitatta Európa országait és az Európában élő Egyházat. Az embert, a gnózist emelték istenükké!

Európa népei nem Istennek adják a dicsőséget, hanem maguknak és csinálmányaiknak. Ezért világosság helyett sötétség, felvirágozás helyett pusztulás jön. Ahogy az örvény, úgy szippantja be az ítélet előbb Görögországot, Itáliát, Spanyolországot, Írországot, Franciaországot és így tovább, mert nem az Urat, a Menny Istenét keresik, hanem saját ismeretükre támaszkodnak mérhetetlen gőgjük és felfúvalkodottságuk miatt. Az ítélet minden területen meg fog nyilvánulni. Természeti katasztrófákban, a gazdaságban, a közlekedésben, a politikában és a nemzetek egymás közti kapcsolatában.

Ami eddig történt Európában az csak a felvezetése volt Isten kibontakozó ítéletének. Bankokat fognak megtámadni és felgyújtani a pénzükhöz hozzá nem férő tömegek. A zavargások mindennaposak lesznek, amely mögött több hódító démoni fejedelem áll.
A lázadás szellemét az iszlám ki fogja használni és úgy meglovagolja mint harcos a lovát.

Európa népein csak az alázat és megtérés segíthet, de büszkébbek annál, mint hogy ezt megtegyék. A konfliktus ki fog éleződni Oroszországgal és visszatér a hidegháborús korszak. A szembeállás egyre erőteljesebb lesz a medvével (Medve-gyev). Ez mind kiépíti az antikrisztus szinrelépését.

A jelenlegi fogságból egy mélyebb, mindeneket átfogó fogságba vitetik Európa összes népe.
"De ti dicsőítsétek (imádjátok) az Urat a ti Isteneteket mielőtt sötétséget szerezne..."
Debrecen, 2011. 11. 26.

És ez ma érkezett:

Testvérek!

Bogár László közgazdász valószínű, hogy nem ismeri Ana Méndez Ferrel 2005-ben Yverdonban elmondott próféciáját. Ana, ott Európa haldoklásáról prófétált és és egy nagy fekete örvényről, amely magába szippantja Európa nemzeteit. Hat év elteltével, a közgazdász már mint tényről beszél (lásd: alul) az örvénnyel kapcsolatban, amely a Görögök szétesésével indult meg (a látható világban), most pedig Angela (Angyali) Merkel és Nicolas Sarkozy (Sár-közi = földből való, mert ugye a nevek beszélnek) akarják szó szerint bedarálni és hatalmuk alá vonni Európa népeinek vezetőit, így minden egyes embert a kontinensen.

Szerény véleményem szerint ez nem más, mint a totális kontrollra épülő antikrisztusi birodalom első látványos fellépése (Európai Egyesült Államok), melyhez 17 ország a tegnapi napon már azonnal csatlakozott. Szemünk láttára egy egészen új Európa épül, melynek alapja a megfélemlítés. Most mindennél fontosabb, hogy felemeljük tekintetünket az Úrra és azt lássuk amit Ő lát, szorosan mellette ill. benne elrejtve.

Szélesítse ki a Szent Szellem látókörünket! Ébresszük Isten népét és a még kívül állókat, hogy készűljenek.............

Krisztusban ölellek!

Bartha László

Mindenki számít


„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1)

A szinergia, vagyis együttműködés azt jelenti, hogy az egész több, mint a részek összessége. A pozitív együttműködés megteremtése azt jelenti, hogy a megfelelő emberek, a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a helyes célra összpontosítanak.

A második világháború után Chester Nimitz, az Egyesült Államok haditengerészetének főparancsnoka életben akarta tartani az emberek érdeklődését a haditengerészeti repülés iránt. Ennek eredménye lett a Blue Angels Navy Flight Demonstration Squadron [Kék Angyalok Tengerészeti Bemutató Repülőszázad], mely első bemutató légiparádéját egy éven belül megtartotta.

A csapatnak mind a mai napig egyértelmű célja van. A teljesen kiképzett jelöltek közül csak olyanokat választanak, akik egyenletes csúcsteljesítményt nyújtanak. Miután gondos átvizsgáláson esett át, a pilótának tizenhat szavazatot kell kapnia a jelenlegi tagoktól. Ha csak egyikük nemmel szavaz, a jelölt kiesett.

Nincs szükség magyarázatra – ilyen szintű a tagok között a tisztelet és a bizalom egymás ítélőképessége iránt. Ha Blue Angel vagy, akkor a csapattársaid olyanok, mintha a családod lennének, és ha egy új tag áll be, te rábízod az életedet is.

A repülőszázad tagjának lenni sem „egyszerű ügy”. Felelős vagy azért, hogy elvégezd a magad részét, a legjobb formádat hozd, és minden nap kiválóságra törekedj. Ki kell érdemelned a jogot, hogy a jelvényt viselhesd. A teljes elkötelezettségnél kevesebb nem elfogadható.

Nos, alkalmas lennél Blue Angelnek? Magányos farkas vagy, vagy csapatjátékos? Hűséges vagy és megbízható? Amikor nehéz döntésre kerül sor, számíthatnak rád a többiek, hogy az ő érdeküket a sajátod elé helyezed?

Biró Lally:Áldott légy Istenem......

2011. december 12.

János evangélium 3. fejezet: Szellemből újonnan születni (szerkesztett)



Ján. 3,1 Vala pedig a farizeusok közt egy [(Phariszaiosz): elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos] ember, a neve Nikodémusz, [jelentése: diadalmas a népe között]; a zsidók [(iúdaiosz): júdeai, Júdeában élők] főembere [egyik vezetője volt, a nagytanács, a Szanhedrin tagja]:

Ján. 3,2 Ez jöve Jézushoz [egy] éjjel, és monda néki: Mester [Rabbi], tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti [hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket] a jeleket [csodákat], amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Ján. 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].

Ján. 3,4 Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába].

Ján. 3, 6 Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az.

Ján. 3,7 Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]*

Azt is kijelenti Isten Igéje, hogy honnan ismerhetők meg a felülről született emberek: „Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való mindenkinél. [hatalmasabb; mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. [mindeneknek fölötte van]. És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [amit mond] senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, [azt, amit mond] az megpecsételte [az elismeri], hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint, mérték nélkül adja a [Szent] Szellemet” (Ján. 3,31-34).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az Úr: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük; mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a (hús)test szerint valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]” (Róm. 8,1-2.5).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3). És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Ez a menyei Atya akarta, amit cselekedni kell: „Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre (ez biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És hogy mi a feladatuk, arról már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Ján. 3,8 A szél [a Szellem; arra] fú, a hová [amerre] akar, és annak zúgását hallod [Más fordítás: A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod], de nem tudod, honnan jő és hová megy [és hová tart]: így van mindenki, aki [a Szent] Szellemtől született [aki Szellemből származott (lett)]*

*Mert: „Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott” (Préd. 11,5).

„Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek közül azt, ami az emberben van? [benső dolgait, lényegét]? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, [titkait; benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme” (1Kor. 2,11).

Csak az Istenből születetett ember képes felismerni a Szent Szellem munkáját: „Érzéki ember [az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [szellemileg kellene megvizsgálni]. Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]. (1 Kor. 2,14.16)

Ján. 3,9 Felele Nikodémusz (Jelentése: aki legyőzi a népet) és monda néki: Mi módon lehetnek ezek [hogy történhetnek meg ezek; hogyan képesek ezek létrejönni]?

Ján. 3,10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket [és mégsem tudsz ezekről, és nem érted]?*

*Azért kérdezi ezt az Úr Jézus, mert aki Isten népét, vagyis a Krisztus népét tanítja, annak érteni kell a próféciákat, hiszen a próféták mind az új teremtésről, és létrejöttének módjáról beszélnek: „Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz” (5 Móz. 30,6).

„És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet (léḇ: szív, a szellemi lényünk középpontja. Isten keresésének, az Ige befogadásának szerve), és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek (megtartsátok és teljesítsétek)” (Ezék. 36,25-27).

„Azután kitöltöm majd Szellememet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm Szellememet abban az időbe” (Jóel. 2,28-29).

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra)” (Ésa. 44,3).

Az Úr Jézus jelenti ki a próféciák jelentését: „Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott a) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítették meg” (Ján. 7,38-39)

Ján. 3,11 Bizony, bizony [igazán] mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk [mi arról beszélünk; mi azt hirdetjük], és amit látunk, arról teszünk bizonyságot [és azt mondjuk el]; és a mi bizonyságtételünket [tanúságtételünket; amit mondunk] el nem fogadjátok.

Ján. 3,12 Ha a földiekről szóltam [ha földi dolgokról beszéltem] néktek és nem hisztek, mi módon [hogyan] hisztek, ha a mennyeiekről szólok [ha mennyei dolgokról beszélek] néktek?

Ján. 3,13 És senki sem ment [jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek Fia, aki a mennyben van*

*Az Úr Jézus a második ember, aki nem teremtetett, hanem Istenből születetett: „Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]” (1 Kor. 15,47).

Ő: „… az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik]…” (Ján. 1,18).

Pál apostol bizonyságtétele: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba... Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a földre]” (Eféz. 4,8-9)

Ján. 3,14 És amiképpen [(kathósz): ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a sivatagban], akképpen [(hútó hútósz): így, ilyen módon] kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az ember Fiának felemeltetnie.

Ján. 3,15 Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz], hanem örök élete legyen [Őbenne]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse (hogy jelezze), milyen halállal kell meghalnia” (Ján. 8,28;12,32).

Az Úr Jézus egy előképben mutatja be, hogy miért, és hogyan kell meghalnia. Izráel népe zúgolódott az Úr ellen, vagyis céltévesztő lett: „Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat (mérgeskígyókat), és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk (ḥṭ': téved, eltéveszti a célt, elhibáz, megbotlik, félrelép; eltéved, letér az útról), mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye (távolítsa) el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót (vörösréz-kígyó), és tűzd (emeld) fel azt póznára (nés: rúd, pózna): és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon (Más fordítás: Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra). Csinált azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,6-9).

Ez megmaradt egészen Hóseás király (Jelentése: megmentés, szabadítás; Jahve a szabadítás; Isten segít; akinek az Úr a segítsége) uralkodásáig, aki: „Ő rontotta le a magaslatokat (ő szüntette meg az áldozóhalmokat), törte el (összezúzta a szent) oszlopokat (maccéḇáh: oszlop, szerencsét hozó. Kananeus bálvány, más „faragott és öntött képek” társaságában. Tiszteletben, (imádatban) részesített oszlop), és vágta ki az Aserát (kivágatta a szent fákat), és törte össze (és darabokra törette) az érckígyót (a rézkígyót) is, amelyet Mózes csinált. Mert mind az ideig az Izráel fiai jó illatot tettek (tömjéneztek: jelképezi a hívők imádságait) annak, és nevezték azt Nékhustánnak (jelentése: rézből való kígyó). Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik őelőtte voltak. Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott (nem tért el) ő tőle, és megőrizte (megtartotta) az ő parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala. És vele volt az Úr mindenütt és ahova csak ment, előmenetele volt (és minden vállalkozása eredményes volt). És elszakadt (fellázadt) Assiria királyától, és nem szolgált néki” (2 Kir. 18,4-7)

Ján. 3,16 Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol].

Ján. 3,17 Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].

Ján. 3,18 Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]*

*Erről így prófétál Ézsaiás, kijelentve azt is, hogy ki a mi Atyánk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben (eljutott Izráelhez)” (Ésa. 9,6-8).

„És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14).

„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10).

János apostol bizonyságtétele: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostol is Isten szeretetéről tesz bizonyságot: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

És: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).

És ismét: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

Az Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én igémet) hallja és hisz abban, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete van; és nem megy a kárhozatra (ítéletre), hanem általment a halálból az életre.” (Ján. 5,24).

„Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,40.47).

De: „… ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz (és nem tartja meg azokat), én nem kárhoztatom (nem ítélem el) azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam (elítéljem) a világot, hanem hogy megtartsam (hogy megmentsem) a világot. Aki megvet (elvet) engem és nem veszi be (és nem fogadja el) az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja (ítéli el) őt az utolsó napon” (Ján. 12,47-48).

„Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (hogy megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (az elveszettet)” (Luk. 19,10).

Pál apostol megvallása: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Tim. 1,15).

már a próféta így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18). //Ö az Üdvözítő, ami azt jelent: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;//

Ján. 3,19 Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt,]; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]*

*Pedig: „… a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)

Ján. 3,20 Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei]*

*Ezek azok: „… akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein” (Jób. 24,13)

Ján. 3,21 Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek [Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket]

Ján. 3,22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzik [tartózkodott] velük, és bemerített. [Más fordítás: Ott maradt velük, és alámerítette az embereket].

Ján. 3,23 János pedig szintén alámerített vala Énonban [jelentése: forrásokban gazdag], Sálemhez közel [jelentése: üdv / így a mondat értelme ez lenne: „források az üdvösség közelében/], mert ott sok volt a víz. És oda járulnak és alámerítkeztek.

Ján. 3,24 Mert János még nem vetteték a tömlöcbe [ekkor még nem zárták börtönbe]*

*Lukács röviden így számol be János börtönbe vetéséről, és annak okáról: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (csukatta)” (Luk. 3,19-20)

Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16)

„Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)

Ján. 3,25 Vetekedés [vita] támada azért a János tanítványai és a judeaiak [(iúdaiosz): Júdeában élők] között a mosakodás [a megtisztulás] felől.

Ján. 3,26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester; [Rabbi, látod]! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot [tanúságot] tettél, ímé Ő alámerít [most ő is bemerít], és hozzá megy mindenki [és mindenki tódul hozzá].

Ján. 3,27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet [szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki.

Ján. 3,28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, [tanúim; ti tanúsítjátok] hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el [hanem hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte]*

*Bemerítő János így tesz bizonyságot a Megváltóról: „János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt hirdette] mondván: Ez vala [Ő volt az], akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép], előttem lett (megelőz engem), mert előbb volt nálamnál [nagyobb nálam]” (Ján. 1,15).

Bizonyságot tesz a júdeaiak előtt is: „És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás]. Monda: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19-20.23).

Az Úr Jézus is bizonyságot tesz Bemerítő Jánosról: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [(angelosz): angyalomat] a te orcád [színed] előtt, [aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat” (Mát. 11,10).

És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)

Ján. 3,29 Akinek jegyese [menyasszonya] van, vőlegény az [akié a menyasszony, az a vőlegény]; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll [csak vár és figyel] és hallja őt, örvendezve [ujjongva] örül a vőlegény szavának [és nagyon örül, amikor hallja a közeledő vőlegény hangját]. Ez az én örömem immár betelt [teljessé lett; Ugyanúgy örülök most én is]*

*Pál apostolon keresztül jelenti k a Szent Szellem, hogy ki a vőlegény, és ki a menyasszony: „Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát” (2 Kor. 11,2)

Ján. 3,30 Annak [a Krisztusnak] növekednie kell, nékem pedig alább szállanom [kisebbé válnom].

Ján. 3,31 Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való [hatalmasabb] mindenkinél [mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való [az felette van mindeneknek; hatalmasabb] mindenkinél*

*Akik a földről származnak, vagyis a hústesti emberek: „Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk” (1 Ján. 4,5).

Mert: „Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való. [mennyei]” (1 Kor. 15,47).

Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

„Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is” (Eféz. 1,21).

Maga az Úr Jézus is bizonyságot tesz származásáról, és a zsidók származásáról, így beszélve hozzájuk: „És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok (lentről származtok), én onnét felül való vagyok (én pedig fentről származom); ti e világból valók vagytok (származtok), én nem vagyok e világból való (én nem e világból származom)” (Ján. 8,23).

Dávid próféciája kijelenti azt is, hogy kijött el erre a földre. „Mert te vagy, Uram (JHVH=Jehova), a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek” (Zsolt. 97,9)

Ján. 3,32 És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be.

Ján. 3,33 Aki az Ő bizonyságtételét [azt, amit mond] befogadja, az megpecsételte [elismeri], hogy az Isten igaz [(aléthész): valóságos].

Ján. 3,34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit (réma: kijelentés) hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint adja a [Szent] Szellemet [nem méricskélve, hanem mérték nélkül adja]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki megvet (elvet) engem és nem veszi be (és nem fogadja el) az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja azt (az ítéli el őt) az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem (úgy hirdetem), amint az Atya mondotta vala nékem” (Ján. 12,48-50)

Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Luk. 4.18).

Már Ézsaiáson keresztül így szólt az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (útmutatást hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1).

és folytatja Ézsaiás az Úr Jézusról: „Az Úr Isten Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt (örömhírt) mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet (fejdíszt) a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

Ján. 3,35 Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent*

*Az Úr Jézus már földi szolgálata alatt így imádkozott, kijelentve, hogy: „… Hálákat adok néked [magasztallak, dicsőítelek; áldalak téged; Vallást teszek rólad], Atyám, mennynek és földnek Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [okosok, éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [de kiskorúak (újjá születettek) előtt] megjelentetted [de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted, láthatóvá tetted) (ezeket) a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)]. Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad helyesnek]. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,25-27).

Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22).

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28).

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20).

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Ján. 3,36 Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta*

*Pál apostol idézi Habakuk prófétát: „… miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm. 1,17).

Így szól a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő szelleme; az igaz (megigazult) pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4).

Az Úr Jézus kijelentése az örök élet feltételéről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] van; és nem megy a kárhozatra (sőt ítéletre sem megy), hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] van annak” (Ján. 6,40.47).

János apostolon keresztül megerősíti Isten a kijelentést: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12)












Ő nem csak ember

Ravasz László gondolatai Jézus haláláról


http://vadaszref.blogspot.com/2011/04/ravasz-laszlo-gondolatai-jezus.html

Jézus halála csak földi képében halál: isteni képében az élet ősméhe és az örökkévalóság csúcspontja. Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.

Isten a halált tette az élet formáló erejévé. E felfedezéssel magának az Istennek a szívébe pillantunk bele és meglátjuk ott világtalányunk és saját életünk megoldását: a kereszt titkát. Ezért kellett Istennek emberré lennie, ezért kellett Jézusnak az emberi élet hasonlatosságába öltözni, hogy az ő halálának ereje ott álljon világunk középpontjában, mint az életnek egyetlen, örök forrása, Benne nem volt semmi, ami a halált, mint a végesség és a bűn ítéletét, kihívta volna. Az ő halála az áldozat szabad ténye volt, hogy megrendítő voltában megmutassa nekünk a mibennünk rejlő földi hatalmakat, amelynek következményeképpen zuhant rá ez a nekünk szóló, de helyettünk őt érő ítélet. Tehát a mi ősemberi mivoltunk helyettünk elviselt ítélete volt az.

…És Jézus a kereszten szomjazik. Az örök adakozó, az ajándékszóró, a bő és örök forrás, szomjazik, hogy néha-néha csupa és egyetlen kérés, félelmes isteni igény, örök óriási követelés lehessen. Emberségének minden árvasága, éhsége, kínja csak e kérés súlyát növeli: egész mivolta ott nyög fel a kereszten: „szomjúhozom”, hogy e hegyeket omlasztó nyögésből kiérezzük, hogy mireánk szomjazik… Maga Isten eped benne – értünk.

Törvényeskedés vagy kegyelem



http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=23169&n=dandej&blog_cim=T%F6rv%E9nyesked%E9s%20vagy%20kegyelem?

,,Én nem vetem el az Isten kegyelmét..." (Galata 2:21)

Képzeld el, hogy amikor a sürgősségi betegellátóba mész, kiküldenek, mert összevérezed a padlót!

Jézus ilyen törvényeskedő beállítottságba ütközött, amikor szombatnapon gyógyította meg a hajlott hátú asszonyt. ,,A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!" (Lukács 13:14).

A törvény megtartása fontosabb volt számára, mint az emberek, akikkel törődnie kellett volna. Max Lucado mondja: ,,Minden vallás... két táborra oszlik: törvényeskedés vagy kegyelem. A törvényeskedő azt hiszi, hogy ha rendesen nézel ki, megfelelő módon beszélsz, és a megfelelő csoportba tartozol, akkor üdvözülsz... A külső ragyog... de valami hiányzik... az öröm.

Mi van helyette? Félelem - hogy soha nem teszel eleget. Önteltség - hogy bőven eleget tettél. Kudarc - hogy hibát követtél el. A törvényeskedés a lélek lassú megfojtása, az álmok amputálása... elegendő vallásosság a létezéshez, de nem a növekedéshez... Ilyenkor a szabályok és követelmények diétájára vagyunk fogva. A törvényeskedésnek... nincs szüksége Istenre... ez az ártatlanság, és nem a megbocsátás keresése... módszeres folyamata a védekezésnek... magyarázkodásnak... dicsekedésnek... igazolásnak... ahol az én véleményem a te terheddé válik.

Itt csak egy véleménynek van helye... és vajon ki téved? Az én véleményem a te korlátoddá lesz. A véleményed miatt megkérdőjelezem nem csupán azt, hogy jogod van-e közösségben lenni velem, de az üdvösségedet is. A törvényeskedés kötelezővé teszi számodra az én véleményemet. A hívőknek alkalmazkodniuk kell a csoport irányvonalaihoz. Nem az a dolgod, hogy gondolkodj, hanem az, hogy menetelj...

Az üdvösség Isten munkája. A kegyelem az Ő ötlete, Ő végzi el, a saját költségére. Annak kínálja fel, akinek akarja, amikor csak akarja. A mi dolgunk az, hogy ezt tudassuk az emberekkel, nem az, hogy kirostáljuk őket." Pál azt írja: ,,Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg" (Galata 2:21). Hála Istennek, hogy ő ,,nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket..." (Titusz 3:5).




Szívem legmélyéből száll Hozzád.

Gyöngyszemek


Ha Krisztus számunkra Elsővé lesz, akkor Isten karácsonyi világába megtaláljuk az utat. Friedrich von Bodelschwing

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból


A közöny, és nem a gyűlölet a szeretet legveszélyesebb ellensége.

Csendes Percek: AZ ÚTTEST SZABÁLYAI


1Pt 3,8-17.

8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. 9 Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
10 Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; 11 forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet;
12 mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. 13 De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? 14 De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. 15 Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 16 Ezt pedig szelíden és
tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. 17 Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.

AZ ÚTTEST SZABÁLYAI


Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást. (Jn 13,35)

A minap egy nagy teherautó mögé kellett besorolnom. A jármű hátsó
ajtójára jól láthatóan fel volt ragasztva egy matrica egy
telefonszámmal, ami felhívható, ha a járművezető nem tartaná be a
biztonságos közlekedés szabályait. Az ilyen teherforgalmat lebonyolító
cégek valószínűleg teljesen megbíznak mind képzésükben, mind a
gépkocsivezetőikben.

Azon kezdtem tűnődni, vajon hogyan változna meg viselkedésem, ha
keresztyénként jelet kellene viselnem, és helytelen magatartásomról
mások jelentést tennének. Vajon alacsony színvonalú szolgáltatás esetén
kevésbé fejezném ki elégedetlenségemet? Türelmesebb lennék a bankban
sorba állva vagy az orvosi váróban ülve? Könnyebben megbocsátanám mások
bántó megjegyzéseit? Talán hamarabb segítséget nyújtanék egy
rászorulónak, ha hitemet közzétevő jelet viselnék magamon?
Mindnyájunknak Isten napi hívását kellene követnünk a
hétköznapjainkban. Magatartásunkra akár figyelnek, akár nem, Isten felé
elszámolással tartozunk.

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy hozzád forduljunk vezetésért minden
nap, tudva, hogy életünk minden területére gondod van. Ámen.

Ma milyen tanúságot teszek hitemről a viselkedésemmel?
Lois M. Baker (Kansas, USA)


Az Ő utai.

Spurgeontól gondolatok


Hagyd a holnap dolgát holnapra, a mi Istenünk holnap is Isten.

Életcseppek


"Vagy engeded, hogy Isten szabadítson meg a bűneidtől, vagy a bűneid fognak megszabadítani Krisztustól. A kettő között megosztani a szívet nem lehet." /Joó Sándor/

Építő gondolatok: Joyce Meyer: Vigyázz, hogy ki ne égj


19,4 Illés pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! (1 Királyok)

Azok, akik folyton az emberek tetszését keresik, előbb vagy utóbb kiégnek. Számukra mindig fennáll a veszélye annak, hogy túl sokat vállalnak. Annyira meg akarnak felelni másoknak, hogy mindent megtesznek, amit elvárnak tőlük, sőt még azon felül is. Az is előfordul, hogy azért mondanak igent valamire, mert egyszerűen nem tudnak nemet mondani, és nem azért mert meggyőződésük, hogy Isten akaratában járnak. A megfelelő szellemi felismerés hiánya, vagy a hamis bűntudat miatt kiégnek, majd egyre inkább elhatalmasodik bennük a harag.

Haragosakká válunk, amikor úgy érezzük, hogy kihasználnak minket, és minden irányba szét akarnak szedni. A kiégettség haragossá tesz minket, mert legbelül felismerjük, hogy ez így nincs rendben. Haragszunk az emberekre, akik nyomást gyakorolnak ránk, miközben mi magunk hagyjuk, hogy így tegyenek. Ahhoz, hogy ki tudjuk iktatni a másoktól és a magunktól jövő nyomást, meg kell tanulnunk a Szent Szellem vezetése alatt irányítani az életünket.

Egy alkalommal, amikor a sűrű időbeosztásom miatt panaszkodtam, hallottam, amint a Szent Szellem azt mondja: „Joyce, te magad készíted az időbeosztásodat. Ha nem tetszik, változtass rajta!”

A te életedben hol van szükség változtatásra?

Uram, minden oldalról nagy a nyomás, és úgy érzem, nem tudok lépést tartani. Segíts, hogy a kezembe tudjam venni az irányítást azzal kapcsolatban, hogy mit vállalok el. Kérlek, segíts, hogy nemet tudjak mondani olyan feladatokra, amik nem tőled jönnek. Ámen.

Joyce Meyer

Szent Színed elé járulunk.

Imádság: Köszönet


Istenünk! Köszönjük neked, hogy te szólni akarsz hozzánk. Add, hogy mindig tudjunk rád hallgatni, hiszen te mindig javunkat akarod. Szólj hozzánk és mi hallgatunk rád. Jézusért kérünk. Ámen (T.M.)

A nap gondolata: Életről - halálról


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. (Marcus Aurelius)

Idézetek


Isten arra a pillanatra vár, hogy kártyavárunk összeomoljék, s felismerjük: nála a mi jó jegyeink és fogadalmaink semmit sem számítanak.

Napi gondolat: Bátoság - türelem


Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembenézni az apróbbakkal; s amikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. (Victor Hugo)

Napi Ige és gondolat: Higgy


Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. (Lukács 19:26)

(Tedd kockára az életed és így többet kapsz a végén, mint amiről valaha is álmodtál. Élj biztonságosan, és a kevés kincsed szorongatva fogod végezni. - MSG Bible - fordítás)

Jézus elmond egy történetet egy gazdáról, aki megbízta három szolgáját, hogy kezeljék a pénzét, míg ő távol van. Mindegyiknek adott egy-egy meghatározott összeget. Mire visszatért az első szolga megduplázta a rábízott pénzt, a második 50 % hasznot szerzett.

A harmadik viszont lényegében azt mondta, hogy félt, hogy megbünteti a gazda, ha hibát követ el, így elásta a pénzt, míg gazdája visszatért. A gazda megjutalmazta az első két szolgát, mondván, hogy aki jól bánik a kevéssel, arra nagyobb felelősséget bíznak. A harmadik szolgát azonban megszidta: "akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" (Lk. 19:26)

Hitben járunk, amikor kockázatokat vállalunk, de nem akármiféle kockázatokat, hanem olyanokat, amik kifejezetten Isten irányítása alatt állnak. Ezek a biztatások, finom noszogatások, amiket Isten ad, arra késztetnek, hogy hitben járjunk, ne látásban.

Mikor nem hit által élünk, akkor hitetlenek vagyunk. Minden Istentől független döntés hitetlen döntés. Jézus kifejezte a hitét, mikor azt mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." (János 5:19)

(Forrás: Napi remény)

Amaro Del - Amaro Del

2011. december 11.

Ige: Dávid megvallása


„Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat”„Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. (Zsolt. 31,8-9; 66,8-9)

És Aki megelevenít, az így szól: Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít” (Ján. 5,21)

Kijelentés a Krisztusban hívőkről: „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Eféz. 2,1)

A megigazultság áldásai


Dávidról – mint a megigazult ember előképéről – így tesz bizonyságot a Szent Szellem, kijelentve az üdvösség áldásait is: „Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele” (2 Sám. 5,10)

Egyre nagyobb, és erősebb, aki győztesen kerül ki minden harcából: „És hírnevet szerez Dávid, amikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezret. Az Idumeusok (Edomiták, a testi emberek, aki Ézsau leszármazottai) közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala” (2 Sám. 8,13-14)

Ha kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről” És válaszol „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt. 3,5; 37,5; 55,23)

Amikor imádkozik, hivatkozik Isten ígéretére: „Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!” (Zsolt. 119,116)

És az Úr erre az imára is válaszol: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” „...így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!...” (Ésa. 41,10.13; 43,1-3)

És mert Dávid ismeri az üdvözítő Istent bátran vallja, hogy: „...a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr” (Zsolt. 37,17)

Ige: Isten fiairól


Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek

Így valósult meg a prófécia, amelyről Pál apostol is bizonyságot tesz, a Rómabeliekhez szólva: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!” (Hós. 1,10)

„Hóseás szerint is ezt mondja az Úr: Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek; és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni” (Róm. 9,25)

És Pál apostol kifejti, a prófécia megvalósulását: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal. 3,26-27; 4,6-7)

Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3)

A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk (tanúsított irántunk) az Atya, hogy Isten fiainak (gyermekeinek) neveztetünk (és azok is vagyunk)! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)

Pedig: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5)

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23)

„Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6)

AWESOME GOD

A sír üres a kő elgördült.