Római levél 15. fejezet: A hitben erőtlenek felemlése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk.

[Más fordítás: az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]*

*Az apostolon keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1)

„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben (egy félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban), ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2)

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35)

A szeretet pedig ezt parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát. 18,15-17)

Ebben a szellemben tanít Pál apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14)

Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23)

Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére)

[Más fordítás: közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]*

*Minden hívőnek újra és újra szól az Úr: „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33)

„és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5)

Mert Ő a szeretet, és: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5)

„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga javát (kedvét; tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai [szidalmai] hullottak reám*

*Az Úr Jézusról szóló prófécia: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt. 69,10)

„… akinek háza mi vagyunk…” (Zsid. 3,6)

Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes [reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk legyen.

[Más fordítás: hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]

Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.

[Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3)

„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)

„Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14)

„Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1 Pét. 3,8)

Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös elhatározásból; egyhangúlag] dicsőítsétek [magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját*

*Már Dávid így szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4)

Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [karoljátok fel] egymást, miképpen Krisztus is befogadott [felkarolt; elfogadott] minket az Isten dicsőségére.

Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért).

[Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit;

űRóm. 15,9 A pogányok [népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért.] dicsőítik [magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [megvallást] teszek rólad [magasztallak] a pogányok [népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [zsoltárt zengek] a te nevednek*

*És így van megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50)

Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [Vigadjatok; örvendezzetek] pogányok [népek; nemzetek] az ő népével együtt*

*Már Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43)

Ézsaiás pedig így kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel (a béke megalapozása, Krisztus)! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” (Ésa. 66,10)

És azért örüljetek népek, mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10)

Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [Dicsőítsétek] az Urat minden pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [nemzetek]*

*Dávid ezt így írta meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)

Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [az Úr segítsége] így szól: Lészen a Jessének [Isten embere] gyökere, és aki felkel, [előáll, fellép, trónra kerül] hogy uralkodjék a pogányokon [és aki abból támad a nemzetek vezérlésére]; Őbenne reménykednek [bíznak majd] a pogányok. [nemzetek; (népek)]*

*Ézsaiás így szól az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.

Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.

És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma (anapauszisz: megszűnés; pihenés) dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10)

Az Evangélium bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát. 12,21)

És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.

[Más fordítás: A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, [vagyis azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája, és hatalmából)]*

*Az apostol bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17)

Ezért az én: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

Ezért: „… a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az igét” (1 Thess. 1,5-6)

Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal]* képesek lévén [tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]

*Az apostol megvallása: „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9)

„Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12)

És „…mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben…” (2 Kor. 8,7)

Róm. 15,15 Bátorságosabban [merészebben] írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,

Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [nemzetek] között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]*

*És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13)

Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [Van okom az ujjongásra] a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. [Isten előtt]

Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel.

[Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]*

229 És így folytatja a megvallást az apostol: „Aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).

Mert: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”.

„de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26)

Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát.

[Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]*

*Ezek a jelek az apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)

Mert ahová küldte az Úr az apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,11-12)

Az Úr Jézus ígérete így valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján. 14,12)

Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

[Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]*

*Az apostol megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával.

Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16)

„Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15)

Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, [hírét sem] megértik. [belátásra jutnak]*

*Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15)

Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben. [Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok eljussak]

Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem [munkaterületem] e tartományokban [ezen a tájon már nem akad tennivalóm], vágyódván pedig [él bennem a sóvárgás] sok esztendő óta, hogy elmenjek [eljussak] hozzátok

Róm. 15,24 Ha Hispániába [hiányosság, elégtelenség] megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha majd egy kissé felüdülök köztetek]

Róm. 15,25 Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [a béke megalapozása, tanítása] szolgálván a szenteknek.

Róm. 15,26 Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a nagy, a karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg adakozzanak.

[Más fordítás: jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]

Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele. [de adósaik is nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni]*

*Az apostol azt kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?” (1 Kor. 9.11

Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába (hiányosság, elégtelenség). [utazom].

Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [örömüzenete] áldásának teljességével megyek. [a Krisztus teljes áldását viszem magammal]

Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt,

[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]*

*Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17)

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11)

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4)

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19)

Róm. 15,31 [azért] Hogy szabaduljak [meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [hitetlenek (szándékosan és önfejűen)] Júdeában* és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [jól fogadott] a szentek előtt;

*Az ima célja: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2)

Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [érkezzem] hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. [hogy körötökben felüdüljek; felfrissüljek]

Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

Római levél 15. fejezet: A hitben erőtlenek felemelése (szerkesztett)

Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk.

[Más fordítás: az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]

Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére)

[Más fordítás: közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]

Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga javát (kedvét; tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai [szidalmai] hullottak reám

Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes [reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk legyen.

[Más fordítás: hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]

Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.

[Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]

Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös elhatározásból; egyhangúlag] dicsőítsétek [magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját

Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [karoljátok fel] egymást, miképpen Krisztus is befogadott [felkarolt; elfogadott] minket az Isten dicsőségére.

Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért).

[Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit;

Róm. 15,9 A pogányok [népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért.] dicsőítik [magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [megvallást] teszek rólad [magasztallak] a pogányok [népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [zsoltárt zengek] a te nevednek

Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [Vigadjatok; örvendezzetek] pogányok [népek; nemzetek] az ő népével együtt

Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [Dicsőítsétek] az Urat minden pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [nemzetek]

Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [az Úr segítsége] így szól: Lészen a Jessének [Isten embere] gyökere, és aki felkel, [előáll, fellép, trónra kerül] hogy uralkodjék a pogányokon [és aki abból támad a nemzetek vezérlésére]; Őbenne reménykednek [bíznak majd] a pogányok. [nemzetek; (népek)]

Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.

[Más fordítás: A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, [vagyis azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája, és hatalmából)]

Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal] képesek lévén [tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]

Róm. 15,15 Bátorságosabban [merészebben] írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,

Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [nemzetek] között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]

Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [Van okom az ujjongásra] a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. [Isten előtt]

Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel.

[Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]

Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát.

[Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]

Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

[Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]

Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, [hírét sem] megértik. [belátásra jutnak]

Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.

[Más fordítás: Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok eljussak]

Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem [munkaterületem] e tartományokban [ezen a tájon már nem akad tennivalóm], vágyódván pedig [él bennem a sóvárgás] sok esztendő óta, hogy elmenjek [eljussak] hozzátok

Róm. 15,24 Ha Hispániába [hiányosság, elégtelenség] megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha majd egy kissé felüdülök köztetek]

Róm. 15,25 Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [a béke megalapozása, tanítása] szolgálván a szenteknek.

Róm. 15,26 Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a nagy, a karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg adakozzanak.

[Más fordítás: jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]

Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele. [de adósaik is nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni]

Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába (hiányosság, elégtelenség). [utazom].

Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [örömüzenete] áldásának teljességével megyek. [a Krisztus teljes áldását viszem magammal]

Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt,

[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]

Róm. 15,31 [azért] Hogy szabaduljak [meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [hitetlenek (szándékosan és önfejűen)] Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [jól fogadott] a szentek előtt;

Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [érkezzem] hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. [hogy körötökben felüdüljek; felfrissüljek]

Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

1. Zsoltár

Római levél 14. fejezet: Az ítélkezésről (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]*

*Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2)

Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik*

*A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9)

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13)

Az Úr Jézus kijelentése. Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)

„Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).

És: „Mert az Isten országa [királysága] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)

Ezért: „Jobb a paréjnak (lakhanon = zöldségfélének) étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17)

Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti] őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]*

*A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?

Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5)

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek [ünnepnek] tartja [gondolja] a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]*

*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16)

Példaként mutatja be a szent Szellem a helyes magatartást: „… Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (Kol. 4,12)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem hal önmagának:

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk*

*Az apostol vallástétele: „… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15)

„… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10)

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = egész valótok) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19)

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [kelt életre] és elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]*

*Az apostol vallástétele: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43)

A feltámadott Úr parancsa az Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik (g: kárt hozó – vagyis: a sátán hatalma – alatt marad)” (Márk. 16,15-16)

János apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18)

Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé*

*És a kijelentés megismételtetik: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

Ezért: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Mát. 7,1-2)

És még egyszer: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. …Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. [„Bocsássatok meg, és néktek is megbocsáttatik” - szó szerinti fordítás: „Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok”] (Luk. 6,37)

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]*

*Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem” (Gal. 2,16)

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11)

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek*

*Hiszen: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = egész valójában) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

Az Úr Jézus kijelentése: „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Mát. 12,36-37)

Róm. 14,13 Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást) [hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]*

*Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7)

„…Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson (eltántorítson; tévútra vezessen) a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2)

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11)

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”

Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!”

Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.”

Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28)

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt] megszomorodik [elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel. [szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt*

*mert: „Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam” (1 Kor. 8,9-13)

„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz. 5,1-2)

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek)]*

*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor. 10,30)

Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5)

Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]* hanem igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]

*Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8)

„Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

Róm. 14,18 Mert aki ezekben [így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles]

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]*

*Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

És az apostol is így inti a hívőket: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm. 12,18)

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14)

Róm. 14,20 Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan [valóban minden tiszta, de gonosz [az étele] annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét megsérti, megtámadja)”], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]*

*Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20)

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]*

*Az apostol megvallása, mint követendő példa: „Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam (tőrbe ne ejtsem)” (1 Kor. 8,13)

Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet (meggyőződésedet), amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [áldott], aki nem kárhoztatja [akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel.

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az. [Bűn (céltévesztés) tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]*

*Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7)

Római levél 14. fejezet: Az ítélkezésről (szerkesztett)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.

[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik

Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti] őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek [ünnepnek] tartja [gondolja] a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]

Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem hal önmagának:

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [kelt életre] és elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]


Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.

[Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek

Róm. 14,13 Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást)

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt] megszomorodik [elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel. [szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok.

[Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek)]

Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)] hanem igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]

Róm. 14,18 Mert aki ezekben [így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles]

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]

Róm. 14,20 Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan [valóban minden tiszta], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik; annak az embernek, aki botránkozással eszi [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára;

[Más fordítás: de gonosz [az étele] annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét megsérti, megtámadja)]

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]

Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet (meggyőződésedet), amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [áldott], aki nem kárhoztatja [akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel.

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az.

[Más fordítás: Bűn (vagyis: céltévesztés) tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]

139-es Zsoltar

Római levél 13. fejezet: Minden hatalom Istentől rendeltetett (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]*

*A felettes világi hatalmaknak való engedelmességre újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak (hatalmon lévő elöljáróknak) engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre” (Tit. 3,1)

És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)

Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ezért: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11)

Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak, [hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet [büntetést] szereznek.

Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól*

*Mert: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5)

Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.

Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is.

Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]

Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]*

*A vallási vezetők küldöttei megkérdezték az Úr Jézust: „Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” …Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt. 22,17-21)

Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]

Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét]* és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat]**

*Ne légy házasságtörő… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!

**Így hangzik a prófécia: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő háznépét az embert és az ő örökségét!” (Mik. 2,1-2)

Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták (Mát. 7,12)

Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]*

*A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi (isteni) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)

„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)

Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk].

Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk*

*És az apostol így folytatja: „Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Eféz. 5,14)

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29)

„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” (1 Thess. 5,5-8)

Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak, és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük” (Ésa. 49,8-9)

Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3)

Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit*

*Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24)

„és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11)

Hiszen: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál” (Róm. 6,21)

„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)

„tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)

„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4)

„Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)

És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.

Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]*

*Az Úr Jézus figyelmeztet az Ő eljövetelére: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap, mint valami csapda. Mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Luk. 21,34-36)

Az apostolok sem szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „Éppen azért: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel” (Eféz. 5,18)

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4)

A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20)

Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12)

Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]*

*Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

És: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal. 5,24-25)

A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12)

Római levél 13. fejezet: Minden hatalom Istentől rendeltetett (szerkesztett)

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]

Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak, [hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet [büntetést] szereznek.

Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól

Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.

Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is.

Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]

Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]

Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]

Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a máséés ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat]

Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]

Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk

Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit

Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]

Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]

Római levél 12 fejezet: Ne igazodjato e világhoz (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket* [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«

Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „… ne szánjátok oda a ti tagjaitokat (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagját) hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek” (Róm. 6,13)
ű
„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]” (Róm. 6,16)

„Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]” (Róm. 6,19)

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

És megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal. 2,20)

Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]*

*És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4)

Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne fölényeskedjen,ne legyen gőgös] hanem józanon bölcselkedjék [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten igéje szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]*

*Nem a (hús)test bölcsességére kell támaszkodni: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

Mert: „Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen (Ige szerint) él, az megmenekül” (Péld. 28,26)

„Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)

Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek (szóma=egész valódnak), és felüdülés csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)

Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:

Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk*

*Az apostol az ember személyisége alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test (szóma = személyiség) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (szóma = személyiség), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok;

és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személyiség) sem egy tag, (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?

Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük.

De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25)

„Ti pedig Krisztus teste (szóma=teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor. 12,27)

„Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17)

„Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)

Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)

Mert: „…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14)

Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]

Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban; [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak]

Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki Élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [tegye]

Róm. 12,9 A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz*

*A próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15)

„Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)

„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

Az apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18)

Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]*

*Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2)

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)

„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben” (1 Thess. 4,9-10)

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)

Az apostoli figyelmeztetés minden gyülekezetben felhangzik: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,1-5)

„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt (legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17)

Róm. 12,11 Az igyekezetben [fáradozásban, erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek [A buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban] szellemben buzgók legyetek; [legyetek tüzes szelleműek; izzatok a Szellemtől] az Úrnak szolgáljatok [Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]

Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők]* a háborúságban [a nyomorúságban, szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben] tűrők. [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság Alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket].** a könyörgésben [imádságban] állhatatosak*** [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]

*Az apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. (titeket viszont megerősít)” (Fil. 3.1)

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehem. 8,10)

**Az üldöztetésekben és szorongattatásokban való állhatatosságra, a „teher alatt maradásra” buzdítanak az apostolok: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki.

Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-36)

„Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1 Pét. 1,5-7)

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak. 5,7-10)

***Az imádságban való kitartásról az Úr Jézus mondott egy példázatot is: „Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.”

Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” (Luk. 18,1-7)

És az apostol is így buzdítja a hívőket: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18)

Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben] a vendégszeretetet gyakoroljátok (törekedjetek) [vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]

Róm. 12,14 Áldjátok[ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek (agapé = Isten szeretetével) ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44-48)

Erre Ő maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34)

És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)

Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal*

*A testté lett Ige – az Úr Jézus – ezt tanítja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4)

És a Szent Szellem megmagyarázza: „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)

Dávid így imádkozik: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” (Zsolt. 126,6)

Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt].

Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel]*

Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]**

*És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3)

„A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)

„Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor. 13,11)

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (személyként) viaskodván az evangélium hitéért” (Fil. 1,27)

„És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén” (Gal. 6,16)

**Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez a te testednek (szóma = egész lényednek), és megújulás a te csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)

Dávid megvallása: „…Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem magamat, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lényem” (Zsolt. 131,1-2)

A prófétán keresztül is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)

„Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

„Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre] hanem józanon (Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3)

„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk”(Fil. 3,15-16)

Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]* A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]**

*És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)

Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)

„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9)

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)

**Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21)

Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek*

*Az Úr Jézus azt tanítja, hogy: „Boldogok a békességre igyekezők (akik békét teremtenek): mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9)

Ezért az apostol is erre hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14); Azaz: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz = sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás.] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [igazságszolgáltatás. - megvédelmezés] én megfizetek [igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr*

*Te pedig: „Bosszúálló (igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

„Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22)

„Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Péld. 24,29)

Mert: „Enyém a bosszúállás (az igazságszolgáltatás) és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36)

„Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14)

Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha szomjúhozik, adj innia* mert ha ezt műveled, [teszed] eleven [tüzes] szenet [izzó parazsat] gyűjtesz [raksz; halmozol] az ő fejére**

*A Szent Szellem arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek és üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked” (Péld. 25,21-22)

Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.

Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31)

Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,44-45.48)

Már az Ószövetségben is így szólt a parancs: „Ha előtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!” (2 Móz. 23,4-5)

**Az eleven szénről Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „… Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7)

Tehát azért kell eleven szenet – vagyis élő Igét – gyűjteni az ellenség fejére, hogy ellenségből testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető – Krisztusi – emberré váljon!!

Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad] hanem a gonoszt jóval győzd meg. [inkább te győzd le a rosszat jóval]

Római levél 12. fejezet Ne igazodjatok e világhoz (szerkesztett)

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«

Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]

Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös] hanem józanon bölcselkedjék [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten igéje szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]

Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:

Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk

Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]

Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban; [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak]

Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki Élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [tegye]

Róm. 12,9 A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz

Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]

Róm. 12,11 Az igyekezetben [fáradozásban, erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek [A buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban] szellemben buzgók legyetek; [legyetek tüzes szelleműek; izzatok a Szellemtől] az Úrnak szolgáljatok [Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]

Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők] a háborúságban [a nyomorúságban, szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben] tűrők. [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság Alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket]. a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]

Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben] a vendégszeretetet gyakoroljátok (törekedjetek) [vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]

Róm. 12,14 Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]

Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal

Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]

Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]

Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek

Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz = sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás.] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [igazságszolgáltatás. - megvédelmezés] én megfizetek [igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr

Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha szomjúhozik, adj innia mert ha ezt műveled, [teszed] eleven [tüzes] szenet [izzó parazsat] gyűjtesz [raksz; halmozol] az ő fejére

Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad] hanem a gonoszt jóval győzd meg. [inkább te győzd le a rosszat jóval]