Római levél 13. fejezet: Minden hatalom Istentől rendeltetett (szerkesztett)

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]

Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak, [hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet [büntetést] szereznek.

Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól

Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.

Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is.

Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]

Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]

Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]

Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a máséés ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat]

Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]

Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk

Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit

Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]

Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]