Szeretete IstenIsten Szeretete
2015. október 1.
Ige: Az igehirdetésről.
„Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és
igehirdetésünk nem
hitetésből, nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem
álnokságból* ravaszságból, csalásból,
vagy körmönfontságból**
Hanem
amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot***
akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki
megvizsgálja, és ismeri a mi
szívünket,a mi bensőnket****(1 Thess. 2,3-4)
*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy
körmönfontság.
**És
így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok
vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét,
hanem tisztán pontosan, őszintén,
sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2
Kor. 2,17).
És az apostol
tovább folytatja a megvallását: „Mert a
mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és
tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a
világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2
Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
***Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes
hadvezér érkezésének híre.
****És
hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz
bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek
vizsgálója…” (Jel.
2,23).
Gary Chapman: A különélésről.
Tévedés azt feltételeznünk, hogy a különélés minden esetben váláshoz vezet.
A különélésből éppolyan eséllyel következhet be a házasság helyreállítása,
gazdagodása és megújulása. A házasfeleken múlik, hogy mi lesz a különélési
időszak végkimenetele.
Az új parancsolat.
„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt,
megállás nélküli, heves, forró szeretetre, vagyis egymás odaadó
szeretetére; mert a szeretet sok vétket, sérelmet, bűnt elfedez, betakar, és
vétkek tömegét leplezi el”
(1Pét 4,8).
Ima
Úr Jézus! Áldalak és magasztallak, amiért hagytad, hogy
kezeidet és lábaidat átlyukasszák, és összeroncsolják benne a Te csontjaidat (Zsolt.22,17.
és J. siralm.3,4.) és durva kezek verjenek hatalmas szegeket a Te szent
kezeidbe és lábaidba, s hogy a Te szent tested függjön ég és föld között azért,
hogy az én lábaimat tágas térre állítsad (Zsolt.31,9.) és kiszélesítsed
lépésemet alattam, és olyanná tetted lábamat, mint a szarvasé (Zsolt.18,34.37.)
Ézsaiás
Mai ige: A szeretet törvénye (1)
„Új parancsolatot adok nektek, hogy
szeressétek egymást” (János 13:34)
Egy újságban
olvastam egy történetet egy rákos kisfiúról, akinek kemoterápiás kezelés miatt
kihullott a haja. Osztálytársai, hogy kimutassák felé szeretetüket és
támogatásukat, mindannyian kopaszra borotváltatták fejüket, hogy a beteg
kisfiúnak ne kelljen szégyellnie kopaszságát, amikor visszajön az iskolába. Az
újság egy fényképet is leközölt a kopasz osztályról, alatta pedig ez a felirat
volt: „Mi mindent együtt csinálunk.” Ez a szeretet törvénye, amiről Jézus
beszélt, amikor ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek
egymást!”
Ez furcsán
hangozhatott azok számára, akikhez Jézus szólt, mert ők két ószövetségi törvény
szerint éltek:
1) a bosszú
törvénye. Mózes előtt az országban dzsungeltörvények uralkodtak. A bosszú
törvénye lényegében ezt mondta ki: „Ha bántasz engem, visszabántalak, sőt még
nagyobb fájdalmat okozok, mint amilyet te nekem!” Az ellenségek mindenütt azt
keresték, hogyan egyenlíthetnék ki a számlát, mert a bosszú nem csupán
elfogadott, de támogatott is volt.
2) a megtorlás
törvénye. Mózes idejében a bosszút a megtorlás váltotta fel, ami megengedi,
hogy „szemet szemért” (3Mózes 24:20) – de többet nem! Csak annyit árthatsz az
ellenségednek, amennyit ő ártott neked. A mi fülünknek ez durván hangzik, de
abban az időben ez nagy előrelépés volt. Aztán jött Jézus, és egy harmadik
törvényt adott: a szeretet törvényét. Ez azt jelentette, hogy nem kell elégtételt
venned, dönthetsz úgy, hogy megbocsátasz. Sőt, ha nem bocsátasz meg, Isten nem
hallgatja meg imáidat. Ez az új parancsolat mutatja be Isten feltétel nélküli
szeretetét irántunk – és arra hív, hogy mi is így szeressünk. A te életedet is
a szeretet törvényének kellene kormányoznia minden nap.
http://www.maiige.hu/
2015. szeptember 30.
Ige: Ki látja, és ismeri Istent?
Az Istent soha
senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg
félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt* (Ján.
1,18)
*Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a
te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és elvonultatom
előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve
nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat
azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben
maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor
átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged,
és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és
hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod, mert ember nem láthatja meg”
(2
Móz. 33,18-23).
A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és
senki sem ismeri a Fiút, senki sem
tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, és senki sem
tudja, hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát.
11,27 és Luk 10,22).
Mert: „Nem mintha
az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).
„Övé egyedül a
halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban
lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek
tisztesség, tisztelet és örökkévaló
hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).
Szeretteim,
szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az
Istenből született, és ismeri az Istent” (1
Ján. 4,7)
És bár: Az Istent
soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett
bennünk” (1 Ján. 4,12) .
Az Úr elhívása.
Amikor az Úr hív el az általa elkészített szolgálatra,
akkor képessé tesz arra, hogy be is tudd tölteni szolgálatodat. Betölt az Ő
Szellemével, bölcsességgel, értelemmel, isteni tudománnyal, és alkalmassá tesz
arra is, hogy tanítani tudj. (2Móz. 35,30-32. 34-35)
„Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak:
Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda
törzséből. És betöltötte őt Istennek Szellemével, bölcsességgel, értelemmel és
tudománnyal minden mesterségben:
Azontúl
alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson…” (2Móz. 35,30-32. 34-35)
Tégy csodát híveddel.
Tedd csodálatossá szerető kedvességed
tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók,
a jobbod ellen támadók elől”
(Zsolt. 17,7)
Megvallás és ima.
Uram! Ne
szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak Téged. A hazug ajkak némuljanak el, amelyek
vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. Én pedig
dicsőítlek azért, hogy mily bőséges a Te jóságod, amelyet fenntartasz a Téged
félőknek, és megbizonyítasz a Te benned bízókon. Elrejtesz engem, és sátorban
őrzöl engem a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott vagy Uram, amiért csodálatossá
tetted kegyelmedet rajtam, mint egy megerősített városon! (Zsolt.31,18-22)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)