Példabeszédek 5. Fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet^*

*A Szent Szellem kijelenti, hogy miért fontos Isten Igéjére figyelni, azt el nem hagyni, hanem megőrizni: „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (Péld. 1,8-9)

Mert vezet, őriz és beszélget veled: „Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a figyelmeztető intés. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,20-24)

Mert okossá tesz: „A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre” (Péld 15,5)

Mert örök élet beszéde ez, amely a hústestnek is gyógyulást, orvosságot és teljes egészséget ad: „Fiam, az én szavaimra (logosz = Ige) figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben, mert életet (dzóé = örök életet) adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek (szarx = hústest)” (Péld. 4,20-22).

Péld. 5,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon].

Péld. 5,3 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye*

*Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Péld. 5,4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]*

*A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

Péld. 5,5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]*

*Isten azt kéri, hogy az Ő Igéjére figyeljünk: „Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le” (Péld. 7,24-27)

Kijelentés a Szent Szellem által megelevenített Igéről: „De a bölcsesség megszabadít téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik, Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik; Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, és nem találnak rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,16-19) .

Péld. 5,6 A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].

Péld. 5,7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].

Péld. 5,8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének   (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]*

*Ezt pedig úgy teheted meg, ha: „Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. Mert lámpás a parancsolat, fény a tanítás, életre vivő út a figyelmeztető intés. Ez őriz meg a gonosz asszonytól, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik” (Péld. 6,20-26.32-33)

Megismétli az Úr a kijelentést: „Fiam, őrizd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat zárd magadba. Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől” (Péld. 7,1-5).

Péld. 5,9 Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki pedig idegen asszonnyal paráználkodik, vagyis szövetséget tör - bolond, és esztelen; mert annak szíve - bensője - szűkölködő lesz. Aki magát el akarja veszteni, el akarja pusztítani, az cselekszi ezt! Vereséget és gyalázatot nyer, csapás és szégyen éri őt, és az ő gyalázata el nem töröltetik” (Péld. 6,32-33).

Péld. 5,10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében*

*Így folytatódik a kijelentés, „A bölcsesség-szerető ember ('áhéḇ 'áhaḇ): aki gyönyörködik a bölcsességben) megvidámítja az ő atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, azaz (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben  leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).

Mert: „a Krisztus Jézus, adatott nékünk bölcsességül Istentől” (1 Kor. 1,30).

Ezért azt tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt. 37,4).

Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].

Péld. 5,12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem erősül meg ember az istentelenséggel, a (rešaʿ): gonoszsággal; az igazaknak (a megigazultaknak) pedig gyökerük (nem remeg) és ki nem mozdul” (Péld. 12,2-3).

Az Isten nélkül élőkről pedig így hangzik a kijelentés: „… a gonoszok világossága kialszik (eloltatik, elhamvad), és nem fénylik az ő tüzüknek lángja. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette (mécsese kialszik mellette). Erős léptei aprókká lesznek (megrövidülnek és saját tervei) és saját tanácsa rontja meg (buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik (és kergetik) őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság (szerencsétlenség, baj, csapás, romlás) leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje (a halálos betegség). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. (Más fordítás: El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára (lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad) levágatik az ága. Emlékezete elvész (eltűnik) a földről, még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (aki nem akar Istenről tudni)” (Jób. 18,5-21).

Péld. 5,13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!

Péld. 5,14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a (qáhál): közösség (ʿéḏáh): összejövetelének közepette [Más fordítás: Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!

Péld. 5,15 Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és a te forrásod közepéből folyóvizet*

*FORRÁS. (héb. ajin): Az igazi élővíz (= folyóvíz) forrása maga Isten. A templomban (a Krisztus testében, azaz: a gyülekezetben) életadó forrás fakad fel, az Édenhez hasonlóan. A kút (héb. beér): sokszor a forrásból táplálkoznak, ezeket nevezi az Ige: a forrásból táplálkozó kutaknak, helyesebben: ’élő vizű kutaknak’: átvitt értelemben a kút a kedves, a feleség - az eklézsia - jelképe; a szűk kút az idegen asszony, a hamis vallás.

Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].

Péld. 5,17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek veled]*

*A Krisztus menyasszonyáról (az eklézsiáról) így beszél a Vőlegény: „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút” (Énekek. 4,12).

Péld. 5,18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit ifjúkorodban elvettél]*

*A testi emberhez így szól az Úr: „Éld (élvezd) életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló (mulandó) életednek minden napjaiban, amelyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak (te mulandó életednek) minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálkodsz (amit fáradsággal végzel) a nap alatt” (Préd. 9,11).

Mert: „Megnyerte a jót, aki talált feleséget, (az kincset talált) és elnyerte az ÚR jóakaratát” (Péld. 18,22).

Ugyanis: „A ház és marha (a vagyon) atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség” (Péld. 19,14).

Péld. 5,19 A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel]*

*Az eklézsiához így szól az Úr: „A te két emlőd olyan, mint két őzike, mint gazellapár, amelyek a liliomok közt legelnek” (Én. 4,5).

„Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!” (Énekek. 8,14).

De az újonnan megtértekre vonatkozóan így rendelkezik Isten: „Az elöljárók pedig szóljanak a népnek, mondván.... kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és más valaki vegye azt el” „Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett. (5 Móz. 20,5-7;  24,5).

Péld. 5,20 És miért bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr): nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén]?

Péld. 5,21 Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden ösvényeiket (pálas): mérlegeli]*

*Jób is megvallja, hogy: „Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja”(Jób. 34,21)

Jeremiás megvallása: „...te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz” És Isten válasza: „Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt” (Jer. 32,18-19; 16,17)

 Dávid megvallása: „Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsolt. 119,168)

A Szent Szellem újra és újra kijelenti, hogy: „Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli” „Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők” (Péld. 15,3; Jób. 34,22)

És az apostolon keresztül jelenti ki az Ige, hogy ki az, aki szemmel tarja a mi útjainkat: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke / díjkiosztó emelvénye elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (Zsid. 4,13; 2 Kor. 5,10)

Ezt az Istent csodálja és dicséri próféciájában Dávid: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság” (Zsolt. 139,4.11-12).

Péld. 5,22 A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése«*

*Mert: „Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll” (Zsolt. 7,17)

Mivel nem fogadták el az Igazat: „A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” „Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek” „Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén” (Zsolt. 34,22; Péld. 1,31;Jób. 18,9-10).

A Szent Szellem többszörösen kijelenti azt a törvényszerűséget, hogy: „...a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8)

„Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik” (Péld. 22,8)

Nem csak a gonosz cselekedetek, hanem a hazug – vagyis az igével ellentétes – beszédekre is vonatkozik ez a törvényszerűség: „Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21)

Pál apostol is felhívja a hívők figyelmét erre a törvényszerűségre: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]” (Gal. 6,7-8). Egy előképben így mutatja be a Szent Szellem ezt a törvényszerűséget: „Felakaszták azért Hámánt a fára, amelyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,10).

Péld. 5,23 Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül]*

*Akik nem fogadták meg / és be az Igét, vagyis Isten nélkül élnek, azokat nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik sátruk (testük), meghalnak bölcsesség nélkül” (Jób. 4,21)

Isten Igéje bolondnak és esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is eléjük tárja: „...a bolondok ...meghalnak esztelenségük miatt” „...a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja” „...az istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön istentelenségében esik el az istentelen” (Péld. 10,21; 11,3; 13,6; 11,5)

Dicsérd Őt, Jézust, az Urat!

Ima

Köszönöm Istenem, hogy meghintettél az Úr Jézus szent vérével, (Zsid.12,24.) amely szent vér távol tartja tőlem a pusztítót. 

Azt mondja az apostol: Hogy megértsétek, hogy:

„Egy [(heisz hen): egyetlen] az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek  Atyja – aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen van]" (Eféz. 4,6). 

Carl Eichhorn: A hívők mennyei bölcsessége.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. 

(Jakab 3. 17)

Isten bölcsessége kiformálódik gyermekeinek lényében és életmódjában. Jakab különbséget tesz a felülről való és a földi, sőt ördögi bölcsesség között. Ez utóbbit a teljes önzés jellemzi.

A felülről való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bűntől, sőt utál minden tisztátalanságot. Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük. Távol tart magától minden tisztátalan kívánságot, mely tönkreteszi a szív nemességét, gyengédségét. - Ez a bölcsesség békeszerető. Eltávolítja az útból a kölcsönösen zavart okozó dolgokat. Tud bocsánatot kérni, ha igazságtalan volt. Megbocsát, nem ró fel semmit. Ahol csak teheti, kerüli a vitát és perlekedést; a felindult szíveket lecsendesíti és szelíden biztat.

- A szelíd válasz lecsendesíti a haragot (Péld 15, 1), de az önző ember kemény, barátságtalan és szeszélyes. - Az igazi bölcsesség tanulékony. Nem ragaszkodik mereven, önfejűen a saját véleményéhez. Készségesen és hálásan elfogadja, ha hibáira figyelmeztetik (Zsolt 141, 5). Engedi magát meggyőzni, mint Jézus engedett a kánaáni asszony érvelésének.

Nem érzi magát hibátlannak, tévedhetetlennek. Alázatosan elfogadja a helyreigazítást és isteni módon belátó.

A mennyei bölcsesség tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel. Szabad lett az irgalmatlan fukarságtól és a szívtelen önzéstől, amely nem szeret áldozatot hozni. Az önző ember arca kemény. Sötét redők árnyékozzák be, amikor mások nyomorúsága kopogtat az ajtón. A felülről való bölcsesség ragyogóvá teszi az arcot és a kemény vonásokat megváltoztatja (Préd 8, 1).

A bölcs élete gyümölcsöket hoz, amelyeken mások felüdülnek, és örök életre jutnak. - A mennyei bölcsesség nem részrehajló, helyesebben - nem hasonlott meg önmagával. Nem személyválogató, nem ismeri az ellenszenvet. Mindent isteni mértékkel mér és enged a felülről való vezetésnek. - Képmutatás nélkül való.

A testi okosság keresztül-kasul hamis, valótlan és álarc mögé rejtőzik. A mennyei bölcsesség teljesen tiszta és igaz szavaiban, gondolataiban és magatartásában. Nincsenek hátsó gondolatai és titkos redői. Egyszerű és egyenes. Gyűlöli a kifogásokat, nem űz kétszínű játékot. A külső és a belső fedik egymást.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Bob Gass: A legnagyobb trófea (2)

„…Mi a mi… dicsőségünk koronája…?” (1Thessz 2:19 NIV)-- Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? --Károli//

Salamon azt írja: „… a kincs nem marad meg örökké… a korona nem száll biztosan nemzedékről nemzedékre” (Péld 27:24 NIV).-- Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? --Károli//

Ha megpróbálunk jó benyomást tenni azokra az emberekre, akiket fontosnak tartunk, akkor trófea-gyűjtők vagyunk. Trófea lehet bármilyen eredményed vagy szerzeményed, amit látva mások ezt mondják: „Hűha!”. Minden elhívásnak megvannak a maga trófeái. Vannak lelkészek, akik számára a gyülekezetük trófea, a képességeik trófeája, és vályúként használják arra, hogy énüket táplálják belőle. A vályúból való etetéssel azonban az a gond, hogy csak moslékot tudsz enni belőle.

Susan Howatch Glittering Images [Csillogó képek] című könyvében ír egy lelkipásztorról, aki arra tette fel az életét, hogy megjelenése mindig istenfélő, bölcs, szeretetteljes és karizmatikus legyen. Közben pedig a lelke éhezett, mert senki sem ismerte őt. „Soha nem találkoztak a bennem rejtőző emberrel. Csak azzal, aki a nyilvánosság kirakatában állt. Őt a csillogó képnek hívtam, mert olyan jól nézett ki a tükörben. De mögötte… ott volt a dühös idegen, aki mindannyiszor feltűnt a tükörben, valahányszor a csillogó kép engedély nélkül távozott”.

A szolgálata volt a trófeája – és ugyanakkor a börtöne.

 Vannak azonban másfajta gyűjthető trófeák is – azok, melyeket érdemes gyűjteni. És senkit nem kell felülmúlnod azért, hogy megszerezz egyet. Pál azt írta a filippi gyülekezetnek, hogy régi koronáját – a vallásos teljesítményeit – most „kárnak és szemétnek” (szó szerint: trágyának) tartja.

 Most már újfajta koronát gyűjt: „Ki is volna a mi… koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt…?” (1Thessz 2:19)-- Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? --Károli-//.

 Pál számára a legnagyobb trófea nem íróként vagy gyülekezetplántálóként elért személyes teljesítménye volt, hanem az öröm, hogy megnyert és tanítvánnyá tett másokat, befektetve azok életébe. Gondolkodj el ezen!

Eszt 1,1-4,17  Mt 25,41-46  Zsolt 69,19-36  Péld 8,30-31

ANCE to: "Won't Let You Down" (Short Version)- OK Go

Mit jelent kedvencnek lenni?

Isten kedvence vagy

„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.”   Róma 5:18

Azt jelenti, hogy különösképpen szeretnek, értékelnek, és nagyra becsülnek. Azt jelenti, hogy kitüntetett figyelemmel, szeretettel vesznek körül, és különleges bánásmódban részesítenek még akkor is, ha nem érdemled meg.

Ádám vétkezett Isten ellen és a BŰN megfertőzte az egész földet, Jézus Krisztus viszont minden embernek elhozta a szabadulást. A saját múltunk, tetteink miatt nem lehetnénk Isten kedvencei, de Ő választ minket erre a kitüntetett helyre. Mi annyit tehetünk, hogy hálaadással, alázatosan elfogadjuk Tőle ezt a csodálatos ajándékot.

Ezen a reggelen is ízleld ezt a szót, hogy „kedvenc”. Mondd el Jézusnak:

„Köszönöm azt a különleges figyelmet, amit nap mint nap tapasztalok Tőled. Bármi is történik velem a békességem megmarad, mert tudom, hogy „akik Istent szeretik MINDEN a javukra van” Róma 8:28.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/isten-kedvence-vagy.html

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A kereszténység nem más, mint a Szent Szellem kiáradása „minden testre”. Ezzel az erővel és energiával tört be az akkori világba. Ahova eljutott, oda ébredést és megújulást hozott. Ez az erő nem valami különleges dolog, ami a hétköznapi kereszténységben nem jelentkezik: a kereszténység maga az ébredés. Nem adatik két Szent Szellem, az egyik az újjászületéskor, a másik - mint mondják -, az ébredés Szelleme, amely kivételes látogatásokkor árad ki a mennyből, és fejti ki munkáját. Isten Szelleme kétezer éve kiáradt a Földre, és azóta sem vonult vissza. Nem látogatóba jön néhanapján, hanem állandóan itt tartózkodik. Rá is igaz Jézus mondása: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem nézhet hátra. Ébredés mindig ott van, ahol az Isten Igéjét hirdetik, és a Szellem jelen van. Áldott napot! REINHARD BONNKE

Mai Ige

„A boldogság olyan, amit előre eldönthet az ember.”


www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Túl tudunk jutni a nehéz időkön, mert Isten kísér minket. 


http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

"HOW BEAUTIFUL" Dance - Twila Paris Lyrics (Wedding Song / Passover)

Ige: Az igéről.

 „Mert bizony, ámen, úgy van, ahogy mondom néktek, míg az ég és a föld el nem múlik, hanem fennáll, és meg nem semmisül, a törvényből, vagyis Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. És egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik, és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz* (Mát. 5,18)

*Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből azaz: Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy pontocskának elesni.

(Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké szilárdan megmarad a te igéd a mennyben, akár az ég” (Zsolt. 119,89).  

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág; de Istenünk beszéde igéje mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, méltósága, megbecsülése, dicsérete olyan, mint a fű, mint a mező virága. Elhervad, és megszárad a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, vagyis ez a beszéd pedig az Evangélium, amely néktek hirdettetett” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és az ő igazsága a fiaknak fiain, vagyis még az unokáikkal is. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).

Nincs más Név csak JÉZUS

A logosz, azaz Isten Igéje, Ő lett hústestté:

„És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Dicsérem Jézus Nevét!

 „Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr Nevének” (Zsolt 7:18)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Már sokszor jutottál el erre a pontra, ahogy Velem jársz, de megálltál anélkül, hogy megszerezted volna annak a teljességét, amit készítettem neked. Ez nagyon olyan, mint az átkelés a folyón az ígéret földjére. A földet már neked adtam, de neked kell elfoglalnod. Erőfeszítésekkel fog járni? Igen. Harccal kell legyőzni az ellenséget? Igen. Megéri majd? Igen.

Tedd félre a félelmeidet és a remegésedet, és bízz Bennem, hogy meg foglak erősíteni a vándorutadra, és veled leszek a harcban, mondja az Úr.

5 Mózes 27:3 ... amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az ÚR, atyáid Istene.

http://gyurinaploja.blogspot.com

A TROMBITA, BILL BURNS:

Kijelentem Magamat, mint Házigazdát az Én házam felett.

Noha eddig nem értetted és nem ismerted a jelenlétemet úgy, ahogy szeretnéd ismerni, Én tényleg vigyáztam rád és veled voltam. Sőt, az életed körülményei által is kijelentettem Magamat. Ezek a körülmények úgy vannak megtervezve, hogy a föld királyaivá tegyenek benneteket, akik dicsőséget hoznak az Én házamba. Ezért azt mondom, újítsátok meg magatokat szellemben.

Nyújtsátok ki a kezeteket hittel, és hagyjátok, hogy megérintselek benneteket. Én veletek vagyok, és soha nem hagylak el titeket. Mindig veletek vagyok a szükség idején. Mindig a ti oldalatokon állok. Ismerlek titeket, és arra vágyom, hogy egy még nagyszerűbb módon megismerjetek engem.

Nyissátok ki a szellemi füleiteket és szemeiteket; hallgassátok és nézzétek, ahogy többféle váratlan módon jövök ezekben a napokban, szokatlan jelekkel és csodákkal, amelyek megmutatják, hogy valóban nem feledkeztem el rólatok. Hiszen az Én igém kihirdeti, hogy Én mindig veletek leszek, egészen ennek a korszaknak a végezetéig, mondja az Úr.

http://gyurinaploja.blogspot.com

IgaziAjandek

Spurgeon: Ifjúkor

Az eltört csont összeforrása jó, de sokkal jobb, ha nem törik el soha.