A szeretetnek megvan a maga sebessége.
2015. január 25.
2015. január 24.
Ige: Mi a jellemzője a testi kereszténynek?
„Mert
még hústestiek* vagytok.
Amikor ugyanis irigység, féltékenység, vetélkedés, versengés és viszálykodás,
civódás, vita, visszavonás, meghasonlás, széthúzás van közöttetek, nem
hústestiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?** (1Kor. 3,3)
*Testiek
vagytok (szarkikosz): hús; húsból való; földi. Így a még testies gondolkodású
újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad elmondani,
különben „nem tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az éretteknek szilárd
táplálékot kell adni (bróma), mert
már alkalmasak ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és növekedésükhöz ez
szükséges.
**A
cselekedeteik mutatják, hogy még testiek: „Mert először is, mikor
egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és
valami részben hiszem is... Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé
embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek” (1 Kor. 11,18; 1,11)
„Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van
a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a
bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység
van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,14-16)
Mert a test cselekedetei
láthatóak, és szomorú következményei vannak: „...mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
Kenneth E. Hagin: Jézus Neve
Hajtsd a füledet – 2/2. rész
Feleségemmel elköltöztünk az utolsó gyülekezetből
1949-ben, amit pásztoroltam, és utazó szolgálatot kezdtem. Februártól jó néhány
hónap eltelt már, és nem kértem az Úrtól tanácsot. Túl nagy árat fizetsz azért,
ha nem Isten mondja, hogy szolgálj. Ez esetben a családok 85%-a tönkremegy, a
gyerekek kezelhetetlenné válnak. Azt a döntést én hoztam, nem az Úr mondta
nekem. Nem mindig jó a saját döntéseidet követni. Szeretem a gyerekeimet, a
feleségemet, de nem tudom őket Isten elé, az Ő elhívása elé állítani. Ez nem
azt jelenti, hogy nem gondoskodom róluk, van felelősségem feléjük.
Tehát: saját magam döntöttem. De ez túl sok volt nekem.
Vissza kellett mennem pásztornak. Elmentem egy konferenciára, bár akkor már
sorban jöttek a meghívásaim. Tudtam viszont, hogy ezen a konferencián ott lesz
egy bizonyos pásztor, s őt akartam megkeresni. Mivel a következő összejövetelem
túl közel volt ehhez a konferenciához, elhalasztottam a sajátomat, és erre
elmentem.
Ott kiderült, hogy nincs pásztoruk, és engem kértek fel
helyettesítésre. A gyülekezet nagyon jól állt anyagilag, tehát ez nagyon jó
lett volna nekünk, háromszor annyit kerestem volna, mint előtte. Szeretnél te
is háromszor annyit keresni, mint most? A gyülekezet tagja volt egy nagyon
gazdag hölgy, aki olyan pásztori lakást építtetett, hogy a szálloda elbújhatott
mellette. A közüzemi díjakat is fizette. Bebútorozva várt, csak a saját holmit
kellett vinni. A nagybátyám egy bank igazgatójaként 100 dollárt keresett, nekem
360 dollárt ajánlottak fel fizetésnek.
Kérdeztem egy barátomat, aki hasonló helyzetben volt: az
Úr akarata ez? Mire ő: „nem tudom, de két -három évig kipróbálom, amíg megtudom
mi az akarata…”
Elmentünk tehát meglátogatni azt a gyülekezetet. Tudtam,
ha elvállalom a pásztori állást, az addigi lekötött alkalmaink kútba esnek, s
abban az időben nehéz volt újra szervezni az ilyesmit. A test ilyenkor mindent
elkövet, hogy rá hallgass. Addig egyik napról a másikra éltünk, bár az Úr így
is gondunkat viselte. Végül mégis elvállaltuk. Három hónap után azonban Dallasba
akartunk költözni, mert nem éreztük sem én, sem a feleségem, hogy itt lenne a
helyünk. A költözés mindennel együtt 100 dollárba került volna, és 2 dollár 20
centünk volt összesen. Oreta megkérdezte, ezt a 100 dollárt hogyan fogom
előteremteni. Bevallottam, hogy fogalmam sincs, de a János 16-ban ott van:
„amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” - én egyszer
kértem, és nem fogom még egyszer. Ezekben a napokban nem kértetek semmit, de
akármit is kértek - s ebben benne van a 100 dollár is - az Atyától, ő meg fogja
adni. Jézus idejében addig a pillanatig a tanítványok nem kértek semmit az
Atyától, s akkor Jézus azt mondta: „kérjetek az én nevemben, és megkapjátok,
hogy a ti örömötök teljes legyen.” Félig legyen örömötök? Nem, teljes örömötök
legyen.
Azt mondtam a feleségemnek: itt rontják el sokan, hogy
nincs hitük Jézus nevében, s ezért elkezdenek újra imádkozni. Ha van hited
ebben a névben, vajon mi történik? Amit kértél. Persze nem minden esetben elég
egyszer imádkozni, például amikor választ kerestek életetek nagy kérdéseire,
vagy odaszánjátok magatokat, vagy vezetésre van szükségetek. De amire Isten
ígérete a rendelkezésedre áll, azért már nem kell, hiszen az Úr azt mondta:
betölti minden szükségedet. Ismerjük Isten akaratát, s mivel egyszer már
kértem, nem fogok még egyszer. S ez el van intézve. Amikor ezt mondtam, nem
volt szinte semmi pénzem, sem leszervezett meghívásaim, tehát jövedelemre semmi
kilátásom. A feleségem újra megkérdezte:
- Mit fogsz csinálni - ezt nem azért kérdezte, mert nem
hitt, hanem hogy hit megvallást tegyek - ha eljön a nap, és nem lesz pénz a
zsebedben? Amikor megérkezik a költöztető, és felpakolják a bútort, és nem lesz
meg a 100 dollárod?
- Azt, hogy kezdjék el a pakolást - válaszoltam.
- S mit mondasz, mikor felpakoltak, és még mindig nincs
meg a pénz?
- Hogy induljunk az új helyre.
- S mit, amikor megérkezünk?
- Hogy pakoljon ki - mert én hiszek Jézus nevében. S én
már kértem egyszer az Atyát, hogy ezt megadja. Ha hiszitek ha nem, nem
imádkoztam, sőt nem is böjtöltem ezért a 100 dollárért. Jó néhány fantasztikus
lehetőséget elmulasztottam, hogy aggódjak. Éjszaka jól aludtam.
Már csak 9 nap, 8 nap, 7 nap…volt hátra. A feleségem
minden áldott este megkérdezte: mit fogsz csinálni? Még most is költözni
akarunk? Én aggódva forgolódhattam volna az ágyamban, ehelyett nevettem.
Hittem, hogy az a név hatalmas, erős. De nem mágikus névben hittem - nem úgy
működik, mint egy varázslat. Hit a Névben. Jézus nevében.
Elmentünk még a költözés előtt meglátogatni néhány
ismerőst. Egyszercsak a kocsim elkezdett akadozni, s elvittem egy testvérhez,
aki előtte felajánlotta a segítségét. Megnézte, nem volt semmi baja az autónak,
tehát tovább hajtottunk. Majd egy ismerőshöz mentünk elbúcsúzni, aki építési
vállalkozó volt. Természetesen nem a szükségeinkről beszéltünk, az nem hit,
hanem pszichológia, amikor befolyásolod az embereket ezzel.
Ő kivett egy csekket a zsebéből, s kérdezte, fogsz utazni
erre és erre a konferenciára a napokban? Nem, nem megyek - közöltem vele. Akkor
költözünk, és sok munkánk van, a gyerekeket iskolába iratjuk, stb. Pedig ezt a
csekket azért akartam adni, hogy arra a konferenciára gond nélkül tudj menni.
„Ezért akartam adni neked 100 dollárt” - mondta. „Nem, köszönöm, nem fogok
menni, nyugodtan tartsd meg a pénzedet.” - válaszoltam. „Lehet hogy elvétettem
Isten akaratát?” - mélázott. Nem mondtam neki, mennyire szükségem lenne éppen
arra a 100 dollárra. „Tudnád mégis valamire használni ezt a pénzt?” - kérdezte.
„Talán.” - mondtam. „Mert én bizony az Úrtól hallottam, hogy adjam neked.
Úgyhogy ha nem is mégy, vedd el.” Én egy szóval nem említettem - néhány évvel
később mondtam el neki -, hogy milyen nagy szükségben voltunk.
Tehát költöztünk. És mindenre jutott pénz. Persze utána
jöttek a havi részletek. Továbbra sem volt jövedelmem, nem volt összejövetel
leszervezve. Mit csináltunk? Napról napra éltünk. Az emberek azt hiszik, ha
valaki hitben él, az a Könnyű utcában lakik, Cadillac-kel közlekedik, és
repülővel jár dolgozni. Többször kell a porba esned, hogy a hited olyan legyen,
mint a hétszer megpróbált arany. Bizony neked is dicsérned kell az Urat a
jóságáért, miközben csak fillérek vannak a zsebedben. Meg kell tanulnod
dicsérni Őt, miközben a legnehezebb próbában vagy. És kiáltanod, hogy boldog vagy!
Néhány ember a táncolást csak a gyülekezetre redukálja, az otthonukban nem
teszik, mintha ott lenne az ördög. De akkor a legjobb ugrálni és táncolni,
amikor a legnehezebb helyzetben vagy.
Legtöbbször saját magamban, Isten színe előtt ugráltam és
táncoltam. A nehéz helyzet kellős közepén. Amikor minden azt sugallja: nincs
már semmi esély, vége! Akkor kell a táncod felénél tartani. Ilyenkor azt
kiáltottam: köszönöm Uram a próbát, a kísértést. Köszönöm Uram, hogy van még
egy lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy a Biblia igaz, bebizonyosodik a
hitem Jézus nevében. Mindenki nagyon hitben tud járni, mikor a gyerekek
egészségesek, a munkája jó, sok pénzt keres, amikor minden rendben van. De amikor
semmi nincs rendben, fájdalom van a testedben, és senkinek sem lenne kedve
nevetni, és örömkiáltásokat hallatni - akkor van a te időd. Hitre van szükség,
hogy örömödben táncolj, mikor nincsenek kifizetve a számláid.
Elmentünk egyszer gyülekezetbe, és a pásztor mondta, négy
gyülekezet is itt tartja majd az istentiszteletét. Hétfő esténként mindegyiknek
tartunk egy közös alkalmat. Gyere, látogassuk meg. Felváltva prédikáltak, és
aki prédikált, annak a gyülekezete kapta meg az adományt. Egyikőjük, aki épp akkor
volt soron, felkért, hogy én prédikáljak. Gyűjtés után a tányéron levő pénzt
odaadta. Akkoriban főleg aprópénz volt az adakozás. Hazafelé nagyon húzta az
aprópénz a zsebemet, tehát otthon gyorsan kitettem az asztalra. Következő nap
három fizetési kötelezettségem volt. És lám: pont annyi pénz gyűlt össze, mint
amire szükségem volt! Befizettem a csekkeket, és utána megint nem volt csak 10
centem. Ó de csodálatos idők voltak! A hit a Névben tette ezt csodálatossá. A
hit Jézus nevében, és nem egy prédikátor nevében! Hit az imádságban? Lehet
hited az imában, de az én hitem nem az imában van, hanem Jézus nevében, aki
betölti minden szükségemet. Látszólag nem sok a különbség, de a valóságban igen
nagy.
„Amit csak kérsz az Atyától az én nevemben…” - Ő oda fogja
adni neked. A kulcs: „az én Nevemben”! Egészen a mai napig semmit nem kértetek
az én nevemben. Kérjetek, és Ő meg fogja adni. Ez jövő időben van, még nincs
meg neked. De ha van hited a Névben, akkor meg fogod kapni. Azt mondtam a
feleségemnek: „nem vagyok hajlandó imádkozni ezért, mert egyszer már kértem.”
Kérj, és megkapod! Hogy a te örömöd teljes legyen! Hiszem, hogy Isten azt
akarja, hogy az örömünk teljes legyen.
Halleluja!
Ima: Köszönöm Úr Jézus. A Név, a Név, mindennap ugyanaz.
A Név megnyitja a menny kincsestárát. A Név az oka a menny áldásainak, ami rám
hull. A Név harcol az ellenségem ellen, annak gonosz munkája ellen, és teszi
azt nevetségessé. Mivel látható, hogy ez a Név ugyanaz, az én hitem ebben a
Névben van, mert ez a név tele van hatalommal, irgalommal, erővel, dicsőséggel,
és ebben az órában is hatékony. Tehát én örvendek, örülök, mert az én örömöm
teljes.
Fordította: Orbán Tibor
2015. január 23.
Ige: Az Úr - beteljesült - ígérete
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és
támasztok Dávidnak igaz magvat, igaz sarjat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot, és
igazságot cselekszik e földön… és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr
a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)
Mert: „Nem töröm, és nem szegem meg az én
szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom, és meg nem
másítom. Megesküdtem egykor az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e
Dávidot? Nem fogok hazudni Dávidnak.
Az ő magva örökké megmarad, és az ő
királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és
bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,35-38)
Mert az Úr azt
ígérte Dávidnak: „És állandó lészen a te
házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős, és szilárd lészen mindörökké” (2 Sám.
7,16).
„És királyként uralkodik a Jákób házán
mindörökké; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem
lészen!* (Luk. 1,33)
*A
próféták már előre jelezték ezt:
„Hatalom, dicsőség és királyi uralom
adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az
örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” (Dán. 7,14)
„És a sántát maradékká teszem, mert meg
fognak maradni, a gyengét, és az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtuk, és fölöttük
a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké”
(Mik. 4,7)
És: „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét
és az ő uralkodása mindenre kihat, az Ő királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Zsolt. 103,19)
„Megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas
tetteit, országa ragyogó, fényes dicsőségét. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod
nemzedékről nemzedékre tart” (Zsolt.
145,12-13)
Az apostolon
keresztül nyer kijelentést, hogy kiről szóltak az előző próféciák: „Ámde a Fiúról így szól: A te királyi széked, a
te trónusod, óh Isten örökkön örökké megáll. Igazságnak
pálcája a te országodnak királyi pálcája”
(Zsid. 1,8).
Isten fegyverzetének hordozása:
„Hordozzátok hát
a megigazultság mellvasát, és legyetek állandóan
készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni. Minden esetben hordozzátok a hitnek hatalmas pajzsát,
amellyel ama veszélyes ellenségnek minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is
hordozzátok, és ragadjátok meg a
hatalom támadó fegyverét, amely az Isten kijelentése (Eféz.
6,14-17)
És hogy ezekbe a fegyverekbe akkor öltöztetünk be, amikor
megtérünk az Úr Jézushoz, és ő megszabadít evilág rabszolgaságából.
Ezt egy előlképben így mutatja be a Szent szellem:
„és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom
földéről” (Móz. 13,18)
A megbocsátásról
Viseljétek el egymást, és
bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az
Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
A következő történet segíthet
abban, hogy hogyan is lehet megbékélni egymással:
,,Nagypapa és nagymama
összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet
nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama
továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit,
nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából. Végül is nagypapa hozzá
fogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban...
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- „Mi az ördögöt keresel?” - kérdezte dühösen.
- „Istennek legyen hála,
megtaláltam!” - mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- „A hangodat!”
- „A hangodat!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










.jpg)


