2015. január 12.
2015. január 11.
Ige: Isten gyújtott világosságot bennünk:
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz
erőnek nagy volta, rendkívüli nagysága, és mindent felülmúló hatalma Istené
legyen, Istentől, és nem belőlünk eredőnek tűnjék fel, és nem magunktól valónak
látszon* (2 Kor. 4,7)
*És az
apostol így folytatja: „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1Kor. 2,5)
„És kérem is, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a
dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek,
kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét
az Ő megismerésében
[Más fordítás: Annak a bölcsességnek és
leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt” (Eféz. 1,17)]
Hogy megtudjátok,
hogy: „… mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, és mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája, hatalmas erejének bennünk munkálkodása szerint,
[Más fordítás: Hogy: Mennyire felülmúl mindent az ő
nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő
erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk] (Eféz.
1,19).
Imádság:
Gondviselő Istenem!
Te ismersz engem, ismered az életemet.
Tudod, hogy mennyire szeretnék
tisztán és őszintén eléd állni,
szavaid engem megszólító közvetlenségében
veled találkozni.
De azt is tudod, hogy mennyi hibám, bűnöm,
nyilvánvaló, vagy leplezett emberi nyomorúságom
akadályoz meg ebben.
Az Úr Jézus Krisztusért kérlek,
kegyelmes szereteteddel fogadj el engem,
igéd megelevenítő üzenetével tisztítsd meg az életemet,
hogy – mintha rossz álomból ébrednék –,
ébredjek új reménységre, új életre: veled.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A veszedelem
Nemcsak azokat fenyegeti veszedelem, akik távol tartják magukat Isten országának megterített asztalától. Lehet, hogy valaki odatelepszik az áldások boldog vendégei közé, s onnan vettetik ki.
Mert azt kérdezi az Úr: „… Barátom, hogyan
jöhettél be ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Akkor monda a király a
szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen
sírás és fogcsikorgatás” (Mát. 22,12-13)
Jézus a bűnösök barátja!
Krisztus Jézus azért
jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én
vagyok. (1Tim 1:15)
Amikor az Úr Jézus
emberként itt élt a Földön, azt láthatjuk a bibliai leírásokból, hogy sok
esetben másképpen gondolkodott, mint ami emberileg logikus lett volna. Mire
gondolok? Például arra, hogy nem a kegyes farizeusok és írástudók közösségét
kereste és „élvezte”, hanem kifejezetten azokat kereste, akik még nem ismerték
Istent. Kapott is hideget-meleget az extra kegyes farizeusoktól és
írástudóktól.
Amikor Zákeushoz ment be,
akkor is morgolódni kezdtek: bűnös embernél szállt meg. Vajon ez bennünket is
felháborít, vagy inkább hálásak vagyunk azért, mert Jézus a bűnösök barátja?
Köszönettel tartozunk az
Úrnak, hogy Ő a hozzánk hasonló bűnösöket megmenteni jött, a mi barátunk akar
lenni. Persze ne feledjük: Jézus nem a bűn, hanem a bűnösök barátja. Nem a bűnt
pártolja, hanem a bűnöst, hogy életünket Istennek tetsző irányba fordítsa és
vezesse. Ugye szerinted sem baj, hogy Jézus a bűnösökért jött?
Böjte Csaba gondolatai: Evilág vezetőiről, és lakóiról.
Körülöttem forrong minden!
Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak,
dicsérik magukat és szidják egymást.
Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök
után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek
maguk elé.
És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a
hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket
reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy
példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi
honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik
csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.
Megáll, és hosszan néz.
Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva
előttünk, Istenünk!
Mindenkinek igaza van!
Nem mehet ez így tovább!
Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha
képmutatás.
Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot,
szétverni az álnokok között.
Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra
nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét
fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk.
Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét,
vágyát, álmait?
Forrong a világ!
Tudom, hogy mindenki jót akar.
Jót magának, minél több jót!
Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem
vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.
Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat
meg, léphet tovább!
Hogy lehetünk ilyen
vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint
kotló a csibéit?
Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel
lábainkat.
Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen
paradicsomi békességben.
Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás
termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő,
hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi
vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó
film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek.
Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.
És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint
Józsefnek a te szent akaratodból.
Testvérem, lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz,
kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat.
És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó
orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak.
Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ
az évezredek alatt?
Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés
hajnalán, még a bűnbeesés előtt.
Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a
részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag.
Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret,
fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem,
legyen!
És ha leborulsz
előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot
- de minek?
És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le
magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük.
Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom.
Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt
hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
Rosszabb: testvéred farkasa, szép tiszta világunk
elpusztítója.
Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt,
előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.
Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb
adventünkben jósággal jöjj közénk.
Ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel,
egy Istentől áldott megtérést kívánok.
Szeretettel: Csaba testvér
Bejegyezte: Agape
Ajándék!
Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat,
személyeket, mindent.
Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi
televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket.
De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó
szeretetében, megajándékozott a színek
világával.
És gondoltál az ízekre?
Végül is lehetne csupán két - háromféle íz: -
"saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna
az Isten.
Ha te elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel
várnak, az egyet jelent
azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged.
A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel
fogadott születésedkor?
Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen
fajta üzemanyag van,
és az autó milyen jól
megvan vele!
Túláradó szeretetében elhalmoz a Teremtőnk
ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzük magunkat ezen a
földön.
Maga a lét is ajándék szeretetből!
Aztán ott vagy te magad:
Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz,
ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol.
Kezed, Isten szép ajándéka.
A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és úszni is
tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad.
A szíved!
Egyik gyermekemnek születési
rendellenessége volt az egyik szívbillentyűjével.
A sikeres műtét két és félmillió forintba került.
Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen
csendben dolgozik negyvenhét éve, csak a négy billentyű tíz
millió forint.
Ajándék, semmit sem adtam érte.
Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél,
akkor Isten
kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni,
alakítani,
szépíteni, hogy neked adja, ajándékba.
Igazából Isten teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a
kaptafára.
Vagy csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy
barnát, egy feketét.
Minek komplikálni?
De minden ember más.
Mindenki a maga módján egyetlen, és csodaszép.
Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Ő
jósága.
A bőség gazdagsága!
Jó dolog ajándékot kapni!?
Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten
ajándéka,
áldása, simogatása.
Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni,
és ezért megajándékoz a kedveseddel, menyasszonyoddal,
feleségeddel.
Isten legcsodálatosabb ajándéka a te kedvesed,
menyasszonyod,
vőlegényed, ki elfogad, értékel, és boldoggá tesz.
Persze fontos tudni, hogy nemcsak a másik ajándék számomra,
hanem én is ajándék vagyok számára.
Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak, áldásnak.
Isten annyira szereti a te kedvesedet, annyira akarja az ő
boldogságát,
hogy megteremtett
téged.
Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli
kelésének, munkájának.
A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta
életéért.
Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést.
Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a
földön,
hanem áldás és
ajándék.
Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik
számára?
Tedd fel a kérdést: - Valóban ajándék vagyok a másik
számára?
Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás
volt?
Egy kedves ölelés? Áldás?
Gyógyír a másik sebére?
Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a
társamban a félénk rügyeket?"
Egészen biztos Isten senkit nem azért teremtett,
hogy átok legyen, nehézség, vagy keserves botrány ezen a
földön.
Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján
családunk, népünk,
nemzetünk, egyházunk
számára az ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk.
Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és
boldog leszel!
Bejegyezte: Agape
Guti Tünde: MENNYBŐL ALÁSZÁLLOTT KENYÉR
Ahogy állt a gyülekezet, úrvacsorai istentisztelet közben láttam
egy óriási kenyeret. Tekintélyes méretei körülbelül egy 12 személyes,
jókora tárgyalóasztal méretei lehettek. Emberek vették körül, és
mindnyájan ebből a hatalmas kenyérből lakmároztak jóízűen, békésen, mosolyogva.
Körben látszottak a friss harapásnyomok. Mindenki odafért, aki erre a
táplálékra éhezett.
A meghitt képről eszembe jutottak Jézus szavai:
"Én vagyok a mennyből alászállott kenyér." János 6:41.
Aztán váratlanul tülekedés támadt. Előbb csak méregették és a könyökükkel lökdösték egymást, később egyre indulatosabban néztek a szomszédjukra, és mogorván igyekeztek a saját helyüket megerősíteni.
Nagyon csodálkoztam, és elszomorodtam. Mi okozta ezt a bomlasztást?! Ugyanis, amíg a kenyér felé fordultak és abból ettek, addig tökéletes volt a nyugalom.
Amint viszont abbahagyták a mennyei kenyérből való táplálkozást, egymásra néztek, és szeretetlen, féltékeny, dühös, romboló indulataik áradtak szét.
Nem akarok ehhez semmit hozzáfűzni. A kép önmagáért beszél.
Valami nagyon nincs rendjén az Eklézsiában. Ha Jézus, a mennyei kenyér a táplálékunk szüntelen, akkor Isten minden értelmet felülhaladó békessége és az Ő egysége tölti be a gyülekezetet. Ahol azonban leveszik a tekintetüket Róla, ott megszűnik a felülről való táplálkozás folyamata, irigység, büszkeség és szeretetlenség üti fel a fejét.
Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.
2013. augusztus 4. Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/mennybol-alaszallott-kenyer.html
2015. január 10.
Ige: Azért hirdetjük Jézust, mint Urat:
„Mert az
Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, fény támadjon, ő maga gyújtott, és támasztott világosságot. Ő csillant
és ragyogott fel a mi
szívünkben, a mi bensőnkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán
való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6)
[Más fordítás: Hogy
terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében
fényeskedik, annak a dicsőséges felismerésnek
sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye]*
*Mert: „… ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett
világosság” (1 Móz. 1,3)
Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak: „Azért küldelek el, hogy megnyissad
szemeiket, hogy a sötétségből világosságra, a fényre, és a Sátánnak, az
ellenségnek hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek, vagyis céltévesztésüknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt, azaz örökséget nyerjenek az én bennem való hit
által” (Csel. 26,18)
Az apostol pedig így szól a hívőkhöz: „Mert valátok egykor régen sötétség, most
pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok és éljetek” (Eféz.
5,8)
Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben,
aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).
Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet, te gyújtasz nekem mécsest; az
Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. Uram, fénysugarat ad nekem
a sötétségben” (Zsolt. 18,29)
Mert: „Az Úrtól
való szövétnek, az Úrtól kapott
mécses az embernek életet adó ereje, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét,
és egészen átkutatja bensőnket” (Péld.
20,27).
Mi a feladata a hívőnek, hogy növekedni tudjon?
Az Úr parancsa:
„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon
úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és buzdítsátok egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel. Hálaadással énekeljetek
szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).
És a jelenlegi
gyülekezeti formákban, hogyan lehet ezt teljesíteni?
Imádkozzunk, hogy az emberek:
„Adjanak hálát az
Úrnak az ő kegyelméért, szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért” (Zsolt.
107,8)
Spurgon: Az otthon.
E szó: otthon, úgy hangzik, mint egy szép költemény, vagy
mint az esküvői harangszó, de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez
szólóbb. Legyen az nádfödeles kunyhó vagy pompás palota, egyre megy - a szülői
ház, ha még oly igénytelen is, mindig szülői ház marad, mert a föld kerekségén
semmiféle hely sem hasonlítható hozzá.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)





.jpg)






.jpg)
