Prazsák László-Nincsen Hozzád hasonló

Jézus hálát adok nagy kegyelmedért

 „Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged” (Zsolt. 57,10-11)

Guti Tünde: ÉVÉRTÉKELŐ

Ha egész évben nem törődtem a szegényekkel, és karácsonykor akarom ezt bepótolni kamerák előtt, akkor nem a szeretet vezérel ebben.

Ha egész évben sajnáltam adni a feleslegemből az útszéli hajléktalanoknak, és ezt most karácsonyi címlap sztoriként felajánlva megteszem, nem a szeretet az indítékom.

Ha egész évben önmagam körül forgolódtam, és karácsonykor - másokat utánozva, mert így illik - vaku villogások között szóba elegyedek a nincstelenekkel, nem a szeretet késztetett.

Ha egész évben visszatartottam a mosolyt és a jó szót, az érdeklődést és a megértést azoktól az emberektől, akik a társadalom perifériájára kerültek, és karácsony körül - némi állami támogatásban reménykedve - tele leszek ötletekkel, hogyan segíthetek a kisebbségnek kitörni az elszigeteltségből, akkor nem valószínű, hogy a szeretet ösztönzött erre.

Isten utálja a képmutatást. Bántja orrát az idegen áldozat füstje. Csakis jó illatú áldozatot fogad el, ami tiszta szívből, őszinte odaszánásból és nem számító dicsőségvágyból fakad.

Ez most szólhat nekem is, de szólhat hozzád is.

   "Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed! Hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." Máté 6:34.

   "Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön." Példabeszédek 19:17.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/evertekelo.html

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni. Máté 21:22 (ERV-HU)

Idezetek.ma

Túl az égen túl - Soon and very Soon - Friderika (Brooke Fraser)

1 Péter levél 3. fejezet: A hívők kötelességei egymás iránt (szerkesztett)

1 Pét. 3,1 Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat] az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is [(apeitheó): engedetlenek, nem fogadnak szót, rábeszélhetetlenek, makacsul visszautasítanak minden meggyőzési kísérletet, és nem hisznek] az igének, [nem fogadnák is be a (logoszt): az igét], feleségük magaviselete [(anasztrophé): életvitele, magatartása, viselkedése] által ige nélkül is megnyeressenek, [(kerdainó) meggyőzettessenek, hogy  őket az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerje].

1 Pét. 3,2 Szemlélvén, és [(epopteuó): megfigyelve] a ti istenfélő feddhetetlen [(hagnosz): tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó, szent] életeteket [(anasztrophé): magatartásotokat, viselkedéseteket].

1 Pét. 3,3 Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, [nem koszmosz) evilág szerinti] hajfonogatásból és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből, mint [fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözetből] való. [Más fordítás: Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel].

1 Pét. 3,4 Hanem a szívnek elrejtett embere [a rejtett belső ember ékesítsen benneteket], a szelíd [(prausz): jóindulatú, barátságos, higgadt] és csendes [(hészükhiosz): békés, nyugodt, a helyét megtartó, egy helyben maradó] szellem romolhatatlanságával, [el nem múló díszével, a maga romolhatatlan valóságában]. Ami igen becses [(polütelész): rendkívül drága, nagyon értékes] az Isten előtt. [Más fordítás: Hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében].

1 Pét. 3,5 Mert így ékesítették [így díszítették] magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és [bíztak] engedelmeskedvén [és alárendelve magukat] az ő férjüknek.

1 Pét. 3,6 Miként Sára »jelentése: hercegnő« [(hüpakúó): figyelmesen hallgatott, és alkalmazkodva] engedelmeskedett Ábrahámnak [jelentése: sokaság atyja], úrnak nevezvén őt. Akinek gyermekei lettetek, ha jót [(agathopoieó): hasznosat] cselekedtek, és semmiféle félelemtől [(ptoészisz): ijesztéstől, rettentéstől, megfélemlítéstől, fenyegetéstől] nem rettegtek, és nem [(phobeó phobeomai): rémültök meg, nem riadtok vissza] és [szenvedélyek fel nem kavarnak titeket].

1 Pét. 3,7 A férfiak hasonlóképen, [szintén] együtt lakjanak [együtt éljenek] értelmes módon [megértéssel, az ismeretnek megfelelően] feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, [mint gyengébb félnek] tisztességet tévén [megadván nékik a tiszteletet, és részesítsétek őket megbecsülésben], mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak [hogy közös imádságaitoknak ne legyen akadálya].

1 Pét. 3,8 Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek [homophrón): egyetértők, azonos gondolkodásúak, egy törekvésűek, egyszándékúak, ugyanazzal a céllal], rokonérzelműek, [szümpathész): együttérzők] atyafi szeretők [(philadelphosz): testvéreket kedvelő, testvérként szeretők], irgalmasak, [(euszplagkhnosz): könyörületesek, a másik iránt részvétet, szánalmat érzők] kegyesek [(philophrón): szeretetteljesek, barátságosak, jóindulatúak, jóságosak].

1 Pét. 3,9 Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, [(apodidómi kakosz): nem viszonozva a rossz, káros, ártalmas dolgokat, sérelmeket, vagyis a rosszat rosszal] avagy szidalommal (loidoria): szidalmazással, gyalázással, becsmérléssel] a szidalomért; [szidalmazásért, gyalázkodásért, becsmérlésért]. Sőt ellenkezőleg áldást mondván, vagyis [(eulogeó): kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni, Isten kegyelmébe ajánlva] tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

1 Pét. 3,10 Mert aki akarja az életet szeretni, [(theló etheló): aki szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés, boldog] napokat látni, tiltsa meg [(pauó): fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz): ravaszságot,

csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól].

1 Pét. 3,11 Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa,] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt.

1 Pét. 3,12 Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön.

1 Pét. 3,13 És kicsoda az, aki bántalmaz [árt, gonosszal illet, gonoszul bánik, kárt okoz, bánt, bosszant] titeket, ha a jónak követői lesztek [ha buzgón igyekeztek a jóra]?

1 Pét. 3,14 De ha szenvedtek, ha kínlódnotok, kellene is a megigazulás miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak vagytok, és lesztek. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek, a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek, és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket.

1 Pét. 3,15 Az Úr Istent [az Urat, a Krisztust] pedig szenteljétek meg [(hagiadzó): tekintsétek szentnek] a ti szívetekben [a bensőtökben]. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről [aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek], szelídséggel [(prautész): barátsággal, higgadtsággal] és félelemmel [tisztelettudóan].

1 Pét. 3,16 Jó lelkiismeretetek [(szüneidészisz): szellemi együttészlelésetek] lévén; hogy amiben rágalmaznak [hamisan vádolnak, sértegetnek] titeket, mint gonosztevőket, [(kakopoiosz): ártalmas, kárt okozókat] megszégyenüljenek, akik gyalázzák [becsmérlik] a ti Krisztusban való jó élteteket [(anasztrophé): életmódotokat].

1 Pét. 3,17 Mert jobb, [(kreittón): hasznosabb] ha jót cselekedve szenvedtek, [jó tetteitekért (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat kell átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni], hogysem gonoszt cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt okozva].

1 Pét. 3,18 Mert Krisztus [(kai): ugyanis] szenvedett [(paszkhó): átélte, megtapasztalta, elviselte, eltűrte a fájdalmat] egyszer a bűnökért [(hamartia): céltévesztésért], mint igaz [(dikaiosz): megigazult] a nem igazakért, az [(adikosz): engedetlen, hűtlen, hitetlenek helyett. (hina): Azért] hogy minket Istenhez vezéreljen [azért hogy minket Istenhez való (proszagó): csatlakozásra bírjon]. Megölettetvén ugyan (hús)test szerint, [(thanatoó): kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva, és ítélve ölte meg őt a hús ember] de megeleveníttetvén Szellem szerint [dzóopoieó: de megelevenedett, életre kelt (pneuma) a Szellem].

1 Pét.3,19 Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő [(phülaké): őrizet alatt sínylődő] szellemeknek [(kai): akkor] prédikált [(kérüsszó): hirdette nekik az igét, az evangéliumot].

1 Pét. 3,20 Amelyek engedetlenek [nem meggyőzhető hitetlenek] voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az Isten türelmesen várakozott] a Noé [jelentése: megnyugvás, pihenés, vigasztalás] napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a bárka föl nem épült], amelyben kevés, azaz nyolc élet tartatott [(diaszódzó): mentetett, őriztetett, menekült, és maradt] meg víz által [(dia): víz útján, vízen keresztül].

1 Pét. 3,21 Ami minket és titeket] is [ugyanígy] megtart [(szódzó) megment, megszabadít, megoltalmaz, üdvözít, biztonságba helyez] most képmás gyanánt, [(baptiszma)antitüpon): a bemerítés képmásaként, a Szellemben való bemerítés által]. Ami nem a [hús]test szennyének [(rüposz): romlottságának, istentelenségének] lemosása [(apotheszisz): letevése, eltávolítása], hanem jó lelkiismeret [szüneidészisz: jó szellemi együttészlelés] keresése Istenben, a Jézus Krisztus feltámadása által, [Jézus Krisztus feltámadásán keresztül].

1 Pét. 3,22 Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők [Más fordítás: Ő Istennek jobbjában van, felmenvén a legfelső égbe, miután uralma alá vetette az angyalokat, hatalmasságokat, és erőket (hatalmakat, erősségeket)].

Formálj át uram!

Spurgeon: A lelkiismeret.

A lelkiismeret legyen az ember fegyverhordozója, amelynek pajzsával elhárítja a kísértés nyilait.

Imádság:

Kegyelmes Istenünk!

Együtt köszönjük meg neked,

Hogy te ma is megszólító Úr vagy.

Köszönjük neked, hogy a te szavad

Most a mi közös ajándékunk lehet,

Amit tőled várhatunk, amit tőled kapunk.

Tudjuk, hogy te mindegyikünkhöz szólsz,

Mert egyen-egyenként, személyes életünkkel is,

És együtt, egy családként is

A tieid, tehozzád tartozó ember-gyermekeid vagyunk.

Add, hogy szavaid megszólító üzenete

Így erősítse egyéni hitünket

És a veled megtalált élő közösségünket.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

Viktor János: Üdvösség és kárhozat.

Üdvösség és kárhozat úgy mutatnak egymásra, mint fény és árnyék.

Az üdvösség azért üdvösség, mert szabadulás a kárhozat veszedelméből,

a kárhozat azért kárhozat, mert az üdvösség nagy ajándékát örökre eljátssza. 

Krisztus földre jövetelének célja

 Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. (1Tim 1:15)

Jézus a bűnösökért jött erre a földre. Otthagyta a mennyei dicsőséget, hogy minden bűnös üdvözülhessen, aki elfogadja a Benne kínált isteni kegyelmet.

Bűnös én? Á, dehogy! Nagyon sokakban fel sem merül ilyesmi. Van egy-két hibám, de nem vagyok rosszabb másoknál. Én igazán jó ember vagyok. Sokan ilyeneket gondolnak, vagy nem ritkán még ki is mondanak magukról. Ezzel szemben Pál apostol mit tart önmagáról? A bűnösök közt első vagyok én. Mit jelent ez? Azt, hogy kegyelemre szorulok, azt, hogy Krisztus nélkül elveszett az életem.

Te is így látod? Nincs mit szépíteni saját helyzetünkön: Jézus Krisztus nélkül elveszett emberek vagyunk, akármilyen jó embernek is tartjuk magunkat. De Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa a nélküle vesztébe rohanó embert. Téged és engem üdvözíteni jött. Ehhez szükségünk van bűnösségünk elismerésére, kegyelemre szorultságunk felismerésére, bűnvallásra és a kegyelem elfogadására.

Ez könnyű vagy nehéz feladat? Tisztázd magadban, mert üdvösséged függ tőle… 

Hit Gyülekezete - Hatalmas Isten a szabadító

Spurgeon: Az Egyházról

Az egyház Istennek adás-vétel útján szerzett szántó­földje.

A boldog ember

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll

 és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége;
és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.”
(Zsoltár 1:1-2)

 Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét.

A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények között vagyok, hanem attól, hogy kivel vagyok kapcsolatban. Amennyiben Istennel szoros kapcsolatom van, boldog leszek, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen viharos az élet körülöttem.

A zsoltárszövegen keresztül azt értjük meg, hogy a boldogság Isten útjának keresésében van. Akinek szívét, lelkét, elméjét megtölti Isten igéjének tanítása olyannyira, hogy éjjel-nappal erről gondolkodik, az boldog ember. Az ilyen ember nem akar másként élni, csak úgy, ahogyan azt a Szentírásból megértette. Boldog ember az, aki Isten tanítását és törvényeit minden körülmények között igaznak, jónak és követendőnek tartja. Nem keres magának más utat, mint amit Isten ad elé. Nem keresi az emberi megoldásokat, hanem elfogadja és követi Isten tanítását. Azért boldog, mert azon az úton jár, amit Isten már előre megáldott.

A boldogtalan ember saját feje után megy, saját megoldásokat keres, és azokat akarja mindenáron véghezvinni. Keresi önmaga boldogságát, boldogulását saját maga fabrikálta eszközeivel, ahelyett, hogy elfogadná Isten megoldását saját maga helyzetére.

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten tanítása, útja kemény, nehezen követhető. „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? … Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János 6:60, 66). Ezért inkább keresnek maguknak könnyebb utakat, módokat. Remélik, hogy így sokkal könnyebben, hamarabb, valamint kevesebb energiával fognak célba érni. Bagatellizálják Isten tanítását, s azt mondják: „Nem kell ezt olyan szigorúan venni.” „Ma már más idők járnak, mint akkor, amikor a Biblia íródott.” stb. Ettől a könnyített tanítástól várják a boldogulásukat. Bibliai terminológiával élve, ők azok, akik a széles utat választják a keskeny út helyett (lásd: Máté 7:13-14). A kísérletezés vége azonban mindig ugyanaz: kudarc.

Az emberi megoldások nem hozzák, nem hozhatják meg a várva várt eredményt.

A zsoltáros határozottan tanítja, boldogok csak úgy lehetünk, ha Istenben találjuk meg legnagyobb örömünket, és egyedül az Úr által kijelölt úton haladunk. Nem érdemes mással kísérletezgetni, az eredmény biztosan kudarc lesz. Ellenben biztos a siker, ha Isten útján szorosan haladva éljük az életünket. Aki nagy távlatokban, hosszútávra tervezi az életét, annak biztosra kell mennie. Isten azt tanácsolja, hogy válasszuk őt, az ő útját, s boldogok leszünk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/a-boldog-ember.html

BIBLIA

Isten Szeretete

Jézus, oly csodálatos név

Ige: A hitetlenek reagálása a csodákra.

Miután sok beteg meggyógyult, és sok démonizált megszabadult, Az Úr Jézus tanítványaival együtt: „haza térének. És ott ismét egybegyűlt a sokaság, a tömeg, annyira, hogy még nem is ehetnek, mert még evésre sem maradt idejük.

Amint az övéi, a hozzátartozói ezt meghallák, tudomást szereztek erről, és eljövének, hogy megfogják, és erővel elvigyék őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van, hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét* (Márk. 3,20-321)

*És tették ezt azért: „Mert a testvérei sem hittek benne” (Ján. 7,5).

Spurgeon: A csodáról.

A csoda egymaga nem támaszt hitet. Aki nem hisz Istenben csodák nélkül, az a hitét a csodákra, és nem Istenre alapozza.