2014. november 1.
Morzsák az élet kenyeréből
Összegyűjtötte: Vida Sándor
Az Úr nem azért vigasztal meg, hogy megvigasztaltakká,
hanem hogy vigasztalókká legyünk (2.Kor. 1,4).
Gloria Copeland: Jó idő – rossz idő
Zsolt 91,14-15 Mivelhogy ragaszkodik hozzám,
megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív
engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és
megdicsőítem őt. (Mert ő szeret engem, ezért megszabadítom őt, magas helyre
állítom, mert ismeri az én nevemet. Hív engem és válaszolok neki, vele vagyok a
bajaiban. Meg fogom szabadítani és tisztelni fogom őt. King James ford.)
Nagyon sok hívő van, aki soha nem tapasztalta még meg
Isten hatalmas szabadító erejét, mert várnak addig, míg a veszélyek, bajok
elborítják őket, és akkor hívják Őt segítségül ahelyett, hogy napról napra az
Úrral járnának. Testvérem, így egyszerűen nem megy! Ha azt akarod, hogy Isten a
nehéz időkben a bajokból kimentsen, közösségben kell lenned Vele a jó időkben
is. Miért? Mert Ő a hitre válaszol. A hitünk és nem a szükségeink azok, amik
miatt az érdekünkben beavatkozik és cselekszik. Soha nem leszünk képesek
ilyenfajta hitet, bizalmat felépíteni magunkban, ha nem töltünk elég időt Vele,
hogy megismerjük Őt.
1János 3,20-22 azt mondja: akkor van bizalmunk Isten
felé, ha azt tesszük, amik az Ő szemeiben kedvesek. Ha csak fél szívvel
szolgáljuk, akkor nem lesz bizalmunk Benne arra, hogy a nehéz időkben
megszabadít. Amikor a veszély, a bajok körülvesznek, ahelyett, hogy hittel
lennénk tele, a félelem bénít meg.
Szeresd és szolgáld Istent teljes szívedből. Járj Vele a
jó időkben, és mikor Szabadítóként van Rá szükséged, tudni fogod minden kétség
nélkül, hogy bízhatsz Benne, mert gondja van rád!
Fordította: Orbán Tibor
K. C. M. által engedélyezett fordítás
Zsolt 108:1 Ének. Dávid zsoltára.
Zsolt 108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek
és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész].
Zsolt 108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem
fel a hajnalt!
Zsolt 108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és
zengedezek néked a nemzetek között!
Zsolt 108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed,
és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Zsolt 108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett,
és dicsőséged legyen az egész földön!
Zsolt 108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts
a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
2014. október 31.
Ige: A vallásos emberek, és az Úr Jézus.
„És Jézus ismét beméne a zsinagógába, az összejöveteli helységükbe, és vala ott egy
megszáradt, egy elsorvadt, béna kezű ember.
És szemmel
tartották, figyelték, és lesik vala őt, vagyis: Jézust, hogy meggyógyítja-e szombatnapon, a nyugalom napján, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján; hogy bevádolhassák Őt,
mert okot akartak találni, hogy vádat emelhessenek ellene.
Akkor monda Jézus a megszáradt, sorvadt, a béna kezű embernek: Állj elő ide a
középre.
Azoknak pedig monda: Szabad-é, meg van-e
engedve szombatnapon jót vagy rosszat tenni, ártani, bajt vagy kárt okozni? Életet menteni, vagy kioltani, életet veszni,
pusztulni hagyni]? De azok csendben maradtak, és
hallgatnak vala.
Ő pedig haragosan
végignézett rajtuk, sajnálta őket, és
elszomorodott, szívük keménysége, kérgessége, vaksága, érzéketlensége,
és a makacsságuk miatt, és monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És
kinyújtá, és meggyógyult, helyreállt, rendbe jött a keze és éppé lőn, mint a másik.
Akkor a farizeusok* kimenvén, a Heródes pártiakkal** / vagyis a
kiemelkedően vallásos emberek, a politikát a vallással egyesítőkkel együtt / mindjárt tanakodni kezdtek, hogy hogyan végezzenek
vele; hogyan ölhetnék meg Jézust, és tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt***(Márk. 3,1-6)
*Farizeus: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően
vallásos (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt
csoportja, szektája.
**Heródes pártiak (héródianoi): Politikai csoport, amely a Heródes család és
a rómaiak palesztinai uralmát (azaz: a fennálló rendszert) támogatta
***Máté is
bizonyságot tesz a történtekről: „És távozván, és továbbhaladva onnan máshová méne. És bement az ő zsinagógájukba, vagyis az összejöveteli
helységükbe. És ímé, vala ott egy
elszáradt, sorvadt, egy béna kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha
szabad-e, megengedett dolog-e szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák
őt, hogy vádat emelhessenek ellene.
Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az
az ember, akinek van egy juha, egy
báránya, vagy birkája, és ha az
szombatnapon a verembe, vagy egy
gödörbe esik, meg nem ragadja, és nem követ el mindent hogy kihúzza, és kivonja azt? Mennyivel drágább, mennyivel értékesebb és többet ér,
fontosabb, becsesebb, és több pedig
az ember a juhnál, vagy a birkánál!
Szabad, és megengedhető tehát
szombatnapon is jót, és
nemes dolgot cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a
kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult,
és olyan éppé, egészségessé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan
veszíthetnék el őt, és elhatározták,
hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust. Amikor Jézus pedig észrevévén felismerte
ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy
sokaság, nagy tömeg, és ő
meggyógyítja vala mindnyájukat” (Mát. 12,9-15).
De: „… a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az
ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne
bűnös, azaz céltévesztett ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt
köztük” (Ján. 9,16)
Már Dávid így prófétált
erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és
akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)
„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek,
hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket.
(Más
fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban
tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)?
Álnokságokat koholnak, és terveznek.
Titokban tartják tervüket, és a
kikoholt tervet végrehatják. mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert
kifürkészhetetlen az ember bensője és szíve” (Zsolt. 64,6-7).
Az Úr a mi védelmünk!
„Mert nap és pajzs
az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a
kik ártatlanul élnek” (Zsolt. 84,12)
Pilinszky János: Az igazi szeretet
Az ábrándos szeretet nyomot kíván hagyni a földön, s viszont
szeretetre vár, méghozzá azonnali viszonzásra. Az igazi szeretet azonban
hősies. Kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.
Dicsőítsük Istent!
Akik engem dicsőítenek,
azoknak dicsőséget szerzek" (1Sám 2,30).
Életem fő célja,
viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése? Ha így van, akkor Ő is
dicsőséget szerez" nekem. Esetleg az emberek egy ideig nem becsülnek, de
Isten nagyon hatásos módon tisztességet szerez majd nekem. Aki kész a
gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten akaratára figyelve teszi, az végül
bizonyosan elnyeri a mennyei dicsőséget.
Éli nem dicsőítette Istent
házanépe jó igazgatásával, fiai sem dicsőítették Istent szent hivatásukhoz
méltó viselkedéssel. Ezért az Úr sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette
családjuktól a főpapságot, és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává. Ha
azt akarom, hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat.
Isten olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de
azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely csak Tőle
származik, azok számára tartja fönn, akik szent engedelmességgel csak Őt
akarják dicsőíteni.
Mit tehetek ma, amivel
dicsőíthetném az Urat? Dicsőségét szolgálhatom bizonyságtétellel és
engedelmességgel. Dicsőíthetem vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal.
Csöndesedjünk el és gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar
szerezni nekünk.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Vida Sándor: Mézcseppek:
- Ha meg akarod tudni, mi rejtőzik egy emberben, figyeld
meg, amikor keresztezik a terveit, vagy megsértik őt.
Guti Tünde: EZT MONDOM A LELKEMNEK
Sajnálom, de nem
adhatom lejjebb annál, mint amit mennyei Atyám elvár tőlem! Ezt pedig a
tökéletesség. Még ha emberileg lehetetlennek tűnik is, teljes akaratommal és
teljes erőmmel erre kell törekednem, mert Ő parancsolta:
„Szentek legyetek, mert
én szent vagyok!” I. Péter 1:16.
Teljes igyekezettel kell futni
pályámon – úgy küzdeni, mint aki nem levegőt vagdos -, a mennyei elhívás
jutalmára!
Ez csak radikális elhatározással,
Isten iránti szenvedélyes szeretettel lehetséges: tökéletes engedelmességben,
tökéletes odaszánásban, hogy tiszta és az Úr számára elkülönített maradhasson a
szívem.
Az Úr Jézus Krisztus
példát hagyott mindenben, betöltve a törvényt, és engedelmeskedve a
kereszthalálig. Ezt mondta az övéinek:
„Legyetek azért ti
tökéletesek, amiként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Máté 5:48.
Fellebbezésnek helye
nincs! Jézus megmentett, s elköteleztem magam az Ő követésére. Szeretem Őt,
ezért nem engedhetem alacsonyabbra a mércét az Ő szavainál:
„Ha engem szerettek, az
én parancsolataimat megtartsátok!” János 14:15.
Életem végéig tartó
program ez, miközben várom Jézus visszajövetelét: tökéletességre jutni az
igazságban, a szeretetben, szentségben, hűségben és alázatban. Saját erőmből
lehetetlen, de nem érhetem be kevesebbel, és még kudarcaim sem tarthatnak
vissza a folytatástól! Ugyanis Jézus nem szűnik meg esedezni értem az Atya
jobbján, irgalmas és szent Főpapként közbenjárva, kegyelméből minden segítséget
megadva a győzelemhez.
Érte, meg akarok tenni
minden tőlem telhetőt, mert szabadítóm lett és Istenem! Ismeri a szívemet,
elszántságomat, de gyengeségeimet és megfáradásaimat is.
Ezt mondom azért a
lelkemnek:
Felveszem a keresztet, és leteszem a
saját érdekeimet. Felveszem a keresztet, és leteszem a saját vágyaimat.
Felveszem a keresztet, és leteszem az akaratomat. Krisztust kell követnem!
2014. október
4.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ezt-mondom-a-lelkemnek.html
ÚJ Teremtés Krisztusban - Gyógyulás, szabadulás, helyreállítás
Ézsaiás 58:6
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!
7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!
8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.
9 Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
10 ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
11 Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!
7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!
8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.
9 Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
10 ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
11 Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
2014. október 30.
Zsoltár 19. Isten dicsősége a természetben és az ő igéjében. (Héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 19,1 Az éneklőmesternek; [karmesternek; karvezetőnek;
végig] Dávid zsoltára*
*Dávid minden zsoltárát átadta azoknak, akik kenet alatt tudták
énekelni, és a hangszereken játszani: „Dávid
és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és
Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerákon,
lantokon és cintányérokon...” (1Krón.
25,1)
Ezékiás
király megtért az Úrhoz, és azonnal visszaállította a dicséretet, és jött az
ébredés: „És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és
citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának
parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által” (2 Krón. 29,25).
Zsolt.
19,2
Az egek beszélik [hirdetik az ('él): erős, hatalmas] Isten dicsőségét, [(káḇóḏ káḇôḏ): fenségét] és
kezeinek [(jáḏ): erejét]. És munkáját [(maʿăśeh): művét, alkotását] hirdeti [(náḡaḏ): vallja,
beszéli]
az égboltozat [a kiterjesztetett erősség]*
*Isten szavára állott elő a mindenség: Isten
szétválasztotta a szellemi – a mennyei – életet a földi élettől – a földi
létezőktől, így szólva: „Azután ezt
mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a
vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt
levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte
Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap” (1 Móz. 1,6-8)
Azért,
hogy: „Igazságát hirdesse az ég, mert
ítéletet tart az Isten...” (Zsolt. 50,6)
És
ők engedelmeskednek: „Az egek hirdetik az
ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét” (Zsolt. 97,6).
Hiszen: „Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te
formáltad a világosságot és a napot” (Zsolt.
74,16).
Dávid megvallása: „És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is
a szentek gyülekezetében” (Zsolt. 89,6)
A
Szent Szellem parancsa: „Dicsérjétek őt:
nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek
egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét,
mert parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt
szabott és nem tér el attól”„Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő
uralkodásának minden helyén!...” (Zsolt.
148,3-6; 103,22)
Csak
az ember engedetlen: „Mert ami
megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá
tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége,
az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén
meglátható. Ennélfogva nincs mentségük” (Róm.
1,19-20)
Minden
az Urat dicsőíti, ezért kérdezi a próféta: „Hát
nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva,
hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött,
amelynek lakói, mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot,
és kifeszíti, mint a sátort, lakásra” (Ésa.
40,21-22).
Zsolt.
19,3
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. [Más fordítás: Az egymás után következő napok bőséggel
prédikálják az igét nékünk. Ezt
harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik
éj a másikat].
Zsolt.
19,4
Nem olyan ('ómer): szó, sem olyan beszéd [(dáḇár): kijelentés], amelynek hangja nem
hallható: [Más fordítás: Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő
szavuk]*
*Pál apostol azt kérdezi, hogy az emberek: „vajon nem hallották-e? Hiszen:
Végig a földön szárnyal a szavuk,
a világ végéig elhat szózatuk]”
(Róm. 10,18).
Zsolt.
19,5
Szózatuk [zengésük, (qáv
qav): hangjuk] kihat [(jácá'):
kimegy, és eljut] az
egész földre, és a világ [(téḇél qéceh qáceh): a földkerekség] végére [s a
földkerekség határaira] az ő mondásuk [milláh: igéjük, megnyilatkozásuk]. A napnak csinált bennük sátort*
*Hát:
„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem,
igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra,
mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget” (Zsolt. 104,1-2).
Zsolt.
19,6
Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából, [nászházából] jön [lép]
ki; örvend, mint egy hős, mint egy [(gibbór gibbôr): erős,
hatalmas, vitéz],
hogy futhatja a pályát. [Más fordítás: Mint
a hős, ujjongva indul neki útjának].
Zsolt.
19,7
Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi
elrejtőzhetnék hevétől. [Más fordítás: Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik
széléig, nincs rejtve melege elől semmi]*
*A mi „Napunkról” így beszél az Írás: „És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, ahol ő
ismét feltámad” (Préd. 1,5).
Zsolt.
19,8
Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] tökéletes [(támím): szeplőtelen, hiba nélkül való], megeleveníti [(šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállítja, megújítja] az embert. Az Úrnak
bizonyságtétele [(ʿéḏúṯ): tanúsága] biztos,
[('áman): stabil, szilárd, amire támaszkodni lehet,
hűséges, megbízható, építő] bölccsé teszi [(ḥáḵam): bölcsességre
tanítja] az
együgyűt [(pəṯá'í peṯí pəṯí): az együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható kisdedeket, a tapasztalatlant]*
*Isten törvénye – útmutatása, az Ő igéje –
bölccsé tesz: „Íme, én
megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az
én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a
földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Tartsátok meg, és teljesítsétek
azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha
meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és
értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5Móz.
4,5-6)
Sikeressé teszi
az életet:
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök
tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében
megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt. 1,1-3)
Szabaddá és
boldoggá tesz:
„De aki a szabadság tökéletes törvényébe
tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem
tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25)
Megítél: „Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint
akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem
cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” (Jak. 2,12-13).
Megszabadít: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató
ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint
járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének
törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” „Ha tudjátok
ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Róm. 8,1-2; Ján. 13,17)
A
Szent Szellem bizonyságtétele Isten Igéjéről, amely egyben útmutatás: „Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde
színigaz. Pajzsa mindazoknak,
akik hozzá menekülnek” (Zsolt. 18,31)
„Az Úr beszédei
tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer
megtisztítva” (Zsolt. 12,7)
„Az Istennek
teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak” (Péld. 30,5)
„Igéd kijelentése világosságot gyújt,
értelmessé teszi az együgyűeket” (Zsolt. 119,130)
„Amit
megmondasz, igen megbízható...” (Zsolt.
93,5).
Ezért
Dávid megvallása és kérése: „A te
bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való
egyenességben” „A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!” (Zsolt. 119,138.144)
Isten bizonyságtételéről így vall az
apostol: „Ha elfogadjuk az emberek
bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten
bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az Isten
Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette
őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az
ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és
ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten
Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján.
5,9-12).
Zsolt.
19,9
Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] rendelései [(piqquḏ piqqúḏ): előírása, végzései] helyesek [(jášár): igazságosak, egyenesek]. Megvidámítják [(śámaḥ): földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják] a szívet [(léḇ): a bensőt];
az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] parancsolata [útmutatása] világos, [(bar): érthető,
tiszta]
megvilágosítja [('ôr): ragyogóvá teszi] a szemeket*
*Ezért:
„Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te
beszédedről nem feledkezem el” (Zsolt.
119,16).
Zsolt.
19,10
Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] tiszta, [(ṭáhór ṭáhôr): szent, nem kevert], megáll [(ʿámaḏ): megmarad] mindörökké. Az Úrnak
ítéletei [(mišəpáṭ): döntései] változhatatlanok [('ĕmeṯ): szilárdak, stabilak, állandóak] s mindenestől fogva [mindenben]
igazságosak
[(jaḥaḏ cáḏaq): teljesen igazzá tesznek, megigazítanak,
felmentenek]*
*Isten Szelleme így hív: „Jöjjetek
fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére (az Úr tiszteletére)!” (Zsolt. 34,12)
Mert:
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme
(az Úrnak tisztelete); jó belátása van mindenkinek, aki ezt
gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” „Az Úrnak félelme az ismeret
kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg” (Zsolt. 111,10; Péld. 1,7)
És
akit a Szent Szellem megtanított, az bölccsé válik, és: „A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek,
erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól
adattak. Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs
vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Mindezt hallva a végső
tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek
kötelessége!” „És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és
tudományban; az Úr félelme lesz kincse”(Préd.
12,13-15; Ésa. 33,6).
Az
egész menny ezt zengi, kijelentve egyben az ítélet alanyát: „Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei,
és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával,
elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén” (Jel. 19,2)
Ezért
Dávid újra és újra így prófétál: „A te
igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz” (Zsolt. 119,142).
Zsolt.
19,11
Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az aranynál, még a
sok színaranynál is [és megannyi
drágakőnél]; és [szavai]
édesebbek a méznél, még a színméznél is [a
lépből kicsordult méznél is]*
*A Hívő megvallása. Uram: „A
te szádnak törvénye (nomosz = útmutatása) jobb nékem, mint sok ezer arany és
ezüst”„Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a
legtisztább aranyat” (Zsolt. 119,72;
119,127).
Az
Úr törvénye (útmutatása), az Ő (logosza), Igéje: „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded (logoszod); méznél édesebb az az én
számnak!” (Zsolt. 119,103)
Úgy
teszi ragyogóvá a szemeinket, ahogy a méz a Jonatánét: „Jonatán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és
kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és
kezét szájához vivé; és mindjárt ragyogni kezdett a szeme” (1 Sám. 14,27)
Ezért
kéri a Szent Szellem, hogy: „Vegyétek az
én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott
aranyat. Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél; és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság” (Péld. 8,10-11).
Mert
a bölcsesség: „Színaranyért meg nem
szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze, és (nem
fizethető meg) Ofir aranyával, nem drága
ónixszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért,
vagy (arany ékszerekért) be nem
cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség (birtoklásának)
ára drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel
vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze” (Jób. 28,15-19).
Zsolt.
19,12
Szolgádat is intik [figyelmeztetik]
azok; aki [hűségesen] megtartja
azokat, nagy jutalma van [hisz követésük
bő jutalmat terem]*
*És a jutalom: örök élet: „Tartsátok
meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik
az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3
Móz. 18,5)
Ez
a legfőbb parancsolat, és mindig is ez volt, és ez lesz: „És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit
cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van
megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az pedig felelvén, monda: Szeresd az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes
elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól feleltél;
ezt cselekedd, és élsz” (Lk. 10,25-28)
Pál
apostolon keresztül megvilágítja Isten, hogy ez mit jelent: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem
csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a
törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis
tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben
az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat. A
szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése
a szeretet” (Róm. 13,8-10).
Zsolt.
19,13
Ki veheti észre a tévedéseket, és [ki
látja meg saját (šəḡí'áh): hibáit]? Titkos bűnöktől tisztíts
meg engemet, [(náqah): nyilváníts tisztának, ártatlannak, megbocsátva mindet, ami rejtve maradt]*
*A hívő imája, mert ismeri az Urat, hogy irgalmas: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és
vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt.
139,23).
„Ifjúságomnak
vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg
rólam, a te jóvoltodért, (mert te jóságos vagy) Uram! Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket” (Zsolt. 25,7-8).
Mert:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz,
hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 Ján. 1,9).
Zsolt.
19,14
Tartsd távol [őrizd meg, tartóztasd, és mentsd meg] a te szolgádat, és [(ḥáśaḵ): szabadítsd meg, és tartsd biztonságban] a szándékosoktól az [(zéḏ): arrogáns, büszke, öntelt, szemtelen, önhitt,
elbizakodott idegenektől]. Ne uralkodjanak
rajtam [nehogy hatalmába ejtsen, nehogy (mášal): uralomhoz jusson]; akkor ártatlan [(támam): szeplőtelen,
tökéletes, hiba nélküli] leszek, és tiszta leszek, [feddhetetlen maradok] sok vétektől*
*Ez pedig csak annak lehetséges, aki – mint Noé – Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé igaz,
tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” (1
Móz. 6,9)
Mert:
„Az Isten, aki felövez engem erővel, és
tökéletessé teszi utamat” (Zsolt. 18,33)
Ezért
így imádkozzunk: „Vezéreld utamat a te
igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)
És
Isten válasza az Úr Jézus, Aki megtörte a bűn hatalmát, és Aki így bátorít: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
testetekben, (umon szóma = személyetekben) hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem
szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a
ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem
uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm. 6,12-14).
Zsolt.
19,15
Legyenek kedvedre valók szájam mondásai [(rácón rácôn 'émer): teljék örömöd számnak
szavaiban, igéiben megnyilatkozásában], és az én szívem [(léḇ): bensőm] gondolatai
[(higgájôn): elmélkedése] előtted, legyenek. [S engedd, hogy szívem szándéka elérjen
hozzád], oh Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, én segítőm, menedékem] kősziklám [én üdvözítőm, erősségem, szabadítóm]* és megváltóm [(gá'al): aki visszavásárolt]**
*Dávid imája, fohászkodása énekkel történik, példát hagyva nekünk: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt
zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én
örvendezem az ÚR előtt”
(Zsolt. 104,33-34).
**Megváltás, megváltó (héberül goel): Ennek a szónak
jelentései még: megszabadítani, meggyógyítani, életben tartani, vigasztalni.
További jelentései még: felhozni, felvezetni, kiváltani, megszabadítani,
megvásárolni.
NE FÉLJELEK!
Mikor hallotok háborúkról és lázadásokról,
meg ne rettenjetek, mert ezeknek meg kell történni előbb, de nem jő mindjárt a
vég. Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy
földrengések lesznek, és éhínségek és járványok; és rettenetes dolgok történnek,
és hatalmas jelek tűnnek fel az égen” (Luk. 21,8-11)
És azért ne
féljetek, kik az Úréi vagytok, mert: „…
az Úr az ő népének oltalma…” (Jóel. 3,16)
Aki: „Az
éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől” (Jób. 5,20)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)