Lucy Mallory: Milyen a te Istened?

Amilyennek az ember a saját lelkét érzi, alapjában véve olyan rendszerint az Istene is. Vagy jóságos, szerető és igazságos, vagy bosszúálló, haragos és rosszindulatú.

Joseph Prince: Ne érd be az "ötperces" kegyelemmel

2,4 Isten azonban tele van irgalommal,és nagyon szeret bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, a Krisztussal együtt új életet adott nekünk.

2,5 Bizony Isten kegyelme mentett meg benneteket!

2,6 Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból, és vele együtt ültetett bennünket a mennyei helyekre. Mindez a miénk, akik Krisztus uralma alatt vagyunk.

2,7 Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságát. A Krisztus Jézusban adta nekünk ezt a kegyelmet. (Efezusi – Egyszerű fordítás)

Az egyik ok, amiért a keresztények aggódnak és idegeskednek ahelyett, hogy Istenhez fordulnának, amikor kihívásokkal kerülnek szembe, az, hogy Isten kegyelmét korlátozottnak látják. Ugyanúgy, ahogy az idejüket, az anyagi javaikat korlátozottnak látják, a föld természeti forrásait korlátozottnak látják, Isten kegyelmét is korlátozottnak látják. Milyen sajnálatos, hogy a modernkori hívők a kegyelmet a parkolási díjfizetés alapján értelmezik: "ötperces" kegyelem, azaz öt perced van, hogy elhagyd a parkolóházat, miután kifizetted a díjat, addig érvényes a jegy.

Kedvesem, amikor Isten kegyelméről van szó, akkor tudnod kell, hogy KORLÁTLAN! VÉGTELEN! Ki tudná kibeszélni az Ő kegyelmének mérhetetlen gazdagságát?

Ezért nem akarja Isten, hogy olykor-olykor egy csipetnyi kegyelmet végy, a maradék időt pedig aggódással töltsd. Nem, Ő azt akarja, hogy minden nap, minden helyzetben az Ő bőséges kegyelméből meríts. Ne elégedj meg az "ötperces" kegyelemmel. Gazdagon meríts kegyelméből. Így teszel szert a nyugalomra, és így uralkodsz az életben (Róma 5:17).

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/264-ne-erd-be-az-otperces-kegyelemmel.html

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

Ne félj a holnaptól, mert Isten már ott van!

www.keresztenyszepsegportal.hu

Krisztus befejezett munkájában élni 2. rész

Pintér Béla: Hazahoztál

Zsolt. 17. Könyörgés szabadulásért; (szerkesztett)

Zsolt. 17,1 Dávid imádsága, [könyörgése]. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, [igaz ügyemet]. Vedd észre [figyelj, méltasd figyelemre] könyörgésemet, [esedezésemet, esdeklő kiáltásomat] figyelmezzél [hajtsd füledet, ügyelj] imádságomra, [az én kiáltásomra, fogadd el imámat] mely nem jő csalárd ajakról [amely tiszta, álnokság nélküli ajakról száll fel].

Zsolt. 17,2 A Te orcádtól [a Te színed elől] jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

[Más fordítás: Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat].

Zsolt. 17,3 Megpróbáltad [(báḥan): megvizsgáltad] az én szívemet, [(léḇ): az én bensőmet]. Meglátogattál, és [(páqaḏ): szemügyre vettél] éjjel. Próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat [semmi álnokságot, ármánykodást, gonoszságot, istentelenséget]; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

[Más fordítás: Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám. Elmém egyezett az én számmal.

Zsolt. 17,4 Az emberek [('áḏámi): az ádámi faj embereinek] cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire

[Más fordítás: Az emberek cselekedeteinél a Te ajkad Igéjével őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől. Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem a kegyetlenek útjától; Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat].

Zsolt. 17,5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. [Haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam].

»Más fordítás: (támaḵ): tartsd erősen, léptemet a te (maʿəḡáláh maʿəgál): utadon hogy (môṭ): ne remegjen, ne támolyogjon, ne tántorogjon, és meg ne inogjon a lábam. Így (katartidzó paʿamáh paʿam): lesz tökéletessé lépésem«.

Zsolt. 17,6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám, [fordítsd felém] füledet, hallgasd meg az én beszédemet [jusson eléd szavam].

»Más fordítás: Hozzád kiáltok, és segítségül hívlak, és te meghallgatsz, erős hatalmas Istenem.

Zsolt. 17,7 Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, [a Te csodálatos irgalmasságodat] aki megszabadítod, és [megmented] jobboddal azokat, [akik jobbodhoz menekülnek], a Tebenned bízókat a támadóktól [az üldözőktől, az ellenségtől, és (jáša): megőrzöd, és győzelmet adsz].

»Más fordítás: Tégy csodát híveddel. Tedd csodálatossá szerető kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől«.

Zsolt. 17,8 Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj] meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem.

Zsolt. 17,9 A gonoszok [az Isten nélkül élők] elől, akik pusztítanak [šáḏaḏ: elnyomnak, nyomorgatnak, erősen szorongatnak, akik erőszakoskodnak velem, akik szenvedést okoznak, megnyomorítanak] engem; ellenségeim [halálos ellenségeim] elől, akik lelkendezve vesznek körül, akik [dühöngve körülkerítettek] engem.

[Más fordítás: Az Isten nélkül élők elől, akik ellenségeim, és bőszülten, dühöngve körülvették életemet, körülkerítettek. Az életemre törő ellenségek szorongatnak engem.

Zsolt. 17,10 Megkövéredett [konok, érzéketlen] szívüket elzárták [megkeményítették], szájukkal kevélyen [elbizakodottan, fennhéjázva] szólnak.

[Más fordítás: A kövérség elborította orcájukat; hájukkal elzárják magukat, szájuk gőgösen beszél; szájuk ontja a kevélységet].

Zsolt. 17,11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek

[Más fordítás: Lépteinket figyelve most körülvettek minket, árgus szemekkel néznek, hogy földre terítsenek.

Zsolt. 17,12 Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra [prédára] szomjaz, [(kásap̄): sóvárog, és vágyakozik] és a rejtekhelyen, a [(misətár): búvóhelyen] ülő [lapuló, és (jášaḇ): lesben álló] oroszlánkölyökhöz.

[Más fordás: Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké].

Zsolt. 17,13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, [(qáḏam): előzd meg, Te támad meg, ronts rá] terítsd le, és [(káraʿ): térdeltesd le, hódoltasd meg] őt, szabadítsd [mentsd] meg, és [ragadd ki] életemet, [(pálaṭ): helyezz biztonságba] a gonosztól, a [hitetlen céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől] fegyvereddel [kardoddal].

Zsolt. 17,14 Az emberektől, oh, Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van. Megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, amijük pedig marad, gyermekeikre hagyják.

[Más fordítás: Ments meg kezeddel, a Te karod szabadítson meg az emberektől, a világ embereitől, e világ halandóitól URam, akik kiveszik részüket az életből, de akiknek csak ez a létezés a részük! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre, azt hadd örököljék gyermekeik].

Zsolt. 17,15 Én igazságban [megigazultságban] nézem, a te orcádat [és gyönyörködöm, amikor meglátom színedet], megelégszem [(ḥázáh): a Te megjelenésedkor] a te ábrázatoddal, [(páním): jelenléteddel] midőn felserkenek.

 [Más fordítás: Én pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek képeddel, azaz: ha föltámadok a visszanyert isteni képmással, és láthatom alakodat].

A győztes Ige

Isten gyermekeihez így szól az Úr!

Akik már nem jövevények, hanem Isten országának polgárai: Ne  nyomd el az ádámi idegent, aki még nem az Úré:

/GyenMa/

 „Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban” (2Móz. 23,9)

Akit az Úr hív el, az így vallja meg elhívását:

„Az Úrnak Szelleme szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23,2)

John C. Maxwell: A történésekről.

"Az élet 10%-a az, ami veled történik, és 90%-a az, ahogyan reagálsz a történtekre." 

Oswald Chambers: NYUGODJ ISTENBEN

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban - nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Sokszor szólok hozzád

Spurgeon: Isten ígéreteiről

Az ígéret nem csak a tiétek és gyermekeiteké, hanem mindazoké is, akik távol

vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Csel. 2.39)

Guti Tünde: NE CSÜGGEDJ!

   Furcsa csend, az ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek az ablakon, s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak közti, bemérhető látóhatár…

Sűrű köd ereszkedik a fákra… Sejtelmes, tejszerű pára… Alig látszik a lomb… Hogy jobban szemügyre vegyem, kilépek az erkélyre.

Mintha őszi füst szállna a levegőben – nem volt semmilyen illata -, mint gyenge szitálás borul ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő terült ránk…

   Egészen különös ma ez az augusztusi reggel… Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem az előbb, lelkemből feltörő igét:

   „Örömmel meritek vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.

   Milyen lenyűgöző  lehetett, amikor a teremtés után „pára szállt fel a földről” és  milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként ereszkedett le a hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?

   Szavak nélküli üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr vigasztalása harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek kimerítenek. De Ő itt van. Mindent felügyel.  Jelenléte, igazsága, szeretete és hűsége: tény!

   „Ne félj, mert én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!” – mondja. Személyes üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.

   „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” V. Mózes 33:27.

2014. augusztus 10.        

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ne-csuggedj-.html                                            

Lydia magazin

Irma Nyári

Mike Duó - A szívemet átadom én

Ige: Az új tömlőről

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy az ó miért nem kaphatja meg a Szent Szellemet:

 „Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó, vagyis régi, öreg, ócska ruhára; máskülönben, ami azt kitoldaná, kiegészítené, még kiszakít, kitép belőle, az új a régiből, vagyis a lyukat betöltő új magához szakítja a régit, és nagyobb, csúnyább, gonoszabb, súlyosabb szakadás, hasadás, repedés lesz és keletkezik.

És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe; különben az újbor a tömlőket szétszakítja, szétveti, szétrepeszti. A bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak, tönkremennek, odalesznek, és kárba vesznek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni* (Márk. 2,21-22)

*Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik példabeszédet, vagyis példázatot is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz. Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert különben az újat is megszakasztja, eltépi, és az ó a régi posztóhoz nem is illik az újból, az új ruhából való folt. És senki sem tölti az újbort ó, vagyis régi tömlőkbe; mert különben az újbor megszakasztja, szétrepeszti a tömlőket, és a bor kiömöl, és elfolyik, és a tömlők is elvesznek, mert tönkremennek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő együtt megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.

 (Más fordítás: Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jobb)” (Luk. 5,36-39)

 Az új tömlőről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés, új teremtmény az; a régiek elmúltak, megszűnt a régi, és ímé, újjá lett minden, és valami új valósult meg, új jött létre” (2 Kor. 5,17).

Szent vagy szent vagy Urunk egyedül, teremtő Isten.