Amilyennek az ember a saját lelkét érzi, alapjában véve
olyan rendszerint az Istene is. Vagy jóságos, szerető és igazságos, vagy
bosszúálló, haragos és rosszindulatú.
2014. szeptember 3.
Joseph Prince: Ne érd be az "ötperces" kegyelemmel
2,4 Isten azonban tele van irgalommal,és nagyon szeret
bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, a Krisztussal
együtt új életet adott nekünk.
2,5 Bizony Isten kegyelme mentett meg benneteket!
2,6 Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból,
és vele együtt ültetett bennünket a mennyei helyekre. Mindez a miénk, akik
Krisztus uralma alatt vagyunk.
2,7 Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő
korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságát. A Krisztus Jézusban adta
nekünk ezt a kegyelmet. (Efezusi – Egyszerű fordítás)
Az egyik ok, amiért a keresztények aggódnak és
idegeskednek ahelyett, hogy Istenhez fordulnának, amikor kihívásokkal kerülnek
szembe, az, hogy Isten kegyelmét korlátozottnak látják. Ugyanúgy, ahogy az
idejüket, az anyagi javaikat korlátozottnak látják, a föld természeti forrásait
korlátozottnak látják, Isten kegyelmét is korlátozottnak látják. Milyen
sajnálatos, hogy a modernkori hívők a kegyelmet a parkolási díjfizetés alapján
értelmezik: "ötperces" kegyelem, azaz öt perced van, hogy elhagyd a
parkolóházat, miután kifizetted a díjat, addig érvényes a jegy.
Kedvesem, amikor Isten kegyelméről van szó, akkor tudnod
kell, hogy KORLÁTLAN! VÉGTELEN! Ki tudná kibeszélni az Ő kegyelmének
mérhetetlen gazdagságát?
Ezért nem akarja Isten, hogy olykor-olykor egy csipetnyi
kegyelmet végy, a maradék időt pedig aggódással töltsd. Nem, Ő azt akarja, hogy
minden nap, minden helyzetben az Ő bőséges kegyelméből meríts. Ne elégedj meg
az "ötperces" kegyelemmel. Gazdagon meríts kegyelméből. Így teszel
szert a nyugalomra, és így uralkodsz az életben (Róma 5:17).
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/264-ne-erd-be-az-otperces-kegyelemmel.html
2014. szeptember 2.
Zsolt. 17. Könyörgés szabadulásért; (szerkesztett)
Zsolt. 17,1
Dávid imádsága, [könyörgése]. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, [igaz
ügyemet]. Vedd észre [figyelj, méltasd figyelemre] könyörgésemet, [esedezésemet, esdeklő kiáltásomat] figyelmezzél
[hajtsd füledet, ügyelj] imádságomra, [az én kiáltásomra, fogadd el imámat] mely nem jő csalárd ajakról [amely tiszta, álnokság nélküli ajakról száll fel].
Zsolt. 17,2 A Te orcádtól [a Te színed elől] jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak
igazat.
[Más fordítás: Színed elől jöjjön
igazság nekem, szemed lássa meg igazamat].
Zsolt. 17,3 Megpróbáltad [(báḥan): megvizsgáltad] az én szívemet, [(léḇ): az én bensőmet]. Meglátogattál, és [(páqaḏ): szemügyre vettél] éjjel. Próbáltál engem, nem találtál semmi
rosszat [semmi álnokságot, ármánykodást,
gonoszságot, istentelenséget]; ha tán
gondoltam is, nem jött ki a számon.
[Más fordítás: Ha szívemet
megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz
hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám. Elmém egyezett
az én számmal.
Zsolt. 17,4 Az emberek [('áḏámi): az ádámi faj embereinek] cselekedeteinél
a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire
[Más fordítás: Az
emberek cselekedeteinél a Te ajkad Igéjével őrizkedtem az erőszakosnak
ösvényeitől. Bármit tettek az
emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem a kegyetlenek útjától; Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem
ajkad igéi szerint az erőszakos utakat].
Zsolt. 17,5
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. [Haladnak
lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam].
»Más
fordítás: (támaḵ):
tartsd erősen, léptemet a te (maʿəḡáláh
maʿəgál): utadon hogy (môṭ): ne remegjen, ne támolyogjon, ne tántorogjon,
és meg ne inogjon a lábam. Így (katartidzó paʿamáh paʿam): lesz tökéletessé lépésem«.
Zsolt. 17,6
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám, [fordítsd
felém] füledet, hallgasd meg az én beszédemet [jusson eléd szavam].
»Más
fordítás: Hozzád kiáltok, és segítségül hívlak, és te meghallgatsz, erős
hatalmas Istenem.
Zsolt. 17,7
Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, [a Te csodálatos irgalmasságodat] aki megszabadítod, és [megmented] jobboddal azokat, [akik jobbodhoz menekülnek], a Tebenned bízókat a támadóktól [az üldözőktől, az ellenségtől,
és (jáša): megőrzöd, és győzelmet adsz].
»Más
fordítás: Tégy csodát híveddel.
Tedd csodálatossá szerető kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik
menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől«.
Zsolt. 17,8
Tarts [(šámar): őrizz, óvj, védj]
meg engemet, mint szemed fényét, [mint szemed
világát]. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet, [nyújts
szárnyad árnyékában menedéket nekem.
Zsolt. 17,9
A gonoszok [az Isten nélkül élők] elől, akik pusztítanak [šáḏaḏ: elnyomnak, nyomorgatnak, erősen szorongatnak, akik erőszakoskodnak velem, akik szenvedést okoznak,
megnyomorítanak] engem; ellenségeim [halálos ellenségeim] elől, akik lelkendezve vesznek körül, akik [dühöngve
körülkerítettek] engem.
[Más fordítás: Az Isten nélkül élők elől, akik ellenségeim, és bőszülten, dühöngve
körülvették életemet, körülkerítettek. Az életemre törő ellenségek szorongatnak
engem.
Zsolt. 17,10
Megkövéredett [konok, érzéketlen] szívüket elzárták [megkeményítették], szájukkal kevélyen [elbizakodottan, fennhéjázva] szólnak.
[Más
fordítás: A kövérség elborította
orcájukat; hájukkal elzárják magukat,
szájuk gőgösen beszél; szájuk ontja
a kevélységet].
Zsolt. 17,11
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre
terítsenek
[Más fordítás: Lépteinket
figyelve most körülvettek minket, árgus szemekkel néznek, hogy földre
terítsenek.
Zsolt. 17,12
Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra [prédára] szomjaz, [(kásap̄): sóvárog, és vágyakozik] és a rejtekhelyen, a [(misətár):
búvóhelyen] ülő [lapuló, és (jášaḇ): lesben álló] oroszlánkölyökhöz.
[Más fordás: Tekintetük,
mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké].
Zsolt. 17,13
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, [(qáḏam): előzd meg, Te
támad meg, ronts rá] terítsd le, és [(káraʿ): térdeltesd le,
hódoltasd meg] őt, szabadítsd [mentsd] meg, és [ragadd ki] életemet,
[(pálaṭ): helyezz biztonságba] a gonosztól, a [hitetlen céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől] fegyvereddel [kardoddal].
Zsolt. 17,14
Az emberektől, oh, Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az
életben van. Megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, amijük pedig
marad, gyermekeikre hagyják.
[Más fordítás: Ments
meg kezeddel, a Te karod szabadítson meg az emberektől, a világ embereitől, e világ
halandóitól URam, akik kiveszik részüket az életből, de akiknek csak ez a
létezés a részük! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól
vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre, azt
hadd örököljék gyermekeik].
Zsolt. 17,15
Én igazságban [megigazultságban] nézem, a te orcádat [és gyönyörködöm, amikor meglátom színedet], megelégszem [(ḥázáh): a Te
megjelenésedkor] a te ábrázatoddal, [(páním): jelenléteddel] midőn felserkenek.
[Más fordítás: Én
pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha meglátlak,
amikor fölébredek képeddel, azaz: ha föltámadok a visszanyert
isteni képmással, és
láthatom alakodat].
Isten gyermekeihez így szól az Úr!
Akik már nem jövevények, hanem Isten országának polgárai:
Ne nyomd el az ádámi idegent, aki még
nem az Úré:
/GyenMa/
„Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti
ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban” (2Móz.
23,9)
Oswald Chambers: NYUGODJ ISTENBEN
"Mit féltek, ó
kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)
Amikor elfog a félelem,
nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni,
hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja
gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül
őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk
azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt.
Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb
bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik,
mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.
"Ó, ti
kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már
megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor
hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha
megmaradtunk volna az iránta való bizalomban - nem nézve arra, mi lesz azután.
Vannak olyan időszakok is
az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami
tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk
volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna
nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk
meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát
mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel
annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is
jelentünk neki.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Spurgeon: Isten ígéreteiről
Az ígéret nem csak a tiétek és gyermekeiteké, hanem mindazoké is, akik
távol
vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Csel.
2.39)
Guti Tünde: NE CSÜGGEDJ!
Furcsa csend, az
ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek az ablakon,
s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak közti, bemérhető
látóhatár…
Sűrű köd ereszkedik a fákra… Sejtelmes, tejszerű pára…
Alig látszik a lomb… Hogy jobban szemügyre vegyem, kilépek az erkélyre.
Mintha őszi füst szállna a levegőben – nem volt semmilyen
illata -, mint gyenge szitálás borul ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő
terült ránk…
Egészen különös
ma ez az augusztusi reggel… Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem az előbb,
lelkemből feltörő igét:
„Örömmel meritek
vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.
Milyen
lenyűgöző lehetett, amikor a teremtés
után „pára szállt fel a földről” és
milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként ereszkedett le a
hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?
Szavak nélküli
üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr vigasztalása
harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek kimerítenek.
De Ő itt van. Mindent felügyel.
Jelenléte, igazsága, szeretete és hűsége: tény!
„Ne félj, mert
én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!” – mondja. Személyes
üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.
„Hajlék az
örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” V. Mózes 33:27.
2014. augusztus 10.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ne-csuggedj-.html
2014. augusztus 30.
Ige: Az új tömlőről
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy az ó miért nem kaphatja meg a Szent Szellemet:
„Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó, vagyis régi, öreg, ócska
ruhára; máskülönben, ami azt kitoldaná,
kiegészítené, még kiszakít, kitép belőle, az
új a régiből, vagyis a lyukat betöltő új magához szakítja a régit, és nagyobb,
csúnyább, gonoszabb, súlyosabb szakadás, hasadás, repedés
lesz és keletkezik.
És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe; különben az újbor a tömlőket
szétszakítja, szétveti, szétrepeszti. A bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak, tönkremennek, odalesznek, és
kárba vesznek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni* (Márk. 2,21-22)
*Lukács bizonyságtétele így
hangzik: „És monda nékik
példabeszédet, vagyis példázatot is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó
posztóhoz. Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert különben az újat is megszakasztja, eltépi, és az ó a régi posztóhoz nem is illik az újból, az új ruhából való folt. És senki sem
tölti az újbort ó, vagyis régi tömlőkbe; mert különben az újbor
megszakasztja, szétrepeszti a
tömlőket, és a bor kiömöl, és
elfolyik, és a tömlők is elvesznek,
mert tönkremennek. Hanem
az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő együtt megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt
újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.
(Más fordítás: Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat,
mert ezt mondja: Az óbor a jobb)” (Luk. 5,36-39)
Az
új tömlőről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés, új teremtmény az; a
régiek elmúltak, megszűnt a régi,
és ímé, újjá lett minden, és valami új valósult meg, új jött létre” (2
Kor. 5,17).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)