2014. június 16.
2014. június 15.
Ige: Isten országába egyetlen út vezet
„Akik törvény
ismerete nélkül, és akiket a törvény nem kötelezett vétkeztek, vagyis
tévesztették el a célpontot, a törvény nélkül vesznek, és pusztulnak el.
És akik a törvény ismeretében, a törvénynek alávetve vétkeztek, vagyis tévesztették
el a célpontot, azok a törvény alapján, és a törvény által, és a törvényen keresztül
kapják, és nyerik meg majd az ítéletet, vagyis a törvény alapján
kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve* (Róm. 2,12)
*Mert „… akik a
törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak,
átok alatt vannak, mert azokat átok sújtja; minthogy
meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki
nem tartja meg hűségesen, amik
megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal.
3,10).
És ez így lett
megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje
azokat, vagyis nem a szerint
cselekszik! És mondja az egész nép:
Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember,
és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, aki nem hallgat
annak a szövetségnek az igéire. Amelyet
akkor, vagyis azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és
cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és
akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer.
11,3-4)
„Pál
apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja,
azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya
alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és
bedugassék; betömessék minden száj, és az egész világot, az egész
világegyetemet Isten ítélje meg”
(Róm.
3,19).
„Mert az Isten mindeneket, vagyis minden embert
engedetlenség, hitetlenség, és csökönyös
és lázadó, makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis mindenkin,
mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit
bűn, vagyis céltévesztés alá rekesztett,
hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak,
akik hisznek” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése,
végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki
hisz” (Róm. 10,4)
A
pogányokhoz, vagyis a nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért
néktek, akik hisztek, azaz tiétek, a
hívőké a tisztesség, és számotokra,
hívők számára tehát érték. Az
engedetleneknek, akik nem hisznek,
szándékosan és önfejűen, hitetlenek pedig:
A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az lett a szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnak kövévé s
botránkozásnak, és botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, akik nem hisznek, hanem szándékosan és
önfejűen, hitetlenek lévén beleütköznek, és megütköznek nekicsapódnak,
nekirohannak, az igének, amire
rendeltettek is.
(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak,
ami már meg is történt velük” (1Pét 2:7-8).
Mert már csak
egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…”
(Róm.
3,27).
És egyetlen
parancsolat: „mert aki szereti a felebarátját,
az embertársát a különböző; „másféle” más fajtából való vagyis az Ádámi
idegent a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette,
véghezvitte, megvalósította tartalmat adott neki (Róm.
13,8).
A testté lett Igéről – az Úr
Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az
igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit
gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, és akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél, törvényt
hirdet a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3).
Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot, új rendeletet, utasítást
adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34).
A minden kegyelem Istene
„Megtartja szeretetét, és
megigazulttá teszi a törvény-nélküli állapotban lévő, Isten nélkül élő, céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a vádolhatókat ártatlannak
nyilvánítja, fölmenti, és a törvényszegő apák gyermekeit a harmadik és negyedik generációhoz / nemzedékhez tartozó
unokákat és dédunokákat is” (2 Móz. 34,7).
Imádság:
Uram!
Te látod igazán, hogy mennyi
küzdelem van az életemben. Azt is látod, hogy hányszor hagylak figyelmen kívül
és küzdök nélküled. Ezért aztán lemerülök, elgyengülök, elbukom.
Szeretnék mindig tudatosan
Veled, a Te jelenlétedben megélni minden napot. Hiszem, hogyha elfáradok,
válladra veszel engem.
Ámen
Az ima ereje.
Eljött Amálék, és megtámadta
Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki
férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom
tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan
Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a
halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét,
Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az
erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették,
és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik
amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le
Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. (2Mózes 17:8-13)
Igénk arról számol be, hogy a
zsidó népnek egy ellenséges hadsereggel kell megküzdenie. Mózes tervet készít
és így szól Józsuéhoz: holnap vidd magaddal a legjobb harcosokat, és a síkságon
szálljatok szembe az ellenséggel. Én pedig harmadmagammal felmegyek a hegyre,
kezemet az égre emelve imádkozom és meglátjuk, hogy mit tesz Isten. Józsué
beleegyezik. Bízik az imádság erejében.
Az történik – igénk szerint –
hogy amikor Mózes kezét az ég felé emeli, Józsué csapatai győznek. Ám Mózes
karja elfárad. Leengedi karját, és körül néz, hogy lássa hogyan áll a csata.
Legnagyobb rémületére elkezdenek veszíteni, kezd előre törni az ellenség. Mózes
újra az ég felé emeli karját és az Úr elé viszi ügyüket. Az ütközet sorsa
megint Izrael kezébe kerül és visszavetik az ellenséget. Mózes pedig megérti,
felfedezi, hogy Isten mindent legyőző erejét az imádság hozza el.
Testvéreim!
Aki komolyan elkezd
imádkozni, az megtapasztalja, hogy harcaiban Isten segítségére lesz! Arra
kell kérjük Istent, hogy legyen jelen a küzdelmeinkben, hogy végezzük együtt
napi feladatainkat! Legyen jelen a munkahelyünkön, a családunkban, az
iskolában, a gyülekezetünkben, akkor, amikor úton vagyunk, amikor pihenünk,
egyszóval mindenütt! Legyen velünk mindig ott, ahol a legnagyobb
szükségem van rá. És Isten erőt ad számunkra!
Ez megvalósulhat olyan
formában, hogy bátorságot kap az ember valaminek a
megtételére, vagy támad egy ötlete arra nézve,
hogy hogyan oldhat meg egy nehéz helyzetet.
Kaphatom az Isten
erejét bizalom vagy kitartás, nem mindennapi
állóképesség, a házastársammal, a gyerekemmel vagy a szüleimmel szembeni megváltozott
viselkedés alakjában. Megváltozhatnak a körülményeim, sőt, csodák
történhetnek.
Bárhogy mutatkozik is meg, Isten mindent
legyőző ereje láthatóvá válik az imádkozó emberek életében!
Dr-Kováts György: ÁTMENTÜNK.
1Jn 3,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk
a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő
atyjafiát, a halálban marad.
Ugye nem felejted el: a
sorrend így néz ki –
1./ átmentünk a halálból az
életbe (újjászülettünk);
2./ megjelent bennünk az
Isten szeretete (az új életből, a Szent Szellem csodálatos munkájából
fakadóan);
3./ felfedezzük ezt, és
elkezdünk ennek az új szeretetnek megfelelően élni (szeretünk, mert „mást nem
is tehetünk”);
4./ és ez szintén egy
bizonyíték arra nézve, hogy örök életünk van, hogy átmentünk a halálból az
életbe.
Ez a sorrend. Nem fordítva.
Nem úgy, hogy „mivel eléggé
szeretsz, hát megjutalmazlak az örök élettel”… nem. Előbb szeretett téged az
Isten, előbb adta oda érted az életét a kereszten, mint, hogy te szeretni
tudtad volna. Ebből, az Isten szeretetéből fakad minden, amid van, amit kaptál,
az új életed, az újjászületés, és az a szeretet, amivel te is szereted
testvéreidet. Ez az Ige erről beszél.
2014. június 14.
Ige: Mielőtt a világkorszak befejeződik:
„És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva
azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, a királyság
örömhírét, és gyógyítva orvosolt a nép között minden betegséget* és minden
erőtlenséget, és
fogyatékosságot, bajt, gyengeséget** (Mát.
4,23)
*Betegség (noszosz): - betegség, kór,
fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi
szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.
**Erőtlenség (malakia): - erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó
szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.
„És elterjede az ő híre egész Siriában: és
hozzávivék mindazokat, akik rosszul, szerencsétlenül,
nyomorúságosan valának, minden szenvedőt. A különféle betegségekben, és
súlyos nyavalyákban és kínokban, gyötrelmekben sínylődőket, azokat, akiket
különféle betegségek és bajok gyötörtek. A fájdalmas bajokban szenvedőket,
ördöngösöket, vagyis ördögtől, azaz démonoktól megszállottakat, démonizáltakat,
epilepsziásokat, holdkórosokat és
gutaütötteket, bénákat, és inaszakadtakat, és meggyógyítja vala őket.
És nagy sokaság, egy egész tömeg követé őt, és csatlakozott hozzá, és
csapatostul kísérték Galileából és a Tízvárosból, vagyis Dekapoliszból, és
Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról való tartományokból*(Mát. 4,24-25)
*Mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem
bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja,
és bejárta vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban,
és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle
betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)
„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén
magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, csonkákat, nyomorékokat
és sok egyebeket, és sok más beteget, és odahelyezték, oda tették
őket a Jézus lábai elé. És Ő meggyógyítá
őket” (Mát. 15,30)
Az
emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok
ördöngőst, megszállottat, és egy szóval kiűzé a tisztátalan
szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit
Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő
hordozta, Ő távolította el a mi betegségünket” (Mát. 8,16-17)
„És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és
megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14).
Az
Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak,
hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma
hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a
vég (Mát. 24,14)
Márk
írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És Jézus prédikál vala, hirdette az igét azoknak
zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket,démonokat űz, és hajít ki dob ki vala” (Márk. 1,39)
„És megmondá tanítványainak, hogy egy
kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt, ne tolongjanak
körülötte. Mert sokakat, sok embert meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk
volt, reá rohanának, hogy illethessék, hogy
megérinthessék őt. A tisztátalan
szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és így kiáltanak,
mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, és erélyesen megtiltotta nekik, hogy őt ki jelentsék, és nehogy felfedjék kilétét” (Márk.
3,9-12)
„És némelyek azt az egész környéket befutván, kezdék a
betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van,
ahol hallomásuk szerint éppen
tartózkodott. És ahová bemegy vala a
falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy településekre, a
betegeket letevék a piacokon, és a
tereken, és kérik vala őt, hogy
legalább a ruhája szegélyét illethessék, és érinthessék. És valahányan csak illeték, és akik csak
megérintették meg is, gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)
„Jézus pedig elméne, elvonult tanítványaival a tenger mellé; és nagy
sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a
Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy
miket mivel vala, hogy milyen nagy dolgokat visz véghez, nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8.)
Kivéve
azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az
írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub
van vele, illetve benne, és: Az ördögök fejedelme által, az ő segítségével űzi ki az ördögöket” (Márk.
3,22)
Lukács
is erről az Evangéliumról tesz bizonyságot: „Sokakból,
sok emberből pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama
Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, rájuk parancsolt, és nem engedi őket szólani és beszélni, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41)
„És alámenvén ővelük, vagyis a
tanítványaival, megálla a síkságon, egy sík helyen, és vele együtt az ő tanítványainak serege, nagy sokasága, és a népnek nagy sokasága, nagy
néptömeg egész Júdeából és
Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek,
hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan
szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt
illetni, és megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)
Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és
ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában
vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel.
10,38)
És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás, a
Felkent küldetéséről: „Az Úr Isten
Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek
örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a
foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást.
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;
megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik
ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek
palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr
plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)
Hazafelé
Alkonyodik… lassan csendben
Sötétedni kezd a táj,
A mezőről, domboldalról
Hazafelé megy a nyáj.
Elől halad a jó Pásztor,
Utána megy a sereg, -
Kicsi bárány az ölében…
Nézzétek csak emberek!
Jó Pásztorunk: Az Úr Jézus,
Aki szeret bennünket,
Zöld mezőre, kies helyre
Terelgeti lelkünket.
Ő megy elől, mi utána,
Ölbe vesz ha fáradunk,
Földi zajból nyugalomba:
Hazafelé ballagunk….
C. H. Spurgeon: Az ima.
Nem imád hossza, hanem ereje
nyeri meg Istent, és az ima ereje az ígéretbe vetett hitedben rejlik, amelyért
az Úr előtt esedeztél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)