2014. március 3.
2014. március 2.
Ige: A Bemerítkezés ígérete
„Én ugyan vízbe
merítelek be titeket megtérésre, vagyis hogy más felismerésre térjetek, a
gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép,
erősebb és hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, sem
alkalmas, vagy megfelelő; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket* (Mát. 3,11)
*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És
prédikála, mondván, és ezt hirdetve:
Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem
vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam. Én vízbe
merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít be titeket” (Márk. 1,7-8)
János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor farizeusok
kérdezgették, Ő így: „Felele nékik János,
mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki
utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját
megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek be,
az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az,
aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy Ő
az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34).
És: „János
bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván, és azt hirdetve: Ő vala az, akiről
mondám: Aki utánam jő, előttem lett, és megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én
ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál. És
én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, hogy
ismertté legyen Izráel előtt, azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján.
1,15).
Pál
apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A
János bemerítésébe. Monda pedig ekkor Pál:
János megtérésnek bemerítésével merített be, és megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki őutána
jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)
A
feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És
velük összejővén, amikor együtt volt
velük, meghagyá, és megparancsolta
nékik, hogy el ne menjenek, el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond,
hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent
Szellembe fogtok bemeríttetni nemsokára,
vagyis nem sok
nap múlva” (Csel. 1,4-5).
És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája
volt, a prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn
nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt
az égből, és eltelé és betöltötte az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes
nyelvek, valami lángnyelvek, amelyek
szétoszlottak, és üle és leszálltak mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és
kezdenek szólni, és beszélni más, vagyis
különféle nyelveken, amint a Szellem
adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4).
Spurgeon: Az ígéret birtokba vétele.
Isten ígérete birtokba
vételének legbiztosabb módja, ha teljes súlyunkkal ráfekszünk, és megpihenünk
rajta.
„Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom”
(1Móz 28,13)
Ima.
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem (hűségesen) a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító
Istenem, mindennap várlak téged (és mindig benned reménykedem.)”
(Zsolt. 25,4-5).
Guti Tünde: TERMÉSZETES KRISZTUSI ÉLET
Eljátszottam a
gondolattal, mi lenne, ha bezárnák az imaházakat, megszüntetnék a templomi
összejöveteleket… Vajon hogy is élik meg hitüket pl. a belső-ázsiai
tanítványok?
Az első hívők nem
programokat szerveztek, hanem természetes módon élték mindennapjaikat, miközben
megnyilvánult általuk a bennük élő Jézus természete.
Meglátogatták
a betegeket és a foglyokat, gondoskodtak az özvegyekről és az árvákról,
törődtek a bajba jutottakkal, segítettek a szegényeken, és hirdették a
megfeszített Krisztust. Igazságban jártak.
Ha „csupán”
ennyit tennénk mi is, akkor nem lenne megkérdőjelezhető keresztyén életünk,
mert soha nem a konferenciák, koncertek, vagy ilyen-olyan rendezvények,
hanem a szent istenfélelemmel átitatott igaz istentisztelet gyakorlása
gazdagítja és teszi hitelessé napjainkat.
Az igaz
istentisztelet pedig nem központi intézmény, nem piramis rendszerű, alá- és
fölérendelt kapcsolatok függvénye, hanem az Atya Istentől elküldött
szolga-király: Isten Fia bennünk élő és ható Szentlelkének természetes, lüktető
élete.
2014. január
4.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/termeszetes-krisztusi-elet.html
Elaine Tavolacci: Prófécia
Az Úr több ezer embert
mutatott, akik készen állnak megfutni a maratont. Mindenki biztosította a kellő
folyadék ellátást, és rétegesen öltözködtek, hogy könnyen levehessenek belőle,
ha alkalmazkodni kell a változó időjárási körülményekhez, például az erős szélhez,
esőhöz, vagy hőmérséklet változáshoz. Közvetlenül az indulás előtt ledobálták
magukról a külső ruházatot, ami leterhelte volna őket, lelassította volna őket,
vagy bármilyen módon akadályozta volna őket.
Az Úr azt mondja, vegyél le
mindent, ami leterhelne vagy kibillentene az egyensúlyból azon a futópályán,
amit Én helyeztem eléd. Tedd meg a kellő kiigazításokat ahhoz, hogy könnyedén
haladhass előre. Ne hagyd, hogy bármi is akadályozzon abban, hogy képes legyél
kitartással megfutni a pályát. Azok a holt súlyok nem csak hogy lelassítanak,
hanem érzéketlenné is tesznek a vezetésemre. Nem arra lettél teremtve, hogy
súlyokat és terheket hordozz, hanem arra lettél teremtve, hogy az Én
dicsőségemet hordozd. Még ha nem is egyértelműen látszik az úticélod, engedd,
hogy Én vezéreljelek. Bízz Bennem, hogy Én olyan embereket hozok az életedbe,
akik képesek veled együtt futni. Kerüld azokat, akik megosztást vagy szakadást
visznek magukkal. Elhozok hozzád másokat, akik bátorítanak, támogatnak, és
odaállnak közbenjárni érted. Ők lesznek azok, akik motiválnak téged, és nem
bátortalanítanak el. Ahogy Áron és Húr felemelte Mózes kezét, amikor kimerült,
úgy hozok el más hívőket az életedbe, hogy feltartsák a karjaidat, amikor
kifáradsz.
Dobj le magadról minden
terhet és aggodalmat, ami meglop téged attól, hogy beléphess ennek a
békességnek a helyére. Értsd meg, mit jelent megnyugodni az Én salom
békességemben a nyomorúságok közepette. Engedd meg, hogy Én legyek a te erőd
minden megpróbáltatásban, és bízz Bennem, hogy betöltöm minden szükségedet, és
elhozom az álmaid beteljesülését. Ne ingassanak meg a nyomorúságos helyzetek,
amelyek látszólag késleltetik a dolgokat, ugyanis nem minden késlekedés jelent
meghiúsulást. Némelyikőtök számára a keskeny úton járás már olyan lett, mintha
egy kifeszített kötélen kellene végigmenni. Bízz Bennem a kihívások között,
csak úgy mint az új lehetőségek között is, amelyek előtted állnak, még akkor
is, amikor váratlan helyzetek állnak elő. Minden vihar véget ér egyszer. Bízz
Bennem, hogy beviszlek a megfelelő ajtókon, és hozz bölcs döntéseket. Ne hagyd,
hogy a jelenlegi helyzetek megbénítsanak vagy lelassítsanak. Ahogy továbbra is
követed a szavamat, képes leszel megmaradni az útvonalon. Fusd meg az előtted
levő pályát határozottsággal és kitartással, és Én veled leszek a futásod
minden egyes lépésénél, mondja az Úr.
Jeremiás 12:5
Hogyha gyalogokkal futsz, és
elfárasztanak téged: Mimódon versenyezhetnél a lovakkal?
1 Korinthus 9:24
Nem tudjátok-e, hogy akik
versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a
versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.
Zsidókhoz írt levél 12:1-2
A hit embereinek ez a nagy
serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit.
Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a
futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és
elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! Közben
le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért
az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és
nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét
Isten trónjának jobb oldalán.
http://gyurinaploja.blogspot.com
Bob Gass: A Szent Szellem ereje által élni.
„…ezek viaskodnak egymással…”
(Galata 5:17)// Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a lélek pedig a test
ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket
akartok.//Károli//
Nem számít, milyen régóta
járunk Istennel, a testünk nem javul, nem tökéletesedik, nem lesz idővel a
Lélekhez hasonlóvá! Ezért mondja nekünk Isten igéje, hogy feszítsük keresztre a
testet, és éljünk minden nap Isten bennünk lakó Lelkének erejéből.
Hallgasd csak: „Intelek
titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a
test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak
egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek… A Lélek gyümölcse pedig: szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
Az ilyenek ellen nincs törvény.”
(Galata 5:16-16. Mondom
pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a
lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat
cselekedjétek, a miket akartok. //
22-23- 22. De a Léleknek
gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény. Károli)
. Lehet így élni? Igen, de
ehhez meg kell tenned négy dolgot:
1) Fel kell ismerned, hogy az
ellenség célpontja vagy, és meg kell védened magad Isten Igéjével és
imádsággal.
2) Meg kell szabadulnod a
bűntől, mely újra és újra legyőz: „…tegyünk le minden… bennünket megkörnyékező
bűnt…” (Zsidók 12:1-. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy
fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt,
kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért//Károli//).
3) Folyamatosan telve kell
lenned a Lélek erejével. Enélkül minden alkalommal veszteni fogsz.
4) Állj meg Isten erejében,
ne a magadéban! Hogyan? Hogy nem adod fel a harcot a győzelemig. Isten ereje a
te engedelmességeddel és kitartásoddal mindig egyértelmű és tartós győzelemhez
vezet!
Reinhard Bonnke: Isten dicsősége.
Istent dicsősége különbözteti
meg minden más istentől, úrtól és istenségtől. Lényéből dicsőség sugárzik, nem
homály és sötétség. Ez a sugárzás vonz, és Isten von minket magához. Ez a
dicsőség erőben, csodákban, energiában, igazságban, fényben, szépségben és
ragyogásban nyilvánul meg. Vakító ragyogás, lélegzetelállító szépség - egy
páratlan és élő Isten megkülönböztető jelei, és ő dicsőségét senki másnak nem
adja!
Kihívást intéz minden ember
által formált isten és fából készült képmásuk felé, amikor ezt mondja: „Kihez
hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? Kivel tesztek egyenlővé? És kivel
vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?” (Ésaiás 40:25 és 46:5).
Amint a Nap fénylik, Isten
dicsőségtől sugárzik, de ez egy élő dicsőség: amihez hozzáért, az megdicsőül.
Még a szégyenteljes kivégzőeszközt is dicsőségessé tette, amikor rászegezték
Jézust, és ez a fadarab, a kereszt azóta is szórja a dicsőség fénysugarait e
világ istentelen éjszakájába!
Amikor Mózes meglátta Isten
dicsőségét, az arca átvette a ragyogást. Amikor Isten megjelenik, dicsőségben
jelenik meg, és úgy lép be az életünkbe, hogy minket is - az életünket,
otthonunkat és a jövőnket - betölti dicsőségével. Nem kellene, hogy egyetlen
keresztény otthon is komor, élettelen legyen, sokkal inkább kicsattanó
életkedv, aktív családi élet, öröm és gazdagság kellene, hogy jellemezze! Ne
kéresd magad! Kiálts erre egy nagy Halleluját!
Áldott vagy, bárhol is légy!
28,3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (5 Mózes)
Biztosan hallottál már olyanokról, akik azt hiszik, hogy egy új otthonba, másik munkahelyre, vagy netán egy másik országba kell menniük ahhoz, hogy megtalálják a „szerencséjüket”.
Az igazság azonban az, hogy nem egy bizonyos hely tesz téged áldottá, hanem Isten! És te, mivel Isten gyermeke vagy, már áldott vagy, Jézus Krisztusban minden szellemi áldással megáldva (Efezusi 1:3). Jézus a vérével fizetett, hogy te áldott légy. Tehát az áldás nem a helyen van, hanem az emberen!
Krisztust Jeruzsálem városában korbácsolták meg, ott átkozták Őt, és ott köpdösték le. Azután a városon kívül szegezték át, és feszítették keresztre. Ezért te áldott vagy a városban és a városon kívül is! Igazából áldott vagy, függetlenül attól, hogy hol vagy.
Lehet, hogy egy nem-keresztény környezetben dolgozol, és a főnököd nem igen kedvel. Lehet, hogy időnként még rosszul is bánik veled. Azonban Isten a főnököd ellenére képes megáldani téged. Azért áld meg, mert Benne bízol, hogy áldottá tesz. Semmi köze ennek a főnökhöz, vagy a munkahelyedhez.
Akkor miért tűnik úgy, mintha nem látnád az áldásokat?
Ha nem látod az áldásokat, akkor vizsgáld felül, hogy miben hittél és hogyan szóltál eddig. Néhányan panaszkodnak, és mindent és mindenkit okolnak maguk körül – a szüleiket, a származásukat, a nemüket, a környezetüket és a kormányt – mert nem látják az áldásokat. Szeretném, ha elhinnéd és megvallanád, hogy Jézus Krisztus kereszten bevégzett munkája miatt vagy áldott, és nem azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozol, vagy, mert egy bizonyos helyen dolgozol.
Nem számít, hol dolgozol, vagy hol laksz, milyen a bőröd színe, vagy mi a foglalkozásod. Ha Isten megáldott, akkor áldott vagy! És ezt Jézus miatt tette. Mondd magadnak: „Áldott vagyok, bárhol is vagyok – áldott vagyok a városban és a városon kívül!”
Útravaló gondolat
Isten áldása nem a helyen van, hanem az emberen!
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/181-aldott-vagy-barhol-is-legy.html
Biztosan hallottál már olyanokról, akik azt hiszik, hogy egy új otthonba, másik munkahelyre, vagy netán egy másik országba kell menniük ahhoz, hogy megtalálják a „szerencséjüket”.
Az igazság azonban az, hogy nem egy bizonyos hely tesz téged áldottá, hanem Isten! És te, mivel Isten gyermeke vagy, már áldott vagy, Jézus Krisztusban minden szellemi áldással megáldva (Efezusi 1:3). Jézus a vérével fizetett, hogy te áldott légy. Tehát az áldás nem a helyen van, hanem az emberen!
Krisztust Jeruzsálem városában korbácsolták meg, ott átkozták Őt, és ott köpdösték le. Azután a városon kívül szegezték át, és feszítették keresztre. Ezért te áldott vagy a városban és a városon kívül is! Igazából áldott vagy, függetlenül attól, hogy hol vagy.
Lehet, hogy egy nem-keresztény környezetben dolgozol, és a főnököd nem igen kedvel. Lehet, hogy időnként még rosszul is bánik veled. Azonban Isten a főnököd ellenére képes megáldani téged. Azért áld meg, mert Benne bízol, hogy áldottá tesz. Semmi köze ennek a főnökhöz, vagy a munkahelyedhez.
Akkor miért tűnik úgy, mintha nem látnád az áldásokat?
Ha nem látod az áldásokat, akkor vizsgáld felül, hogy miben hittél és hogyan szóltál eddig. Néhányan panaszkodnak, és mindent és mindenkit okolnak maguk körül – a szüleiket, a származásukat, a nemüket, a környezetüket és a kormányt – mert nem látják az áldásokat. Szeretném, ha elhinnéd és megvallanád, hogy Jézus Krisztus kereszten bevégzett munkája miatt vagy áldott, és nem azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozol, vagy, mert egy bizonyos helyen dolgozol.
Nem számít, hol dolgozol, vagy hol laksz, milyen a bőröd színe, vagy mi a foglalkozásod. Ha Isten megáldott, akkor áldott vagy! És ezt Jézus miatt tette. Mondd magadnak: „Áldott vagyok, bárhol is vagyok – áldott vagyok a városban és a városon kívül!”
Útravaló gondolat
Isten áldása nem a helyen van, hanem az emberen!
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/181-aldott-vagy-barhol-is-legy.html
Kenneth Copeland: Űzd ki a városból
Ef 6,14-15 Állj meg azért...
a békesség evangéliumával készülj fel, és így vedd fel a sarudat a lábaidra
(hogy szembe szállj az ellenséggel szilárd lábakon, stabilan, gyors reflexekkel
és készen, amit a jó hír eredményez. Amplified ford.)
Előkészület. Ha éppen
szellemi csatába indulsz, ez az a szó, amit nem szabad elfelejtened. A legtöbb
hívő nem fordít erre kellő gondot. Nem készítik fel magukat előre.
Játszadoznak, amíg az ördög első csapása el nem éri őket. Akkor riadnak fel, és
próbálnak harcolni Isten Igéjével... de rendszerint veszítenek.
Ugyanezt tettem, amíg az Úr
nem figyelmeztetett. Korábban az összejöveteleim kezdetéig vártam arra, hogy
imádkozzam azok sikeréért. Ahogy a sátán ezeket megtámadta egyféleképpen, én
harcoltam vele. De aztán ő másképp próbálkozott, más területen, s akkor ott
harcoltam vele.
Egy nap azonban az Úr
megmutatta nekem: ha az utolsó pillanatig várok arra, hogy felkészült legyek a
harcra, akkor ezzel időt adok a sátánnak, hogy felépítse tervét ellenem. Így
újra és újra csatát veszítettem. Ekkor az Úr olyat mondott nekem, amit soha nem
felejtek el! Azt mondta: „ha a rendőrség Al Caponét akkor kapja el Chichagoban,
amikor még piti bűnöző volt, akkor nem sok erőfeszítésre lett volna szükség. De
addig vártak, míg nagystílű bűnöző lett, és komoly hátteret épített ki magának.
Ekkor már egy egész hadsereg kellett a letartóztatásához.”
Amikor ezt hallottam,
elhatároztam, hogy sohasem fog az ördög lecsapni rám felkészületlenül. Az
összejöveteleim előtt már hetekkel elkezdtem imádkozni, szellemben
előkészítettem a terepet, jóval azelőtt, hogy elkezdődtek. Ahelyett, hogy
engedtem volna a sátán erőit lövészárkot ásni, kihajítottam őket, mielőtt a
lábukat megvethették. S amikor ezt tettem, több győzelmet arattam, mint valaha.
Ne engedd, hogy az ördög
rajtad üssön fegyvertelenül. Készítsd fel magad, kezdj el imádkozni, és a hit
szavát szólni a családoddal, a vállalkozásoddal, munkáddal, gyülekezeteddel
kapcsolatban. És készülj fel a békesség evangéliumával, és így vedd fel a
saruidat. Ha ekkor a sátán bajkeverőként megjelenik, te már fel leszel
készülve, és ki tudod űzni őt a városból.
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland Ministry
engedélyével készült ford.
Olvasásra javasolt Ige:
1Sámuel 17,12-51.
1Sám 17:12 És Dávid, Júda
[városából], Bethlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, akit Isainak
hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala,
emberek közt [korban] előhaladt.
1Sám 17:13 És Isainak három
idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a
háborúba menének, [ezek] valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb
és a harmadik Samma.
1Sám 17:14 És Dávid volt a
legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után:
1Sám 17:15 Dávid elméne és
visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Bethlehemben.
1Sám 17:16 A Filiszteus pedig
előjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át.
1Sám 17:17 És monda Isai az ő
fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz
kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.
1Sám 17:18 Ezt a tíz sajtot
pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é,
és hozz tőlük jelt.
1Sám 17:19 Saul pedig azokkal
együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a
Filiszteusok ellen.
1Sám 17:20 Felkele azért
Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a [terhet] és
elment, amint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg
pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.
1Sám 17:21 És csatarendbe
állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend, csatarend ellen.
1Sám 17:22 Akkor Dávid
rábízta a holmit arra, aki a hadi szerszámokat őrzi, és elfuta a harctérre és
odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől.
1Sám 17:23 És míg ő beszélt
velök, ímé a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, aki Gáthból való volt,
előjöve a Filiszteusok csatarendei közül, és most is hasonlóképpen beszél vala;
és meghallá [ezt] Dávid.
1Sám 17:24 Az Izráeliták
pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen félnek
vala.
1Sám 17:25 És mondának az
Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy
gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal
ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá
tenné Izráelben.
1Sám 17:26 És szóla Dávid
azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki
megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a
körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!
1Sám 17:27 A nép pedig e
beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli
őt.
1Sám 17:28 És meghallá Eliáb
az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék
Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot,
amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy
csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!
1Sám 17:29 Dávid pedig felele:
Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.
1Sám 17:30 És elfordula tőle
egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd
szerint válaszola néki.
1Sám 17:31 És mikor
meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki
magához hívatá őt.
1Sám 17:32 És monda Dávid
Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a
Filiszteussal.
1Sám 17:33 Saul pedig monda
Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek
vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.
1Sám 17:34 És felele Dávid
Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az
oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
1Sám 17:35 Elmentem utána és
levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam
szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt.
1Sám 17:36 A te szolgád mind
az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus
is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.
1Sám 17:37 És monda Dávid: Az
Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog
szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj
el, és az Úr legyen veled!
1Sám 17:38 És felöltözteté
Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté
őt páncélba.
1Sám 17:39 Akkor Dávid
felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda
Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté
azokat Dávid magáról.
1Sám 17:40 És kezébe vette
botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat
pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és
parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz.
1Sám 17:41 Akkor elindult a
Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, aki a paizsát
hordozza, előtte vala.
1Sám 17:42 Mikor pedig oda
tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és
piros, egyszersmind szép tekintetű.
1Sám 17:43 És monda a
Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a
Filiszteus Dávidot Istenével [együtt].
1Sám 17:44 Monda továbbá a
Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a
mezei vadaknak adjam.
1Sám 17:45 Dávid pedig monda
a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a
Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te
gyalázattal illetél.
1Sám 17:46 A mai napon
kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A
Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak
fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek
Istene.
1Sám 17:47 És tudja meg ez az
egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az
Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
1Sám 17:48 És mikor a
Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett
és futott a viadalra a Filiszteus elé.
1Sám 17:49 És Dávid benyúlt
kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán
találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre
esék.
1Sám 17:50 Így Dávid erősebb
volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte
őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.
1Sám 17:51 És oda futott
Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta
hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig amint
meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának.
http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland:_uzd_ki_a_varosbol
2014. március 1.
Ige: Az emberi bölcsességről
„Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis
eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az
értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását
elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm]*
*És Isten: „Tanácsadókat tesz
bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)
Azért,
mert: „... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem,
szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi
parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon
csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme
eltűnik” (Ésa. 29,13-14)
Az
írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki
szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek
Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel
engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a
törvénymagyarázó? Hol e világ, vagyis e világkorszak, létkorszak vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem
minősítette-e balgasággá, oktalansággá, ostobasággá Isten a világ, vagyis
evilág bölcsességét, a világi
tudományt?** (1Kor. 1,19-20)
**Hiszen azok: „Magukat
bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek” (Róm. 1,22).
„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács
az Úr ellen.” (Péld. 21,30).
Mert csak: „Őnála
van a bölcsesség és hatalom, Övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13).
Már Ézsaiás így prófétál
evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak
bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit határozott a seregeknek Ura Égyiptom vagyis
evilág felől?” (Ésa. 19,12).
Ezt mondja az Úr: „Így
szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki
mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet
magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a
bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25).
E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt.
33,10).
És e világ vezetőiről így
szól az Úr: „Milyen ostobák Coán
(jelentése: szilárd hely /a föld
/) vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot
adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok
sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a
Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf vezérei
becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot, vagyis evilágot a tartományok, azaz a nemzetek vezetői. Mert beléjük
öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot, vagyis e világot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)
„Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az Úr könnyű felhőre
ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az
egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az
egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen,
város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak
szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól,
szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az
egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól
az Úr, Jahve, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).
A megváltottakról
„Az Úr megváltottai (akiket az ÚR kiváltott) megtérnek (vagyis visszatérnek), és ujjongás között Sionba (Jelentése: a
messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezetbe) jönnek. És örök öröm fejükön, (boldog
örömben lesz részük) vígasságot és örömöt
találnak; és eltűnik (és szökik, és menekül előlük,) fájdalom (szomorúság, bánat, gyász) és sóhaj, (nyögés, jajgatás)”
(Ésa. 35,10).
Hogyan prédikáljunk?
„Ha
valaki prédikál, úgy mondja szavait, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki
szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben
dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és hatalom
örökkön-örökké. Ámen” (1 Pét. 4,11)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)