Szeretnék egy másik látást is
elétek tárni, és hiszem, hogy sokak szívében "rezolnáni" fog arra,
ami mostanáig kialakult bennetek, csak talán még nem volt olyan, akivel erről a
szokatlannak tűnő képről elbeszélgethettetek volna. Azt látom, hogy az Úr népe
olyan lesz, mint egy sátortábor.
Úgy látom Isten népét, mint
egyfajta sátorközösségek összességét. Nem hatalmas szervezeti építmények fogják
dominálni a kereszténység életét, hanem a baráti, bensőségesebb, inkább kisebb
létszámú szuverén közösségek fogják jellemezni. Ezek a "sátrak" nem
egymásra épülnek, nem lesznek hierachikus viszonyban egymással, csak kölcsönös
szeretet és tisztelet jellemzi a kapcsolataikat, szabadságban, és csak az Úr
alá lesznek rendelve. Ézsaiás próféciája valósul meg:
Akkor teremteni fog az Úr
Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s
lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen (Ésa
4:5)
Természetesen, azt is
tapasztalhattuk korábban, hogy időnként megengedte az Úr, hogy egy-egy nagyobb
szolgálat felemelkedjen, és ennek néha meg is volt a maga rendeltetése. Tehát
Isten szuverén módon munkálkodik, amit tiszteletben kell, hogy tartsunk.
Viszont tapasztalatból tudjuk, hogy amikor túl sokáig volt egy ilyen
szolgálatra épülő nagyobb szervezeti forma erőltetve (tovább, mint ahogy az Úr
szándéka szerint kellett volna), azzal talán több kárt okoztak az abban
szolgálók, mint amennyi hasznot hoztak. Most itt az ideje, hogy a
"sátrak" megerősödjenek, biztonságot nyújtsanak, élvezzék Isten királyságában
az önállóság és a testvéri kölcsönös segítség egyensúlyát. A szabadság nem
teljes elzárkózást jelent. Azt jelenti, hogy nem mások irányítanak abban, hogy
hogyan teljesítsem a szolgálatomat Isten királyságában.
Ennek a megvalósulásához
szükség van az Úr helyreállító munkájára: helyre kell állnia annak, hogy az Úr
jelenléte és dicsősége uralja ezeket a helyeket, ezeket a közösségeket. Ez egy
csodálatos, ideális állapot, és Isten prófétai igéje ezt ígéri számunkra!
Minden hely és gyülekezet fölött ott lesz Isten dicsősége, a felhő és
tűzoszlop, ami oltalmazza őket! Az Úr közvetlen személyes oltalmát és
jelenlétét fogja élvezni minden közösség. Jézus Krisztus közvetlen uralkodása
valósul meg. Nem hierarchia alapján, nem "befedezettségi" láncolatok alapján,
nem a tekintélynek való elvárt alávetettség, engedelmeskedtetés és hasonló
rabszolgatartó szemléletek alapján, hanem a Szent Szellem teljességéből fakadó
szabadságban.
És mégis, ebben a
szabadságban, amit a Szent Szellem teremt meg, és nem emberi erőlködés tartja
fenn, a szeretet is teljességre tud jutni - és nem lesz kérdés, hogy a Szent
Szellem egységében éljünk mind, akik az Úr uralma alatt élünk.
Minőségileg más közeg: a
kölcsönös szeretet
Ahhoz, hogy ne kezdjünk el
újra és újra a babiloni mintára formálódó gyülekezeteket kialakítani,
szakítanunk kell a régi berögzött látásainkkal, szokásainkkal, bármennyire is
voltak jó tapasztalataink is abban. A jó mindig Istentől jött. Ami pedig egy
idő után megoltotta azt a jót, az maga a rendszer volt, amiben megpróbáltuk
beleerőltetni Isten jó munkáját. Emberek uralma, vezetők ambíciója, a hívők
kiskorúságban tartása, félresöprése, megalázása, kihasználása - lelkileg,
anyagilag, szellemileg, minden téren. Ezek mögött a világ fejedelmének a titkos
mintája áll, a babiloni rendszerszemlélet, az emberi biztonság, ahol nem mernek
Isten szuverén munkájára építeni, ahol nem prófétálhat mindenki (mert félnek a
világosságot hozó üzenetektől, vagy mert nem tudják bölcsen és szeretettel
kezelni a tévedéseket), ahol nem tartanak fontosnak és szükségesnek mindenkit,
ahol mindenféle magyarázattal rendszeresen megoltják a Szent Szellemet. Ahol a
szeretet egy hatásos szózat, vagy tanítás csupán, és nem a hívők kapcsolatainak
az általános jellemzője. Ahol a szegények egyre nehezebben élnek, a jobban élők
büszkélkednek a tized befizetésével, a fizetett vezetők pedig szépen elnézik
mindezt. Ebből kell kifutni, és az Úr szárnyai alatt szabadon megvalósítani
mindazt, amit Ő tanított nekünk, tanítványainak.
Itt is érvényes a "régi
tömlő" problémája. De nem csupán egy új gyülekezet lesz az "új
tömlő", hanem egy minőségileg más közeg Isten királyságában, Isten népének
a közösségeiben. Ezek a közösségek azzal fognak leginkább kitűnni, hogy sokkal
jobban előtérbe kerül az, hogy láthatóan szeretik egymást. Ez lesz az, ami a
Szent Szellem jelenlétét és munkálkodását sokkal hosszabb távon fogja vonzani
és ott tartani (ahogy az új tömlő az új bort), sőt a világ előtt is ez lesz a
hosszútávú hiteles bizonyságtétel, Jézus tanítása szerint. Ez a szeretet fogja
meggyőzni őket.
Lesznek egyedi tulajdonságaik
is a "sátorközösségeknek", hiszen vannak különböző ajándékok és
szolgálatok az eklézsiában, de ezt nem a másokkal szemben való kitűnésre fogják
használni, vagy bármilyen versengésre, hanem egymás építésére, hasznára. A
közösségeken belüli szeretet természetes módon fog továbbáradni a közösségek
közötti kapcsolatokra is, és ezeknek az egymást kölcsönösen tisztelő, szuverén,
de Krisztus uralma alatti közösségeknek olyan kapcsolatai fognak kialakulni,
amelyek alkalmasak lesznek a halak sokaságának a kifogására - az Istent kereső
emberek tömegeinek a megmentésére és befogadására Isten királyságában.
Országh György
http://gyurinaploja.blogspot.com