Nasir Siddiki - Először Istent keresd!

VARGA SZABOLCS - Csak a Tiéd

Ige: Küldetésünk

„…nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot, az örömüzenetet hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel* hogy a Krisztus keresztje, azaz: kínoszlopa**el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé, hasztalanná, üressé, hiábavalóvá / hatástalanná ne legyen” (1Kor. 1,17)

*Ezért (írja Pál): „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4).

**Kereszt: (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva.

És az Úr Jézus kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne” (Ján. 3,14-15)

A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9).       

Ma csak álmodom arról.

Az Úr megismerése

A Krisztus szava úgy ismerteti meg az Urat, hogy ő ad szava által látó szemet, értelmet és szívet. 

Megvallás:

Áldja az én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent Nevét.

Áldja az én lelkem az Urat, és nem felejtkezik el semmi jótéteményéről.

Mert megbocsátotta minden bűnömet, és meggyógyította minden betegségemet.

Megváltotta életemet a sírtól, kegyelemmel és szeretettel koronázott meg.

Betöltötte életemet javaival, és megújította fiatalságomat, mint a sasét!

A rövid ima.

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.

- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.

- Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?

- Hát… mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.

Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.

Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.

A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.

- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?

- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki mindennap délben eljön hozzám.

Az ápolónő félbeszakította:

- De hisz délben soha nem jön senki!

- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: „Józsi, Jézus vagyok”, és elmegy.

Max Lucado: Még többet Belőle!

13,8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsidók)

1,6 …aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. (Jelenések)

Ha KRISZTUSt NAGYnak látjuk, akkor a félelmeink eltörpülnek. Egy NAGY ISTENben való hit nagy bátorságot eredményez az életünkben. Egy erőtlen „Kisjézusnak” nincs hatalma a rákos sejtek, a korrupció, az identitásválság, a tőzsdekrach, vagy a globális válság fölött.

Egy hordozható „Kisjézus” jól elfér a tárcánkban, vagy a polcon, de nem segít a félelmeinken. C. S. Lewis könyvében, a Narnia Krónikái-ban, az egyik főszereplő, Lucy, hosszú idő után találkozik Aslan-nal, az oroszlánnal. Aslan-t most másképp látja.

„Aslan, nagyobb lettél” – mondja Lucy.

„Kicsim, azért látsz nagyobbnak, mert idősebb lettél” – válaszol Aslan.

„Hát akkor nem is lettél nagyobb?” – kérdi Lucy.

„Nem. De ahogy évről évre növekedsz, úgy egyre nagyobbnak látsz engem” – magyarázza Aslan.

Ugyanígy van Krisztussal is. Minél több ideje járunk Vele, annál nagyobb lesz bennünk. Nem Ő változik, hanem mi. És egyre többet látunk Belőle!

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

MINT A FA

Zsolt 1.

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a
vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében
megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit
tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór
a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az
igazak közösségében.
6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

                            MINT A FA

(Aki az Úrban bízik,) olyan lesz, mit a víz mellé ültetett fa, amely a
folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld
marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.
(Jer 17,8)

A hat gyermek legidősebbjeként egy abszolút működésképtelen családban nőttem fel. Édesapám alkoholizmusa állandó bizonytalanságokkal,
félelmekkel teli körülményt teremtett. Egy ilyen otthonból léptem át a
felnőtt korba, ami arra késztetett, hogy saját magam próbáljam
irányítani az életemet, és elbizonytalanodtam, ha ez nem sikerült.

Még most, 54 évesen is küszködöm a gyermekkorban belém rögzült sablonokkal.

A Bibliában azonban reménységet találtam. Az Úrban bízókról azt írja,
hogy olyanok, "mint a víz mellé ültetett fa" (Jer 17,7-8 és Zsolt 1,3).
Ha életünk fáját az élő víz mellé ültetjük, és mélyen legyökerezzük az
imádsággal és Isten igéje fölötti elmélkedéssel, táplálékhoz jutunk. A
bajok jönni fognak, de ha az Úrban bízunk, nem kell félnünk,
növekedhetünk. Harcaink néha talán hosszúak lesznek, de az aggodalmak
nem fognak elemészteni. Sőt, az embert próbáló kihívások idején is
teremhetünk gyümölcsöt. Ha Istenben bízunk, és az Úrhoz fordulunk,
nemcsak megtartatunk, de növekszünk is, mint a fa, melynek megvan
mindene, amire szüksége van.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy egész életünkben benned bízzunk;
épüljünk és gazdagodjunk általad, bízzunk szeretetedben, és lehessünk
áldás mások számára. Ámen.

Isten szeretetében gyökerezve állandó táplálékot találunk.
Mike Smoot (Virginia, USA)

http://csendespercek.hu

Hillsong - Mint a lavina (Like an avalanche)

Talán egy kis mosoly mindent megváltoztathat ...

BÖLCS MONDÁSOK

Ne kicsinyeld le mások terhét, míg magad is ki nem próbáltad.

Reinhard Bonnke: A megváltás.

Sokan gondolják úgy, hogy a keresztény hit köszönőviszonyban sincs a valósággal. Azonban ennek az állításnak alapvetően ellentmond Jézus élete, és különösen halála. Egy valóságos, hús-vér Jézust feszítettek fel valóságos szögekkel egy valóságos fakeresztre, ahol valóságos vért ontott ki a valóságos bűneinkért. Ezért Jézus megváltása nagyon is valóságos. Ó, igen, és aki ezt tagadja, az nincs köszönőviszonyban a valósággal! REINHARD BONNKE

Kenneth Copeland: Fordulj a reménységedhez

A reménységed Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel - a hited gyakorlásán keresztül – hogy a Szent Szellem ereje által bővölködj és légy túlcsorduló a reménységgel. (Róm15,13 Amplified Bible)

Tudod, ilyen akarok lenni... Túlcsordulásig tele reménységgel, készen lenni arra, hogy az egész életemet és mindent, amim csak van, egy olyan álom építésének szenteljem, amely Isten szívéből jön. Szeretnék annyira részese lenni ennek az álomnak, hogy Isten segítsége nélkül ne is tudjam abbahagyni.

Nagyon sokan nem így gondolkoznak. Félnek a kudarctól. Pedig ez félelem veszélyes, ha megengeded, hogy uralkodjon rajtad. Mert akkor pontosan azt fogod tenni, ami vitathatatlanná teszi a kudarcot, és bele sem vágsz végül. Hogyan tudod legyőzni a kudarctól való félelmet?

Fordulj a reménységedhez! Légy egyedül Istennel és hallgass Őrá. Gondolkozz az ígéretein, egészen addig, amíg a bensődben kristálytisztán látod az álmodat, amit már semmi nem tud kitörölni a bensődből.

Ha a betegágyadon fekszel éppen, és az orvosod azt mondja, hogy soha nem fogsz már járni, ahelyett, hogy belesüppednél a reménytelenségbe – kezdj el álmodozni. Álmodj arról, hogy hegyeket fogsz megmászni, és közben embereknek teszel bizonyságot Jézusról. Menj az Igéhez, amely azt ígéri, hogy mindazok, akik várnak az Úrra, futnak, és nem lankadnak, járnak, és nem fáradnak el. Nézz erre az ígéretre egészen addig, míg már semmi mást nem vagy képes látni. Képzeld el magad, ahogy kilométereket sétálsz, és egyik helyről a másikra futsz, és mindenütt elújságolod, hogy Jézus gyógyított meg, és tett egészségessé.

Ez az igazi reménység, amiről beszéltem. Egy isteni álom. Egy belső kép, amely nagyobb, mint te. Mert Isten ígéreteire épült.

Ha keresztény vagy, akkor neked egy álmodozónak kell lenned! Ragadd meg a Bibliádat, és kezdj el már ma álmokat építeni!

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland Ministry engedélyével

Zsolt 33,18-22.

Zsolt 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,

Zsolt 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket.

Zsolt 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.

Zsolt 33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

Zsolt 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benned.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevfordulj_a_remenysegedhez

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

Ne bonyolódj bele olyan kapcsolatba, amitől nem tudod mit várhatsz és ami nem tervez életreszólóan. Tiszteld a másikat és tiszteld önmagadat is.

Amit holnap megbánhatunk, az már ma rossz döntés volt. Alex Fairy

www.keresztenyszepsegportal.hu

#228 Isten Hit Nyelvét Beszéld

Varga Szabolcs-Kegyelmed rám szállt

János apostol 2. levele: Az ekklézsia Buzdítása a Krisztusban való megmaradásra; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Ján. 1,1 [Én] a presbiter [(preszbüterosz): az elöljáró, a vén] a kiválasztott asszonynak [(eklektosz küria): a kiválasztott Úrnőnek] és az ő gyermekeinek, akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten szerinti szerettettel] szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét]*

*Vagyis az Úr Jézust, mert Ő jelentette ki: „Én vagyok … az igazság (alétheia: a valóság)” (Ján. 14,6).

2 Ján. 1,2 Az igazságért [(alétheia): a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért], amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké

[Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké]:

2 Ján. 1,3 Kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalom [(eleosz): gyengéd, szerető irgalma], békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal [(alétheia): valóságban]  és szeretettel [(agapé): Isten szerinti szeretetben].

»Más fordítás: Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen minket az Atyában, Istenben, és az Úr Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban, és Isten szerinti szeretetben«

2 Ján. 1,4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban [(alétheia): vagyis a valóságban] járnak [(peripateó): és élnek], amint parancsolatot vettünk [(lambanó): és befogadtuk] az Atyától

[Más fordítás: Ahogyan az Atya parancsát befogadtuk]*

*Az Atya parancsa pedig az, hogy: „Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [vagyis felülről] születnetek [és fentről kell származnotok]” (Ján. 3,7)

2 Ján. 1,5 És most kérlek téged, Asszonyom [(küria): úrnőm], nem mintha új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk [(arkhé ekhó): vagyis eredetileg befogadtunk, és birtokoltunk], hogy [(agapaó): Isten szerinti szeretettel] szeressük egymást!*

*Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8)^.

Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25).

A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25).

És ismét: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. Az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

 Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [irgalmas bensőt], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent].

»Más fordítás: mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség Összefogó ereje«.” (Kol. 3,12-14).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]” (Mát. 5,45).

És az apostolon keresztül újra -és újra arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

„Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10).

„A testvéri szeretet legyen maradandó…” (Zsid. 13,1-2).

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

„Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

Ezért hát: „…járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

Azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.  

Hiszen az Úr Jézus ezt az egyetlen parancsolatot adta: „Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34). Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

Ján. 1,6 És ez az [(agapé): Isten szerinti] szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok

[Más fordítás: Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek]*

*És így folytatja az apostol: „Mert az az (agapé): Isten (szerinti) szeretet, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

Ez a parancsolat pedig az Ige: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (vagyis az Ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk; Atyámfiai, (szeretteim) nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok” (1 Ján. 2,5.7.24).

2 Ján. 1,7 Mert sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött  e világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus]*

*Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit:  „… Meglássátok [vigyázzatok, és figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [és nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat [sok embert] elhitetnek [megtévesztenek majd]. Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [fognak fellépni, és állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat [a kiválogatottakat; még az Isten választottait] is” (Mát. 24,4-5.24).

Lukács bizonyságtételében jelenti ki a Szent Szellem, hogy mit fognak hirdetni: „… Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért utánuk (és ti ne kövessétek őket)” (Lk 21,8).

 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [és nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás (a hittől, és az egyháztól) és megjelenik (lelepleződik, vagyis amikor előlép a függöny mögül az ad­dig mögötte rejtőző személy), a bűn [a céltévesztés] embere [az ellenség; Az egész mondat így is fordítható: mert csak ha előbb bekövetkezik a hittől való elszakadás, akkor lepleződik le a céltévesztés embere], a veszedelemnek [a romlás, pusztulás, romba döntés, vagy: a pusztulás / pusztítás fia] fia

[Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]” (2 Thess. 2,3).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16).

Jeremiáson keresztül is így figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.

(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

2 Ján. 1,8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk [vagyis amit elértünk munkánkkal], hanem teljes jutalmat nyerjünk.

2 Ján. 1,9 Aki félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik,

továbbmegy, vagy aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya is, meg a Fiú is]*

*Az apostol is így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

2 Ján. 1,10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt [vagyis nem ezt a tanítást] viszi, ne fogadjátok azt be a házba, és azt ne köszöntsétek [(legó): és ne beszéljetek vele]^*

*Ezek azok: „Kiknél megvan (megtartják, megőrzik) a kegyességnek [istenfélelemnek; az evangéliumi mintának, Isten szerinti valóságnak, istenfélelemnek, és szentségnek] látszata [formája, akik istenes életet színlelők ugyan], de megtagadják [és elutasítják] annak erejét [a lényegét, a csodatevő erőt és magát a csodát]. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,5)

2 Ján. 1,11 Mert aki [örvendezve] köszönti azt, [és beszél vele] részes [és kapcsolatba kerül] annak gonosz [(ponérosz): rossz, káros] cselekedeteiben/vel.

2 Ján. 1,12 Sok írni [és mondani] valóm volna néktek, de nem akartam papirossal [vagyis hártyán] és tintával [elintézni], hanem reménylem, hogy elmegyek [és eljutok] hozzátok, és szemtől szembe [vagyis személyesen] beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

2 Ján. 1,13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.

Eljött hozzám mikor még bűnben éltem.