2014. február 11.

Ige: Az örömhír kezdete

 „A Jézus Krisztus, az Isten Fia Evangéliumának, örömhírének kezdete*

Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet** az én angyalomat, hírnökömet, küldöttemet a Te orcád a Te színed, a Te személyed előtt, hogy előkészítse, és aki megkészíti a Te útadat előtted***

Segélykiáltónak szava hangzik a pusztában, a magányos elhagyatott, sivár sivatagban: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit* (Márk. 1,1-3)


*Evangélium: (euángelidzó): jó hír, örömhír; győzelmi hír a győzedelmes hadvezérről.

**Követ: [(angelosz): hírnök; angyal; küldött.

***És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)

Zakariás – az ő apja – így prófétál róla: „És ez Ő előtte fog járni az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet, és hogy megtanítsa népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által” (Luk. 1,17; 1,77).

****A prófécia, amelyet Bemerítő János betöltött, így hangzott: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen, az elgörbült, kanyargós út egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; - Az üdvözítő, a megmentő, szabadító Isten, az ÚR maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5)

 Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy ki ő, így válaszol: „Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,23).

Máté így ír erről: „Azokban a napokban megjelent Bemerítő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mát. 3,1-3)

Lukács meghatározza „azokat” a napokat: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes. Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés, vagyis a gondolkozásmód megváltozásának bemerítését a bűnöknek bocsánatára” (Luk. 3,1-6).



Ó Te vagy Uram vágyam és örömöm.

A világ problémája

„Az a baj a világgal, hogy a bolondok, vagyis Isten nélkül élők mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."                          

(Bertrand Russel)


Kérjetek!

„Ne aggodalmaskodjatok semmi felől, hanem mindenben imádságaitok és könyörgéseitek által hálaadással adjátok tudtára Istennek a ti kéréseiteket” (Filippi 4:6)


Bátorítás.

 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot” (Lukács 12,32)


Oswald Chambers: GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK

"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2).

Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?

Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!" Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat? Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem? Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt? Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek? Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek?

Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Biró Lally:Örökké Téged imádlak......

A sátortábor I

"Nem gyárakat akarok látni, hanem kerteket."

2007-ben határozottan ezt mondta az Úr nekem az egyház állapotáról: "Nem gyárakat akarok látni, hanem kerteket." Azóta sokat gondolkodtam ezen, és látom, mennyire igaz ez. Az erőltetett üzemmód rengeteg helyen tönkretette a kizsákmányolt hívők életét, elhidegültek a kapcsolatok, keserűség töltötte be a szíveket, és sablonos, gépies termékek jöttek elő sok helyen a gyülekezetek programjaiból. Az innen kimenekülő emberek nem találják a helyüket, mert ha másik gyülekezetet találnak, ott nagy eséllyel hamarosan hasonló problémákkal találkoznak, csak más formában. Egy idő után egyre többen kezdtek elzárkózni mindenféle közösségi élettől.

Érthető. Nincs jó minta a keresztények előtt. De az Úr eredetileg teljesen másként tervezte ezt. Ő nem gyárakat talált ki, hatalmas üzemi csarnokokkal és munkarenddel, mesterséges folyamatok zúgásával és csattogásával, a szalagmunka mellett elfásuló dolgozókkal, hanem örömteli kerteket, ahol gyönyörködni lehet abban, amit Isten alkotott, és a gyümölcsök maguktól teremnek, hajtás és gürizés nélkül. Csak őrizni kell és gondozni. Istennel lehet sétálni nap, mint nap, mert ráérünk, és mert senki nem korlátozza, szabályozza ezt. Ezek a kertek jó helyek tudnak lenni a szeretet-közösségeknek, ahol nem bújunk el egymástól, ahol nem kell szégyenkeznünk, hanem egymásra is odafigyelünk és törődünk, és együtt élvezzük Isten áldásait, szeretetét, jelenlétét; és nem kell félnünk, hogy valaki kiadja a parancsot a délutános műszak kezdésre… Ahol a szolgálat azt jelenti, hogy "aki mást felüdít, maga is üdül". Ahol számíthatunk egymásra, mert Isten képmására vagyunk teremtve, azaz szeretetre, és ezért szükségünk is van egymásra, és örömünket is leljük ebben a kölcsönös szeretetben.

Ma még sokszor látjuk ennek az ellenkezőjét. Szuper-szolgálatok emelkednek ki, másokat félresöpörve, és az embereket maguk köré gyűjtve. Ismerjük az igét, hogy egyik testrész sem mondhatja a másiknak, hogy nincs szüksége rá. "Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem." (1 Kor 12:21)

Tudnunk kell, hogy szükségünk van egymásra, és ha az Úr céljaiban gondolkodunk, akkor rá fogunk döbbenni erre, és hosszútávon nem fogjuk tudni kikerülni ezt. Rákényszerülünk.

De miért akarnánk kikerülni?

Én tudom miért. Az eddigi csalódások miatt. A bizalmatlanság akkora méreteket öltött sok helyen (elsősorban a saját városomról kell beszélnem sajnos, Miskolcról, de tudom, hogy máshol is igaz ez), hogy komoly gyógyulási folyamaton kell keresztülmennie sok-sok hívőnek a kapott sebek és a beléjük ivódott kiábrándultság miatt.

Szeretnék szolgálni felétek ezzel. Nem mindenkinek ugyanaz a története, és nem mindenkinek ugyanaz az állapota, de hála Istennek, nem is én vagyok a gyógyító, hanem maga az Úr, aki mindannyiunkat személyesen ismer és tudja, hogyan kezeljen. Az Imádat Sátorban, amióta legelőször elkezdtem ezt a szolgálatot, mindig tapasztaltunk lelki-szellemi gyógyulást az Úr szárnyai alatt, az Ő tapasztalható, közvetlen jelenlétében, vagy akinek nem feltétlenül erre volt szüksége, az is megújulást, megerősödést, a látásának vagy a benne égő tűznek a felfrissülését élte át.

Az Imádat Sátor nem gyülekezet, hanem egy szolgálat, amit egy ideje már nem egyedül végzek, hanem egy szolgálócsoporttal. Az a vágyam és a célom ezzel a szolgálattal, hogy egyrészt egyre rendszeresebb legyen itt a városunkban a dicséret áldozatának a jóillata, hiszen Isten az Ő népének dicséretei között lakozik, másrészt az Ő megtapasztalható jelenlétében megújuljon, meggyógyuljon, megerősödjön minél több hívő, hiszen az Ő szárnyai alatt gyógyulás van. A meggyógyuló szívek által megújulhatnak a hívők közötti szeretet-kapcsolatok is, a közösséggyakorlás, akár szuverén közösségek is alakulhatnak, amelyekben valóban csak Jézus az Úr, aki mindig jelen van közöttük. Ahogy Isten lebontja a gyárakat, egyre jobban előjönnek, kibontakoznak az élő kertek, amelyek jó gyümölcsöt teremnek, és vonzóak lesznek az Életet keresőknek.

Országh György
Miskolc, 2013. november

http://gyurinaploja.blogspot.com


Reinhard Bonnke: Jézus véréről

Egyszer egy ateista ezt a kérdést szegezte nekem egy tévé műsorban: „Ha jól értem önt, Jézus vére már kétezer éve rendelkezésre áll; de ha valóban olyan erő van benne, mint ön azt állítja, akkor miért van a világ mégis ilyen sajnálatra méltó állapotban?”. „Nézze, uram - válaszoltam -, rengeteg szappan van forgalomban, mégis sok ember még mindig koszos. A szappan senkit nem tisztít meg a puszta meglétével, még akkor sem, ha az illető szappangyárban dolgozik - ha csak meg nem mossa magát vele”.

Kérd Istent, hogy tisztítsa meg bűnös életedet Jézus vére, és akkor velem együtt csatlakozol azokhoz a milliókhoz, akik hittel éneklik a régi himnuszt: „Van erő, van, csodás erő van, Jézus drága szent vérében.” REINHARD BONNKE



Kenneth Copeland: Várd el a jó eredményt

Jakab 4,2-3
Kívántok [valamit], és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
Jak 4:3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Nincs, mert nem kéred, kéred, de nem kapod, mert rosszul kéred.
Vajon a szükségeid be vannak töltve most? Ha nem, akkor miért nem?

Isten Igéje szerint vagy azért, mert egyáltalán nem imádkoztál ezzel kapcsolatban, vagy ha mégis, akkor rosszul.

Mit is jelent rosszul imádkozni? Nagyon sok esetben egyszerűen azt, hogy úgy imádkozol, hogy nem várod el az eredményt. Te is tudod, hogy nagyon sok hívőnél ez a helyzet. Úgy használják az imádságot, mint egyfajta szellemi műcsontot. Csak játszadoznak vele. „Nem valószínű, hogy számít valamit – gondolják -, de ki tudja? Végül is meg lehet próbálni.”

Ha így imádkozol, akkor sürgősen változtasd meg a hozzáállásodat! Vedd nagyon komolyan az imádkozást. Ne imádkozz csak azért, mert illendő. Ne imádkozz azért, mert a gyülekezetben mindig is imádkozni szoktál egy adott időben. Azért tedd, hogy változások történjenek.

Kezdj imádkozni Jézus nevében, Isten Igéjének megfelelően, és várd, hogy minden egyes alkalommal az eredménye megjelenjen az életedben. Hogy megkapod, amiért imádkoztál. Nem túl vakmerő dolog ez? Nem. Hanem bátor! S neked igei felhatalmazásod van, hogy bátor légy.

Isten Igéje alapján állandó meghívód van a mennyei Atyádtól, hogy „gyere bátran a kegyelem trónszékéhez, hogy irgalmat nyerj.” (Zsid 4,16.) Az a szó hogy nyerj, a teljes bizonyosság szava. A szótár szerint azt jelenti: „tulajdonosává válni valaminek, tulajdont szerezni valami felett”.

Tehát imádkozz. És várd el, hogy a tulajdonosa leszel annak, amire szükséged van, amiért imádkozol. Nemcsak néha, egyszer, hanem minden alkalommal! És ha az imád megválaszolatlan marad, ne morogj magadban: „hát, úgy gondolom, soha nem lehet tudni, Isten mit akar tenni!” Ragadd meg a problémát két kézzel! Menj Istenhez imában, Isten Igéjében, jöjj rá, hol hibáztad el, és korrigálj.

Ha Isten elé helyesen járulsz, vagyis az Ő Igéje alapján, szellem által inspirált imádsággal, akkor pontosan fogod tudni, hogy Ő mit fog tenni. Válaszolni fog neked, be fogja tölteni a szükségeidet, pontosan úgy, ahogy kérted. Várd el Tőle, hogy így fog tenni már ma.

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland Ministry által engedélyezett fordítás

1János levél 5,4-15
1Ján 5:4 Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
1Ján 5:5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
1Ján 5:6 Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.
1Ján 5:7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a SzentSzellem: és ez a három egy.
1Ján 5:8 És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, aSzellem, a víz és a vér; és ez a három [is] egy.
1Ján 5:9 Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról.
1Ján 5:10 Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.
1Ján 5:11 És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.
1Ján 5:12 Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
1Ján 5:13 Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
1Ján 5:14 És ez az a bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:
1Ján 5:15 És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.



Lydia magazin


Irma Nyári


A Jó Pásztortól való táplálék 330. rész

Föltámadt az Úr, alleluja (Deme Csaba)

2014. február 10.

János apostol 2. levele: Az ekklézsia Buzdítása a Krisztusban való megmaradásra. (szerkesztett)

2 Ján. 1,1 [Én] a presbiter [(preszbüterosz): az elöljáró, a vén] a kiválasztott asszonynak [(eklektosz küria): a kiválasztott Úrnőnek] és az ő gyermekeinek, akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten szerinti szerettettel] szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét

2 Ján. 1,2 Az igazságért [(alétheia): a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért], amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké

[Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké]:

2 Ján. 1,3 Kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalom [(eleosz): gyengéd, szerető irgalma], békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal [(alétheia): valóságban]  és szeretettel [(agapé): Isten szerinti szeretetben].

»Más fordítás: Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen minket az Atyában, Istenben, és az Úr Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban, és Isten szerinti szeretetben«

2 Ján. 1,4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban [(alétheia): vagyis a valóságban] járnak [(peripateó): és élnek], amint parancsolatot vettünk [(lambanó): és befogadtuk] az Atyától

[Más fordítás: Ahogyan az Atya parancsát befogadtuk

2 Ján. 1,5 És most kérlek téged, Asszonyom [(küria): úrnőm], nem mintha új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk [(arkhé ekhó): vagyis eredetileg befogadtunk, és birtokoltunk], hogy [(agapaó): Isten szerinti szeretettel] szeressük egymást!

 Ján. 1,6 És ez az [(agapé): Isten szerinti] szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok

[Más fordítás: Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek]

2 Ján. 1,7 Mert sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött e világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus].

2 Ján. 1,8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk [vagyis amit elértünk munkánkkal], hanem teljes jutalmat nyerjünk.

2 Ján. 1,9 Aki félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya is, meg a Fiú is].

2 Ján. 1,10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt [vagyis nem ezt a tanítást] viszi, ne fogadjátok azt be a házba, és azt ne köszöntsétek [(legó): és ne beszéljetek vele]

2 Ján. 1,11 Mert aki [örvendezve] köszönti azt, [és beszél vele] részes [és kapcsolatba kerül] annak gonosz [(ponérosz): rossz, káros] cselekedeteiben/vel.

2 Ján. 1,12 Sok írni [és mondani] valóm volna néktek, de nem akartam papirossal [vagyis hártyán] és tintával [elintézni], hanem reménylem, hogy elmegyek [és eljutok] hozzátok, és szemtől szembe [vagyis személyesen] beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

2 Ján. 1,13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.