2014. február 12.
2014. február 11.
Ige: Az örömhír kezdete
„A Jézus Krisztus, az Isten Fia
Evangéliumának, örömhírének kezdete*
Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én
elküldöm az én követemet** az én angyalomat, hírnökömet, küldöttemet a Te orcád a Te színed,
a Te személyed előtt, hogy előkészítse, és aki megkészíti
a Te útadat előtted***
Segélykiáltónak szava hangzik a pusztában,
a magányos
elhagyatott, sivár sivatagban: Készítsétek
meg az Úrnak útját, egyengessétek meg és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit* (Márk. 1,1-3)
*Evangélium: (euángelidzó):
jó hír, örömhír; győzelmi hír a győzedelmes hadvezérről.
**Követ:
[(angelosz):
hírnök; angyal; küldött.
***És bemerítő
Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja
előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek,
és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én
elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes
napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz,
hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)
Zakariás – az ő apja – így
prófétál róla: „És ez Ő előtte fog járni
az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az
engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes
népet, és hogy megtanítsa népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által”
(Luk. 1,17; 1,77).
****A prófécia,
amelyet Bemerítő János betöltött, így hangzott: „Egy szó kiált: A pusztában
készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az
egyenetlen, az elgörbült, kanyargós
út egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden
hústest látni fogja azt; - Az üdvözítő, a megmentő, szabadító Isten, az ÚR maga
mondja ezt” (Ésa. 40,3-5)
Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy ki ő, így
válaszol: „Monda: Én kiáltó szó vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,23).
Máté így ír erről: „Azokban a napokban megjelent Bemerítő
János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a
mennyek országa! Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: Kiáltó hangja
szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mát. 3,1-3)
Lukács meghatározza „azokat”
a napokat: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik
esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és
Galileának negyedes fejedelme Heródes.
Iturea és Trakhónitis tartományának
pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme
meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak
szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván
a megtérés, vagyis a gondolkozásmód
megváltozásának bemerítését a
bűnöknek bocsánatára” (Luk. 3,1-6).
A világ problémája
„Az a baj a világgal, hogy a bolondok,
vagyis Isten nélkül élők mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak
kételyekkel."
(Bertrand Russel)
Kérjetek!
„Ne aggodalmaskodjatok
semmi felől, hanem mindenben imádságaitok és könyörgéseitek által hálaadással
adjátok tudtára Istennek a ti kéréseiteket” (Filippi 4:6)
Bátorítás.
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti
Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot” (Lukács 12,32)
Oswald Chambers: GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK
"Emlékezem...
gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2).
Mindig olyan kényszer nélkül
kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen
kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten
szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a
lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy
Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi
kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az
életem?
Isten így szól népéhez:
"Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor
még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!" Betölt-e a
Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam
útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat? Úgy talál-e rám ma
Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem? Így
van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt? Szeretem-e
Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek? Vagy csak a tekintélyemet féltem,
amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra
kötelezhetnek?
Ha arra gondolva, amire Isten
emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd
hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten
szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
A sátortábor I
"Nem gyárakat akarok
látni, hanem kerteket."
2007-ben határozottan ezt
mondta az Úr nekem az egyház állapotáról: "Nem gyárakat akarok látni,
hanem kerteket." Azóta sokat gondolkodtam ezen, és látom, mennyire igaz
ez. Az erőltetett üzemmód rengeteg helyen tönkretette a kizsákmányolt hívők életét,
elhidegültek a kapcsolatok, keserűség töltötte be a szíveket, és sablonos,
gépies termékek jöttek elő sok helyen a gyülekezetek programjaiból. Az innen
kimenekülő emberek nem találják a helyüket, mert ha másik gyülekezetet
találnak, ott nagy eséllyel hamarosan hasonló problémákkal találkoznak, csak
más formában. Egy idő után egyre többen kezdtek elzárkózni mindenféle közösségi
élettől.
Érthető. Nincs jó minta a
keresztények előtt. De az Úr eredetileg teljesen másként tervezte ezt. Ő nem
gyárakat talált ki, hatalmas üzemi csarnokokkal és munkarenddel, mesterséges
folyamatok zúgásával és csattogásával, a szalagmunka mellett elfásuló
dolgozókkal, hanem örömteli kerteket, ahol gyönyörködni lehet abban, amit Isten
alkotott, és a gyümölcsök maguktól teremnek, hajtás és gürizés nélkül. Csak
őrizni kell és gondozni. Istennel lehet sétálni nap, mint nap, mert ráérünk, és
mert senki nem korlátozza, szabályozza ezt. Ezek a kertek jó helyek tudnak
lenni a szeretet-közösségeknek, ahol nem bújunk el egymástól, ahol nem kell
szégyenkeznünk, hanem egymásra is odafigyelünk és törődünk, és együtt élvezzük
Isten áldásait, szeretetét, jelenlétét; és nem kell félnünk, hogy valaki kiadja
a parancsot a délutános műszak kezdésre… Ahol a szolgálat azt jelenti, hogy
"aki mást felüdít, maga is üdül". Ahol számíthatunk egymásra, mert
Isten képmására vagyunk teremtve, azaz szeretetre, és ezért szükségünk is van
egymásra, és örömünket is leljük ebben a kölcsönös szeretetben.
Ma még sokszor látjuk ennek
az ellenkezőjét. Szuper-szolgálatok emelkednek ki, másokat félresöpörve, és az
embereket maguk köré gyűjtve. Ismerjük az igét, hogy egyik testrész sem
mondhatja a másiknak, hogy nincs szüksége rá. "Nem mondhatja pedig a szem a
kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek
nékem." (1 Kor 12:21)
Tudnunk kell, hogy szükségünk
van egymásra, és ha az Úr céljaiban gondolkodunk, akkor rá fogunk döbbenni
erre, és hosszútávon nem fogjuk tudni kikerülni ezt. Rákényszerülünk.
De miért akarnánk kikerülni?
Én tudom miért. Az eddigi
csalódások miatt. A bizalmatlanság akkora méreteket öltött sok helyen
(elsősorban a saját városomról kell beszélnem sajnos, Miskolcról, de tudom,
hogy máshol is igaz ez), hogy komoly gyógyulási folyamaton kell keresztülmennie
sok-sok hívőnek a kapott sebek és a beléjük ivódott kiábrándultság miatt.
Szeretnék szolgálni felétek
ezzel. Nem mindenkinek ugyanaz a története, és nem mindenkinek ugyanaz az
állapota, de hála Istennek, nem is én vagyok a gyógyító, hanem maga az Úr, aki
mindannyiunkat személyesen ismer és tudja, hogyan kezeljen. Az Imádat Sátorban,
amióta legelőször elkezdtem ezt a szolgálatot, mindig tapasztaltunk
lelki-szellemi gyógyulást az Úr szárnyai alatt, az Ő tapasztalható, közvetlen
jelenlétében, vagy akinek nem feltétlenül erre volt szüksége, az is megújulást,
megerősödést, a látásának vagy a benne égő tűznek a felfrissülését élte át.
Az Imádat Sátor nem
gyülekezet, hanem egy szolgálat, amit egy ideje már nem egyedül végzek, hanem
egy szolgálócsoporttal. Az a vágyam és a célom ezzel a szolgálattal, hogy
egyrészt egyre rendszeresebb legyen itt a városunkban a dicséret áldozatának a
jóillata, hiszen Isten az Ő népének dicséretei között lakozik, másrészt az Ő
megtapasztalható jelenlétében megújuljon, meggyógyuljon, megerősödjön minél
több hívő, hiszen az Ő szárnyai alatt gyógyulás van. A meggyógyuló szívek által
megújulhatnak a hívők közötti szeretet-kapcsolatok is, a közösséggyakorlás,
akár szuverén közösségek is alakulhatnak, amelyekben valóban csak Jézus az Úr,
aki mindig jelen van közöttük. Ahogy Isten lebontja a gyárakat, egyre jobban
előjönnek, kibontakoznak az élő kertek, amelyek jó gyümölcsöt teremnek, és
vonzóak lesznek az Életet keresőknek.
Országh György
Miskolc, 2013. november
http://gyurinaploja.blogspot.com
Reinhard Bonnke: Jézus véréről
Egyszer egy ateista ezt a
kérdést szegezte nekem egy tévé műsorban: „Ha jól értem önt, Jézus vére már
kétezer éve rendelkezésre áll; de ha valóban olyan erő van benne, mint ön azt
állítja, akkor miért van a világ mégis ilyen sajnálatra méltó állapotban?”. „Nézze,
uram - válaszoltam -, rengeteg szappan van forgalomban, mégis sok ember még
mindig koszos. A szappan senkit nem tisztít meg a puszta meglétével, még akkor
sem, ha az illető szappangyárban dolgozik - ha csak meg nem mossa magát vele”.
Kérd Istent, hogy tisztítsa
meg bűnös életedet Jézus vére, és akkor velem együtt csatlakozol azokhoz a
milliókhoz, akik hittel éneklik a régi himnuszt: „Van erő, van, csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.” REINHARD BONNKE
Kenneth Copeland: Várd el a jó eredményt
Jakab 4,2-3
Kívántok [valamit], és nincs
néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és
háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
Jak 4:3 Kéritek, de nem
kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
Nincs, mert nem kéred, kéred,
de nem kapod, mert rosszul kéred.
Vajon a szükségeid be vannak
töltve most? Ha nem, akkor miért nem?
Isten Igéje szerint vagy azért,
mert egyáltalán nem imádkoztál ezzel kapcsolatban, vagy ha mégis, akkor
rosszul.
Mit is jelent rosszul
imádkozni? Nagyon sok esetben egyszerűen azt, hogy úgy imádkozol, hogy nem
várod el az eredményt. Te is tudod, hogy nagyon sok hívőnél ez a helyzet. Úgy
használják az imádságot, mint egyfajta szellemi műcsontot. Csak játszadoznak
vele. „Nem valószínű, hogy számít valamit – gondolják -, de ki tudja? Végül is
meg lehet próbálni.”
Ha így imádkozol, akkor
sürgősen változtasd meg a hozzáállásodat! Vedd nagyon komolyan az imádkozást.
Ne imádkozz csak azért, mert illendő. Ne imádkozz azért, mert a gyülekezetben
mindig is imádkozni szoktál egy adott időben. Azért tedd, hogy változások
történjenek.
Kezdj imádkozni Jézus
nevében, Isten Igéjének megfelelően, és várd, hogy minden egyes alkalommal az
eredménye megjelenjen az életedben. Hogy megkapod, amiért imádkoztál. Nem túl
vakmerő dolog ez? Nem. Hanem bátor! S neked igei felhatalmazásod van, hogy
bátor légy.
Isten Igéje alapján állandó
meghívód van a mennyei Atyádtól, hogy „gyere bátran a kegyelem trónszékéhez,
hogy irgalmat nyerj.” (Zsid 4,16.) Az a szó hogy nyerj, a teljes bizonyosság
szava. A szótár szerint azt jelenti: „tulajdonosává válni valaminek, tulajdont
szerezni valami felett”.
Tehát imádkozz. És várd el,
hogy a tulajdonosa leszel annak, amire szükséged van, amiért imádkozol. Nemcsak
néha, egyszer, hanem minden alkalommal! És ha az imád megválaszolatlan marad,
ne morogj magadban: „hát, úgy gondolom, soha nem lehet tudni, Isten mit akar
tenni!” Ragadd meg a problémát két kézzel! Menj Istenhez imában, Isten
Igéjében, jöjj rá, hol hibáztad el, és korrigálj.
Ha Isten elé helyesen
járulsz, vagyis az Ő Igéje alapján, szellem által inspirált imádsággal, akkor
pontosan fogod tudni, hogy Ő mit fog tenni. Válaszolni fog neked, be fogja
tölteni a szükségeidet, pontosan úgy, ahogy kérted. Várd el Tőle, hogy így fog
tenni már ma.
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland Ministry
által engedélyezett fordítás
1János levél 5,4-15
1Ján 5:4 Mert mindaz, ami az
Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a
világot, a mi hitünk.
1Ján 5:5 Ki az, aki legyőzi a
világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
1Ján 5:6 Ez az, aki víz és
vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a
vérrel. És a Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.
1Ján 5:7 Mert hárman vannak,
akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a SzentSzellem: és ez a
három egy.
1Ján 5:8 És hárman vannak,
akik bizonyságot tesznek a földön, aSzellem, a víz és a vér; és ez a három [is]
egy.
1Ján 5:9 Ha elfogadjuk az
emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele
az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról.
1Ján 5:10 Aki hisz az Isten
Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette
őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az
ő Fiáról.
1Ján 5:11 És ez az a
bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő
Fiában van.
1Ján 5:12 Akié a Fiú, azé az
élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
1Ján 5:13 Ezeket írtam
néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök
életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
1Ján 5:14 És ez az a
bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata
szerint, meghallgat minket:
1Ján 5:15 És ha tudjuk, hogy
meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink,
amelyeket kértünk ő tőle.
2014. február 10.
János apostol 2. levele: Az ekklézsia Buzdítása a Krisztusban való megmaradásra. (szerkesztett)
2 Ján. 1,1 [Én] a
presbiter [(preszbüterosz): az
elöljáró, a vén] a kiválasztott asszonynak [(eklektosz
küria): a kiválasztott Úrnőnek] és az ő gyermekeinek, akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten
szerinti szerettettel]
szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét
2 Ján. 1,2 Az igazságért [(alétheia): a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr
Jézusért], amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké
[Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a
valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz
örökké]:
2 Ján. 1,3 Kegyelem [(kharisz):
Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása],
irgalom [(eleosz): gyengéd, szerető irgalma], békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]
legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr
Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal [(alétheia):
valóságban] és szeretettel [(agapé): Isten
szerinti szeretetben].
»Más fordítás:
Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és
békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen
minket az Atyában, Istenben, és az Úr
Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban,
és Isten
szerinti szeretetben«
2 Ján. 1,4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid
között, akik igazságban [(alétheia): vagyis a valóságban] járnak [(peripateó):
és élnek], amint parancsolatot vettünk [(lambanó): és
befogadtuk] az Atyától
[Más fordítás: Ahogyan az
Atya parancsát befogadtuk
2 Ján. 1,5 És most kérlek téged, Asszonyom [(küria): úrnőm], nem mintha új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot
írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk [(arkhé
ekhó): vagyis eredetileg befogadtunk,
és birtokoltunk], hogy [(agapaó): Isten szerinti szeretettel] szeressük
egymást!
Ján. 1,6 És
ez az [(agapé): Isten szerinti] szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat,
amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok
[Más fordítás: Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő
parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva
hallottátok, hogy a szerint élhessetek]
2 Ján. 1,7 Mert sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő,
megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött e
világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a
Jézust (hús)testben megjelent
Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra
vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus].
2 Ján. 1,8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit
munkáltunk [vagyis amit elértünk
munkánkkal], hanem teljes jutalmat nyerjünk.
2 Ján. 1,9 Aki félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról
szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett,
mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis
abban benne van az Atya is, meg a Fiú is].
2 Ján. 1,10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt [vagyis nem ezt a tanítást] viszi, ne
fogadjátok azt be a házba, és azt ne köszöntsétek [(legó): és ne beszéljetek vele]
2 Ján. 1,11 Mert aki [örvendezve]
köszönti
azt, [és beszél vele] részes [és kapcsolatba kerül] annak
gonosz [(ponérosz): rossz, káros] cselekedeteiben/vel.
2 Ján. 1,12 Sok írni [és mondani]
valóm volna néktek, de nem akartam papirossal [vagyis hártyán] és tintával [elintézni],
hanem reménylem, hogy elmegyek [és
eljutok] hozzátok, és szemtől szembe [vagyis
személyesen] beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
2 Ján. 1,13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek
gyermekei. Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)