2014. január 26.

Victoria Osteen: Készülj a győzelemre!

19,15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm! (Zsoltárok)

Ha jók akarunk lenni valamiben – bármi legyen is az – gyakorlásra van szükségünk. Ha jó akarsz lenni az Isten Igéjén való elmélkedésben, akkor gyakorolnod kell. Mint egy jó edző, aki időt szán arra, hogy a csapatát bátorítsa, és a gondolataikat a megfelelő irányba terelje a nagy mérkőzés előtt, neked is minden reggel edzened kell a gondolataidat. Ne várd ölbe tett kézzel, hogy mit hoz a nap; hanem tudatosan készülj a győzelemre.

A győzelem nem csak képességről szól, fontos a hozzáállás, a gondolkodásmód, és magunkkal folytatott párbeszéd. Fontos, hogy elhidd, hogy győzelemre lettél teremtve, mert amit hiszünk, nagyban befolyásolja a jövőnket. Először neked kell győztesnek látnod magad, mielőtt mások annak látnának. Töltsd meg az elmédet Isten szavának az igazságával, ami azt mondja: Több vagy, mint hódító. Isten mindennel ellátott. Képessé tesz, hogy legyőzd az akadályokat, melyekkel szembe kell nézned.

Lehet, hogy eddig nehéznek találtad, hogy győztesként nézz magadra. Lehet, hogy igazságtalanságokat szenvedtél el a múltban. Lehet, hogy jogtalanul megvádoltak, elveszítetted a munkádat, vagy éppen valaki átgázolt a lelkeden. Ha nem engeded el a múltat, és őrizgeted ezeket a negatív emlékeket a szívedben, akkor azok le fognak nyomni, és megakadályozzák, hogy mindazzá válj, aminek Isten elgondolt. Ne hagyd, hogy mások szavai vagy cselekedetei elvegyék a célodat és a lelkesedésedet! Semmilyen múltbéli dolog nem csökkenti az értékedet Isten szemében. Ma egy új nap van, és most van itt az ideje annak, hogy egy új módon lásd az életet. Ideje kiszórni a negatív emlékeket és megbocsátani azoknak, akik ártottak neked.

Szakíts ma időt arra, hogy megvizsgáld a gondolataidat. Vannak negatív gondolkodásminták, amiket meg kell változtatni? Úgy látod magad, ahogy Isten lát, mint aki értékes és fontos? Láss túl azon, ahogy érzel magaddal kapcsolatban, és összpontosíts arra, amit Isten mond rólad. Ne feledd, nem a véletlen műve, hogy itt vagy. A Mindenható Isten a saját képmására teremtett, és céllal teremtett. Isten különleges kincse vagy. Senki és semmi sem tarthat vissza az Ő céljától az életedben!

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/220-keszulj-a-gyozelemre.html

KEGYELMES SZAVAK

25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne szomorítsátok meg az Isten Szent Szellemét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Ef 4,25-32.

                         KEGYELMES SZAVAK

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor
szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják. (Ef 4,29)

Bob, a mostohanagyapám 38 éven keresztül soha nem vonakodott megmondani
véleményét. Ha úgy érezte, valamit ki kell mondania, kimondta.
Megmondta, hogy ki érdemli meg a szavazatunkat, ki nyeri meg a meccset, és hogy mihez kezdjek az életemmel. Néha azt kívántam, Isten bárcsak elvenné tőle ezt a különleges adományát egy-két napra. De amint arra gondoltam, hogy elegem van belőle, megölelt, és emlékeztetett rá, hogy szeret. Amikor pedig egy nehéz időszakot éltem meg, Bob azt mondta: "Isten gondoskodni fog rólad!" Senki nem mondott nekem még ehhez hasonlót, csak a szókimondó Bob.

Az efézusi levélben az áll, hogy tartózkodjunk a romboló beszédtől, és mondjunk inkább kegyelmet kínáló szavakat. Bob, a maga szókimondó
stílusában ezt tette. Meggondolatlan szavain és véleményének
kinyilvánításán túl ezt akarta közölni velem: Isten és én szeretünk, és értékesnek tartunk téged. Végül mindig a szeretet szavait hallottam ki
mondanivalójából. Remélem, hogy én sem leszek gyáva, hanem olyan, mint
Bob, aki kimondja a kegyelem szavait.

Imádság: Drága Istenünk, add, hogy mai szavaink tükrözzék a te
kegyelmedet! Ámen.

Mindenkinek szüksége van az emlékeztetőre: Isten szereti őt.
Jason Jones (Indiana, USA)

http://csendespercek.hu


F.B.I. Fóti Baptista Ifjúság: Áldom szent neved - részlet (2010. okt

Reinhard Bonnke: Isten pluszjele

Amikor Jézust a durva fagerendán, mint egy szimbolikus mínuszjelen felhúzták a már álló kivégzőoszlopra, megtörtént a csoda: a két farész keresztezte egymást és egy pluszjelet alkotott. A kereszt, Isten pluszjele Isten irgalmának emblémája és az üdvösség jelképe! Hirdeti a szeretet mindent elsöprő erejét, amely a véres keresztet a dicsőség keresztjévé változtatta. Dicsőség legyen ezért Istennek! 


Kenneth Copeland: Kiáltson az életed

Zsolt 14,1 Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.

Legtöbbünk soha nem álmodná, hogy az Ige rólunk is szólhat. Végül is mi hívők vagyunk. Soha nem mondanánk, hogy nincs Isten!

De gondoljuk csak újra! Valóban igaz, hogy a szánkkal nem mondanánk olyat hogy... De mi van a cselekedeteinkkel?

Vajon mondjuk-e a mi kis bűneinkkel itt-ott, azt gondolván, hogy ez úgysem számít? Vajon beülünk-e egy erkölcstelen mozifilmet megnézni? Vagy egy kis pletyka-parti a pásztorról, testvérről, elfeledvén, hogy Isten épp ellentétes parancsot adott nekünk?

Vajon a cselekedeteinkkel nem azt mondjuk: „nincs Isten”? A Zsolt. 14,1 ezt a fajta viselkedést összekapcsolja a romlással. Akár felismered, akár nem, minél több ehhez hasonlót teszel, a romlottság egyre nő az életedben.

Ne kövesd el azt az ostoba hibát, hogy nyilvánosan megvallod Jézust Uradnak, azután titokban megtagadod Őt a kis akcióiddal újra és újra. Használd a bölcsességet mindenben, amit csak teszel. Hogy a szíved és életed is kiálthassa „az én Istenem uralkodik!”

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland által engedélyezett fordítás

Zsolt 14,1-7
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.
Zsolt 14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
Zsolt 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
Zsolt 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt 14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Ézs 15:1 Jövendölés Moáb ellen.; Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
Ézs 15:2 Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!
Ézs 15:3 Utcáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piacain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!
Ézs 15:4 És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáhácig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke reszket.
Ézs 15:5 Szívem kiált Moábért, amelynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.



A gazdag, meg a tű foka.

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”
Lukács 18:25.

Mielőtt elővennéd a varró dobozodat és elkezdenéd méregetni, hogy átférne-e rajta egy teve, szeretnélek biztosítani arról, hogy itt NEM arról a tűről van szó.
A tű foka az Úr Jézusnak csak ebben a példamondatában szerepel. Azt a szoros kis kaput jelentette, amelyet szükség esetén a nagy városkapu bezárása után használtak. Az utasnak csak görnyedten, meghajolva, alázatosan, a tevének meg csak teher nélkül, térden kúszva lehetett átmenni rajta.

De még a teve is könnyebben átszuszakolja magát ezen a kis kapun, mint a mennyek országának kapuján az a gazdag ember, aki a gazdagságában bízik. Ugyanis mindig csak mérlegel. Megéri ez nekem? Mennyit nyerek az ügyön? És mi van, ha veszítek? S mialatt mérlegel, bezáródik az a bizonyos kapu.

Isten országába sehogy sem mehetnek be azok, akik patikusmérlegre rakják az előnyöket és hátrányokat, a veszteséget és a nyereséget.
Meg egyébként is, itt nem a gazdagokról van szó, hanem rólad, meg rólam.
Nem magadban, saját erődben bízva léphetsz be oda, hanem hálásan megköszönve, alázatosan meghajolva az előtt a személy előtt, aki megnyitotta előtted azt a bizonyos szoros kaput.

Vigyázz, mert egyszer bezárják, mint Nóé bárkájának ajtaját. Nehogy addig mérlegelj, míg kívül maradsz!


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-gazdag-meg-tu-foka.html

Tartsd meg a hitet


Tartsd meg a hitet
II.Tim.4/7,8

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat bevégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem a megigazultság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését.

Pál azt mondja a hitnek szép harcát megharcolta, futását bevégezte és a hitet megtartotta.
Tudjuk, hogy milyen helyzeteken ment keresztül Pál. Nem volt olyan egyszerű hirdetnie az Evangéliumot, mint nekünk. Mégis—SOHA NEM ADTA FEL, SOHA NEM KÉTELKEDETT. MEGTARTOTTA A HITET.

Pál elnyerte a dicsőséges koronát. Győztesként befutott a célba.
Ez a dicsőséges korona számunkra is eltétetett. Megkapjuk, amint befutunk a célba. tartsuk meg a hitet. Biztatlak drága Testvérem, hogy soha ne add fel. Keresztül megyünk nehézségeken de a hitet megtartjuk,mert tudjuk, hogy a célba érve mi vár ránk.
Nem vagy egyedül!

Zsidó 12/1
Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden terhet és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.
Kik a bizonyságok ily nagy fellege? Ők azok a drága szentek, akik már beértek előttünk a célba.
Mint egy stadionban. Mi futunk és a bizonyságok nagy fellege fent, a lelátóról szurkolnak nekünk.
Képzeld magad elé. Amikor elgyengülsz, amikor erőtlen vagy, Ők szurkolnak, drukkolnak neked. 

Ne add fel!! Ne add fel!!! Haladj előre, ne dobd el a hited!!!!! Tartsd meg a hitet!!!!!
Egészen addig, míg be nem érünk győztesként a célba és a dicsőséges koronát az Úr, az Igaz Bíró szépen egyenként a fejünkre helyezi.
Olyan csodálatos és biztató. Soha nem vagyunk egyedül. Nem egyedül futunk, hanem az egész Menny serege mögöttünk áll, hogy győztesen beérjünk a célba.
Az egész Menny biztat bennünket. Gyere, gyere, már nincs messze a cél!!!!!
Az egész Menny vár ránk!!!
Ámen
Szeretet-Közösség


A magvető példázatának újraértelmezése - Koltai Zsuzsika

Több mint a földi gazdagság

2014. január 25.

Ige: Az evangelizáció.

 „Mikor pedig Heródes meghalt, vagyis bevégezte, befejezte életét, ímé az Úrnak angyala, egyik hírvivő követe megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala, akik a gyermek életére törtek.

Ő pedig felkelvén, fogta, és magához vevé a gyermeket, a kisfiút és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert félt vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték és kijelentést, útmutatást kapott, Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tért.

[Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].

És oda jutván, oda megérkezvén, lakozék, vagyis letelepedett Názáret [héberül: ág, sarj, hajtás] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, a prófétai szó, a kijelentés, hogy názáretinek fog neveztetni, názáretinek fogják hívni* (Mát. 2,19-23)

*A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, vagyis sarjadék, mert csemete, azaz sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli, azaz válogatja ki, és különíti el, választja ki, és emeli ki a gyöngéket, a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, vagyis (a logosszal = az Igével), és ajkai lehével (pneuma: azaz: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e, származhat-e valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)


És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, sarja…” (Jel. 22,16)

Istenünk szent vagy szent és hatalmas

A szívről.

 Legyen a szívetek teljesen, és maradéktalanul Istenünké, az ÚRé, járjatok rendelkezései szerint, őrizzétek és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma!”  (1 Kir. 8,61)


Az Úr a mindenem!

 „Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm, megmentőm nékem” (2 Sám. 22,2)


Az imádságról

A jó dolgok kezdete az imádságban van.(ismeretlen)


Hit Gyülekezete- Nem ad ilyet senki más

A TROMBITA, BILL BURNS:

Szeretteim, most bizony annak van az ideje, amikor növekedni tudtok; méghozzá rendkívüli mértékben és túláradóan, túl mindazon, amit el tudtok képzelni. Ezért azt mondom most, hogy ültessétek el a magvaitokat; öntözzétek meg; tartsátok a hit húzóereje alatt, mert az Én igém soha nem tér vissza üresen, hanem mindig előhozza azt, ami meg lett mondva.

Élvezzétek a jelenlétemet, és legyetek betöltve azzal az vidámsággal, amit nektek készítettem! Jöjjetek arra a helyre, ahol az örömötök kibeszélhetetlen, és telve van dicsőséggel.

Jöjjetek az Én békességembe, ami minden értelmet felülhalad. És emlékezzetek rá, hogy Én nem csak veletek vagyok, hanem a ti oldalatokon, értetek vagyok. Itt vagyok, hogy vezesselek titeket, utat mutassak nektek, és minden jóval megáldjalak benneteket. Fogadjátok!

http://gyurinaploja.blogspot.com



Oswald Chambers: TARTS LÉPÉST ISTENNEL

"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).

Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá.

Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Az imádságról

Az imádság meghallgatása jelzi, hogy a hívő az Úr erejével jár.

(Ismeretlen)


Megvagy!

Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
Lukács evangéliuma 19:9-10

Zákeusnak, a vámszedőnek nem volt helye a mennyben. Bűnös volt és ezt ő tudta a leginkább. Emlékezett, hogy rengeteg embert átvert, hogy kihasználta a pozícióját anyagi előnyökért és visszaélt a hatalmával. Tudta, hogy a mennyben nincs számára hely.

Zákeusnak, a vámszedőnek nem volt helye a földön. Bűnös volt és ezt az emberek nagyon jól tudták. Utálták is érte, amiért átverte őket, amiért kihasználta a pozícióját. Utálták, és kitaszították, és így nem volt számára hely a földön.

Így kötött ki egy fán. Ott a lombok között megbújva nézte, ahogyan Jézus elhalad, és vágyott rá, hogy bárcsak ott lehetne lent ő is. Bárcsak ne tette volna velük meg azt a sok rosszat! Bárcsak emelt fővel járhatna újra! Bárcsak lenne helye a földön, ha már a mennyben nem is lehet...

Ekkor Jézus megállt, és meghívta a mennybe! Mert nem az a fontos, hogy hány bűnt követünk el, hanem hogy meg tudjuk-e bánni őket! Lehet, hogy kiestünk a mennyből, és a föld porában már nem is maradt rajtunk semmi mennyei, mégis, Jézus eljött, hogy megkeressen, hogy megtartson: mert ő hiszi, hogy mennyeiek vagyunk. Ő annak teremtett!

Ma is elmegy valahol nem is olyan messze tőlünk, és ha csak egy kicsiny vágy is ébred a szívünk mélyén a jobb és a mennyei iránt, felénk fordul, és mosolyogva azt mondja:

"Megvagy!"


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/megvagy.html