„[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani
téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd
beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): még ha kívánod, hajlasz rá,
vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!
Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják:
Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen,
mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a
holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba
készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a
gödörbe (verembe) szállót]
* (H: šə'ól
šə'ôl; G: hadész): A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova
az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries
képzetet nem szabad túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a
meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)
Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset]
nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük
a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle
drága kincset [marhát; jószágot; értéket]
szerzünk, [nyerünk; találunk]
megtöltjük zsákmánnyal [fosztott
marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.
Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk
[Ha ránk bízod sorsodat, osztozz
sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen
mindnyájunknak: s velünk együtt
részesedsz [a prédából] a
sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].
[Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási
szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd
távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];
Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság,
veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj,
gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz
úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat
szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De
hiába feszítik (vetik) ki a hálót a
sok szárnyassal szemben].
Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk]
árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük
ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak
ármányokat; vetnek tőrt]
Ilyen az útja [ösvénye;
('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így
végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi,
fösvény ember; haszonleső; aki
tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon
életét veszi el]* (Péld 1,10-19)
**És így folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a
bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon” (Péld. 23.17)
Mert: „Az
erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld. 16,29).
Ezért, még: „Ha
testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy
testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más
isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem. Azoknak a népeknek az
istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik
végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg,
ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz.
13,7-9).
Az Úr figyelmeztetése: „A hitetleneknek útjára ne
menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).
A hívő válasza: „Ha
szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és
szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek
Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17).
„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem barátkoztam.
Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”
(Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat,
s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5).
Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között.
Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra
készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró
fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik
azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik. 7,2-4).
„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak;
gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség
útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik,
a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem
ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van,
napfényre, de homályban járunk.” (Ésa.
59,7-9).
És hogy ezek a próféciák a mindenkorban élő hívőkről
szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem megismételve a
kijelentést: „Lábaik gyorsak a vérontásra.
Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs
isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm.
3.15-18).
Ezek: „Mert nem
alhatnak (mert aludni sem tudnak) azok,
ha gonoszt (ha rosszat) nem
cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak
(és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot). Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát
isszák
(Más fordítás: Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és
erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld. 4,16-17).
Ezek Isten nélkül élő emberek, csak látszatra hívők,
vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek
beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig szája (beszédük) megszabadítja (megmenti) azokat” (Péld. 12,5).
Ezért: „Ha
valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne fogadjátok azt be házatokba (a
gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek;
(2
Ján. 1,10).
Ezek okoznak szakadást, ezért: „Az eretnek (a szakadást okozó) embert
egy vagy két intés után kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga is kárhoztatván magát (és magában
hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).
„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és
foglyul (rabul) ejtik a bűnökkel
megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére
soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).
Dávid megvallása: Boldog ember
[vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes
az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az
anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való
közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki
nem indul [jár; követi] a gonoszok
[hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng,
lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők
közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony,
ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)