Mit tegyen a kersztény

Készítette: Keresztény szemmel

Istennel!

Készítette: Keresztény idézetek ツ

Isten segítségével nem lesz kisebb a "hegy", de könnyebb lesz a "hegymászás" ! 

Istennek köszönd meg!!

Ige: A prófétákról, és a próféciákról.

Ők azok:  „Akiknek megjelentetett, [és kinyilatkoztatást kaptak; akik előtt leleplezték] hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal [az örvendetes közlésekkel]. Amelyeket most [és mostantól] hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az Evangéliumot [vagyis amiket most az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak] nektek az egekből [vagyis a mennyből] küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok [sóvárogva] vágyakoznak betekinteni”* (1 Pét. 1,12)

*A feltámadott Úr ezt a parancsot adta apostolainak: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe], Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [vagyis e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig].  Ámen!” (Mát. 28,18-20).

De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Lukács bizonyságtétele a kapott parancsról így hangzik: „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon. És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának [vagyis hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észre térést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett] minden pogányok [minden nép; az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk]. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét [én elküldöm nektek, akit Atyám ígért]; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig maradjatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [Más fordítás: Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket]” (Luk. 24,46-49).

 És ők hirdették az örömhírt: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4)

Áldjuk az Urat az élő és igaz Istent.

Buzdítás

„legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1 Pét. 3,8).

Igazság és kegyelem

"Az igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Az irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Kegyelem viszont az, amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk."

Susan Bennett: Bízhatsz az Úrban!

Istenben bízhatunk az élet perzselő sivatagában és pompázó kertjeiben egyaránt.

Éppen elég

"...nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett..." (2Mózes 16:18)

A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja õket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: ...és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni." (2Mózes 16:17-18).

Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan idõszakok, amikor Isten áldásai rád szállnak... és kísérnek téged" (5Mózes 28:2)? Imáidra választ kapsz, az orvosi leletek jók, a számlák ki vannak fizetve, a munkahelyeden minden jól megy, és végre gyerekeid is jó vágányon haladnak. Amikor így van, örvendezz, és adj hálát Istennek jóságáért!

Aztán vannak olyan idõk is, amikor Isten ahhoz ad éppen elég" világosságot, hogy a következõ lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sõt néha óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul..." (Jeremiás siralmai 3:22-23).

A lényeg: Isten soha nem engedi, hogy a holnapra való mannát ma gyûjtsük be. A Biblia azt mondja: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsõséggel" (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Õrá, az Adományozóra, és ne az adományra; hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekbõl is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt" (Filippi 4:6).

Azt akarja, hogy ne gyötrõdj többé azon, hogy egyedül vagy, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tõled" (5Mózes 31:6); hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdõjelezned az Õ szeretetét, mert az ...örökkévaló..." (Jeremiás 31:3).

http://maiige.hu/

9. Isten ígérete valóság

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Csodálatos dolog, hogy az örökkévaló Isten ígéreteket tesz saját teremtményeinek. Mielõtt szavát adta, szabadon azt csinált, amit akart; de

miután ígéretet tett, szavahihetõsége és becsülete kötelezte, hogy azt tegye, amit mondott.

Számára ez valójában nem szabadságának korlátozása, mert az ígéret mindig uralkodói akaratának és tetszésének kinyilvánítása, és neki mindig örömet szerez, ha ígérete szerint cselekszik. Isten részérõl nagy dolog, ha vállalja egy

szövetség kötelékeit, mégis ezt tette.

Az Úr az emberekkel megkötötte a kegyelem szövetségét, amelyben megerõsítette az ígéreteit, nem csak azzal, hogy szavát adta, de meg is esküdött. ’Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erõs bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk

az elõttünk levõ reménységet’ (Zsid 6,18).

Ebben a szövetségben sok becses ígéret van, amelyek mind megerõsítést nyertek Jézus Krisztusban, és örök idõkre megalapozták Isten szavahihetõségét. Ez a mi reménységünk. Ahogy Pál írta Titusznak: ’Az örök élet reménységére,

amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idõk elõtt megígért.’

Isten ígéretet tett, és mi eme ígéret szavahihetõségére építjük bizalmunkat örök

idõkre. Nem gondoljuk, hogy meggondolatlanság lelkünk üdvözülését hûséges Teremtõnk ígéretére alapozni. Hogy megkönnyítse nekünk a bizakodást, Isten az ígéreteket nemcsak szóban mondta el, hanem írásban is rögzítette. Az emberek szeretik, ha a szerzõdéseket írásba foglalják, és ez esetben ez megtörtént: ’A könyvtekercsben írva van.’ Az ihletett lapokon ott a feljegyzés, és amiként hiszünk a Bibliánknak, ugyanúgy bíznunk kell a benne levõ ígéretekben.

Sokak gyengeségének oka, hogy Isten ígéreteit nem tekintik valóságosnak. Ha egy barátjuk ígéretet tesz nekik, azt fontos dolognak tartják, és várják a hatást; de Isten kijelentéseit gyakran úgy tekintik, mint sok szót, amelyeknek kevés a

jelentésük. Ez sérti az Urat, és ártalmas számunkra.

Biztosak lehetünk afelõl, hogy az Úr soha nem tréfál a szavakkal: ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Mindig megtartja az ígéreteit. Dávid mondta az Úr ígéreteirõl: ’Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított

mindent.’

Isten meggondoltan beszél, kellõ rendben és határozottsággal, és mi bízhatunk

benne, hogy szavai csalhatatlanok, és beteljesülnek olyan bizonyosan, mint ahogy kiejtette õket. Csalódott-e már valaki, aki bízott az Úrban? Volt-e rá példa, hogy Istenünk megszegte adott szavát? A történelem egyetlen bizonyítékot sem tud felmutatni arra, hogy az ígérettevõ Jahve visszavonta volna, amit mondott.

Csodáljuk a hûséget az emberek iránt, és nem tudjuk elképzelni, hogy hiányozna Isten jellemébõl, ezért biztonsággal számíthatunk rá, hogy Õ pont olyan megbízható, mint a szava. Vajon a Mindenható Úristen megszegheti-e az

ígéretét? Nem, inkább megmozgatja a mennyet és a földet, megrázza a világegyetemet, mintsem hogy késlekedjen ígérete teljesítésében. Õ ezt

mondta: ’Meg kell tennem. Megígértem – megígértem, halljátok?’

Hogy teljesítse ígéretét, még a saját Fiát sem kímélte. Inkább haljon meg Jézus,

mint hogy az Úr megszegje a szavát. Ismétlem: bízz benne, mert az Úr komolyan gondolja, amit mond, és ígéretének minden betûjét megtartja.

De csak a választottak hisznek neki. Kedves olvasó, te hiszel neki?

Akárki más hazudhat, de Isten igazat mond. Ha az egész világ összes igazságát összegyûjtenénk, csak egy csepp lenne a tengerben Isten igazságához képest. A legbecsületesebb ember szavahihetõsége is csak merõ hiúság Isten megbízhatóságához képest. Még a legtisztességesebb ember megbízhatósága is csak olyan, mint a pára, de Istené olyan, mint a szikla. Ha bízunk a jó emberekben, sokkal inkább bíznunk kell a kegyelmes Istenben.

Miért tûnik olyan rendkívüli dolognak megbízni Isten ígéretében? Sokak

számára valami ködös, szentimentális, misztikus dolognak tûnik; de ha higgadtan szemléljük, ez a leggyakorlatiasabb dolog a világon. Isten valóságos, minden más bizonytalan. Õ bizonyos, minden más vitatható. Neki meg kell tartania a szavát, ez abszolút szükségszerûség; különben hogyan lehetne Isten? Istennek hinni a józan ész cselekedete, és nem kell hozzá nagy erõfeszítés. Még ha fel is merülnek nehézségek, az egyszerû és tiszta szívû ember ezt mondja:

’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok.’ Ha nem hiszünk fenntartás nélkül Istenben, akkor megfosztjuk attól a tisztelettõl, ami megilleti makulátlan szentségét. Istennel szembeni kötelességünk megköveteli, hogy elfogadjuk ígéretét, és aszerint cselekedjünk.

Minden becsületes embernek joga van a bizalomra, és az igazság Istene még sokkal inkább megérdemli. Az ígéretet úgy kell tekintenünk, mint magát a megígért dolgot, amiként egy ember csekkjére is úgy tekintünk, mintha

ténylegesen fizetett volna. Isten ígéreteit is készpénznek vehetjük. Higgyük el, hogy megadja nekünk, amit imáinkban kértünk tõle. Õ kezeskedik ezért, és azt ígéri, hogy megjutalmazza az ilyen hitet. Tekintsük úgy az ígéretet, mint egészen biztos dolgot, cselekedjünk aszerint, és tegyük a legfontosabb tényezõvé számításainkban. Az Úr örök életet ígér azoknak, akik hisznek Jézus

Krisztusban; ezért ha valóban hiszünk benne, arra a következtetésre jutunk, hogy örök életünk van, örüljünk hát a nagy kiváltságnak.

Isten ígérete a legjobb biztosíték; sokkal biztosabb, mint az álmok és látomások vagy a képzelt kinyilatkoztatások; és sokkal megbízhatóbbak, mint az érzések – akár öröm, akár bánat. Írva van: ’Aki hisz õbenne, az nem jut ítéletre.’ Hiszek Jézusban, ezért nem jutok ítéletre. Ez logikus érvelés, és a következtetés kétségbevonhatatlan. Ha Isten ezt mondta, akkor úgy is van, kétséget kizáróan. Semmi sem lehet bizonyosabb, mint az, amit maga Isten jelent ki; semmi

sem történik meg biztosabban, mint az, amiért Õ kezeskedett saját aláírásával és pecsétjével.

Amikor valaki ítélet elõtt áll, az Úr fenyegetéseit a hit rendkívüli figyelemmel érzékeli, ami nagyon figyelemre méltó, hiszen megfélemlített hite a szívét elárasztó rettegésben és döbbenetben vesztegel. Miért ne fogadnánk el az ígéreteket hasonló felismeréssel? Ha eljut a tudatig, hogy aki nem hisz, az elkárhozik, akkor hasonló bizonyossággal kell elfogadni, hogy aki hisz és

megkeresztelkedik, az üdvözül, hiszen az utóbbi ugyanúgy Isten szava, mint az elõbbi.

A tudatra ébredt elme hajlamos arra, hogy Isten szavának csak a sötét oldalát lássa, és annak érezze teljes erejét; ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az

Írás világosabb oldalát, és kétségbe vonja azt, mintha túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Ez dõreség.

Minden áldás túl jó ahhoz, hogy megkapjuk, ha méltatlanságunkkal mérjük; de

Isten számára egy áldás sem túl jó ahhoz, hogy megadja, ha az Õ mindent felülmúló tökéletességével mérjük. A szeretet Istenének természetéhez

tartozik, hogy mérhetetlen áldásokat adjon.

Ha Nagy Sándor úgy adott, mint egy király, akkor Jahve nem úgy ad-e, mint egy Isten. Gyakran halljuk ezt a szólást: ’biztos, mint a halál’; azt javaslom, hogy helyette mondjuk ezt: ’biztos, mint Isten ígéretei’. Az isteni dolgok éppen

olyan biztosak, mint a ’félelmetes dolgok az igazságban’. ’Aki hisz Jézusban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.’ Ennek így kell lennie, mert Isten mondta, és Õ nem tévedhet.

Igen, az Úr komolyan gondolja, amit mond. Õ sohasem csúfolja meg az embereket üres és meddõ szavakkal. Miért csapná be teremtményeit, és kérne tõlük hiábavaló bizalmat? Az Úr gyakran túlteljesíti az ígéretét, többet ad, mint

amennyit ígért, de sohasem ad kevesebbet. Ígéreteit a legnagyvonalúbb skálán értelmezhetjük. Õ sohasem ad kevesebbet, mint ami az ígéret értelmezése

alapján várható. A hit még sohasem múlta felül az Úr nagylelkûségét. Fogadjuk el az ígéretet, és örvendezzünk, hogy anyag és nem árnyék. Már most örüljünk neki, mint reménységünk valóságának!

Kérlek bocsáss meg nekem Istenem!

Reinhard Bonnke: Hova tart az életünk?

Rólam sokan azt mondják, hogy a hit dolgában „nem vagyok nyitott mások véleményére”. De hát melyikünk szállna fel egy olyan repülőgép fedélzetére, amelynek a pilótája „nyitott mások véleményére” a célállomást illetően? Az utasok akkor érzik biztonságban magukat a gépen, ha tudják, hogy a pilóta makacsul ragaszkodik az útirányhoz.

Pokol vagy menny - hova tart az életünk? Járj Jézussal, és garantáltan a mennybe jutsz. 

A hit tápláléka

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik. MÁTÉ 4,4.

Jézus itt fizikai hasonlattal él egy szellemi gondolat átadásánál. Azt mondja, hogy ami a testnek a kenyér, illetve a táplálék, az az ember szellemének, vagyis a szívének Isten Igéje. Táplálhatod a szellemedet. Táplálhatod a hitedet. Isten Igéje a hit tápláléka.

Smith Wiggleswsortht, a nagy angol prédikátort, akinek a szolgálata során a feljegyzések szerint tizennégy ember támadt fel a halálból, a hit apostolának nevezik. Ő mondta: „Addig sohasem tartom magamat teljesen öltözöttnek, amíg

nincs az Újszövetség a zsebemben. Inkább cipő nélkül indulnék el hazulról, mint a Bibliám nélkül!” Wigglesworth világkörüli utazásai során sok otthonban szállt meg. Úgy mesélik, hogy minden étkezés után, még az éttermekben is, kicsit hátrább húzódott az asztaltól, elővette az Újszövetségét, és azt mondta: „A testet már tápláltuk; most tápláljuk a belső embert.” Aztán felolvasott valamit a hitről, befejezésül pedig rendszerint adott egy kis hitről szóló tanítást.

Megvallás: Én Isten minden Igéjével élek. Táplálom a hitemet. Táplálom a belső emberemet. Táplálkozom a hit táplálékával - Isten Igéjével!

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pásztor Chris: A partnerség fontossága

Készítette: József Balogh

Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. (Prédikátor könyve 4:9).

Pál Apostol, hangsúlyozva a szolgálatban való partnerséget, ezt írta: “Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.” (1 Korintus levél 3:6-7).

Évekkel ezelőtt vidékre utaztam volna, hogy kazettákat vigyek T.L. Osborn tanításaival a falvakba. Ezeken a tanításokon keresztül sok lélek tért meg az Úrhoz, szabadult meg démonikus elnyomástól és gyógyult megkülönféle betegségekből. T.L Osborn bizonyára soha nem tett látogatást ezekben a falvakban, de mindketten elnyerjük az Úrtól a jutalmunkat azért, hogy a falvakban lelkek menekültek meg és kaptak érintést Isten ereje által. Mi is történt? T.L Osborn “plántált” az üzenet prédikálásával, de én “öntöztem” azzal, hogy a kazettákat és a szórólapokat elvittem. Isten Igéjét biztosítottam egyre több faluban, az emberi civilizáció ezen eldugott helyein.

 Bizonyára nem Te vagy az, aki a könyveket írta, vagy az üzenetet prédikálta a kazettán, mégis részt vehetsz ezeknek az anyagoknak a kiosztásában, és elfoglalhatod a helyed az Evangélium terjesztésében, mint partner.

A szolgálatunk során számos evangélizációs kampányt, valamint média kiadványt használunk az elveszettek elérésére, milliók életét érintjük meg vele világ szerte.

Használd ki az ilyen jellegű Isten adta lehetőségeket és hass a világra az Evangéliummal. Olyan sokat tehetsz azért, hogy az Evangélium teret nyerjen a környezetedben, városodban, a régiódban és az országodban. Esetleg egyszer, vagy akár több alkalommal is ingyen kaptad meg a Rapszódia példányát, vagy havonként kaptad ingyenesen. Ehhez azonban valakinek ezt ki is kellett fizetnie. Mit is kell tehát tenned azért, hogy sokan mások is megkaphassák a Realitás Rapszódiája több példányát? Hadd tapasztalja meg valaki Isten Igéjének áldását Rajtad keresztül!

Isten Igéje, Isten bölcsessége. Tanulmányozd az Igét és árasszák el a

szellemedet a kijelentések, amelyek segítenek a győztes krisztusi életben. A

Realitás Rapszódiája olvasók millióit látja el világ szerte tudással és ad világos

megértést az Igéről, ami a minden napi győztes élethez szükséges.

Megvallás

Isten felkent engem a megbékéltetés szolgálatára, hogy az Ő erejével, szenvedéllyel és elszántsággal hirdessem az Evangéliumot. A nagy küldetésem teljesítésében nem lankadok, hanem a Szent Szellem égő tüzével ragyogóan betöltöm azt.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Ézsaiás könyve 11:9; Márk Evangéliuma

16:15

Amire elhívott az Úr!

Készítette: Éjféli Kiáltás Misszió

Ne cseréld fel a sorrendet!

A jó kapcsolatról

Készítette: AZ Élet Világossága

Joe repülőbalesete

Hit Gyülekezete - Csak a Tiéd (Felirattal)

Ige: Boldogságról

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]* (Jak. 1,12)

*A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

 És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Nálad van csak békesség