Bővített Biblia

2013. szeptember 19.

Az Úr Jézus bátorítása

"E világon nyomorúságotok lészen, de bízzatok én legyőztem a világot.” (Ján. 16:33).

Istennel együtt

A Bibliában minden parancsot egy kijelentés alapoz meg.

Isten soha nem parancsol meg semmit magában. Minden parancs, ami a Bibliában található, az megalapozódik egy kijelentésben, amit Isten tesz.

A kijelentés mindig arról szól, amit Isten már megtett, a parancs pedig arról szól, amit Isten velünk együtt akar véghezvinni a mi életünkben. Nem nekünk kell Isten nélkül: Istennel együtt!

http://amatraicsalad.blogspot.hu/

Klaus Douglass: A missziókról

Nem missziói rendezvényekre, hanem missziói gyülekezetekre van szükségünk.

Oswald Chambers: VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?

"...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).

Vele való egyedüllétünk. Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni. Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen.

Elképesztő, mennyire nem ismerjük magunkat! Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket, lustaságunkat, büszkeségünket. Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk.

Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni.

Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Bob Gass: Pihenés

„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)

Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát!

A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Móz 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van.

Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30).

Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat.

A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”.

De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz?

A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik.

Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat!

A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).

A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.

Csiszér László a Reménység Fesztiválon

Joseph Prince: Ne félj, a Megváltód itt van!

Barátom, ha minden csendes és sötét az életedben most, és úgy érzed, hogy kint rekedtél a hidegben, tudd, hogy Jézus azért jött, hogy a Megváltód legyen éppen ebben az időben.

Őt nem egy kényelmes, meleg és barátságos szoba fogadta, mikor megszületett, hanem egy hideg jászol. Nem volt hely számára a fogadóban (Lk 2:7), hogy mindig legyen hely a te számodra a keresztnél a gyógyulásra, szabadulásra, kiteljesedésre és jólétre, és legyen egy palotád az égben, mely terád vár!

Jézus csendben született, annyira csendben, hogy a Biblia azt mondja, hogy csak egy csapat pásztor jött el hozzá, míg egész Betlehem aludt. (Lk 2:8-9) Mint ahogyan a manna csendben hullott le a mennyből az Ószövetségben, az igazi égből jött kenyér is csendesen jött. Ez egy csendes éjszaka volt, de ez még nem minden.

Jézus Izrael történetének legsötétebb időszakában született. Izrael a rómaiak zsarnoki uralma alatt volt. Ebben az időszakban volt az, amikor minden annyira sötét volt, hogy Jézus megszületett.

Ő el fog jönni hozzád az életednek a legsötétebb időszakában is.

Azon a hideg és csendes éjszakán a pásztorok meg voltak rémülve, mikor az Úr angyala ott állt előttük. De az angyal így szólt: "Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Szeretteim, nem egy bíró vagy törvényhozó volt az, aki született. Ő egy hatalmas Megváltó volt. Azért jött, hogy megmentse népét. Azért jött, hogy megmentsen téged és engem. Tehát akkor se félj, ha az életednek egy hideg, sötét időszakában jársz - a Megváltó eljött, és Ő melletted lesz a legvégsőkig!

“A pásztorok megrémültek, de az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában, aki az Úr Krisztus” (Lukács 2:10-11 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/ne-felj-megvaltod-itt-van.html#ixzz2fBotsEia

Guti Tünde "SOHASEM ISMERTELEK!"

Jézus elutasítása sokkoló traumaként hat azokra, akik meg voltak győződve arról, hogy a mennybe kerülnek. A szelíd, alázatos Krisztus képpel szemben, ez a fellépés elsőre túl keménynek tűnhet.

Sokáig úgy gondoltam, hogy ha legfőbb törekvésem Isten megismerése, minél több igeismeret elsajátítása, imádság és bizonyságtétel, akkor jó úton haladok keresztyén életem növekedésében. Ez részben igaz is.

Jézus magához vonzott, kiemelt a bűneimből, és elvetette szívembe az új élet szent magját. Megtértem, bemerítkeztem, és megkaptam a Szent Szellemet ajándékként. Vezet a mindennapokban, kijelenti az isteni igazságokat, vigasztal és bátorít. Isten gyermeke lettem.

Ettől kezdve az odaszánásom minőségétől függött és függ ma is, mennyire formálódom át krisztusivá. Engedem-e, hogy a próbák munkálta jellemcsiszolódás állhatatosságot eredményezzen bennem, elmenekülök vagy megadom magam az olvasztótégelyben, ahol a Mester addig hevít, amíg saját arcát meg nem látja salaktalanított életemben? Hajlandó vagyok-e újra és újra kitakarítani a szívemet, levetkőzni a test cselekedeteit, hogy végérvényesen meghaljon az ÉN, és éljen bennem az Úr?

Jézus ezt mondta:

„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok!”

Vajon mi az, amit ismertetőjegyként keres bennünk Jézus? A hitünk? A szeretetünk? A szolgálatunk? Vajon mire gondol, amikor ezt mondja szigorúan, mintegy halálos csalódást okozva ezzel sokaknak?

„Távozzatok tőlem! Sohasem ismertelek titeket!”

Egyre inkább azt látom, hogy amit Jézus keres bennem, az több, mint a hit.

Még Istenismeretemnél is fontosabb, hogy Jézus ismerjen engem! Meglátja és felismeri-e bennem önmagát, a Szent Szellem által bennem megfogant Magot, az Atyából származó életet, az Ő lelkületét, az Ő engedelmességét és alázatát.

Ez a keresztyén jellem olyan szintű átformálódása, ami boldog lelki szegénységéből fakadóan, semmit sem tulajdonít büszkén önmagának, hanem Krisztusból táplálkozik, és egyedül Krisztusra mutat.

Kit ismer Jézus? Azt, aki elég időt tölt Vele, hogy hasonlóvá váljon Urához. Azt, akire igaz Jézusnak önmagáról kijelentett igéje:

„Nekem az az eledelem, hogy az én Atyám akaratát cselekedjem!”

Hosszú évek megtapasztalásai értékelődtek át a szívemben Jézus szavai nyomán. Kérdések halmozódnak kérdésre, amire Ő, aki az Igazság, életre vezető válaszokat fog adni. Lehet, hogy ezekhez a válaszokhoz ki kell menni a „táboron kívülre” a pusztába, hogy lelkemre beszéljen és felkészítsen arra a pillanatra, amikor trónja elé kell állnom.

Guti Tünde

2013. április

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/-sohasem-ismertelek--.html

Pastor Chris: Összpontosíts A Mai Napra!

Készítette: József Balogh

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. (2 Korinthus 6:2).

Vannak olyan emberek, akik vagy sajnálják a tegnap hibáit vagy idegesen félnek a holnap kihívásaitól. De Isten nem a te tegnapodban él; az Ő neve “ÉN VAGYOK”, nem “ÉN VOLTAM” vagy “ÉN LESZEK”. A Zsidó 11:1 azt mondja, “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hit most, és a Biblia azt mondja, hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidó 11:6)

A hitélet nem a tegnapról és a holnapról szól, ez a mai napról! A hit most dolgozik! Ez a te válaszod Istennek és az Ő Igéjének – MOST. Szóval, a múlt sajnálata helyett vagy a jövő miatti aggódás helyett összpontosíts a mai napra! Kérdezd meg magad, “Mit akarok most elérni?” Ez az, ami számít. Hozd ki a lehető legtöbbet a mai napodból.

A tegnap sajnálata vagy a holnap félelme a mai napi boldogságod ellensége. Nem számít, hogy a tegnapi nap értékelése nem volt kedvező, de az a tegnap volt, és elmúlt. Összpontosítsd most a figyelmedet Isten Igéjére. Elmélkedj az Ő igazságáról a személyiséged és az identitásod kapcsán Krisztusban, és ne a múlt bukásairól vagy a jövő félelmeiről. Egy üzletember, aki azt mondja, például, “Tudom, hogy a javaslatomat nem hagyják jóvá” Ez már a holnaptó való félelem hangja. Isten nem győzedelmeskedik a félelmedben; Ő inkább győzedelmeskedik a te hitedben.

A holnapi bukás előkészítése helyett, vagy a negatív válaszoktól, ami emberektől kaphatsz, válasz azt, hogy pozitív és boldog légy a mai napon; tedd a napodat sikeressé. Amikor Illés az Úrral találkozott a Hóreb hegyén, Isten megkérdezte őt: “Mit csinálsz itt, Illés?” (1 Királyok 19:9). Nem az volt a lényeg, hogy hol volt azelőtt vagy hova tartott. Isten aggódott a jelenlegi tartózkodási helye miatt. Ma az, ami számít, hogy tedd meg a lépést, hogy a mai napod a legjobb legyen. A holnap csak azokhoz tartozik, akik a mai napot megbecsülik, mert mai nap az ugródeszka a holnaphoz.

Megvallás

Sikeres, győztes és nyertes vagyok a mai napon. Megragadom a pillanatot és élek minden lehetőségemmel Krisztusban, teljes nyugalommal és a magabiztosak győzelmével, mert Nagyobb Az, aki bennem él, kormányoz engem győzedelmesen a mai napon.

Halleluja!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Máté 6:34

Fontos!

Készítette: Kengapa Csa

Német ismerőseimtől kaptam egy postot. Lefordítottam, hogy magyarul is körbe lehessen adni. FONTOS!

Egy gyerek üzenete a szüleihez!

Készítette: Örök Igazságok

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!
Néha csak azért kérek valamit, hogy lássam hol a határ!
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts engem a jóra és mondd el mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket!
Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem!
Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani!
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogoktól!
Magyarázd meg nekem a gyógyszer használat szabályait és figyelmeztess a drog veszélyeire!
Szeress és hagyd hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki a szeretetedet még abban is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!

Bocsáss meg nekem!
Fejezd ki a megértésedet tévedéseimkor!
Add az értésemre, hogy mindig van esély az újra kezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt!
Kérlek, soha ne hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek!
Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra! Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim!
Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok és mindig szeretni fogsz, bármi történjen!
Részed vagyok, valami különleges dolog, a szerelem teremtett!
Megígérem megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg!", "Kérlek szépen!", "Köszönöm!", "Sajnálom a történteket!"- szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál!
Mondani fogok majd mást is, például, hogy "Szeretlek Benneteket!"

Zion Acoustic Sessions -- Relentless -- Hillsong UNITED

2013. szeptember 18.

Ige: Az Úr Igéjét szeretőkről

„Boldog ember… aki… örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [vagyis Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [arról gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel. Mert: Olyan [lesz], mint folyóviz partjára ültetett (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, és levelei el nem hullanak. Siker koronázza minden tettét. [és boldogul minden munkájában; és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz]* (Zsolt 1,1-3)

*Az Úr ígérete az Ő Igéjét (törvényét) szeretőknek: „Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17.8)

„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16)

A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19)

Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3)

Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

„Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3)

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)

És az Úr Jézus jelenti ki az egyetlen feltételét az ígéretek beteljesülésének: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39)

Itt az Idő hogy dicsérjük Őt.

A Jézusban hívő tanítványról

Az a tanítvány, aki Jézusban hisz, részesévé lesz erejének és munkájának.

(ismeretlen)

Isten és az ember

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó, hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással kellett szembenéznie Egyiptom földjén.

De sajnos azt látjuk, az onnan kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a próféták szavának és egyben Isten közeledésének.

Mire Jézushoz érünk időben, egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének.

Pál apostol, mint egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját, emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?” (Berencsi Balázs)

Imádság:

Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

– Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval. Előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat. És mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában – s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon másodpercenként – ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet bennünk és közöttünk! (Dr. Békefy Lajos)

Az engedelmességről

Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

(Ismeretlen)

Joseph Prince: Isten dicsőséges dolgokat lát benned!

16,7 Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sámuel 16:7)

Képzeld magad elé Dávidot. Azok, akik a Góliáttal vívott csatája előtt ismerték azt gondolhatták róla, hogy egy hétköznapi fiatal, aki a szüleivel és a testvéreivel él, szeret kint lenni a szabadban és kedveli a zenét. Míg az emberek csak egy átlagos tinédzsert láttak Dávidban, Isten egy királyt látott benne. Isten már tudta, hogy nevét örökké tisztelettel fogják kiejteni, mert még az Úr Jézust is Dávid Fiának fogják hívni!

Képzeld el Mózest miután kényelmesen letelepedett a pusztában gyönyörű feleségével, aranyos gyermekeivel és a kedves rokonokkal. Valahogy úgy láthatta magát, mint aki a közeljövőben nyugdíjba vonul. De Istennek nagyobb tervei voltak számára. Isten látta, ahogy a Vörös-tenger megnyílik előtte, és egy egész egyiptomi sereg tűnik el Mózes jelenlétében. Isten Mózesben népének a szabadítóját látta.

Isten nem úgy lát, ahogy az emberek látnak. Isten a félénk Gedeonban erős vitézt látott és így is szólította meg egyik angyalán keresztül, amikor Gedeon ellenségei elől félelmében elrejtőzött (Bírák 6:12). Isten Dávidban a királyt látta és később fel is kente annak Sámuelen keresztül (1Sámuel 16:10-13). Isten Mózesben a szabadítót látta és kihozta őt az ismeretlenségből (2Mózes 3).

Isten túllát azon, amit az emberek látnak benned és azon, amit mondanak rólad. Sokkal nagyobb terve van számodra, mint amit el tudnál képzelni!

Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (Ézsaiás 55,9)