Nézz szembe a félelmeiddel! (1)

Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erõ, a szeretet és a józanság Szellemét" (2Timóteus 1:7)

A félelem az, amit minden egyes alkalommal megtapasztalsz, amikor valami újat próbálsz, például egy új munkahelyet, egy új kapcsolatot vagy egy új befektetési stratégiát. Soha nem leszel sikeres, amíg folyton megadod magad a félelemnek. Az üzleti világ minden egyes alkalommal a kudarcot kockáztatja, amikor egy úgy terméket dob piacra. A divatvilág a bukást kockáztatja minden új kollekcióval. Mégis hajlandók dollármilliókat kockára tenni azért, hogy fejlesszék termékeiket és növeljék az eladásaikat. Mindig nyernek? Nem, de kockázatvállalás nélkül semmi esélyük sincs a sikerre.

Egy költõ ezt írta: Volt egy nagyon óvatos ember, aki soha nem nevetett, soha nem játszott; soha semmit nem kockáztatott, soha semmit nem próbált, soha nem énekelt, és soha nem imádkozott. Amikor meghalt, a biztosító nem fizetett, állítva, hogy mivel az illetõ soha nem is élt, így nem halhatott meg!"

Az igazság az, hogy mind elbukunk. Az emberi faj kudarc-aránya 100%; mindenki (téged is beleértve) jogosult erre a klubtagságra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kudarctól való félelemben kell élned. Az Istenbe vetett hit ad bátorságot arra, hogy szembenézz a félelmeiddel, és olyan életet élhess, amilyet Õ szánt neked. Ha nem így teszel, örökké szenvedni fogsz bánkódva azon, hogy mi lehetett volna".

Soha nem leszel tökéletes, tehát soha nem leszel teljesen sikeres. Ez nem jelenti azt, hogy nem érhetsz el sikereket, próbálkoznod kell. A félelem egy szellem", és ha beengeded, irányítani fog. Isten három nagyszerû lehetõséget kínál helyette: erõ... szeretet... józanság".

http://maiige.hu/

Futok a hitpályán

Max Lucado: Bízz Jézus kereszten elvégzett művében!

10,22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,

10,23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. (Zsidók)

A kutyám, Salty, nagyon jól tudja, hogy nem szabad a szemétben turkálnia. Azonban, amint ember-mentes övezetté válik a ház, előjön Salty sötét oldala. Ha ételmaradék van a szemetesben, az erőn felül való kísértés számára!

A minap is épp ez történt. Nagyon dühös lettem, de aztán túltettem magam rajta. Összetakarítottam a szemetet, és elfelejtettem az egészet.

De nem így Salty! Nem akart a közelembe kerülni. Amikor végül mégis elősomfordált, fülét-farkát behúzta. Azt gondolta, hogy haragszom rá. Nem tudta, hogy már rég lezártam az ügyet.

Valahol, valamikor, mi is belemásztunk a szemétbe… és kerültük Istent. Azon tűnődtünk, vajon fogjuk e még valaha Isten közelségét érezni. A választ a kereszten összetört teste üzeni: igen!

Az ajtó nyitva áll. Ne a lelkiismeretedben bízz. Bízz Jézus kereszten elvégzett művében. Légy üdvözölve Isten jelenlétében!

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/207-bizz-a-keresztben.html

Isten az Úr Jézusban ismerhető meg.

„Aki engem látott, látta az Atyát” (Ján. 14,9)

4. Eltérõ remények

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

’Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom õt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendõ múlva szül neked.’ (1Móz 17,20-21)

Egyáltalán nem meglepõ, hogy két személy, akik oly különbözõek születésükben és természetükben, mint Izmael és Izsák, különböznek reményeikben is. Izsák számára a szövetség ígérete létének sarkcsillagává vált, de Izmael számára nem világított ilyen fény. Izmaelnek nagy céljai voltak, mert õ az egyik legnagyobb ember természetes fia volt, de Izsáknak még magasztosabb céljai voltak, mert õ az ígéret gyermeke volt és a kegyelem szövetségének örököse, amit az Úr kötött Ábrahámmal.

Izmael bátor és rettenthetetlen lelkével egy olyan nemzet megalapításán fáradozott, amelyet soha nem lehet leigázni, egy nemzetségrõl, amely

megszelídíthetetlen, mint a sivatag vadszamarai, és vágya teljesült is: a beduin arabok a mai napig nagy õsük valódi hasonmásai. Izmael életében és halálában megvalósította a szûk látókörû, földi reményeket, amelyeket hajszolt, de neve

nincs feljegyezve azok lajstromában, akik elõre látták Krisztus eljövetelét, és meghaltak a dicsõség reményében.

Izsák viszont elõre látott sok mindent, még Krisztus eljövetelét is. Õ olyan várost keresett, amelynek szilárd alapja van, és amelynek tervezõje és építõje maga Isten.

Izmael, akárcsak Szenvedély a ’Zarándok útjában’ (írta: John Bunyan; magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál), idelent a földön akarta magának a legjobb dolgokat, de Izsák, akárcsak Türelem, a jövõben várta ezeket. Kincsei nem a sátorban vagy a földön voltak, hanem a ’még sohasem látott dolgokban’. Megkapta a szövetség nagy ígéretét, és abban nagyobb gazdagságot talált, mint amit Nebájót összes nyája nyújthatott neki. Szemére a hajnalcsillag ragyogott,

és az áldás delelõjét várta a kijelölt idõ teljességében. Az ígéret úgy hatott rá, hogy irányította gondolatainak és várakozásainak áramát.

Veled is így van ez, kedves olvasó? Megkaptad-e és magadévá tetted-e az örök élet ígéretét? Reménykedsz-e ezért soha nem látott dolgokban?

Olyan-e a szemed, hogy senki sem nézhet bele, csak azok, akik hisznek Isten hûségében? Letértél-e a látható útról, és rátértél-e a soha nem látott és örök dolgokban való hit útjára?

Semmi kétség, hogy az ígéret elfogadása és az általa ébresztett remények ígérete befolyásolta Izsák gondolkodását és vérmérsékletét, úgyhogy õ nyugodt lélek volt. Számára nem voltak háborúk és harcok. Õ belenyugodott a jelenbe, és várta a jövõt. Izsák érezte, hogy mivel ígéret szerint született, Istenen volt a sor, hogy megáldja õt, és teljesítse az ígéretet, amelyet vele kapcsolatban tett; így Ábrahámmal maradt, és távol tartotta magát a külvilágtól. Csendesen reménykedett, és türelmesen várt Isten áldására. Szemét a jövõn tartotta, az eljövendõ nagy népen, az ígéret földjén, és a még dicsõségesebb megígért utódon, akiben a föld minden népe megáldatik. Mindezeket egyedül Istentõl várta, bölcsen úgy ítélve, hogy aki az ígéretet tette, teljesíti is azt. E hit miatt nem volt kevésbé tevékeny, de nem mutatta azt a büszke önbizalmat, ami olyan szembetûnõ volt Izmaelben. A maga módján energikus volt, nyugodt bizalommal Isten iránt, és csendes alázattal mindenek fölött való akarata iránt. Az évek során kitartott a magányos életben, és fegyvertelenül dacolt a veszéllyel, ami pogány szomszédjai felõl leselkedett rá, és amivel Izmael kardjával és íjával szállt szembe. Bízott a hangban, amely ezt mondta: ’Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!’ Békés ember volt, és mégis olyan biztonságban élt, mint harcias testvére. Az ígéretben való hite megadta neki a biztonság reményét, sõt magát a biztonságot is, bár a kánaániak még mindig az országban tartózkodtak.

Így munkálkodik az ígéret jelenbeli életünkben, meghozva a lélek felemelkedését, egy olyan életet, amely fölötte áll a látható környezetnek, és a gondolkodás nyugodt, mennyei légkörét.

Izsák Istenben találja meg íját és lándzsáját. Egy lábnyomnyi föld sem volt a tulajdonában, jövevényként és idegenként élt azon a földön, amelyet Isten adott neki ígérete szerint, Izsák mégis elégedetten élt az ígéreten, és gazdagnak tekintette magát az eljövendõ örömökben. Figyelemreméltóan csendes és kiegyensúlyozott természete az örökké változatlan Isten ígéretébe vetett egyszerû hitébõl fakadt.

Az isteni ígéret keltette remény az ember egész életére hatással van: jelen van legbelsõbb gondolataiban, viselkedésében és érzéseiben. Úgy tûnhet, hogy ez

kevésbé fontos, mint az erkölcsös viselkedés, de valójában létfontosságú, nem csupán önmagában, hanem az elmére, a szívre és az életre gyakorolt hatásában. Az ember titkos reménye lelkiállapotának hitelesebb próbája Isten elõtt, mint

mindennapi cselekedetei, vagy akár nyilvános vallásossága.

Izsák így járja a maga csendes, szent útját, míg végül megöregszik és megvakul,

és szelíden az Úrhoz költözik. Bízott Istenében, aki kijelentette magát neki, és elhívta, hogy legyen a barátja, ezt mondva neki: ’Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei.’

Amilyenek az ember reményei, olyan az ember maga is. Ha reménysége Isten ígéretében van, akkor minden rendben van vele.

Kedves olvasó, mik a te reményeid? ’Nos – mondja erre valaki –, várom, hogy meghaljon egy rokonom, és akkor gazdag leszek. Jó kilátásaim vannak.’ Valaki más vállalkozásának állandó növekedésében bízik; egy harmadik sokat vár egy ígéretes üzlettõl. Azok a remények, amelyek beteljesülhetnek egy haldokló világban, merõ szemfényvesztések. Azok a remények, amelyek nem tekintenek a síron túlra, homályos ablakok, amelyen aligha lát át a lélek. Boldog az, aki hisz az ígéretben, és biztos benne, hogy az beteljesedik, amikor elérkezett az ideje, és minden mást a végtelen bölcsességre és szeretetre bíz. Az ilyen remény kiállja a próbát, legyõzi a kísértést, és már idelent örül a mennynek.

Reményeink akkor kezdõdtek, amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor nyertek megerõsítést, amikor feltámadt, akkor kezdtek beteljesülni, amikor felment a mennybe, és akkor teljesülnek be véglegesen, amikor másodszor is eljön.

Ebben a világban a zarándokok kenyerét esszük egy olyan asztalnál, amely ellenségeink jelenlétében van megterítve, de az eljövendõ világban miénk lesz a tejjel és mézzel folyó ország, a béke és öröm országa, ahol a nap és a hold sohasem nyugszik le. Addig reménykedünk, és reménységünk az ígéreten alapszik.

Pásztor Anita: Mindig Add A Legjobbat

Készítette: József Balogh

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amelylyel ti mértek (Lukács 6:38).

Abban, amit adsz nagyon fontos, hogy mindig egyenletesen tedd a legjobbat; mindig add a legjobbat. Amikor a legjobbat adod, a legjobbat fogod megkapni. Jézus azt mondta, hogy a mérték, amivel adsz, ugyanaz a mérték, amivel visszakapsz. Ha szűken adsz, szűken fogsz aratni. Ha örömteljesen és bőségesen adsz, bőségesen, örömben fogsz aratni.

A Biblia azt mondja “A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül. ” (Példabeszédek 11:25) Néhányan csak annak vannak tudatában, hogy fogadni akarnak; de először adónak kell lenned, mielőtt elfogadsz. A Biblia nem azt mondja, “Fogadj, és aztán adj...” inkább azt mondja, “Adjatok, és néktek is adatik” Ezen felül a Biblia azt mondja, Isten szereti a “jókedvű adakozókat” és nem azt mondja, “a jókedvű fogadókat” (2 Korinthus 9:7) Sokkal áldottabb adni, mint fogadni. (ApCsel 20:35)

Vegyük azt a nőt, aki nagyon drága parfümöt öntött Jézusra. Valószínűleg nem tudta, hogy évezredekkel később még mindig vonatkoztatási pont lesz. Ő a legjobbat adta. Amikor egy ember, akit Józsefnek hívtak, eladta a földjét és pénzt hozott az apostoloknak (ApCsel 4:36-37), teljes szívéből tette, nem ismerték fel azonnal az adó hatását. A minősége annak a érintésnek, amit ő az apostolok adott olyannyira nagy, hogy ők Barnabásnak nevezték őt (Vigasztalás fia).

Bármikor jön lehetőség, hogy adj Isten házában vagy tegyél valamit az Úrnak, tedd az először is a legjobb módon. Tedd meg, mintha a sikered egyedül tőled függne.

Ima

Drága Atyám, Köszönöm a kegyelmedet, amit adtál nekem, és jelentős hatást tettél az evangélium terjesztésében szerte a világon. Kihívásban vagyok a nagyszerű szereteted által, amely téged adott a legjobb üdvösségnek minden embernek; Eltökéltebb vagyok, mint valaha, hogy az életemmel szolgáljalak és a mindenből a legjobbal, amim van, Jézus nevében.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus 9:6-11

AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI - Osteen John könyvéből. ( János 7:38.)

Készítette: Élő Víz

AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI - Osteen John könyvéből. ( János 7:38.)

1. Fejezet.

Ez a könyvecske a hívők életében a Szent-Szellembe merülés áldásairól szól. A benne leírt üzenettel igyekszem mozgósítani és bátorítani a föld bármely táján, akármilyen felekezet keretében élő és a Krisztus testét alkotó testvéreket. A szükséget szenvedő világ számára, hogy hatalmas folyóként szétáradjon a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus ereje.
A Biblia így szól: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából!” –Ésaiás. 12:3.
(Károliban: S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből.) - Az üdvösséget itt, mint az örök életbe torkolló víz forrását látjuk
Az Úr Jézus azt mondja, amikor a Szent-Szellembe merülésről szól: „Aki hisz énbennem…., annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt, pedig a Szent-Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni….” -János 7:38-39.
Jól emlékezem a szabadulásomra. Borzalmas dolog elveszettnek lenni. Ennél csak halottnak lenni borzalmasabb. A világban éltem, Istentől távol, és az Ő áldása sem okozott örömet. Sokáig gyermeki tudatlanságban éltem Isten felől. Féltem a 12. születésnapomtól, azt gondoltam: „onnan kezdve leszek Isten előtt felelős!” Ahogy közeledett az a nap, úgy nőtt a gyermeki félelmem.
Persze tudtam én, hogy már attól kezdve felelős vagyok Isten előtt, amint az Igét megértem, de ezt én elhessegettem.
Serdülőkoromban ritkán mentem gyülekezetbe. A középiskolai barátomra hallgatni sem bírtam, aki rendszeresen bizonyságot tett nekem Jézus oltalmazó erejéről.
Évek multával eluralkodott rajtam a szívem békétlensége. Egy este hazafelé tartottam, egy világias helyről, és akkor Istenről kezdtem gondolkodni. Forth Worth nevű városon áthaladva egyedül voltam, és az időről, az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról gondolkodtam: „ugyan hol leszek én az örökkévalóságban?”
Amint hazaértem az öreg családi Bibliát megkerestem, és közben nem ébredt fel senki a családból. Meg is találtam, és olvasni próbáltam, de semmit sem értettem belőle. Ahogy a Biblia mondja is: „a nem szellemben járó ember nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti. Sőt megismerni sem képes, mert ezeket csak a Szellemben lehet megérteni!” /I. Kor. 2:14./
Letettem a Bibliát, és kimentem az ajtón, hogy lefeküdjek a pázsitra, és elgondolkozzam. Akkor újból vágytam a Bibliát kinyitni. Meg is tettem, és egy kis könyvjelző, szép Jézus-képén akadt meg a tekintetem, amint kopogtat egy ajtón. A kép alján ez az írás volt: „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel.3:20.). ezt megértettem ajtót kell nyissak valaki előtt. Másnap kora reggel megkerestem a barátomat, aki nekem éveken keresztül minderről bizonyságot tett. Megörült nekem, és hívott, hogy menjek vele gyülekezetbe.
Ezen a vasárnap reggelen türelmetlenül követtem őt a gyülekezetbe. Már a sarkon vártam, mikor jön a kocsiján, hogy együtt menjünk az istentiszteleti alkalomra. Mégsem emlékszem miről szólt az igehirdetés. Azért mentem, hogy Jézusnak átadjam a szívemet, és csak erre vártam. Amikor az előre hívó ének elkezdődött, csak akkor történt valami. Úgy éreztem, a sátán a padlóhoz szögezte a cipőmet! Nem volt merszem megmozdulni. Végül a barátom a vállamnál gyengéden megfogott, és odasúgta: „Veled megyek, ha akarod, hogy átadd Jézusnak a szíved.”. Hála Istennek, teljes szívből kimozdultam.
Amikor előre értem az igehirdető megkérdezte: el akarom-e fogadni az Úr Jézust? – én valahogy így válaszoltam: „én nem tudom, én valójában gonoszul éltem”. – Ő jó keményen kezet fogott velem, és azt mondta: „Nem ezt kérdeztem tőled! - hanem, hogy elfogadod-e Megváltódul Jézust?”. – Csökönyösen azt feleltem: „Nem tudom, rossz helyen vagyok.”. –Ő újra jól megrázta a kezem, és azt mondta: „Nem azt kérdeztem tőled, hanem hogy szívedbe fogadod-e Megváltódnak az Úr Jézus Krisztust?!”. - Ekkor megadtam magam, és bátran azt mondtam: „TELJESEN!”. – ennél a szónál mindent átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, Aki a halálból az életre segített! Jézus Krisztusban egy új teremtés lettem.
E naptól a dolgok megváltoztak. – majd Isten elhívott az Ige hirdetésére. És minden tudásommal ŐT szolgáltam a következő tizenkilenc éven át.
Megtudtam, hogy milyen az, amikor a kegyelem örömteli folyamai kiáradnak.
Valamikor a szárazon akartam maradni, de most a kegyelem folyamainak árjába vetettem magam. Ez megújított. Mégis valami azt súgta nekem: Isten még többet kíván tenni, adni. Ekkor még semmit sem tudtam a Szent-Szellembe merülésről.
Olyan voltam, mint a KALITKÁBA ZÁRT KISMADÁR. Próbálgattam a szárnyaimat, azok működtek, de a kalitka szűk volt, és valami azt súgta: több van, mint a kalitkában való élet”. A madár valójában érzi, hogy szabadságra teremtetett. És kész kitörni a szabadságára. Azután minduntalan a kalitka rácsába ütközik, és visszahull. Ha végül feladja is a küzdelmet, BELÜL MEGMARAD A SZABADSÁG UTÁNI VÁGYA. Ha egy nap valaki kinyitja a kalitka ajtaját, akkor égnek törve kirepül. Ilyenkor felszabadultan zengi a madár füttye: „Ez az! Mindig tudtam, hogy valami több is van, mint a kalitka!!!”
Én is a saját felekezeti kalitkámban megtettem mindent, amit csak tudtam, a lehetőségeim határáig. Bár biztos voltam a kegyelmi állapotomban, mégis a bibliai idők hívőinek örvendezéséhez képest, valahogy korlátok között éreztem magam. Szívem legmélyén éreztem, van ennél több is.
VALÓBAN VAN TÖBB. Rátaláltam, és dicsérem ezért az Úr Jézus Krisztus drága szent nevét! – Többek imádságára, Isten egy napon megnyitotta a kalitka ajtaját. És egy szabadabb térbe léptem, soha nem ismert örömmel. SZABADON, olyan szabadon tevékenykedve, mint Péter, János, Pál, az apostolok, és a tanítványok.
Mindez akkor történt, amikor a Szent-Szellemben elmerültem. Feltört bennem a Forrás, és igényeltem ezt a Folyót! Jézus azt mondja: „….annak a belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:28). Nem egy folyócska, hanem „Élő Víz folyamai!” – Csodálatos dolog megmentve a menny felé haladni, DE még csodálatosabb, ha megmentve, a menny belém költözik.
Amikor belemeríttettem a Szent-Szellembe, a Folyók ömleni kezdtek. Először csak lassan, de ahogy jobban átadtam magam NEKI, egyre bővebben ömlött.
Az első „folyó”, a nyelveken való szólás volt, azután a prófétálás következett, majd a csodák, a gyógyulások, a látomások, a Szeretet, és az Erő. Ezeket a folyókat még sohasem láttam korábban, és most a halandó testemen áramlottak át. Túl csodálatosak ahhoz, hogy eltitkolhatnám őket. Ezért veletek is meg akarom osztani azt, mert ezek MINDEN hívőre tartozó dolgok.
Már Ezékiel próféta ír ezekről a folyókról, amikor azt mondja: „Élni fog benne minden, ahová csak eljut…” (Ez. 47:9/c). elmondja, hogy átömlik a pusztaságon, egészen a tengerbe. Először bokáig, majd térdig, majd deréknyiig, és végül csak úszni lehet benne! ( Ez. 47:1-11).
A Szent-Szellem által megindult folyamok életet adnak. A pusztába folynak, ahol a felfrissítő vízre várnak a népek. Majd elérik az emberiség nagy tengerét, és olyan mélyen merülhetnek a folyamokba, amilyen mélyen csak belemennek: bokáig, térdig, derékig, vagy az úszni való mélységig.
Mikor az úszni való mélységig jutsz, a lábad már nem ér mederfeneket, ahol még magad irányíthattad a saját életed. Itt már CSAK úszni lehet az Isten erejében, mely a Szeretet hatalmas áramlata.
Ez a könyvecske, a becses Élő Vizű folyamokkal szerzett tapasztalatokról szól.
Amikor ezekről az intim élményekről szólok, a hatalmas óceánból, nem csak egy cseppel akarom dicsőíteni, és imádni az Úr Jézus Krisztust. Ezek a folyamok az Őbenne hívőkön átömlő életet jelentik a szenvedő, kínlódó, elveszett világ számára.
Egyesek, akik már hallottak engem ezekről a tapasztalatokról, kértek, hogy tegyek valami természetfeletti dolgot előttük. Azt hitték, mintha az én akaratomtól függő dolgokról volna szó, pedig nem így van. Ez az Isten Szent-Szellemének munkája, és nem az emberé! Csak azt tehetem, amire az Ő drága Szelleme indít! Nem tőlem függ az, kizárólag az Ő isteni akarata szerint folynak az Ő Folyamai!
A Szent-Szellem teljességében életre kelés ismeretét szeretném továbbadni, abban a reményben, hogy az én tapasztalataim segítsenek elindulni Jézussal a mély vízben. Mert ezt érdemes megtenni.
Mielőtt tovább olvasnál, szeretném elmondani, hogy legtöbben csak a csodálatos élményeiket írják le, mintha a hegycsúcsokról-hegycsúcsokra ugranának. Szemérmesen elhallgatják a könnyeket, a csalódások, és kétségbeesések völgyeit.
Igyekszem a hegycsúcsok mellett megírni a völgyekbe leszállást is. Volt, amikor ott sírtam. Előfordultak lehetetlen helyzetek, melyekre visszatekintve már humorosnak tűnnek. Egy pillanatra sem lehetünk könnyelműek, vagy ostobák. Mindezzel segíteni szeretnék a hasonló helyzetbe kerülőknek.
- A Déli Baptista Szövetség fölkészített a munkára, és egy jól működő, növekvő gyülekezet szolgálatába állított. El akarom mondani, hogy a Krisztus testét hogyan szentelte meg az Élő Vizek folyamainak kiáradása.
Először, egyáltalán nem folytak szabadon. Amiről nem szabad megfeledkezni.
A következő fejezetek megvilágítják azokat a tapasztalatokat, melyek elvezettek a Szent-Szellemmel való együtt munkálkodáshoz. A hatalmas folyamoknak, az életünkön való átáramlásához. Ahogyan volt, igyekszem mindent úgy leírni.

Szeretés

Készítette: Keresztény szépségportál

Az ember arra lett teremtve, hogy szeressék.
A tárgyak arra lettek kitalálva, hogy használják őket. A probléma ott van, hogy a tárgyakat elkezdtük szeretni, az embereket pedig használni...

Ismeretlen

Chico - Jöjj közel tarts jelenlétedben

Római levél 2. fejezet: A HIT törvénye (göröggel és kapcsolódó igékkel, revideált)

Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [és menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [és amiben] mást elítélsz, [vagy más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [mert magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [vagy hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]. Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról, és amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed [és miért nézegeted, és miért látod meg] pedig a szálkát [vagy a forgácsot, a szilánkot], amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon [és hogyan] mondhatod a te atyádfiának [a te testvérednek, vagy embertársadnak]: Hadd vessem ki, [hadd távolítsam el, és dobjam ki] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [vagyis hosszú, nehéz fadarab] van? Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [és dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz], hogy kivessed [és kidobjad] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te atyádfiának [a te testvérednek] szeméből!” (Mát. 7,1-5).

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

 „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled, vagy megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, [mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm. 14,4).

Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis miért ítéled el] a te atyádfiát? [a testvéredet] avagy te is miért veted meg [és nézed le, és állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet az embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = a saját személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [és megvilágítja, és fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [és földeríti; és nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait, [vagyis szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, [és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok [másoknak], néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38)

Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [a valóság, vagyis Isten Igéje] szerint van azokon, akik ilyeneket [és efféle dolgokat] cselekszenek.

Róm 2,3 Azt hiszed [és azt gondolod, és arra számítasz] talán, te ember, hogy kibújhatsz [és elkerülöd, megmenekülsz] Isten ítélete [elhatározása, döntése] alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [akik folyamatosan ilyeneket művelnek] amikor magad is ugyanazt műveled, [és teszed]?

Róm. 2,4 Avagy megveted [és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted, mert helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [magatürtőztetésének, és türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát. Nem tudván, [és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg] hogy az Istennek jósága [és irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra] indít? [és ösztönöz és próbál vezetni]*

*Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: Ezért: „… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre (vagyis: gondolkozásmódjának megváltoztatására, új felismerésre térjen, és Isten felé való visszafordulásra) jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)

 Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság (a valóság, vagyis Krisztus) megismerésére” (1Tim. 2,4)

 Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen (és visszaforduljon) útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Róm. 2,5 De te a te keménységed [konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megátalkodott, és új látásra térni nem akaró] szíved [bensőd] szerint gyűjtesz [és halmozol] magadnak haragot* a haragnak és az Isten igaz ítélete [igazságos döntése] kijelentésének [megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára.

*Harag: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.

Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [(ergon): tevékenysége, eredménye, teljesítménye] szerint*

*És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11).

Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk: Mert, ha (hús)test szerint éltek, meghaltok; de ha a (hús)test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)

A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9)

Róm. 2,7 azoknak, akik állhatatosan [és kitartóan] jót cselekedve [jótettekkel, jó munkával] törekszenek [és igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre, tisztességre] és halhatatlanságra, [romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra], örök életet ad; [vagyis természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját].

Róm 2,8  [de fizet majd] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó, perlekedő, önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz szándékosan és önfejűen] az igazságra, [vagyis nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak]. Hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart, [mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz]*

*Ők azok: „Akikben [az ilyen hitetleneknek] e világ (e világkorszak: aion) istene megvakította a hitetlenek elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának [örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása]

»Más fordítás: hogy a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,4).

De: „Mi az Istentől (valók) vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, (az) nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak (a valóságnak) Szellemét és a tévelygésnek (csalásnak, félrevezetésnek) szellemét” (1 Ján. 4,6).

Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság miatt (mert megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18).

És ennek következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában [lángoló tűzben]. Ki bosszút áll (és megérdemelt módon visszaad, és igazságot szolgáltat) azokon [és akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [a jó hírnek, örömhírnek; a győzelmi hírnek, győztes hadvezér érkezése hírének].

»Más fordítás: akik nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«. Akik [megfizetik az árát), kiteszik magukat az ellenségnek / a sátánnak], és meg fognak lakolni örök veszedelemmel [pusztulással, végveszéllyel, romlással, és halállal] az Úr ábrázatától [Úr jelenlététől], és az ő hatalmának [vitézségének, és küzdőképességének] dicsőségétől >( fényességétől, és  ragyogásától<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (létkorszaki) pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

 Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani]. Amikor [amikor csak, valahányszor] eljő [eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben.

[Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [vagyis csodálat tárgya legyen, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] vagyis mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

 És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

És ennek a „fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava: tűzlángokat szór (Az ÚR hangjára lángok törnek elő). Az Úr szava (hangja) megrengeti (megremegteti) a pusztát, megrengeti (megremegteti) az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat (Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat), lehántja (letarolja) az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső (templomában mindenki őt dicsőíti)!” (Zsolt. 29,7-9)

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)

És „Igazságban ítéli a gyöngéket (igazságosan ítél a nincstelenek ügyében), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett (és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában); megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma=Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője (csípőjének öve pedig) a hűség” (Ésa. 11,4-5)

Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:  „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = egó, én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,3-8).

Mert: „Mi nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »és hogy tudatában legyünk annak«  amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12)

                                                  

Róm 2,9 Mindenkit, [vagyis minden embert] aki gonoszat [vagyis rosszat haszontalan, hibás dolgot, bajt] művel, [és elkövet, végrehajt] utolér a kín [a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, zaklatás, üldözés, szükség]. És a gyötrelem, [és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás, szükséghelyzet] elsősorban [és először is] a zsidót, azután a pogányt [vagyis görögöt, hellént].

Róm 2,10 [ámde] dicsőség, tisztelet [megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség] és békesség vár [vagyis épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkinek, aki jót tesz, [s a jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra, [vagyis görögre].

Róm. 2,11  Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció]*

*Már Mózesen keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura – egyformán szeret minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, erős, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5 Móz. 10,17).

És folytatódik a kijelentés: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, (és nem tűri a hamisságot) sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és nem lehet megvesztegetni)” (2 Krón. 19,7)

Amikor Kornélius és háznépére is kitöltetett a Szent Szellem, akkor értette meg Péter apostol, hogy mit jelent az, hogy Isten nem „személyválogató”: „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, (és most kezdem igazán megérteni) hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10,34).

 Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [és akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [vagyis tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek [és pusztulnak] el, és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek [vagyis tévesztették el a célpontot], azok a törvény alapján [a törvény által, és a törvényen keresztül] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [vagyis a törvény alapján kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve]*

*Mert „… akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [azokat átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [és aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire). Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)

 „Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „[mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg” (Róm. 3,19).

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává. Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).

Mert már csak egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…” (Róm. 3,27).

És egyetlen parancsolat: „mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki] (Róm. 13,8).

A testté lett Igéről – az Úr Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, (akit támogatok) az én választottam, a kit szívem kedvel, (akiben gyönyörködöm) Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél (törvényt hirdet) a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3).

Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot (rendeletet, utasítást) adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34).

Róm. 2,13 Mert nem azok igazak [mert nem azok igazulnak meg] Isten előtt, [vagyis Isten szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [vagyis megigazíttatni] akik a törvényt [a rendelkezést, Isten útmutatását] betöltik [megcselekszik, és megvalósítják]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).

„hiszen a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké [Krisztushoz vezető nevelőnkké] lett, hogy hitből [a hit alapján] igazuljunk meg (Gal. 3,24).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)

„Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15)

„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az eljövendő javaknak csak) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg (de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza), ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek (rendszeresen bemutatnak), sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)

„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17).

Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, [vagyis a nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, [mert nincsen törvényük] természetes eszük [azaz emberi természetük] szerint [természetüktől vezérelve, és természetszerűleg] cselekszik [és megteszik] azt, amit a törvény követel, [vagyis a törvény dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki]. Akkor ezek a törvény nélküliek [törvény híján] önmaguknak szabnak törvényt, és [saját maguknak a törvénye].

Róm. 2,15  [Mint akik] ezzel azt bizonyítják, [azt mutatják meg, és igazolják] hogy a törvény [lényege] cselekedete [és teljesítése] be van írva [be van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén] lelkiismeretük [szellemi együttészlelésük] és egymást [kölcsönösen] vádló [helytelenítő, és kifogásoló], vagy éppen védő [mentegető, és felmentő] gondolataik [vagyis önítéletük, és szívük fontolgatásai] együtt tanúskodnak majd,

Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait [titkait, és titkos dolgait] az én evangéliumom [a jó hír, amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által.

Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed magadat [nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, és megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [kérkedsz, és büszkélkedsz].

Róm. 2,18 És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből.

Róm. 2,19 És meg vagy győződve arról is, [mert elhitetted magaddal], hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és sötétben élők] világossága, [és fénye],

Róm. 2,20 A balgatagok [tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok] tanítója, [nevelője, oktatója, fegyelmezője] a kiskorúak [gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [és megismerés, és a tudás kiformálódását] és igazság [a valóság] (külső) formáját. [vázát, látszatát, vagyis a tartalom nélküli formát].

Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz [oktatsz, és felvilágosítsz], magadat nem tanítod [oktatod]? Aki hirdeted, [és prédikálod] hogy ne lopj, [és magad] lopsz?

Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat [aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az istenszobroktól], és templomrablást [templomgyalázást] követsz el? [vagyis szentségtörő vagy]?

Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz, és büszkélkedsz] a törvény megszegésével [és megrontása által áthágásával] gyalázod [tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod, mert csúfot űzöl, és megveted] az Istent?*

*És így folytatja az Úr: „Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!

Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,8-9).

Ezért a törvény ismerőinek, akik ismerik a törvényt, de nem cselekszik, ezt mondja Isten:: „… Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd (ellenszenvesnek tartod) a fenyítést (vagyis a figyelmeztetést, a tanítást, és az útmutatást), és hátad mögé veted rendelésimet (és megtagadod, elutasítod (logoszaimat): igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, (vele cimborálsz) mellé adod magad (és együtt futsz velük), és ha paráznákat (vagyis házasságtörőket), társalkodol velük (és a házasságtörőkkel tartasz). A szádat gonoszságra tátod (szádból gonosz beszéd jön ki, becsapás, és félrevezetés,), és a nyelved csalárdságot sző (és ennek következményeként bajt, gyalázatot, csapást, és szerencsétlenséget)” (Zsolt. 50,16-19).

Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák; rosszat mondanak rá, rágalmazzák, becsmérelik] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között, úgy amint meg van írva*

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

 Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (5 Móz. 10,12)

Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre (cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek). Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

„Vegyétek azért a ti szívetekre (bensőtökbe) e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre (amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek  között (szemeid előtt legyenek mindenkor); És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, [és hasznodra válik] ha megtartod [és megteszed, és gyakorlod] a törvényt [az Igét]; de ha törvényszegő vagy, [áthágod, és megrontod az igét] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett*

*Így hangzik a prófécia, amelyet elutasított Isten népe: „És most mit tegyek itt? Szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, (és ingyen vitték el népemet), és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik (és gyalázzák nevemet szüntelen). Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én VAGYOK, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,5-6).

És amikor Isten hústestet öltött, vagyis: „… a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de (hús)testet alkottál nékem. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyvtekercsben írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Előbb azt mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek (és mutatnak be). Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy (teljesítsem), és cselekedjem a te akaratodat. (Ezzel megszünteti), és eltörli az elsőt, hogy meghagyja (helyébe állítsa) a másodikat. Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus (hús)testének megáldozása által” (Zsid. 10,5-10).

Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen [pogány, vagyis nemzetek közül való megőrzi, és] megtartja a törvény rendelkezéseit, [és igazságait, melyet Isten az Igében jelentett ki] nem tekinti-e [nem tulajdonítja-e] Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?

Róm. 2,27 Még a származása [vagyis természet] szerint körülmetéletlen [ember] is, aki [természeténél fogva] betölti [megtartja, és teljesíti] a törvényt [a rendelkezést, melyet Isten az Igében jelentett ki], el fog ítélni téged azért, mert az Írás [a törvény betűje] és a körülmetélés ellenére törvényszegő [és törvényeknek áthágója] vagy.

Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó [vagyis izraelita], aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és hústesten látható]:

Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak, vagyis izraelitának] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]*

*Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk”.

 „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”

.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=személyében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11)

 Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (teljes éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Magasztaljuk Őt a mindenség Urát

Ige: Az Úr áldottairól

„Nem fáradnak (fáradoznak) hiába, nem (veszedelemre) nemzenek (és nem szülnek) a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak (mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt). És mielőtt kiáltanának, én felelek (válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,23-24).

Isten tanácsa a gyermekek részére

Gyermekek!

Engedelmeskedjetek szüleiteknek, mert z az Isten akarata” (Ef. 6,1;)