Hogyan engedhette meg Isten,
hogy ilyesmi történjen?" (egy amerikai iskolában lelőttek egy kislányt,
aki meghalt. Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott)
"Úgy hiszem, Istent
nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki:
"Menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az
életünkből." És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen
várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmet adja, ha egyben arra szólítjuk
fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?
Tudom, nagyon sok levél ment
körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy
gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében.... terrortámadások, iskolai
lövöldözések, stb. Lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline
Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott,
hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta,
jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában... - a Bibliát, amely azt mondja: ne
ölj, ne lopj és szeresd a felebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk,
rendben.
Aztán dr. Benjamin Spock az
mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis
személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia
öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszel,
és azt mondtuk: rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy
a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor
rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar
tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az
iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy
különbség van a fegyelmezés, valamint a véres pofozás, a megalázás, megrúgás,
stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta,
hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell,
hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt
mondta, mivel a fiúk, fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak
annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek
beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk
jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk
a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük azt mondtuk,
nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében,
amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki azt mondta,
nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége
feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki eggyel tovább
lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett
még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk:
rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket.
És aztán a szórakoztató ipar
azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot,
erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan
zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra,
kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni
témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz
hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük
magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem
tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát,
hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég
hosszan és alaposan gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok
köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK."
Forrás: www.istentisztelet.hu
http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/interju-billy-graham-lanyaval.html