2013. augusztus 15.

I Péter levél 1. fejezet: A HIT célja;(göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Pét. 1,1 Péter, Jézus Krisztusnak apostola [(aposztolosz): meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik. Aki kiküldött, Jézus Krisztus követe]. A Pontusban [jelentése: tenger, hullám], Galáciában [jelentése: gallok] földje, Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya]. Ázsiában [jelentése: mocsár] és Bithiniában (jelentése: korai sietség; hatalmas zúgás; heves rohanás) elszéledt [(diaszpora): szétszóródott, szétszórtságban élő] jövevényeknek,

[Más fordítás: Isten kiválasztott népének; zarándokoknak, akik átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ]*

*Jakab így ír a diaszpórában élő hívőknek: „Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet: [örüljetek]” (Jak. 1,1).

 És Péter apostol így figyelmezteti a megváltottakat: Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (vagyis tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek) (hadat viselnek az életetek ellen)” (1Pét 2,11).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati: ebben a lényünkben, személyünkben) lakván, távol vagyunk [távol lakunk] az Úrtól.

[Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (ebben a valónkban) vándorként élünk (jövevényekként vagyunk), távol járunk az Úrtól

[Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben (személyiségünkben) otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk] (2 Kor. 5,6).

„Mert a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is [mint üdvözítőt] várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon / sóvárogva]” (Fil. 3,20).

 És Péter apostolon keresztül megerősítést nyer, az hogy kiknek szólnak a levelek: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak igazságában” (2 Pét. 1,1).

Hiszen: „Nincs zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]… mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

1 Pét. 1,2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz): előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [a Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz): Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] adassék néktek bőségesen*

*Ugyanis, Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit: „Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől eleve különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra; hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi [sok testvér] között.. Akiket pedig eleve elrendelt, [előre elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá nyilvánította] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30).

 Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).

És: „Mi pedig mindenkor [azaz minden időben, és mindig] hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket szeret [(agapaó): [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] az Úr, hogy kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében [(hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten céljaira való elkülönítés a világtól; tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó] és az igazság [(alétheia): a valóság, a hazugság ellentéte, ami nincs elrejtve, elkendőzve; Isten Igéje] hitében. [Más fordítás: Mi pedig mindig hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr, mivel titeket az Isten zsengeáldozatul [a ter­més első részeként] kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba (Isten Igéjébe) vetett hit által a megmenekülésre]” (2 Thess. 2,13)

1 Pét. 1,3 Áldott [imádni való] az Isten, azaz a mi Urunk Jézus Krisztusnak [Istene és] Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd, szerető irgalmából] újonnan szült minket élő reménységre [vagyis az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” reménységre] Jézus Krisztusnak a halálból [a halottak közül] való feltámadása által (feltámadásán keresztül)*

*És így folytatódik a kijelentés: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, vagyis az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket [és aki kife­jezte a szeretetét irántatok] és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg” (2 Thess. 2,16).

„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): és birtokoljon]” (Ján. 3,16).

„Az Ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével] (Jak. 1,18).

Azokat:Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk(Ján. 1,13).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál). És elhat (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig). és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

 Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logoszában, igéjében), mely az Evangélium(Kol. 1,5).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).

Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).

És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok” (Róm. 11,16)

1 Pét. 1,4 [Arra az el nem múló] romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan [el nem múló] örökségre, amely a mennyekben van fenntartva [és megőrizve] számunkra.

[Más fordítás: Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel, és kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25).

„Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7).

A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24).

Ezt az Evangélium jelenti ki: „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5).

„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2).

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).

És: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban; [Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (a fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]” (Kol. 1,12).

1 Pét. 1,5 Akiket Isten hatalma [(dünamisz):és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése] hit [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a megmenekülésre]. Amely készen van [(hetoimosz): elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor befejeződésekor] nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék].

»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik  jól láthatóvá«*

*Addig is: „… az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden értelmet felülhalad [(hüperekhó): az értelem fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl]. Meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban.” (Fil. 4,7).

„És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,28).

Ezért megvallhatjuk a Zsoltár szavaival, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)

1 Pét. 1,6 Amelyben örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert szükségszerű, hogy meg legyen]. Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés és provokáció] között*

*Az apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy a kísértés nem más, mint az üldözések, és az ebből eredő szenvedések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, és ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által, és) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva örülhessetek), és örvendezhessetek. (A legteljesebb mértékben) boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4: 12-14).

„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés, ajándék, öröm, nagylelkűség, bőkezűség szerzője, és) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (és tesz) tökéletesekké. (és alkalmassá), (Ő fog helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapozva).” (1Pét 5:10).

 Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény / vagy bíróság / előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [így üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek] (Mát. 5,11-12).

 Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).

 És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

1 Pét. 1,7 Hogy a ti kipróbált [(dokimion): és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló] hitetek [(pisztisz): és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal értékesebb] a veszendő, de tűz által kipróbált [(dokimadzó): megvizsgált, jóváhagyott jónak / megfelelőnek / alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál. Dicséretre [(epainosz): elismerésre], tisztességre [megbecsülésre, tiszteletre] és dicsőségre [dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak bizonyuljon] a Jézus Krisztus megjelenésekor [(apokalüpszisz): lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]*

*Mert: Az a nap [az Úr napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg]” (1Kor. 3,13).

Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (nyomorúság, szenvedés, elnyomás) kemencéjében” [olvasztókemencéjében] (Ésa. 48,10).

És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20).

Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas olvasztókemencéjéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4).

A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem: „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony; élő energia). és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál). És elhat (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig). És megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás, és szándékait)” (Zsid. 4,12).

Már a prófétán keresztül kijelenti ezt az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29).

És a testté lett Igéről: „ ... amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] ... Tűznek lángjában [lángoló tűzben]…”(2 Thess. 1,7-8).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez. [Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)]. Az állhatatosság [és a kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [vagyis megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [és biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]. A reménység pedig nem szégyenít [és nem csal] meg; [és nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [és kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,3-5).

Hát: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).

 De: „Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR” (Péld. 17,3).

És már Mózesen keresztülhangzik a prófécia a gyülekezetekről: „Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból (színaranyból); vertaranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek” (2 Móz. 25,31).

János apostol látja a feltámadott Urat, és a „vertaranyból” készült gyertyatartót: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam. És a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja. lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez (mintha kemencében tüzesedtek volna meg). Hangja olyan, mint a sok vizek zúgása. Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és az ő arca, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Írd meg tehát, amiket láttál… a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet” (Jel. 1,12-16.19-20)

1 Pét. 1,8 Akit, noha nem láttatok, [mégis] szerettek [(agapaó): Vagyis teljesen odaszántátok magatokat, Ez azt jelenti: elveszni, feloldódni a szeretetben]; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [és bíztok] benne, kibeszélhetetlen [kimondhatatlan] és (meg)dicsőült [túláradó] örömmel örvendeztek [ugráltok az örömtől és ujjongtok]*

*És így folytatódik a kijelentés:Mert hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk, forgolódunk, életmódot folytatunk], nem látásban [nem szemlélésben, mert a szemlélet még nem osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]” (2 Kor. 5,7).

Azért: „Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes (rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan, [Itt a mondat: tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad] látunk. [képes beszédben, talányokban]…” (1 Kor. 13,12) .

De már: „Szeretteim, Isten gyermekei vagyunk,(csak) még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).

Az Úr Jézus kijelentése: „Mivelhogy láttál engem, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Ján. 20,29).

A prófécia így hangzik a megváltottakról: „Hisz az Úr megváltottai (akiket az ÚR kiváltott) megtérnek (vagyis visszatérnek), és ujjongás között Sionba (Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezetbe) jönnek. És örök öröm fejükön, (boldog örömben lesz részük) vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik (és szökik, és menekül előlük,) fájdalom (szomorúság, bánat, gyász) és sóhaj, (nyögés, jajgatás)” (Ésa. 35,10)

1 Pét. 1,9 Elérvén hitetek (vég)célját, a lélek [vagyis egész lényetek,és életetek] üdvösségét [megmenekülését];

»Más fordítás: Így éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását« A régi kéziratok egy része szerint: „a hit célját, az emberek üdvösségét” (Bibliatanács megjegyzés)*

*Mert: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; (és senki sem lehet kedves Isten előtt) mert aki Isten elé járul, (és Őt keresi) hinnie kell, hogy Ő (van) és létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid. 11,6).

És: „… minekutána felszabadultatok a bűn alól, (rab)szolgáivá lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]” (Róm. 6,22).

Ezért most már: „… ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (és ne idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

1 Pét. 1,10 Amely üdvösség [megmenekülés] felől tudakozódtak és nyomozódtak [és keresték, kutatták és vizsgálták] a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek], akik az irántatok való [és nektek szánt] kegyelem felől [(kharisz): kegyelem, vagyis Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben] jövendöltek [vagyis prófétáltak]*

*Az Úr Jézus – Akiben Isten szeretete, és  szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása jelent meg az emberért, az emberen és az emberben - a tanítványaihoz így szól: „És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak (és nekik külön ezt mondta): Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta (és szerette volna) látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották” (Luk. 10,23-24)

1 Pét. 1,11 Nyomozódván [vizsgálva, és kutatva], hogy mely vagy milyen időre [(kairosz): korszakra] jelenté azt ki [(déloó): mutatta meg, és jelezte] a Krisztusnak őbennük levő [őbennük lakozó, és működő] Szelleme. Aki eleve [vagyis előre hirdette, és] bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről [a Krisztusra váró szenvedésekről] és az azok után való [és az ezeket követő] dicsőségről [megdicsőülésről]*

*Az Úr Jézus így szól azokhoz, akik nem ismerik fel a megmenekülés útját, idézve a próféciákat: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [és az lett a sarokkő; a szegletkő] az Úrtól lett [származott] ez [és az Úr munkája, mert az Úr tette azzá]. És csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, mert elragadtatik] az Istennek országa [az Istenkirálysága], és oly népnek [a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [mert összezúzza magát, és darabokra törik]; akire pedig ez [a kő] esik reá, szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44).

Dávid így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett (vagyis az lett a sarokkő)! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23).

Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték); az engedetleneknek (vagyis aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (és a próbán elvetettek, elutasítottak), (és megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (az lett szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (és botlásnak) kövévé s botránkozásnak (és botránynak) sziklájává; Akik engedetlenek (akik nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8).

Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [és a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33).

És Izráel azért nem ismerte fel, mert csak a Szent Szellem által lehet megérteni a próféciákat: „… mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság Szelleme” (Jel. 19,10).

A próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

Dániel is próféciát kap a végidőkről, de azt írja, hogy: „Én pedig hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből (Uram, mi lesz ezeknek vége)? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek (ezek az igék) a vég idejéig (a végső időkig)” (Dán. 12,8-9).

Péter apostol figyelmezetése Krisztus népe számára.„ Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,19-21).

1 Pét. 1,12 Akiknek megjelentetett, [és kinyilatkoztatást kaptak; akik előtt leleplezték] hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal [az örvendetes közlésekkel]. Amelyeket most [és mostantól] hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az Evangéliumot [vagyis amiket most az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak] nektek az egekből [vagyis a mennyből] küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok [sóvárogva] vágyakoznak betekinteni”*

*A feltámadott Úr ezt a parancsot adta apostolainak: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe], Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [vagyis e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig].  Ámen!” (Mát. 28,18-20).

De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Lukács bizonyságtétele a kapott parancsról így hangzik: És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon. És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának [vagyis hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észre térést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett] minden pogányok [minden nép; az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk]. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét [én elküldöm nektek, akit Atyám ígért]; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig maradjatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [Más fordítás: Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket] (Luk. 24,46-49).

 És ők hirdették az örömhírt: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4)

1 Pét. 1,13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait [gondolkodásotok csípőjét, készüljetek fel], mint józanok, [mint megfontoltak, józanul, végcél felé tartva, bevégzettekhez illően]* Tökéletesen [és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul] reménykedjetek** [és bízzatok] abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen, [melyet a Krisztus Jézus kinyilatkoztatása, kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek]

*Már az Úr Jézus arra buzdít, hogy: „Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva. [Más fordítás: Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson] (Luk. 12,35)

„Álljatok hát elő (szilárdan) körülövezvén, (vagyis ruhátokat övvel leszorítva, hogy harcolni / menni tudjatok. Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra) derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [s a hit páncéljába, mellvértjébe]” (Eféz. 6,14)

**Hiszen: „… az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid. 6,17-20).

1 Pét. 1,14 Mint engedelmes gyermekek [(hüpakoé): mint az engedelmesség fiai, akiknek ez a döntő jellemvonásuk] ne szabjátok magatokat [ne alkalmazkodjatok] a ti előbbi kívánságaitokhoz, [ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz, szenvedélyeitekhez] amelyek tudatlanságotok [(agnoia): tudatlanságotok, tájékozatlanságotok, és elvakultságotok idején, és] alatt voltak bennetek*

* „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége] hiábavalóságában [hiábavaló gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik]. Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Isten életétől; Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük. (Eféz. 4,17-18).

Bizony: „… elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok (nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük, valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban(1Pét 4,3).

Tehát: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23). „Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5).

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)

1 Pét. 1,15 Hanem amiképpen szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült] az, aki elhívott titeket, [vagyis a titeket meghívó Szenthez méltóan] ti is szentek [a világtól, és annak szennyétől elkülönültek] legyetek teljes életetekben [viselkedésetekben, életmódotokban, és minden forgolódásotokban]*

*Azért hívott el: „Hogy megszabadulván [kiragadva] a mi ellenségeink [gyűlölőink] kezéből, félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban [igazságosságban élve / megigazulva /] ő előtte [és színe előtt járva] a mi életünknek minden napjaiban [minden idejében] (Luk. 1,74-75).

És az apostolon keresztül folytatja az Úr: „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7).

És hogy hogyan szentelődhetünk meg, arról így szól a szent Szellem: „… Krisztus … szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével, az Ige által” (Eféz. 5,25-26).

„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).

És ezután már szentek, és szerettek vagytok, ahogyan a Rómaiaknak is írja az apostol: „Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és megszentelt]. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól (Róm. 1,7).

És miután megszenteltettek, és szentek lettetek: „Annakokáért menjetek ki [távozzatok] közülük, és szakadjatok el [és váljatok külön, és különüljetek el tőlük], azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek [ne érintsetek, tisztátalanhoz (szennyeshez) ne nyúljatok]; és én magamhoz fogadlak [befogadlak] titeket. És leszek néktek Atyátok [édesapátok], és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr. [a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó]. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak [ezeknek az ígéreteknek birtokában vagyunk], szeretteim [kedveseim], tisztítsuk meg magunkat [tartsuk távol magunktól] minden (hús)testi és szellemi tisztátalanságtól [őrizkedjünk a (hús)test és a szellem minden szennyétől; tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől melyet hús vagy szellem okoz], Isten félelmében vivén véghez [tegyük teljessé; hajtsuk végre] a mi megszentelésünket. [Isten félelmében jussatok tökéletességre a szentségben].

>Más fordítás: Kedveseim, micsoda ígéretek ezek – és éppen nekünk szólnak! Ezért hát tisztítsuk meg magunkat minden olyan dologtól, ami akár a testünket, akár a szellemünket beszennyezi. Kitartóan és teljesen szánjuk (szenteljük) oda magunkat és egész életünket Istennek, hiszen mi tiszteljük Istent!> ]” (2 Kor. 6,17-18; 7,1).

Mert ez: „… által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket [amely által a megígért igen nagy és becses áldásokkal ajándékozott meg bennünket]. Hogy azok által [az ismeret által] isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

[Más fordítás: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak. Hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban; továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek; és kimenekülünk a romlottságból, amely a bűnös vágy által uralkodik a világon]” (2 Pét. 1,4).

És így folytatódik a kijelentés: A szentség konkrét cselekedetekben nyilvánuljon meg: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

Ezért: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók [(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást ingerlők, egymásra irigykedők. [Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26).

Mert ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10).

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).

Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32).

Továbbá: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3).

És: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell /] hordozzátok. [(basztadzó): elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, teljessé tesz] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«. Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).

Ezért: „Most pedig vessétek el magatoktól [tegyétek le, hagyjátok el] ti is mindazokat. haragot [ne haragudjatok többé senkire], fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot; ne dühöngjetek]. Gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az ocsmány beszédet; az átkozódást] és gyalázatos [(aiszkhrologia) mocskos, ocsmány, trágár] beszédet [szájatokból] (Kol. 3,8).

Hanem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai [(eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített]. És szeretettek [(agapaó): Mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele]. könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet, gyengédséget], alázatosságot [szerénységet], szelídséget [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet]” (Kol. 3,12).

És mi ezért: „… kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).

Már a prófétákon keresztül így figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki Bábelből. >>jelentése: meglátogatás [ítélettel]>> (Babilóniából. fussatok el Káldeából >>fővárosa Babilon>> (a káldeusok közül) ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, (ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és), terjesszétek a föld végső határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot (jelentése: aki a más helyére lép)” (Ésa. 48,20-22)

Bizony: „Feltűrte (kinyújtotta) az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt (szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek (vonuljatok) ki, onnan, tisztátalant (tisztátalan dolgot) ne illessetek (ne érintsetek), jertek ki közülük (vonuljatok ki belőle), tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki (nem kell sietve vonulnotok), és ne futással menjetek (nem kell futva mennetek); mert előttetek megy (jár) az Úr, és követni fog Izráel Istene (mögöttetek is Izráel Istene lesz)” (Ésa. 52,10-12)

És hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok (meneküljetek) ki Babilonból, (e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az Isten elleni lázadás színhelye). És kiki mentse meg az ő lelkét (az életét). Ne vesszetek el az ő gonoszságáért (az ő bűne miatt), mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint (tetteiért)” (Jer. 51,6)

Mert: „Megfenyítem (megbüntetem) Bélt is Babilonban (Bél jelentése: úr, gazda, parancsoló, összezavaró, birodalma a föld), és kivonom (és kiveszem) szájából, amit be/elnyelt, és többé nem futnak (nem özönlenek) hozzá a nemzetek (a népek), Babilonnak kőfala is ledől (várfala is leomlik). Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét (mentse mindenki az életét) az Úr haragjának tüzétől (hogy el ne érje az ÚR haragja). És el ne olvadjon (ne lágyuljon meg) a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő (ez a hír járja), és a másik esztendőben is a hír (az a hír), hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!” (Jer. 51,44-46)

Hát: „Fussatok ki (bujdossatok el) Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből (távozzatok a káldeusok országából), és olyanok legyetek, mint a kecskebakok (mint a kosok) a nyáj előtt” (Jer. 50,8)

János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék más szózatot a mennyből (egy másik hang szól az égből), amely ezt mondja vala: Fussatok ki (menjetek ki) belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból (és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket)” (Jel. 18,4)

És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

1 Pét. 1,16 Mert meg van írva: Szentek [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönültek, odaszenteltek, és Isten céljaira elválasztottak] legyetek, mert én szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült, tökéletes, hibátlan, tiszta, bűn és tisztátalanság nélküli] vagyok*

*És ez így lett megírva: „Mert én, az Úr (JHVH=Jahve), vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és mutassátok meg, hogy szentek vagytok, mert én szent vagyok…” (3 Móz. 11,44).

Nem csak egyénenként, hanem közösségenként, vagyis gyülekezetenként is: „Szólj Izráel fiainak (egész közösségéhez) egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr (JHVH=Jahve), a ti Istenetek szent vagyok” (3 Móz. 19,2).

Hát: „Szenteljétek meg (és szenteljétek oda) azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr (JHVH=Jahve), vagyok a ti Istenetek. És legyetek (előttem), és nékem szentek, mert én, az Úr (JHVH=Jahve), szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül (és elkülönítettelek benneteket a népektől), hogy enyéim legyetek” (3 Móz. 20,7.26).

Régen az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott; [megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!

(Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7).

És az Úr Jézus azért áldozta fel az életét: „Hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönítse, szentté tegye], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az ige [rema; az élet igéje] által.

[Más fordítás: hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által].

»Még más fordítás: Hogy a bemerítésben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje«.

 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát], úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt, sem szennyfolt], vagy sömörgözés [vagy ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]. Hanem hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]” (Eféz. 5,26-27).

Az Úr Jézus szenvedése előtt így kéri az Atyát, kijelentve, hogy mi a víz, amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban (hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal)” (Ján. 17,17.19).

A megtisztulás eszközéről így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet szóltam nektek” (Ján. 15,3).

Mert az az Isten akarata, a ti szentté lételetek, (hogy megszentelődjetek) hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,

(Más fordítás: Hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével).

Nem kívánság gerjedelmével, (és szenvedélyével) mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Hogy senki túl ne lépjen és (senki túlkapásra ne vetemedjék) meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát (és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben): mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert nem tisztátalanságra, hanem (megszentelődésre), és szentségre hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is közli velünk (és aki Szent Szellemét is reátok árasztja)” (1 Thess. 4,3-8).

És ezután: „… hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak…” (Ésa. 62,12)

1 Pét. 1,17 És ha Atyának [vagyis mint atyátokat] hívjátok [segítségül] őt, aki személyválogatás [(aproszópolémptósz): elfogulatlanul, pártatlanul, és részrehajlás] nélkül ítél [(krinó): szétválaszt, megkülönböztet, kiválogat], kinek-kinek cselekedete [vagyis tevékenysége, munkássága] szerint* [szent] félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek [vándorlásotok, zsellérségetek, és (paroikia): idegenben való lakásotok / tartózkodásotok] idejét. [Más fordítás: Ezért Isten iránti tisztelettel, és istenfélelemmel éljetek, és forgolódjatok vándorlásotok ideje alatt, mint akik csak átutazóban vannak a földön]**

*Az apostol is megvallja, hogy Isten az:Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint. Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [és részlehajlás; protekció nincs nála]” (Róm. 2,6.11).

És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11)

„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személy) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)

Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9).

 Mert: „Aki pedig igazságtalanságot [igazságtalanul] cselekszik [és igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának. [mert azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, (erős), hatalmas és rettenetes (félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17)

**Pál apostol megvallása: „Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati: lényünkben, személyben) lakván, távol vagyunk [távol lakunk] az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (ebben a valónkban) vándorként élünk (és jövevényekként vagyunk), távol járva az Úrtól” [Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben (személyiségünkben) otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, hazánktól távol, idegenben élünk]” (2 Kor. 5,6).

Dávid megvallása: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként (és mint minden ősünk); a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)

 De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet (imádságomat), figyelmezzél (segély)kiáltásomra, könnyhullatásomra (könnyeim láttán) ne vesztegelj (ne légy néma); mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm” (Zsolt. 39,13).

Péter apostol is arról tesz megvallást, hogy Krisztus népe idegen ebben a világban: „Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket, mint jövevényeket és idegeneket (mint zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek, és hadat viselnek az életetek ellen).” (1Pét 2,11).

1 Pét. 1,18 Tudván, hogy nem veszendő holmin [hogy nem romlandó, és mulandó dolgokon], ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [(lütroó): vásároltattatok vissza] a ti atyáitoktól örökölt [rátok hagyományozott] hiábavaló életetekből [(mataiosz): haszontalan, istentelen, értéktelen, üres életmódotokból];

 »Más fordítás: Tudjátok, hogy régen számotokra sem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életet őseitektől örököltétek. Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből, de ez neki is sokba került. Nem pénzzel, arannyal, vagy ezüsttel fizetett értetek, ami elveszti az értékét«*

*És Pál apostol is ezt hirdeti: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20).

És így folytatódik a kijelentés: Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10).

Bizony: „[Nagy] áron vétettetek meg, [nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái (1 Kor. 7,23).

Ők az első zsengék, ők a száznegyvennégyezer, akik: „És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék (a trónus) előtt, és a négy lelkes állat (a négy élőlény) előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéikül” (Jel. 14,3-4.)

És az új, szokatlan ének így szólt: „És énekének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál (és véreddel vásároltál meg) minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” (Jel. 5,9)

1 Pét. 1,19 Hanem drága [(timiosz): értékes, és becses] véren, mint hibátlan [(amómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan] és szeplőtlen [(aszpilosz): folt nélküli, makulátlan, be nem szennyezett, mocsoktalan] bárányén, a Krisztusén*

*És így folytatja a Szent Szellem Pál apostolon keresztül:Akiben van a mi váltságunk [ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [az Ő vére árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek [félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,7).

Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson [és megszabadítson] minket  minden hamisságtól, [minden gonoszságtól; hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket; hogy megváltson minket minden törvénytelenségtől] és tisztítson önmagának kiváltképpen való [saját] népet, jó cselekedetekre igyekezőt. [Más fordítás: és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik; hogy egyedül az ő népe legyünk: olyan nép, amely mindig arra igyekszik, hogy helyesen cselekedjen; és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen]” (Tit. 2,14).

„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]…” (Róm. 3,25).

És hogy ki az, aki önmagát adta mi érettünk, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizőkké) tett, az Isten anyaszentegyházának (ekklészia): szó szerint: kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett (Csel. 20,28)

1 Pét. 1,20 Aki eleve el volt ugyan rendelve [kiválasztatott; már kiszemeltek], a világ megalapítása [(koszmosz): világegyetem, teremtett világ, a látható világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ (alapjának) levetése] előtt, megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, kijelentetett] pedig az idők végén ti érettetek [de csak az idők utolján tettek láthatóvá értetek]. »Más fordítás: Őt –Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, de csak az idők végén tette láthatóvá értetek«*

*És így folytatódik a kijelentés: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az én evangéliumom [örömüzenetem; a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva el volt hallgatva, [elrejtetett volt; amelyre ősidők (/aioni/ idők) óta csend borult; amelyről most lehullt a lepel]. Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett; kijelentetett (tudtul adatott)] a prófétai írások által [kinyilatkoztattak láthatóvá és közismertté lettek] az örök Isten parancsolata [rendelkezése] szerint. A hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván (megmagyaráztatott). [és minden nemzet, és nép előtt ismertté tettek, és kihirdettetett, hogy így a hit befogadására és engedelmességére eljussanak]” (Róm. 16,25-26).

És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27).

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12).

 „amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9).

„Amaz örök eleve-elvégezés [az örök korokban előzetesen tett elhatározása, szándéka] szerint, amelyet megcselekedett [megvalósított] a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,11).

 Ezért: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott]. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).

És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11)

1 Pét. 1,21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból [a halottak közül] és dicsőséget [(doxa): méltóságot, dicséretet, imádást] adott néki; hogy a ti hitetek reménység [örömteli várakozás, elvárás, és bizalom] is legyen Istenben [Más fordítás: hogy a ti hiteteket és reménységeteket Istenbe vethessétek]*

*Mert az Úr Jézus az: Aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25.

 És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21).

 „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20)

1 Pét. 1,22 Lelketeket [(pszükhé): életeteket] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis isten Igéje] iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte, nem tettetett, nem színlelt] atyafiúi [vagyis testvéri] szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta [(katharosz):  mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat, és feloldódni a szeretetben]*

*És így folytatódik a kijelentés: „A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz. Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,9).

 És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).

Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (jelentése: szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

 És az apostolok újra-és újra megismétlik: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt (a legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17).

És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség összefogó ereje]” (Kol. 3,12-14).

Mert: „A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet. »Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«” (1 Tim. 1,5).

„Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).

És hogy milyen az Isten szerinti szeretet, arról így beszél Isten Igéje: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

„Mindenek előtt legyetek hajlandók (és tartsatok ki) az egymás iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetben mert a szeretet sok vétket elfedez (befed, betakar)” (1Pét 4,8).

Az Úr Jézus parancsa az Övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Ján. 15,12-13).

Az apostolon keresztül így szól az Úr: A szeretet a királyi törvény: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).

Mert: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz őbenne és ti bennetek; hogy a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (a testvérét) az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való” (1 Ján. 2,5.7-10).

„Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11). Hát: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,16.21)

1 Pét. 1,23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó [(phthartosz): és veszendő, múlékony, pusztulásra ítélt] magból [nemzésből], de romolhatatlanból [(aphthartosz): és halhatatlanból], Istennek [élő és megmaradó] igéje [(logosza)] által, amely él [(dzaó): és éltet] és megmarad örökké [időtlen időkig, az örökkévalóságon át]*

*Mert:Az ő (vagyis Isten) akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk.

[Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével]” (Jak. 1,18).

Azokat:Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk(Ján. 1,13).

Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3).

„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és szellemnek, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: nézeteit, véleményét, gondolkodását, és szándékait)” (Zsid. 4,12).

Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logosza, igéje), mely az Evangélium(Kol. 1,5).

És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).

Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).

És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok” (Róm. 11,16).

Ezért: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek, (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2).

 „Mert nem hiábavaló ige ez néktek (nem üres beszéd az számotokra); hanem életet jelent nektek, és ez ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat (általa éltek hosszú ideig) azon a földön, amelyre általmentek a Jordánon (jelentése: halálfolyó), hogy birtokba vegyétek azt (5 Móz. 32,47)

1 Pét. 1,24 Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége [(doxa): hírneve, tekintélye, tisztessége, méltósága, megbecsülése, dicsérete] olyan, mint a fű [mint a mező] virága. Megszárad [elhervad] a fű, és virága elhull:

1 Pét. 1,25 De az Úr beszéde [(réma): kijelentése, élőbeszéde. Isten aktuális, frissen megelevenedett szava, Igéje] megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [(réma): az az Ige, kijelentés], amely néktek [örömüzenetként győzelmet] hirdettetett*

*Az Úr így szólt a prófétákhoz, a hústesti emberről: „Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, (elhervadt, és) elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a , (elhervadt, és) elhullt a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre (időtlen időkig) megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Az asszonytól született ember rövid életű (tele nyugtalansággal) és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, (kihajt, és) kinyílik, (majd elfonnyad), és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó (és nem marad meg)” (Jób. 14,1-2).

„Reggel virágzik és sarjad (és növekszik), és estvére (megfonnyad), és elhervad és megszárad” (Zsolt. 90,6).

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Ha végigsöpör (általmegy) rajta a szél, vége van, (nincsen többé) még a helyét sem lehet felismerni” (Zsolt. 103,15-16).

De: „Uram! Örökké megmarad a te igéd (szilárdan) akár az ég, (a mennyben) (Zsolt. 119,89)






Szívem szomjazik utánad Uram

Csodálatos vagy Uram!

 „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csudatévő?” (2 Móz. 15,11)


A templom, aki mi vagyunk!

„A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)


Imádás Dávid zsoltáraival 317. Rész

Megvallás:

Testem a SZENT SZELLEM temploma. Ezért megkövetelem a testemtől, hogy jó kémiai anyagokat szabadítson fel! A testem vegyi háztartása tökéletes. Hasnyálmirigyem megfelelő mennyiségű inzulint választ ki - amennyi az élethez és az egészséghez szükséges. (1Korinthus 6:19)


Charles Capps: Isten gyógyszere


Kenneth Copeland: Törd át a falat

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Filippi 4: 13)

Engedelmességben jársz azon az úton, amit Isten készített neked. Nagy lendülettel haladsz előre, Isten áldásai kísérik minden lépésedet. És akkor hirtelen, bumm! - falba ütközöl. Egy betegség, anyagi gond, szellemi kudarc vagy családi probléma, mindegy, milyen formában, de a fal megállít.

A kérdés csak az, mit teszel, amikor falba ütközöl? Kísértést érzel, hogy feladd, és visszafordulj? Ne tedd! Isten képessé tesz arra, hogy áttörj a falon, és tovább haladj.

Nem mondom, hogy könnyű. Igazság szerint nagyon nehéz. De túl kell jutnod a nehéz időkön, ha áttörést akarsz.

Kérdezz meg egy atlétát, ő is ezt fogja mondani! Minden győztes megtapasztalta már ezt. Látszólag a végső pontig hajtotta magát, szúr az oldala, fáj a tüdeje, begörcsölt a lába. És amikor úgy érzi, hogy nem bírja tovább, meghallja az edzője hangját: „Gyerünk! Tovább!”

Az atléták úgy nevezik ezt, hogy „falnak ütközni”. Ilyenkor a testük azt mondja: „Ennyi volt. Tovább nem megy. Nem tudok gyorsabban futni. Abbahagyom.”

A tapasztalt atléta azonban tudja, hogy a „fal” nem a vége. Csak annak a jele, hogy az áttörés küszöbén van. Ha összeszedi magát, és valahogy tovább megy, akkor újabb lökést kap. Hirtelen gyorsabban tud futni, mint addig. Olyan magas szintre jut, amit másképp nem ért volna el.

Amikor a legrosszabbul érzed magad, amikor elborít a kudarc érzése, akkor mélyedj el úgy az Igében, mint még soha. Lehet, hogy egy adott igeversen elmélkedsz napokig, vagy néha hetekig is, és próbálsz kijelentést nyerni belőle, látszólag eredmény nélkül. Aztán hirtelen megvilágosodsz, mint amikor a sötétség után kibukkan a fény. Meglátod az utat az áttöréshez. Annyit kell tenned mindössze, hogy fúrsz egy kis lyukat a problémák falán a hiteddel és Isten Igéjével.

Ne add föl, maradj a helyeden! Nem telik bele sok idő, Isten ereje előretör, és minden akadályt elpusztít, ami az útjába kerül.

Ha ez megtörténik, soha többé nem leszel ugyanaz. Egyetlen áttörés kell csak, és rettenthetetlen bajnokká válsz!

Ajánlott Ige: 1Korinthus 9: 24-27
1Kor 9:24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
1Kor 9:25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
1Kor 9:26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos;
1Kor 9:27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.





Építsd Isten szavára az életedet!

 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Máté 7,24).

Már az alapozásnál sejthetők az épülő ház méretei. Nagy épületet nem húzhatsz fel egy pirinyó és gyengécske alapra. Össze fog dőlni, akárhányszor is próbálod.
Így van ez az élettel is. Rossz alapokról indulva nem lehetsz azzá, akivé Isten szerint lehetnél. Hadd említsek meg néhányat az élet alapjául kínálkozó lehetőségek közül, melyekkel vigyáznunk kell:

-         Kultúránk elvárásai. Minek teketóriázni? – gondolják egyesek; amit mások tesznek, az nekik is jó lesz. Amit a többség elfogad, az neki is megfelel. Pedig, ami ma divatos, holnap már nem lesz az. Ha a kultúra elvárásaihoz szabod az életedet, az olyan, mintha már eleve laza alapra építkeznél. Ez nem fog működni!
-         A hagyományok. Mások időt állóbb példákhoz szabnák inkább az életüket – például ahhoz, amit a szüleiktől eltanultak. Ebben már van valami. A tradíció nem válna tradícióvá, ha nem működne. Viszont egy kialakult szokás sem tart örökké. Idővel elkopik, érthetetlenné válik és elveszíti a jelentőségét. A farizeusokat figyelmeztetve jegyezte meg Jézus (Mk 7,8), hogy még az Isten parancsolatánál is inkább ragaszkodtak a hagyományokhoz. Ezt a veszélyt mi is tartsuk szem előtt!
-         Az értelem. Isten adta képességünk ez; használjuk hát, de kellő körültekintéssel! A gondolkodásunk, ugyanis, megejthető. A Példabeszédekben olvassuk: „Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz” (16,24 – Kat.ford) . Még a legbölcsebb ember is melléfog néha – és ezen nincs mit meglepődni. Egyedül Istenben lehet tökéletesen megbízni.
-         Az érzések. Vannak emberek, akik a hangulatuknak élnek. Azt teszik, ami éppen jólesik nekik. Az érzések azonban hazudnak - mindig hazudnak. Többet hazudsz magadnak, mint bárki más neked. Ha az érzéseid uralkodnak az életedben, az egész életed a hangulati változások függvényében telik.

Mire építsük hát az életünket, ha nem megfelelő alap a kultúrához való alkalmazkodás, a hagyományok követése, a racionalitás és az érzéseinkhez való igazodás sem? Isten Szavára.

Jézus mondja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Máté 7,24).
Ha Isten Szavára, „a kősziklára” építed az életedet, nem kell amiatt aggódnod, hogy rosszul döntöttél. A ma még divatos eszmei áramlatok megváltoznak, a szokások jelentőségüket vesztik, az értelem cserbenhagyhat, és az érzések félrevezethetnek.
Isten Szava azonban örökérvényű.

Előfordulhat, hogy nem mindig érted az Ő Szavát. Lehet, hogy nem mindig tetszik. A politikai korrektség szabályaihoz sem alkalmazkodik mindig.
Mégis, ez az egyetlen biztos alap, amire az egész életedet felépítheted.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.11)


http://napiremeny.blog.hu/2012/03/18/cim-nelkul_2246

Hé, szeret az Úr

Pásztor Chris: Megérteni Pontos Alapját A Hitnek.

Készítette: József Balogh

Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: (Róma 4:14).

Hiábavaló lett a hit azáltal, hogy nem bízol a munkádban. Néhányan semmissé tették a hitüket, és Isten ígérete nincs hatással az életükre, mert nem tudják megérteni a pontos alapját a hitüknek. Például vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy azért kellene isteni egészségben élniük vagy kiváló anyagi helyzettel rendelkezniük, mert bizonyos dolgokat helyesen “tesznek”, de ez így nem igaz. Ez fogja jelenteni a bizodalmat a munkádban; és a Biblia azt mondja, “Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk…” (Titus 3:5).

A pontos alapja a hitnek az, amiért Krisztus eljött, hogy megtegye. Ez az, ami az alapját kellene, hogy képezze a hitednek és a megvallásodnak. A 2 Korintus 4:13 azt mondja “Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.” Szóval, ezt kezd el a hiteddel; mit hiszel? Ki kell, hogy fejezd a hited alapját.

Az oka, hogy azt mondod, “Megtagadom, hogy beteg legyek”; “megtagadom, hogy szegény legyek”; “Megtagadom, hogy elbukjak”, nem azért van, mert szeretnéd, hogy ezek a dolgok meglegyenek, inkább arra összpontosítasz, amit Ő már elvégzett neked. Ő már megadta neked az egészséget, a bővölködést, a győzelmet és a jó életet, és nem akarja, hogy feladd ezeket. Így, légy annak a tudatában, hogy ki és mi által vagy, mert ő épít fel téged. Jelentsd ki ezeket a gyönyörű valóságokat önmagadról, mert Ő azt mondja, hogy ki kell jelentened, hogy ki vagy te “… mert Ő mondotta: … Úgy hogy bízvást mondjuk …” (Zsidó 13:5-6).

Ezek azok a felépítő alapelvek, melyeket Ő már igazából beteljesített az életedben.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy az uralom gyönyörű életét adtad nekem, erőt és győzelmet az Igén keresztül. Sikert és bővölködést tapasztalok minden ügyemben a mai napon, mert én Krisztusban vagyok. Az életem a kiválóság megnyilvánulása, az erények és az istenség tökéletessége, Jézus nevében. Ámen.


TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korintus 4:13; Márk 11:23

Walter Martin Borngraeber: VILÁGOSSÁG ÉS KÖTELEK c. igei elmélkedéséből

Készítette: Tünde Guti: 

"Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!" Zsoltárok 118:27.

Az ószövetségi égőáldozati oltárra a nyáj legszebbje, a hibátlan, szeplőtelen áldozata volt csak méltó. III. Mózes 1. De nem az állatnak a természetes fejlődés útján elért tökéletessége volt a "kedves jóillat" Isten számára, hanem a tűz ítélete által átlényegült, elváltozott állat a "füst". Érted, hogy Isten mit akar tőled?
Jézus így imádkozott: "Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!" János 12:28. Csak a kereszthalála előtt beszélt Jézus a megdicsőülésről, amikor az utolsó órája már közel volt. És miben állt az Ő "felemeltetése"? Nem abban, hogy az Isten trónjához felemeltetett, hanem hogy a keresztre, a római bitófára emeltetett. János 12:12-13. Ha Ő a tömegnek átengedte volna magát, az királynak emelte volna fel, és nagy sikere lett volna.

"De Ő nem bízta magát reájuk." János 2:24. Vállalta a keresztre emeltetést, és élete gyümölcsöt termett...
És ezt a példát nem csupán magára vonatkoztatja, hanem kiváltképpen az Övéire. Az érett szőlőfürtök kipréseltetnek, a megérett magok megőröltetnek. Az utolsó vacsorán ezekkel hasonlítja össze élete értelmét a mi Megváltónk!
Ezek szerint nem valami elvont, szellemi teljesítményt vár el tőlünk a mi Istenünk...

"Értékeinket" összetöri, melyekkel neki, vagy egymásnak szolgálhatnánk, esetleg éppen az Ő dicsőségét célzó szándékkal. De ez az "összetörés" Őnála az átváltoztatás, átlényegülés művelete, melyek folytán életünket Ő gyümölcstermésre termékenyíti meg. Tehát nem sikerek, hanem "sok gyümölcs". János 12:24. Ehhez azonban az életet, sőt a testet is be kell mutassuk Istennek tetsző, szent, élő áldozatul! Róma 12:1.

Mennyire ellene van természetünknek: nem érvényesülni... Szívesen volnánk készen szellemi értéket létrehozni, ahelyett, hogy saját magunk lennénk az áldozat.

Az Isten dicsőítése és a "sok gyümölcs" a kereszthez vezető úthoz van kötve. Nincs más módja, minthogy főrendű énünket készségesen halálba adjuk, minden érvényesülni akarásával és minden önszereplési, önteljesedési vágyával együtt. Hiszen, hogy nekünk életünk és világosságunk van Istentől, csak Jézus Krisztus feláldoztatásának a gyümölcse!

S éppen a legjobb gyermekeitől várja el Isten mindig újból ezt a fájdalomteljes "önfeláldozást", valamilyen formában. Éppen az ő útjukba állítja bele a keresztet!... Nem azért teszi bele útjukba, hogy azt megkerüljék, vagy éppen félretolják, hanem, hogy arra felkötöztessenek. Ha elfogadjuk az Ő világosságát, akkor szükségünk van a kötelekre, melyek minket Isten akaratához és szándékaihoz kötöznek!

Ez az az oltár, melyen életünk az elhalás által gyümölcsöt hozhat, sok gyümölcsöt (János 12:24. 15:8.), maradandó gyümölcsöt (János 15:16.)


Walter Martin Borngraeber: VILÁGOSSÁG ÉS KÖTELEK c. igei elmélkedéséből

Akarom! De mit is?

 „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)

Kereszténységünk értelmezésében az egyik legnagyobb jelentősége annak van, amikor megértjük, hogy mi a szerepe az akaratnak a megszentelődés folyamatában. A gond az, hogy ha nem értjük, hogyan kell helyesen használni akaratunkat, mert akkor valószínűleg nem is alkalmazzuk megfelelő módon. A veszély ebben van. Életbevágó tehát tudni, hogy emberi erőfeszítéseinket mire kell irányítanunk, és mi az, amire nem érdemes fecsérelni az energiánkat.

Ha minden erőfeszítésünket és akaraterőnket arra összpontosítjuk, ami számunkra lehetetlen, akkor kudarcot vallunk, így az ördög hamar elkedvetlenít minket. Elveszítjük bizalmunkat, amire akkor tettünk szert, amikor először elfogadtuk Krisztust, így meglazul, vagy akár meg is szakad az Istennel való kapcsolatunk, amire pedig szükségünk van, mert győzni csak az Úrral együtt tudunk. Ha elhatározom, hogy helyesen akarok cselekedni, szeretném megtartani Isten parancsolatait és engedelmeskedni neki, jó döntést hoztam. Viszont, ha megpróbálok magam harcolni a bűn és a gonosz ellen, soha nem érek el sikert, mert a bűn problémája belül van. Még a legerősebb emberek is csak a külső dolgokat tudják irányítani. A belső dolgok irányításához Isten erejére van szükség.

Létfontosságú kérdés, hogy az akaraterőnk és a választás lehetősége hogyan működik keresztény életünkben. Pál apostol ezt mondja: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (Róma 7:15). Itt olyan megtért keresztények bukásáról beszél Pál apostol, akik nem tanultak még meg Isten erejében hinni, hanem minden erejükkel saját magukban bíznak. Akaratukat rosszul használják fel. „arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs” (Róma 7:18 MBT).

Aki arra összpontosít, hogy a jót tegye, nem tudja, hogyan vigye véghez. Az akaratunknak máshol van tehát szerepe, nem a jótettek végrehajtásában, kivitelezésében. „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:12-13 MBT). Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést keresztény életünk során. De nem Isten munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, ha a hitkapcsolat kereséséről van szó! Van különbség?

Nem Isten az, aki a hit harcában munkálja az akarást és a cselekvést, de Isten az, aki a bűn elleni harcban ugyanakkor megteszi ezt. Nagy különbség van a hit harca – amire a Biblia is felszólít minket – és a bűn elleni harc között. Ha saját erőnkből próbálunk harcolni a bűn és a gonosz ellen, akkor minden alkalommal elveszítjük a csatát. Ezekről Isten azt mondta, hogy nem tudjuk megtenni, nem a mi dolgunk. Ezt a csatát hagyjuk meg neki. A gonosz felett egyedül Ő győzhet!
A bűn és gonosz ellen tehát nem nekünk kell harcolnunk. A mi részünk, hogy kapcsolatot ápoljunk Jézussal. Sokszor éppen ezt hanyagoljuk el.

Erőfeszítéseinket arra kell irányítani, hogy Jézushoz jöjjünk, és mellette maradjunk, akkor Ő be fogja váltani ígéreteit és véghezviszi bennünk az akarást és a cselekvést az Ő jó kedvéből. Ha a hit harcát harcoljuk teljes erőnkkel, akkor győzünk. Mi a hit harca? Az Istennel való élő kapcsolat élete, az arra való igyekezet, hogy nap mint nap el tudjuk különíteni napunk egy részét, amit az Úr Jézus megismerésével tölthetünk. Ha ezekre irányítjuk minden energiánkat és erőnket, Jézus harcolhat értünk a bűn és a gonosz ellen. Isten sohasem ígérte, hogy helyettünk keresi majd magát. Soha nem ígérte, hogy kutatja helyettünk a Bibliát, imádkozik és bizonyságot tesz helyettünk. De azt megígérte, hogy harcol Sátánnal értünk és helyettünk (Róma 8:37).

A mai ige is erre világít rá: nem úgy jöhetek Jézushoz, ha előbb legyőzöm magamban a rosszat, hanem miután Jézushoz jöttem és átadtam életem irányítását neki, így szabadulok meg a gonosztól, mert Ő győz bennem!

(Morris L. Venden, A működő hit c. könyvének nyomán, pp.188-195.)


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/akarom-de-mit-is.html

A múltról

Készítette: Ez az a nap!




Ne emlegesd a múltban elkövetett hibákat!


Az igazságról

Készítette: Keresztény szépségportál

Az igazság akkor is igazság, ha csak egyetlen ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem.

Morus Tamás - vértanú

www.keresztenyszepsegportal.hu


Megváltóként jöttél hozzánk el Uram...

2013. augusztus 14.

Ige: Az új templom

 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16)

Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

 Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28)

 „Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,17)

*Dávid így prófétál erről:  „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)

De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges (Isten jelenléte). Íme, ez a templom törvénye” (Ezék. 43,10-12)

A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18)



Te vagy a szívem Királya Istenem.