Az Úr jelenlétéről

 „Az Úr jelenléte szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek” (Csel. 3,20)

John MacArthur: Az univerzumról

Isten nélkül az univerzumnak nincs életképes magyarázata. Ilyen sok bámulatos és bonyolult csoda nem jöhetett volna létre Tervező nélkül. Mindenre csak egyetlen lehetséges magyarázat van: a bölcs és mindenható Isten teremtő ereje.

Ő teremtette és tartja fenn az univerzumot, és ő ad értelmet neki. Nélküle semminek sincs értelme. Nélküle csak az a nézet marad nekünk, hogy minden a semmiből bukkan elő, ok nélkül. Nélküle érvénybe lép az evolucionisták értelmetlen képlete: semmi szorozva senkivel egyenlő mindennel.

Tanuld a Szentírást úgy, hogy másoknak magyarázod

 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Volt valaha olyan mély beszélgetésed egy barátoddal, amikor el kellett ismételned amit mondott, hogy megtudja, vajon figyeltél-e? Ez nem a legjobb módszer a barátaiddal való társalgáshoz, de egy nagyszerű módja az Istennel való beszélgetésnek.

Úgy nevezem ezt, hogy a Biblia tanulmányozás magyarázó módszere. Valójában egészen egyszerű. Fogod a Biblia verset, amit olvasol vagy tanulmányozol, gondolkozol rajta egy kicsit, aztán elmondod a saját szavaiddal.

Végtére is akarnod kell, hogy képes legyél egy verset vagy szakaszt a Bibliából elmagyarázni a saját szavaiddal. Nem elég ismerni a Bibliát, szükségünk van rá, hogy meg is értsük. (Azután pedig meg kell tennünk, amit a Biblia mond!)

Ha egyszer már elolvastad a verset, és kifejezted a saját szavaiddal, írd le a parafrázisodat. Aztán vizsgáld meg a szívedet, keresd meg, hogyan vonatkozik ez a vers rád. Ne felejtsd el, addig nem tanulmányoztad Isten Igéjét, amíg nem írtad le, és nem alkalmaztad az életedre.

Aztán imádkozd Isten Szavát vissza neki. Kötelezd el magad, hogy alkalmazod, amit tanított Isten a Biblián keresztül.

A Biblia azt mondja a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Amikor tanulod Isten Igéjét – sőt egy lépéssel még tovább menve memorizálod – az Ige meg fog védeni a kísértésben.

Jézus ezt tette a Máté 4-ben, amikor az ördög kísértette. Mindegyik kísértéssel szembeszállt az Ószövetségi Szentírásból, Mózes V. könyvéből vett igékkel. Ez ideális védelmet nyújtott a Sátán kísértéseivel szemben.

Isten szava bennünket is ugyanígy megvéd. Ez óriási ösztönzés az Ő Igéjének a megtanulására.

 (Daily Hope by Rick Warren – 2012.02.28)

 http://napiremeny.blog.hu/2012/03/06/tanuld_a_szentirast_ugy_hogy_masoknak_magyarazod

ISTEN REMEKMŰVE

14 "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült
város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy
a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" Mt 5,14-16.

                         ISTEN REMEKMŰVE

Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
(Ef 2,10)

Néhány évvel ezelőtt felkerestem egy képzőművészeti múzeumot, amely
különleges kiállítást szervezett a francia impresszionista festők munkáiból. Közelről nézve a képek az egyes ecsetvonások kék, piros és sárga színeinek egymásra mázolt kavalkádját alkották, és semmi figyelemreméltót nem mutattak. Amikor azonban hátraléptem néhány lépést, szemem befogta a kertek, parkok, tengerpartok és városok gazdag színekkel ábrázolt, jól kivehető, élénk fényű képeit.

Bizonyos értelemben életünk is hasonló ezekhez a festményekhez.
Közelről szemlélve, az élet eseményei a nehéz időszakok és sikeres pillanatok kusza képét alkotják. De amikor "néhány lépés távolságból" tekintünk rájuk, a távlat is elénk tárul, és a nehéz időszakok fontos tanulságait felismerve, a boldog idők még különlegesebbek lesznek.

Ez az élmény segített, hogy új megvilágításban értsem a Róm 8,28-at: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Isten iránti és mások felé érzett szeretetünk tökéletesedik, ha hagyjuk, hogy ő vezessen útjainkon. Fokozatosan feltárulnak előttünk azoknak a műalkotásoknak csodálatos képei, melyek mindegyikét a legnagyobb Művész keze festette.

Imádság: Istenünk, mi is a te alkotásaid vagyunk. Segíts, hogy szereteteddel beragyogjuk mások életét. Ámen.

Hogyan mutathatom meg Isten szeretetének szépségét?
Roy Bortolotto (Saskatchewan, Kanada)

www.csendespercek.hu

Guti Tünde: KIÁLTÁS AZ EGYHÁZÉRT

   Sátán azért jött, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Ő a hazugság atyja és a sötétség fejedelme, a nagy szétdobáló. Nyomában káosz és halál jár.

   Jézus a juhok nagy pásztora, az élet Fejedelme, aki egyedüli ajtó az Atyához. Ő maga az Igazság és az Élet. Jelenlétében minden világosságra derül, helyreállnak a tönkre tett emberi kapcsolatok. Isten a rend Istene, aki szent és örökkévaló.

   Az Ő szeretetében megvalósul az a tökéletes egység, amiért az Úr Jézus így imádkozott főpapi imájában:

   „…hogy egyek legyenek, mint Te énbennem, és én Tebenned, Atyám, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” János 17:21.

   Isten népe között vannak teológiai szintű egyet nem értések, mivel „itt, most tükör által homályosan látunk”, és nagy károkat okozhatunk azzal, ha nyíltan egymásnak támadunk, rossz bizonyságot szerezve ezzel a világ előtt. Lehet véleményeket ütköztetni privát levelezésben vagy személyesen, de a nyilvános oldalak ne a keresztyének szócsatáitól legyenek hangosak, hanem Jézus nevétől és a Vele átélt nagyszerű bizonyságoktól!

   Az Eklézsia megrázattatik. Azokat az időket éljük, amikor az Úr meg akarja tisztítani Egyházát minden rejtett bűntől és büszkeségtől, langyosságtól, szeretetlenségtől és szellemi elhajlástól. Isten tiszta és megszentelt menyasszonyt akar látni Fia mellett.

   Amikor úgy érezzük, mintha már minden a feje tetejére állt volna, ne fáradjunk el a kiáltásban!

Engedjünk az Igének és a Szent Szellemnek, hogy kohóban olvasztott aranyként, minden szennytől és salaktól megtisztítva állhassunk a Bárány Jézus elé, amikor megérkezik!

Jézus imádsága az Atyához:

„Szenteld meg őket a Te igazságoddal! A Te Igéd Igazság!” János 17:17.

2013. július 8.                                     

 Guti Tünde

Ronto Kitty-dicséretek

C. H. Spurgeon: Minden helyzetben

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17).

   Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat 
tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád 
kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a 
vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog 
segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal
meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt 
bátran vallom is.

   Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. 
Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok 
reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent. 

   Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. 
Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és 
szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és 
minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen
biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az 
örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: 
„az ÚR megsegít engem". 

Legyen ez az én énekem ezen a mai napon. 
Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen 
jólesik nekem ez a táplálék!


C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

REINHARD BONNKE: Az üdvösségről

A keresztények állítása az üdvösségükről nem egy vélemény, vagy csupán egy vallásos reménykedés. Lényege a bizonyosság. Mint a vándormadarakat az ösztönük, olyan tévedhetetlenül röpíti őket Isten irányába. Ezt a bizonyosságot az Újszövetségből nyerik. Az üdvösség a radarjuk az élet ködében. Mint akik „látják a láthatatlant”, és biztonságban megérkeznek végcéljukhoz. 

Oswald Chambers: KIKERÜLHETETLEN FELÜLVIZSGÁLAT

"Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).

Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve.

 Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd.

Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most".

Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást.

"Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene".

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

HELYES ÉS HELYTELEN GONDOLKODÁS

Készítette: Élő Víz

Kenneth Hagin: Helyes és helytelen gondolkodás
(Right and Wrong Thinking) c. kiskönyvének 1. fejezete

Amit hiszünk, az a gondolkodásunk eredménye. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül fogunk hinni.
Ha hitünk helytelen, akkor a megvallásunk is hibás lesz. Más szóval, ha a hitünk helytelen, akkor helytelen lesz az is, amit mondunk. Az egész a gondolkodásunkon múlik!

De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol (üdvözülsz). Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
– Róma 10:8-10

De Isten Igéje azért adatott nekünk, hogy kiegyenesítse gondolkodásunkat!
Jézus ezt mondta a Márk 11:23-ban: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek (problémának): Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott.”
Többnyire elég sokat beszélünk arról, amit hiszünk, azonban nem túl sok szó esik arról, amit mondunk. Természetesen nem leszünk képesek helyes megvallást tenni mindaddig, amíg gondolkodásunk hibás. Gondolkodásunknak összhangban kell lennie Isten Igéjével, mivel nem tudunk hinni azon a tényleges ismereten túl, amellyel rendelkezünk Isten Igéjéből.
Azok, akik a múltban metafizikus, elme-technika vallásokkal foglalkoztak, gyakran összetévesztik ezt a helyes és helytelen gondolkodásról szóló tanítást azokkal a vallásos tanokkal, mert még mindig azt gondolják, hogy az ember csupán értelmi és fizikai lény. De az ember jóval több ennél: elsődlegesen szellemi lény!
A metafizika [érzékfölötti dolgok] szószólói olyan sokat tanítottak az elméről, hogy a Teljes Evangéliumi hívők szinte félnek egy szót is ejteni róla – a Bibliának mégis sok mondanivalója van az elméről.
Például, a Bibliában ez áll: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, és ne a saját MEGÉRTÉSEDRE (elmédre) támaszkodj” (Péld. 3:5; KJV). A Biblia ezt mondja: „Lerontván KÉPZELŐDÉSEKET (érveléseket) és minden magas dolgot, amely felmagasztalja magát Isten ismeretével szemben, és foglyul ejtve minden GONDOLATOT (gondolkodást) Krisztusnak való engedelmességre” (2 Kor. 10:5; KJV). A Biblia ezt is mondja: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm. 12:2). [KJV = King James Version - megújított angol fordítás.]
Az elménket Isten Igéjének tanulmányozása által újítjuk meg. A Biblia arra tanít minket, hogy legyen bennünk „Krisztus értelme” (1 Kor. 2:16). Krisztus elméje egyetlen módon lehet a miénk: ha az Ő Igéjét tanuljuk, elhisszük azt a szívünkben és az alapján cselekszünk.
Isten Szava azt is tanítja nekünk, hogy azon gondolkodjunk, ami csak igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, erénnyel teli vagy dicséretre méltó (Fil. 4:8). Isten Igéjének tehát sok mondanivalója van az elméről!
Mindamellett fel kell ismernünk, hogy a gondolatok két különböző forrásból érkezhetnek az elménkbe. Más szóval, az elménkbe érkező gondolatok nem mindig az elménkből erednek. Az ördög sok gondolatot helyez az elménkbe rajtunk kívülről. Ez az egyik forrás. És természetesen Istentől is jönnek gondolatok belőlünk. Ezek a szellemünkön keresztül érkeznek az elménkbe.
Ahogy szoros kapcsolatban maradsz az Úrral imádságon, elmélkedésen és az Ő Igéjének tanulmányozásán keresztül, megtanulsz majd különbséget tenni a gondolataid forrásai között. A gonosz gondolatok természetesen az ördögtől származnak. Másfelől, Isten szeretet és a szeretet nem gondol gonoszt, nem hallja meg a gonoszt és nem látja meg a gonoszt. Az ilyen gondolatok Istentől vannak.
Észrevettem, hogy sok embert megzavarnak az elmére utaló Igerészek. Viszont sokan úgy gondolják, hogy hisznek a hitre vonatkozó Igékben. (És hisznek is az elméjükben, de nem a szívükben).
A gondolkodásra utaló igékből sok keresztény mindössze a téma negatív oldalát érti meg (mert egyaránt van pozitív és negatív oldal, és a pozitív oldal a fontosabb).
Például, ha „megvallásról” beszélünk, az emberek többsége a bűn, gyengeség és kudarc megvallására gondol. A Biblia ezt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 Ján. 1:9). Isten Igéje azonban sokkal többet beszél a megvallás pozitív oldaláról, mint a negatív oldalról. Ha az emberek ezt meg tudnák érteni, hatalmas különbséget jelentene az életükben és a gondolkodásukban. De a megvallásnak csak az egyik oldaláról – a negatív oldalról – hallottak prédikációkat. Ezért csak a negatív oldalt gyakorolták: A „ne tedd” oldalt.
Pál viszont ezt mondja a Róma 10:9-ben: „... ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról...” Ez nem bűnmegvallásra vonatkozik, és nem is a gyengeség megvallása. Ehelyett, ez megvallása annak, hogy Jézus Krisztus az ÚR. Ez a rész így folytatódik: „...és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol (üdvözülsz). Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”
Ez nem egy negatív megvallás; ez egy pozitív megvallás! Tény, hogy a kereszténységet „a Nagy Megvallásnak” nevezik. A Zsidó 3:1 azt mondja, hogy figyelmezzünk a „vallásunk” (néhány Biblia széljegyzete szerint „megvallás”) Apostolára és Főpapjára.
Ezen a ponton segítségünkre lesz, ha meghatározzuk a „megvallás” szót. Először is, ez megerősítése valaminek, amit hiszünk. Másodszor, bizonyságtétel valamiről, amit tudunk. Harmadszor, tanúskodás egy igazság mellett, amit megismertünk.
Szükséges azt tennünk, amire a Zsidó 4:14 figyelmeztet: „ragaszkodjunk vallásunkhoz (megvallásunkhoz).” Az is fontos, hogy folyamatosan megvalljuk sátán uralma alóli megváltásunkat és azt a tényt, hogy többé nem ural bennünket bűntudattal, félelemmel vagy betegséggel. „Ragaszkodnunk” kell megvallásunkhoz, mivel a mi megvallásunk sátán veresége. Jézus közel kétezer éve legyőzte az ördögöt. De amit Jézus legálisan megtett értünk, annak alapvető, élő valósággá kell válnia az életünkben. A megváltás gyakorlati oldala az élethez szükséges oldal. Soha nem fogjuk teljesen megérteni Isten Igéjét, amíg nem látjuk tisztán megváltásunk két oldalát – a törvényes illetve legális oldalt és a megtapasztalás oldalát.
Egy példa a megváltás törvényes oldalára: Gyakran így imádkozunk: „Isten, váltsd meg ezt az embert!”, vagy „Isten, gyógyítsd meg azt az asszonyt!”. Isten elméjében azonban, Ő már meggyógyította és megváltotta ezeket az embereket. Más szóval, Isten Krisztusban kiengesztelte Magát a világgal. Jézusnak nem kell újra meghalnia ahhoz, hogy bárkit is megváltson. Egyszer már meghalt, vagy nem? Többé nem kell kiontania a vérét. Legálisan, Isten már megtett mindent, amire szüksége volt a megváltásunk biztosításához!
Ha valaki csak a megváltás legális oldalával foglalkozik és kizárólag azt prédikálja, az emberek valójában semmit nem fognak megtapasztalni az életükben. És ez a nagy problémája sok gyülekezetnek. Amit hirdetnek, az legálisan igaz, de a hívők hideggé, halottá és formálissá váltak, mivel a megváltásnak csak az egyik oldalát prédikálták nekik – a legális oldalt – és így a megváltás nem vált élő valósággá az életükben.
Másrészt, ha csak a megváltás életteljes részét prédikálják – a tapasztalati oldalt –, annak féktelen tűz, fanatizmus és szélsőségesség lesz az eredménye. Ha egy szolgáló a megváltásnak csak a tapasztalati részét hirdeti, néhány ember olyan megtapasztalásokat fog keresni, melyek távol esnek Isten Igéjétől. (A kettő között egyensúlyt kell felállítani, hogy élvezhessük mindazt, amit Isten a megváltásban legálisan biztosított.)
Amit az Úr legálisan megszerzett, kivívott és biztosított számunkra, gyakorlatilag akkor lesz a miénk, amikor elhisszük Isten Igéjét a szívünkben és megvalljuk a szánkkal, hogy ez igaz és ez a miénk.
Például, Pálnak a római keresztényekhez írt levelében láthatjuk a megváltásnak ezt a legális és gyakorlati részét. A Róma 10:8-ban ezt mondta Pál: „…a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk”. Ilyen kifejezést nem láthatunk az Ószövetségben, mert az akkori idők embereinek nem állt rendelkezésére a megváltás megtapasztalása, mint ahogy nekünk. Még csak nem is értették igazán, amit az eljövendő Messiásról prófétáltak! És a négy evangéliumban sem látjuk a megváltás körvonalait, mivel a megváltás, amit Jézus hozott, tulajdonképpen nem állt az emberek rendelkezésére addig, amíg Ő a földön volt. Jézus akkor is megbocsátott bűnöket, de a megváltásban többet kaptunk a bűnbocsánatnál – „új teremtményekké” lettünk!
A megváltás csak azután vált elérhetővé a számunkra, miután Jézust megfeszítették, feltámadt a halálból, és az Atya jobbjára ült. Más szóval, az Újszövetség nem volt hatályban addig, amíg az Újszövetség (vagy Új Testamentum) Főpapsága életbe nem lépett. Jézus az Új Testamentum főpapja!
Néhány ember ezt nehezen érti meg, mert azt gondolják, hogy a megváltás érvényben volt, mialatt Jézus itt járt a földön. De a megváltás akkor még nem lépett életbe. Néhány ember bűnei megbocsátást nyertek a földön – az Újszövetség alatt azonban sokkal több a miénk, mint csupán a bűnbocsánat. Számunkra megadatott az Újjászületés, és új teremtményekké váltunk Krisztus Jézusban.
Ha valaki bűnt követ el azután, hogy újjászületett, nem kell újra és újra újjászületnie. Az ember csak egyszer születhet újjá – de hála Istennek, sok-sok alkalommal kaphat bűnbocsánatot. Az ígéret a vétkező hívő számára a következő: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól...” (1 Ján. 1:9).
Amint láttuk, a Róma 10:9-10 ezt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra...” Amikor a bűnösök hallják Isten Igéjének hirdetését, az kiegyenesíti gondolkodásukat. Az Ige megmutatja nekik, hogy elveszettek, bűnösök, nem tudják megmenteni magukat és nem tudják igazzá tenni vagy megváltani önmagukat.
A bűnösnek egyszerűen csak azt kell mondania Istennek: „Drága Istenem, bűnös vagyok. Nem tudom megváltani magam. Tudom a Te Igéd alapján, hogy nem tehetem igazzá magam, de hálát adok Neked, mert Te szeretsz engem és elküldted az Úr Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem. És az Ő igazságán keresztül a megváltás rendelkezésemre áll. Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért az Írások szerint. Hiszem, hogy feltámadt a halálból, és Ő az én megigazulásom. Most vallást teszek Jézusról és elfogadom Őt, mint Megváltómat.”
Ez jelenti azt, hogy Isten Igéjével összhangban gondolkodunk és hiszünk abban, amit a Biblia mond. Ennek megvallása megteremti az üdvösség valóságát az emberi szellemben.
Nem mindegy, hogy a bűnöst hogyan vezetik üdvösségre. Például, ha a bűnös gondolkodása először is ki van egyenesítve, valamint hite és megvallása is helyes, akkor sokkal könnyebb lesz a számára, hogy ne ingadozzon keresztény élete során. Másfelől, ha nem kapott megfelelő utasításokat, akkor az ördög ki fogja használni azt, amit nem tud. Legyőzött lesz, kifosztva abból, amit Isten már megtett érte. Mivel ha nem ismeri Isten Igéjét és nem tudja, hogyan ragaszkodjon hitének megvallásához, az ördög álcázni fogja a helyzetet és azt próbálja éreztetni vele, hogy meg sincs váltva. És amikor az új megtért apró hibákat követ el, az ördög megpróbálja ezt mondani neki: „Nos, véged van, úgyhogy akár fel is adhatod és abbahagyhatod!”
Ugyanez a helyzet, amikor a gyógyulásra kerül sor. Emlékezz, a megvallás sátán veresége. A Zsidó 4:14 ezt mondja: „Lévén annakokáért nagy Főpapunk, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz” (vagyis mondjuk mindig ugyanazt). Mit jelent ez? Nagy Főpapunk van, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia. Ő ott képvisel minket az Atyánál. Jézus ezt mondja: „Én meghaltam értük. Elvittem a bűneiket. Megváltottam őket. Bűnné váltam az ő bűneikért, hogy ők Isten igazsága lehessenek Bennem. Elvittem a betegségeiket és elhordoztam a fájdalmaikat. Megszabadítottam őket a sötétség hatalmából. Újjáteremtettem őket, új teremtménnyé tettem őket.” Ezt mondja Jézus az Ő Igéjében. Ennek a versnek a görög fordítása így hangzik: „Ragaszkodjunk hozzá, hogy mindig ugyanazt a dolgot mondjuk.” Tehát ez kell, hogy a megvallásunk legyen! Megvallásunk vagy börtönbe zár, vagy pedig szabaddá tesz minket. Megvallásunk a hitünk eredménye, a hitünk pedig a helyes vagy helytelen gondolkodásunk eredménye.
Először is, szükséges tudnunk, hogy Isten mit végzett el értünk Krisztusban, és ezt hinnünk kell és meg kell vallanunk. Erről való megvallásunk teremti meg a valóságot, és akkor válik valóra az életünkben.
Másodszor: tudnunk kell arról, amit Isten az Igén és a Szent Szellemen keresztül véghezvitt bennünk.
Harmadszor: tudnunk kell, hogy az Úr Jézus Krisztus mit tesz értünk most a mennyben az Ő jelenkori szolgálatában az Atya Isten jobbján.
Negyedszer: fontos, hogy tudjuk, mit fog tenni Isten Igéje az ajkainkon keresztül és mit tehet Isten rajtunk keresztül. A Filippi 2:13-ban ez áll: „Mert Isten az, Aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Isten bennünk munkálkodik. Isten rajtunk keresztül munkálkodik. Isten nem tőlünk függetlenül munkálkodik. Isten hatalmat és megbízást adott a Gyülekezetnek arra, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az Evangéliumot minden teremtésnek.
Isten terve az, hogy rajtunk keresztül működjön. A Szent Szellem a Segítőnk. Azonban a Szent Szellem nem végzi el a munkát helyettünk. Ez egy másik terület, ahol tévesen gondolkodtunk. „Tegye meg a Szent Szellem” – ez volt sokak kiáltása. De a Szent Szellemet nem azért küldték, hogy megtegye! Az American Revised Ver-sion így szól: „Nem hagylak segítség nélkül titeket. Eljövök hozzátok. Küldök nektek egy másik Segítőt.” A görög paraclete szó, amit „Vigasztalónak” fordítottak, azt jelenti: „Aki azért van melletted, hogy segítsen.”
Nem, Isten nem azért küldte hozzánk a Szent Szellemet, hogy Ő végezze a munkát; Isten azért küldte el hozzánk a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk elvégezni a munkát. Túl gyakran hagyjuk, hogy az egészet a Szent Szellem tegye meg. De ha az egészet a Szent Szellem tenné, akkor nem lenne szükség arra, hogy misszionáriusokat küldjünk.
Sokszor imádkozunk így: „Isten, győzd meg ezt a barátomat a bűneiről. Hozz rá valódi meggyőződést!” De addig soha nem fog meggyőződést kapni, ameddig valaki oda nem adja neki Isten Igéjét. Anélkül, hogy hallaná az Igét, soha nem lesz meggyőzve. Pál ezt mondta a Róma 10:13,14-ben: „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr Nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül?” A Biblia azt mondja: Isten úgy rendelte, hogy az emberek az Ige hirdetése által üdvözüljenek. A kereszténység nem magánügy, az igehirdetés minden hívő feladata! Mentsd meg az elveszetteket a kárhozat útjáról, a pokol kapujából!
Természetesen hiszünk a jelekben és a csodákban, de a jelek és csodák senkit nem váltanak meg. Csak felhívják az emberek figyelmét. Amikor jelek és csodák történnek, el lehet mondani az embereknek, hogyan üdvözülhetnek.
Ha gondolkodásunk nem helyes ezekben a dolgokban, akkor a hitünk is helytelen lesz. Ekkor a beszédünk is hibás lesz, mi pedig összezavartak és legyőzöttek leszünk. Fel kell ismernünk azt, amit Isten Igéje tehet az ajkainkon keresztül, mert amint láttuk, a Szent Szellem azért küldetett, hogy segítsen nekünk.
Túl sok alkalommal csak áldást akarunk kapni a gyülekezetben. Tehát így imádkozunk: „Uram, küldd be az embereket!” és „Uram, menj és mentsd meg az embereket!” Az igazság az, hogy ez a mi felelősségünk. A Szent Szellem segít nekünk bevinni az embereket a gyülekezetbe, segít üdvösségre vezetni az embereket, és segít abban, hogy Isten munkáját végezzük. De ha mi nem vagyunk hajlandóak végezni a munkát, csak az időnket vesztegetjük azzal, hogy hosszú órákon keresztül imádkozunk azért, hogy a Szent Szellem tegye meg helyettünk.
Egy dallasi hölgy megkért, hogy imádkozzam érte. Három nap és 3 éjszaka böjtölt, keresve Isten akaratát az élete számára. Amikor megkérdeztem, hogy mit mutatott neki az Úr, azt felelte: Isten azt akarja, hogy meglátogasson embereket, röpiratokat osztogasson, és személyes munkát végezzen. Elmondtam neki, hogy megtakaríthattam volna neki három nap böjtöt, ha megkérdezett volna, mert ez az, amit Isten Igéje tanít, és minden gyermekétől ezt várja el Isten.
Egyszer azt javasoltam egy csoportnak valamelyik gyülekezetben, hogy minden hívő készüljön fel egy saját bibliaórával. És ha egyszer kihívják őket beszélni egy gyülekezetben, több anyaguk lesz, mint amennyit valaha is fel tudnak használni, és így segíthetnek és megáldhatják a csoportot. Azt tanácsoltam, hogy a hívők olvassák végig az Újszövetséget – különösen az apostoli leveleket, mivel azok tele vannak olyan kifejezésekkel, mint: „Krisztusban”, „Őbenne”, és „Akiben”. Ez a kifejezés megközelítőleg 134-szer fordul elő az Újszövetségben. Az igevers minden esetben az egyénről beszél – arról, hogy mi az övé, vagy mi lehet az övé Krisztusban.
Nem csak az számít, amit személy szerint tudsz az Úr Jézus Krisztusról; az számít, amit Isten Igéje mond arról, aki már vagy „Krisztusban”. Sok keresztény hozzám jön és ezt mondja: „Hagin testvér, ezt és ezt olvastam a Bibliában. Tudom, hogy a Biblia azt mondja, ez igaz a keresztényekre. Tudom, hogy üdvösségem van és teljes vagyok a Szent Szellemmel, de az ígéret nem tűnik valóságosnak a számomra.”
Megkérdezem tőlük: „Cselekedtél már valaha úgy, mintha valóságos lenne? Elmondtad valakinek is, hogy valóságos? Megvallottad már valaha, hogy úgy van?
Azt felelik: „Ó, nem! Meg akartam várni, amíg előbb biztos leszek benne.”
Azt kérdezem: „Miért? Úgy gondolod, hogy a Biblia hazudott? A Biblia azt mondja, hogy úgy van. A Biblia egy hazugság?”
„Ó nem, de azt akarom, hogy először valósággá váljon bennem. Akkor majd elmondom.”
De „... szájjal teszünk pedig vallást...” Isten Igéjének ígéretét valóságként kell megvallani, mielőtt azzá válik. Az Ige szerint már úgy van. De ahhoz, hogy valóra váljon az életedben, neked kell megvallanod, hogy úgy van.
Emlékszem egy asszonyra, aki három évig járt Bibliaiskolába. Nem volt szolgáló, és nem is vallotta magát annak. Azért ment el a Bibliaiskolába, hogy tanításokat kapjon. A pásztora azt mondta nekem, hogy ő a legkiemelkedőbb laikusa annak a nagy gyülekezetnek. Vasárnapi iskolában tanított, és az összes gyülekezeti tevékenységben részt vett. Egyszer azt mondta nekem, miután egy közeli közösségi összejövetelen prédikáltam: „Hagin testvér, megtettem, amit mondtál. Még nem fedtem át mind a 134 Igét, amit említettél. De elolvastam 25-öt közülük, alaposan elgondolkodva. Sok éve üdvösségem van, teljes vagyok a Szent Szellemmel és minden dologban megtettem a tőlem telhető legjobbat az Úrért. De tudod, úgy érzem, mintha csak most nyertem volna üdvösséget. Ezek az Igék annyira valóságosak; úgy tűnik, mintha csak most születtem volna újjá!”
Megmondtam neki, hogy az igazság a következő: sok évvel ezelőtt született újjá, de soha nem járt ennek a megtapasztalásnak a világosságában. Mindez az övé volt eddig is; hozzá tartozott, de mivel soha nem merte megvallani és kijelenteni, soha nem járt abban, ami jog szerint hozzá tartozott.
Amikor megvallod, hogy ki vagy Krisztusban, kijelented ezt és ebben jársz, létrehozod a valóságát annak, ami legálisan a tiéd. Sajnos sokan vannak, akik soha nem fogják ezt felismerni, és csecsemő keresztények maradnak. Soha nem lesznek képesek élvezni annak teljességét, akik ők valójában Krisztusban.
Látod, egy keresztényt nem felújítanak, mint ahogy egy matracot. Egy régi matracot csak átalakítanak. De az Újjászületés nem megújítás vagy renoválás. Az újjászületett keresztény egy vadonat új teremtés; új teremtmény. A 2 Korinthus egyik fordítása így szól: „Ő egy új faj.” Ez az új teremtés egyszerűen valami olyan, ami azelőtt nem létezett!
Az újjászületett keresztények nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök. Nem szegény, gyenge, tántorgó, alig-boldoguló gyülekezeti tagok vagyunk. Új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban! Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de nekem ez a bizonyságtételem és megvallásom 1933 óta.
Láttam a megváltásnak ezen igazságait, amikor ágyhoz kötve feküdtem és Isten Igéjét tanulmányoztam. És mielőtt elolvastam volna a Bibliát, megígértem Istennek két dolgot: (1) elhiszem és elfogadom mindazt, amit Isten mondott az Ő Igéjében; és (2) a gyakorlatba helyezem azt, amit Isten az Ő Igéjében mond. Jóval később olyan könyvekre akadtam, amelyek ugyanezeket a kinyilatkoztatásokat tartalmazták, amelyeket az Ige tanulmányozása közben kaptam, mint ágyhoz kötött tinédzser.
A legtöbbször úgy látjuk magunkat, mintha egyszerűen csak meg lennénk váltva a bűntől. Azt gondoljuk, mindössze annyit tehetünk ebben a világban, hogy tovább tántorgunk, továbbra is az „Alig-boldoguló utcában” élve, a legutolsó házban a „Zúgolódás fasor” mentén.
Az Efézus 1:7,8 viszont azt mondja: „Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel.” Figyeld meg, amit mond: „Akiben van a mi megváltásunk.” Krisztusban vagyunk megváltva. Őbenne van a megváltásunk. Mitől vagyunk megváltva? Néhányan így felelnek: „A bűntől.” Ez részben igaz. A valóságban azonban a szellemi haláltól vagyunk megváltva – attól, ami először is bűnössé tett minket!
Azt is mondhatjuk, hogy a törvény átka alól vagyunk megváltva, mert a Galata 3:13 ezt állítja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Amikor Mózes törvényére tekintünk, látjuk, hogy Isten törvényeinek megtöréséért háromszoros büntetés járt: szegénység, betegség és halál – szellemi halál.
Jézus azért jött, hogy megváltson minket, mert el voltunk adva a bűnnek és a szellemi halálnak, és sátán uralt bennünket. Most azonban, hogy Krisztusban megváltást nyertünk, sátán uralma felettünk megtört! Ez azt jelenti, hogy sátán elveszítette hatalmát az életünk felett abban a pillanatban, amikor újjászülettünk – abban a pillanatban, ahogy új teremtményekké váltunk Krisztus Jézusban. Ez azt jelenti, hogy elfogadtuk egy új Úr és Mester uralmát felettünk – Jézus Krisztusét. Azelőtt sátán volt az urunk és mesterünk. Ő uralt minket. De most, hogy új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban, Jézus az Urunk. Ahogy a Róma 6:14 rámutat: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Ha valami uralkodik rajtad, annak hatalma van feletted. A bűn és sátán rokonértelmű szavak. Más szóval, azonosak, vagy közel azonosak jelentésben és jelentőségben. Ezért a következő jelentéssel is fordíthatnánk ezt a verset: „Sátán ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Krisztus megváltott minket. Ő a mi fejünk. Ő a Gyülekezet Feje. Ha Krisztus a Gyülekezet Feje, mi pedig Krisztus Testének – a Gyülekezetnek – tagjai vagyunk, akkor Krisztus a mi Fejünk. Van sátánnak bármi hatalma, hogy uralkodjon Krisztus Teste felett? Nincs! Mi Krisztuséi vagyunk, ezért egyedül Krisztus uralhat bennünket. Sátán nem uralkodhat rajtunk, mert ha uralna minket, akkor Krisztus Testét uralná, ami a Gyülekezet. Tudjuk azonban, hogy a Gyülekezet Feje Jézus.
Így, mivel sátán többé nem ural minket, a betegség és gyengeség sem uralkodhat felettünk. A régi szokásaink többé nem uralkodhatnak felettünk! Miért? Mert új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban!
El kell hinnünk ezt! Akkor majd elkezdünk beszélni róla. Így valósággá válik a szellemünkben, mi pedig győztesekké válunk, győzedelmes életet élve Krisztusban. Ahogy a Jelenések 12:11 mondja: „És legyőzték azt (sátánt) a bárány véréért és az ő bizonyságtételük beszédéért...”
Mindig meg lehet határozni, hogy valaki hol áll szellemileg az alapján, amit mond. A keresztények többsége idézi a megváltásról szóló Igéket és imádkozik, hogy azok valósággá váljanak az életében – nem ismerve fel, hogy ha újjászülettek Krisztusban, akkor az Ige már valóság az életükben. Mindössze annyit kell tenniük, hogy követelik ezeket az ígéreteket azáltal, hogy kinyújtják a kezüket és elveszik őket; hasznosítva azokat a saját életükben.
Sokan megkérdezik majd: „Ha ez ilyen könnyen elnyerhető, nekem miért nincs meg?” Nos, ha a bankban van tízezer dollár a neveden, de nem tudsz róla, akkor semmivel nem fogsz jobban élni, habár a pénz a tiéd. És hazug lennél, ha azt állítanád, hogy nem a tiéd a pénz. Ugyanez igaz marad a szellemi dolgokra vonatkozóan is. Ha nem tudsz a szellemi dolgokról, amelyek már a tieid, akkor azok semmit nem fognak használni neked. A magadévá kell tenned azokat – nem legális szempontból, hanem gyakorlati szempontból.
Az egyik legkedvesebb Igém, amely segített nekem az évek folyamán, az Ésaiás 41:10-ben található: „Ne félj, mert Én veled vagyok; ne csüggedj, mert Én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Ez az Igevers Izráelnek íródott, de ma velünk kapcsolatban is igaz.
Még mielőtt csatlakoztam a Teljes Evangéliumi hívők sorába, akkor sem sírtam és könyörögtem Istennek segítségért. Kinyitottam a Bibliámat olyan Igéknél, mint az Ésaiás 41:10, a térdeimre estem és imádkoztam: „Drága Istenem, olyan hálás vagyok azért, hogy velem vagy, hogy Te vagy az Istenem, hogy mindig megerősítesz engem és az igazságod jobbjával támogatsz, és ezért nem kell félnem.”
Amikor néhány keresztény úgy érzi, hogy egy sötét felhő van felettük, felkiáltanak: „Ó, Isten, segíts nekünk!” Isten segít, mert Ő egy irgalmas Isten, Aki leereszkedik a mi szintünkre. De sokkal jobb lenne a számunkra, ha az áldásainkért mi mennénk fel az Ő szintjére! Táplálhatjuk a sötét felhőnket helytelen gondolkodással, rossz megvallásokkal és helytelen hittel. Vagy pedig eloszlathatjuk a sötét felhőt Isten Igéjén alapuló helyes gondolkodás, helyes megvallások és helyes hit által.
Mindannyiunknak Isten-elméjűvé kellene válnunk – és ezt egyetlen módon érhetjük el: ha Istent követve az Ő gondolatait gondoljuk. Más szóval, gondolkodj azon, amit Isten mond az Ő Igéjében, és valld meg, hogy az igaz!

Az áldások kegyelemből vannak! 297.rész

http://www.youtube.com/watch?v=lbwgn2AdTE0

Az áldások kegyelemből vannak! 297.rész

www.youtube.com

Szobámban ülve - 4D

Ige: Kövessétek az Urat!

 „Ha annakokáért helye van [ha valóban tényleg ér valamit] Krisztusban az intésnek [buzdításnak, bátorításnak]. Ha helye van a(z) (agapé: Isten szerinti) szeretet(ből  fakadó) vigasztalásnak. Ha helye van a Szellemben való közösségnek [szellemi egyesülésnek], ha helye van a szívnek [a bensőből fakadó irgalmasságnak], és könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek].

Más fordítások szerint: »ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek«.

És még más fordítás: [Kérhetek-e tőletek valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra?]

Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]

Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]

Ne nézze [ne keresse] kiki a maga hasznát [javát; ne csak a magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]” (Fil. 2,1-5)

Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]^*

*Az Úr Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan.

Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]” (Kor. 13,4-7)

Erre a szeretetre hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)” (Mát. 11,29)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ezért… „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10)

„A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)

„Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együtt érzők az alacsonyrendűekkel]

Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]. Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanság, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,16-17)

És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)

 Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel (és türelemmel), elszenvedvén (viseljétek el) egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. (Viszont) legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok meg), miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,1-3.32)

„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és

szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet). Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,12-14)

És : „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk (így gondolkozzunk): és ha valamiben (vagy valamit) másképen értetek (gondoltok), az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)

„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók (becsvágyók), egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal. 5,26)

És: „Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24)

Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó” (Róm. 15,2)  

„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)

Jézus Óh Isten Fia.

A hit

Készítette: Szeretet-Közösség

Mindig, és örökké:

„Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben” (Zsolt 111,1)

Jézus csodája

 „Akkor Jézus megállt, és azt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged!” Márk evangéliuma 10:49

A vak Bartimeusról talán már hallottál. Valójában egy „senki” (Timeus fia), egy jelentéktelen vak koldus. Helyzete szó szerint „kilátástalan”. Egyetlen esélye Jézus volt, aki épp Jerikón haladt keresztül. Nyilván már hallott csodálatos gyógyításairól, és most vagy soha alapon elkezd kiabálni: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” – És Jézus megáll, hívja, meggyógyítja.

A csoda nem csupán az, hogy valaki úja lát, hanem az is, hogy egy megterhelt, csődhelyzetben lévő ember kap egy új esélyt. Jézus hív, de nekünk is akarni kell a változást, és hinni a hatalmában!

Komfort koldus

(János 9:1-12)

A világ formált koldussá

koldulod a szeretetet

könyörgöd a megértést

s alamizsnával dobálnak a sajnálkozók

de nem kell Jézus

nem akarsz felállni.

Nem akarsz látni.

Vakságod kényelmes s hasznot hajt a fehér bot.

Mit is koldulsz valójában?

Az ácshalász egyébként optikus is!

Ő nem enyhít, hanem megszüntet.

Kényelmed megszűnik, hisz már észrevett

most kezd ismét teremtéshez. Újból.

de barátom;

Jézus nélkül:  ücsörgő

                   szánalmas

                   komfort

                   koldus

                   vagy.

(Tornay András)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/jezus-csodaja.html

BÖJTE CSABA: Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat.

Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba,

ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek.

Ne siess!

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik.

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt.

Lassan lehiggadsz, megnyugszol.

Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el.

Megvilágosodsz.

Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon.

Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni.  Források fakadnak fel benned.

Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni.

Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani.

Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek....

Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni,

talpra állni, gyógyulni szavadra.

De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel,

és beragyogja világodat. Istennek társa vagy...

SZERETET ÖSVÉNYÉN - BÖJTE CSABA GONDOLATAI

http://idezet.wordpress.com/category/bojte-csaba/

Uram,csak benned van az élet

A dicsőítés iskolája 1

 Jorsits Attila, 2013. július 08.

Isten dicsőségét nem növeli a mi dicséretünk. Akkor mire jó, miért szükséges, miért nem haszontalan vagy öncélú a dicsőítés?

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” (Zsolt 96,1-3)

A 96. zsoltár nem az általunk megszokott módon dicsőíti Istent. Szavai nem csak Istennek, hanem az Istent dicsőítő embernek isszólnak. Olyan ez, mintha a zsoltáros ott állna Isten és az ember között, és néha ide, néha oda címezné szavait. Éppen ezért nem csupán Istent dicsőíti, hanem egyben magyarázza is az embernek, hogy milyen az igazi dicsőítés. Nem csak dicsőít, de azt is elmondja, hogy miért és hogyan teszi ezt. Ez egy nagyon fontos motívum. Nem csak dicsőít, tanít is dicsőíteni. Hogyan teszi ezt?

A zsoltárok olyan költemények, amelyek rímeket tartalmaznak, de nem úgy, ahogyan azt mi az énekeinkben, verseinkben megszoktuk. A héber költészetben – a zsoltárokban különösen is – egy számunkra szokatlan szerkesztési formával, a gondolatrímmeltalálkozunk. A gondolatrím során egy kijelentést az író egykövetkező gondolati egységben – sorban, mondatban, tagmondatban – bővít ki, magyaráz meg, vagy éppen fejez be. Ezt azért is fontos tudni, mert a zsoltárok egyes részeit ezek a gondolatrímek kapcsolják össze, és ezek által az összekapcsolódások által nyer értelmet a szöveg.

A fenti igerészletben ezek a kapcsolatok a következők:

• A: a felszólítás: Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!
• B: a dicsőítés tartalma: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét,
• C: a dicsőítés tartalma: hirdessétek szabadítását minden nap!
• B’: B kifejtése (ez hogyan lehetséges?): Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek,
• C’: C kifejtése (ez hogyan lehetséges?): csodáit minden népnek!

Jól látható, hogy tartalmilag egyre mélyülő szerkezettel van dolgunk. Az általános felszólítás után a dicsőítés tartalmárairányítja figyelmünket az író, legvégül pedig azt fejti ki, hogymindez milyen módon lehetséges, hogyan kommunikálható.

Az Úr nevét úgy tudod áldani, hogy beszélsz dicsőségéről,bemutatva ezzel, hogy ki áll a név mögött. Szabadításának hirdetése pedig a csodatetteiről való bizonyságtétel, hiszen az összes bibliai és személyes szabadulási történet nem más, mintegy-egy csoda elbeszélése.

Az Istennek tetsző dicsőítés tehát mindig a megtapasztalt kegyelemről, szabadításról szól, és ugyanolyan kétirányú, mint ez a zsoltár. Szól Istennek, a dicsőítettnek, és szól az azt meghallóembereknek, akiknek a dicsőítés bizonyságtétel Isten hatalmáról és kegyelméről. Ez a zsoltár ezért nem csak a helyes dicsőítésre,hanem a hatékony bizonyságtételre is utat mutat. (Folyt. Köv.)