Ige: Isten népének rágalmazása.

 „Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja és erősíti meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [szentségét, tisztaságát, és igazság osságát] akkor mit mondjunk? Emberi módon [emberi okoskodással] szólok: igazságtalan [hamis, és hűtlen] az Isten, hogy kiönti haragját?

Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg [hogyan hozza helyre a helytelent, és hogyan választja ki, és különbözteti meg] Isten a világot [világmindenséget]?

Mert ha Isten igazsága [Igéje, ami a valóság] az én hazugságom [az én hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbbé, és növekedett, fokozódott] az ő dicsőségére, [az Ő dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [vagyis mint a célt eltévesztő]?

Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [amivel hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [és hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, [a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt] hogy a jó következzék [és származzék] belőle [mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt]! Az ilyeneket méltán sújtja [és igazságosan éri] az ítélet! [és jogos az elmarasztalásuk]” (Róm. 3,5-8)

Hiszen az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek.

 [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

 Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36).

Ő az igaz Isten

Épüljetek

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által" (Júdás 20).

Abraham Lincoln: Ami számít

“A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” 

Max Lucado: A megváltásról

"Hozzátehetsz bármit a megváltáshoz? Nem. A munka elvégeztetett. Kiérdemelheted a megváltást? Nem. Ne is sértsd meg Istent azzal, hogy megpróbálod. Merjünk dicsekedni ezzel a megváltással? Semmiképpen. A kenyéradó érdemel dicséretet, nem pedig a koldus. 'Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék' (1Kor 1:31). A megváltás nem arról szól, mi mit teszünk, hanem arról, hogy mit tesz Isten." / /

Imádság:

Köszönöm Uram kijózanító szavad! A Föld nem a Mennyország, de odaát elkészítetted a Téged szeretőknek azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem sejtett. Magasztallak érte már jó előre! Ámen

Ravasz László: A föld

A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja és visszaverheti a mennynek a fényét, és általa vezethet oda. 

Új Élet, új ruha

„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Sok vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).

Ez az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1. Móz. 3:5).

A vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt értjük, hogy „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Isten terve az életeddel ezen a Földön nem az, hogy kényelemben élj, sokkal inkább a jellemfejlődés. Azt szeretné, ha szellemileg felnőnél, és Krisztushoz hasonlóvá válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.

Isten azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről és a Szeretetről szóló igékben,; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).

Minden alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre. Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.

Soha ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira, nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.

C. H. Spurgeon: Bűneink a tenger fenekén

Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19).

Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.

Milyen nagy ígéret, hogy eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.

Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is. Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni. A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Az Úrnak adom a lelkemet

A fecsegésről

„A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Péld. 20,19)

Ne korlátozd Istent!

Amikor a problémáidon, körülményeiden, betegségeiden, vagy kétségeiden és félelmeiden való elidőzést választod, elfelejted azt, hogy Isten hatalma végtelen!

Az Ő hatalma meghaladja a mi megértésünket, és a mi minden elképzelésünket is. Az Ő teljes hatalma odaadatott az Ő Fiának, az Ő Jobb Kezének, az Úr Jézus Krisztusnak

 Az Ő hatalma végtelen!

Kenneth Copeland: A feltámadás élete

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról elhengerítve találták. És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. (Lukács 24:1-3) 

Igazán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a holtak között keresni az élőt. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a bűn, betegség, kudarc temetőjében való bolyongást, és belépjünk a feltámadás életébe! 

Mint feltámadott teremtmény, te nem a véletlen műve vagy. Az életed nem csupán események és körülmények laza láncolata. Istennek meghatározott terve van a számodra. 

Talán azt tervezi, hogy te légy a század legnagyobb gyógyító szolgálója. Vagy talán nagyszerű prédikátorrá akar tenni. Lehet, hogy olyan kijelentést készített számodra, amivel az egész világot meg tudod áldani. De soha nem fogod megtudni, mi van a tarsolyában, ha nem figyelsz Rá. 

Ezért dolgozik az ördög olyan keményen, hogy az élet problémái kössék le a figyelmedet. Ezért próbálja elterelni a figyelmedet Isten élő Igéjéről. Nem akarja, hogy tudd: Téged Jézus feltámadott élete tölt be. Mert az ördögöt megrémíti ennek a lehetősége. 

Miért? Mert ha egyszer igazán megérted, hogy Isten élete van benned, akkor azt teszed, amit Jézus. Betegekre veted a kezedet és azok meggyógyulnak. Démonokat űzöl ki. Hirdeted az Evangéliumot minden teremtésnek. 

Röviden: pontosan az leszel, akinek Isten tervezett. A Krisztus Teste leszel a földön. 

Ne hagyd, hogy a sátán fogva tartson a tegnapi bűn és kudarc temetőjében. Nem vagy többé halott. Jézussal együtt feltámadtál. Gyere ki a sírból, és kezdd el élni a feltámadás életét! 

Ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 17:16-34
Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.
Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.
Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök. 

http://www.mindenlehetseges.hu/a-feltamadas-elete-2/

Megtartó erő!

Készítette: Élő Víz

1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n, san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak. A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:
-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?
Azt felelte:
- Nem én tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél tartott engem!
Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.
Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!

Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!

KENNETH : A hittől az ismeretig!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

De mindezekben győzteseknél is többek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett.

– Róma 8:37

A Biblia királyoknak és papoknak nevez bennünket (Jelenések 1:6) és győzteseknek a világ fölött. (János 5:4) Sokunk számára ezek a kifejezések még nem váltak teljesen valóságossá. Még most tanuljuk, kik vagyunkvalójában.

Ha megnézed az 1 Krónika 14-et, látni fogod, hogy Dávidnak is hasonló problémája volt. Sámuel próféta királlyá kente őt tizenéves korában. Éveken keresztül tudta, hogy egy nap Izrael fölött fog uralkodni. Mégis, valahogy nem igazán jött valóságba a dolog.

De nézd meg, mi történik a 2. versben. „És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izrael felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott az ő országa az Ő népéért, az Izraelért.” Végül meglátta! Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban. El tudom képzelni, ahogy mondogatta magának: „Király vagyok. Tényleg király vagyok! KIRÁLY VAGYOK!” Abban a pillanatban Dávid már nem csupán gondolkozott azon, hogy milyen lenne királynak lenni, hanem tényleg az volt. Látta magát királynak.

Mi köze van ennek hozzád és hozzám? Dávidhoz hasonlóan, nekünk is királyi hivatal adatott. De csak hahiszünk benne, akkor tudjuk gyakorolni a hatalmat, ami együtt jár ezzel a hivatallal.

Ha beteg vagy, akár ötvenszer is kijelentheted, hogy „Jézus sebeiben meggyógyultam”. Reménykedhetsz a gyógyulásban. Próbálhatsz hinni a gyógyulásban, amíg meg nem őszülsz. De ha nem látod magadat teljesnek és egészségesnek Krisztus Jézusban, ha betegnek látod magad, nem pedig egészségesnek, akkor nem kapsz természetfeletti segítséget. Mégis, ha egyszer kijelentést kapsz arról, hogy valóban egészséges vagy, akkor senki – még az ördög sem – lesz képes megakadályozni, hogy meggyógyulj.

Lakozz Isten Igéjében, és így lépj tovább arról a pontról, ahol csak megpróbálod elhinni a dolgot, oda, aholmár tudod! Gyakorold, hogy az Ige szemével tekintesz magadra, egészen addig, amíg meg nem látod a valóságát annak, hogy Krisztusban király vagy!

Igei olvasmány:  Efézus 1:3-23 

Eternal Flame Falls

A gyülekezet gyógyulása - Kubinyi Károly

Az utolsó hangos dal - Agnus Dei együttes előadásában

Ige: Az ember engedetlensége átok alá helyezte a teremtett világot!

 „Mert a teremtett világ [vagyis a teremtmények, és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását]

Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból] hanem azért, [és az által] aki az alá vetette” (Róm. 8,19-20)

Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr”

 „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).

És hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje:  „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kivánatos az a fa a bölcseségért (mert okossá tesz): szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).

És az Úr kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott ('árar: átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld) miattad, fáradsággal élsz belőle egész életedben! Töviset és bogácskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).  

Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).

Isten szeret örvendj hát