Vida Sándor: Mézcseppek:

- Az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik.

John Fitzgerald Kennedy: Az előny

Az életben annak van előnye, aki már akkor hozzákezd a problémák megoldásához, amikor mások még csak beszélnek róla.

Kaká, a hit hőse

Tizennyolc évesen az orvosok egy baleset után azt mondták neki, hogy örüljön, ha megtanul mankó nélkül újra járni. Huszonöt éves korára szinte mindent megnyert, amit futballista elérhet. Világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes, olasz bajnok, és 2007-es teljesítményéért december elején megkapta az Aranylabdát is. Ricardo Izecson dos Santos Leite – vagy ahogy mindenki ismeri: Kaká – azonban még a trófeáknál is jobban örül annak, hogy az emberek nemcsak a futballpályán tekintik őt hősüknek, hanem élete és hite is milliók számára példaképpé vált.

2007 december 2-án Párizsban az európai sportújságírók a brazil válogatott és az AC Milan csatárát választották az év legjobb labdarúgójának. Kaká az előzetes várakozásoknak megfelelően Lionel Messi és Cristiano Ronaldo előtt fölényesen nyerte meg a szavazást.

A „fehér Pelének” becézett klasszis volt már Bajnokok Ligája-győztes, világbajnok, aranylabdás, olasz bajnok és a Serie-A legjobb játékosa. A könynyed, virtuóz játékáról és szerénységéről híres brazil focista ma milliók példaképe és hazájának igazi büszkesége. A kétszeres aranylabdás Ronaldo így méltatta: „Kaká elképesztő srác. Annyira kitűnt idén a mezőnyből, hogy egyszerűen nem lehet kérdéses a sikere.”

Sok híres brazil labdarugó, mint például Ronaldo, Rivaldo vagy Ronaldinho a pályafutásukat mélyen, a nyomornegyedekben kezdték. Rivaldónak például naponta 20 kilométert kellett gyalogolnia az edzésre és vissza. A sokmilliós metropoliszokban rengeteg gyerek álmodik arról, hogy a világhírű sztárokhoz hasonlóan egyszer valaki felfedezi őket az utcán, a strandon vagy a futballpályán. De még azoknak a keveseknek is, akiknek ez sikerül, később gyakran nehéz feladat feldolgozni a hirtelen jött hírnév és pénz jelentette nyomást, és az éjszakai élet, valamint a hedonista életmód sok fiatal játékos pályafutására árnyékot vetett.

Kaká élete azonban egészen másként alakult. Mérnök apja és tanárnő anyja mindent megadott a Sao Paoló-i kisfúnak, ami a nyugodt gyermekkorhoz szükséges: családi biztonságot, kényelmes, már-már luxus életkörülményeket és hitet.

 „Evangéliumi keresztény családba születtem. Szüleim már megtért keresztények voltak, amikor én megérkeztem, így az otthonunkban mindig ott volt Isten jelenléte” – nyilatkozta Kaká egy brazil lapnak adott interjúban. A jó körülmények persze nem garantálták azt, hogy élete sikerről sikerre halad, sem pedig azt, hogy világklasszis labdarúgóvá válik. Kakát szülei mérnöknek szánták, de a fiú – aki tízéves kora óta a Sao Paolo kölyök- majd ifjúsági csapatában játszott – tizenötödik születésnapján közölte szüleivel, hogy futballista szeretne lenni. A példa öccsére is hatással volt, mivel Rodrigo szintén futallistának állt. (A Diegóként is becézett fiú jelenleg az olasz másodosztályú Rimini csapatában játszik).

Kaká becenevét is öccsének köszönheti, aki csecsemőként nem tudta rendesen kiejteni a Ricardo nevet, hanem állandóan egy kéttagú szavacskát mondogatott, amit szülei Kakának hallottak. Ez a név aztán ráragadt az idősebb fiúra. (A brazil futballban nem ritka az ilyen játékos kedvű névadás, hiszen a jelenlegi szövetségi kapitány, Dunga neve például a Hófehérkéből ismert csendes törpe, Kuka brazil változatából ered.)

Kaká már a Sao Paulo felnőtt csapatában játszott, amikor 2000 októberében úgy tűnt, hogy végleg kettétörik a pályafutása. Nagyszülei kertjében, az úszómedencénél játszott, amikor a csúszdáról szerencsétlenül, fejjel lefelé ért a vízbe. A nem túl mély medence alján a nyaka félrecsavarodott, és az egyik csigolyája azonnal eltört. „Az orvosok később azt mondták, hogy szerencsém van, hogy egyáltalán megtanultam újra normálisan járni. A doktorok állandóan a szerencsét emlegették, a családom azonban Istenről beszélt. Otthon mindig hálát adtunk Istennek, mert tudjuk, hogy Ő őrzött és gyógyított meg” – állítja Kaká, aki három hónap alatt tökéletesen rendbe jött.

Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy a tizennyolc éves futballista gondolkodásmódja megváltozzon. „Amikor megkeresztelkedtem, egy természetfeletti érintést tapasztaltam. Nem tudom megmagyarázni, de úgy éreztem, hogy közelebb kerültem Istenhez. Úgy hiszem, hogy ekkor születtem igazán újjá. Megtanultam azt is, hogy Istennel sokszor az utolsó pillanatban dőlnek el a dolgok és a hiten múlik, hogy valami megtörténik-e vagy sem” – emlékezett vissza életének erre az időszakára.

Elkötelezett hitét a nyilvánosság előtt is vállalta, és ettől kezdve a pályán jellegzetes módon ünnepelte a gólörömét. Az ég felé mutató kezekkel azt fejezi ki, hogy Jézusnak köszöni a góljait. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus kegyelméből lehetek ma az, ami vagyok” – vallja lépten nyomon. Gyakran visel a meze alatt „Jézushoz tartozom” vagy „Jézus szeret” feliratú pólót, amelyet akkor mutat meg, ha a kapuba talál. A pályán tanúsított viselkedése is eltér az átlagtól: imádkozva szokott pályára lépni, nem káromkodik, és nem szokott részt venni a játékosok közti összezördülésekben sem.

Jellemző pillanat volt az idei BL-győzelem után, amikor a Milan játékosai egymás nyakába ugorva ünnepelték a sikert, Kaká nem volt köztük, hanem arrébb vonulva, imádkozva köszönte meg a sikert Istennek. A brazil válogatottban keresztény társaival, például Zé Robertóval és Lúcióval szintén közösen szoktak imádkozni meccsek előtt.

Miután felépült, bombaformába lendült, és a Sao Paulóban mutatott teljesítménye (49 első osztályú mérkőzésen 22 gól) alapján Scolari szövetségi kapitány behívta őt a 2002-es világbajnokságon szereplő válogatottba, amely meg sem állt a végső győzelemig. Bár csak egy mérkőzésen játszott, húszévesen már világbajnoknak mondhatta magát.

Ezek után nem is csoda, hogy 2003-ban leszerződtette az olasz AC Milan. A vételár 8,5 millió dollár volt. „Üveggyöngyökért vettük meg” – dicsekedett később a világhírű milánói csapat tulajdonosa, Silvio Berlusconi, aki nagy üzletet csinált a fiatal brazillal.

Kakát egyébként egy török csapat is meg akarta szerezni, ám ott sokallták a vételárat… Amikor megérkezett, úgy számoltak vele, hogy legalább egy évig csak kiegészítő ember lesz, ám hamar sikerült beilleszkednie: egy hónap után kiszorította a csapatból a klub egyik kedvencét, Rui Costát. Első idénye mesésen sikerült: 10 gólt szerzett és a Milannal megnyerte a bajnoki címet, a scudettót. Az idény végén a Gazzetta dello Sport az év Serie A-játékosának választotta, megelőzve a későbbi Aranylabdás Nedvedet.

Nemzetközi szinten is remekül teljesített: már a 2005-ös vesztes BL-döntőben jól játszott a Liverpool ellen, majd két évvel később az ő vezérletével visszavágtak a Liverpoolnak és megnyerték a Bajnokok Ligáját.

Talán eddigi legjobb éve volt a 2007-es: ontotta a fontosabbnál fontosabb gólokat, mesterhármast szerzett a Manchester és az Anderlecht ellen, ami hozzásegítette ahhoz, hogy 10 góljával a BL gólkirálya lett.

A közönség és az újságírók is elismerik, hogy játéka élményszámba megy, mivel egyaránt jellemző rá a brazilos könnyedség és az olasz taktikusság. Ahogy ő mondta: számára a futball „szórakozás és fegyelem.” A 2006-os világbajnokságon is jól teljesített, és nem rajta múlt, hogy ezúttal a brazilok a negyeddöntőben kiestek a franciák ellenében.

Amikor 2006-ban kitörtek a futballzavargások Olaszországban, felmerült, hogy a Real Madridba igazol. Maradását ahhoz kötötte, hogy helyreáll a rend az olasz futballpályákon. Azt mondta: „A labdarúgás a munkám is, és amennyiben nem tudom úgy végezni, ahogy szeretném, váltanom kell. A családom biztonságát sem érzem mostanában biztosítottnak, hiszen a feleségem és a szüleim rendszeresen kijönnek a mérkőzéseimre”. A nyugalom – úgy-ahogy – helyreállt, Kaká pedig aláírt egy új, 2011-ig szóló szerződést a Milánnal.

Az Aranylabda-szavazás első négy helyezettje közül (Kaká, Cristiano Ronaldo, Messi, Drogba) a brazil nemcsak játéktudásban, hanem életstílusban is kiemelkedik. Nem jellemzők rá a Christiano Ronaldo-féle sztárallűrök, a Drogbára jellemző agresszivitás, illetve a Messi által egyszer nyilatkozott „a cél szentesíti az eszközt”-féle gondolkodásmód.

Élete példakép lehet a mai fiataloknak. 2005-ben házasodott meg és büszke arra, hogy nem volt egyetlen szexuális kapcsolata sem az esküvője előtt. A házasságkötésre az egyik brazíliai neoprotestáns, evangéliumi megagyülekezetben került sor. A szertartáson számos világhírű futballista részt vett, többek között Ronaldo, Cafu, Julio Baptista és a brazil szövetségi kapitány, Carlos Alberto Pereira is.

Annak ellenére, hogy a sztármagazinok már többször a „világ legszexisebb labdarúgójának” választották, magánélete azóta is visszafogott és csendes. „Nem zavar – mondta az újságíróknak erről –, de azt szeretném, hogy jó futballistának és ne egy menő sztárnak lássanak.”

Az anyagiakkal kapcsolatban is igyekszik példát mutatni: amellett, hogy jövedelméből egyházi tizedet fizet, másokon is segít. Amikor az AC Milannál megkapta az első fizetését, öccse iskoláztatását segítette belőle. Kaká élharcosa a Krisztus Atlétái nevű keresztény szervezetnek, és humanitárius tevékenységet is folytat: 2004-ben ő lett az ENSZ élelmiszerprogramjának legfiatalabb éhezés ellen küzdő nagykövete.

Hosszú távú tervei is hitével kapcsolatosak: azt nyilatkozta, hogy szívesen lenne lelkész. „Nagyon szeretném és élvezném ezt a munkát. Az ehhez vezető út azonban meglehetősen nehéz, hiszen mély ismeretekre kell szert tennem teológiából, illetve szinte mindent tudnom kell a Bibliáról. A mai világban nem könnyű több mint ezer éve leírtakat alkalmazni, de egy lelkésznek éppen az a dolga, hogy a Biblia tanításait aktualizálja” – mondta Kaká, akinek az ars poeticája így szól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”.

Kaká még csak huszonöt éves, és ha így folytatja, minden esélye megvan arra, hogy a futballtörténelem egyik legeredményesebb játékosa váljon belőle. Bár vannak, akik Peléhez, Platinihez vagy Johann Cruyffhoz hasonlítják, a brazil csatár arra a legbüszkébb, hogy hívő emberként – mint mondja – „Jézussal a legjobb csapatban lehet”.

http://www.jezus.350.com/tortenetek/kaka.htm

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Tudj róla, hogy lehetőségeid fognak adódni arra, hogy a Szellemem fényében meglásd magad, és legyőzd a természeted egyes oldalait, amelyek hátráltatták eddig a szellemi fejlődésedet és a szellemileg egészséges állapotodat. El is fogadhatod és el is utasíthatod ezt a korrekciót; a te döntésed.

De ha elfogadod a helyreigazítást, az nagyobb szabadságot és tisztánlátást fog eredményezni. Jól tennéd, ha kihasználnál mindent, amit ebben az időszakban cselekszem benned, mondja az Úr.

Zsoltárok 51:10 Tiszta szívet teremts nekem, Istenem; és új, szilárd szellemet adj bensőmbe.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Várd is Istentől, hogy válaszoljon imádságaidra, ne csak kérd!

"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől... De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt." (Jakab 1:5-6)

Isten vezetni akar az életben.  Ehhez két összetevőnek kell meglennie:

1. A megfelelő személytől kell kérned: Istentől
2. A megfelelő hozzáállással kell kérned – HITBEN!; remélve, hogy Ő válaszol. 
3.  

Kértél már valaha is valamit Istentől úgy, hogy közben magad sem hitted el, hogy megkapod? Ezért nem is kaptad meg. Isten a hitünk szerint cselekszik az életünkben. Oly sokszor mondjuk, „Uram, kérlek vezess!” és már indulunk is a dolgunkra, anélkül, hogy kicsit is várnánk az Ő vezetésére.  Máris neki állunk a munkának. Azt mondjuk, „Istenem, kérlek adj nekem bölcsességet: segíts jó döntést hozni.” Pedig nem igazán hiszünk abban, hogy meg is teszi. Azt gondoljuk, hogy minden rajtunk áll.

Isten megígérte, hogy ad bölcsességet, ha kérjük. Bölcsesség az, ha Isten szemével látjuk az életet. Bölcsesség az a képesség, hogy úgy hozzunk döntést, ahogyan Isten hozna.

Gondolj csak bele: Isten sosem dönt rosszul. Sosem hibázik. Azt mondja, ha benne bízunk, és rá hallgatunk, vezetni fog minket. De hitben kell kérnünk!

Rick Warren, Daily Hope, 2012. 01. 07.

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/14/vard_is_az_istentol_hogy_valaszoljon_imadsagaidra_ne_csak_kerd

Pajor Tamás - Vége van

A népszerűségről

Készítette: Keresztény szépségportál

Ha népszerű keresztény akarsz lenni, csak azt mondd a Bibliából, amit az emberek szívesen hallanak. Ha nem, akkor mondd az igazat.

(Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A hit

Készítette: Keresztény szépségportál

A hit Istenre néz, az érzések pedig arra, ami körülöttünk történik. A hit abban bízik, aki Isten, és abban, amit megígért.

(Linda Dillow)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A forrás

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Mivel kell szakítani?

Készítette: Keresztény szépségportál

Szakítsatok minden gonoszsággal, képmutatással, hazugsággal, mások átverésével, irigységgel és minden rágalmazással.

Biblia (1 Péter 2:1)

www.keresztenyszepsegportal.hu 

Forrás_Lángok.wmv

Az aranyborjú

Az aranyborjú

 2013. január. 07. |   Jorsits Attila

Frissen szabadult nép sürgősen istent keres – avagy miért törekedjünk megismerni Istent és az Ő akaratát?

Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. (2Móz 32,31)

Az Egyiptomból való kiszabadulás után Izrael népe a Szentírás tanúsága szerint három hónapja vándorolt, amikor elért a Sinai-hegylábához. Ez idő alatt átéltek több olyan csodát, amelyeket IstenMózesen keresztül vitt végbe, ilyen volt például a tenger kettéválasztása. Láttak olyan csodákat is, amelyeket Isten Mózes közreműködése nélkül művelt, például az őket vezető felhőt és tűzoszlopot. Amikor megérkeztek a Sinai-hegyhez, Mózes – Isten parancsára – ünnepélyes beszédet intézett a néphez, melyben arról beszélt, hogy az Úr szövetséget köt velük, és Isten népévé lesznek, ők pedig fogadalmat tettek az Úr iránti hűségre. Ezután felment Mózes a hegyre és ott megkapta Istentől a tízparancsolat kőtábláit. Amikor visszatért a táborba, látta, hogy a nép az Áron által készítettaranyborjút imádja. Hogy történhetett, hogy az imént még ünnepélyesen fogadkozó nép így eltévelyedett?

Két okot ír a Szentírás:
Az első, hogy az emberek gondolkodásában összemosódott Mózes és Isten.

Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. (2Móz 32,1)

Mózes soha nem állította, hogy ő hozta volna ki a népet Egyiptomból, ők mégis ezt gondolták róla. A szövetségkötéskor világosan elmondta, hogy az Úr volt az, aki kiszabadította őket, de az emberek nem láttak túl Mózesen. Akarva vagy akaratlanul, de összekevertékMózest – Isten szolgáját – Istennel. Ismerős probléma ma is, amikor sokan a hitetlenségük jogosságát emberi példákkal támasztják alá:Azért nem hiszek, mert a hívők/a papok ilyenek meg olyanok…
Isten az ilyen érvelést nem fogadja el. Nem az a kérdés ugyanis, hogy hiszel-e a hívőkben, a lelkészekben, a papokban, vagy szimpatikus-e az egyház, hanem az, hogy hiszel-e Istenben, aki mindezeknek felette áll. Óriási különbség!

Bálványimádásuk második oka, hogy ők még valójában nem ismerték Istent. Még nem is tudták megismerni, mert – szó szerint – nem ért le hozzájuk a tízparancsolat, amiben Isten megtiltja pl. a szobrok készítését. Azt gondolták, hogy Őt is lehet úgy tisztelni és kiábrázolni, mint az egyiptomi isteneket. Ekkor még csak annyit tudtak róla, hogy hatalmas, ad enni, inni, a neve pedig: VAGYOK, AKI VAGYOK. Ennyi. A részletes kinyilatkoztatás épp akkor készült, amikor ők a borjúszobrot öntötték. És mégis, amikor a szobor elkészült, azt az Istent imádták benne, aki kihozta őket Egyiptomból:

És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izrael, aki kihozott Egyiptom földjéről. (2Móz 32,3-4)

Az aranyborjú számukra ugyanaz az Isten volt, a szó szoros értelmében nem csináltak maguknak másik Istent, hanem a borjút azonosították az Úrral. Akkor mi ezzel a probléma? Hiszen ma is sokan mondják, hogy mindenki kicsit másképp, a maga módján, de valójában ugyanazt az Istent tiszteli. Ezt tették az izraeliták is; azt az Istent tisztelték, aki kihozta őket Egyiptomból, nem mást, csak kicsit másképp, egy borjú képében. Amint azonban az igeszakasz folytatásából kiderül, ezt a tiszteletet Isten nem fogadta el.
Komoly üzenet ez a ma embere számára! Vallási gondolkodásunknak Isten által meghúzott határai vannak, mert Isten és az ő akarata nem szubjektív. Ezért kell törekednünk Istennek és az Ő tanításának mind jobb megismerésére, hogy hűségesek maradhassunk a Vele kötött szövetségünkhöz.

Az igaz Isten

„Jézus az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)

Fohász

Uram Jézus!

Kérlek, ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú, vagy csak másodrendű fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be a napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Maszkom, vagy lényem hasonlít Jézushoz?

Egy fiatalember valami belső szomjúságtól és őszinte vágytól áthatva felkereste egy hívő kis kör vezetőjét. Elmondta, hogy szeretne közelebb kerülni Jézus Krisztushoz, szeretné ŐT megismerni, követője lenni, mert elege van abból az életformából, amit eddig élt, s amit üresnek és hiábavalónak ismert meg.

A vezető hosszas, szigorú és komor beszélgetésben elmondta ennek a fiatalembernek, hogy ezentúl mit ne tegyen. Tulajdonképpen kapott egy jegyzéket mindarról, amit többé nem tehet, ahogy nem viselkedhet. Ez a felsorolás élete minden részletére kiterjedt, öltözetétől kezdve a hanghordozásáig, szórakozásától kezdve az esetleges párválasztásáig.

A fiatalember sok jóindulattal, és görcsös erőfeszítéssel megpróbált eleget tenni ennek a felsorolásnak. Próbálkozásait hidegen figyelő, bíráló szemek és szavak kísérték.

A kísérlet nem sikerült. Erőfeszítése összeroppant, szomorú beletörődésbe fulladt, s abbahagyta az ily módon való Krisztus-követést. Levetette a ráerőszakolt álarcot, s felvette újra a ,,saját arcát". Már templomba se nagyon járt, s így élt éveken át, egyre jobban félve ettől a törvényeskedő, negatív keresztyénségtől.

De Isten rendjébe az is beletartozott, hogy ez a fiatalember egyszer összetalálkozzék egy mosolygó, keresztyén emberrel. Beszélgetés közben kifejtette neki, hogy elege van a keresztyénségből, mert a hívők egy része nyavalygós, más része rajongó, de ő úgy érzi, hogy mindkettő csak maszk, és nem valóság. Akkor az a mosolygós keresztyén beszélni kezdett neki a derűs Jézus Krisztusról. Úgy beszélt neki Róla, hogy végül is a fiatalember újra kedvet kapott a Krisztus-követéshez, és ismét feltette a kérdést:

Mit kell hát elhagynom? Mit kell kitépnem magamból, hogy tanítvány lehessek?

A mosolygó keresztyén visszakérdezett (bocsánat, de úgy írom le, ahogy elhangzott)

-Mondd, barátom, mit csinál egy kutya, ha szálanként tépdesik a szőrét?

-Az bizony morog, vagy harap - válaszolta kissé megütközve, az egészen más válaszra váró fiatalember.

-Bizony jól mondtad. A kutya se szereti, ha tépdesik azt, ami még hozzá tartozik, de az ember se. - és mondd csak, mit csinál ugyanazzal a szőrével a kutya, amikor vedlik?

-Akkor magától ledobja a régi bundáját!

-Így van - mosolygott tovább a derűs keresztyén, - és ez azért igazság az embernél is. Keresztyénségének belülről kell elkezdődnie, hogy az ne mesterséges, maszk-keresztyénség legyen, hanem valóságos, és életes.

Akármilyen groteszk ez a hasonlat, mégis odaállít bennünket a törvény és az evangélium határmezsgyéjére. A törvény azt mondja: ne tedd! A törvény gyomlál és kitép: mesterséges maszkot akar ráerőszakolni az arcunkra. Jézus ez ellen küzd, amikor ostorozza a képmutató farizeusok és írástudók bűneit. Az Evangélium belülről kezdi meg a maga gyógykezelését, megváltoztató módszerét.

Ha már a törvény és az evangélium határmezsgyéjére érkeztünk, higgyünk legalább annak, aki ott áll a mezsgyén, az Ó-, és Újszövetség között. Higgyünk Bemerítő Jánosnak, aki az Ószövetség utolsó prófétája, és az Újnak útegyengetője. Mit is mond ő Jézus Krisztusról, és önmagáról? ,,Neki (Jézusnak) növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (János 3:30)

Figyeljünk csak a sorrendre! Nem így mondta Bemerítő János: Nekem kisebbé kell lennem, hogy Jézus növekedhessék. - Tehát szó sincs arról, amit mi olyan készek vagyunk elképzelni, sőt gyakorolgatni, hogy amilyen mértékben én alábbszállok, Ő majd úgy fog növekedni. Azaz amilyen mértékben én kitépdesem ezt-azt-amazt a régi énemből, fájdalomtól, keserűségtől eltorzult arccal, olyan mértékben növekszik majd Jézus bennem. - ez a törvény gondolkodásmódja. - De János nem így mondja. Ő JÉZUSSAL kezdi, az Ő növekedésével, és nem velem. - Mert nem azért jön fel a nap hajnalonként, és nem azért ragyog fel a világosság, mert lassan-lassan eltűnik a sötétség, hanem amilyen mértékben felragyog a világosság, olyan mértékben tűnik el a sötétség.

Amilyen mértékben birtokba veszi lényemet Jézus Krisztus Lénye - belülről, legbelülről - olyan mértékben kezdem ,,levedleni" régi tulajdonságaimat, az ó-embert - s ez akkor már nem fáj, mert természetes, életes, és magától értetődő. Oly természetes, ahogy a tavaszi napsugártól kinyílik a bimbó, vagy a rügy az ágon. De aki a bimbót idő előtt virággá akarja szétfeszegetni, az abból soha többé nem kap virágot.

Tehát van, -sajnos- van mesterséges, ,,maszk-hasonlóság" Jézus Krisztushoz, amiben az ideig-óráig rajongó, vagy nyavalygó keresztyén típusú emberek úgy tetszelegnek, mint valamikor a görög színészek maszkjaikban, egy kitalált, képzelet szülte világban.

Van azonban valódi és igazi hasonlóság Jézus Krisztushoz, olyan hasonlóság, ami belülről kezdődik, tehát természetes, életes, és valódi tanítványt formál. Ez a tanítvány nem nyavalygó, nem is rajongó, hanem mosolygó, derült, Krisztus-féle ember. És ez a derű már belülről sugárzik.

Igen, igen. Ilyen mosolygó keresztyén szeretnék én is lenni. Szeretnék valóban én is belülről hasonlítani Őrá. Mit tegyek hát, hogy Ő növekedjék bennem, mégpedig úgy, hogy ez a növekedés ,,alászállítsa" a régi énemet? - Hiszen akkor ez nem tőlem van!

Valóban nem. Ez a Szent Szellemtől van, és a szél fú, ahol akar. De ígéretünk van arra, hogy aki kéri, az kapja, azaz be lehet állni a Szent Szellem fúvásának irányába, ahogy a vitorlás beállhat a szél irányába, noha nem ő ,,csinálja" a szelet.

A második, amit ennek a növekedésnek az érdekében tehetünk, az, hogy amíg kérjük a Szent Szelemet, ,,bevesszük, és megesszük" az Igét. Nem ,,olvasgatjuk", hanem bevesszük és megesszük. Úgy, hogy annak minden kis része lényünkké váljék.

Márk evangéliumát gondosan és figyelmesen el lehet olvasni egy óra alatt. Hányszor és hányszor ülünk több mint egy órát a vasárnapi ebéd mellett, azért, hogy azt bevegyük, és megegyük, azért, hogy az étel, az ital vérünkké, életünkké váljék. Hogy az ebéd átalakuljon bennünk, hússá, vérré, erővé. - Nos, valahogyan így kell fogyasztanunk, elfogyasztanunk: megennünk és meginnunk az evangéliumokat. Jézus Krisztus Lényét, mert az Ő Beszéde Kenyér, az Ő Igéje Ital, és ,,vérünkké" kell válnia.

Ez a belülről való változás olyan minőségű, és időtálló életet alakít ki bennünk, hogy még a halál se tudja kikezdeni, kicsorbul rajta az ereje. Ez történik, ha hagyjuk Jézus Krisztus lényét magunkban növekedni, s mi pedig ennek következtében alább szállunk.

Egyszer valaki azt mondta:

Ha már keresztyén vagyok, szeretnék egészen azzá lenni. Hol kezdjem el, és hogyan?

ITT és Most, Így kezdd el: IMÁVAL kérve a Szent Szelemet. És ,,edd meg" az evangéliumokat! - A többi az Ő dolga.

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/931-maszkom-vagy-lenyem-hasonlit-jezushoz

A helyes magatartás

Aki feddhetetlenül él, biztonságban él" (Péld 10,9).

A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig, és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.

Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez. Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság. Ne féljünk a szegénységtől. Sem attól, hogy megvetnek bennünket. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít. Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet vásárolni. Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is. Mert ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük? A bolondok tartsanak bár bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Leckék Lázártól

Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából..." (János 11:1)

Lázár feltámasztásának történetébõl megtanulhatunk bizonyos dolgokat. Az elsõ lecke az ésszerûségrõl szól. Nem lehet mély hited, amíg ki nem merítettél minden ésszerû megoldást. Mária és Márta nem küldtek Jézusért, amíg meg nem tettek Lázárért mindent, amit maguk tudtak. Légy belátó, ha te magad is meg tudod tenni, Isten nem fogja megtenni helyetted. Például, ha nem vagy hajlandó változtatni az étrendeden, és nem kezdesz egészségesen táplálkozni, honnan veszed a bizalmat ahhoz, hogy Istentõl gyógyulást kérj? Ha nem vagy hajlandó házastársad szükségeit a magadéi elé helyezni, miért imádkozol boldog házasságért?

Jakab azt írja: Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet" (Jakab 2:18).

A második lecke a kapcsolatról szól. Vannak, akik csak akkor fordulnak Istenhez, amikor bajban vannak. Az imádság teljesen idegen fogalom számukra, amíg nem szenvednek autóbalesetet, amíg a házasságuk tönkre nem megy, vagy amíg el nem vesztik az állásukat. Akkor hitetlenkedve ezt mondják: Isten, miért engedted, hogy ez történjen?" Nehéz segítséget kérni valakitõl, amikor bajban vagy, ha azelõtt nem fordítottál idõt arra, hogy kapcsolatot építs vele. Jézus gyakran idõzött Mária és Márta otthonában, együtt étkezve velük. Ez a család adakozó volt, nem csupán kapni akaró. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az õ testvére, Lázár volt a beteg" (János 11:2). Ha ennyire szereted az Urat, hittel fordulhatsz hozzá, tudva, hogy szükségeidet be fogja tölteni.

http://www.maiige.hu

Én hirdetem az élő Úr dicséretét

Torinói lepel

A torinói lepelről sokat írtak, és sokan tanulmányozták.

Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon lepel

1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc.

Isten igéjének bizonyságtétele Úr Jézus lepléről

Kiméne azért (és elindult) Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzi Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak (ott fekszenek) a lepedők (othonion: gyolcsszalagok, hosszú lepedőcsíkok); mindazáltal nem (vagyis mégsem) megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak (hogy a leplek (othonion: gyolcsszalagok, hosszú lepedőcsíkok) ott fekszenek). És a keszkenő (vagyis az a kendő (szúdarion: kis alakú ruhaanyag, amellyel a halott arcát letakarták), amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel (nem a lepleknél fekszik), hanem külön összegöngyölítve egy (másik) helyen”(Ján. 20,5-7) 

 El lehet gondolkozni, hogy mit kell hinnünk!

Áldás.

„Teljesítse az Úr minden kérésedet!” (Zsolt. 20,6)