Kérjük Uram, hogy:

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! „(Zsolt. 90,14)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A hit sohasem vár bizonyítékokra, hanem Isten igéje szerint cselekszik, és akkor ezt kétségkívül követik a bizonyítékok.

Átjutni a túlsó partra

„Menjünk át a túlsó partra!" (Márk 4:35)

Egy nap Jézus azt mondta a tanítványainak: Menjünk át a túlsó partra... Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni." (Márk 4:35-37).

Az ördög nem akarja, hogy átjuss a viharon, és elérj a túlsó partra. Nem bánja, ha gyülekezetbe jársz, énekelsz a kórusban, vagy szolgálsz a vezetõségben - csak azt nem akarja, hogy elérd az Istentõl való rendeltetésedet. Ami azonban a túlsó parton vár, megéri mindazt, amin most át kell menned.

Olyan rettenetes ellenséggel küzdesz, aki tudja, Istennek terve van az életedre. Nem tudja viszont elsüllyeszteni azt az embert, akinek a csónakjában ott van Jézus, azt, aki imádkozik, és közel marad Hozzá.

Ma tehát kötelezd el magad arra, hogy megmaradsz Isten erejében, bármivel is kell most szembenézned, és bármekkora csapás is ért téged. A lelki-szellemi növekedés nem jön könnyen. Pál azt írja: Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat" (1Korinthus 13:11).

 Ideje felhagynod a gyermekies gondolkodással, ideje felnõni! Ha nem teszed, nem fogod megtapasztalni mindazt, amit Isten tartogat számodra. Miben van ma szükséged új látásra? Az idõbeosztásodat kell új szemmel átvizsgálnod, hogy legyen benne hely Istennek? Vagy a barátaidat, mert rossz irányba visznek? A szokásaidat, mert elszívják az erõdet és legyõznek? A szavaidat, mert kételkedés beszédeit mondod a hit szavai helyett? Fordulj Istenhez, Õ átvisz a viharon, és eljuttat a túlsó partra.

 Mai IGE: http://maiige.hu/

ESŐRE VÁRVA

1 „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.
2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.
3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön
Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!
5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
6 Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.
7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
9 Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta.
10 Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik”  Ézs 35,1-10.

                           ESŐRE VÁRVA

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. (Ézs 35,1)

Ausztráliában idén különösen kegyetlen volt a szárazság. Szomorúsággal tölt el a kiskertemben gondosan ápolt növényeim elszáradt látványa. Vajon, mit érezhetnek a gazdák ebben a várakozásban. Amikor esni kezd, azon kapom magam, hogy újra mosolygok. A kertemmel együtt éledek én is.

A Bibliában sok helyen találkozunk a szárazság és a megújulás képével. Ézs 35-ben a fogságban lévők Sion hegyére való visszatéréséről olvashatunk. Első olvasásra, ez a fejezet a szárazságra és az esőre összpontosít, ám valójában a lélek megújulásáról szól. Ha Isten cselekszik, az emberek újra életre kelnek.

A sivatag virágzását látni mindennél többet jelent, valójában lelki megtapasztalás. "Akkor
kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei." (Ézs 35,5) Új szemekkel és új fülekkel másképp látjuk a világot. Isten megváltó szeretete teszi ezt lehetővé. Még ha minden
összekuszálódik is körülöttünk, az új szemekkel és fülekkel pozitívan fogjuk látni a dolgokat.

Amikor megjön az eső, Isten szabadítása is beteljesedik. A szárazság megtapasztalása utat nyit számunkra, hogy Isten szeretetét és jelenlétét jobban tudjuk értékelni.

Imádság: Nyisd meg szemünket Urunk, hogy meglássunk téged az új életben. Ámen.

Az esőre való várakozás lelki megújulást hozhat.
Bill Adams (Queensland, Ausztrália)

www.csendespercek.hu

Favorite (lejátszási lista)

Ravasz László

Magamnak is ellensége vagyok, ha mással nem tudok szívem szerint megbékélni. (Viktor János) 

Pásztor Chris: Ne a pénz legyen az első! ·

 Készítette: József Balogh: 

A bölcsesség a legelső, legfontosabb dolog: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből

szerezz értelmet (Példabeszédek 4:7).

Néhányaknál a pénz hajszolása az elsődleges feladat az életben, de sajnos, minél többet beszélnek a pénzről, és hajszolják azt, annál kevesebbjük lesz. A nyitó ige nem azt mondja, hogy: A pénz a legelső, legfontosabb dolog. Valaki talán azt mondaná: „Üzletet akarok nyitni, szükségem van tőkére." Nem. A legfontosabb tőke, amire szükséged van, az nem pénz; Isten Igéje azt mondja, hogy bölcsesség az, amire szükséged van. A bölcsesség szeretete vagy hiánya határozza meg a sikeredet az életben. Ezért mondja a Biblia, hogy újítsuk meg a gondolkodásunkat (Efézus 4:23).

A pénz fontos, efelől semmi kétség nincsen, mert a Biblia is azt mondja: „a pénz szerez meg mindent" (Prédikátor 10:19). Viszont a Biblia szintén beszél a pénzhez való bölcsességről. A pénz nem tud életed adni, de a bölcsesség tud: „Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! De a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak" (Prédikátor 7:12).

Miért dolgozol? Miért akarod, hogy az üzleted kiterjedjen? Lehet, hogy iskolát vezetsz, akkor miért akarod, hogy az iskolád sikeressé váljon? Miért akarsz naggyá válni? A tanulók iránt érzett szereteted miatt, mert szeretnéd, ha minőségi oktatásban lehetne részük, vagy csak a pénz szeretete miatt?

Mindenben, amit teszel, ne a pénz legyen az első, hanem inkább az emberek szükségeinek a

betöltése! Motiváljon, hogy azt teheted, ami jó az Istennek és embereknek, így leszel sikeres.

Ima

Drága Atyám, köszönöm a bölcsességet, ami működik bennem ma és mindig, sikerre és

tökéletességre vezetve engem mindenben, amit teszek. A dicsőség magasabb szintjeire jutok a

bölcsesség által, a Jézus Nevében, Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK:1 Timóteus 6:10; Máté 6:33

Az Úr szavának meghallása

Készítette: Tünde Guti

„Uram, taníts meg engem rád hallgatni! Zajos korban élünk, és a fülem belefáradt az ezernyi rekedt hangba, ami állandóan ostromolja. Add nekem az ifjú Sámuel szellemét, aki azt mondta neked: Szólj, mert hallja a Te szolgád! Add, hogy meghalljam a Te szavadat a szívemben! Add, hogy megszokjam a Te hangodat, hogy majd ismerős legyen nekem, amikor a földi hangok végleg elhallgatnak, és a Te beszéded lesz az egyetlen hang! Ámen’”

A. W. Tozer

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek
Legyél türelmes, és várd ki a megfelelő időt és lehetőséget arra, hogy kezeld a szakadás és versengés problémás területeit. Bizonyos helyreigazításokat meg kell tenni, de biztos, hogy nem a pillanat hevében. Folyamatban van, hogy feltárjam a rejtett motivációkat és lelkületeket benned és másokban is, aminek az eredményeképpen őszinte megvizsgálás és kommunikáció tud történni. Utasítsd vissza azt, hogy büszkeséggel kelj föl bármely konfrontáció során. A megoldás kulcsa az alázat, mondja az Úr.

Efézus 4:30-32 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

A BOHÓC ISMÉT NEVET

Készítette: Ilda kemi

KATHRIN KUHLMAN - ISTEN MOST IS MEGTEHETI CÍMŰ KÖNYVÉBŐL

Sanford Silsby története

Sandy Silsby tanító egy iskolában Escondidoban, Kaliforniában. Kizárólag a tehetségesebb növendékekkel foglalkozik. Michiganban született és egyetemi végzettsége van. Felesége, Margie, ápolónő, és három gyermekük van. Ez a történet nem rólam szól! - legalább is nem egyedül rólam. Inkább egy barátomról akarok beszélni, Virgilről (Tiny), Virgil Poorról. Talán jobb lenne, ha maga Tiny mondaná el, mi történt vele, de ő nem valami bőbeszédű és engem kért meg, hogy írjam le úgy, ahogy történt.

Jobb napjaiban Tiny Poor bohóc volt, de az utóbbi húsz évben egyik helyről a másikra vándorolt, végig az egész Keleten, hogy valami módot találjon a nyomorúságból való szabadulásra.

Először feleségem, Margie révén találkoztam vele, aki a helybeli kórházban ápolónő volt. Ő beszélt erről a szegény emberről, aki megkínzott testét felvonszolta a kórházba, hogy segítséget kérjen. Egy klubnak volt az őrizője San Diegoban. Mérnöki képzettsége volt, de - nevetett - csak gondnok vagyok.

1964-ben egy este Tiny a hátsó lépcsőn egy óriás kosár szemetet hozott le a hátán. Sötét volt és elvétette a lépcsőt, és tizenöt lábnyira lezuhant. Egy kőkorlátnak esett a hátával és a nyakával. A következő napokban megpróbált dolgozni, de abbahagyta, mert mindjobban erőt vett rajta a fájdalom.

Tiny egyszerűen belenyugodott a fájdalomba, de különösnek találta, mikor egyéb szimptómák kezdtek rajta mutatkozni. Észrevette, hogy csuklóin fájdalmas daganatok keletkeznek, majd térdein, hátán, csípőjén és a bokáján. Végül is elment egy orvoshoz, aki köszvényt állapított meg. Fájdalomcsillapító tablettákkal látta el.

Egyedülálló volt, s képtelen volt fenntartani magát, mert ötvenes éveiben járt. A valamikor tehetséges kezeinek ízületei formátlanná dagadtak. A nyakát csupán tizenöt foknyira tudta fordítani minden irányban. A háta annyira telítve volt köszvénnyel, hogy csupán fogcsikorgatva tudott ülni, és a felkelés is csupa kin volt. A csípői, gerince és térdei annyira elmeszesedtek, hogy még a járás is kínos próbálkozás volt számára.

Az orvosok megröntgenezték és pirulákkal látták el, de nem tudták meggyógyítani. A köszvénynek ez a típusa gyógyíthatatlan és progresszív. Könyörtelenül uralma alá veszi áldozatát, végül is nyomorékon ágyba dönti. Gyerekkoromtól kezdve szerettem Tinyt, mert olyan magányos és elhagyatott volt, aki Escondidon kívül egy bérházban lakott. Egy este, iskola után kimentem hozzá és ott találtam a szobájában ülve, sötétben. Az arca könnyektől volt nedves.

Ma délután gyomlálni akartam a kertben - mondta. Kihúztam két gyomot, de oly nagy fájdalmaim voltak, hogy nem bírtam tovább. Úgy sírtam, mint egy gyerek, és ha puskám lenne, megöltem volna magamat.

A szívem fájt Tinyért, de tehetetlennek éreztem magam a betegségével szemben. Az egészségügyi ellátó intézet Los Angelesbe küldte kivizsgálásra. Teljesen munkaképtelennek ítélték. Kapott kis nyugdíjat, de ez a pár dollár sovány ellenszolgáltatás volt a kínokért és a munkaképtelenségért. Csupán Isten tud segíteni Tinyn - mondtam Margienak, mikor hazamentem este. Hittem Istenben. Mindig szilárdan hittem, hogy nem akarja a szenvedésünket, betegségeinket és az emberi nyomorúságot. De nem voltam egyháztag, és életemből hiányzott a szellemi erő. Hogy tudnám bátorítani Tinyt, mikor nekem sincs szellemi erőm? Nemrég Margie fivére, Frank Hines, egy chicagói ügyvéd egy könyvet küldött nekem, John Sherryl könyvét: „Más nyelveken szólnak.” ő már olvasta és ajánlotta, hogy én is olvassam el. Először láttam szavakba öntve azt, amiről úgy véltem, már régen tudom - Isten ereje működik a Szent Szellem által.

Abban az időben még nem értettem, de Isten munkálkodott az életemben és Tinyében is. Aznap, mikor befejeztem a könyvet, levelet kaptam Franktól. Ebben közölte velünk, hogy az életében hatalmas átalakulás ment végbe, amit Jézus cselekedett ugyanazon erőforrás, a Szent Szellem által. A könyv és a levél arra indított, hogy vágyakozzam ez után a hatalom után. Keresni kezdtem másokat, akik osztoznak velem ebben az érzésben.

Ez alatt állandóan imádkoztam Tinyért. Azt sejtettem, hogy ha a saját lelki problémáimra választ nyerek, megoszthatom ővele. Ő már elfogadta Krisztust személyes Megváltójának, és mikor azt ajánlottam, hogy próbálkozzunk Szellem általi gyógyulással, beleegyezett. Megígértem, hogy keresni kezdek valakit, aki elnyerte a gyógyítás szellemi ajándékát, aki a Szent Szellem által szolgál Tiny érdekében. Így indíttatva saját kívánságomtól, hogy elnyerjem a Szent Szellem erejét, hogy segítsek Tinyn betegségében, meglátogattam egy összejövetelt a Full Gospel Businessben (Fellowship in Oceanside.). Megkérdeztem az első embert, akivel találkoztam, nem ismer-e olyan valakit, akinek megvan a gyógyítás ajándéka?

A Szent Szellem küldte önt hozzám - mondta. Én ajtónálló vagyok a Kathrin Kuhlman összejöveteleken Los Angelesben. Ő nem mondja, hogy gyógyító, de az ő szolgálatai alatt csodák történnek.

Beszéltem neki Tiny állapotáról és megígérte, hogy a legközelebbi alkalommal felkeresi a Shrine Auditórium bejáratánál és segít neki, hogy ülőhelyet találjon a kezdet előtt. Visszagondolva, kis csodának látom a csodák láncolatában, hogy Isten direkt ehhez az ajtónállóhoz küldött. Lehetetlen lett volna Tiny számára az ajtón kívüli órák hosszat várakozás, mikor csak rövid ideig tudott állni. Szóltam Tinynek és előkészületeket tettünk az április hóban tartandó szolgálatra.

Már olvastam Kathrin Kuhlman könyvét, a „Hiszek a csodákban”, amelyben szó van számtalan betegről, akik a Szent Szellem ereje által gyógyultak meg. Felolvastam a köszvényről szóló részt Tinynek. Szemét elborították a könnyek és azt kérdezte: Azt hiszi, velem is megtörténhet ez? Mindennap imádkoztam Tinyért, és másokat is kértem, hogy imádkozzanak érte.

Végül eljött a vasárnap, mikor Kathrin Kuhlman Los Angelesben volt. Margie nem tudott eljönni, de jó ebédet csomagolt be nekünk. Elvittem a két fiamat, Charlest és Fordot, és kikocsiztunk Tinyért, majd megkezdődött a hosszú utazás Los Angeles felé.

Annyira részt akartunk venni a szolgálaton, hogy egy órával előbb odaértünk, mint tervbe volt véve. Tinyt a bejárathoz vittem és beszéltünk a kapussal. Igen, ő ismeri ajtónálló barátunkat, és azt ajánlotta, hogy Tinyt ültessük a bejárat mellé egy ódivatú fa pótszékre. Ő majd megmutatja az ajtónállónak, aki majd talál neki helyet az auditóriumban. Bizakodva abban, hogy minden jól van, a fiukkal együtt körülmentünk az auditórium elejére. Már több, mint ezer ember érkezett, bár még csak 11 óra 45 perc volt, és az ajtókat 1 óra előtt nem nyitják ki. Mind a hárman éreztük, hogy ezen a napon Tinyvel történik valami. Isten egész bizonyosan meg fogja gyógyítani.

A szolgálat gyönyörű volt. Az ének után miss Kuhlman első megállapítása ez volt: Az orvosi tudomány azt mondja, hogy a köszvény gyógyíthatatlan. Ezen a szolgálaton sokan meggyógyultak köszvényből a Szent Szellem által. Ez Tiny napja! Ó, siess, Istenem, siess meggyógyítani őt! - imádkoztam.

Nem tudtam, hol ül Tiny, de tudtam, hogy valahol itt van ebben a nagy tömegben, várakozással eltelve, hogy ráhull a Szent Szellem ereje.

Aztán elmerültünk a prédikáció hallgatásában. Amíg miss Kuhlman prédikált, észrevettem, hogy gyógyulások megkezdődtek körülöttünk. Isten Szelleme átsuhant a nagy termen és megérintette emberek testét. Nemsokára kezdtek szállingózni az emelvényre, kérdezve, hogy bizonyságot tehetnek-e a gyógyulásukról, a csodáról.

Az első, aki a mikrofonhoz lépett, egy nő volt, aki köszvényből gyógyult meg. Hajlongott, megérintette a talajt, amit - szavai szerint - már évek óta nem tudott megtenni. A szívem a torkomban dobogott, mikor nyújtogattam a nyakamat, hogy Tinyt lássam. Minden percben reméltem, hogy meglátom őt is az emelvényen.

Aztán a bizonyságtevők olyan gyorsan jöttek, hogy majd lesodortak a lábamról. Egy hatéves kisfiú meggyógyult gerincferdülésből. Anyja sírt örömében. Egy prémbe öltözött hölgy jött fel, kezében két hallókészüléket tartva. Beverly Hillsből való volt. Egy férfi jött, lábtámaszt hozva. Szótlanul ültünk, Isten csodálatos tetteit bámulva.

Egy öregecske hölgy jött tolószékben. Folyton azt ismételgette: meggyógyultam.

Miss Kuhlman azt mondta: jól van, akkor keljen fel és járjon.

Mereven és legnagyobb erőfeszítéssel feltolta magát a tolószékből. Először a térdei csak részben hajlottak meg, és a háta meghajlott, de keresztül sántikált az emelvényen. De térdei és a háta fokozatosan kiegyenesedtek és fel-alá járva nevetgélt magában, könnyek peregtek végig az arcán, és dicsérte Istent. Azzal végezte, hogy valakit beültetett a tolószékébe és végigkocsikáztatta az emelvényen. Sokan, sokan meggyógyultak. Voltak a körülöttem ülők közül egyesek, akik meggyógyultak, de ez túlságosan felizgatta őket, és így nem tudtak az emelvényre menni. Mások pedig nem vették észre, hogy meggyógyultak. Nagyszerű látvány volt.

Sokat olvastam a Bibliában a gyógyulásokról. Hallottam prédikátorokat beszélni Isten hatalmáról a szószékről. De most volt először, hogy a valóságban láttam Isten hatalmát a saját szemeimmel. De hol volt Tiny? Mi történt vele? A fiuk körülnéztek a teremben, de sehol se láttuk őt. Elhangzott az áldás és a nép oszladozni kezdett. Tiny eltűnt. Megkerestük az ajtónállót, de ő se látta Tinyt. Mind keresni kezdtük, de sehol se találtuk. Végül a kocsihoz mentünk és vártunk. 45 perc múlt el, és az auditórium körüli oldalsó kijáratok is majdnem üresek voltak már. Tiny még mindig nem mutatkozott. Most már nagyon nyugtalankodtunk.

Visszamentem a főbejárathoz, ahol hagytuk. Az ajtó nyitva volt, bent a terem sötét. Bekukkantottam és ott volt Tiny - ugyanazon a fa pótszéken ült, ahol hagytuk őt. Mikor kijött, fejét rázta és azt mondta: ez a legrosszabb hely.

Fokról-fokra kiderült minden. Nemsokára, hogy ott hagytuk őt, a kapust felváltották. Az új kapus nem tudta, kire vár Tiny, nem ismerte az ajtónállót. Az ajtónálló, aki nem ismerte Tinyt, mikor megérkezett, engem keresett. Mikor nem látott, azt gondolta, hogy bevittük Tinyt valahogy másképp és elment, hogy a kötelességét teljesítse. És Tiny csak ült ugyanazon a pótszéken delelőt 11-től délután fél hatig és várta, hogy valaki megmondja neki, hogy mit tegyen. Nem hallott semmit abból, ami az auditóriumban történt, sem nem látta miss Kuhlmant. Ott ült azon a kemény széken hat és fél óráig.

Zavart voltam, csalódott és dühös. Annyira izgatottak voltunk a szolgálat miatt, hogy nem néztük meg még egyszer, hogy Tiny bejutott-e. Pedig ez volt jövetelünk fő oka. Elsősorban magamat okoltam. Aztán haragudtam az ajtónállóra. Aztán elkeseredésemben már nem is tudtam, kit okoljak.

Hazautazásunk közben Tiny nemigen szólt. A fiuk és én arról fecsegtünk nagy izgalom közepette, amit láttunk és hallottunk. Kissé bizonytalankodtunk, mert Tiny ott volt és elmulasztott mindent. Próbáltuk megmagyarázni, mi történt a szolgálaton, de mivel elmulasztotta, nem tudta maga elé képzelni a csodálatos dolgokat, amik végbementek.

Mikor letettem a kis háza előtt, még mentegetőztem. Terveket szőttünk, hogy újra elmegyünk és jobb lesz a rendezés. Margie éppúgy méltatlankodott, mikor megtudta, mi történt. Másnap reggel iskolába mentem, de a máskor érdekes munkám a gyerekekkel lehangolónak tűnt. A valóságban annyira türelmetlen voltam, hogy alig vártam, hogy a nap elmúljon. Ebéd után Margieval együtt elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Tinyt és próbáljuk vigasztalni. Ha engem ennyire elkedvetlenített, gondold el, mit érez ő - mondtam.

Letértünk a főútról. Nemsokára megláttuk Tiny kis házát. A frontra vezető kapu nyitva volt és a nyíláson keresztül láthattuk Tinyt, aki a szobájában ült.

Margie és én megpróbáltuk mentegetni magunkat, amennyire tőlünk telt, de egy idő múlva abbahagytuk, és hagytuk, hogy Tiny beszéljen. Úgy tűnt nekem, hogy az előző napi fél hat óta nem beszélt.

Tudják, mit csináltam? - mondta. Egész délután a kertben ástam. Nézzék, nézzék! - Felállt a székéről, lehajolt, megérintette a padlót és felkiáltott: Meggyógyultam!

Alig tudtam hinni a szemeimnek. Még a bokáján lévő daganat is eltűnt.

De hogyan, Tiny? Hogy történt? - kérdeztem rémülten. Nos, tegnap történt, a Shrineben.

Tegnap? De hiszen be se ment az auditóriumba! - jegyeztem meg.

Tudom, mondta. Akkor történt, míg ott kint ültem azon a széken.

De mért nem szólt, mikor hazafelé jöttünk, az úton? Féltem, hogy nem igaz. Féltem, hogy elmúlik. De ma reggel, mikor felkeltem, olyan volt, mintha tavasz lenne a lábaimban. Kimentem és elővettem az ásót, gyomláltam, és erősen dolgoztam egész nap. Másfél év óta először tudok dolgozni. Tiny - szólt Margie - mondja el, mi történt. Jó - mondta. Nevetett és megvakarta a tarkóját. - Sandy és azok otthagytak engem egy széken a teremajtónál kívülről. Nem álltam fel. Egyszer fel akartam kelni és a fürdőszobába menni, de féltem, hogy akkor az ajtónálló, akit vártunk, nem talál meg. Valahányszor egy férfit láttam felém jönni, azt hittem, az ajtónálló, de senki se jött hozzám. Szünetet tartott, látszott, hogy gondolkodik a hiteles részleteken. Tudtam, hogy a szolgálat folyamatban van odabent, de semmit se hallottam. Nem láttam az emelvényt, nem tudtam, mi történik. Csak ott ültem.

Akkor, úgy fél ötkor nagy elektromos sokkot éreztem, ami megrázta egész testemet. Belülről bizseregtem és égtem. - Zavartan nevetett, aztán folytatta: ugyanaz az érzés volt, mint mikor egy jó adag erős whiskyt iszom és érzem, hogy a vérembe kerül. Csak most nem volt részegség, hanem csak csupa öröm és béke.

A kezeimre néztem. No, mozgatni tudom - mondtam hangosan. Ott ültem, mozgattam az ujjaimat. Megpróbáltam mozgatni a térdemet. Oly soká ültem ugyanazon a helyen, hogy mindenem egészen béna lett. De végül felkeltem és vagy húsz lábnyit mentem az egyik oldalon és minden tökéletesen működött - épp úgy, mint amikor még bohóc voltam húsz évvel ezelőtt. Tiny vállat vont és nagyot nevetett.

Akkor fél hatkor Sandy értem jött. Nem értettem mi történt. Tudtam, hogy valami történt velem. De féltem szólni róla. Azt hiszem, mindenesetre Isten volt, aki tette. Margie és én éneklő szívvel tértünk haza. Mindenki megfeledkezett Tinyről - mindenki, kivéve Istent. És Isten jóvátette az emberek hibáját és ráárasztotta gyógyító erejét a magányos, elfeledett emberre. És azóta Tiny Poor nem ugyanaz többé.

Az elején azt mondtam, hogy ez a történet Tinyről szól, és úgy is van. De nem tehetek róla, meg kell mondanom, hogy az én életem is megváltozott. Minden esetben, ha visszajövök a Shrine Auditóriumba, nevetnem kell, és azt mondom magamnak: „Tudod, ez a legrosszabb hely.”  

Csiszér László: Atyám, Istenem /Éjféli Kiáltás Misszió/

Bob Gass: Az óriás

Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást!

Spurgeon:

„A hit kikötőhelye: Isten hűsége"

Egy Biblia naplója

Gazdám újévkor elhatározta, hogy naponta elolvas egy fejezetet belőlem. Az éjjeliszekrényen fekszem. Még nem olvasott.

Január A gazdám leporolt. Egyéb nem történt.

Február Elvitt a gazdám egy bibliaórára. Örülök, hogy végre kézbevettek. Valamit keresett a gazdám bennem, de nem találta meg.

Március Változatlanul az éjjeli szekrényen heverek.

Április Az újságok közé kerültem.

Május A gazdám leporolt, és a könyves asztalra tett.

Június Egy bőröndbe kerültem, sok holmi közé. Úgy látszik, a gazdám elutazik.

Július A gazdám megérkezett. Mindent kipakolt a bőröndből, egyedül én maradtam ott.

Augusztus Ismét otthon. A gazdám ismét a könyvespolcra tett.

Szeptember Este. Borzalmas vihar kerekedett. A gazdám elővett. Idegesen lapozott bennem. Végre a 91. zsoltárnál olvasni kezdett.

Október Ma nincs veszély. A gazdám pihenni hagy.

November Ma este imaórára készül a gazdám. Levett a könyvespolcról, belém lapozott, olvasni kezdett, de hirtelen csengett a telefon. Engem lecsapott az asztalra, felvette a kagylót, hosszan elbeszélgetett, majd amikor befejezte, visszatett a könyvespolcra.

December Egy meghívót helyezett lapjaim közé melyben tudatták vele, hogy egy bibliatanulmányozó hét kezdődik. Már előre örültem, hogy végre a gazdám kezébe vesz és olvasni fog, de hiába vártam. Ott maradtam a könyvespolcon. A gazdámnak nem volt szüksége rám...

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1732:egy-biblia-napl%C3%B3ja&Itemid=183

Joel Osteen: Mennyei Atyád hazavár az ünnepekre

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté11,28)

A Bibliában Jézus elmesél nekünk egy történetet egy fiatalemberről, aki kikérte az örökségét, elhagyta atyja házát, és az összes pénzét bulikra, nőkre és mindenféle vad dolgokra költötte. Mindenét eltékozolta és végül a disznók között találta magát. Amikor elérte élete legmélyebb pontját, eszébe jutott az otthona: „Még a szolgáknak is jobb dolguk van édesapám házában, mint most nekem. Talán legjobb lenne, ha hazamennék és megkérném apámat, hadd dolgozzak nála. Hazamegyek édesapámhoz!”

Amikor az Apa messziről észrevette a fiát, nagyon megörült. Elébe szaladt, hogy üdvözölje. Átölelte, és megparancsolta a szolgáknak, hogy hozzák a legszebb ruhát, öljék le a hízott borjút. „Bizony nagy bulit csapunk, mert az én fiam hazajött!”

Az egyetlen alkalom, amikor a Biblia arról számol be, hogy Isten futott, az, amikor az Atya egy szükségben lévő gyermekéhez szaladt!

Amikor hibát követünk el, gyakran előfordul, hogy negatív hangokra kezdünk el hallgatni, amik ilyeneket mondanak: „Semmi jót nem érdemelsz. Elszúrtad. Innentől kezdve csak a kispadról figyelheted az életet. Már semmi jó nem fog veled történni.” Drága barátom, el ne hidd ezeket a hazugságokat! Ha veszed a bátorságot, mint ez a fiatalember, és elindulsz Mennyei Atyád felé, akkor Ő tárt karokkal fog futni feléd! Nem azzal foglalkozik, hogy mekkora hibát követtél el, hanem az Ő hatalmas szeretetével, amivel téged szeret! Azokkal a jó dolgokkal foglalkozik, amiket kikészített számodra!

Amikor hibázol, a legjobb dolog, amit tehetsz, az, amit ez a fiatalember is tett: „Hazamegyek édesapámhoz!” Ne fuss el Istentől, hanem fuss Hozzá! Ne hallgass azokra a hangokra, amik azt mondják: „Á, én nem kérhetem Istent, hogy segítsen, az képmutatás lenne a részemről, hiszen elszúrtam, rosszat tettem.” Hallgass inkább az Ő hangjára, ami azt mondja: „Gyere Hozzám, ha elfáradtál. Nálam nyugalmat és biztonságot találsz.” Ez a te Mennyei Atyád hangja. Tudd, hogy Ő mindig kész arra, hogy befogadjon téged. Ő mindig kész arra, hogy helyreállítson. Ő mindig kész arra, hogy új kezdetet adjon, amikor segítségül hívod szent nevét.
Joel Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/165-mennyei-atyad-hazavar-az-unnepekre.html

Dicséretek. (lejátszási lista)

Az élet vize

Készítette: Az élet tanulnivalója
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult

 hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében. - Mi történt? - kérdezte az apja.
- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...
- Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten.
- Hová lett, gyermekem, az élet vize? - Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig...
Így ment ez végtelenségig, míg a kút ki majdnem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.
Az apa mosolygott: - És hol van az a víz? - Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.

"Adj jót, ha adni tudsz - ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."

A "nasi"-zásról

Készítette: Újragondoló blog

Mindenki szeret nasizni. Két étkezés között bekapni egy kis finomságot nem nagy bűn, ugye? Még csak nem is mértéktelenség, sőt, távol áll tőle. Gondoljuk mi. De aztán meglepődünk, amikor egy kiskanál Nutellából végül egy egész üvegnyi lesz, vagy hogy már az aprópénzünket rendszeresen a Fornettiben verjük el. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha nem is azonnal, de egy idő után meg is látszik rajtunk

(tisztelet itt azoknak a csodálatos genetikával megáldott személyeknek, akik akármennyit esznek, nem látszik rajtuk és akikkel akármikor szívesen cserélnék). Először még csak a mérleg és köztünk marad, aztán amikor már menthetetlenül nasi-függők lettünk, mindenki számára nyilvánvaló lesz hogy hoppá, valaki itt nem vigyáz az alakjára. Milyen hamar a mértéktelenséghez ugrottunk, ugye?

Valahogy így vagyunk a bűnnel is. Eleinte csak csipegetünk és bár tudjuk, hogy az is kártékony, ugye drasztikus változás még nincsen, nem történet semmi baj, belefér egy picit több is. Aztán még több. Majd azon kapjuk magunkat, hogy függők lettünk, nem tudunk szabadulni. Újra és újra elcsábulunk, nem tudunk ellenállni a kísértéseknek. Az ”édes kis semmiségekből” hamar mértéktelenség lesz. Közben meg elfelejtjük, hogy Isten csak azt adja, ami a legjobb nekünk, amire valóban szükségünk van. Ha teljes erőnkből, teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből Őt szeretnénk és követnénk, eszünkbe sem jutna nasizni, hiszen még az Úr áldásainak feldolgozásával, a kifürkészhetetlen útjainak követésével, a frissítő Igéjével, hálával, imával, szolgálattal, Vele lennénk elfoglalva. Ne hagyjuk , hogy a kísértés bűnt szüljön, majd a bűn megkötözöttséget. Ne nasizzunk. Főleg ne a Sátán tányérjáról.
(L y d i a : Nasi , ujragondoló blog)

Tényleg TÖKJÓ a Halloween?

Készítette: László Kiss
Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a Halloween divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!
Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák

. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék.
A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.
Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.
Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából.
Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése" érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét "Mindenszentek ünnepének" nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows, az azt megelőző este pedig az „all hallows evening".
Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: Halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.
Amerikában a Halloweent Ír bevándorlók honosították meg 1840 körül.
Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.
Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének.
A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak.
Ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez,
az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak.
Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre" gyermekeket rabolnak,
és azokat ördögi rítusok keretében megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák.
Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel:
Ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek.
A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert.
A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák "az utolsó időkben"
mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21).
Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly!
Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba.
Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9)
Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14).
Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak
(ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat - adott esetben még hívő testvéreinket is - az ördög által felállított csapdákra.
Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról.
Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!
Amúgy október 31. a reformáció ünnepe!
(A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.) A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse).
Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása alapján…

Hit Gyülekezete - Melletted áll