2012. október 21.

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 12.

Készítette: Lisa Szanyel
Isten fegyverzete

„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek 
paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde.“
Efézus 6:13-17
Most megfigyeljük harcunk fegyvereit. Itt Pál egy katonáról fest képet, aki teljesen felkészült a csatára, majd elmagyarázza, hogy nekünk is így kell felöltenünk Isten fegyverzetét. Ez után egy listát állít fel, felsorolva e fegyverzet minden alkotóelemét és összehasonlításként a római katonát használja. Ahelyett, hogy egy akkori katona fegyverzetével behatóan foglalkoznánk, egyszerűen csak meg akarjuk érteni a hasonlat mögött rejlő üznetet. Mi a lényeg, amelyre Pál apostol rá akar mutatni? Mi valójában Isten fegyverzete?

Isten fegyverzete elsősorban Isten Igéjének, a Szentírásnak megértése és alkalmazása. A fegyverzet minden darabja az igazság más- más oldalát mutatja be, ami Isten Igéjének teljes megértéséhez vezet és ahhoz a képességhez, hogy alkalmazni tudjuk azt mint hatalmas erőt a sötétség erői ellen. Amikor megfigyeljük azt a fegyverzetet, annak nagy része védelemre szolgál. A fegyverzetet azért kaptuk, hogy megvédjen minket az ellenség támadásától. Az igazlelkűség öve, az igazság mellvasa, a békesség saruja, a hit pajzsa és az üdvösség sisakja főként védelmet nyújtanak és képessé tesznek minket arra, hogy megálljunk és ne essünk el. A fegyverzet védelmi része Isten Igéjének részletes ismeretét jelenti, a keresztyén hit nagy tanaival együtt.

Az igazlelkűség öve

Az övet említi először, mert ez a fegyverzet alapvető alapvető része. A katonának mozgékonyságot és erőt biztosít. Ez az igazlelkűség öve. Isten Igéjének igazságai képezik azt az alapot, melyen a csata eldől. Az igazságban felövezettnek lenni azt jelenti, hogy ismerjük és hisszük az igazságot. Az ellenségnek nem lehet ellenállni sem emberi értelemmel, sem hagyománnyal, sem elméleti meggyőződéssel vagy bármi mással, csak Isten Igéjének igazságával. Ezért készen kell vele állnunk. A felkészülés Isten Igéjében való elmerüléssel kezdpődik.
Az igazság mellvasa
A következő az igazság mellvasa. A mellevas a létfonotsságú szerveket – a szívet, a tüdőt, a májat és a többi belső szervet – védi. Valamikor azt hitték, hogy a testnek e része az ember érzelmi központja. Így például a bánatról úgy beszélünk, hogy „összetörik a szívünk“. Ezért a mellvas az érzelemeink területén véd bennünket. Figyeljük meg, hogy ez az igazság mellvasa. A sátán nagyon gyakran támadja érzelemeinket az igazság tekintetében. Már beszéltünk a kárhoztatásról, arról az érzésről, hogy Isten ellenünk van. Amikor elborít minket a kárhoztatás, a Krisztusban rejlő megigazulás tanának megértése az, amely az első védekezésünk. Ezt az ismeretet a Szentírásból nyerjük: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne“ (2 Korinthus 5:21). „Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben, a kiben van ami váltságunk az Ő vére által“ (Efézus 1:6-7). „És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom ..., hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján“ (Filippi 3:9). A Krisztusban lévő igazság az, amire Pál utalt az igazság mellvasának felöltésekor. Más értelemben az igazság mellvasa az igazság gyakorlására is vonatkozhat. A szent élet nehezebbé teszi a sátán számára, hogy bűntudattal tántorítson meg minket.

A békesség saruja

Lábainkat fel kell saruznunk a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. A római katona erős, veretezett szandált viselt, hogy harc közben mozdíthatatlanul álljon. Ezek a saruk önbizalmat adtak neki. Nyugodt és kiegyensúlyozott lehetett a csata közepette. Isten békessége az, ami biztonságot és bizalmat ad a csatában. Isten békessége véd minket az elbátortalanodástól és kétségbeeséstől.
A hit pajzsa
A hit pajzsához érkeztünk. A római pajzs, amelyre itt utalva van nagy volt, mely mögé a katona teljesen el tudott rejtőzni. Ez a pajzs teljes védelmet nyújtott a nyílzápor ellen. Amit a pajzs jelentett a római katona számára, azt jelenti a hit a keresztyén számára. A hit pajzsa aktív bizalom Isten jellemében, szeretetében és ígéreteiben, melyeket Igéjén keresztül mutatott meg. Ez a pajzs véd meg minket a gonosz tüzes nyilaitól.

Az üdvősség sisakja

A védelmet nyújtó felszerelés utolsó darabja az üdvösség sisakja. Eza a sisak véd meg minket azoktól a támadásoktól, melyek az üdvősségünk felőli bizonyosság ellen irányulnak. A sátán azzal fog vádolni minket, hogy nem teszünk eleget Istenért és kétségbe vonja üdvösségünk hitelességét. Az üdvbizonyossággal kapcsolatos ismeret is a Szentírásból származik: „Mert kegyelemből tartattok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék“ (Efézus 2:8- 9). „Nem az igazságnak cselekdeteiből, a melyeket mi cselekdtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket ...“ (Titusz 3:5). Ezen igazságok megragadása jelenti az üdvösség sisakjának felöltését.

A Lélek kardja

A fegyverzet utolsó részéhez érkeztünk, ami egyben az egyedüli támadó fegyver. A Lélek kardja ez, ami az Istennek beszéde. Az Ő Igéje, a Biblia, amely élesebb minden kétélű fegyvernél. Isten bölcsessége és Isten ereje, mely az ember értelmének és lelkiismertének ajánlja magát.
Nemcsak az igazság, de mennyei igazság forrása. Minden tévedéssel, hamis filozófiával, hamis erkölcsi elvvel, minden bűnnel és megtévesztéssel, az ördög minden ajánlatával szemben áll az egyedüli, elégséges és egyszerű válasz – Isten Igéje, amely menekülésre készteti a sötétség összes erőit. Isten ereje egyaránt elérhető az egyes keresztyén közösség, a gyülekezet számára.
Amíg használjuk Isten Igéjét és csak arra támaszkodunk, győzedelmeskedünk; amint megengedjük, hogy bármi más foglalja el a helyét, legyen az értelem, tudomány, hagyomány, vagy emberek parancsolatai, akkor a gyülekezet vagy a keresztyén az ellenség kiszolgáltatottjává válik.

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 13.

Készítette: Lisa Szanyel
Példánk a harcban

Ha megnézzük Urunk rövid földi szolgálatát, láthatjuk hogyan használta a Lálek kardját. Már megfigyeltük a Krisztus és a sátán közötti összetűzést a pusztában és láttuk, hogyan kényszerítette Jézus a sátánt menekülésre Isten Igéjével. Ugyanezzel találkozunk újra és újra Urunk szolgálatában, amikor az írástudókkal és a farizeusokkal fo
glalkozik. Urunk minden alkalommal ügyesen használta a Lélek kardját, ami elhallgattatta ellenségeit. Vegyük például a Máté 21:15 és 16-ban feljegyzett esetet. A vallási vezetők haragudtak Jézusra, mert a gyerekek Messiásnak nevezték. Emlékszel válaszára? „Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?“ Vagy vegyük azt, amikor a szadduceusok egy feltételes helyzettel állították szembe és remélték, hogy heves vitát váltanak ki a feltámadással kapcsolatban. Az Ő válasza a következő volt: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát“ és „nem olvastátok-e, amit az Isten mondott néktek“ (Máté 22:29, 31). Hasonló pédát találhatunk az Úr farizeusoknak adott válaszában, amikor ők azt állították, hogy a Krisztus csak Dávid fia lehet: „Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében...“ (Lukács 20:41-44). Mondezekben a példákban üdvösségünk vezére közvetlenül arra tanít minket, hogy forgassuk erdményesen a Lélek kardját.
Miután leírtuk Isten fegyverzetét, meg kell figyelnünk mit jelent azt felvenni. Az Ige buzdít minket: „öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét.“ Mivel Isten fegyverzete Isten Igéjének a megértése és alkalmazása, így Isten fegyverzetének felöltése a Szentírás teljes ismeretét jelnti. Bibliaismeretünk növekedni fog amint időt töltünk az Ige olvasásával, tanulmányozásával, az elmélkedéssel és igeversek fejből való megtanulásával. Hadd adjak egy gyors áttekintést az Ige különböző megközelítési módjairól.

Olvasás

Az olvasás az első és legyegyszerűbb megközelítése a Szentírásnak. Kezdhetjük Mózes első könyvével és egyszerűen végigolvashatjuk egészen a Jelenések könyvéig. Ezalatt a Szentlélek lassan, de biztosan átformálhat minket és egy Krisztus-központú világnézetet alakít ki bennünk. Amint következetesen olvassuk a Szentírást, a Szentlélek tanít minket, hogy szellemileg gondolkodjunk. Én például szeretem a Bibliát lefkvés előtt olvasni. Nagyon jó így befejezni egy napot. Ha minden este átlagos gyorsasággal csak negyvenöt percet vagy egy óra hosszat olvasunk, kevesebb mint egy év alatt végigolvashatjuk a Bibliát. Ha íly módon olvasod, miután befejezted, térj vissza Mózes első könyvéhez és kezd az egészet előről. Minél jobban ismerjük az írott Igét, annál inkább ismerjük az élő Igét: az Úr Jézus Krisztust.

Elmélkedés

A Szentírás olvasását elmélkedéssel folytathatjuk, ami sokkal mélyebbre megy. Elmélkedni mérlegelést, tűnődést jelent. Azt jelenti, hogy önmagunkkal beszélgetünk. Igen, épp ezt kell tennünk az Igével. Gondolkodnunk kell róla, önmagunkkal azt megbeszélnünk. Az Úrral kell beszélgetnünk róla. Az elmélkedés annyiban különbözik az olvasástól, hogy több időt és nagyobb összpontosítást igényel. Mikor egy igerészen elmélkedek, imádkozom és kérdéseket teszek fel magamnak: Kinek írták? Miről szól? Hogyan alkalmazhatom? Mely más igehelyek utalnak ugyanerre? Mikor elmélkedem, általában kéznél tartok egy tollat és füzetet, hogy lejegyezzem, amit az Úr szól hozzám ez idő alatt. Elmélkedni az Újszövetségből szeretek, mégpedig reggel. De mindannyiunknak egyéni módszert kell kialakítania. A lényeg, hogy szánj időt rá – akkor amikor neked a legjobban megfelel -, mert az ígéret annak szól, akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal“ (Zsoltárok 1:2). Tölts időt elmélkedéssel, amennyit csak tudsz. Legyen ez elsőbbségeid listáján, tedd meg napod központi eseményévé!

Tanulmányozás

A bibliatanulmányozást minden keresztyénnek meg kell tanulnia. Az olvasás és elmélkedés valamint a tanulmányozás közötti különbség bizonyos tanulmányozást segítő eszközök használatában rejlik. Segédeszközökön a következő dolgokat értem: konkordanciák, bibliai fogalmi szótárak, kommentárok, biblia-kézikönyvek, görög és héber szómagyarázatok stb. Mindezek nagy segítségünkre lehetnek a Szentírás megértésében. De ha ezek az eszközök nem állnak rendelkezésünkre, hasznos lehet pl. több különböző bibliafordítás beszerzése és azok párhuzamos olvasása, vagy a citátusok (igehely-utalások) felkutatása, ha Bibliánkban vannak ilyenek. A biblitanulmányozás egy másik lehetséges módja, hogy egy felkent bibliatanítót hallgatunk, aki rendszeresen tanít a Szentíráson keresztül. Ha megvan ez a kiváltságod, adj érte hálát Istennek és használd azt ki. A bibliatanulmányozást tedd életed rendszeres részévé a számodra legmegfelelőbb módon és tudd, hogy ez is hozzátartozik Isten fegyverzetének a felöltéséhez.

Igetanulás fejből

Még egy dolog mely Isten teljes fegyverzetének felvételével kapcsolatos, az a Szentírás memorizálása. Isten Igéjének emlékezetbe vésése is Isten fegyverzete felételének a része. János első levelében a 2. rész 14. verse szerint az ifjak erősek és győzedelmesek voltak az ördög felett, mert Isten Igéje megmaradt bennük. A legjobb módja annak, hogy biztos legyél abban, hogy Isten Igéje megmarad benned, ha azt kívülről megtanulod. Kezd azokkal az igékkel, melyek leginkább szólnak hozzád. Ha szükséges, írd le őket kis papírszeletekre és olvasd el naponta néhányszor, míg azok a részeddé válnak. Rá fogsz jönni, hogy ezen igeversek hatalmas erőforrásként szolgálnak majd szellemi fegyverraktáradban.
Végül, emlékezz arra, hogy mindez Isten fegyverzete és biztosak lehetünk a győzelemben, ha azt magunkra öltjük. Csak az marad a kérdés: hajlandóak vagyunk-e felöltözni? Isten segítsen minket ebben, mivel szellemi életünk függ tőle.

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 14. Befejezes

Készítette: Lisa Szanyel
Harcra készen

„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.“ Efézus 6:18
A keresztyén harcos mindent magára öltött ami a csatához kell, de még mindig nem kész a harcra. Két alapvető dolog hiányzik a győzelemhez – ügyesség és
 erő. Mégha a katona a legjobb fegyverekkel van is felszerelve, ügyesség és erő hiányában a győzelem a legjobb esetben is bizonytalan. Ami a fizikai erőnlét és a mentális felkészültség a világban, az az ima a keresztyén harcos számára. Az ima teszi bizonyossá, hogy az Úr katonája harcra készen áll.
A Szentírás telve van imára való buzdítással: „a könyörgésben állhatatosak legyetek“ (Róma 12:12), „Az imásdágban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással“ (Kolossé 4:2), „Szüntelen imádkozzatok“ (1 Thesszalonika 5:17).

Gyere haza

A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki.

Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőrség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !

Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!

86 400 másodperc

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni?

Természetesen használd fel MINDET! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ. Minden reggel 86.400 perccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni egészségből, boldogságból és sikerből! Az óra forog. Csináld ma, a lehető legtöbbet! Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék!"

Minden elmúlik egyszer, minden véget ér, lehetsz bárki, amikor elkérik a lelked, menni kell! Hát akkor érdemes gyűlölni, rágalmazni, csalni, vagy a pénz ördögének rabja lenni, üdvözítő boldog perceket elmulasztani? Az idő nagyon telik, át kell gondolnunk minden percünket. Minden nap 86400 másodperccel leszünk gazdagabbak. Ezen tőke, ha elhasználjuk, ha nem, estére lenullázódik. Soha nem kapjuk azt vissza, örökre elvész. Ezt a napi gazdagságot úgy kell befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudjunk rajta vásárolni. E tőkéből tevődik össze az élet! Hogy megértsd mennyit ér egy év, kérdezd meg az osztályismétlő diákot, hogy megértsd mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, hogy mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot, vagy repülőgépet. Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg a gépkocsivezetőt, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, hogy mennyit ér egy tízed másodperc, kérdezd meg az Olimpikont, aki nem arany, csupán ezüstérmet nyert. Az idő senkire nem vár. A tegnap történelem, a hol-nap rejtelem, a ma ajándék. Minden elmúlik csak az Úr beszéde, marad meg örökre. Gondolkodjunk el mi is egy pillanatra, hogy mivel töltöttük el a tegnapi napot és mivel a mait, melynek máris eltelt a fele.
Adj Uram bölcsességet, hogy a tőled kapott tehetségekkel, a hittel, a szabad akarattal, a lelkiismerettel, és a szeretettel úgy gazdálkodjunk, hogy az nemcsak a mi, hanem embertársaink és szeretteink javát is szolgálja. Ámen!

Hit Gyülekezete - Hadd lássuk dicsőséged

2012. október 20.

Ige: A Júdabeliek el akarják téríteni a Krisztusban szabadságot nyert hívőket:


„Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1)

De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában élő hívőknek, hogy ezeket az embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24)

Pál apostol pedig elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10)

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (szavát, igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét (igéjét)” (Jer. 23,16)

Ige: Isten az Igéjével ítél

„Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [Isten Igéje] szerint van azokon, akik ilyeneket [efféle dolgokat] cselekszenek.

Azt hiszed [gondolod; arra számítasz] talán, te ember, hogy kibújhatsz [elkerülöd; megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [művelnek folyamatosan] amikor magad is ugyanazt műveled? [teszed]

Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted, helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre Isten felé visszafordulásra] indít? [ösztönöz; próbál vezetni]” (Róm. 2,2-4)

Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET:Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,4)

Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ige: Krisztus népének felvigyázóiról, és őrizőiről


És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Szükséges annakokáért, hogy a püspök  (vagyis pásztor, presbiter) feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, (és tisztességes) mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos. Nem borozó, (és nem részeges, nem kötekedő, a viszálykodást kerülő, és) nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, (és megértő) versengéstől ment, nem pénzsóvár. Ki a maga házát jól igazgatja, (és a maga háza népét jól vezeti) gyermekeit engedelmességben (neveli, és) tartja, minden tisztességgel. Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni (és vezetni), mi módon visel gondot az Isten egyházára? Ne legyen új (vagyis újonnan megtért) ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába (vagyis az ördöggel azonos ítélet alá) essék. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól; (és hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla) hogy gyalázatba és az ördög tőribe (vagy csapdájába) ne essék” (1 Tim. 3,2-7).

Az alkoholfogyasztásról sok mondanivalója van az Úrnak:  „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [és ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (züllöttség, és elvetemültségre), és amiben menthetetlen romlás van].

»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [és a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]” (Eféz. 5,18).

Mert ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen [és tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [és tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [és ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13).

 Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).

A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).

Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12).

És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (és keverésében)” (Ésa. 5,22).  

Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).  

A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az apostol:  „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a ren­delkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk [logoszaink, vagyis Igéink], akár levelünk által [írott üzenetünk útján, levelünk által] taníttattatok [és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15).

Mert: „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

 (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

De te: „A balgatag (és az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (és a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben) (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19)

És:  „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (és meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása]” (2 Tim. 1,13).

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek (vagyis pásztorként felügyelve, és felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (és nem is kényszerűségből), hanem örömest (vagyis buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen). Sem nem rút nyerészkedésből (vagyis nem nyereségszerzés, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (és odaadással, készségesen). Sem nem úgy, hogy (letiporva, és zsarnokoskodva) uralkodjatok (vagyis nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva) a gyülekezeteken (vagyis a választottak fölött) (mely sorsrészül jutott nektek), hanem mint példányképei (jó szívvel), a nyájnak (vagyis a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)

Adj imádó szívet

Adj békét Uram!

Lev Tolsztoj: A változtatás


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki se önmagát.

Guti Tünde: JÉZUS VÉRÉNEK EGYEDÜLÁLLÓ FONTOSSÁGA


   Egy évvel ezelőtt történt. Sokáig úgy gondoltam, hogy annyira személyes jellegű átélés, hogy nem kell megosztanom másokkal. 2-3 hónapja azonban erőteljesen megfogalmazódott bennem, hogy tárjam fel, és Jézus nevét magasra emelve, vérének erejét mélyebben megismerve és alkalmazva, szárnyaljon Szellemben és igazságban fogant imádatunk !

   Egy vasárnap délutáni dicsőítés során azt az akkor még újnak számító dalt énekeltük, hogy „BEMEGYEK A SZENTEK SZENTJÉBE…” Az Úr jelenlétében elcsendesedve adtam át magam én is, hogy átitatódjak. S akkor egy látást láttam.
                                              
                                                           *     *     *  
                                   
   Ókori templomépület homlokzata magasodott előttem. Néhány lépcső vezetett felfelé, amin lassan lépkedtem, szüntelenül a bejáratra szegezve a tekintetem.
   Áhítattal megtelve értem a lépcső tetejére, ahol az ajtó helyett Jézus vérén át léphettem be Isten jelenlétébe. Olyan volt, mint egy mindent beborító, aranyló zuhatag! Lágyan mélybe ömlő vízesésre, vízfüggönyre emlékeztetett. Mintha megállt volna az idő…
   Megtisztulva, felfrissülve, más emberként mentem tovább, de a vérzuhatag jött utánam, jött velem, és átszellemülten énekeltem:
   „Uram, dicsérlek, dicsérlek! Neved áldom szent vagy, szent vagy, Uram!”

Az engem megmosó vér lepedő nagyságú zászlóvá vált a kezemben, amit magasan a fejem fölé tartva lengettem, hódolva Istennek. JÉZUS VÉRE A DICSŐÍTÉSEM ERŐTELJES RÉSZÉVÉ VÁLT.

   Az ének kezdődött elölről, és folyamatosan láttam magamat a Bárány vérén át, benne és vele az Úr előtt. A hatalmas és mégis könnyed zászló lassanként betakart, körbe-körbe tekert. Jézus véréből szőtt ruhám dicsőítő köntösként öltöztetett fel.

   Kimondhatatlan érzés töltött el! Az imádat olyan fokát éltem át, ahol már nincs szó, ami méltóképpen kifejezné a hálát és a csodálatot, ahol megszűnik az én, és az Úr minden mindenben.

   Legapróbb sejtjeimet is átjárta a dalszöveg, mintha átlátszó lettem volna. Jézus vére csodálatos erő, megmenekülésünk ára! Megtisztít, elmélyíti és dinamikussá teszi a dicsőítést, betakar és felöltöztet az imádat alázatos köntösébe.

KIHEZ MEHETNÉNK?


57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." 59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. 60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" 61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? 62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? 63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek
és élet. 64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. 65 És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya." 66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" 68 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. 69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." Jn 6,57-69.


                         KIHEZ MEHETNÉNK?


Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,68)

Amikor stresszes helyzetbe kerülök a munkahelyen, felteszem magamnak a kérdést: "meghal-e valaki, ha nem végzem ma el azt a munkát?" Ez segít új kilátásba helyezni a dolgokat, mert a munkámban felmerülnek nehézségek, de senki sem hal meg annak eredményeként. De, hogy Péter kérdésére mit felelünk, örökkévaló jelentőségű. Ha rossz döntést hozunk, meghalunk. Nem fizikai, hanem szellemi halálról beszélek - arról a halálról, amiből nincs feltámadás, és ahonnan nincs második esély.

Mi a válasz Péter kérdésére? Kihez mehetnénk? Sok választási lehetőségünk van. Fordulhatunk a családhoz, tanárokhoz, barátokhoz, orvosokhoz, lelkészekhez. A sor végtelen. Ők adhatnak jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy hol éljünk, milyen karriert fussunk be, vagy hogyan éljünk egészséges életet. Tanácsaik tanulmányaikon és tapasztalataikon alapulnak. Amit viszont nem tapasztaltak meg, az a feltámadás. Egyikőjük sem halt meg, és senki sem jött vissza az életbe. Egyedül Jézus Krisztus. Ő az egyetlen, akinek feltehetjük az örökkévalósággal kapcsolatos kérdéseinket. Egyedül ő tudja a választ.

Imádság: Szeretet Istene, köszönöm, hogy elküldted Jézust, hogy megmutassa a benned való örök életre vezető utat. Ámen.

Jézus "az út, az igazság, és az élet" (Jn 14,6).

Star Ferdinand (Texas, USA)


Adj erőt

Csak Te vagy Isten!


„ Minek-előtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva és mindörökké te vagy Isten” (Zsolt. 90,2)

Isten testté lett


Róbert Pávay
Isten befektette mindenét az ember megváltásába! Nála nem számított az idő és a tér hogy legtökéletesebben kifejezze magát az emberben.

Mindenét odaadta és ami a legfőbb, saját magát.

Isten több értéket látott az emberben mint a Mennyben, mert nem a bukott angyalokat váltotta meg, s nem is tartogatta értékeit ott fönn, hanem mindent lehozott nekünk és értünk. Legfőképp önmagát.


Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Kenneth E. Hagin: A világosságot hit követi


A Te Igéd megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűt. - Zsoltárok 119,130.

Tinédzserkoromra ágyhoz kötött beteg lettem. Az orvostudomány akkori állása szerint halálra ítélt. Egész addigi életemben hallottam prédikációkat az újjászületésről, ismertem Isten akaratát az üdvösséggel kapcsolatban. Így, amikor betegágyamon az Úrhoz jöttem, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy Ő meghallgat engem. E tekintetben megvolt a megfelelő megértésem. Ezért nem kételkedtem, nem is hitetlenkedtem az üdvösségemmel kapcsolatban. Elfogadtam az üdvösséget és tudtam, hogy üdvösséget nyertem.

De még mindig fekvőbeteg voltam! Persze, akkor még nem értettem, mit mond az Ige az isteni gyógyításról, az imáról és a hitről. Addig csak azt hallottam a prédikátoroktól a gyógyulással kapcsolatban: „Ezt csak hagyd az Úrra. Ő tudja ezt a legjobban.” Így igaz, de Isten az Igéjében már gondoskodott arról, hogy megkaphassuk a legjobbat!

A Biblia hosszas tanulmányozása után eljött az idő, amikor megértettem, hogy pontosan milyen lépéseket kell megtennem az imában, és megvilágosodott előttem, hogyan tudom felszabadítani a hitemet. Ha előbb rájöttem volna, már hónapokkal azelőtt kiszállhattam volna a betegágyból. Istennek nem volt előre meghatározott ideje a meggyógyításomra. Ez nem így van. Ő mindennap ugyanaz! A baj nem Istennel volt, nem is azzal, hogy meg akar-e engem gyógyítani. Velem volt a baj. Mihelyst rájöttem, hogy mit mond Isten Igéje a gyógyulásról, és ennek megfelelően cselekedtem is, meglett az eredménye! Ahogy jön a világosság, a hit már ott van.

Megvallás: Meg fogom ismerni, mit mond Isten Igéje, és a szerint fogok cselekedni. Így eredményeket fogok elérni. Gondom lesz arra, hogy Isten Igéje bejusson a szellemembe. A világosság jön, a hit pedig követi azt.


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLEBEN, MARSHA BURNS:


Készítette: Kereszteny Hirek
Azoknak, akiknek a szíve Engem keres, mondja az Úr, szellemi tüzeket küldök ki, hogy ébredést adjak nektek, és visszahozzalak a pusztaság élményéből, ahol szárazságban és elszakított állapotban éreztétek magatokat. Felgerjesztelek benneteket az új életre és arra, hogy megújult vágyatok legyen a Szellemben való járásra. A figyelem elterelések visszatartottak a személyes, bensőséges kapcsolattól. Most van az ideje annak, hogy megújítsátok az elszántságotokat és az elkötelezettségeteket az isteni célokra. Legyetek erősek és megingathatatlanok.

Efézus 6:10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmának erejében.

Favorite (lejátszási lista)