Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett
veled (Zsolt 103,2)
2012. szeptember 14.
Vagyok, mert vagyunk
Egy antropológus, egy afrikai törzs gyermekeinek ajánlott
egy játekot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:
- Aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt!
Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztek. Mire ők:
- Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: "Vagyok, mert vagyunk."
- Aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt!
Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztek. Mire ők:
- Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: "Vagyok, mert vagyunk."
Szeretetből fakadó sebhelyek (Tanulsagos tortenet)
Készítette: Lisa Szanyel
Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott.
Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor é
Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott.
Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor é
pp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott,
észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten
rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.
Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.
Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így szólt a riporterhez:
- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!
Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély
megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!
Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!
Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogyan szerezte azokat...
forrás: Bacsi Irma (USA)
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.
Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.
Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így szólt a riporterhez:
- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!
Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély
megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!
Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!
Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogyan szerezte azokat...
forrás: Bacsi Irma (USA)
A pofon
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb
negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok,
gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben
hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:
- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és
személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel
után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól
nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor
volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és
csókoljátok meg!
Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó
szándékú tanácsra.
Egészen a legutóbbi napokig.
Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az
utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam,
amíg át tudott jönni a zebrán.
- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.
- Én? Magát?
- Igen, ön!
- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?
- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis
históriába kevert.
- De hogyan? Miért?
Még mindig halálosan komolyan nézett rám:
- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a
férfiösszejövetelen? - kérdezte.
- Dehogynem.
- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit
mondott?
Gondolkoztam.
- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.
- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?
Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.
- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és
jól nézzük meg a feleségünket?
- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?
- Igen, ugyanis megtettem.
- És mi történt?
- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor
kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy
igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el,
de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett,
hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az
igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész
volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda
megrázkódtatás! Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt akkoriban,
amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy semmit nem
tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok, szegénység és
munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget is kapott
tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.
- És - kérdeztem - mi történt aztán?
- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam.
De ő csak hátrált, és pofonütött.
- És mit tett ön?
- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik
alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért még egyszer
megcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled?
Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem
emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra
elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak
vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek,
mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és
mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó
asszony a feleségem.
Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az
anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és
elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen
csodálkozás volt.
- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat.
Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám
pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.
Megdöbbenését meg tudtam érteni.
- Igen? És utána mit gondoltál?
- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor
megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek
adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna
magamnak.
G. F. Dempster Evangéliumi életképek c. könyvből
Isten szeretet
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.
Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!
S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: 'Isten szeretet'.
Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.
.......................... ...........
(Hastings: Isten napjai c. könyvből)
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.
Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!
S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: 'Isten szeretet'.
Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.
..........................
(Hastings: Isten napjai c. könyvből)
HIT EGY CSODÁÉRT – Josiah története
A tikkasztó oklahomai hőség reszketve csillogott a járdán,
ahogy Anitával a Tulsai Bibliai Főiskola kampuszán ballagtunk, és beiratkozni
készültünk. Még mindig hiányzott a gyönyörű Torontó, de az Úr világosan
értésünkre adta: Torontó a múltunk; Tulsa a jövőnk.
Noha fiunk, Josiah csak pár hetes volt, összecsomagoltuk
cókmókunkat, engedelmeskedtünk az Úrnak, és megtettük a lépést. Mint mindig,
Isten most is hűségesen irányította lépéseinket.
Megérkezésünkkor, csodálatosan lehetővé tette számunkra,
hogy házat vegyünk. Találtunk egy hölgyet is a közelben, aki
gyermekfelügyeletet vállalt. Noha számos más gyermeket is gondozott, Josiah és
Matthew szépen gyarapodtak az ő gondozásában.
Szeptember és október gyorsan elröppent a Biblia kurzusok,
házi feladatok és családi kötelezettségek pörgésében. Az órák között Anita
átrohant, hogy megszoptassa Josiaht. Minden jól ment, amíg egy novemberi napon
Anita észrevette, hogy Josiah csak az egyik oldalán fekve szopott. Fürdetés
közben pedig azt vette észre, hogy kis fejének egyik oldala puha és lágy,
miközben a másik oldal szilárd és erős. Megkérdeztük a testvérét, hogy Josiah
nem sérült-e meg valahogy. Matthew szerint Josiah csecsemőszékében ült egy
konyhai pulton, amikor a gondozónő egy pillanatra kilépett. A többi gyermek
futkosott, és felügyelet nélkül játszott. Egyikük felmászott a pultra, és véletlenül
lelökte Josiah csecsemőszékét. Fejjel a köves padlóra esett!
Sérült fej
Anitával rohantunk vele az orvoshoz. Amikor az orvos
megvizsgálta Josiah fejének puha oldalát, arca elfehéredett. Felkapta a
telefont, és röntgenvizsgálatot rendelt. Áthajtottunk a városon a koponya
vizsgálatra, és mire végeztünk az orvosi rendelő bezárt. Nem kellett ahhoz a
röntgenfelvételt látnunk, hogy tudjuk, komoly a helyzet.
Hazaérve, rátettük kezünket Josiahra, és hittel Istenhez
fordultunk, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megkaptam a
röntgenfelvételeket, és sajnos, rossz hírem van” – mondta. „Azonnal hozzák be
Josiaht!” Az orvos becsúsztatta Josiah röntgenképeit a megvilágított dobozba,
és rámutatott a sérülésre. Nem kellett ahhoz orvosi diploma, hogy lássuk a
károsodást. Mielőtt az orvos felvethette volna a kórházi beutalást vagy az
agyműtétet, feltettem neki egy kérdést. „Doktor úr, volna szíves újra
megvizsgálni Josiah sérülését?” „Természetesen” – mondta, és ujjait Josiah
koponyájára helyezte. „Látják, itt …” Megállt a mondat közepén, és finoman
végigtapogatta. Megerősítette azt, amit Anita és én már tudtunk.
Már nem volt semmilyen károsodás, nem volt puha, lágy rész,
sem hiányzó csont. Josiah fejének mindkét oldala tökéletesen formált koponya
volt. És Josiah ismét normálisan szopott. Az orvos, aki keresztény volt, alig
tudta visszafogni izgatottságát. „Isten természetfeletti módon meggyógyította
ezt a gyermeket!” – közölte. Mindhárman dicsértük Istent, Neki adva minden
dicsőséget és tiszteletet egy újabb csodáért.
Ma Josiah kitűnő tanuló, aki focizik, sakkozik, zongorázik,
és fuvolázik. Ha Anita és én nem tudtuk volna, hogy hogyan kell csodáért
imádkozni, nem tudom, milyen állapotban lenne ma Josiah. De, Isten kegyelmével,
tudtuk. Azt akarjuk, hogy te is tudd. Istennek számodra is van egy csodája.
A BETEGSÉGNEK NINCS ESÉLYE - Matthew története
A nyüzsgő sürgősségi osztály tele volt sérült emberekkel.
Egy fiatal fiú törött lábbal ült egy tolószékben röntgenre várva. Egy idős
asszony, göndörödő ősz hajfürtökkel, küszködve vette a levegőt a sarokban. Egy
munkabakancsba öltözött férfi hitetlenkedve bámult a keze köré csavart
véráztatta pólóra.
Anita mellettem ült, sápadt és nyúzott volt a
kimerültségtől. Második gyermekünkkel volt terhes, és már napok óta virrasztott
a kétéves Matthew mellett, akinek magas láza volt. Végtelennek tűnő várakozás
után bevezettek bennünket vizsgálatra. A fiatal ügyeletes orvos úgy vélte, az
eredeti diagnózis helyes volt: Matthewnak fülfertőzése volt. Már éppen haza
akarta küldeni, amikor Anita közbeszólt: „Ne, kérem …valami komoly baj van. A
kisfiam rosszul van.” Én csendben várakoztam. Nem tudtam, mi baja volt a
fiunknak, de egyetértettem Anitával. Túlságosan rosszul volt ahhoz, hogy
hazamenjen. „Uram, adj bölcsességet az orvosnak!” Egy idősebb úr, aki a
sürgősségi osztály másik oldalán ment, hirtelen megállt. Mint egy radar, amely
önvezérlő szerkezetre talál, elfordította fejét, és Matthewra nézett.
„Megvizsgálhatom a fiukat?” – kérdezte. Pár pillanat múlva megfordult, és
erélyesen rászólt a kezelő orvosra: „Ez a fiú most fel van véve!” Azonnal
megértettük, hogy ő volt a gyermekgyógyászati osztály főorvosa. „Mi baja van,
doktor úr?” – kérdeztem. „Még nem tudom” – ismerte be. „De súlyos.”
A diagnózis
Az ápolónők sietve felvitték Matthewt egy szobába az
emeletre, ahol Anitával virrasztottunk. Másnap reggelre állapota rosszabbodott.
A magas láz, kiszáradás és influenza tünetek mellett hólyagok lettek a
szájában. A kezén és a lábán kezdett lehámlani a bőr. Ami még rosszabb volt,
megváltozott a viselkedése. Úgy viselkedett, mint egy vadállat. Egy
dührohamában kitépte az infúzióját, és teljes erővel belerúgott Anita várandós
hasába. Míg Anitát ellátták a sérülésével a sürgősségin, az ápolószemélyzet
ráccsal elzárta Matthew kiságyát. „Uram, mi van vele?!” Anitával már az első
tünet megjelenése óta imádkoztunk érte, de ez idáig csak egyre rosszabb lett az
állapota.
Kértük Istent, adjon bölcsességet és útmutatást az orvosnak.
Másféle gyógyszeres kezelést is kipróbált, de semmi sem segített. Másnap a
főorvos elmagyarázta Matthew diagnózisát. „Fiuknak Kawasaki-kórja van” –
magyarázta. „Ez egy olyan kór, amely az öt év alatti gyermekeket érinti.”
Megtudtuk, hogy ha nem kezelik, súlyos szövődményeket okozhat, különösen a
szívben. Megnagyobbíthatja a szívartériákat, és egyes Kawasaki-kóros betegek
szívrohamban meghalnak. Okoz viselkedési változásokat, bőrhámlást, hólyagokat
és magas lázat. Voltak gyermekek, akikben izületi gyulladás, szívizomgyulladás,
szívburokgyulladás, szívszélhűdés, agyhártyagyulladás, szívkoszorúér tágulás,
vérrögök és lyukas szívbillentyű alakult ki.
A minden név felett álló név
Miután az orvos elment, Anita rám nézett nagy kék szemeivel,
melyek csordultig teltek könnyel. „Most már pontosan tudunk imádkozni” –
mondtam. A Biblia szerint Jézus neve felette áll minden névnek. Ez azt
jelentette, hogy Jézus neve felette áll a Kawasaki-kór nevének is. Most hogy
már tudtuk a nevét, megparancsolhattuk a betegségnek, hogy hajtson térdet Jézus
neve előtt. Vadászpuska imák helyett éles bombákkal támadtunk. Precíz
pontossággal kimondtuk Isten Igéjét, és egyenesen arra a betegségre céloztuk,
amelyet az ördög ellenünk hozott. Imádtuk az Urat, és dicsértük őt, amiért
meggyógyította Matthewt 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Hittel megragadtuk a
gyógyulását. Emlékeztettük az Urat, hogy Igéje azt mondja, hogy ahol ketten
vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van. Hit alapján tudtuk, hogy
imáink célba találtak.
Tudtuk, hogy Isten ereje és jelenléte ott volt abban a
szobában, és hogy Jézus szolgált a fiunknak. Akkor is hittük azt, amikor
Matthew még dühöngött. Hittük, amikor láza felszökött. Hittük, amikor hámlott a
bőre. Hittük sokkal előbb, minthogy egyetlen tünet is elhagyta volna a testét.
De el is hagyták. A Kawasaki-kórnak nem volt esélye Jézus nevével szemben. Meg
kellett futamodnia. Matthew teljesen meggyógyult, és soha egyetlen
szövődményben sem szenvedett. Ma erős, egészséges, és imád kosárlabdázni, de
szívesen hokizik és focizik is.
Jézus neve minden név felett áll. Felette áll bármely aljas
betegségnek, amelyet az ördög ellenünk hozhat. Ez az a név, amelytől minden démon
reszket, és amely emlékezteti az egész pokolt, hogy 2000 évvel ezelőtt
meggyógyultál a Kereszten. Szívedben hittel, és ajkaidon ezzel a névvel, a
betegségnek nincs esélye.
John Osteen: Élő víznek folyamai részlet.: AZ ELSŐ CSODÁK
Felismertem, hogy buzgó hívő emberek sokasága van a
különböző felekezetekben. Olyanok, akik nem részesültek a Szent Szellembe
merülés ajándékában. Közöttük buzgó szolgálattevők ezrei valóban szeretik
Jézust, és mindent megtesznek, ami tőlük telik. Mégis nincsen ilyen irányú
tapasztalatuk.
Nem válogattunk abban, amikor hírül adtuk mindenfelé, ami a
gyülekezetünkben történt. Nem egészen értettük a kritizálást, amiért a Biblia
ilyen vonatkozásait is feltártuk. Szeretjük Krisztus testének teljességét, és
azt kívántuk minden egyes tagjának, örüljön velünk a Szent Szellem mibennünk
kiteljesedett hatalmának.
Különleges időszak volt ez, amikor a saját baptista
gyülekezetemben megkíséreltem minden tagnak a Szent Szellembe merülés ajándékát
közvetíteni. Igyekeztem nagyon bölcsen cselekedni, de ma már biztos vagyok
benne, hogy az angyalok engem figyelve jót mosolyoghattak erőlködésemen és
sok-sok hibámon.
Szüntelen arról beszéltem: Jézus ma is változatlanul csodát
tevő. Sürgettem, higgyék el a gyógyulási csodákat. Biztos voltam, hogy az első
gyógyulási csoda közöttünk, számukra is meggyőző lesz, és elfogadják a Szent
Szellemet.
Ekkoriban született a kislányunk. Az orvos megállapította,
hogy a járási, és beszéd hibáját nem fogja kinőni, az agyi fejlődési
rendellenessége miatt. Feleségem, és én kezünket ráhelyezve könyörögtünk
Istennek, hogy gyógyítsa meg őt. Néhány hónap alatt teljesen elmúlt a
betegsége. Úgy, hogy az orvos csodának minősítette a változást. Ma is ép, és
egészséges, és az óta főiskoláit is befejezte az Oral Róbert Egyetemen.
(történetét leírja a „This Awakening Generation” című könyvem).
Lányunk gyógyulása láttán egyeseknek mégis kétségei
maradtak. Ismétlődő, látványos csodákat vártak. Én, pedig arról prédikáltam,
hogy mindez nem lehetetlen.
Egy nap gyülekezetünk egyik elöljárója próbára akart tenni,
talált számomra egy próbatételi esetet. Egy próbatételi esetnek, valamilyen
kifejlődött halálos betegség igen alkalmas, mondjuk a rák, szívbaj, tuberkulózis,
leukémia, gyógyíthatatlan fertőzés. Ilyent ugyanis nem olvasunk a Bibliában,
Jézus gyógyításai között. Ezzel ki lehet próbálni a bibliai igazságok
helytállóságát. Ebben az esetben egy súlyos szívbeteg volt, akit elém hoztak.
Az elöljáró testvérem előkészítette a látogatást, én meg vettem a kis olajos
szelencémet, és vele mentem. Úgy gondoltam: „Biztosan meglátják most a
gyógyulást, és hinni fognak”!
-És mi történt? Imádkoztam, és néhány nap múlva meghalt a
beteg! – hála Istennek, ő teljesen készen volt a távozásra. Így hát úgy éreztem
magam, nekem is jobb lett volna vele együtt elmenni a mennybe, mint itt
maradni, ebben a kényes helyzetben. Igen nehéz szakaszon kellett átjutni a
csodák, és a gyógyulás folyóinak megindulásakor.
Nem ember az, aki a csodát és gyógyítást teszi, hanem
ISTEN!!
Hatalmának folyama az Ő uralma alatt áll, és annak adja azt,
akinek akarja.
Nem adtam fel a dolgot. Néhány hét múltán egy nagy,
kifejezetten gyógyítási alkalmat készítettem elő a saját baptista
gyülekezetemben. A betegek előrehívását terveztem, hogy olajjal megkenve rájuk
helyezzem kezem a gyógyulásuk érdekében. Meg is jegyezte valaki: ez teljesen
szokatlan, egy baptista gyülekezetben. Valóban, olyan, mintha valaki a római
Vatikánban egy táncoló, ujjongó, hangos „Jerikói körmenet”-et csinálna. Sohasem
felejtem el ezt a vasárnapot, de a gyülekezet sem! Előre hívtam a betegeket, és
ők jöttek. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokan szenvednek a betegségtől egy
baptista gyülekezetben együtt levők közül. Amint előrejöttek, válogatás nélkül
mindenkire rátettem a kezemet, és olajjal megkentem. És mind ugyanolyan betegen
ment vissza a helyére, mintha semmi sem történt volna. Életem egyik legsötétebb
napja ez volt. Ma nevetek együgyűségemen, de akkor sírtam.
Az Úrhoz fordultam utána: „Miért nem gyógyult meg senki?” -
Szívemben kialakult a válasza: „Hirdesd az én Igémet, a többit bízd Énrám!”
Eddig azt mondtam el, hogy mit képes Isten tenni, de nem mondtam el az aznapra
szóló üzenetét, ami felkészíthette volna szívüket a csoda elfogadására.
A Róma 10:17-ben azt mondja a Biblia: „A hit tehát hallásból
van, a hallás, pedig a Krisztus beszéde által!”
Így hát Isten szavát teljes hittel hirdettem tovább,
megosztottam a hallgatósággal, amire Isten feljogosított, és éreztem, ahogyan
az eljut a szívükig.
Egyik csütörtök este különleges jelenlétét éreztem az Úrnak,
a szolgálatom során. Az evangéliumokról szóltam, milyen dicsőséges volt
Jézussal járni, amint azt a négy evangélium visszaadja. Megéreztem, amint Jézus
belép közénk a gyülekezetbe. Az első padban ült egy mozgássérült gyermek. A
lába, és a bokája rendellenes növésű volt, és évek óta ortopéd cipőt hordott. A
bokái teljesen merevek, és mozgásképtelenek voltak.
Azon az estén éreztem, ahogyan megindulnak a csodák folyói.
Jézus megérintette őt, és bokái hangosan roppantak, és azonnal tudott járni!
A hír azonnal széjjelfutott. A folyam megindult. Isten népe
felismerte a VALÓSÁGOT. Mások nem hitték. Akik viszont hitték, azokban hatalmas
éhséggel támadt fel a Szent Szellembe merülés megtapasztalása. – Mások is
meggyógyultak.
Ezekben a napokban minden este volt imaalkalmunk, az emberek
jöttek-mentek. Sokan felálltak, s hittel elmondták, hogy azért jöttek, mert
igénylik a Szent Szellembe merülést, s azért jöttek, hogy részesüljenek benne.
Végül is, mintegy kilencvenen tapasztalták meg a Szent
Szellem hatalmának teljes kiáradását.
Sok ámulatra méltó dolog történt ebben az időszakban.
Egyesek igen haragossá váltak először. Ami, - letéve lázadásukat – teljesen
elmúlt, amint végül részesedtek a Szent Szellemben, és elnyerték az Ő áldását,
az Isten előtt megalázkodva.
Az irodámban volt egy derűs eset is. Néhányan össze szoktunk
jönni ott imádkozni. Ezen az estén a bemerítendőkkel összejöttünk imádkozni
néhányan. Egy diakónus testvér is mindenképpen ott akart maradni velünk együtt
imádkozni. Azokban a napokban mindig akadt valaki, aki elriadt az
összejöveteltől. Ez a diakónus azonban, aznap este eltökélt volt. Szokásom
szerint a bemerítő öltözékemet az ajtó hátán levő fogasra akasztottam. Ez egybe
volt szabva egy pár gumicsizmával. Ahogyan az ott függött, a csizmák vagy fél
méterrel magasabban voltak a padlónál. Szokás szerint a lámpát lekapcsoltuk,
hogy ne zavarjon. A feltartott kezek ne kényszerítsék a másik imádkozót is
erre. Diakónusunk már a sötétbe lépett be. Gyorsan letérdelt, és bekapcsolódott
az imádságba. Közben ő is, amint felemelte a kezeit, hozzáért a levegőben lógó
csizmákhoz, nem tudva, mi az ott. Ő azt hitte, az Úr valakit a levegőbe emelt.
Ez annyira mélyen érintette, hogy azon az estén a Szent Szellembe merülésben ő
is részesült. Sohasem említettük neki, hogy mi volt az, amit érintett.
Eseménydús, örömteli napok voltak ezek.
A Cselekedetek könyvének a második részében olvashatjuk a
vallásos csoportok különböző viselkedését, a Szent Szellem kiáradása, és a
nyelveken-szólás, láttán. Sokan teljesen megzavarodtak, mások elcsodálkoztak,
egyesek kételkedtek, mások csúfolódtak. Mindezekkel mi is találkoztunk azokban
a napokban, a Szent Szellem kiáradása kapcsán.
A kirobbanóan boldog baptisták egy kisebb csoportja, mindig
Jézusról beszélt, és nyelveken szólt. Egy sokkal nagyobb csoport csodálkozva
figyelt. Mindenesetre a hír gyorsan terjedt. Még olyan is visszakerült, hogy
„Az Osteen testvér kábítószerrel teszi őket olyan felszabadulttá, hiszen semmi
más okra nem vezethető vissza! Biztosan kábítószerről van szó!”
Mások azt mondták: „Az Osteen testvér hipnotizálja őket!”
Voltak, akik a gyermekeiket eltiltották, távol tartották mindettől. Óh ezek a
drága testvérek, mi okom volna bírálni őket? Biztos, hogy az értetlenséget én
és mások igehirdetéseinek hiányosságai okozták bennük. „Az ó tömlőbe nem fér
bele az új bór.”
Mindenesetre a folyó folyt, és mi boldogok voltunk. Úgy
éreztük, mindenütt el kell ezt hirdetni, és evangélizációra készültem. Az én áldott
testvérem, és munkatársam F.E. Ward testvér egy iskolai, nagy előadótermet
bérelt ki. És széleskörűen hirdettük a tervezett alkalmat. Sokfelől jöttek
össze, sok féle felekezetből valók, hogy hallják Isten erejének rendelkezésre
álló, mai történetét.
Jól előttem van az, akkor együtt lévő gyülekezet, az a sok
száz sokfelől jött ember. Elmondtam, mi történt velem, és a többiekkel.
Bemutattam a Bibliából, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!”
(Zsidó 13:8). Hirdettem Isten Igéjét. Isten ma is hasonlókat tehet, ha hittel
rászánják magukat, jöjjenek előre, és mindezért együtt imádkozunk.
Legnagyobb csodálkozásomra, hittek a szónak. Azelőtt nem
láttam ilyen hosszú sorát az embereknek. Úgy tűnt, mindenki meg akar gyógyulni
bajából. A sor ahogyan mozgott, nem volt vége még, amikor már az eleje kiért a
teremelőtti előtérbe. A gyomrom fel-le járt az izgalomtól, ahogyan ott álltam.
Egy kis Baptisa prédikátor, aki éppen csak most részesült a Szent Szellembe
merülésből, másokon segíteni akar?! Úgy éreztem, sokkal könnyebb lett volna a
dolgom, ha csak néhány emberről van szó. De ekkora tömeggel szembenézni?!
Az ördög azt mondta: „és mit teszel, ha ezek nem újulnak
meg?” – és más ezernyi dolog kavargott még a fejemben. Végül így válaszoltam:
„És mit teszel te ördög, ha ezek megújulnak!!”
Amint az első felért elém az emelvényre, a vele egy
felekezetből valók, mind lélegzet visszafojtva figyeltek rá. Ő egy harminc év
körüli férfi volt. Kérdeztem: mi a baja?- Mondták, akik ismerték: még soha sem
tudott beszélni! – „Istenem”! – gondoltam, „hát nem lehetett volna valami
egyszerűbbel kezdeni, egy fejfájóssal, vagy gyomorbajossal???”
Isten nagyon könyörületes. Bizonyára mosolygott
kínlódásomon. – Majd eszembe juttatta az igéket, amit Lukács 10:19-ben olvasunk:
„Ímé, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az
ellenség minden erején…!” - meg azt, hogy: „..ezek a jelek követik: az én
nevemben ördögöket űznek ki…!” (Márk 16:17).
Felismertem, most már nem egyedül vagyok. A Szent Szellem bennem
van, ott áll mellettem. Egyszer csak hallom a hangomat: „Parancsolom neked, te
néma ördög, az Úr Jézus Krisztus nevében: menj ki ebből az emberből!” – Az
ember hallott, és én a mikrofont a szájához tartottam, miközben mondtam:
mondja: „Köszönöm Neked Úr Jézus!” - Egyszercsak csengő hangon megszólalt:
„Köszönöm Úr Jézus!” - a hallgatóságon kirobbanó öröm lett úrrá.
Ezen az összejövetelen nyilvánvalóvá vált, hogy Jézus
Krisztus valóban él. A csodás gyógyulások sorra megindultak, és a szükséget
szenvedők pusztájában elindult a folyó.
Mindezt, amit Jézus tett az evangélizáció során, itt nem
tudom mind elmondani. Sokan megmenekültek, és elnyerték a Szent Szellembe
merülést. Mások csodát éltek át, amint elérte őket Isten Szeretetének, és
kegyelmének folyója.
Dicsőséges események voltak. A sátán ellenünk állt, de
legyőzetett. Arra buzdítlak, csatlakozz a győzteshez! Amikor a sátán egy lépést
feléd lép, te állj ellene, kettőt lépj felé! – Egy nagy evangélista ezt így
fogalmazta meg: „Csak addig ijeszt a sátán a vele való összetalálkozáskor, míg
észre nem veszem, az ördög saját ijedtségét!”
Egy tanmese jut eszembe, egy nagydarab emberről. Azzal
szórakozott, hogy másokat megijesszen. Egyszer listát is készített, kiket fog
sírásig ijeszteni a faluban. Egyik ismerőse kérdi, mit csinálsz? – Válaszolja a
nagytermetű, a tájszólásával: „listát készítek, kit tudnék leütni.” -
legalábbis így értette a másik. És izgatottan kikapta a kezéből a papírt. –
legnagyobb megrökönyödésére, a lista elején a saját nevét látta. Ekkor haragosan
rászólt a nagydarab emberre: „Te engem nem fogsz megütni!” – Erre az
engedékenyen így válaszolt: „akkor inkább kihúzlak a listámról”.
Az ördög is valahogy így van. Egy nagy erős alkat, aki
megkísérel mindenkire ráijeszteni, és legyőzni. De a Biblia azt mondja, az I.
Péter 5:8-9-ben:”Legyetek józanok, és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög,
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el. Álljatok ellene a
hitben szilárdan…!” – A te neved (is) a listáján van. El akarja hitetni veled,
hogy le tud győzni. De te állj ellene. Emlékezz rá: Jézus minden hatalmat neked
adott az ellenség felett! – Jézus nevében kiűzheted a démonokat. Jézus által
több vagy, mint győztes. Benned van Ő, és nagyobb Ő, mint aki a világban van. A
Biblia azt mondja Jakab 4:7-ben: „álljatok ellene az ördögnek, és elfut
előletek!” – Tudjátok, mit tesz a gonosz, amikor mindennek igazságát megérti? –
Gyorsan előkapja a radírt, és megszelídülten mondja: „ez esetben jobban teszem,
ha kihúzom a neved a listámról”.
Kényszerítsük a gonoszt: sürgősen vegye elő a radírját, és
Isten népének neveit törölje ki a listájáról. A Biblia azt mondja János
8:32-ben: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít tiéteket!”
Van, aki arról számol be, hogy az ördög naphosszat
környékezte őt. A Biblia azt mondja: ha Jézus megjelenik, a sátánon félelem
lesz úrrá és kéri: ne kínozza! – Ha valaki téged kérdez: „hogy vagy?” – jó
dolog, ha mondhatod: „Dicsőség az Úrnak: megkínoztam ma az ördögöt! Menekült!
Győztem felette, az Úr Jézus Krisztus nevében!”
Szerte a világon láthatjuk a győzelmet, a feltámadt, és élő
Úr Jézus Krisztus hatalmas folyamait, ahogyan kihozza az elveszettek ezreit az
Úrhoz. Csoda, csodát követ az Ige hirdetése nyomán. Sokszor az evangélizáció
csak néhány száz hallgatóval indul. De Jézus csodája láttán ezrek futnak össze,
hogy hallják az Igét. Hasonlót tapasztaltunk Indiában, és a Filippi szigeteken.
Később lesz még szó erről is.
A folyók minden hívő életén át kiáradhatnak. Az évek során
megtanultunk, szabad utat engedni neki. A mi tapasztalatainkba vetett bizalom,
másnak is segít megtapasztalni Isten csodás hatalma kiáradásának csatornáit.
Jézus mondja: élő vizek folyamai ömlenek azokból, akik a
Szent Szellembe merülésben részesültek. A helyes ismeret, és gyakorlat kialakulásáig
sok hiba nehezíti a szabad folyást. Ezekről szól a következő fejezet.
ÁLDÁS GYERMEKEINKNEK
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
– Aaron története
Tavaszi esők áztatták Torontót, amitől buja zöld lett azon a
reggelen, ahogy felébresztettem 12 éves fiamat, Aaront, hogy iskolába menjen.
„Ideje reggelizni” – mondtam. Amikor felült az ágyban, elállt a lélegzetem.
Szeme köröskörül csupa hólyag volt. Felállt a nyakamon a szőr, ahogy eszembe
jutottak a hólyagok, amelyek egykor az én testemet borították. „Biztos nem
övsömör!”– gondoltam, ahogy Aaron erőlködve kinyitotta a szemeit. Iskola
helyett orvoshoz vittem, aki mintát vett a folyadékból, amely megtöltötte a
hólyagokat, és elküldte a laborba. „Iskolába kell ma mennem” – vitatkozott
Aaron, amikor kijöttünk az orvosi rendelőből. „Vizsgázunk, és nem hagyhatom
ki.” Elvittem az iskolába, de a tanárnő ránézett, és nem engedte, hogy a többi
gyerekkel egy terembe üljön. „Vizsgázhat, ha egyedül ül egy szobában” –
egyezett ki. A vizsga letétele után hazavittem. Mostanra már igen nagy
fájdalmat okoztak a hólyagok, és alig tudta kinyitni a szemeit. Aznap este
Anita és én egyesítettük hitünket, ahogy kezünket rátettük, és kértük Istent,
hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megvannak az
eredmények” – mondta. „A hólyagokat fertőzés okozza. Hozzák vissza a fiút a
rendelőbe.” Anitával nevettünk az orvos arckifejezésén, amikor pár órával
később megvizsgálta Aaront. Egyetlen hólyag sem maradt. Szeme tiszta, ragyogó
és derűs volt. „Arra készültem, hogy antibiotikumot adok neki” – magyarázta az
orvos, ahogy értetlen kifejezéssel Aaron szemébe nézett. „Mit csináltak?”
„Imádkoztunk” – mondtuk Anitával egyszerre.
A Példabeszédek 20:7 azt ígéri, hogy amikor az igazak
tökéletességben járnak, gyermekeik áldottak ő utánuk. Anitával bebizonyítottuk,
hogy ez az ígéret igaz. Az igazságosságban állva, amely a Jézusba vetett hit
által a miénk, kiléptünk Isten Igéjének tökéletességén, és újra és újra
megkaptuk a gyógyulás áldását. Ami még jobb, megláttuk ugyanazt az áldást
gyermekeink életében. Nem csoda, hogy ma, amikor kinyitjuk a Bibliánkat, és
látjuk Isten gyógyulással kapcsolatos ígéreteit, mindig hálásak vagyunk. És
minden alkalommal, amikor belenézünk Aaron nevető szemébe, hálát adunk a mi
ígéretmegtartó Istenünknek.
Hallgass a szívedre?
Nem érzek semmit. Mintha magamra hagytak volna. Nem kapok
választ, de mintha legbelül nem is akarnék. Nincs bennem vágy, akarat, szeretet
vagy hála. Vagy legalábbis nem érzem. Szárazság, üresség, csend. Nem érzem a
Teremtő közelségét, nem érzek semmit. Dicsőítek, imádkozok, de semmi. Várom
azt, hogy elöntsön valamiféle bizsergés, vagy bármi, mert hát na, ennek így
kéne lennie, nem? “Hallgass a szívedre. Az érzéseidre.” De hát nincsenek. Akkor
valami nem jó velem, valamit elcsesztem, Isten ezzel büntet, hogy akkor most
tessék, érezd, hogy nem érzel semmit. Jól látom?
Nem. Isten sosem ígért érzéseket. Nem ígért szimplán
érzéseket. Sosem mondta azt, hogy “ha így meg úgy érzel, akkor az jó, jó úton
jársz” vagy hogy “ha ezt érzed, akkor ezt meg azt kell tenned”. Nem. Sőt, az
Ige azt írja, hogy a szív csalárd. Gonosz. Az érzéseink is. A világ mindenfelől
azt súgja a fülünkbe, hogy hallgassunk az érzéseinkre. Tetszik az a srác?
Hallgass az érzéseidre! Igazságtalanul bántak veled? Hogyan reagálj? Hallgass
az érzéseidre! Aztán meg is bánjuk. Isten sosem mondta, hogy hallgassunk a
szívünkre, az érzéseinkre. Az Igében TÉNYEK vannak. Tények. Amik nem változnak,
nem úgy, mint az érzéseink. Érezhetünk bármit, a tények ott maradnak.
Sziklaszilárdan. És ha hisszük, hogy azok a tények igazak, na akkor jönnek az
érzések. A JÓ érzések. Mert azok a tények is jók. Érezhetem azt, hogy egyedül
vagyok – de ott az ígéret: “veletek vagyok a világ végezetéig”. Érezhetem azt,
hogy senki sem szeret. De ott a tény – valaki mindennél jobban szeret.
Érezhetem azt, hogy fölösleges vagyok, tehetségtelen, csúnya – de a tények nem
változnak: Isten értékesnek tart és gyönyörűnek lát, sok-sok talentummal,
hatalmas tervekkel. Az Úr sosem változik, az érzéseink sosem lesznek ugyanazok.
Nem mindegy, melyikre hallgatunk.
És ha nem érzek semmit? A tények és ígéretek akkor is
megállják a helyüket. Sosem fog változni
a tény, hogy Isten szeret, kimondhatatlanul. Hogy új ember lettem. Hogy Isten
válaszol. Hogy a bűneim meg lettek bocsátva. Hogy sosem vagyok egyedül. Valóban
elhisszük ezeket a tényeket és Isten ígéreteit? Igen? Akkor nincs baj. Jönnek
majd azok a fránya jó érzések is!
Hét dolog, amit tudnod kell a szent gyógyulásról
Néhány ember azonban még nem jutott el arra a szintre, hogy
saját maga el tudja venni a gyógyulását. Ha úgy találod, hogy te is közéjük
tartozol, akkor se add fel. Cselekedj a hit alacsonyabb szintjén. Legyél te az,
akiért kézrátétellel imádkoznak, és fogadd el ily módon gyógyulásodat. Isten
segíteni akar neked.
A Biblia azt mondja: „betegekre vetik kezeiket.” Nem határozza
meg, hogy kik azok a betegek; egyszerűen csak azt mondja, hogy betegek. „Azokat
pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik” az Írás szerint: „betegekre vetik
kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Bármely hívő ráteheti kezét a betegekre, mintegy a hit
kiindulópontjaként. Ez az a pont, ahol elkezded hinni, hogy megkapod a
gyógyulásodat.
Sokan megkérdezik tőlem:
— De Hagin testvér, mi van akkor, ha nem gyógyultam meg?
Azt válaszolom erre:
— Ha meggyógyultál volna, akkor nem kellene hinned ebben. Ha
már valóságba jött volna, akkor tudnád ezt, igaz?
Ha viszont megteszed a hitnek azt a lépését, hogy mindezt
már megtörténtnek tekinted, akkor meg is fogod kapni, mivel a Márk 11,24 így
határozza meg a hit imájának alapelvét:
Márk 11,24. Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy
mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.
Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni?
Meglesz neked! Látjátok, csak azután kapjuk meg, miután hittük.
Amikor fiatalon baptista prédikátorrá lettem — még mielőtt
megkeresztelkedtem volna a Szent Szellemben — egy hétfő reggel arra ébredtem,
hogy arcom egyik fele lebénult. Meg sem mozdult.
Addig csak én imádkoztam saját magamért, mert nem ismertem
senki mást, aki imádkozott volna értem, viszont megtudtam, hogy építettek egy
gyülekezetet a városunkban, aminek neve Teljes Evangéliumi Sátor volt, és ezek
az emberek hittek a szent gyógyulásban.
Azt mondtam magamban: „Elmegyek hozzájuk szerda este, és
megkérem a pásztort, hogy kenjen meg olajjal.” Abban a pillanatban, ahogy
megkent és imádkozott értem, felemeltem kezeimet és azt kiáltottam:
— Köszönet Istennek, elmúlt!
Ezt hitben mondtam ki. Tudtam, hogy mit kell mondani.
Baptista voltam — és semmit sem tudtam a Szent Szellemről — viszont tudtam
valamit arról, hogy mi a hit.
Nekem ez volt a kiindulási pont, amikor a pásztor rám tette
a kezét. Azon a ponton kezdtem hinni, hogy „megkapom a gyógyulásomat”.
Nem éreztem, hogy meggyógyultam volna.
Nem úgy néztem ki, mint aki már meggyógyult.
De nem a látás vagy az érzések alapján jártam. Aszerint
tettem, amit hitem.
Így tudjuk meghatározni ezt a kiindulási pontot: ez az a
pont, amikor felszabadítod a hitedet és elkezdesz hinni a gyógyulásodban.
Valahol el kell kezdened. A futó sohasem tudná lefutni az
adott távolságot, ha nem lenne egy hely, ahol elindult. Kell lennie egy
kiindulási pontnak. A te kiindulási pontod lehet az, amikor valaki rád teszi a
kezét. Ez lehet az a pont, amikor elkezded hinni: „Megkapom a gyógyulásomat.”
A gyülekezeti tagok kérdezgették:
— Az Úr tényleg meggyógyított téged, Kenneth?
— Valóban megtette — feleltem.
Ráfelelték:
— Hát, nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult. Hogy érzed
magad?
— Nincs semmi különbség.
— Nos, ha ugyanúgy nézel ki és nem érzed, hogy
meggyógyultál, és mi is látjuk, hogy nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult,
akkor miből gondolod, hogy te már meggyógyultál?
— Én nem gondolom, hogy meggyógyultam, hanem tudom —
feleltem.
Tisztán kell látnunk, hogy a hit tudást jelent.
Voltak emberek, akik azt mondták nekem:
— Nekem több eszem van ennél.
Én meg azt mondom nekik:
— Hát, csak menj és boldogulj a gyógyulásod nélkül. Ugye,
látod, hogy az arcom teljesen rendbejött? Megkaptam. Megkaptam a gyógyulásomat.
Tudtam, hogy amit Jézus mondott, az igaz. Tudtam, hogy ha
hiszem, hogy megkaptam, akkor meg is fogom kapni. Tudtam, hogy ha valóban
hiszem, akkor ki is fogom mondani azt, hogy hiszem.
Nem azt mondom ki, hogy: meg fogom kapni (a jövőben), hanem
azt, hogy megvan (a jelenben).
Egyszer elküldték egy tulsai teljes-evangéliumi gyülekezet
segédpásztorát, hogy imádkozzon a gyülekezet egy tagjáért, aki olyan beteg
volt, hogy nem tudott eljárni dolgozni.
Így mesélte nekem: „Hallottalak téged prédikálni, így
megkentem ezt a férfit olajjal, rátettem a kezeimet és elkezdtem imádkozni,
amikor hirtelen, gondolkodás nélkül, abbahagytam az imát és azt mondtam:
— Mit fogsz csinálni holnap?
— Ágyban leszek — válaszolta a beteg.
— Na, akkor nem érdemes folytatnom az imát — azzal be is fejeztem.
— Az egészből semmit sem hiszel — mondtam neki.
Kissé elgondolkodott, és azt mondta:
— De hát ez az igazság, vagy nem?
Megkérdeztem tőle:
— Mikor fogsz meggyógyulni?
— Hát — mondta ő —, amikor megkensz olajjal, amikor rám
teszed a kezeidet és imádkozol, akkor.
A férfi odafordult feleségéhez és még mielőtt befejeztem
volna az imát azt mondta
— Hívd fel a főnököt, és mondd meg neki, hogy holnap
bemegyek dolgozni.
Majd imádkoztam érte — mondta a pásztor —, és dicsőség
Istennek, másnap már ott is volt a munkahelyén.”
Egyszer egy összejövetelen egy asszony felszaladt az
emelvényre hozzánk, és azt mondta:
— Pásztor és Hagin testvérem, azonnal imádkozzatok értem.
A pásztor felet neki:
— Hamarosan gyógyító összejövetelünk lesz. Én majd
prédikálni fogok a gyógyulásról, Hagin testvér pedig az alkalom végén imádkozni
fog kézrátétellel a betegekért. Nem kell sokat várnod rá. — A dicsőítés már el
is kezdődött addigra.
— Igen, igen — mondta az asszony —, de én azt szeretném,
hogy te és Hagin testvér most tegyétek rám a kezeteket, mert hazamegyek és már
fekszem is az ágyba!
Lett volna bármi értelme, hogy kézrátétellel imádkozzunk
ezért az asszonyért? Ő már megvallotta, hogy úgysem fog működni.
Azt mondja a Biblia, hogy amikor imádkozol, hidd, hogy
megkaptad és meglesz neked. A kézrátétel az a kiindulási pont, amikor
felszabadítod a hitedet. Ekkor kezdesz el hinni.
Kezeimet ráteszem az emberekre mintegy az ő hitük kiindulási
pontjaként. Van azonban még egy szellemi törvény, ami szintén gyógyulást
hozhat. Ez pedig az érintkezés és közvetítés törvénye.
Isten felkenhet valakit az Ő akarata szerint gyógyító
erővel, hogy szolgáljon a betegek felé. És amikor az illető ráteszi kezét a
betegekre, engedelmeskedvén ennek a szellemi törvénynek, ahogy a felkent kezek
a beteghez érnek KÖZVETÍTENI fogják Isten GYÓGYÍTÓ EREJÉT.
A hívőnek is hitet kell gyakorolnia ahhoz, hogy az
érintkezés és közvetítés törvénye működni tudjon. A vérfolyásos asszony esete
is ezt példázza. (Máté 9)
Jézus fel volt kenve gyógyító erővel, és a Biblia szerint
erő áradt ki belőle és meggyógyította az asszonyt. Jézus mégis azt mondta neki:
„Bízzál leányom; a TE HITED megtartott téged.” (9,22)
Én nem csak kiindulási pontként teszem kezeimet a betegekre,
hanem engedelmeskedvén az érintkezés és a közvetítés ezen szellemi törvényének,
hogy kezeim érintkezése közvetítse Isten gyógyító erejét, amely megszünteti a
sátán minden munkáját, gyógyulást és egészséget hoz.
Miért beszélek erről ilyen bátran?
Mert maga az Úr Jézus Krisztus jelent meg nekem egy
látomásban. Ő jobb kezének ujját mindkét kezemnek tenyerébe helyezte, és azt
mondta: „Elhívtalak és felkentelek téged, és adtam neked egy különleges
kenetet, hogy szolgálj a betegek felé. Légy bátor ebben.”
„Mondd el az embereknek, hogy láttál engem. Mondd el nekik
pontosan, amit mondtam neked. Mondd el nekik, hogy én mondtam neked, hogy mondd
el nekik, és ha elhiszik, hogy te fel vagy kenve és befogadják azt a kenetet,
akkor az erő a te kezedből az ő testükbe fog folyni, gyógyulást és egészséget
ad a testüknek, és kiűzi a betegségüket és gyengeségüket. Te pedig minél
bátrabban beszélsz erről, annál több eredményt fogsz elérni.”
(6) Fogadd el a gyógyulást a gyógyítások ajándékain
keresztül!
Az 1Korinthus 12,9 szerint az egyik szellemi ajándék, amit
Isten a Gyülekezetbe helyezett, a gyógyítások ajándékai — elkülönül a többi
módtól, amivel a gyógyulás megkapható.
Mi ez a „gyógyítások ajándékai”? A gyógyító erő
természetfeletti megnyilvánulása egy emberen keresztül a másik ember irányába.
Legegyszerűbben így lehet ezt meghatározni.
Minden, amit Istentől kapunk, ajándék. Ezért,
általánosságban szólva, minden gyógyulás ajándéknak tekinthető. De ez még nem a
„gyógyítások ajándékainak” megnyilvánulása. A gyógyítások ajándékainak
megnyilvánulását a Szent Szellem kezdeményezi.
Miután már megkeresztelkedtem a Szent Szellemben, még mindig
nem értettem Isten Szellemét. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok teljesedve a
Szent Szellemmel.
Miután kipenderítettek a baptisták, csatlakoztam az egyik
teljes-evangéliumi csoporthoz, és elfogadtam egy kis észak-texasi gyülekezet
pásztorolását. Itt ismertem meg és vettem el csodálatos feleségemet. Ő
metodista volt, és még nem keresztelkedett meg a Szent Szellemben, viszont hitt
benne.
A házasságkötésünk utáni negyedik éjszakán, ahogy a család
együtt imádkozott feleségem jó öreg metodista otthonában, az Úr a Szellemen
keresztül így szólt hozzám: „Tedd a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni
őt a Szent Szellemmel.”
Ez 1938-ban történt, és akkor én még járatlan voltam az
ilyen dolgokban. 1937-ben fogadtam be a Szent Szellemet. Még senkit sem láttam
kézrátételt gyakorolni annak érdekében, hogy valaki elfogadja a Szent
Szellemben való keresztséget. Azokban a körökben, ahol én mozogtam, az emberek
nem így tették, és nem tudtam, hogy ez helyes-e vagy helytelen.
Arra gondoltam: „Ha nem veszek róla tudomást, talán
elmúlik.” Azonban nem így történt.
Ismét azt mondta: „Tedd rá a kezed a feleségedre, és én be
fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.” Felismertem, hogy az Úr Jézus szólt a
szellememhez a Szent Szellemen keresztül, de semmit nem akartam helytelenül
tenni.
Majd éjfélkor (ránéztem az órámra), 1938. november 28-án
ugyanaz a hang megismételte: „Tedd rá a kezed a feleségedre és én be fogom
tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Kinyitottam szememet és rémülten körbenéztem. Azt mondtam
magamban: „Abból nem lehet baj, ha megpróbálom!”
Bal kezemet rátettem feleségem fejére, és ő azonnal
felemelte mindkét kezét és elkezdett nyelveken szólni. Másfél órán keresztül
szólt nyelveken, és három dalt énekelt el ugyancsak nyelveken. Pünkösd volt
nálunk, jó öreg metodista otthonunkban!
Majd ugyanaz a hang szólt hozzám, hogy mit tegyek és mit
mondjak az anyósomnak, hogy meggyógyuljon. Másnap készült bemenni a kórházba,
hogy megoperáltassa a golyváját. Egyáltalán nem volt hite a gyógyulásában; ha
valaki számít arra, hogy meggyógyul, akkor nem összecsomagolt bőrönddel várja,
hogy kórházba menjen. A hang azt mondta nekem: „Odaadtam neked a gyógyítások
ajándékait és elküldtelek, hogy szolgálj a betegek felé.”
Amikor megtettem azt, amit Isten Szelleme mondott nekem, a
golyva látható része azonnal eltűnt, mint amikor gombostűvel beleböknek egy
léggömbbe.
Ő nem azért gyógyult meg, mert hitt Istenben. Ha később
megkérdezték volna tőle, azt felelte volna:
— Nem, nem. Tudom, hogy ez nem az én hitem volt. Ilyen
dologhoz nem lett volna hitem.
Tudjátok, hogy miért gyógyult meg? Mert Isten Szelleme
megmondta, hogy mit tegyek.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása nem úgy működik
azonban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy a Szellem akarja. Előfordult
például, hogy mindennel próbálkoztam, mindent elkövettem, mindent elmondtam,
amit ilyenkor szoktam mondani — és semmi nem történt.
Már beletörődtem, hogy semmi sem történik és azt mondtam:
„ez már soha többé nem fog megtörténni”. Aztán mégiscsak kezdtek megtörténni a
dolgok. Tudnunk kell, hogy a Szellem megnyilvánulása úgy történik, ahogy a
Szellem akarja. Köszönet Istennek ezekért a megnyilvánulásokért. Én hiszek
bennük.
Ez azonban csak egyik útja annak, hogy elnyerjük a
gyógyulást. A legjobb mód valamennyi közül, ha egyszerűen ismerjük az 1Péter
2,24-et: „Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (Nem meg fogtok gyógyulni, hanem
már meggyógyultatok.)
(7) Tudd, hogy a gyógyulás megillet téged!
A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk
tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne
van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már
meggyógyultunk.
Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a
testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely
látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már
nem kell viselnünk. Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő
Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és
fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs
szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem
ajándékai megnyilvánuljanak. Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes
megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a
gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a
szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a
gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való
cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek
tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy
kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban. A hívők tehát
nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük
szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott erről a hét módról, amelyek
segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztül.
Hadd gyógyítson Jézus rajtad keresztül!
Azokat pedig, akik
hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken
szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árthat
nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:17-18)
HA VALÓBAN HÍVŐ VAGY, AKKOR ELŐFORDULT MÁR, HOGY SZERETTED
VOLNA BETEG EMBEREKRE TENNI A KEZEDET, ÉS LÁTNI ŐKET MEGGYÓGYULNI. ELŐFORDULT,
HOGY KÖNYÖRÜLET TÁMADT BENNED VALAKI IRÁNT, AKIT SZÖRNYŰ BETEGSÉG SÚJTOTT.
ELŐFORDULT, HOGY SZERETTED VOLNA MEGÉRINTENI ŐKET, ÉS AZT MONDANI: ?GYÓGYULJ
MEG, JÉZUS NEVÉBEN.?
Egyszerű az oka. Mélyen a szívedben tudod, hogy erre vagy
elhívva. A szellemed megérti, még ha az értelmed nem is, hogy hívőként Istentől
elrendelt megbízásod, hogy a kezedet a betegekre tedd, és lásd őket
meggyógyulni. Jézus követésére vagy elhívva, és Ő minduntalan betegeket
gyógyított. Ez nagy része volt a munkájának, amikor a földön járt.
Mielőtt elment, továbbadta ezt a munkát. És nem csak
elhívott szolgálóknak vagy olyan apostoloknak és evangélistáknak adta tovább,
akik teljes idejükben szolgálnak, hanem minden egyes kereszténynek. Minden
hívőnek továbbadta a szolgálatát, amikor így szólt: Aki hisz énbennem, az is
cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is
cselekszik annál; mert én az én Atyámhoz megyek? (János 14:12).
Hívők, akik nem
hittek
Ennek az igének a fényében el kell gondolkoznunk azon, hogy
napjainkban miért olyan kevés keresztény hatékony a kézrátételben. Miért nem
gyógyul meg több ember Jézus nevében?
Azért, mert többnyire nem teljesítettük az egyetlen
feltételt, amelyet Jézus említett, amikor azokat az utasításokat adta nekünk:
Nem hittünk.
Szinte hallom, ahogy egyesek megbotránkozva morognak: ?Hogy
mondhatod ezt, Hagin testvér? Minden keresztény hisz Jézusban. Mindannyian,
akik igazi újjászületett keresztények, Isten gyermekei vagyunk, Őbenne hiszünk,
mint személyes Megváltónkban és Urunkban.?
Igen, hála Istennek, ez így van, és ennek köszönhetően sok
jó dolgot kaptunk már. Ez a hit például levett bennünket a pokolba vezető
útról, és a menny felé irányított minket. Bűnbocsánatot nyertünk és békességet
a szívünkben. De ettől még nem váltunk a gyógyítás mennyei követeivé,
amelyeknek Jézus szánt bennünket.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, többet kell tennünk annál, mint
egyszerűen elhinni, hogy Jézus Isten Fia. El kell hinnünk a teljes üzenetet,
amelyet hirdetett. Azt az üzenetet, amelyet gyakorlatilag mindenhol prédikált,
ahol járt. Az üzenetet, amelyet szülővárosában, Názáretben szólt a
zsinagógában, ahogy a Lukács 4 leírja:
beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és
felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet
feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van
énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot
hirdessem, elküldött, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak
szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam
a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét (16-19. vers).
Jézus Isten Fia volt, és most is az. De vedd észre, hogy nem
erről prédikált Názáretben. Azt hirdette, hogy felkent. Azt hirdette, hogy
Isten ereje Őrajta volt, hogy gyógyulást, szabadulást, a szemek megnyílását és
szabadságot hozzon az embereknek az életük minden területén. Azt tanította,
hogy azért volt felkenve, hogy teljessé tegye őket szellemi, fizikai, anyagi és
szociális értelemben.
Nem csak egyszer vagy kétszer hirdette ezt, hanem
következesen, újra és újra, mindenfelé, amerre járt. Ezért Jézus keresztre
feszítése és feltámadása után Péter ugyanezt az üzenetet szólta a pogányoknak,
akik Kornélius házában gyűltek össze. Prédikálta azt az Igét, melyet elkülde az
Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által: Ő mindeneknek Ura.
Ti ismeritek azt a dolgot. A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent
Szellemmel és erővel, aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket,
kik az ördög elnyomása alatt voltak, mert az Isten volt Ővele? (Csel 10:36-38).
A valódi Evangélium üzenete
Péter nem csak azt mondta el azoknak az embereknek, hogy
Jézus Isten Fia, aki azért jött, hogy megbocsássa a bűneiket. Azt mondta, hogy
Jézus azért jött, hogy békességet hirdessen. A békesség szó héberül shalom, és
a jelentése semmi nem hiányzik, és semmi nincsen eltörve.
Péter azt is elmondta, ahogy Jézus a Lukács 4-ben, hogy
Jézus fel volt kenve a Szent Szellem erejével, hogy meggyógyítson mindenkit,
aki az ördög elnyomása alatt volt. Vesd össze ezeket a gondolatokat, és meg
fogod látni, hogy mi a valódi, igazi Evangélium üzenete.
Az üzenet a következő: Jézus fel volt kenve Isten erejével,
hogy kipótolja mindazt, ami hiányzik az életedben, és megjavítson mindent, amit
az ördög összetört a szellemedben, lelkedben, testedben!
Az elsődleges oka annak, hogy manapság kevés a gyógyulás a
Gyülekezetben, az az, hogy a legtöbb keresztény nem hitte el ezt az üzenetet,
és még kevesebben prédikálták! Hazugságokat hittek el, mint például, hogy Isten
a betegséget arra használja, hogy megtanítson bennünket valamire; a csodák
ideje véget ért az apostolok korával; vagy soha nem tudhatod, Isten mit fog
tenni.
Jézus nem mondott semmi ilyesmit! Tisztán értette, hogy az
ördög és nem Isten, a betegség szerzője. Az ördög, és nem Isten a problémák forrása. Hitte, és bátran
hirdette az embereknek, hogy Isten kenete, amely Őrajta volt, pontosan azt
fogja tenni, amit az Ésaiás 10:27 mondott: eltávolítja a terheket, és összetöri
az igákat, amelyeket az ördög arra használt, hogy az embereket elnyomja.
Ha betegekre akarjuk tenni a kezünket, és látni akarjuk őket
meggyógyulni, ezt az üzenetet nekünk is el kell hinnünk, és prédikálnunk!
Jézus felkent, és te is.
Mi több, el kell hinnünk, hogy ugyanazzal a kenettel vagyunk
felkenve, mint Jézus.
Tudom, hogy ez meglepő gondolat, de a Biblia szerint
egyértelműen igaz. Az Ige azt mondja, hogy mi Őbenne vagyunk, Ő bennünk, és mi
az Ő nevét használjuk. Továbbá, az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek
marad (1 János 2:27) és amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban (1 János
4:17),
Ha nehéznek találod, hogy így gondolkozz, akkor gondolj erre
a következő módon. Amikor újjászülettél, Krisztus Testének a részévé váltál. A
Krisztus szó valójában Felkent-et jelent. Ezért te Jézus saját kenetének
részese lettél. Egy felkent sejt lettél az Ő felkent Testében.
A tudósok
megfejtették, hogy az emberi test minden sejtje hordozza az adott ember összes
DNS-ét ? az ember minden sajátosságának és tulajdonságának genetikai
lenyomatát. Mindegyik sejted tartalmaz egy kis verziót belőled.
Ugyanígy, hívőként Isten DNS-e van a szellemedben. Magának
Jézusnak a felkent DNS-e van a bensődben. Ahhoz, hogy ezzel a kenettel szolgálj
mások felé, el kell ezt hinned, mert a hit kapcsol össze bennünket, és azt,
akire a kezünket tesszük a kenettel.
A bizonyíték erre a vérfolyásos asszony, aki hittel kinyúlt,
és megérintette Jézust. Jézus nem is tudta, hogy az asszony ott van. Nem
szándékosan árasztotta ki a gyógyító kenetet feléje. De amikor az asszony hittel
megérintette Őt, a Jézusban lévő kenet elkezdett áradni. Jézusból áradt az
asszonyba. Lányom, mondta neki, amikor észrevette, hogy az asszony mit tett, a
te hited megtartott téged (Lukács 8:48).
Szeress mindig, és ne félj
Igen, tudom, hogy ez mind igaz, mondod talán, de egyszerűen
attól félek, hogy nekem nem fog működni. Félek, hogy ráteszem a kezem valakire,
és nem kap semmit.
Ha félsz, akkor valószínűleg semmit nem fognak kapni, mert
éppen úgy, ahogy a hit összekapcsol a kenettel, a félelem leállítja a kenet
működését. Ezért volt az, hogy miután a vérfolyásos asszony meggyógyult, Jézus
Jairushoz fordult akinek éppen akkor
mondták, hogy a lánya halott, és azt mondta: Ne félj, csak higgy?(50. vers).
Lényegében azt mondta Jézus: Ha a félelemnek engedsz, nem
sokat tehetek a lányodért. Ezért ne engedj annak. Inkább maradj hitben.
Amennyiben hatékonyan akarjuk közvetíteni Jézus kenetét a
betegek gyógyítására, akkor ugyanezeket az utasításokat kell követnünk. Vissza
kell utasítanunk a félelmet. Egyszerűen hinnünk kell.
Hogyan tesszük ezt? Úgy, hogy szeretetben járunk.
A Biblia azt mondja, A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes
szeretet kiűzi a félelmet (1 János 4:18). Ezenkívül az 1 Korinthus 12:31
szerint a szeretet a legkiválóbb út, hogy a Szent Szellem erőajándékaiban
működjünk, mint például a gyógyulásban.
Könnyen látható, hogy ez miért igaz. Amikor azzal vagyunk
elfoglalva, hogy másokat szeressünk, akkor nem félünk semmitől, mert nem
magunkra gondolunk, hanem a másikra. Nem foglalkozunk azzal, hogy mit fognak
mondani rólunk, ha nem nyilvánul meg azonnal a gyógyulásuk. Ahhoz, hogy ezzel
foglalkozzunk, túlságosan elmerülünk abban, hogy áldás legyünk számukra.
Amikor szeretjük az embereket, akkor a hitünk (ami közvetíti
a kenetet) nagymértékben kiárad, mert a hit szeretet által munkálkodik (Galata
5:6).
Tehát szeress mindig. Ne félj. Majd lépj ki hitben, és
töltsd be az elhívást, amit Jézus adott neked a Márk 16-ban. Bátran beszélj
másoknak Jézus kenetéről. Tedd rá a kezed a következő beteg emberre, akihez a
Szent Szellem vezet.
Ne oltsd ki a vágyat,
amit Isten beléd helyezett, hanem gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát,
amely benned van. Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem
erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét? (2 Timótheus 1:6-7).
Menj, tedd a kezedet a betegekre, és hagyd, hogy Jézus
gyógyítson rajtad keresztül!
2012. szeptember 13.
Máté evangélium 2. fejezet: Egyiptomból hívja ki Isten a Fiát, (revideált)
Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [jelentése: a kenyér háza],
Heródes [Jelentése: hősies] király
idejében. ímé napkeletről* bölcsek** jövének
[érkeztek] Jeruzsálembe, [és érdeklődtek; kérdezősködtek] ezt
mondván:
*Napkelet:
(anatolé):
a fény felkelése, azaz hajnal.
**Bölcsek
[(magosz):
mágusok, tudósok, csillagászok]
Mát. 2,2 Hol van a zsidók [újszülött] királya,
aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát [amikor feltűnt] napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet
tegyünk néki. [hogy imádjuk Őt;
(hódoljunk neki); hogy leboruljunk előtte]*
*Bálám – aki Moáb királyának
hívására jött, hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak
szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát,
és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom
őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból
(jelentése: Sarokfogó vagy mást kiszorító), és királyi pálca támad Izráelből; és általveri [összezúzza] Moábnak [jelentése: kívánság] oldalait, és összetöri Sethnek [jelentése: pótlás; elrendelt,
odahelyezett] minden fiait” (4
Móz. 24.16-17)
A feltámadott Úr
kijelentése a csillagról: „Én Jézus
küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a
gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)
Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék [megrémült; megriadt; megrettent; nyugtalanná lett; felháborodott],
és vele együtt az egész Jeruzsálem.
Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot [a
papi fejedelmeket] és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük [s faggatta őket], hol kell a Krisztusnak
[a Messiásnak] megszületnie [világra jönni]?
Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza);
mert így írta [jövendölte] vala meg a
próféta:
Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled
származik [belőled támad, és jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni]
fogja az én népemet, az Izráelt*
*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny
vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen;
akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)
Mert: „Hűséget
esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe”
(Zsolt. 132,11)
És ezt a zsidó nép is
tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a
Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid
vala?” (Ján. 7,42)
Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon [magához]
hivatván a bölcseket [a mágusokat;
csillagászokat, a keleti tudósokat], szorgalmatosan megtudakolá tőlük a
csillag megjelenésének [feltűnésének]
idejét. [azt az időt mely óta az a
csillag ragyog]
Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan
kérdezősködjetek [tudakozódjatok
gondosan; s szerezzetek pontos
értesülést] a gyermek [a kisfiú]
felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra [jelentsétek nekem], hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek [hódoljak] néki. [imádjam Őt; és leborulhassak előtte]
Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának [és útra keltek]. És ímé a csillag,
amelyet napkeleten láttak [feltűnésekor],
előttük megy vala [és vezette őket]
mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.
Mát. 2,10 És mikor [a mágusok]
meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek*
*Nagy örömmel örvendeznek [(szphodra):
- vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen]
Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák [meglátták;
megpillantották] a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség,
szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek [hódoltak] néki [és imádták Őt];
és kincseiket kitárván, [kincses ládáikat
kinyitva] ajándékokat adának néki [ajándékokat
tettek eléje; és áldozatot ajánlottak fel néki]: aranyat (megpróbált hit), tömjént (imádat)
és mirhát (illatos kenet)*
*Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A
tevék sokasága elborít, Midján (jelentése: küzdelem) és Éfa (jelentése: sötétség,
elrejtettség) tevecsikói, mind
Sebából (jelentése: ember) jönnek,
aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)
„Boruljanak le előtte a pusztalakók, és
nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a
szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal
járuljanak elé. Boruljon le
előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen,
és áldják őt minden napon” (Zsolt.
72,9-11.15)
Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek [utasítást,
figyelmeztetést (kijelentést) kaptak], hogy Heródeshez vissza ne
menjenek, más úton térének vissza hazájukba. [tartományukba; országukba]
Mát. 2,13 Mikor pedig azok [a mágusok;
tudósok, csillagászok, bölcsek] visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak
angyala [követe] Józsefnek
[jelentése: az Úr hozzáadott még;
Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak
anyját, és fuss [menekülj]
Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja
keresni a gyermeket [hogy elveszítse,
megölje, elpusztítsa őt].
Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén [s még akkor
éjszaka], vevé [fogta] a
gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség] távozék [Egyiptomba menekült; húzódott vissza].
Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig [Heródes élete végéig],
hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt:
Egyiptomból hívtam ki az én fiamat*
*És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék,
amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt
Izráel (jelentése: Isten
erejével győző), megszerettem
őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)
Mát. 2,16 Ekkor Heródes látván [vagyis észrevette], hogy a bölcsek [a mágusok; csillagászok (tudósok)]
megcsúfolták őt [és kijátszották;
túljártak az eszén]. Szerfölött felháborodék [nagyon feldühödött; haragra lobbant], és kiküldvén, megölete
Betlehemben és annak egész környékén minden (fiú)gyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint,
amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.
Mát. 2,17 Ekkor [és így] teljesedék be [az ige],
amit Jeremiás próféta* [jelentése: akit az Úr
kijelölt] mondott [és jövendölt], amidőn így szólt:
*Próféta: (prophétész): aki Isten előtt
áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.
Mát. 2,18 Szó [kiáltozás] hallatszott
Rámában [jelentése: domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [jelentése: anyajuh] siratta az
ő fiait [az ő gyermekeit] és nem
akart megvigasztaltatni, mert nincsenek [többé]*
*Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás
hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud
megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15)
Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt [bevégezte
(befejezte) életét], ímé az Úrnak angyala [egyik
hírvivő követe] megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.
Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel
földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala. [akik a gyermek életére törtek].
Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, magához vevé [és
fogta] a gyermeket [a kisfiút] és
annak anyját, és elméne Izráel földére.
Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép
fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik,
Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert [félt]
vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték [kijelentést (útmutatást) kapott], Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok
körzete] tért.
[Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].
Mát. 2,23 És oda jutván [oda megérkezvén], lakozék [vagyis letelepedett] Názáret [(héberül:
ág, sarj, hajtás)] nevű
városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak [a prófétai szó, a kijelentés], hogy názáretinek fog neveztetni [názáretinek fogják hívni]*
*A prófétákon keresztül már jelezve
lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: „És szólj néki, mondván: Ezt mondja a
Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete (sarjadék), mert csemete (sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak
templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő
dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő
székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)
Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás
sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem
Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás
után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben
bíráskodik a föld szegényei felett; megveri
a földet szájának vesszejével (a
logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának
övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).
És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon
az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi
élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új
embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)
A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák
beteljesedését: „Találkozék Filep
Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták,
megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael:
Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd
meg!” (Ján. 1,46-47)
Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így
szólva: „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért
jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)
És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel.
22,16)
Címkék: Biblia, Videók, Igeképek
bővített Biblia,
Evangélium Máté 2.fejezet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)