A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bővített Biblia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bővített Biblia. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 13.

Máté evangélium 2. fejezet: Egyiptomból hívja ki Isten a Fiát, (revideált)


Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [jelentése: a kenyér háza], Heródes [Jelentése: hősies] király idejében. ímé napkeletről* bölcsek** jövének [érkeztek] Jeruzsálembe, [és érdeklődtek; kérdezősködtek] ezt mondván:

*Napkelet: (anatolé): a fény felkelése, azaz hajnal.

**Bölcsek [(magosz): mágusok, tudósok, csillagászok]

Mát. 2,2 Hol van a zsidók [újszülött] királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát [amikor feltűnt] napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. [hogy imádjuk Őt; (hódoljunk neki); hogy leboruljunk előtte]*

*Bálám – aki Moáb királyának hívására jött, hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból (jelentése: Sarokfogó vagy mást kiszorító), és királyi pálca támad Izráelből; és általveri [összezúzza] Moábnak [jelentése: kívánság] oldalait, és összetöri Sethnek [jelentése: pótlás; elrendelt, odahelyezett] minden fiait” (4 Móz. 24.16-17)

A feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék [megrémült; megriadt; megrettent; nyugtalanná lett; felháborodott], és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot [a papi fejedelmeket] és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük [s faggatta őket], hol kell a Krisztusnak [a Messiásnak] megszületnie [világra jönni]?

Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza); mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta:

Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [belőled támad, és jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja az én népemet, az Izráelt*

*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11)

 És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)

Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon [magához] hivatván a bölcseket [a mágusokat; csillagászokat, a keleti tudósokat], szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének [feltűnésének] idejét. [azt az időt mely óta az a csillag ragyog]

Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek [tudakozódjatok gondosan; s szerezzetek pontos értesülést] a gyermek [a kisfiú] felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra [jelentsétek nekem], hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek [hódoljak] néki. [imádjam Őt; és leborulhassak előtte]

Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának [és útra keltek]. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak [feltűnésekor], előttük megy vala [és vezette őket] mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

Mát. 2,10 És mikor [a mágusok] meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek*

*Nagy örömmel örvendeznek [(szphodra): - vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen]

Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák [meglátták; megpillantották] a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség, szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek [hódoltak] néki [és imádták Őt]; és kincseiket kitárván, [kincses ládáikat kinyitva] ajándékokat adának néki [ajándékokat tettek eléje; és áldozatot ajánlottak fel néki]: aranyat (megpróbált hit), tömjént (imádat) és mirhát (illatos kenet)*

*Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján (jelentése: küzdelem) és Éfa (jelentése: sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (jelentése: ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)

„Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek [utasítást, figyelmeztetést (kijelentést) kaptak], hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba. [tartományukba; országukba]

Mát. 2,13 Mikor pedig azok [a mágusok; tudósok, csillagászok, bölcsek] visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala [követe] Józsefnek [jelentése: az Úr hozzáadott még; Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss [menekülj] Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket [hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt].

Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén [s még akkor éjszaka], vevé [fogta] a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség] távozék [Egyiptomba menekült; húzódott vissza].

Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig [Heródes élete végéig], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat*

*És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt Izráel (jelentése: Isten erejével győző), megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

Mát. 2,16 Ekkor Heródes látván [vagyis észrevette], hogy a bölcsek [a mágusok; csillagászok (tudósok)] megcsúfolták őt [és kijátszották; túljártak az eszén]. Szerfölött felháborodék [nagyon feldühödött; haragra lobbant], és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden (fiú)gyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől­.

Mát. 2,17 Ekkor [és így] teljesedék be [az ige], amit Jeremiás  próféta* [jelentése: akit az Úr kijelölt] mondott [és jövendölt], amidőn így szólt:

*Próféta: (prophétész): aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.

Mát. 2,18 Szó [kiáltozás] hallatszott Rámában [jelentése: domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [jelentése: anyajuh] siratta az ő fiait [az ő gyermekeit] és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek [többé]*

*Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15)

Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt [bevégezte (befejezte) életét], ímé az Úrnak angyala [egyik hírvivő követe] megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala. [akik a gyermek életére törtek].

Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, magához vevé [és fogta] a gyermeket [a kisfiút] és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert [félt] vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték [kijelentést (útmutatást) kapott], Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tért.

[Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].

Mát. 2,23 És oda jutván [oda megérkezvén], lakozék [vagyis letelepedett] Názáret [(héberül: ág, sarj, hajtás)] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak [a prófétai szó, a kijelentés], hogy názáretinek fog neveztetni [názáretinek fogják hívni]*

*A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete (sarjadék), mert csemete (sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)

Mert:  „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (a logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel. 22,16)