Bővített Biblia

2012. szeptember 5.

Idézet

Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk.

Simone Weil

Köszönöm, hogy asztalodhoz hívogatsz újra és újra. Mert közösségben akarsz lenni velem is. Készen állsz arra, hogy megbánt bűneimet megbocsásd. Mily balga vagyok, amikor minderre nemet mondok! Segíts mindig Téged választanom! Ámen

A nap gondolata:

Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni.

A kenyér megtörése.

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

A kenyér megtörése. Az egy, közös asztalnál való megjelenés. Asztalközösség. Ez már több mint egy találkozás; több mint jókedvű beszélgetés. Asztalközösség. Egy bensőséges, szeretetteljes és meghitt részvétel.

Amikor valaki megengedte, és ma is megengedi valakinek, hogy otthonában, asztalához üljön, és vele egyen, az egy szavakkal nehezen kifejezhető „részvételről”, koinóniáról tanúskodik. Ráadásul a bibliai tanításból tudjuk, hogy a zsidó asztalközösség során nemcsak emberek vannak ott, hanem jelen van maga az élő Isten is. Sőt. Az asztalnál helyet foglalók mindenkor az élő Istennek a vendégei. Mert azok az asztalon lévő falatok, javak, a Mindenható gondviseléséből és jóságából vannak ott.

Ez a közösség évezredek óta, és mind a mai napig nagy értéke a zsidóságnak. És ebben a közösségben – az asztalközösségben - van nekünk, keresztyéneknek is helyünk. Mert az ősgyülekezet gyakorlatából tudjuk, hogy miután az apostoli tanításban elmélyedtek, és Jézus Krisztus életével, tanításaival, és ami a legfontosabb, váltságmunkájával szembesültek, ez az élmény az utolsó vacsora legszentebb pillanatával pecsételődött meg. (Lovász Krisztián)

fav. part 3 (lejátszási lista)

Az igazság műve

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. (Ésa 32,17)

Életcseppek

"Hányszor metszi le Isten, a szőlőskert Ura, éles késsel azokat a hajtásokat, amelyekre legbüszkébbek voltunk, amelyeket életünk legdrágább eredményeinek tartottunk. Senki sem tudja, miért volt e pusztítás, csak a Gazda. Ő tudja, hogy minden venyigén ott marad az az ág, amely az igazi gyümölcsöt fogja teremni." /Ravasz/

KRISZTUS MENYASSZONYA

Írta: Guti tünde

Hetek óta várok, és sóvárgom az Úr kijelentéseire. Ezt mondtam:

- Ha nem szólsz hozzám, Uram, mi értelme van akkor hívő életemnek?

Nem jó jel, baj van, ha az Úr hallgat.

A Szent Szellem egyre többször késztet arra, hogy boruljak le imádság közben, mert ez a legmegfelelőbb pozíció a hatalmas és szent Isten előtt. A térdeléssel és a leborulással fejezem ki teljes megalázkodásomat.

Ma is nagyon mélyen megérintett az az atyai vonzás, ami Istent dicsőítő, előtte hódoló, nagysága előtt ámuló túlcsordulásban nyilvánult meg. Valamiféle sürgetést érzékelek abból, ahogy az Úr noszogat, fedd és int, ösztökél és felráz. Mindez mérhetetlen, féltő szeretetének különös megnyilvánulása felém. Istenfélelemben kell véghezvinnem üdvösségemet!

Eudoxia bizonyságtételét meghallgattam, és elmélkedés közben láttam lelkemben egy képet:

Csodaszép menyasszony állt hófehérben, fején gyönyörű tüllfátyollal. Apró ékkövekkel volt kirakva. Aztán kezet láttam, ahogy odanyúlt és dolgozott rajta. Tudtam, hogy a Szent Szellem az. Boldog derű járt át, mert áradt belőle a szelídség és a mosoly.

Krisztus menyasszonyát öltözteti a Szent Szellem, a Gyülekezetet. Rendezgeti, díszíti, felkészíti a Vőlegénnyel való találkozásra, aki hamarosan megérkezik.

Annyira drága a Szent Szellem! Olyan érzékeny, leheletfinom kedvességgel, odafigyelő gondossággal ápolja, szépíti a menyasszonyt! Ő egyszerre hatalmas, dinamikus erő és vigasztaló Pártfogó. Gyengéd rezdüléseire csak az reagál, aki közelről ismeri.

Csendes hangját senki se hallhatja, ha tele van e világ lármájával.

Ő mindent megtesz, hogy tökéletességben állítsa a Bárány elé jegyesét: az Ekklézsiát. A legapróbb részletek, a legtitkosabb szennyeződések sem kerülik el a figyelmét.

Láttam, ahogy abszolút szakértelemmel simítgatta a redőket, ellenőrizte a feltűzött gyöngyöket. Tudtam bensőmben, hogy ezek az UTOLSÓ MŰVELETEK!

Két üzenete volt számomra ennek a képnek:

- A menyasszony ruhája tiszta, szeplőtelen, hófehér. A szentség, hűség és igazság ruhája.

- A Szent Szellem olyan isteni személy, akit SOHA, DE SOHA NEM SZABAD MEGSZOMORÍTANI! Ő a Kegyelem Lelke, aki által Isten szeretete a szívünkbe áradt! Ezzel a féltő szerelemmel óvja, inti, figyelmezteti, tanácsolja és ünneplőbe öltözteti a menyasszonyt a Bárány menyegzőjére.

A következő napok egyikén kijelentést hallottam szívemben:

MEGRÁZOM NÉPEMET, ÉS MINDEN LEHULL RÓLA, AMI NINCS ODAVARRVA!

(Egyértelmű volt, hogy a kép ismerete nélkül ezt nem érthettem volna meg.)

A tűvel, a kapoccsal, ahogy a Mester átszúrja az anyagot, maradandó nyomot hagy. De aki csak nemtörődöm, hamis módon, saját maga próbálja felragasztgatni ruhájára sebtiben az ékességeket, az az első megrázattatáskor elveszti azokat!

„És hallám, mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúsását, és mintegy erős mennydörgésnek szavát, mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!

Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget Neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége elkészítette magát.

És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jelenések 19:6-8.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/krisztus-menyasszonya.html

Jézus soha nem nézett le másokat

"Gondoljatok arra, mik voltatok, mikor elhívattatok. Nem sokan voltak közületek, akik bölcsek voltak emberi mérce szerint; nem sokan voltatok befolyásosak; nem sokan voltatok előkelő születésűek." (1 Kor.1:26, NIV fordítás)

Jézus soha nem nézett le másokat, és ezért volt képes emberekként tekinteni rájuk. Nem felhasználók, fogyasztók, vagy vásárlók voltak, hanem emberek, akiknek a vele való kapcsolatra volt szükségük, és nem egy vallásra, ahol az számít, mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem.

Ha egyszer megértettük a Krisztusban való azonosságunkat, elkezdjük az embereket hasonlóképpen látni. Meglátjuk, hogy örök lények, akik Isten képére lettek teremtve. Nem fogjuk többé a körülményeik vagy bűneik alapján meghatározni őket, hanem Jézus szemével fogjuk látni, hogy kik ők.

Ez a látásmód nagyon különbözik a mi természetes viszonyulásunktól. Jézus a legjobbat hozta ki az emberekből, akikkel találkozott. Látta az igazi értéküket, és ennek eredményeképp ők is felismerték magukban ezeket.

Gondolkozzunk el a következőn:

Jézus egy olyan nőt látott, aki nem akart többet vétkezni, míg mások egy házasságtörésen rajtakapott nőt láttak benne.

Jézus egy olyan embert látott, aki képes volt látni, míg mások csak egy vak embernek tartották.

Jézus egy olyan embert látott, aki felvette a gyékényszőnyegét, és járt, míg mások egy nyomorékot láttak.

Jézus egy nagy, fájó szívet látott, míg mások egy kicsi Zákeus nevű embert láttak.

Jézus egy világos beszédű tanítványt látott, míg mások egy Máté nevű vámszedőt.

Jézus egy olyan nőt látott, aki hajlandó volt áldozatot hozni, míg mások csak elpazarolt illatos olajat.

Jézus egy stabil sziklát látott, amire építheti az egyházat, míg mások egy Péter nevű heves, lobbanékony tanítványt láttak csak.

Jézus olyannak látta az embereket, akik nem tudják mit tesznek, míg mások gonosz embereket láttak, akik szögeket vernek egy keresztbe.

Az a célunk, hogy többé ne a mi korlátozott nézőpontunkból nézzünk másokat, hanem úgy kezdjük el látni őket, ahogy Isten - bátorítsuk és vezessük el őket ahhoz a személyhez, aki a legjobbat akarja megadni számukra - az Úr Jézus Krisztushoz ( Lukács 2:8-10).

Beszéljünk róla!

Gondolj valakire, akit lenéztél. Amikor Isten rád és arra az illetőre néz, milyen hasonlóságokat fedezhet fel bennetek?

Próbáld ki egy napig, hogy Krisztus szemeivel látsz, és az Ő füleivel hallasz. Ez hogyan változtatja meg azt, ahogy te látsz másokat, és hogyan változtatja meg azt, ahogy te bánsz másokkal?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 08. 04.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/08/11/jezus_soha_nem_nezett_le_masokat

fav. part 3 (lejátszási lista)

2012. szeptember 4.

Ige: A feltámadás

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [következtében] (Eféz. 2,1)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14)

„Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn[céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6)

Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged).

Eleveníts meg minket (Tarts életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd (ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20)

Ige: Isten szeretete

A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok”. (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6)