Isten ígéreteinek telt korsójából csak a hit keze tölthet. A
hitetlenség kilyukasztja a fenekét (2.Kir. 4,4).
2012. szeptember 3.
Őszinte hitélet
„Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! – megy be
a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” Máté
7:21.
Szigeti Jenő professzortól hallottam először a ’Jaj
Istenem!’ keresztényekről. Amikor baj van, akkor, jaj, Istenem! Amikor az élet
úgy kívánja, akkor büszkén, tán kérkedőn kihúzza a mellét: Én kérem szépen
keresztény vagyok! Rögtön tudja, hogy X-et „megverte az Isten!” Gyönyörűen fúj
gyerekkorából megmaradt szólamfoszlányokat néha Noét összekeverve Péterrel.
Máskor meg felsóhajt: Jaj Istenkém, most segíts! Szó szerint idézi a Bibliából,
hogy „ezer betelik, kettő nem!” – merthogy a régi öregek azt mondták, ez is
benne van a Bibliában. (Egyébként nincs benne)
Nem elég! Egyáltalán nem elég! Nem elég azt mondani, hogy
Uram, Uram! Kevés!
Váczi Mihály is erről írt:
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!
Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Ha hited csak szólam – az kevés! Ha hited nem párosul
tettekkel – az kevés. Ha csak addig jutsz, hogy Uram! Uram! Még nagyon az
elején vagy!
Nem elég.
Nem érted? Bízz Istenben
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére
támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet"
Péld. 3,5-6
Lehetséges, hogy most úgy érzed, egy zsákutcában vagy - anyagilag,
érzelmileg, kapcsolatilag - de ha bízol Istenben és hitben tovább mész, még
akkor is, ha nem látod merre, Isten fogja kikövezni az utat számodra.
Ahogy haladsz előre az úton, amit Isten rakott le eléd,
egyre jobban meg fogod érteni azt. De a megértés nem feltétele annak, hogy
elindulj ezen az úton. A Példabeszédek 4,18 ezt mondja: "Az igazak ösvénye
olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig."
Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság fényében és látni a
teljes képet. Látni fogod Isten célját azon az úton, amit Isten külön neked
választott.
Addig is cselekedjünk úgy, ahogy a Példabeszédek 3 mondja:
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden
utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet".
Legyél türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Isten tudja,
hogy mi a legjobb számodra. Ő látja a végcélt. Te nem. Mindazok a problémák,
szívfájdalmak, nehézségek és késlekedések - azok a dolgok, amik miatt azt
kérdezed "miért?" - egy nap mind világosak lesznek Isten szeretetének
a fényében.
De addig, tanuljunk meg bízni Istenben!
Isten fegyverzete
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Minden
imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen
ezért legyetek éberek teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért (Ef.
6,13-18)
SZEMBESÜLÉS A LYME-KÓRRAL
Szerző: Guti Tünde
Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idő!
Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!
Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllő az úti cél,
bejárjuk a csodálatos, arborétumszerű birtokot és megnézzük
Sissy gyönyörű kastélyát. Jókedvűen indultunk, nem volt túl
meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos
családban!
Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illő helyen, majd egy
röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.
Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.
Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erősen viszket a
csípőm. Nem nagyon törődtem vele, de amikor már fájt is, az
arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel
nem
láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével
megállapítottam,
hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már,
ezért
megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám,
de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztően
változott
a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a
házi
orvosunk késő délután rendelt, így továbbra is az
izgatottság és
a fájdalmak közt telt az idő.
Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor.
A doktornőnk ránézett a csípőmre és elkomorodott arccal
mondta:
LYME -KÓR! Egyértelműen látszik a férfitenyér nagyságú,
kokárda sávozású piros folt. Kellően megijesztett,
sürgősséggel
küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a
kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan
próbáltam visszaemlékezni, s egyértelművé vált, hogy
Gödöllőn
találkoztam a fertőzött kullanccsal. Érdekes, hogy a
kirándulás
után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…
Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a
maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytől!
Rohantunk
férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus
átnyújtva
a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el
szedni!
Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában
voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és
fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon
mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé
borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a
jövőm
felőli aggódás!
Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima
riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!
Csak az Úrban bízhattam, annak ellenére, hogy szedtem az
orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete.
A
félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a
családommal,
férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztő jelenségeket
tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erő.
Egyszerűen kiestek a kezemből a tárgyak. Legyen az bármi,
amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem,
hogy elkezdődött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem,
hogy versenyt futok az idővel, hiszen a 11. napon kezdtem
el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.
TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a
tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes
betegség bennem van és csak Isten veheti ki belőlem!
Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága
testvéreim is.
Feszítő szorongásban teltek a hetek. A bizonytalanság
bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény
tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan
Isten,
aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Ő
kezében tudtam az életem.
Hosszú, nyomasztó időszak telt el, amikor felfedeztem,
hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek
potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?
Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám
cselekedett.
Ha ismerősök kérdeztek hogylétem felől, azt válaszoltam,
már jól vagyok! Dicsőség az Úrnak!
Az idő múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy
TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki a hajszálon
múló életeket is meg tudja menteni! Ő az én gyógyítóm,
Ő az én megtartóm és szabadítóm!
Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten!
Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet reménységünk!
Guti Tünde
Jó döntések
Egy fiatalember mindössze harminckét éves volt, amikor
bankigazgatói állásra jelölték. Ez az előléptetés a fiatalember legmerészebb
álmait is felülmúlta, de egyszersmind meg is rémítette, ezért elment az
igazgatóság köztiszteletben álló idős elnökéhez, hogy tanácsot kérjen, hogyan
lehet belőle jó bankelnök.
- Mi a
legfontosabb dolog, amit újdonsült elnökként tennem kell? - kérdezte az idősebb
férfit.
- Hozzon jó
döntéseket! - hangzott a tömör válasz. A fiatalember egy kicsit gondolkodott,
majd azt mondta:
- Nagyon köszönöm,
ez nagyon hasznos. De nem tudná egy kicsit részletesebben kifejteni? Hogyan
hozhatok jó döntéseket?
A bölcs öregúr így felelt:
- Tapasztalat.
Ekkor a fiatal elnök dühösen kifakadt:
- De uram, én ezért
vagyok itt. Nincs kellő tapasztalatom ahhoz, hogy jó döntéseket hozhassak.
Hogyan szerezhetek tapasztalatot?
- Rossz döntések -
jött a válasz.
A lelki érettségre nem könnyű szert tenni. Általában egy sor
hiba elkövetése által teszünk szert rá. Ne csüggedj el túlságosan, ha nem vagy
képes tökéletes keresztyén életet élni most rögtön. Erről szól az
elkötelezettség.
Az elkötelezettség azt jelenti, hogy még ha újra és újra
elhibázod is, kitartasz, és tanulsz a hibáidból.
Ne mondj le Jézus követéséről; Ő sosem mond le rólad!
Mert Ő ilyen: „És ha
egy napon hétszer vétkezel ellene, és egy napon hétszer Őhozzád térsz, mondván:
Megbántam; megbocsát neked” (Luk. 17,4)
Keressetek és találtok!
Ha keresed, megtalálhatod" (1Krón 28,9).
Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a
számunkra, ha keressük Őt. Senki elől nem rejtőzik el, aki színe elé
kívánkozik. De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit
megvásárolni, egyszerűen csak keresni" kell Őt. Akik már ismerik az Urat,
keressék Őt újra és újra imádsággal, hűséges szolgálattal és szent hálaadással:
akkor egyre jobban kijelenti nekik szeretetét, és megáldja őket közösségével.
Akik pedig még nem ismerik Őt úgy, hogy békességük forrása lehetne, induljanak
el azonnal, és keressék, amíg meg nem találják Őt, mint Megváltójukat,
barátjukat. Atyjukat és Istenüket.
Milyen erős biztatás ez az Ige minden keresőnek! Keressetek
és találtok!" (Mt 7,7). Igen, ha Istent keresed, te is megtalálod Őt. Ha
pedig megtaláltad, benne megleled az életet, a bűnbocsánatot, a megszentelődést
és az üdvösséget. Keresd, keresd kitartóan, akkor nem hiába fogod keresni. Drága testvérem, keresd Őt már most! Ott,
ahol vagy, és most, mert most van itt az alkalmas idő. Hajoljon meg merev
térded és még merevebb nyakad, és kiálts Istenhez, az élő Úrhoz. Krisztus
nevében keresd a megtisztulást és a bűnbocsánatot. Isten nem utasít el.
Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett fenti biztatása igaz, ezt e könyv szerzője
is megtapasztalta. Higgy az Igének, cselekedj a szerint, s találkozásod lesz
Istennel!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Kereslek Uram!
Teljes szívből kereslek Téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,10-11)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Utasítsd vissza, ne engedd, hogy az elcsüggedés megölje a
hitedet! Maradj erős, és adj
támasztékokat a hitednek a megerősítéséhez, azáltal, hogy olvasod, hallgatod,
megérted az Én Igémet, és hogy egyetértésbe kerülsz vele, mondja az Úr. Tartsd
szoros megfigyelés alatt a gondolataidat, és ahol szükséges, végezz
korrekciókat, hogy erős és megkérdőjelezhetetlen hitet ápolhass magadban. A hit a birtokodban álló legértékesebb
erőforrás, és minden áron meg kell védened.
Héberekhez 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik Őt szorgalmasan keresik.
Bob Gass: „Amikor a dolgok elrendeződnek”
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez
jussunk!” (Zsoltárok 90:12)
Napi 12 órát dolgozott, néha még hétvégeken is. Akkor is a
munkán járt az esze, amikor nem dolgozott. A felesége már belefáradt abba, hogy
megpróbálja lelassítani. A férfi tudta, hogy már nem állnak olyan közel
egymáshoz, mint régen. Nem akart ő eltávolodni, egyszerűen csak arról volt szó,
mintha az asszony mindig az idejét akarná, és ez volt az az egy dolog, amit ő
nem tudott megadni. Homályosan tudta, hogy a gyerekek nőnek, és ő kimarad
mindebből. Panaszkodtak, hogy nem olvas nekik, nem játszik velük, és nem viszi
el őket kirándulni. Egy idő után felhagytak a panaszkodással, és már nem is
számítottak arra, hogy az életük valaha is másmilyen lehet. „Majd ráérek, ha a
dolgok elrendeződnek” – gondolta.
Amikor bűntudata
támadt, ezt mondta magának: „hiszen értük teszem”. A felesége kérte, hogy
járjon velük gyülekezetbe, de ő ezt mondta: „Lesz még ilyesmire elég idő, ha a
dolgok elrendeződnek”.
Az orvosa mondta neki, hogy magas a vérnyomása, és magas a
koleszterinszintje is – de ő azt mondta magának, hogy elég ideje lesz ezzel
törődni, ha majd a dolgok elrendeződnek.
Csendben, de
hatékonyan és feltartóztathatatlanul teste felkészült arra, hogy végezzen vele.
Egyszer a felesége hajnali háromkor arra ébredt, hogy nincs ott mellette.
Elindult megkeresni, hogy ágyba ráncigálja. A számítógép előtt ülve találta, a
feje lelógott. Megérintette, de ő nem reagált. Amikor a mentősök odaértek, azt
mondták súlyos szívroham érte. A dolgok végül elrendeződtek!
2012. szeptember 2.
Ige: A szentek összegyűjtéséről
Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír:„Mert
ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével),hogy mi, akik élünk,
akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik
elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó).
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal(főangyal) szózatával és isteni
harsonával leszáll(alászáll) az égből (mennyből): és
feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk,
akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az
Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen(így) mindenkor az
Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel(igékkel)” (1
Thess. 4,15-18)
Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent
Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci
kocsijai gyorsak, mint a forgószél),hogy megfizesse búsulásában az Ő
haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését)
sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert
az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit
elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e
az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a
sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)
„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és
ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és
elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és
áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig),és megítéli
a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid.
4,12)
Ezzel a kardal tud minden hívő is
győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten
beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17)
Hirdethessük az Örömhírt
.jpg)
Azt akarja az Úr, hogy zavartalanul
hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen
nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt,
hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).
Ezért: „És
igyekezzetek (és fáradozzatok) a városnak jólétén, (és békességén) amelybe fogságra küldettelek titeket, és
könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek (annak
békességétől függ a ti békességetek is)” (Jer. 29,7).
„És
becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját
dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként
rendeltük néktek”(1 Thess. 4,11)
Ige: A könyörület
„Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez (aki könyörül a nincstelenen); és
az ő jótéteményét megfizeti (megtéríti) néki”
(Péld. 19,17)
Jakab apostolon keresztül így
szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet
irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki
nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (és diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (az
ítélet felett). Mi a haszna (és mit
használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van,
(de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy
megtarthatja-e (üdvözítheti-e) őt
(egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak
(a testvérek), férfiak vagy nők,
mezítelenek (nincs ruhájuk), és
szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük).
És azt mondja nékik valaki ti közületek:
Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg
nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a
haszna (és mit használ az)? Azonképpen
(ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak.
2,13-17)
Már Ézsaiás prófétán keresztül
kijelenti az Úr, hogy: „Oszd meg
kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent
látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ésa. 58,7)
Mert Aki gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti
szeretetet), az: „Boldog, aki a
nyomorultra (a nincstelenre) gondol
(akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha bajba kerül, a csapás idején) megmenti azt (segítségére siet) az
Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja
ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat,
fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő
betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében
(jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre
cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az
embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld.
19,22)
„Aki megutálja (megveti) az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a
szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)
„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a
szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)
És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a
szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában
(és aki a veszedelemnek örül), büntetlen
nem marad!” (Péld. 17,5)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)