A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az
ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a
kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
Osho
2012. szeptember 1.
A BECSÜLET, A JOG ÉS AZ IGAZSÁG.
Szerző: ...leírta: Imre testvér
Egykor az istenfélő idős Becsület együtt élt fiaival, Joggal
és Igazsággal. A szép napjait a Törvény látogatása tette tönkre. Az öreg jámbor
Becsületnek az utolsó tehenét is elhajtották. Hiába kérte a szigorú Törvényt,
hajthatatlan maradt, a tehén nagyot bődült, s örökre elbúcsúzott a gazdájától.
Ekkor az öreg Becsület könnyes szemmel, és reszkető ajakkal
magához hívatta két felcseperedett fiát, az Igazságot és a Jogot. Az öreg
megsimogatta hófehér szakállát és így szólt:
- Édes fiaim, utolsó tehenemet is elhajtották, nem tudlak
tovább tartani benneteket. Menjetek Isten hírével világgá, keressetek
magatoknak szolgálatot a nagyvilágban. És szomorúan homlokon csókolta őket.
A testvérek, az Igazság és Jog, kézen fogták egymást, és
útra keltek. Elmentek szolgálatot keresni.
- Én csak olyan gazdához állok be - mondja út közben az
öregebbik testvér, az Igazság, - aki olyan jámbor és becsületes lesz, mint az
édesapánk. Ha ilyet találok, híven szolgálom holtom napjáig.
- Én pedig csak olyan gazdához szegődöm - mondja a
fiatalabbik testvér a Jog - aki olyan erős lesz, hogy nála senki sem erősebb.
Bánom is én a többit. Ígérem, hogy abban a pillanatban faképnél hagyom, ha nála
erősebb gazdát találok. A keresztútnál megölelték egymást, elváltak.
És soha többé nem találkoztak. Holtiglan elszegődtek.
Az Igazság a mindenkori Szegénységhez, a Jog a mindenkori
Hatalomhoz.
Milyen paráznává lett
a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig
gyilkosok!” (Ésa. 1,21)
Miértünk
...de a választottakért megrövidülnek azok a napok" (Mt
24,22).
Választottaiért megrövidíti az Úr az egyes ítéleteket,
másokat visszatart. A nagy nyomorúságok idején mindenkit megemésztene azok
súlya, ha az Úr nem mérsékelné a nyomor terhét a választottak kedvéért.
Miközben pedig Isten, Krisztus érdeméért megszabadítja választottait,
megszabadítja az egész emberiséget a választottakért.
Milyen tisztesség ez a szenteknek! Milyen szorgalmasan fel
kellene használniuk befolyásukat az Úrnál! Hiszen Ő meg akarja hallgatni a
bűnösökért való imádságainkat és meg akarja áldani a mások üdvösségéért való
könyörgésünket. Ő megáldja a hívőket, hogy azok áldássá legyenek a hitetlenek
számára. Sok bűnös ember annak köszönheti, hogy él, hogy hívő anyjának, feleségének
vagy leányának közbenjáró imádságát kegyelmesen meghallgatta az Úr.
Élünk ezzel az Úrtól kapott különleges erővel? Könyörgünk
hazánkért, más országokért, korunkért? Háborúk, éhség, járvány idején az Úr elé
állunk-e mint közbenjárók, és könyörgünk-e, hogy rövidüljön meg a szenvedés
ideje? Panaszkodunk-e Istennek a hitetlenség, a tévelygés és az eluralkodott
szabadosság miatt? Könyörgünk-e, hogy rövidítse meg a bűn uralmát és siettesse
az Úr dicsőséges visszajövetelének napját? Boruljunk térdre, és ne nyugodjunk,
míg újra el nem jön Krisztus!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Az Úr tanít harcolni
Áldott az Úr az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezem, hadakozni ujjaimat (Zsolt 144,1)
Bűnvallomás
Ellen G. White: Jézushoz vezető út, részlet
"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki
pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Péld 28:13).
Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek
alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy
lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és
fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk
magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily
módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer.
Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg
bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok"
(Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat;
hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be
kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége
teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned,
mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted,
egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója. Az ilyen
ügy egyedüli Közvetítőnk, a nagy főpap (Jézus Krisztus – a szerk.) elé kerül...
Ő részvéttel van gyengeségeink iránt, és összes bűnös hajlamainkból
kigyógyíthat bennünket…
…Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és
személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek oly természetűek, hogy egyedül
Istennek kell bevallani, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak
ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános
természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden
beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra vonatkozzék, melyeket elkövettünk…
…Bűnvallomást, őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem
fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el
kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte
bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket:
"Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől
cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót
tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok
az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:16-17)…
Imádság:
Szerető Istenünk, add, hogy mindig tőled várjunk útmutatást.
Jézus Krisztusért kérünk. Ámen (T.M.)
A nap gondolata:
Isten időnként
ragyogó szivárványt mutat, hogy emlékeztessen a jelenlétére és ígéretére, hogy
soha nem hagy egyedül. (Verdell Davis)
A csend fontossága
Csak Istennél
csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. (Zsoltárok 62:6)
A csend szerepe fontos a hívő ember életében. Te mennyit
gyakorlod? És hogy látod: mi értelme van? A következő történet segít eligazodni
e kérdésben:
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek.
Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben
és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy
ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a
kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak
beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet
tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit
láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s
felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem
láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
És te? Neked sikerült megértened a csend szerepét? Remélem,
hogy igen. Akkor pedig szakíts rá időt naponta…
ÁLDOTT, REGGELT, NAPOT ...
Készítette: István Bertalan
ÁLDOTT, REGGELT, NAPOT ÉS AZ ÚR DICSŐSÉGÉT SZOLGÁLÓ
HÉTVÉGÉT!
Mt 5,44
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket
gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket
2012. augusztus 31.
Ige: Az okos, és a balga szüzek
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten királysága] ama tíz szűzhöz, akik elővevén [és fogták] az ő
lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé [a vőlegény fogadására].
Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala,
és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan]. [ugyanis] Akik bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának, mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették],
nem vivének magukkal olajat; Az
eszesek [okosak; bölcsek] pedig lámpásaikkal együtt olajat
vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].
Késvén pedig a vőlegény,
mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak; elbóbiskoltak] és
aluvának [majd el is aludtak]. Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás
hangzott]: Ímhol jő a
vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]!
Akkor [felébredtek és] felkelének mind azok a szüzek, és
elkészíték [és rendbe hozták] az ő lámpásaikat. A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így
szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]:
Adjatok nékünk [egy kis olajat] a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert
kialvóban vannak].
Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem
lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak. Mikor
pedig venni [vagyis vásárolni] járnak vala [és azok az ostoba lányok még távol voltak], megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele
a menyegzőbe [az esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.
Később pedig a többi szüzek is
megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg [nyiss ajtót] mi nékünk. Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket
(Mát. 25,1-12)
Így folytatódik a
figyelmeztetés: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az
olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg… hogy mihelyt megjő és
zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk.
12,35-36)
Hát: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok”
(1 Thess. 5,6)
Már Bemerítő Jánoson
keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan
vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a
gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de
aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb
[és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját
hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő
Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11;)
Amikor a kenetet – Isten
erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan,
és) mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet
megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként
megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne (Más fordítás: de bennetek
megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy
valaki tanítson titeket; sőt amire az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és
nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1
Ján. 2,20)
Akkor így szól az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi
szeplő nincs benned (és semmi hibád sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a fehér hegyről), menyasszonyom,
jöjj hozzám a Libanonról! Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése: az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság,
állhatatosság; az állandóan folyóról), a
Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”,
felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én. 4,7-8)
És utána már így biztat az
Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és
ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki
(és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány
menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok
azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek
az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz igéi)” (Jel. 19,7)
De: „(Attól kezdve) Mikor már a gazda felkél és bezárja az
ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis megálltok kívül, és kezditek) az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram!
nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő
felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13.25)
„… Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa
van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)
Mert: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az
én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)
Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják,
megőrzik) a kegyességnek [a hit, és
istenfélelem, és szentség] látszata
[és formája] (akik istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [és elutasítják, feladják] annak erejét [a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet,
és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj
el ezektől)” (2 Tim. 3,5)
Ige: Az Úr Jézus az,
„Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a
váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek [a félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [és eltörlése, és az elesések elengedése]
az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [az Ő kegyelmének
gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,7)
És tette ezt a minden kegyelem
Istene azért, mert: „mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [és nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk]
Mert az Isten őt
[eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép,
vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].
Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként].
Isten
ugyanis az előbb [korábban] elkövetett
bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta] türelme idején
[az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása
által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát
[és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is].
Mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki
Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való] (Róm.
3,23-26)
Ige: Az Élet Igéje
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit
szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk (és megfigyeltünk), és kezeinkkel (is) illettünk
(és megtapintottunk), az életnek Igéjéről (logoszáról).
És (mert) az élet
megjelent és (mi pedig) láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és
(ezért) hirdetjük néktek (is) az örök életet, amely (azelőtt) az
Atyánál vala és (most pedig) megjelent nékünk.
Amit (tehát) hallottunk és
láttunk, (azt) hirdetjük néktek (is), hogy néktek is közösségetek
legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus
Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)