Szerző: Ernst Modersohn
Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat
emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a
szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni.
Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.
- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs
semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok
benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem
valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így
kiáltoztak:
- Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla,
hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és
útnak indult.
Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is
elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy
vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja
őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő
múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal
behozta a gőzölgő kávét a szobába.
Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat
szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy
miben fogadtak. Utána megkérdezte:
- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi
vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye
magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért
szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy
megrövidít magának, hiszen más nincs neki.
A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek.
A férfi azonban így szólt feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?
Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, - mert ilyen kedvesen
még sohasem hallotta férjét beszélni, - neki is könnyek szöktek a szemébe és
megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített
ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.
(Evangéliumi életképek c. könyvből)