2012. augusztus 13.
2012. augusztus 12.
Ige: Ábrahám Magva
Isten így szólt Ábrahámhoz: „És megáldatnak a te magodban a földnek
minden nemzetségei, (mert hallgattál szavamra), és engedtél az én beszédemnek”
(1 Móz. 22,18)
És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a
kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának.
Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal.
3,16)
Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei
vagyunk” (Gal. 4,28).
És
folytatódik a kijelentés: „Azaz,
nem a (hús)testnek fiai az Istennek
fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem
az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti
[nevezi] magul” (Róm.
9,8).
„Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát,
hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai
Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a
pogányokat [az összes nemzeteket],
eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te
benned fognak megáldatni minden népek [az
összes nemzetek].
Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,7-9)
37 Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te
magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7) És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak,
aki a Krisztus” (Gal. 3,16) Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz
így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi
vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám
magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
Isten erős karja véd…
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok
Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ésaiás 41,10
Ne ámítsd magad testvérem, Isten megváltott gyermekei is itt
élnek ezen a bűntől megrontott földön. Bennünk is feltámad a keserűség,
szomorúság, félelem.
Az elmúlt napokban több hívő keresztény keresett meg, hogy
„Mi lesz velünk, ezentúl nem lesz egyházunk, nem gyűlhetünk össze
gyülekezetünkben, üldözni fognak bennünket?
Az első körben nem kerültünk be az államilag elismert
egyházak közé és ez okozta a félelmet. A bibliai próféciákat ismerve én biztos
vagyok benne, hogy ez még nem a „nagy nyomorúság”. Isten kezébe téve a saját és
Egyházunk sorsát, Ő a legjobbat hozza ki ebből a helyzetből.
Úgy hallottam, hogy a Bibliában 365 helyen van benne, hogy
„ne félj”. Minden napra jut egy ilyen tartalmú igehely. Isten azt szeretné,
hogy benne bízva előre és felfelé tekintsünk.
Dániel félt az oroszlánok vermében? Mi volt József
gondolatában amikor ártatlanul börtönbe zárták? István kitől kapta az erőt,
mielőtt halálra kövezték? Az Úr egy pillanatra sem vette le tekintetét a
szenvedő Jóbról.
Ugyanez az Isten van velünk is a nehézségek között, ugyanez
az Isten bátorít bennünket, mint aki Dánielt, Józsefet, Istvánt, Jóbot is
megerősítette.
Énekeljük el ma reggel is ezt a rövid éneket: „Áldjuk őt,
áldjuk őt, Isten erős karja véd: Féltőn őrzi gyermekét, áldjuk őt, áldjuk őt,
áldjuk, áldjuk, áldjuk őt”
A KÖNNYEK TÜKRE
Szerző: Guti Tünde
Lágyan hullámzik a tenger. Áhítattal hallgatom a mélység
zúgását, szélesre tárva kagylóhéjamat, miközben fürge halak úszkálnak
körülöttem.
Nyugalom árad szét mindenhol, bármerre nézek. Ám ekkor
hirtelen éles fájdalom járja át a testem.
Csak egy pici homokszem. Az áramlat idesodorta. Szemmel alig
látható, mégis mekkora kínokat okoz!
- Jaj, de szúr! Vág, éget! – kiáltásom messzire
elhallatszik…
- Miért pont erre kellett lebegnie?! Hogy-hogy pont az én
bensőmben kellett megtapadnia?!
Minden erőfeszítésemmel azon vagyok, hogy kilökjem magamból,
de minél jobban próbálkozom, annál keményebben belém fúrja magát. Önkéntelenül
könnyezem. S ezek a könnyek körbefogják, beburkolják ezt az apró, ellenséges
idegentestet…
- Mennyi idő eltelt már! Mióta dolgozom már, olykor
kétségbeesetten, elcsüggedve, hogy megszabaduljak ettől a gyötrő portól!
Egyre nagyobb nyomást érzek, egyre nagyobb a teher, lassítja
mozgásomat, és már nem tudok olyan könnyedén nyitni-zárni. Azt az egészen apró,
szürke homokszemet már annyi könnycseppem öntözte, lökdöste… mindhiába…
Azonban egy napon megjelent valaki, és óvatosan a kezébe
vett. Nagy hozzáértéssel, lassan szétnyitotta kagylóhéjam, és ahogy rám nézett,
szeme fényében én is láthattam az arcomat. De… észrevettem mást is ebben a
ragyogó tekintetben! A csodálkozást, a felfedezés örömét, a megelégedettséget.
Az a hozzám sodródott, annyi fájdalmat okozó homokszem
csodálatos igazgyönggyé alakult keserű könnyeim árjában. Ez a drágakincs most a
könnyeim tükre lett.
Megtalálóm látja magát benne, én pedig magamat az ő
szeretetteljes szemeiben.
Ő – Jézus az, Aki – „letöröl
minden könnyet a szemünkről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem
jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4)
A kegyelmi szövetség jele
Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr,
szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni
fogsz" (5Móz 30,6).
Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője Istened, az
Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a
szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes
szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz
véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be.
Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a
szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismeretetőjele ez. A kiválasztottakra
kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja
a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is,
hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: élni fogsz". A
testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent
Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi
Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes
lelkünkből neki élhessünk.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Medve a barlangban
Két kalandvágyó kamasz,
akik jó barátok
voltak, egy alkalommal
barlangász expedícióra indult. Egy
hosszú, tágas alagút
mélyén óriási medvenyomokra
bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a
nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és
füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül
a sötétségből hirtelen
előbukkant a legnagyobb,
legirtózatosabb grizzly medve,
amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és
ordított, mint egy oroszlán. A
szörnyű üvöltés visszaverődött a
barlang falán. A
két fiú halálra
váltan úgy döntött, hogy legjobb,
ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a
túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte
bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
- Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt
cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és
közben így válaszolt:
- Nekem nem kell
lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.
Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként
kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul,
feláldoznak téged. Csak
addig tart a
barátságuk, amíg az
nem kerül nekik
semmibe - amint áldozatot kellene
vállalniuk, mindjárt „ejtenek".
Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik
legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el tőled,
sem el nem hagy téged (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát,
aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs
senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért"
(Jn 15,13).
Kenneth & Gloria Copeland: A szeretet élő példája
.jpg)
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek
szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk. -
Róma 5:5
Soha ne aggódj amiatt, hogy nincs benned elég szeretet! Az Ige
azt mondja, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által.
Isten szeretete benned van. Annyit kell tenned, hogy eldöntöd: engeded
kiáradni.
Mondd el ma ezt az imát:
„Jézus nevében, ma egy új és erős elkötelezettséget
vállalok: a szeretet életét fogom élni, és hagyom, hogy Isten irgalma kiáradjon
rajtam keresztül, és meggyógyítsa a megsebzett szívűeket, akikkel találkozom.
Atyám, taníts meg szeretni akkor is, amikor rosszul mennek a
dolgok! Hogy türelmes legyek, amikor a gyerekek láb alatt vannak. Hogy elnézzem
egy mérges házastárs rosszindulatú szavait. Hogy örüljek, amikor a
munkahelyemen valaki abban az előléptetésben részesül, amiről úgy gondoltam,
hogy nekem kellett volna megkapnom. Taníts meg engem, hogyan beszéljek szeretettel,
hogyan hagyjam abba a pletykálkodást, és hogyan szóljam helyette a kegyelem
szavait!
Uram, az Igéd azt mondja, hogy a Te szereteted már bennem
van… hogy kitöltetett a szívembe. Ezért ma elhatározom, hogy elmozdítok minden
akadályt, ami meggátolja, hogy ez a szeretet szabadon áradjon mások életébe.
Elvetem magamtól a neheztelést, és megbocsátok mindazoknak, akik vétettek
ellenem.
Az elkövetkező napokban add, hogy növekedjek, kiemelkedő
legyek, és túláradjak a szeretetedben! Add, hogy az legyek, amire a világnak a
leginkább szüksége van… a szeretet élő példája. Ámen.”
Igei olvasmány: 1 János 4:7-17
TÖVISES NAPOK
1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első
föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is
láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony,
aki férje számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy
hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten
sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga
az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz
többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így
szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" 6 És ezt
mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.
Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."
TÖVISES NAPOK
Letöröl minden könnyet a szemünkről, és halál sem lesz
többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
(Jel 21,4)
Kertünkben narancs szirmokat ontó, virágzása teljében
pompázó gyönyörű rózsabokor áll. Csodálatos. De törzse tele van szúrós
tövisekkel. Ha lehajolok, hogy magamba szívjam varázsos illatát, egy
fülbemászóval nézhetek szembe, vagy váratlanul valahonnan egy darázs támadhat
rám, hogy megcsípjen.
Sok tekintetben életünk hasonlít az ilyen rózsabokorhoz.
Vannak napok, amikor örvendezünk, szép az élet, és árasztja édes illatát.
Szívünk könnyű, és úgy érezzük, maga Isten is mosolyog. Más napok csak
bogáncsot és kórót teremnek, és ez nagyon nyomaszt bennünket.
Ha ma épp tüskés napunk van, mintha Isten is velünk
sóhajtozna és sírna. A fényesebb napok pedig arra emlékeztetnek, hogy egy nap
örökre helyreáll a Paradicsom. Nem lesz tövis, csípés, harapás, szívfájdalom, félelem,
szorongattatás, betegség. A rózsa dicsőségében virágzik,
mindannyian Isten jelenlétében élünk majd, és teljessé
leszünk.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy Jézust elküldted erre
a földre, hogy megtapasztalja az emberiség örömeit és kísértéseit. Köszönjük,
hogy megértesz, és megígéred, hogy velünk vagy minden körülmények között. Ámen.
Még egy tüskés napon is Isten ígérete táplál bennünket.
Pam Pointer (Wiltshire, Anglia)
Jim Sanders: Az Evangelium dióhéjban c. könyv részlet: ELFELEJTENI A MÚLTAT: HAGYD MAGAD MÖGÖTT A MÚLTADAT!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Pál a filippibeli gyülekezetnek írott levelében — többek
között —
figyelmeztet bennünket:
1) felejtsük el a
múltbelieket,
2) az elõttünk
állókkal foglalkozzunk.
FILIPPI 3,12–14.
Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes
volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is
ragadott
engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem
gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem,
azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak
pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest
igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl
való
elhívása jutalmára.
Ahhoz, hogy Istennel együtt tudjunk járni—el kell
felejtenünk
a múltat, bármi is áll mögöttünk! Nézzük meg, Pál apostol
hogyan
tekint a múltjára:
1TIMÓTHEUS 1,12–16.
És hálát adok annak, aki engem megerõsített, a Krisztus
Jézusnak, ami Urunknak, hogy engemhûnek ítélt, rendelvén
a szolgálatra, ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakosko-
dó voltam: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem
hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak
kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy a Krisztus
Jézus azért jött e világra, hogy üdvözítse a bûnösöket, akik
közül elsõ vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus
Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését,
példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd Õbenne az
örök életre.
Hálát ad Istennek, hogy a kegyelme elérte õt. Ahhoz, hogy
sikeresek
legyünk a keresztény életünkben, meg kell tanulnunk
elfelejteni
a múltat. Pálnak önmagát is emlékeztetnie kellett erre. Ha
Isten nem emlékszik meg róla, nekünk miért kellene?
ÉSAIÁS 43,25.
Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és
bûneidrõl nem emlékezem meg!
ZSIDÓ 8,12.
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és
gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.
Amikor Isten trónja elé, az Õ jelenlétébe lépsz, hogy
imádkozz
(Zsid. 4,16)—az ördög megpróbál mindenféle vádat felhozni
ellened
a múltadból. Ez az ördög egyik gyakran használt kártyája.
Azt próbálja
elhitetni veled, hogy nem vagy elég jó arra, hogy Isten
meghallgasson
a szükséges idõben. Ha sikerül neki újra és újra
emlékezetedbe
juttatni a múltban elkövetett hibáidat, vétkeidet vagy
bûneidet,
akkor annak ellenére, hogy Isten már megbocsátott és nem
emlékezik vissza rájuk — mert az elfelejtés tengerébe
vetette azokat—,
a te szívedet még mindig a bûntudat fogja nyomni. Ez pedig
azért káros, mert amíg a szíved elítél, addig a hited nem
tud mûködni.
A hitünkre viszont szükség van, mert Isten valamennyi
áldását
csak hitben lehet elfogadni. Az ördög hitkiüresítõ csellel
jön.
Próbálkozik.Mint egy fényképet, felhozza a múltadat, és azt
mondja:
ilyen múlttal nem állhatsz Isten elé az imakéréseiddel. Ne
feledd,
hogy ez is, mint minden más, ami az ördögtõl ered, hazugság.
A múltad csak egy kép, ami nem létezik többé Isten szemében.
Csak
az ördög próbál emlékeztetni rá, azért hogy elmerülj a
múltadba,
ne Isten ígéreteire összpontosítsd a figyelmedet. Ne
tépelõdj, ne
bánkódj a múltad miatt. Bármi volt, ha Istenhez fordulsz, Õ
gyõzelemre
visz, mert Isten Szelleme hatalmasabb bármilyen
körülménynél,
helyzetnél, vagy problémánál. Nézz elõre, és lásd meg hitben,
hogy Isten Szelleme által minden utad végén gyõzelem vár.
Legyen
tehát hited abban, hogy Isten már megbocsátotta a múltban
elkövetett
hibáidat; hiszen a bûnbocsánatot is csak hit által tudjuk
elfogadni.
Ugyanilyen fontos, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak
és másoknak is, mert ez része a teljes szabadságodnak.
A megbocsátásról
Készítette: Lisa Szanyel
Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki
ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a
megbocsátás, erre nézve hadd mondjak el egy történetet:
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a
következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden
egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek
nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek
egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal
kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka
is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és
mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe
ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb
neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és
úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...
Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá
válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni,
elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra
is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak
állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az
autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt,
főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá
volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas
állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit
a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a
súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt
lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más
személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy
kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a
legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük
tenni?!
Ne csak önmagadért, hanem embertársaidért is gyakorold a
megbocsátást!
***************************************************************
A nap gondolata:
A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad
megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)