Olyan lesz Jákób (jelentése: Aki a másik helyére lép) maradéka a többi nép között, mint az Úrtól
jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem
emberekben bízik" (Mik 5,6).
Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes
(a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők
valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.
Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel
felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják
azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből
jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve
gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes fűszál"
megkapja a maga harmatcseppjét". Személy szerint nem is jelentős emberek,
de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk
keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek.
Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat!
Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten
parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért
munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem
kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson.
Urunk, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel
akaratod.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből