Oswald Chambers: SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. 

Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Kitárom szívem ajtaját

Miféle élet?

Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat, irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.

Látta, hogy az emberek homályos, távoli célokért törik magukat. Látott férfiakat a sikerért küzdeni, és nőket nemes eszményekért. Látta, hogy a küzdelembe gyakran csalódottság vegyült. Látta, amint erős, elkötelezett emberek kudarcot vallanak, és látta gyenge, érdemtelen emberek sikerét. Látta, miként változtatja ez a törekvés az embereket kicsinyessé és kapzsivá. Úgy ítélte meg, hogy ez túl sokba kerül. Eldöntötte, hogy nem mocskolja be az életét küzdelemmel.

Látott embereket másoknak szolgálni. Látott embereket, akik pénzt adtak a szegényeknek és az elhagyatottaknak. Látta, hogy minél többet szolgáltak, annál gyorsabban növekedett a szükség. Látott hálátlan pártfogoltakat, akik ellene fordultak szolgáló barátaiknak. Úgy döntött, hogy nem mocskolja be az életét szolgálattal.

Amikor meghalt, felment Istenhez, és odavitte neki az életét - meg nem nyomorítottan, el nem rontva, mocsoktalanul. A férfi tiszta volt, és meg sem érintette őt a világ szennye, és így állt oda büszkén Isten elé, azt mondva:

-     Itt van az életem! Isten azt kérdezte tőle:

-     Élet? Miféle élet?

Isten nem akarja, hogy elszigetelődjünk a világ gyötrelmeitől és szenvedéseitől. Amikor szeretünk másokat, szolgálunk másoknak, és arra törekszünk, hogy egészen azzá legyünk, amivé Isten akar tenni bennünket, akkor piszkosak leszünk, sebeket kapunk, elhasználódunk. De ezek azok a harci sebek, amelyeket látni akar Isten, amikor majd egy napon megállunk előtte. Isten azt akarja, hogy álljunk be a játékba, és hagyjuk, hadd mocskolódjon be az egyenruhánk. Jézus is ezt tette, amikor eljött erre a világra. Nem az volt a célja, hogy szárazon megússza; nekünk se az legyen a célunk. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Mifele_elet

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Csak a fél-hívő fél. Az egész hívő sohasem fél. 

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával.

--Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?

--Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, énközpontú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV--Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ).

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét).

Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

A Jézus követőiről

Készítette: Lisa Szanyel

Ha a világhoz tartozol - és úgy is viselkedsz -, akkor a világ szeretni fog, de ha olyan vagy, mint Jézus, akkor a világ egyáltalán nem fog szeretni. Értsd meg, hogy a világ gyűlölte Jézust, és mindenkit gyűlöl, aki az Ő nyomdokaiban jár - a szolga nem nagyobb az ő uránál (János 15:18-20). Nem alkudhatsz meg csak azért, mert valakinek nem tetszik az evangélium, vagy mert nem érti azt. Nem engedhetünk Isten Igéjének Igazságából, nem engedhetünk a Szent Szellemből, a nyelveken szólásból, a Szellem ajándékaiból, a próféciákból, a csodákból, a gyógyulásokból, a démonűzésből, ill. a kézrátételből, stb.

(Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben)

Mike Duo - Uram , Folytasd Bennem a Jó Munkát !

Megvallás betegség ellen

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

KRISZTUSSAL EGYÜTT MEGHALTAM A BETEGSÉGNEK

Jézus nevében alávetem a testemet a kereszt hatalmának.

A kereszten meghaltam Jézussal együtt a betegségnek,

a fájdalomnak, a kívánságnak, a bûnnek, hogy Krisztussal

együtt éljek az Istennek, a Szent Szellem ereje, a feltámadás

ereje által. Az én tagjaimat alávetem az Igének, és

engedelmességben való szolgálatra odaszánom az Istennek,

mint aki a halálból életre keltem. Ahogy meg van írva,

az én tagjaimat alávetem a kereszt hatalmának, és odaszánom

az Istennek az igazságnak fegyvereiül az üdvösség

szolgálatára a Szent Szellem hatalmas ereje által. (Róm. 6,8–13.)

Krisztussal együtt megfeszíttettem a Jézus Krisztus

keresztjén, és ott meghaltam a betegségnek és a fájdalomnak.

Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a

Krisztus, amely életet pedig most a testben élek, az Isten

Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát

adta értem, hogy én Isten dicsõségére tökéletes és szent

egészségben éljek. A bûn, betegség, fájdalom és kívánság

rajtam nem uralkodik, mert nem vagyok törvény alatt,

hanem kegyelem alatt. (Gal. 2,20. Róm. 6,14.)

Krisztussal együtt új életre támadtam fel. Isten örök élete

munkálkodik a testemben és gyógyulás formájában megnyilvánul

a tagjaimban. Isten új törvénye érvényes számomra:

A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye

vonatkozik rám, így megszabadultam a bûn, a betegség,

a fájdalom és a halál törvényétõl. (Róm. 8,2.)

Test, halld meg a hit szavát: Annak a Szelleme lakik

bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, és ugyanõ,

aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti

az én halandó sejtjeimet, szerveimet és az egész testemet,

az Õ bennem lakozó Szelleme által. (Róm. 8,11.)

Hatalmat veszek a testem minden sejtje felett, és a Jézus

nevében megtiltom a betegség bármely megnyilvánulási

formáját, mert arra kaptam elhívást, hogy uralkodjak az

életben az egy Jézus Krisztus által. A Királyok Királyának

hatalmával életet parancsolok a testem számára. Az Úr

Jézus élete meglátható az én testemben, mert az Õ testének

tagja vagyok, az Õ testébõl való és az Õ csontjaiból való.

Az Õ testébõl való tökéletesen egészséges test vagyok,

és az Õ csontjaiból való tökéletesen egészséges csontozat

vagyok, az Õ szent ereibõl való tökéletesen egészséges

érrendszer vagyok. (Róm. 5,17. Ef. 5,30.)

A fájdalomnak, betegségnek, az ellenség minden hazug

tünetének megparancsolom, hogy felkeljen és eltávozzon

a testemrõl, és a tengerbe vesse magát; és mivel a szívemben

nem kételkedem, ezért meglesz nekem, amit mondtam,

Jézus szavaival élve. Az egész testem teljes és tökéletes

egészségnek örvend. (Márk 11,23.)

A számmal megvallott Ige, Isten Igéje az ajkamon, élõ és

ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a

léleknek és a szellemnek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig,

és elhat az egészséges és a tünetekkel terhelt

és rendellenes sejtek megoszlásáig, elkülöníti, eltávolítja

és levágja azokat, és gyógyulást és megújulást hoz a

testemben. (Zsid. 4,12.)

Testem a Szent Szellem örök templomává vált, és Õ õrködik

testem tökéletes és teljes egészsége felett. A szent vér

ereje áramlik a testemben, ésmegújítja minden szervemet.

A számmal megvallott Igét, amely a szívem hitébõl fakadt,

a Fõpapom kezébe ajánlom, aki kegyelemmel teljes

irántam, és beteljesíti mindazt, amit az imámba foglaltam.

(1Kor. 6,19. Zsid. 4,14. 7,25–26.) Ámen.

Benny Hin: Jézus a gyógyító

Igéret a pogányoknak

A sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!” (Mát. 4,16)

Ige: Pál apostol példája mindazoknak, akiket elhív az Úr

 „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által

Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton, majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki (Anániásnak): Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15)

 És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5) 

„Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3)

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem (hús)test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)

Erről tesz bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (szétszórtam) a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)

Ige: Pál apostol töviséről

 „És hogy [az Úrtól kapott különleges] kijelentések [kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy volta, rendkívülisége] miatt el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam], tövis adatott nékem a (hús)testembe, a Sátán angyala [követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen] engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam].

Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak [hívtam segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”];

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan] dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő) ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam].

Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].

»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős« (2 Kor. 12,7-10)

Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]^” (Gal. 4,13-14)^.

És hogy miért volt erőtlen és gyenge hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; LISTRA GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21).

 A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek (országnak) lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4 Móz. 33,55)^.  

„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis) elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek (és összekeveredtek) velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (Józs. 23,11-13)^.

„Csakhogy ti se kössetek frigyet (szövetséget) ennek a földnek lakosival, rontsátok (romboljátok) le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt (csapdául)” (Bír. 2,2-3)

Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).

És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék).

Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Adj nekem Uram imádó szívet

J. Meyer: hit 01

J. Meyer: hit 02_

Friderika - Ne félj

A Megmentő

„Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR”  (Zsolt. 34:2o)

Kenneth & Gloria Copeland: Fogadd el a csodát

Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. - Róma 10:10

Szükséged van csodára? Akkor hidd el, valld meg, és fogadd el!

„Ó Gloria, én nem tudom, meg tudom-e ezt tenni.”

Igen, meg tudod! Már egyszer megtetted. Amikor Jézust az életed Urává tetted, akkor elhitted, megvallottad és elfogadtad a világegyetem legnagyobb csodáját, az újjászületett szellem csodáját! Minden más csodában pontosan ugyanígy lesz részed.

Először is, egyszerűen elhiszed azt, amit Isten Igéje mond a helyzetedről, azáltal, hogy megengeded, hogy az Ige megváltoztassa a szívedet és az elmédet.

Sokan próbálják kihagyni ezt a lépést. Anélkül próbálnak egy csodában hinni, hogy elég időt töltenének az Igében, hogy megváltozzon a szívük és az elméjük. Azt akarják, hogy miután megvallják a szájukkal, rögtön valóságba jöjjön a csoda. De ez nem fog megtörténni. Amit elhiszünk a szívünkkel, és megvallunk a szánkkal, azt kapjuk meg.

Ha még nincs elég hited a csodára, megszerezheted. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róma 10:17). Tehát kezdd el az Igével táplálni a szellemi füleidet, amíg megszületik a csodában való hited.

Ezt tette a vérfolyásos asszony is. Elhitte a szívében, hogy Jézus meggyógyítja őt. Majd hangot adott a hitének. Azután cselekedett a hite alapján – és csodában lett része.

Ez nem Jézus döntése volt. Nem szólt így: „Na, azt hiszem, ma teszek egy csodát ezzel az asszonnyal.” Nem. Az asszony által történt meg a csoda. Hittel Isten erejére bízta magát. Ezért mondta Jézus, „Leányom, a te hited teljessé tett téged” (Máté 9:22 ¹).

Neked is megvan ugyanez a lehetőséged. Isten ereje mindig mindenhol jelen van. A hited hozza be azt az életedbe, a testedbe vagy a körülményeidbe. Tehát nyúlj ki Jézus felé! Hidd el, valld meg és fogadd el ma a csodádat!

Igei olvasmány: Máté 9:18-31

(¹) A King James-féle bibliafordítás alapján

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

MENJÜNK EL MI IS BETLEHEMIG!

Szerző: Guti Tünde

Homlokát összeráncolva ült Zimri a lobogó tűz mellett, gondolataiba mélyedve, hosszan eltűnődve. Nagy, barna szemeiben táncot járt a lángok tükörképe.

Messze járt emlékeiben, mert újra és újra egy tiszta tekintetű, törékeny alkatú fiatalasszonyt látott maga előtt, ahogy férjével kisbabája fölé hajol. Lehetetlennek tűnik, de mintha ugyanez az asszony kínálta volna múltkor friss, hideg vízzel, amikor famunka ügyben akart tárgyalni Názáretben Józseffel, az áccsal, de nem találta otthon. Ilyenforma lehet azóta az a fiúcska is, akit a jászolban látott a falubeli pásztorokkal Betlehemben, mint aki az ácsműhelyben szorgoskodott.

- Á, ez teljes képtelenség! Származhat-e Názáretből valami jó Izraelre nézve? – mondta félhangosan, csak úgy a szakállába.

És különben is, hova rejtették volna a kicsit, amikor a trónjára féltékeny Heródes elrendelte azt a kegyetlen vérengzést? Rettenetes még csak felidézni is a síró, jajveszékelő, karjukon kisdedekkel rohanó, menekülő anyákat! Mindenütt vér és halott tetemek… Hangos zokogás töltötte be a várost… Jeremiás borzalmas próféciája teljesedett be:

„Szó hallatszott Rámában: sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.”

Zimri nagyot sóhajtott, és letörölt egy könnycseppet fáradt arcáról…

- Meddig még? Hát meddig rugódózol Istened ellen, ó Izrael?!

Kicsit összekotorta a parazsat, és elővett egy kopott, viseltes levéltekercset, amit még Káleb adott neki oda Athénben, ahova betlehemi útja után érkezett, tele Istenfélelemmel és erősen felindult lélekkel, mert a csodát, amit látott, nem értette, ezért megpróbálta titokban tartani. Áron levele Kálebhez viszont azt bizonyítja, hogy sokkal többen gondolják ugyanazt, amit ő maga is. Feszültséggel telve olvasta el újra a beszámolót:

Szeretett bátyám, Káleb!

Remélem, jól megy a sorod, és sikeres üzletet kötöttél a görögökkel!

Az évek során én is megtanultam írni, drága szüleink beírattak Nátán ben Hur iskolájába. Nagy kiváltság ez számomra!

Mivel régen nem találkoztunk, és furcsa dolgok történtek az egész tartományban, gondoltam, beszámolok neked egy-két eseményről. Biztos nem fog untatni, hiszen te is figyelemmel kísérted a szombat esti felolvasásokat, és láthattad azt a titokzatos tüzet apánk szemében. Valami izgatott várakozás lebegte körül, ahogy a kezében tartotta a tekercset… Meg egy kicsit el is gondolkodott közben…

Lehet, hogy Zakariás és Erzsébet fiának, Jánosnak a születése is megdobogtatta újra a szívét?

De most elmesélem neked, mi történt velem. Igaz, hogy sok idő eltelt már azóta, de még mindig elevenen látom magam előtt. Igazán sajnálom, testvérem, hogy ilyen messze útra keltél, és nem lehettél akkor ott velünk, kint a mezőn!

Egyszerűen még mindig nem tudok betelni az élménnyel! Képzeld, megnyílt az ég, mintha egy függönyt húztak volna el! Aranyban sziporkázó, vakító fény sugárzott a szemünkbe, és olyan dallamok szóltak, amik átjárták egész testem-lelkem! Ezután megjelent egy angyal hosszú, hófehér ruhában, és mosolyogva, ünnepélyes hangon bejelentette a nagy hírt:

- Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, ami az egész nép öröme lesz! Megszületett néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában!

Ekkor hirtelen, fenséges angyalok sokaságát láttuk meg isteni dicsőségben, ameddig a szem ellátott, mindenütt fényözön tündökölt, és kórusban mondták:

- Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat! – ezzel eltűntek, és újra csend lett.

Egy darabig meg sem tudtunk szólalni! Kifejezhetetlenül gyönyörű volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy valamikor ilyenben lesz részem! Először nagyon megijedtünk a hatalmas, fényes angyaltól, de az üzenete igazi örömhír volt, táncolni tudtam volna!

Gondold el, éppen előtte fejeztük be a vacsora utáni, esti imádságot, a hajamból még kilógott néhány szalmaszál, de nem törődtem vele, mert a Király megszületett! Izrael várva-várt Messiása megérkezett! Azonnal eldöntöttük, hogy elmegyünk mi is Betlehembe, még ha éjszaka érünk is oda. Alig vártam, hogy a saját szememmel megnézhessem azt a helyet! Hm… Dávid városa… Micsoda lehetőség egy ilyen látogatás! Már Mikeás is írt róla:

„De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.”

Úgy, ahogy voltam, egyszerű ruhámban elindultam én is a többi pásztorral, hogy tisztességet tegyek az újszülöttnek. Életemben nem volt még ilyen izgalmas napom! Valami különös égi jelenség, egy szokatlanul ragyogó csillag mutatta az utat végig. Nagy az Úr, Izrael Istene!

Édesapánktól mennyiszer hallottuk őseink történetét, a kivonulást Egyiptomból, a Vörös-tenger kettéválását, Jerikó ostromát vagy Dávid királyunk győztes csatáit! Emlékszel, hányszor elképzeltük, hogy mi is ilyen katonák leszünk? Salamon mesés gazdagságához képest viszont furcsa volt, hogy egy kis eldugott helyen, egy szegényes istállóban találtuk meg a királyi gyermeket! Képzeld el, egy kopott jászolban feküdt, pedig angyalok hirdették a születését! Elképesztő! Jászolban aludt a jövendő fejedelem! Erről jut eszembe, emlékszem, hogy Ésaiásból olvastak egyik szombaton:

„Hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”

Milyen fantasztikus, hogy pont ebben a korban élünk, Káleb, és láthatjuk beteljesedni az ígéretet! Ábrahám, Izsák és Jákób Istene változhatatlan az Ő hűségében!

Különben… én is vittem magammal ajándékot, a legszebb, legkedvesebb, legfehérebb barikámat vettem a nyakamba! Aztán egész úton Betlehemig az idős pásztorok érdekesebbnél érdekesebb elbeszéléseit hallgattam. Ők is Ésaiást idézték:

„A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük.”

- Ó! – kiáltottam fel gyermeki egyszerűséggel – Hát ez az a ragyogó fény! Ez az a rendkívüli csillag, ami a betlehemi istállóra világít!

Ahogy odaértünk, az ujjongó öröm, a felismerés és a szeretet majd szétvetette a szívemet, végtelen békesség áradt szét mindnyájunkban, ahogy hódolatunkat kifejeztük szerény ajándékainkkal.

Tudod, Káleb, valami azt súgja nekem, hogy az a kisgyermek valahol már felnőtt idő közben, és talán hamarosan elkezdi szolgálatát népünk között! Izrael Messiása! Gondolj csak bele! Végre vége lesz az idegen, elnyomó uralomnak és a sok beképzelt pap félrevezetésének!

Atyáink Istene újra örömét találja majd népében! Minden megváltozik!

Ki tudja? Lehet, hogy maga a gyermek az a felragyogó fényesség, ami elűzi a halált és a sötétséget Izraelből?

Mit gondolsz ezekről, Káleb? Nagyon várom már a hazaérkezésedet, mert sokat beszélgetünk majd! Úgy, mint régen… gyermekkorunkban…

Béke veled! Az Úr vigyázzon minden lépésedre!

Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk egy Úr!

Szerető szívű öcséd:

Áron

Zimri szíve zakatolt. Úgy érezte, hogy a feltett kérdés neki is szól, bár Áron mit sem tudott arról, hogy levelét ő is elolvasta.

„Mit gondolsz ezekről?” Szorongva vallotta be önmagának, hogy legszívesebben előre száguldana az időben, szeretne legalább 25 évvel idősebb lenni, mert annyira meg akarja érteni a betlehemi, csodás eseményt! Annyira szeretne találkozni a Messiással, és látni, ahogy Izrael reménysége feltámad, és újra szent nemzetként szolgálja Istenét, szabadon minden elnyomástól!

Közben elaludt a tűz. A félhomályban Zimri behunyta a szemét, és Jeruzsálem felé fordulva hosszasan imádkozott népéért…

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/112

Tökéletesség

Tapasztalatom szerint ehhez a bibliai fogalomhoz: tökéletes - általában vallásos képzet társul. Néhányan úgy reagálnak: „én sosem leszek az!” „Ez nekem túlságosan távoli ... Talán, egyszer, az út végén...”  „Egész életünkben törekszünk rá, de persze soha nem érhetjük el.” És ehhez hasonlók. Lehet, hogy elsőre alázatosnak is tűnhetnek ezek a megjegyzések. Azonban az igazi alázat az igének való alárendeltség, engedelmesség. Az igében pedig az áll több helyen is (felszólító módban!): LEGYETEK TÖKÉLETESEK! Isten lehetetlent kérne tőlünk?

Biztosak lehetünk benne, hogy nem. Az alábbi, görög szótár szerinti kibontásban világosan látszik, hogy a tökéletes szó helyén mit is kell értenünk. S ennek alapján már nagyon is betölthetjük ezt a „parancsolatot”. No persze, ez azért mégsem  olyan egyszerű, mégpedig azért nem, mert nem automatikus – a MI odaszánásunk szükséges hozzá. Odaszánni magunkat az Úrral való kapcsolatra: engedelmességre, ige-olvasásra, imádkozásra, a Vele való közösségre. Hogy ne maradjunk csecsemők, vagy gyermekek, hanem felnövekedjünk Krisztusban, és legyünk érett férfiak (ez a nőkre is vonatkozik!) az Úrban. Úgy gondolom, ez feltétele az eljövendő „csoda-korszaknak”, annak, hogy az Egyház érett, (Krisztusban) férfiak révén maradéktalanul betölthesse mennyei elhívását: hogy ez a világ, mely nyög és sóhajtozik, várván az Isten fiainak megnyilvánulását, meglássa Krisztust – a cselekvő Krisztust!

Itt néhány példával világítjuk meg a tökéletes szó mondanivalóját, hogy érhető legyen a jelentése. Aki jobban el akar mélyülni, az az egyes jelentéstartalmakhoz vonatkozó teljes ige-listát itt nézheti meg.

Tökéletes (teleiosz): bevégzett, érett; nagykorú, férfi [Krisztusban - ez a fogalom NEMTŐL FÜGGETLEN, tehát minden esetben, ahol szerepel, férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik]; teljes, tökéletes, befejezett

Máté 5:48  Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Máté 19:21  Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.

1Kor 2:6  Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;

1Kor 14:20  Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.

Ef 4:13  Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:

Zsid 5:14  Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

Jak 1:25  De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Jak 3:2  Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.

1Ján 4:18  A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Tehát a tökéletes szó jelentését vizsgáljuk részletesebben, az egyes igék jelentéstartalma szerint:

I. végére ért, befejezett, teljes. Teljes, v. érett korú, nagykorú. Célba ért, tökéletes, végérvényes. (önálló)

Jak 1,4 [teljes (értékű) cselekedet] A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

Ef.4,13 [érett korú férfi (teljes korú, nagykorú, önálló)] Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére

1Kor 2,6 és Zsid.5,14 [a kiskorú, éretlen, gyermeki, gyermekes, vö.1Kor 3,3]

1 Kor 2,6: Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;

Zsid 5,14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre

Fil.3,15, Kol 1,28 [erkölcsi tekintetben a teljes értékű, Krisztusban felnőtt emberről, aki tetteiért etikailag felelős, tökéletes.]

Fil. 3,15: Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek

Jak.3,2 [legyetek nagykorú, érett korú emberek.]

Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.

II.               Úsz.: érettség, teljesség,tökéletesség (a végső cél elérése)

Kol 3:14  Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.

Zsid 6:1  Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,

III.           Teljessé, tökéletessé tesz, végső (tovább nem fokozható) állapotra juttat valamit. Bevégez, befejez, betölt, beteljesít. Tökéletességre jut, teljessé válik.

Úsz. 1. Bevégez, befejez, véghezvisz.

Jn 4,34, 17,4. [Betölt (= teljesen elvégez, szolgálatot)]

Jn 4,34:Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Jn 19,28. [Beteljesedik a sorsom v.a rólam szóló prófétai ígéret Lk 13,32 . Zs 7,19 „a törvény semmit sem juttatott teljességre”, v. „végzett el”, „váltott valóra”]: Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Fil 3:12  Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

Zsid 5:9  És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek,

Zsid 10:14  Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Jak 2:22  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;

1Ján 2:5  Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;

1Ján 4:18  A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

2.    Célba juttat, véghezvisz, bevégez, befejez. Teljességre juttat

Zsid.7,28. Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.

Ján19,28: [Prófétai igéretről] Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

[Teljességre jutott szentek] Zsid 12,23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

Zsid.11,40: Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

[Teljessé, tökéletessé  tesz] Zsid 7,19. 9,9. 10,1.

Zsid 7:19  Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.

[Tökéletessé válik, teljességre jut vmiben] 1Jn 4,18 „Teljesen v tökéletesen eggyé legyenek” Jn.17,23

1Ján 4:18  A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Ján 17:23  Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.

[Tökéletességre jut] Jak 2,22. 1Jn 2,5, 4,12. 4,17.18 vö 2Kor 12,9

Jak 2:22  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;

1Ján 2:5  Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;

1Ján 4:12  Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:

1Ján 4:17  Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

1Ján 4:18  A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Luk 22:37  Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

2Tim 4:7  Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

Jak 2:8  Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.

Jel 10:7  Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.

Jel 11:7  És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.

3. A teljességre jutott hívőkre, Krisztusban felnőtt férfiúságra vonatkozik Fil.3,12 Zsid2,10. 7,28

Fil 3:12  Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

Zsid 2:10  Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Zsid 7:28  Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút

IV.           Teljesen, tökéletesen ÚSZ-ben csak 1Pét 1,13: Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.

V.              Beteljesedés, beteljesítés ÚSZ-ben beteljesedés, tökéletességre jutás Zsid 7,11.: Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?

Beteljesedés = beteljesülés, teljesülés Lk 1,45: És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.

VI.           Beteljesítő, teljessé tevő, betöltő, teljességre juttató. Úsz. „aki teljességre juttatja hitünket”, „hitünk beteljesítője” Zsid. 12,2: Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=Rq_fR1tkgQ