...és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az
Úr ad nektek birtokul. (Józs 1,11)
Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból
kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret
földjének határához. Két igazságot figyeljünk meg:
Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is
viszi őket az ígéret földjére. Nemcsak kiszabadította egy emberileg reménytelen
helyzetből, hanem felszabadította őket egy egészen új életre. Isten a mai hívőket
sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem felszabadít a
neki engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló életre. Minden megtért embernek
tudnia kell, hogy miből és kihez tért meg. Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a
hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit
jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad". Egyetlen hívő
sem állhat meg a bűnbocsánat öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az
ismeretben, hitben, szent életben.
A másik igazság: Isten adta birtokul népének az országot, de
nekik kell birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten ajándéka, semmit nem
tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben,
belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten
ajándékba adta nekik, ez a kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről
lépésre haladnak a meghódítással, ez a hit.
Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a
birtokodat! A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az
ő ajándéka, ha ezt hittel komolyan vesszük. De ez nem teszi feleslegessé a
lépésről lépésre való engedelmeskedést, az ajándékcsomag kibontását és
használatbavételét. Eközben tudjuk meg, milyen nagy gazdagságot adott nekünk az
Úr.