Bármin meg lehet sértődni, csak akarni kell.
2012. június 21.
Hirosimai napló
A hátsó ajtón mentem be a házba. A fiam nem volt ott. A
házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy
komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült.
Dél volt. "Anya" - hallottam egy gyenge,
kétségbeesett hangot az ajtó mögül. Kisiettem és a látvány, ami elém tárult,
megrendített. Naokin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán, és a
hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen leégett. Naoki úgy elváltozott, hogy
csak a jól ápolt fogsoráról ismertem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni.
"Naoki, te vagy?" - ez volt minden, amit mondtam. Naoki testéről
mindenütt levált a bőr, annyira, hogy nem tudtam, hol fogjam meg.
Besegítettem a konyhába, és leültettem a padlóra.
"Vizet, vizet!" - könyörgött. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle
víz. Eszembe jutott, hogy van hideg teám, abból adtam neki. Arról panaszkodott,
hogy fázik. Nem tudtam, mit tegyek. Közben egy, a szomszédban lakó katonatiszt
jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy takarót tegyenek egy
kocsira, és a fiamat egy elsősegélynyújtó-helyre vigyék.
A katonaorvos rövid ideig vizsgálta Naokit, majd
felszólított, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosabbak
voltak, mint gondolták, küszöbön állt a halál. Elkészültem a legrosszabbra.
Naoki valamit enni akart. Egy közeli kertből paradicsomot hoztam és odaadtam
neki. Amint beleharapott, szájából ömleni kezdett a vér. A vér vörössége
vörösebb volt, mint a paradicsomé - ma is szemem előtt van. Megfogta a kezem és
nehéz lélegzettel ezt suttogta: "Anyám, ne sírj! Élj a többiekért..."
Szavait nem tudta befejezni.
A fiam olyan bátran halt meg, hogy nem tudtam sírni. Kaptam
egy gyékényt, amibe betakartam. Egy kocsin hazavittem. Az üvegcserepekkel
borított padlón helyet készítettem neki és arra fektettem.
Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki
osztálytársai. Egyikük, Fukuhara, az izgalomtól remegve kérdezte: "Hol van
Naoki?" Amikor meglátták őt holtan feküdni, a földre vetették magukat és
kiáltoztak: "Miért kellett meghalnod?" "Miért?" "Meg
foglak bosszulni, megteszem!" Én könnytelenül, némán néztem őket. Amikor
elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől eltorzult
emberekkel találkoztam. Nem tudtam elviselni a tekintetüket, visszamentem,
összeszedtem a fiam alsóneműit és szézosztottam az arra haladók, köztük a
meztelenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna.
Ezen az éjszakán virrasztottam a halott mellett, néhány
szomszédom is ott volt velem. Nem égettünk tömjént, mert féltünk, hogy az
ellenséges repülőgépek észreveszik a fényt. Másnap reggel oly egyedül és
levertnek éreztem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Így maradtam augusztus
8-án délig a fiam holtteste mellett. A hivatalos halottszemle után
előkészültünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrudunk.
Akik Hirosima akkori pokoli állapotát ismerték, csodálkoztak, hogy jutottam
koporsóhoz. A Mitsubishi-gyár egyik asztalosa készítette kedves barátjának,
Naokinak. A férjem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoztak bambuszt
és készítettek belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőtt a tüzet
meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenvednem a fiam elégetését.
Másnap eljött a férjem egyik kolléganője és együtt mentünk
el a fiam hamvait összegyűjteni. Az asztalos ciprusfából készített urnát, abba
raktuk a hamut. Visszatartottam a könnyeimet. Amikor azonban a japán
hagyományok szerint az urnát fehér lepellel borítottam be, kitörtek a könnyeim.
Nem tudom, meddig sírtam...
Tovább éltem a félig lerombolt házban. Esőben esernyővel
védekeztem. És a házban ott voltak a halott fiam hamvai. Sokszor gondoltam
öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor a
leányomra, Taeko-ra gondoltam, aki távol van a háztól, és nincs kitéve a
háborús veszélyeknek. Vele is törődnöm kell. Lázas voltam, de anyai erőm
visszatért. Taeko-ért életben kell maradnom...
Naoki iskolája Nakahiromachi-ban, 1,4 kilométerre volt a
robbanás középpontjától, a mi kis házunk 2,5 kilométerre. Halálosan sebesült
fiam tehát több mint egy kilométert rohant a lángtengeren keresztül.
"A hirosimai atombomba pusztításáról szóló jelentés IV.
kötetének 390. oldalán ez olvasható: "A gimnázium első- és másodosztályú
tanulóinak augusztus 6-án tanítási napjuk volt. A diákok reggel, az
iskolaudvaron gyülekeztek, a tanárok a tanári szobában. A bomba légnyomása
azonnal megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerült magukat a
romok alól kiszabadítani, annyira megsérültek, hogy képtelenek voltak
gondolkodni arról, hol találnak menekvést.
Egy alkalmazott, akinek sikerült kiásnia magát a romok alól,
jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan
súlyosan megsérültek, hogy képtelenek voltak, akárcsak egy lépést is tenni.
Haldokoltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tudott, a
folyóparton épített szükségmentőhelyre vitt.
Késő délután jöttek a tanulók hozzátartozói. A szerencsések
megtalálták gyermeküket és hazavitték. A többiekkel a Vöröskereszt segítségével
Kabe-Cho és Asa-Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azonban, akik
az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerülni. Egy
közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felismerhetetlenül elváltozott, Koi
lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak,
aki nem viselt sapkát leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezük-lábuk
megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte
felismerhetetlenné tették őket. Szörnyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése
és vízért való kiáltozása járult..."
Ősszel, amikor a város külterületén egy épen maradt
épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tartottak a halott diákok
emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a
bombáktól diákjait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én
Naoki-m legalább a karjaim között halt meg...
Ha nem ölik meg, jó orvos lett volna belőle. Amikor beteg
voltam, azzal biztatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyíthasson. Lehet
persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai.
Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször
így biztatott: ha a férjemmel a fronton a legrosszabb történik, ő fogja
segíteni Naoki-t, hogy jó orvos legyen belőle. Az atombomba nemcsak az én fiam
életét oltotta ki: Doktor Junzo Ito is meghalt, egész családjával együtt.
Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyetlen
fiú a családban. Sokszor elmondta, hogy ha az édesapja elesne is a háborúban,
ne essek kétségbe. Ő mellettem lesz.
A fiam nincs többé, a férjem sincs, csak ketten maradtunk
életben: Taeko, a lányom és én...
/számomra ismeretlen szerzőtől/
És most mire készül a gonosz? A fél világot elpusztítani. De
hisszük, hogy jön az Úr, és meghiúsítja a tervét!
Ezért teljes hittel kiáltsuk: Jövel Uram Jézus!!
Idézetek
Azt mondod, hogy
minden dolognak két oldala van! Miért nézed akkor mindig csak az egyiket? A
feketét?
C. H. Spurgeon: Szabadulás a portól és polyvától
Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9).
A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít
és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a
világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a
kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg
tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe
ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen
segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a
legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a
rostáláshoz.
Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a
búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De
milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: egy
szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. A
legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan
veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt
a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Smith Wigglesworth: Túlcsordulásig telve
"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő
reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel.1:
Amikor Isten ereje
megszabadít, a hétköznapi létből a rendkívülibe, a természetesből a
természetfölöttibe kerülünk. Emlékszel még arra a napra, amikor az Úr rád
helyezte a kezét? Azt mondod: ,,Nem tehettem mást, mint, hogy az Urat
dicsértem." Nos, ez csupán a kezdet. Most hol tartasz? Isten terve az,
hogy addig növekedjél, míg el nem éred az Ő végére mehetetlen teljességét.
Nem kell ezt
mondanod: ,,Csodálatos volt, amikor Szent Szellemben megkeresztelkedtem."
Ha a múltba kell tekintened ahhoz, hogy megtudjam: megkeresztelkedtél, akkor
visszaeső vagy. Ha a kezdet jó volt, akkor a folytatásnak napról napra jobbnak
kell lennie, amíg mindenki meg nem győződik arról, hogy a Szellem által
betöltekeztél Isten hatalmával, Isten teljességével!
Isten ébresszen fel
bennünket az álomból, hogy soha ne váljunk közömbössé az Ő dicsőséges igazsága
és mindenható erejének lehelete iránt!
ALAPIGE: Zak.9:12-16
,,Térjetek vissza az
erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen
megfizetek néked! Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm
Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és
olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.
És megjelent felettük
az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli
szelekben nyomul elő. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és
letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és
megtelnek, mint a csészék, és mint az oltár szegletei.
És megsegíti őket az
Úr, az ő Istenük ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek
ragyognak az ő földén."
Napi gondolat
Ne feledjük, hogy egyikünknek sem feladata az egész világgal
törődni. Ehelyett az a feladatunk, hogy azokkal törődjünk, akik a legközelebb
állnak hozzánk. Ezáltal a világgal is törődünk, csupán egyénenként, egyesével
tesszük. (Gary R. Collins)
A HAL NÉLKÜLI HALÁSZOK PÉLDÁZATA
Történt egyszer,
hogy volt néhány ember, akik halászoknak nevezték magukat, és, íme, sok hal
nyüzsgött a környék vizeiben. Az egész vidéket patakok és tavak tarkították,
mindegyikben tömérdek a hal, és a halak éhesek voltak.
Azok, akik halászoknak nevezték magukat, heteken, hónapokon,
éveken keresztül tanácskozásokra ültek össze, és hivatásukról, a halászatról, a
bőséges halállományról és arról beszélgettek, hogyan lehetne halászni. Évről
évre pontosan megfogalmazták a halászat jelentőségét, hivatásként emlegették a
halászatot, és bejelentették, hogy a halász elsődleges feladata mindig is a
halfogás.
Állandóan új és jobb módszerek és a halászat új és jobb
meghatározásai után kutattak. Ám egy dolgot nem tettek. Nem halásztak.
Nagy, műgonddal megtervezett és költséges oktatóközpontokat
építettek, amelyek eredeti és elsődleges célja az volt, hogy a halászokat
megtanítsák a halfogás fortélyaira. Mindezek alatt az évek alatt tanfolyamokat
tartottak a halak szükségleteiről, természetéről, osztályozásuk módszereiről, a
halak pszichológiai reakcióiról, és arról, hol lehet halakat találni. Az
oktatóknak doktori címük volt a halászat tudományából, ám ezek az oktatók nem
halásztak.
Kemény, szorgalmas tanulás után évről évre sokan végeztek,
és kaptak diplomát halászatból.
Egy a halászat szükségességéről tartott tanácskozás után egy
fiatal résztvevő elment halászni. Másnap arról számolt be, hogy két nagyszerű
halat fogott. Kiváló fogásáért kitüntették és felkérték, hogy lehetőség szerint
vegyen részt az összes fontosabb tanácskozáson, ahol elmondhatja, hogyan akadt
a horgára a két nagy hal. Abbahagyta tehát a halászatot, hogy legyen ideje
beszámolni a többi halásznak, és filmet készítsen a nagy fogásról. Jelentős
tapasztalata jutalmául beválasztották a halászok szövetségének elnökségébe is.
El kell ismernünk, hogy "a halászok" között sokan
valóban odaadó buzgalommal végezték a dolgukat, áldozatokat hoztak, és minden
nehézséget vállaltak. Hiszen nem Mesterüket követték-e, aki azt mondta, hogy
"kövessetek engem és én emberhalászokká teszlek titeket"?
Képzeljük el, hogy megsértődtek néhányan, amikor egyszer
valaki felállt és kijelentette, hogy akik nem fognak halat, nem is igazi
halászok, akárhogy erősködnek. Megállapítása mégis helyesnek tűnt. Halász-e az
az ember, aki évről évre nem fog halat? Követi-e valaki a Mesterét, ha nem
halászik?
HATÁSKÖR, SHELLY MATHIS:
Látomásban láttam egy
rendőrt, egyenruhában és felfegyverezve. A ráruházott hatáskörének a közepén
állt.
Ismerte az ország
törvényeit, és az volt a feladata, hogy végrehajtsa azokat. Ki volt képezve,
hogy felismerje a törvényszegőket, és hatalmat kapott rá, hogy letartóztassa,
és bíróság elé vigye őket. El volt látva minden olyan kiképzéssel és eszközzel,
ami szükséges volt a megbízatásához; ez a rendőr viszont úgy tűnt, hogy meg van
bénulva, vagy állva alszik, miközben a bűnözők nagy pusztítást végeztek nála.
Hallottam az Urat, ahogy
ezt mondja: "Ti, Én népem, olyan vagytok, mint ez a rendőr. Van egy
hatáskörötök - jogotok a hatalom gyakorlásra - a testetek, a lelketek, a
szellemetek területén, és minden fölött, ami a megbízatásotok területéhez
tartozik. Ismeritek az Én Igémet, amely által különbséget tudtok tenni a jó és
a rossz, az igazság és a hamisság között. Maga a Szent Szellem lakik bennetek,
és az Én tekintélyemmel vagytok felruházva. Az a megbízatásotok, hogy
gyakoroljátok ezt a hatalmat a sötétség minden munkája felett, ami be akar
hatolni a hatáskörötök területére.
Az ellenség mégis
meggyőzött sokakat közületek, hogy nem vagytok képesek beazonosítani,
letartóztatni őt, és az Én ítéletemet gyakorolni felette - amely által
megállíthatnátok őt. Ez a hazugság elvette a férfiasságot a szellemi
hatalmatokból, és megsemmisítette a veszélyt, amit jelentettetek számára.
Most újra felébresztem
azokat, akik megbénultak, és előhívlak benneteket, hogy emlékezzetek a szellemi
identitásotokra. Tegyetek meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy meggyőzzétek
magatokat a nektek adott felhatalmazás valóságáról. Tanuljátok, gyakoroljátok,
és valósítsátok meg, hogy eltávolítsátok az ellenséget azokról a területekről,
ahol nektek van felelősségetek. Ez a személyes megújulás fogja megadni azt a
kezdő lökést, ami előidézi az áttörést, amire már vágytál és amire szükséged
volt ahhoz, hogy győztes legyél az ellenség támadásai során. Ez a feladatod;
indulj végrehajtani!"
Lukács 9:1-2
Minekutána pedig összehívta Jézus az Ő tizenkét tanítványát, adott nékik erőt
és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket,
hogy prédikálják az Isten királyságát, és betegeket gyógyítsanak.
János 5:30 Én semmit
sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem
igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
elküldött engem, az Atyáét.
RITKA KÖNYV
A ritka könyvek gyűjtője összefut egy férfival, aki elmondja
neki, hogy épp most dobott ki egy régi, szakadt Bibliát, ami ősidők óta ott
porosodott a háza padlásán.
- Valami Guten ... vagy kicsoda nyomtatta ki.
- Csak nem Guttenberg? - kérdezi a könyvgyűjtő elképedve.
- Hisz akkor maga a legritkább könyvek egyikét dobta a
szemétbe! Egy Guttenberg bibliát a minap árvereztek el 8 millió dollárért!
- Na, hát az enyém egy centet sem ért volna - mondja nagy
nyugodtan az ember. Valami Luther Márton ugyanis összefirkálta az elejét.
2012. június 20.
Ige Hivatalosok és válastottak
„… lesznek az utolsók elsők és az
elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mát. 20,16)
És így
folytatódik a kijelentés: „Mert sokan
vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott:
azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak” (Mát. 22,14)
Minden ember
hivatalos, de akik nem fogadták be az evangéliumot: „Hogy kárhoztattassanak mindazok (hogy ezáltal mindazok elvegyék
ítéletüket; krinó: elítél; végleg
elmarasztal; kimondja a végső ítéletet, az egyén kárára, veszteségére. A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó
valami, vagyis: az
ördögöt illető ítélet alá esik), akik nem hittek az igazságnak (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG = Isten Igéje),
hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban
(a hamisságban).
Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek
atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva
kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében (és
megszentelő munkája) és az igazság
hitében (és az igazságba vetett hit által); Amire elhívott titeket
a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségében)” (2 Thess. 2,12-14)
És
mindazokhoz, akik befogadták az evangéliumot, így szól a Szent Szellem: „Tudván, Istentől szeretett atyámfiai
(testvéreink), hogy ti ki vagytok
választva (hogy választottak
vagytok)” (1 Thess. 1,4)
És minden
kereszténynek ez az üzenet: „Áldott
legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott
minket minden szellemi áldással a mennyekben (mennyei világának minden
szellemi áldásával) a Krisztusban, A
szerint, amint magának kiválasztott
minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és
feddhetetlenek Ő előtte szeretet által” (Eféz.
1,3-4)
„Aki megtartott minket és (Ő) hívott
(el) szent hívással, nem a mi
cselekedeteink szerint (és alapján), hanem
az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban
örök időknek előtte (még az idők kezdete előtt)” (2 Tim. 1,9).
Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)
„… mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek” (Kol. 3,12)
Ige: Mire emlékezzünk
„Mégsem értitek-é [még mindig nem fogtátok föl], nem is
emlékeztek-é [és nem jut eszetekbe]
az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy hány kosár maradékot szedtetek össze]?
Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt
töltöttetek meg [hogy ott hány nagy kosár maradékot szedtetek össze]?
Hogyan [és miért]
nem értitek [meg, hogyhogy nem fogjátok
fel], hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek [és óvakodjatok] a farizeusok és sadduceusok
kovászától!?
Ekkor értették meg [látták
be, és ekkor fogták fel], hogy nem arról szólott, [és nem attól óvta őket] hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a
farizeusok és sadduceusok tudományától [vagyis
tanaitól, és tanításától] őrizkedjenek [és
óvakodjanak]” (Mát. 16,9-12)
És hogy mit jelent a:
Farizeus: elkülönülő
(„szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos (elkülönült, elzárkózó;
elválasztó). Kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, SZEKTÁJA]
Már Dávidon keresztül így szól a Szent Szellem: „Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket
véghezvitt, csodáira és döntéseire. (Zsolt. 105,5)
Ige: A szőlőtő
Isten
válaszának feltétele: „Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok
gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok,
és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és
bármit akartok), és meglesz az néktek
(és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)
„És akármit kérjünk, megnyerjük (és
megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő
parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő
parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és
szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre
parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23)
„És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha
tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a
kéréseink (és hogy már megkaptuk), amelyeket
kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15)
Ha pedig nem
teljesül a kérésünk, az: … A ti
hitetlenségetek miatt [és kishitűségetek miatt van. Mert kevés, gyenge a
hitetek]. Mert bizony [és igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [ha csak annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt
mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna
lehetetlen néktek [és számotokra]” (Mát. 17,20)
Dávid így
prófétál: „A szegények (és
alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh
Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17)
Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő
fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle
meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)
Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz;
mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja
őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és
megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19) Bizony:
„… az igazaknak … könyörgését (és
imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29)
Találka egy ismeretlennel
Mivel középiskolás
koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hívni a lányokat. Egy
nap a barátom így szól hozzám: „Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked
szombat estére! Minden elő van készítve."
- Kivel? - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom
unokahúgáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra
nevű lányt sem ismertem.
- Ó, nem! -
tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!
- Ó, ezen ne
problémázz! - mondta a barátom. -
Dóra egy klassz
lány, és hidd
el, igazán csinos. De ha nem
hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a
kinézete.
A következő volt a
tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre
veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzők
egy asztmarohamot: 'Aaaahhhhhhhgggggg!' (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk
levegőt!) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: „Az
asztmám!" Így aztán le kell mondani
a találkát. Ilyen egyszerű. Nem lesz semmi gond.
- Hát, nem is tudom... Na, jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne
vagyok!
Így hát elmentem
Dórához. Kopogtattam, és ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam,
hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban,
és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá:
„Aaahhhhggggg!"
Minden bizonnyal
téged is utasítottak már el más gyerekek, mert nem voltál elég jóképű, eléggé
kisportolt, elég gazdag, elég „vagány" - vagy bármi más okból.
Isten azonban nem
ilyen szemmel néz ránk. Amikor Ő ránk
néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Nem azt nézi,
milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk.
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt
nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b).
Isten azt akarja,
hogy a mi szívünk olyanná legyen, mint az övé - nyújtsuk ki a kezünket mindenki
felé, szeressünk mindenkit kinézetétől függetlenül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)