Vida Sándor: Mézcseppek:

Bármin meg lehet sértődni, csak akarni kell.

Hirosimai napló

A hátsó ajtón mentem be a házba. A fiam nem volt ott. A házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült.

Dél volt. "Anya" - hallottam egy gyenge, kétségbeesett hangot az ajtó mögül. Kisiettem és a látvány, ami elém tárult, megrendített. Naokin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán, és a hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen leégett. Naoki úgy elváltozott, hogy csak a jól ápolt fogsoráról ismertem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni. "Naoki, te vagy?" - ez volt minden, amit mondtam. Naoki testéről mindenütt levált a bőr, annyira, hogy nem tudtam, hol fogjam meg.

Besegítettem a konyhába, és leültettem a padlóra. "Vizet, vizet!" - könyörgött. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle víz. Eszembe jutott, hogy van hideg teám, abból adtam neki. Arról panaszkodott, hogy fázik. Nem tudtam, mit tegyek. Közben egy, a szomszédban lakó katonatiszt jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy takarót tegyenek egy kocsira, és a fiamat egy elsősegélynyújtó-helyre vigyék.

A katonaorvos rövid ideig vizsgálta Naokit, majd felszólított, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosabbak voltak, mint gondolták, küszöbön állt a halál. Elkészültem a legrosszabbra. Naoki valamit enni akart. Egy közeli kertből paradicsomot hoztam és odaadtam neki. Amint beleharapott, szájából ömleni kezdett a vér. A vér vörössége vörösebb volt, mint a paradicsomé - ma is szemem előtt van. Megfogta a kezem és nehéz lélegzettel ezt suttogta: "Anyám, ne sírj! Élj a többiekért..." Szavait nem tudta befejezni.

A fiam olyan bátran halt meg, hogy nem tudtam sírni. Kaptam egy gyékényt, amibe betakartam. Egy kocsin hazavittem. Az üvegcserepekkel borított padlón helyet készítettem neki és arra fektettem.

Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki osztálytársai. Egyikük, Fukuhara, az izgalomtól remegve kérdezte: "Hol van Naoki?" Amikor meglátták őt holtan feküdni, a földre vetették magukat és kiáltoztak: "Miért kellett meghalnod?" "Miért?" "Meg foglak bosszulni, megteszem!" Én könnytelenül, némán néztem őket. Amikor elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől eltorzult emberekkel találkoztam. Nem tudtam elviselni a tekintetüket, visszamentem, összeszedtem a fiam alsóneműit és szézosztottam az arra haladók, köztük a meztelenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna.

Ezen az éjszakán virrasztottam a halott mellett, néhány szomszédom is ott volt velem. Nem égettünk tömjént, mert féltünk, hogy az ellenséges repülőgépek észreveszik a fényt. Másnap reggel oly egyedül és levertnek éreztem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Így maradtam augusztus 8-án délig a fiam holtteste mellett. A hivatalos halottszemle után előkészültünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrudunk. Akik Hirosima akkori pokoli állapotát ismerték, csodálkoztak, hogy jutottam koporsóhoz. A Mitsubishi-gyár egyik asztalosa készítette kedves barátjának, Naokinak. A férjem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoztak bambuszt és készítettek belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőtt a tüzet meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenvednem a fiam elégetését.

Másnap eljött a férjem egyik kolléganője és együtt mentünk el a fiam hamvait összegyűjteni. Az asztalos ciprusfából készített urnát, abba raktuk a hamut. Visszatartottam a könnyeimet. Amikor azonban a japán hagyományok szerint az urnát fehér lepellel borítottam be, kitörtek a könnyeim. Nem tudom, meddig sírtam...

Tovább éltem a félig lerombolt házban. Esőben esernyővel védekeztem. És a házban ott voltak a halott fiam hamvai. Sokszor gondoltam öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor a leányomra, Taeko-ra gondoltam, aki távol van a háztól, és nincs kitéve a háborús veszélyeknek. Vele is törődnöm kell. Lázas voltam, de anyai erőm visszatért. Taeko-ért életben kell maradnom...

Naoki iskolája Nakahiromachi-ban, 1,4 kilométerre volt a robbanás középpontjától, a mi kis házunk 2,5 kilométerre. Halálosan sebesült fiam tehát több mint egy kilométert rohant a lángtengeren keresztül.

"A hirosimai atombomba pusztításáról szóló jelentés IV. kötetének 390. oldalán ez olvasható: "A gimnázium első- és másodosztályú tanulóinak augusztus 6-án tanítási napjuk volt. A diákok reggel, az iskolaudvaron gyülekeztek, a tanárok a tanári szobában. A bomba légnyomása azonnal megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerült magukat a romok alól kiszabadítani, annyira megsérültek, hogy képtelenek voltak gondolkodni arról, hol találnak menekvést.

Egy alkalmazott, akinek sikerült kiásnia magát a romok alól, jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan súlyosan megsérültek, hogy képtelenek voltak, akárcsak egy lépést is tenni. Haldokoltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tudott, a folyóparton épített szükségmentőhelyre vitt.

Késő délután jöttek a tanulók hozzátartozói. A szerencsések megtalálták gyermeküket és hazavitték. A többiekkel a Vöröskereszt segítségével Kabe-Cho és Asa-Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azonban, akik az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerülni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felismerhetetlenül elváltozott, Koi lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezük-lábuk megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismerhetetlenné tették őket. Szörnyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése és vízért való kiáltozása járult..."

Ősszel, amikor a város külterületén egy épen maradt épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tartottak a halott diákok emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a bombáktól diákjait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én Naoki-m legalább a karjaim között halt meg...

Ha nem ölik meg, jó orvos lett volna belőle. Amikor beteg voltam, azzal biztatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyíthasson. Lehet persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai.

Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször így biztatott: ha a férjemmel a fronton a legrosszabb történik, ő fogja segíteni Naoki-t, hogy jó orvos legyen belőle. Az atombomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: Doktor Junzo Ito is meghalt, egész családjával együtt.

Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyetlen fiú a családban. Sokszor elmondta, hogy ha az édesapja elesne is a háborúban, ne essek kétségbe. Ő mellettem lesz.

A fiam nincs többé, a férjem sincs, csak ketten maradtunk életben: Taeko, a lányom és én...

/számomra ismeretlen szerzőtől/

http://eljhogyszerethess.freewb.hu/igaz-tortenetek-tenyek.

És most mire készül a gonosz? A fél világot elpusztítani. De hisszük, hogy jön az Úr, és meghiúsítja a tervét!

Ezért teljes hittel kiáltsuk: Jövel Uram Jézus!!

Az Úr velünk

Idézetek

Azt mondod, hogy minden dolognak két oldala van! Miért nézed akkor mindig csak az egyiket? A feketét? 

C. H. Spurgeon: Szabadulás a portól és polyvától

Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9).

A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.

Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: egy szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Smith Wigglesworth: Túlcsordulásig telve

"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel.1:

 Amikor Isten ereje megszabadít, a hétköznapi létből a rendkívülibe, a természetesből a természetfölöttibe kerülünk. Emlékszel még arra a napra, amikor az Úr rád helyezte a kezét? Azt mondod: ,,Nem tehettem mást, mint, hogy az Urat dicsértem." Nos, ez csupán a kezdet. Most hol tartasz? Isten terve az, hogy addig növekedjél, míg el nem éred az Ő végére mehetetlen teljességét.

 Nem kell ezt mondanod: ,,Csodálatos volt, amikor Szent Szellemben megkeresztelkedtem." Ha a múltba kell tekintened ahhoz, hogy megtudjam: megkeresztelkedtél, akkor visszaeső vagy. Ha a kezdet jó volt, akkor a folytatásnak napról napra jobbnak kell lennie, amíg mindenki meg nem győződik arról, hogy a Szellem által betöltekeztél Isten hatalmával, Isten teljességével!

 Isten ébresszen fel bennünket az álomból, hogy soha ne váljunk közömbössé az Ő dicsőséges igazsága és mindenható erejének lehelete iránt!

 ALAPIGE: Zak.9:12-16

 ,,Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked! Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.

 És megjelent felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék, és mint az oltár szegletei.

 És megsegíti őket az Úr, az ő Istenük ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén."

Életem csak kegyelem

Napi gondolat

Ne feledjük, hogy egyikünknek sem feladata az egész világgal törődni. Ehelyett az a feladatunk, hogy azokkal törődjünk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal a világgal is törődünk, csupán egyénenként, egyesével tesszük. (Gary R. Collins) 

A HAL NÉLKÜLI HALÁSZOK PÉLDÁZATA

  Történt egyszer, hogy volt néhány ember, akik halászoknak nevezték magukat, és, íme, sok hal nyüzsgött a környék vizeiben. Az egész vidéket patakok és tavak tarkították, mindegyikben tömérdek a hal, és a halak éhesek voltak.

Azok, akik halászoknak nevezték magukat, heteken, hónapokon, éveken keresztül tanácskozásokra ültek össze, és hivatásukról, a halászatról, a bőséges halállományról és arról beszélgettek, hogyan lehetne halászni. Évről évre pontosan megfogalmazták a halászat jelentőségét, hivatásként emlegették a halászatot, és bejelentették, hogy a halász elsődleges feladata mindig is a halfogás.

Állandóan új és jobb módszerek és a halászat új és jobb meghatározásai után kutattak. Ám egy dolgot nem tettek. Nem halásztak.

Nagy, műgonddal megtervezett és költséges oktatóközpontokat építettek, amelyek eredeti és elsődleges célja az volt, hogy a halászokat megtanítsák a halfogás fortélyaira. Mindezek alatt az évek alatt tanfolyamokat tartottak a halak szükségleteiről, természetéről, osztályozásuk módszereiről, a halak pszichológiai reakcióiról, és arról, hol lehet halakat találni. Az oktatóknak doktori címük volt a halászat tudományából, ám ezek az oktatók nem halásztak.

Kemény, szorgalmas tanulás után évről évre sokan végeztek, és kaptak diplomát halászatból.

Egy a halászat szükségességéről tartott tanácskozás után egy fiatal résztvevő elment halászni. Másnap arról számolt be, hogy két nagyszerű halat fogott. Kiváló fogásáért kitüntették és felkérték, hogy lehetőség szerint vegyen részt az összes fontosabb tanácskozáson, ahol elmondhatja, hogyan akadt a horgára a két nagy hal. Abbahagyta tehát a halászatot, hogy legyen ideje beszámolni a többi halásznak, és filmet készítsen a nagy fogásról. Jelentős tapasztalata jutalmául beválasztották a halászok szövetségének elnökségébe is.

El kell ismernünk, hogy "a halászok" között sokan valóban odaadó buzgalommal végezték a dolgukat, áldozatokat hoztak, és minden nehézséget vállaltak. Hiszen nem Mesterüket követték-e, aki azt mondta, hogy "kövessetek engem és én emberhalászokká teszlek titeket"?

Képzeljük el, hogy megsértődtek néhányan, amikor egyszer valaki felállt és kijelentette, hogy akik nem fognak halat, nem is igazi halászok, akárhogy erősködnek. Megállapítása mégis helyesnek tűnt. Halász-e az az ember, aki évről évre nem fog halat? Követi-e valaki a Mesterét, ha nem halászik?

HATÁSKÖR, SHELLY MATHIS:

Látomásban láttam egy rendőrt, egyenruhában és felfegyverezve. A ráruházott hatáskörének a közepén állt. 

Ismerte az ország törvényeit, és az volt a feladata, hogy végrehajtsa azokat. Ki volt képezve, hogy felismerje a törvényszegőket, és hatalmat kapott rá, hogy letartóztassa, és bíróság elé vigye őket. El volt látva minden olyan kiképzéssel és eszközzel, ami szükséges volt a megbízatásához; ez a rendőr viszont úgy tűnt, hogy meg van bénulva, vagy állva alszik, miközben a bűnözők nagy pusztítást végeztek nála.

Hallottam az Urat, ahogy ezt mondja: "Ti, Én népem, olyan vagytok, mint ez a rendőr. Van egy hatáskörötök - jogotok a hatalom gyakorlásra - a testetek, a lelketek, a szellemetek területén, és minden fölött, ami a megbízatásotok területéhez tartozik. Ismeritek az Én Igémet, amely által különbséget tudtok tenni a jó és a rossz, az igazság és a hamisság között. Maga a Szent Szellem lakik bennetek, és az Én tekintélyemmel vagytok felruházva. Az a megbízatásotok, hogy gyakoroljátok ezt a hatalmat a sötétség minden munkája felett, ami be akar hatolni a hatáskörötök területére.

Az ellenség mégis meggyőzött sokakat közületek, hogy nem vagytok képesek beazonosítani, letartóztatni őt, és az Én ítéletemet gyakorolni felette - amely által megállíthatnátok őt. Ez a hazugság elvette a férfiasságot a szellemi hatalmatokból, és megsemmisítette a veszélyt, amit jelentettetek számára.

Most újra felébresztem azokat, akik megbénultak, és előhívlak benneteket, hogy emlékezzetek a szellemi identitásotokra. Tegyetek meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy meggyőzzétek magatokat a nektek adott felhatalmazás valóságáról. Tanuljátok, gyakoroljátok, és valósítsátok meg, hogy eltávolítsátok az ellenséget azokról a területekről, ahol nektek van felelősségetek. Ez a személyes megújulás fogja megadni azt a kezdő lökést, ami előidézi az áttörést, amire már vágytál és amire szükséged volt ahhoz, hogy győztes legyél az ellenség támadásai során. Ez a feladatod; indulj végrehajtani!"

Lukács 9:1-2 Minekutána pedig összehívta Jézus az Ő tizenkét tanítványát, adott nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten királyságát, és betegeket gyógyítsanak. 

János 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét. 

nem test és vér ellen harcolunk csilla664

Evangélium háza gyülekezet Csak benned bízom én

RITKA KÖNYV

A ritka könyvek gyűjtője összefut egy férfival, aki elmondja neki, hogy épp most dobott ki egy régi, szakadt Bibliát, ami ősidők óta ott porosodott a háza padlásán.

- Valami Guten ... vagy kicsoda nyomtatta ki.

- Csak nem Guttenberg? - kérdezi a könyvgyűjtő elképedve.

- Hisz akkor maga a legritkább könyvek egyikét dobta a szemétbe! Egy Guttenberg bibliát a minap árvereztek el 8 millió dollárért!

- Na, hát az enyém egy centet sem ért volna - mondja nagy nyugodtan az ember. Valami Luther Márton ugyanis összefirkálta az elejét.

http://www.hotdog.hu/poenkupac/viccek/ritka-konyv

Hit Gyülekezete -Ó, Eléd állok - Vidámvasárnap

Ige Hivatalosok és válastottak

 „… lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mát. 20,16)

És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott: azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak” (Mát. 22,14)

Minden ember hivatalos, de akik nem fogadták be az evangéliumot: „Hogy kárhoztattassanak mindazok (hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket; krinó: elítél; végleg elmarasztal; kimondja a végső ítéletet, az egyén kárára, veszteségére. A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, vagyis: az ördögöt illető ítélet alá esik), akik nem hittek az igazságnak (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG = Isten Igéje), hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (a hamisságban).

Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében (és megszentelő munkája) és az igazság hitében (és az igazságba vetett hit által); Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében)” (2 Thess. 2,12-14)

 És mindazokhoz, akik befogadták az evangéliumot, így szól a Szent Szellem: „Tudván, Istentől szeretett atyámfiai (testvéreink), hogy ti ki vagytok választva (hogy választottak vagytok)” (1 Thess. 1,4)

És minden kereszténynek ez az üzenet: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben (mennyei világának minden szellemi áldásával) a Krisztusban, A szerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4)

„Aki megtartott minket és (Ő) hívott (el) szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (és alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte (még az idők kezdete előtt)” (2 Tim. 1,9).

Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)  

„… mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek” (Kol. 3,12)

Ige: Mire emlékezzünk

 „Mégsem értitek-é [még mindig nem fogtátok föl], nem is emlékeztek-é [és nem jut eszetekbe] az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy hány kosár maradékot szedtetek össze]?

Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy ott hány nagy kosár maradékot szedtetek össze]?

Hogyan [és miért] nem értitek [meg, hogyhogy nem fogjátok fel], hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek [és óvakodjatok] a farizeusok és sadduceusok kovászától!?

Ekkor értették meg [látták be, és ekkor fogták fel], hogy nem arról szólott, [és nem attól óvta őket] hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától [vagyis tanaitól, és tanításától] őrizkedjenek [és óvakodjanak]” (Mát. 16,9-12)

És hogy mit jelent a:

Farizeus: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, SZEKTÁJA]

Már Dávidon keresztül így szól a Szent Szellem: „Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire. (Zsolt. 105,5)

Ige: A szőlőtő

Isten válaszának feltétele: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)

„És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23)

„És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (és hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15)

 Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [és kishitűségetek miatt van. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [és igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [ha csak annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [és számotokra]” (Mát. 17,20)

Dávid így prófétál: „A szegények (és alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17)

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19) Bizony: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29)

Hit Gyülekezete - A szeretet szigetén-Vidám Vasárnap-The one who saves

A szív próbái.

Találka egy ismeretlennel

  Mivel középiskolás koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hívni a lányokat. Egy nap a barátom így szól hozzám: „Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készítve."

-  Kivel?  - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom unokahúgáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra nevű lányt sem ismertem.

-  Ó, nem! - tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!

-  Ó, ezen ne problémázz!  - mondta a barátom.  -  Dóra  egy  klassz  lány,  és  hidd  el,  igazán csinos. De ha nem hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a kinézete.

  A következő volt a tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzők egy asztmarohamot: 'Aaaahhhhhhhgggggg!' (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk levegőt!) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: „Az asztmám!"  Így aztán le kell mondani a találkát. Ilyen egyszerű. Nem lesz semmi gond.

- Hát, nem is tudom... Na, jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne vagyok!

  Így hát elmentem Dórához. Kopogtattam, és ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam, hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban, és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá: „Aaahhhhggggg!"

  Minden bizonnyal téged is utasítottak már el más gyerekek, mert nem voltál elég jóképű, eléggé kisportolt, elég gazdag, elég „vagány" - vagy bármi más okból.

  Isten azonban nem ilyen szemmel néz ránk.  Amikor Ő ránk néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Nem azt nézi, milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk. 

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b).

  Isten azt akarja, hogy a mi szívünk olyanná legyen, mint az övé - nyújtsuk ki a kezünket mindenki felé, szeressünk mindenkit kinézetétől függetlenül.

http://johir.neobase.hu/content/book/Tal%C3%A1lka_egy_ismeretlennel