„Mondom néktek,
azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik [egyiket magukhoz veszik, Isten
elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen].
Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik
felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik
elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta,
idegen].
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten
elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen]
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda
nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az
élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a
saskeselyűk a démonok szimbólumai]* (Luk.
17,34-37)
Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus
kijelentéséről: „Mert ahol a dög [(ptóma): a tetem, a hulla van], oda
gyűlnek a keselyűk [a saskeselyűk: a démonok szimbólumai];
[Más fordítás: Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a
holttest]”
(Mát. 24,28).
A tanítványok kérdésére még
egyértelműbb választ ad az Úr, kijelentve, hogy ahol a testi ember nem
született újjá, vagyis halott (ptóma=holttest):
„…Mert a saskeselyű: „Fiai vért szívnak,
és ahol dög van, mindjárt ott terem” (Jób.
39,33)
Hiszen aki nem születetett újjá, az még mindig bűneiben van,
akiről azt mondja a Szent Szellem: „A
bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.
(Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is
rejtve van az ő esztendeinek száma; de az erőszakos ember évei meg vannak
számlálva).
Ijesztő (rémítő) hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat
rá még békében is (A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején
tör rá a pusztító). Sorsa, hogy keselyűk
falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti, merthogy Isten ellen
emelte (nyújtotta ki) a kezét, s
szembe mert szegülni a Mindenhatóval (és erősködött a Mindenható ellen)” (Jób
15,20-21.25)
És ezért: „Mert ímé,
feltámasztom (útnak indítom és idehozom) a Káldeusokat (azaz
Babilónia lakóját, aminek jelentése: harcias), a kegyetlen és vakmerő (vad) nemzetet
(szilaj népet), amely eljárja a földet
széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.
Rettenetes és
iszonyatos (félelmetes és borzalmas ez a nép), önmaga szerzi törvényét és hatalmát (ereje szab neki törvényt és hatalmat).
És lovai serényebbek (gyorsabbak) a párducoknál, és gyorsabbak (és
vadabbak) az estveli (a pusztai) farkasoknál, és előtörtetnek (vágtatnak)
az ő lovasai (és özönlenek); és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek,
mint a zsákmányra siető (lecsapó) keselyű”
(Hab. 1,6-8)