2012. április 30.
2012. április 29.
Ige: A beszéd
„Ha valaki azt hiszi, hogy hívő, de nem fékezi meg
a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a hite hiábavaló.”(Jak. 1,26)
Ige: A harag
Ige: Cselekedd az Igét
„Vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó
maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja
tartani lelketeket.
Legyetek az
igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Mert ha
valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember,
aki a tükörben nézi meg az arcát:
Megnézi
ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt” (Jak. 1,21-24)
Kenneth & Gloria Copeland: Ne hagyd, hogy az ördög keresztbe tegyen neked
Sokan nehezen tudják elhinni Isten ígéreteit, mert a fizikai
világban sok mindent látnak, ami azoknak ellentmond. Láttak hűséges
tizedfizetőket tönkremenni. Láttak beteg keresztényeket, akik nem tudták
elfogadni a gyógyulásukat.
Valójában pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy csak
gondolják, hogy látták ezeket a dolgokat. Ugyanis egy megtévesztő működik itt a
világban. Egy megtévesztő, aki ugyanazzal foglalatoskodik az Éden kertje óta:
elhiteti az emberekkel, hogy Isten Igéje nem igaz.
És mivel évezredek óta ezzel foglalkozik, igazán jól érti a
dolgát. Gondolj erre legközelebb, amikor megpróbálja úgy láttatni a dolgokat,
mintha Isten Igéje nem működne a számodra, és amikor el akarja hitetni veled,
hogy minden reményed elveszett. Mondd ezt: „Nem foglalkozom a láthatókkal.
Hiszem az Igét, és nem vagyok hajlandó kételkedni benne.”
Elmondom, hogyan értem ezt. Ismered azt a bűvészmutatványt,
amikor valaki bemászik egy dobozba, majd úgy tűnik, mintha a bűvész kettévágná?
A saját két szemünkkel láthatjuk. Az ember lába kilóg a doboz egyik végéből, a
feje pedig a másikból, és a dobozt egész egyszerűen kettévágják. Aztán a bűvész
összetolja a két dobozt, és a látszólag két részre szakadt fickó egy darabban
kiugrik a dobozból.
Mondd meg nekem, elhitted-e egy pillanatig is, hogy a bűvész
tényleg félbevágta azt az embert? Természetesen nem! Tudtad, hogy egy trükköt,
egy megtévesztést láttál, ami valójában nem is az volt, aminek látszott. Talán
nem tudtad, hogyan csinálták. Talán nem tudtad megmagyarázni a dolgot. De
tudtad, hogy nem lehetséges az, hogy valakit kettévágnak, majd összeragasztanak,
ezért nem hittél a szemednek.
Isten Igéjéhez is így kell hozzáállnod. Meg kell tanulnod
annyira megbízni benne, hogy amikor a sátán az Igének látszólag ellentmondó
dolgot mutat a természetes világban, azt tudd mondani: „Igen, láttam, de nem
vagyok olyan bolond, hogy elhiggyem. Ragaszkodom az Igéhez.”
Ha így teszel, a hazugság atyja soha nem lesz képes
keresztbe tenni neked!
Igei olvasmány: Zsoltárok 119:89-104
Jézushoz hasonlóvá válni 2012-ben
A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.
Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk,
ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten
kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül - őket "kevésbe jó
keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.
De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja,
hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a
rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia
hazatér. (1Kor 13,5)
Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei
Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az
övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el,
hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk
az Atyára is. (Jn 10,30)
Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot,
mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint
munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk,
élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.
Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak,
éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit
forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé
válnunk kell.
Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj
2012-ben?
Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy
nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"
(Daily Hope by John Walker, 2011. december 30.)
Imádság:
Kezem a kezedbe teszem, Rád bízom magam, Istenem.
Lábam a lábnyomodba lép, Nem rémít már a messzeség.
Szívem szerelmed tölti be,
Üdvösségemnek Istene!
A nap gondolata:
Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátjainak
szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia.
(Kroecker)
Napi Ige és gondolat
Én megdicsőítettelek
téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy
elvégezzem. (János 17:4)
Az Igében sokszor találkozunk a munka más értelmezésével is.
A Biblia beszél lelki munkálkodásról is. Ez az Igével való sáfárkodást jelenti,
azt az erőfeszítést, amikor másokhoz közel segítjük az Igét és megismertetjük
az élő Istent velük. Jézus Krisztus kifejezetten ezzel a céllal tevékenykedett
ebben a világban és tanítványait is erre a lélekmentő feladatra nevelte. A
lelki munka is erőfeszítéssel jár. Imádsággal, tanítással, az Ige ellenségeivel
való küzdéssel, szellemi hadviseléssel és sokszori fáradságos törődéssel
párosul a keresztyén ember életében. De ahogyan fizikai munkánk eredményeiért
és gyümölcseiért érdemes vállalni a munkával párosuló terhet, ugyanígy a lelki
munkában is érdemes szemünk előtt tartani azokat a gyümölcsöket, amiket
Istennek szolgálva teremhet életünk. Ez bátoríthat bennünket lelki munkát
végeznünk. (Berencsi Balázs)
Kenneth E. Hagin: Ő tartja az Ő Szavát
Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza
nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és
magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én Igém, amely
számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és
áldott lesz ott, ahová küldöttem. - Ésaiás 55,10. 11.
Az Ésaiás 55,11 egy olyan igevers, amit állandóan használnod
kellene az imáidban. Ez az imaélet gerince. Az Istentől kiment egyetlen Ige sem
térhet vissza hozzá üresen.
Isten azt mondta: “Gondom van az én Igémre, hogy
beteljesítsem azt.” (Jer. 1,12) A King James Biblia széljegyzete szerint:
“Ügyelek arra, hogy az én szavamat végrehajtsam.” Isten be fogja teljesíteni az
Ő Igéjét, ha te rendületlenül kitartasz mellette!
Imáimra akkor jöttek a leghatalmasabb válaszok, amikor Isten
elé vittem az Ő Igéjét, és emlékeztettem Őt arra, hogy mit mondott. Dicsőség
Istennek, Ő megtartja a Szavát.
Megvallás: Isten
Igéje nem tér hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit Ő akar, és beteljesedik
ott, ahová Ő küldte. Én Isten elé viszem az Ő Igéjét imában. Isten pedig
beteljesíti azt, megtartja az Ő Igéjét. És én élvezem ennek áldásait.
Smith Wigglesworth: Út a dicsőségbe
Túlcsordulásig telve
"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő
reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel.1:
Amikor Isten ereje
megszabadít, a hétköznapi létből a rendkívülibe, a természetesből a
természetfölöttibe kerülünk. Emlékszel még arra a napra, amikor az Úr rád
helyezte a kezét? Azt mondod: ,,Nem tehettem mást, mint hogy az Urat
dicsértem." Nos ez csupán a kezdet. Most hol tartasz? Isten terve az, hogy
addig növekedjél, míg el nem éred az Ő végére mehetetlen teljességét.
Nem kell ezt
mondanod: ,,Csodálatos volt, amikor Szent Szellemben megkeresztelkedtem."
Ha a múltba kell tekintened ahhoz, hogy megtudjam: megkeresztelkedtél, akkor
visszaeső vagy. Ha a kezdet jó volt, akkor a folytatásnak napról napra jobbnak
kell lennie, amíg mindenki meg nem győződik arról, hogy a Szellem által
betöltekeztél Isten hatalmával, Isten teljességével!
Isten ébresszen fel bennünket
az álomból, hogy soha ne váljunk közömbössé az Ő dicsőséges igazsága és
mindenható erejének lehelete iránt!
ALAPIGE: Zak.9:12-16
,,Térjetek vissza az
erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen
megfizetek néked! Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm
Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és
olyanná teszlek, mint a hős fegyvere. És megjelent felettük az Úr, és nyila repül,
mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. A
Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a
parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék,
és mint az oltár szegletei.
És megsegíti őket az
Úr, az ő Istenük ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek
ragyognak az ő földén."
2012. április 28.
Ige: Megalázkodás
Példázaton mutatja be az Úr Jézus az Isten előtti megalázkodást, és
annak eredményét: „Két ember méne fel a
templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus
megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem
vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rabló), hamisak
(gonosz), paráznák, vagy mint ím e
vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő
pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala
mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább
hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza
magát, felmagasztaltatik” (Luk.
18,10-14)
Mert: „Az embernek
kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)
„A csúfolódókat ő
megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)
Mert: „A megromlás
előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van
(Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire
dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)
Ezért jobb az: „Hogyha
megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29) Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát
az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az
vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg
kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én
cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)
Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek
(mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenki) szolgája” (Márk. 9,35)
Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek
be [tegyétek teljessé] az én
örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek,
ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon
indulattal lévén [ugyanarra
törekedtek]. Más fordításban: [Ha
igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok
szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek
ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és
ugyanarra a célra törekedjetek!] Semmit
nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből;
önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú
dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység,
vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)
Ige: Kijelentés a meg nem tért szívről
Márk
bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután
a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És
monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert
az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a
szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden
eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az
embert (és az teszi tisztátalanná). Mert
onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok,
házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség
(kicsapongás), gonosz szem
(irigység), istenkáromlás, kevélység
(gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki,
és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)
Az ember szívéről
(bensőjéről, vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És
(amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és
mennyire elhatalmasodott) az ember
gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve
gondolatának minden (szándéka és) alkotása
szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5) „… mert az ember
szívének gondolata (szándéka) gonosz
az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)
Bizony: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná
kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a
szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy
megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok,
ahogyan élete) és cselekedeteinek (és
tetteinek) gyümölcse szerint
(megérdemli)” (Jer. 17,9-10)
Erre Isten az Úr
Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz,
isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy
levetkeztétek amaz ó (vagyis a régi) embert,
az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása
van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol.
3,9-10)
Tehát: „Ha meghalván
a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek
magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg,
meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által
elfogyasztásra vannak rendelve), az
emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak
ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (mert valójában
azonban semmi értéke és haszna nincs),
mivelhogy a (hús)test, [vagyis az érzéki test] hízlalására valók (és a hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt
felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja
megfékezni)” (Kol.
2,20-23)
Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi
rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás,
parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki
ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos,
(és csak akkor szóljatok, ha az jó) a
szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást
hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz.
4,29)
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot,
fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos,
trágár beszédet)” (Kol. 3,8) Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy
súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz)
nem vétkezik, az tökéletes ember, képes
az egész testét (szóma: valóját) is
megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)
És: „Minden mérgesség (keserűség) és
fölgerjedés (indulat) és harag és
lárma (és kiabálás) és istenkáromlás
kivettessék közületek (és legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)
Ige: VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA
Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha
e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk,
hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem
mesterséges], örökkévaló [világkorszakra szóló,(aioni)]
házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben]” 2 Kor. 5,1
Mert a mi földi házunk – a hústestünk – csak sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik (meg) és
az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban,
akiknek fundamentumok a porban van (akik agyagházban laknak, amelynek
porban van alapja), és könnyebben
szétnyomhatók a molynál (és szétmorzsolják, mint a molyt)?! Reggeltől estig gyötrődnek (szétzúzzák),
s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek
(észrevétlen elpusztulnak) örökre. Ha
kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele (ha összeomlik sátruk), nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség
nélkül?” (Jób. 4,18-21)
Mindenki meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza”
akár gazdag, akár bölcs: „Akik
gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem
válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága
az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és
nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész
(pusztul) el bolond és ostoba, és
gazdagságukat (vagyonukat) másoknak
hagyják. (Azt képzelik), gondolatuk
ez: az ő házuk örökkévaló (hogy házuk örökké megmarad), lakóhelyeik (lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket
hangoztatják a földön (földeket neveznek el róluk). De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek
kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13)
„És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a
bolondságnál (az
oktalanságnál), miképpen hasznosabb a
világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (és a bölcs
ember nyitott szemmel jár); a bolond
pedig sötétben jár (botorkál); de
ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy végük lesz
mindezeknek (hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek). Annakokáért mondám az én elmémben (ezt
gondoltam magamban): bolondnak állapota
(sorsa) szerint lesz az én állapotom is,
miért valék tehát én is bölcsebb (akkor mit ér az, hogy én bölcsebb
vagyok)? És mondék az én elmémben (ezt
mondtam magamban): ez is hiábavalóság!
Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy
a következendő időkben már mind elfelejtetnek (mindaz, ami megtörtént, feledésbe
megy az eljövendő időben): és miképpen
meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert
gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik (mert rossznak tartottam
azokat a dolgokat, amiket véghez visznek) a
nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek (az embernek) gyötrelme (és hasztalan erőlködés)!” (Préd. 2,14-18)
Erről így tesz
bizonyságot Isten Igéje: „És formálta
vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába
életnek leheletét (pnoé):
Isten életet adó erejét). Így lőn az ember, élő lélekké
(élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7)
Amikor az ember a
sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az
Úr: „Arcod verejtékével eszed a te
kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por
vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19)
És az embernek:
„(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme; visszatér földébe, és aznapon
elvesznek (semmivé válnak) az ő
tervei (okoskodása, számvetése; kételye)” (Zsolt. 146,4)
De: „Aki
felülről jött (és jön), feljebb való
mindenkinél (az felette van mindenkinek). Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött
(és jön), feljebb való mindenkinél
(az felette van mindenkinek)” (Ján.
3,31)
Ő pedig nem más,
mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel
a mennybe, hanemha (csak) az, aki a
mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13)
És mert az Ádám
leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették
Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám
százharminc esztendőt, és nemze fiat (magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a maga
képmására) és nevezé annak nevét Séthnek.
(jelentése: kárpótlás; pótlás; elrendelt, odahelyezett)” (1 Móz. 5,3)
És így: elvesztettük
a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi
országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is
várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja
a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez
(szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal
az erővel), mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,20-21)
De az Úr Jézus
mennybemenetel előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az
én Atyámnak házában sok lakóhely (hajlék) van; ha pedig nem (így) volna,
megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek (a
számotokra). És ha majd elmegyek, és
helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz (és magam mellé) veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is
ott legyetek” (Ján. 14,1-3)
Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta az Úr: „…
Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)
Ez a mi
reménységünk: „Mely (reménység) lelkünknek (életünknek) mintegy bátorságos (biztos) és erős horgonya és beljebb hatol a
kárpitnál (amely behatol a kárpit mögé). Ahová útnyitóul (elsőként) bement
érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid.
6,19-20)
„Azért nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem
merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi külső emberünk megromol is
[tönkre is megy; elromlik, megbomlik, felemésztetik; elfogyatkozik is], a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra megújul. [minden nap épül]” (2
Kor. 4,16)
És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és
milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy és
magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely
Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak
világossága (ragyogása) hasonló vala
a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11)
A hit emberei ezt
mindig is tudták: „Hit által
(költözött át, és) lakott az ígéret
földén (Ábrahám), mint idegenben,
sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd
alapja van), melynek építője
(tervezője) és alkotója az Isten” (Zsid.
11,9-10)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)