AZ ISTEN TEREMT EGY HELYZETET AHOL SZEMBESÍT A SZIVED GONDOLATAIVAL.

Készítette: Vadkertiová Mária

Isten gyakran teremt egy helyzetet csak azért ,hogy meglátjuk onmagunkat. Hogy meglátjuk a szivunk álapotát abban a korulményben, azzal az emberel kapcsolatban. Gyakran az UR nem is visszi végig azt a helyzetet ,mert más szándéka volt vele. Hirtelen minden megfordul és nem megy végbe az a helyzet.

Az emberek ilyenkor meglepodnek és elgondolkoznak.

Végig gondolják ,hogy reagáltak és hogy érezték magukat az adott ido alatt ...és vagy elszégyenlik magukat vagy béke és orom tolti el a sziveiket.

JEZUS AZ AKI NYILVANVALOVA TESZI A SZIVEK GONDOLATAIT .

EGYEDUL O TUDJA MI LAKOZIK AZ EMBER SZIVEBEN.

István a mennybe tekintett

 „Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek fiát az Isten jobbja felől állani” Apostolok cselekedetei 7:56.

Micsoda különbség van aközött, amikor valaki néz valamit, vagy megLÁT egy dolgot. István az égre NÉZETT és MEGLÁTTA Jézust. Ezzel kapcsolatban egy gyönyörű vers jutott eszembe, amit soha nem bírok elérzékenyülés nélkül elolvasni. Itt Ámon, az ács szeme nyílott meg. És amint nézte JÉZUST, meglátta Őt a trónon. Ma ezt a szép verset írom le neked. Kívánom, hogy sorai lelked mélyéig hatoljanak!

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Két szálfát hoztak Ámon udvarára

és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj:

Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.

Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat.

Sürgős.” És Ámon munkához fogott.

Fejszecsapások hullottak a fára.

Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.

„Édesapám, milyen két furcsa fa.

Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé,

ne is kérdezd!”– döbben föl az apa

Kis Salomé vidáman elszalad.

Milyen erős a nemrég béna láb!

De jó is volt Jézushoz vinni őt,

követve szívük halk sugallatát.

Csodálatos volt az a pillanat!

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.

Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?

Valami gyilkos, lator, lázadó

nyomorult emberteste függ le rajt.

Akárkié, annak nem hirdetett

bocsánatot szelíd Názáreti,

mint őneki.

A kis Salomé sírva jő megint:

„Édesapám, ne ácsold azt a fát,

valami úgy fáj a szívem körül.”

Ámon, az ács, verejtéket törül.

És két pribék cipeli már tova.

„Hová, emberek? Csak azt, hogy hova

kinek? Szóljatok! Két kérges kezem

keresztet, mást mindennap annyit ácsolt,

de soha semmit ilyen nehezen!”

„Eh, valami hamis próféta volt.

Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.

Nem emlékszel rá?” „Jaj! emlékezem.”

„Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.

Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.

Ha igazán Isten fia, ne félj,

majd leszáll róla a Názáreti.

Őrajta lesz, nem a te válladon.”

Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog

szünettelen: „Nem adom. Nem adom.”

„Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?

Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.

Ma az ács fia, holnap meg az ács.”

„Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet.

Énrám sújtson le ostor, kalapács!

Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.

A gyermekemet gyógyította meg!

Ha vért akartok, itt van az enyém!”

„Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet.”

Kavargó, lármás, gyülevész menet.

Látni akarnak, egymáson taposnak.

„Ni hogy' vérzik! Ni már megint verik!

Odanézzetek, már megint leroskad!”

Ki hederítne rá, hogy valaki

ott tördeli kezét a vad menetben:

„Nem az övé! Az enyém, az enyém!

Nekem adjátok! Az az én keresztem!”

Csak másnap reggel vetődik haza.

Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.

A nagy kereszt ott állt a Golgotán

s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon,

és faggassa a kereszt titkait,

a nagy keresztét… hiszen az övé volt…

ő ácsolta… Virrasztott végtelen,

míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.

Most hazajött. Az asszony is remeg.

Egymásra néznek; sír bennük a bánat.

Szívükbe hasít az a kacagó,

boldog gyermekhang. Szegény Salomé,

szegény, ó mit se sejt. „Édesapám,

álmomba' láttam ám édesapámat!

Ékes királyi széket faragott

két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.

Koronája volt. De egész olyan volt,

mint mikor meggyógyította a lábom.

Fényes angyalok álltak körülötte

és uralkodott az egész világon.

Édesapám, úgy-e gyönyörű álom?”

Ámon sötét szeme látóra tágul:

„Királyi széket… faragtam neki…

és uralkodik az egész világon?

Királyi szék lesz véres keresztfábul…

A te váltságod az Ő vére, Ámon.

Igen, kis Salomém, egyetlen lányom,

gyönyörű álmod volt: próféta-álom!”

 http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/04/istvan-mennybe-tekintett.html

3 ének Hajdúhadházról

Keresztény udvarlás...

Ismerek egy gyülekezetet, ahova elmehetnénk beszélgetni.

Örvendezzetek

Készítette: Lisa Szanyel

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban, mert az igazakhoz illik a dicséret.

Ámde az Úr szemei az Őt félőkön, azokon, akik az Ő kegyelmében bíznak, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Őbenne vigad a szívünk, mert az Ő szent nevében bíztunk! Legyen, Uram, a Te irgalmad rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned. Zsoltarok 33:1. 33:18-22.

Amen!

Kedves Testvereim, az Urban, Aldott, szep hetveget kivanok Nektek, az Ur szereteteben :)

Kuldom a csodalatos Igekhez, az egyik kedvenc, gyonyoru viragomat neve: Sunny Beauty :

Benső tanúságtevőnk

---

"Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abba, Atya! Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk."(Róm 8,15-16)

Tegyük fel a következőt:

Egy nyugalmas hangulatú étteremben üldögélsz, amikor egy idősebb férfi kissé kötekedővé válik és hangos beszéde által bekúszik a negatív hangulat az étkezőbe. .

Éppen akkor foglal helyet Mrs. Jones néhány barátjával. Ünnepi hangulatban vannak, nevetgélnek, ölelkeznek, sőt derűsen üdvözlik a körülöttük vacsorázókat is.

Buli van, ahová mindenki hivatalos! Örömük kiárad és betölti az egész termet, még a kötekedő idős férfi is mosolyog és nevet.

Energiájuk megváltoztatja a teljes hangulatot, és felkelti a vágyat másokban is, hogy csapatuk része legyen.

Mrs Jones csak egy pillanatképe saját magunknak, amikor engedjük, hogy Isten tökéletes szeretete kiűzze a félelmet az életünkből (1Ján 4,18). Szeretetben élünk, ami azt jelenti Istenben élünk, és Istennek ez a szeretete teljes, mivel Ő bennünk él (1Ján 4,16).

Isten Szentlelke tanúskodik a lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,15-16). Jézus öröme pedig, mely bennünk munkálkodik, kiáraszt egy erőlködés nélküli tanúságot Isten bennünk lévő életéről.

A mi célunk Jézusban az, hogy oly módon megragadjuk Isten kegyelmét, hogy a szeretet és öröm, amit megtapasztalunk, ragályos legyen, szétáradjon a körülöttünk levőkre, és vágyat ébresszen bennük, hogy csatlakozzanak a mi családunkhoz - Isten családjához.

http://napiremeny.blog.hu/2011/11/03/a_sajat_belso_tanusagtevonk?

Szivünkben feltámadt a fény

Életcseppek

Minden negatív dologra, amit magunkra mondunk, Istennek van egy pozitív válasza. Azt mondod, hogy: "Nem tudom kiszámítani a dolgokat." Isten mondja: "Egyengetni fogom ösvényeidet." (Péld. 3,5-6)

A kertész

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:

„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...„

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:

„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:

„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?”

Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!”

Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...

Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja. Nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még akkor sem, ha úgy érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté evangéliuma 6:25

Indokok, hogy Krisztusban Higgyünk Egy Vallás Helyett

1. Krisztust Megismerhetjük és Megbízhatunk Benne

Krisztus több mint egy rendszer, hagyomány vagy hit. Ő egy Személy, aki ismeri a szükségeinket, érzi a fájdalmainkat és együtt érez a gyengeségeinkkel. Bizalmunkért cserébe Ő bűneink megbocsátását ajánlja, azt hogy közben jár értünk, és hogy az Atya elé visz minket Sírt értünk, meghalt értünk és feltámadt a halálból, hogy bebizonyítsa mindazokat, amiket Magáról állított. A halál legyőzésével megmutatta nekünk, hogy megmenthet minket a bűneinktől, élhet rajtunk keresztül ezen a földön, és végül biztonságban a mennybe vihet minket. Felajánlja Magát ajándékul mindazoknak, akik bíznak Benne (János 20:24-31).

2. A Vallás Hinni és Tenni Kell

A vallás az, ha hiszünk Istenben, eljárunk a vallási istentiszteletekre, katekizmust veszünk, megkeresztelkedünk és úrvacsorázunk. A vallás hagyomány, rituálé, ceremónia és megtanulni a különbséget a jó és a rossz között. A vallás az, ha olvassuk és megjegyezzük a Szentírás, ha imádkozunk, adakozunk a szegényeknek, megünnepeljük a vallási ünnepeket. A vallás a kórusban való éneklés, a szegényeknek nyújtott segítség, és megjavulás a múlt hibáiból. A vallás olyasmi, mint amit a farizeusok, a Szentírás-kedvelő, konzervatív, szeparatista lelki vezetők gyakoroltak, akik eléggé gyűlölték Jézust ahhoz, hogy a halálát kívánják. Nam csak azért gyűlölték Őt, mert szakított a hagyományokkal, hogy az embereknek segítsen (Máté 15:1-9), hanem mert átlátott a vallásukon egészen a szívükig.

3. A Vallás Nem Változtatja Meg a Szívet

Jézus a vallásos farizeusokat a mosogatók egy csoportjához hasonlította, akik kívülről lemossák a poharat, de benne hagyják a koszt. Azt mondta: "Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?" (Lukács 11:39-40). Jézus tudta, hogy az ember cselekedetei megváltoztatása nélkül is lecserélheti a külcsínt (Máté 23:1-3). Tudta azt, hogy a vallásos bizonyságok és ceremóniák nem változtathatják meg a szívet. Azt mondta az egyik vallásos embernek, hogy ha valaki nem "születik újjá" a Lélek által, nem láthatja meg Isten országát (János 3:3). Azonban a legtöbb vallási vezető egészen a mai napig elfelejti, hogy míg a vallás figyelmet fordíthat a külső megjelenésre, egyedül Krisztus változtathatja meg a szívet.

4. A Vallás Felnagyítja Az Apró Dolgokat

Jézus azokhoz a vallásosakhoz szól, akik elvesztek a részletekben, amikor azt mondta: "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!" (Lukács 11:42). Jézus látta a hajlandóságunkat, hogy szabályokat hozzunk és az "erkölcsileg helyes" viselkedésre figyeljünk ahelyett, hogy arra a fontosabb kérdésre figyelnénk, hogy miért akarunk jobbak lenni. Miközben a farizeusok jók voltak abban, hogy a tudást annak logikai következményeiig véghezvigyék, megfeledkeztek arról, hogy Istent nem érdekli az, hogy mennyit tudunk, amíg nem tudja, hogy mennyire törődünk. Erre a fontosabb "miért"-re gondolt Pál apostol is, amikor azt írta: "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom... És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból." (1 Korinthus 13:1,3).

5. A Vallás Az Emberi Elfogadást Ajánlja és Nem Istenét

Jézus a legerősebb kritikát azokra a vallásos emberekre tartogatta, akik lelki jó hírüket arra használták, hogy társadalmi figyelmet és tiszteletet szerezzenek. Ezeknek az embereknek Jézus azt mondta: "Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!" (Lukács 11:43). Azután a tanítványokhoz szólva azt mondta a farizeusokról: "Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;" (Máté 23:5). Jézus tisztán belelátott a vallásos gyakorlatba, amely szerint az ember véleménye sokkal fontosabb és kívánatosabb, mint Isten elfogadása.

6. A Vallás Kétszínűvé Tesz Minket

Jézus azt mondta: "Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!" (Lukács 11:44). Mi tűnik jobban annál, mintha szépen felöltözünk, eljárunk az istentiszteletekre, és olyan dolgokat cselekszünk, amelyek tisztességesnek, Istenfélőnek tüntetnek fel minket? Mégis mennyi vallásos tudós, szolgáló és hűséges követő tagadta meg a tiszteletet és bátorítást a feleségétől, a figyelmet a gyerekeitől, és a szeretetet az ellenfeleitől? Jézus tudta azt, amit mi gyakran elfelejtünk: "Ami jónak tűnik, még lehet gonosz szívű."

7. A Vallás Megnehezíti a Nehéz Életet

Mivel a vallás nem változtathatja meg a szívet, ezért törvényekkel és elvárásokkal próbálja irányítani az embereket, amelyeket még azok a hitbuzgók sem tudnak megtartani, akik értelmezik és alkalmazzák a szabályokat. Erre a "teher tényezőre" gondolva mondta azt Jézus: "De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat." (Lukács 11:46). A vallás nagyon jó abban, hogy a helyes viselkedés és kapcsolatok magas elvárásait leírja, azonban gyenge abban, hogy valós és kegyes segítséget nyújtson azoknak, akik felismerik, hogy nem tudtak megfelelni azoknak az elvárásoknak.

8. A Vallás Megkönnyíti, hogy Megtévesszük Magunkat

Viccesen szokták mondani: "Szeretem az emberséget. Csak az embereket nem állhatom ki." a farizeusok hasonló gondolat szerint éltek, azonban az nem volt vicces. Jézus szerint, a farizeusok azzal büszkélkedtek, hogy a prófétákat tisztelték és emlékműveket emeltek nekik. A helyzet iróniája, hogy amikor találkoztak eggyel, akkor meg akarták ölni. Barclay azt mondja: "A halott prófétákat síremlékekkel és emlékművekkel tisztelték, de üldözéssel és halállal gyalázták meg az élőket." Ezt magyarázta el Jézus a Lukács 11:47-51-ben és egy párhuzamos üzenetben a Máté 23:29-32-ben. A farizeusok bolondot csináltak magukból. Nem úgy gondoltak magukra, mint próféta gyilkosokra. A hitbuzgók nem látják magukat úgy, mint az Istent elutasítók.

9. A Vallás Elrejti Az Ismeret Kulcsát

A vallás egyik legnagyobb veszélye az, hogy nem csak magunkra, de másokra is veszélyessé tesz minket. Napjai vallásos bibliai szakértőinek Jézus azt mondta: "Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni." (Lukács 11:52). A vallásosak elvették "az ismeret kulcsát" azzal, hogy elvonták az embereket Isten Igéjétől és a "szív helyes figyelmétől" azzal, hogy szükségtelen kiegészítéseket tettek a felekezetileg helyes hagyományokhoz és elvárásokhoz. Ahelyett, hogy az embereket Istenhez vezették volna, a vallásosak a figyelmet magukra és a saját szabályaikra irányították. a vallásosak azok, akik saját vallásuk hitében és cselekedeteiben bíznak, hogy megtegye azt, amit egyedül Krisztus tesz majd.

10. A Vallás Félrevezeti A Megtérteket

A Máté 23:15-ben Jézus azt mondta: "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál." A vallás megtértjei kétszeres veszélyben vannak. Dupla lelkesedést hoznak új életmódjukba azzal a céllal, hogy vakon megvédik vak tanáraikat. Olyan emberekben bíznak, akik felcserélték a szabályok és hagyományok rendszerét egy végtelen Megváltó kapcsolatával, megbocsátásával és életével. A vallás fontos a maga helyén (Jakab 1:26-27), azonban csak akkor, ha az Krisztusra mutat, aki meghalt a bűneinkért és most felajánlja, hogy az életét élje azokon keresztül, akik Benne bíznak (Galata 2:20; Titusz 3:5).

http://projects.crossnet.hu/kegy/davincikod/vallas.html

Kelenföldi Evangéliumi Gyülekezet. 

Golgota Gospel Kórus - Jöjj, jöjj, jöjj (Joy, Joy, Joy)

Ige: Pál apostol mája érted és értem, a szeretettért

Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által.

[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]” (Filem. 1,6 )

És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)

Ige: A minden kegyelem Istenéről

Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt, ezzel téve bizonyságot Isten végtelen szeretetéről, és kegyelméről: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)], és pusztítottam azt, [és a romlására (pusztulására) törtem]. És felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus). 

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

 De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)

Ige: Nézz Jézusra

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20).  

És: „[Vele együtt] titeket is megelevenített [és életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [vagyis a céltévesztés következtében]” (Eféz. 2,1).

 „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [és könyörületben], az Ő nagy szerelméből [az Ő nagy szeretetéért] mellyel minket szeretett [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk], hogy minket, kik meg voltunk halva a vétkek [vagyis eleséseink] miatt, megelevenített [és életre keltett] együtt a Krisztussal. (Kegyelemből tartattatok meg, (és kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által megszabadultatok, vagyis üdvözültetek]. És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [az Ő vére árán], a bűnöknek bocsánata [és eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7).

Mert bizony minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (Isten beavatkozásába, és működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (vagyis a halottak közül). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített (és életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (vagyis minden félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [és életre kelt] Krisztus a halálból [vagyis a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új állapotban] járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [vagyis oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (az amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (vagyis a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [és ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [a céltévesztésnek]” (Róm. 6,3-4.6).

Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (a te csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (a te hatalmadat) e nemzetségnek (és e nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (és fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (és hatalmas) dolgokat cselekedtél (és vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (és ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (és újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (vagyis az abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (és kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20).

Őrizd a szívedet II.

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: Elvégeztetett!

Horváth Tibor - Az élet folyója

Imádság:

Kétségek kergetnek, fájdalmak feszítenek, míg végül, hozzád, Uram, megint elindulok, megint megérkezek.

Kifosztott kezem, szétrabolt szívem, nyújtom csak feléd, Uram, hogy szeress, hogy szerethesselek.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.

Napi Ige és gondolat

 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

A teremtés hajnalán Isten úgy alkotta meg az embert, hogy feladatot adott neki: „Őrizd és műveld a földet!” Az ember tehát feladatot kapott Istenétől, hogy mindazokat az értékeket, amiket sikerül elérnie, azt próbálja megőrizni, s emellett továbbra is törekedjen arra, hogy újat hozzon létre munkája által, s kiművelje e világban azt, ami Ura dicsőítésére szolgál. Nemcsak a termőföld műveléséről van itt szó, hanem mindenféle dologról, ami kultúránkat alkotja.

Isten munkára irányuló parancsa kiterjed életünk valamennyi területére. Ez képezi hivatásunk alapját. Mert az Úr dicsőségére végzett munka is istentisztelet. Azzal is Istent dicsőítjük, ha feladatainkban helyt állunk és azokban nap, mint nap szorgalmasan forgolódunk. Ismerjük Mózes imádságát mindezekre nézve: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Ugyanis a munkálkodó ember legfontosabb igénye és elvárása, hogy munkája megmaradjon és teremjen új folytatást mások gyarapítására és Istene dicsőítésére. (Berencsi Balázs)