FÉLELEM NÉLKÜL

Zsolt 23.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.

2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert

te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet

olajjal, csordultig van poharam.

6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR

házában lakom egész életemben.

                          FÉLELEM NÉLKÜL

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te

velem vagy. (Zsolt 23,4)

Ma meglátogattam egy haldokló férfit. Miután felolvastam az ágyánál a Zsolt 23-at és a Jn 14-et, kezemet a fejére téve imádkoztam érte. A felesége és a lánya zokogva simogatták a karját, már se beszélni, se a szemét kinyitni nem tudta. Amikor utoljára beszéltem vele, elmondta, hogy fél a haláltól, ezért kihangsúlyoztam a zsoltár negyedik versét.

Amikor visszamentünk a nappaliba, a felesége azt mondta: "Tudja, lehet,

hogy még kijön ebből." Nagyon meglepődtem. Arra gondolt, hogy talán még meggyógyul, és

teljesen felépül. Én úgy gondoltam, hogy a halála már megváltoztathatatlan tény. Azt válaszoltam, amit igaznak hittem: "Isten kezében van." A felesége egyetértett.

Mivel minden, ami minket ér Isten kezében van, reménységünk van a jövőre. Nemcsak ennek az embernek az egészsége, gyógyulása van Isten kezében, hanem az én családom, az anyagi körülményeim, a munkába vezető utam, az egész jövőm is.

A zsoltáros emlékeztet rá, hogy Istennél van a sorsunk. Bármilyen jónak, vagy esetleg borzalmasnak is tűnik az élet, sohase higgyük semmiről, hogy lefutott ügy. Akármit is hozzon a jövő, Isten megígérte, hogy velünk lesz.

Imádság: Urunk, azokért könyörgünk, akik látszólag reménytelen helyzetben vannak. Add, hogy reménységet találjanak a te szeretetedben, és érezzék jelenlétedet. Ámen.

Mivel Isten mindig velünk van, mindig van remény.

Frankie J. Melton (Dél-Karolina, USA)

www.csendespercek.hu

Dicsérettel jövünk Eléd.

lion vs Boar

Az igazi szabadság

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

Pál levele a galatákhoz 5:1

Mikor érezted utoljára szabadnak magadat, barátom? Mikor érezted, hogy nem köt semmi kényszer, hanem teszel vagy nem teszel valamit, mert igazán úgy látod jónak? Mikor érezted, hogy szabad vagy a függőségeidtől, és nem kell rágyújtanod, vagy a pohár után nyúlnod, bekapcsolnod kényszeresen a számítógépet, kapaszkodni valami szokásba, hanem élhetsz végre igazán?

Tudod, Isten Fia már megvásárolta a szabadságodat attól, akinek te eladtad szemtelenül olcsó áron. Az életével fizetett érted, azért, hogy te végre élhess igazán. Azért, hogy ne kössenek a rossz szokások, káros kapcsolatok, önpusztító kényszercselekvések. Odaadta az életét azért, hogy szabadon fellélegezz, és lehess végre Ember, akinek Ő megalkotott.

Tudod, túl nagy volt érted az ár, és ezt te soha nem tudnád kiérdemelni. Túl nagy volt az ár, Isten mégis meghozta érted, mert szeret. Lehet, hogy azt mondod, ez egy ócska, elcsépelt közhely, de én megtapasztaltam, és ezzel nem tudsz vitába szállni. Amikor a kereszt látványa összetöri életed bilincseit, amikor kiöli belőled a megfelelési kényszert, és őszinte szavakat és tetteket hoz azok helyébe, akkor te is a saját bőrödön tapasztalhatod meg, hogy Isten tényleg szeret.

Kívánom neked, hogy ma igazán át tudd élni az ajándékba kapott szabadságot. Lélegezz egy mélyet a tiszta, friss levegőből, kelj fel, és ugrálj szabadon, lépj ki a fényre, és engedd, hogy szívedet átjárja az igazi szeretet.

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi dátum: 4:00 

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/szeretet

Életcseppek

Amikor Bill Gates-t, a Microsoft alapítóját, hihetetlen sikerérők kérdezték, a következő dolgokat ajánlotta minden kezdő figyelmébe. Érdemes megfontolni őket! 1. Az élet nem fair - szokj hozzá! 2. A világot nem érdekli az önbecsülése; azt várja, hogy előbb érj el valamit, utána légy elégedett magaddal. 3. Nem fogsz milliókat keresni rögtön az iskola befejezése után, és nem leszel rögtön alelnök mobiltelefonnal. Meg kell dolgoznod érte. 4. Azt hiszed, a tanárod túl kemény? Várd ki csak, milyen lesz a főnököd! Ő nincs véglegesítve! 5. Az élet nincs szemeszterekre felosztva, és nincs nyári szünet sem. A munkáltatók nem érdekeltek abban, hogy "megtaláld önmagad". [...] A Biblia azt mondja: "Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít." (Péld. 10,4)

A cél!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy kitudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?”

Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt. Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? – kérdezte tőle.

Én a lovak között elnéztem arra messze, az egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel.- felelte a kérdezett.

Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed is egyenesen haladna előre. Így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, célod, mint látni a keresztet és futni annak irányába, amelyet Ő jelölt ki számodra. Halld meg csak Isten Igéjét! Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot keresztet szenvedet, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért

A bányász lámpája

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A sóbányász naponta leszállt a föld gyomrába, hogy munkáját elvégezze. Felszerelése nagyon egyszerű volt: egy lámpa és egy csákány.
Egyik este, amikor munkája végeztével a felszínre igyekezett, egy tekervényes és szűk folyosón elejtette a lámpását, ami összetört.

Az első pillanatban a bányász még örült is a kárnak: - Végre megszabadultam tőle! Mindenhová magammal kellett vinnem, vigyáznom kellett, hogy hová teszem, és még a munka közben is figyelnem kellett rá. Egy gonddal kevesebb, sokkal szabadabbnak érzem magam. Végül is, ezen az úton már évek óta járok, csukott szemmel is kitalálok.

Az emlékezet azonban hamarosan cserben hagyta. A sötétben minden egészen más volt. Pár lépés után nekiment a falnak.
Talán máris eltévesztette az utat? Hogy lehet, hogy ilyen hamar eltévedt? Megpróbált visszatérni a kiinduló ponthoz, de csakhamar ott állt a vízgyűjtő partján, ahonnan elindult.

- Nem is lehet olyan mély - gondolta magában -, de ha beleesek, biztosan megfulladok.

Óvatosan lekuporgott és elindult négykézláb. Nemsokára vérzett a keze és a térde. Tehetetlenségében sírva fakadt, mert hiába igyekezett, alig jutott előre.
Nagy vágy fogta el a lámpája után. Nem maradt más választása, várakoznia kellett türelmesen, hátha leszáll hozzá valaki, hogy megkeresse és legalább egy gyertya csonkjával kisegítse.
”Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága.” Zsoltár 119,105

Kiss Kata: A Föld dala

A szivárgó cserépedény.

Készítette: | Győzedelmes Gyülekezet

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van! 

Érte ébred fel a Nap!!.megtérést mindenkinek ébredéseket nemzeteknek csi...

Ige: A Szent Szellem buzdítása

Minden Istent tisztelő emberhez így szól a Szent Szellem Pál apostolon keresztül: „Intelek azért [buzdítalak tehát] mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, [közbenjárások] esedezések, hálaadások [Istennel való társalgásokat] minden emberekért

[Mindenekelőtt arra kérlek benneteket, imádkozzatok minden emberért! Könyörögjetek Istenhez, kérjétek, hogy adja meg, amire szükségük van, és adjatok hálát érte, amikor megadja], Királyokért és minden méltóságban [és minden hatalomban; és minden feljebbvalóért; és minden felettesért; elöljáróért; Imádkozzatok a császárokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak] levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel [teljeset; és komolyságban].

Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó [üdvözítő] Istenünk [színe] előtt [ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi megmentőnk, az isten]” (1 Tim. 2,1-3)

Ige: Miért imádkozzunk?

Az apostol példát mutat nekünk: : „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; (Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.  (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9)

Ez pedig: „A Szellem gyümölcse …(amely): szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Ige: Isten akaratának megismerése

 „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)

Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)

Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15) 

„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114)

csilla664 jézus jön vissza nagyon hamar közel az isteni itélet minden e...

Őrízd a szívedet I-ső rész

Hit Gyülekezete-Láttál ott(Váltságdíj)

Felkészültél?

Sok ember tiltakozik még az ellen is, hogy bárki a halálra emlékeztesse őket.

A japán nyelvben például ugyanaz a szó jelenti a négyes számot és a halált. Ezért aztán Japánban a szállodáknak nincs olyan emeletük, amelyet "negyediknek" neveznek. Ennek ellenére a harmadik emelet után ott is a negyedik következik, akárminek nevezik is.

"És amint elrendeltetett, hogy az emberek
egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet
következik, úgy  Krisztus is egyszer
áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye;"

Zsidókhoz írt levél 9.27.-28

http://www.oromhirmisszio.siteset.hu/index.php?m=1178

A TROMBITA, BILL BURNS:

Fakadjon fel hit a lelkedben! Emelkedjen új magasságokba! Most vizsgáld meg; vizsgáld meg azt a hitet, amellyel a nemes harcot harcolod. Vizsgáld meg a hitet, ami lehetővé teszi, hogy diadalmas légy. És miközben ezekben a napokban vizsgálod, a nagyobb hit pozíciójába fogsz eljutni. Mert az a hit, amit Én adtam neked, bizony csak egy mérték volt, te viszont tápláltad, vizsgáltad, hordoztad, azzal jártál, használtad, most pedig a fegyvereddé válik. Olyan fegyver lesz belőle, amivel diadalmaskodni fogsz a nehéz időkben. Ezzel a fegyverrel diadalkiáltással jössz elő, és nem a legyőzöttek jajszavával. Indulj el, nem úgy, mint egy áldozat, hanem mint egy győztes. Járj azon a földön, amit Én biztosítottam neked. Járj abban a hitben, amit Én adtam neked, és növeszd fel hatalmasra ezekben a napokban. Olyan idő van most, amelyben a szívedben elültetett hit magvai, amelyeket a kenet táplál, előjönnek és aratást hoznak az életedben, mondja az Magasságos Úr Isten.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Zuhanórepülés

Egy fiatalember ejtőernyősnek tanult. Első ugrása előtt a következő utasításokat kapta:

Amikor azt mondják, ugorj, akkor ugorj!

Számolj el tízig, és húzd meg a zsinórt!

Ha az ejtőernyő nem nyílik ki, bár erre kicsi az esély, akkor húzd meg a tartalék ernyő zsinórját.

Amikor földet érsz, ott lesz egy teherautó, ami visszavisz a repülőtérre.

A fiatalember jól megjegyezte ezeket az utasításokat, és beszállt a repülőre. A repülő felszállt 3300 méter magasra, és az ejtőernyősök kezdtek kiugrálni. Amikor a fiatalembernek azt mondták, hogy ugorjon, kiugrott. Aztán elszámolt tízig, és meghúzta a zsinórt. Semmi nem történt. Az ernyő nem nyílt ki. Így hát meghúzta a tartalékernyő zsinórját. Megint nem történt semmi. Ejtőernyő sehol.

Hát ez remek, – mondta a fiatalember – gondolom, a teherautó se lesz ott, amikor földet érek!

Te érezted már úgy magad, mint ez a fiatalember? Annyi kudarcban, csalódásban volt már részed, hogy nem is hiszed, hogy valami jól sikerülhet? A történetben szereplő fiatalemberrel ellentétben számunkra van remény. Jézus Krisztusban bocsánatot nyerhetünk a múlt kudarcaiért, és újra kezdhetjük. A kereszténységet szokták a „második esély evangéliumának” is nevezni, mert a bukásainknak sosem kell véglegesnek lenniük. Erről szól Isten kegyelme! Még ha az ejtőernyőink nem is nyílnak ki, mindig belezuhanhatunk  mennyei Atyánk szerető karjaiba.

http://johir.neobase.hu/content/blog/sk/Zuhanorepules

Tűz

Amikor a szeretetet keresed, Istent keresed.

Amikor Istent keresed, a szeretet után kutatsz.

Isten szeretete olyan, mint az emésztő tűz, de hol az Isten?

Metsző szél fújt a naptól kiszikkadt táj fölött, felkavarta a finom, sárga port és Nathan fáradt szemeit, száraz torkát égette. Mezítláb vonszolta magát egyre tovább a forró, hegyes köveken. Így nyomakodott át a hangos embertömegen. Izzadságcsöppek fénylettek mezítelen felsőtestén. Sok fiatal jött rajta kívül erre az összejövetelre. Bár Nathan a leányokat csak futólag üdvözölte és úgy tett, mintha figyelmet sem szentelne rájuk, annyira azért nem voltak számára közömbösek. 

          Megszámlálhatatlan korábbi találkozó emléke futott át az agyán. Zarándokok seregével újból és újból a szent helyekre zarándokolt, hogy csillapíthassa Isten és a szeretet utáni vágyát. Baál és Asera kultuszhelyei sok fiatal lelkesedését elnyerték, olyanokét, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a napi kenyerükért keményen megdolgoznak. Nagyobb beteljesülést hajszoltak. Nathan egyike volt azoknak, akik teljesen átadták magukat az ilyenek gondtalan és sokszor fékevesztett életstílusának.

Szülei eleinte ellenezték ezt és rá akarták beszélni, hogy a kemény munka és az erkölcs józan életelvére hagyatkozzon. Nathan azonban nem tudott mit kezdeni szülei vallásával, amely erkölcsi prédikációkra, kemény munkára és hetente egyszer unalmas istentiszteletre korlátozódott. Végül azt az erős érvet érvényesítette a szüleinél, hogy „mindenki ezt csinálja”.

          Ez messzemenően igaz volt. Kevés kivételtől eltekintve az egész országban a Baál-tiszteletet ismerték el kultúrájuk részeként. Mindenfelé voltak szent szobrok és kultuszhelyek.

Maguk a politikusok és vezetők is egyetértettek az ünnepekkel, sőt részt is vettek rajtuk. Bár Nathannak sokszor kellett a lelkiismerete gyötrő szavát elnyomnia, rabul ejtette a kor irányvonala és együtt úszott a széles tömegek áramlásával.

Miközben Nathan a tömegen furakodott át, remélte, hogy elkaphatja a Baál- és Asera-papok pillantását. A hűség, odaadás, sőt a szeretet ifjonti érzései töltötték el a lelkét minden ember iránt. Számára ők barátok és hősök egyvelege voltak. Bár nem ismerte személyesen a példaképeit, tudta, hogy gondoskodtak ennek az összejövetelnek is a jó hangulatáról.

          Ennek az eseménynek most azonban másnak kellett lennie. Kortyolt a vállán függő bőr tömlőből, ide-oda öblögette kiszáradt szájában a langyos folyadékot és közben kiszínezte magában, mit tartogat számára ez a nap.

          Az ország három éve aszálytól szenvedett, a hírek szerint Illésnek, JHVH  prófétájának átka miatt. Ez az ember egyike volt azon keveseknek, akik a régi zsidó hithez konokul ragaszkodtak és nem alkalmazkodtak ahhoz a néphithez, mely éppen általánosan elterjedt.

          Most találkozót kényszerített ki a Baál- és Asera-prófétákkal itt, a Kármel hegyén, Izrael egész népe előtt. Nathan érezte, hogy valami módon összeütközés lesz ebből, de arról sejtelme sem volt, hogyan. Mindenesetre ennek az idegölő szárazságnak a közeli végében reménykedett és emellett abban is, hogy egy kicsit még szórakozhat is.

A kosszarv-tülök átható zengése kiszakította Nathant a gondolataiból és hagyta, hogy  magával sodorja a tömeg, mely a tülök hívását követte. Az egyik hatalmas sziklán egy férfi állt, a pusztai emberek ruházatába, poros teveszőr köntösbe burkolózva. Ősz haja és szürke szakálla fénylett a napfényben. Nathan éppen közelebb ért, amikor a férfi felemelte a hangját:

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt! Ha pedig Baál az isten, kövessétek azt!”

          Ez volt hát Illés. Nathan igyekezett a férfi arcát kifürkészni. Nem voltak őrülten fanatikus szemei, de nem volt régi, vallásos kövület sem, ám pillantása meglepte Nathant: ott állt egy ember, akinek öröm és szenvedés volt az arcára írva – egy férfi tele szenvedéllyel és méltósággal.

          Nathan a szíve mélyén megérzett valamit, amikor ennek a férfinek  a szavait hallgatta.

„Én vagyok JHVH utolsó prófétája, míg Baálnak négyszázötven prófétája van. Hozzatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, vágják darabokra és tegyék a fára, de ne gyújtsák meg az áldozatot! Én a másik bikát készítem majd elő, a fára fogom tenni és én sem gyújtom meg.”

          Illés a tömeg széle felé fordult. Nathan követte a pillantását és látta, hogy csillogó ruháikban a Baál-próféták gyülekeztek ott. Illés hozzájuk kiáltott:

„Hívjátok hát isteneitek nevét, én JHVH nevét hívom. Amelyik isten tűz által válaszol, az az igazi Isten.”

          A tömeg hangos rikoltozással fejezte ki egyetértését és Nathan is lelkesen kiabált a többiekkel. Most aztán látványosabb előadás lesz, mint eddig bármikor! A Baál-papok belekezdtek ritmikus, hipnotizáló dallamaik éneklésébe, testüket ide-oda ringatták éppúgy, ahogyan Nathan ezt a korábbi ünnepeken már megszokta. Ezelőtt megszámlálhatatlanul sokszor hallotta ezt a zenét, de még soha sem énekelték ezt ennyien együtt. Puszta intenzitása és kifejező ereje is lenyűgöző volt. Nathan elbűvölten énekelt és ringatózott a zene ritmusára.

Kábultan nézte, hogyan vágják le és darabolják fel a fiatal bikát. Aztán a tömeget követte, mely nagy körmenetben vonult a térség egyik felén lévő, gazdagon feldíszített kőoltárhoz. A próféták egymás után lépdeltek fel a kőből faragott lépcsőkön. A levágott bikát, melyet magukkal vittek, ünnepélyesen az oltárra helyezték.

          Mint rendesen, most is megváltozott a zene. A trombita hangja mind magasabb lett és felgyorsult, majd egy hangos kiáltásra a próféták vad táncban törtek ki. Színes ruháik ide-oda lobogtak, míg a vad zene ritmusára táncoltak. Egyikük dallamos panaszdalra emelte fel a hangját és így kiáltott: „Ó Baál, hallgass meg minket!” A többiek csatlakoztak: „Ó Baál, válaszolj!” Ezt Nathan már túl jól ismerte és kezdte érezni, hogy lelkében ismét leírhatatlan érzések indulnak fel. Sokszor megtörtént már ezeknél a csúcspontoknál, hogy Nathannak könnyen sikerült valamelyik csinos leány közelébe kerülni. A szárnyaló muzsika és a szabados tánc sok gátlásküszöböt lerombolt, így aztán nem volt szokatlan hogy az emberek ösztönösen ölelkeztek.

Ma azonban Nathan bensőjébe lassan kellemetlen érzés lopózott be. Amikor az egyik fiatal leány hozzá közeledett és kezét a karjára tette, lerázta magáról és nyugtalanul ment arrább. Ilyen állapotban kóborolt össze-vissza délutánig, amikor Illés hangja ismét felhívta a figyelmét. Az éltes korú próféta csúfolta a Baál-papokat, mert istenük mindeddig nem küldött tüzet, mely az áldozatot megemésztette volna.

„Kiáltsatok hangosabban! – szólt fennhangon  -  hiszen isten! Talán gondolataiba mélyedt. Hívjátok hangosabban, hívjátok fel magatokra a figyelmét!”

          Halálos csönd függött az embertömeg felett. Nathan visszafojtotta a lélegzetét, várva, mi történik. Illés tovább kiáltott: „Tán elutazott!” Még Nathan sem tudott egy mosolyt  elfojtani zavarában. Amikor aztán Illés így folytatta: „Nem, valószínűleg csak elaludt, fel kellene  ébreszteni”, a tömegen mormogás futott végig. A Baál-próféták bőszülten és gyűlölettel meredtek Illésre.

          Egyik próféta hirtelen kiáltásban tört ki és nagy késével saját karjába vágott. Másodpercek alatt a többiek is húsukat kezdték vagdosni és így kiáltoztak: „Ó Baál, felelj nékünk!” A tömeg figyelme ismét teljesen a Baál-papokra irányult. Nathan számára lassanként tudatosult, miért is nem tudott ma igazán hangulatba jönni. Kétségei támadtak. Élete utóbbi pár évét talán egy illúzióra fecsérelte. Lelkiismerete, melynek hangját jó ideje elhallgattatta, lassan ébredezett és eszébe juttatta saját önzését.

          Mi van, ha nem Baál az igazi isten? Milyen sors várna rá azért, mert idegen istent szolgált? Nem használt-e ki másokat saját élvezetére anélkül, hogy tekintettel lett volna arra, megsebzi-e őket?

Ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben a délután és a Baál-próféták ereje a végét járta. Estefelé Illés mégegyszer felemelte a hangját, hogy a népet a térség másik felére gyűjtse. A Baál-papok elcsigázva, kimerülten járkáltak fel-alá. Istenüktől nem kaptak feleletet.

          Illés ellenben szótlanul fogott hozzá a tizenkét nyers, faragatlan kőből való oltár építéséhez. Fát helyezett rá, majd leölte a bikát és darabjait a fára helyezte. Aztán olyan dolgot művelt, amivel mindenki figyelmét magára vonta: amikor ezekkel elkészült, árkot vont az oltár körül és a bikát, a fát, az oltárt és mindent átitatott tizenkét vödör drága vízzel, míg minden csepegett és az árok is színig telt a vízzel.

          Aztán a tömeg közepére állt, feltekintett a felhőtlen égre és kezeit imára emelte fel:

„Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg a mai napon, hogy te vagy Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!”

          Illés imája egyszerűnek tűnt és nem hatott túl nagy benyomást keltőnek a Baál-próféták drámai ceremóniája ellenében. Lehetett hallani, ahogyan a víz halkan csöpögött az oltárról. Ettől eltekintve teljes volt a csend. Aztán dörgő robajjal napfény világosságú tűzoszlop zuhant le az égből és felemésztette az egész oltárt.

          Nathan egy pillanatig megrendülten, szótlanul állt és a fényesség elől eltakarta az arcát. Majd térdei összecsuklottak alatta, félelemmel vetette földre magát. Az egész tömeg egyszerre kiáltott fel: „JHVH! Ő az Isten!”

          A bénultság pillanatában Nathan számára világosság gyúlt: megcsalták, becsapták. Mind az a zene és érzéki izgalom, ami a Baál-tisztelethez vezette, álszenteskedés volt csupán. Alapjában a Baál-kultusz éppen olyan üres volt, mint amilyenek azok az élettelenné vált elvek voltak, melyektől szülei függtek. Abban a vallásban, melyet ők a számára közvetíteni próbáltak, nem volt szív és lélek  -  csak parancsok és tilalmak listája, mely soha nem volt képes megnyerni a szívét. A Baál-tisztelet, mely számára olyan izgalmas és kielégítő volt, a szeretetnek csak az érzését hozta anélkül, hogy valóban megadta volna, hogy ő tudjon szeretni vagy hogy őt viszontszerethessék.

          Helyzete tulajdonképpen még rosszabb volt. Nathan több, mint becsapott volt. Amint sírva ott feküdt a porban, tudatára jött, hogy milyen bűnös volt, amikor lelkiismerete hangját elnyomta és a többiekkel együtt egyre ismét erkölcstelen dolgokat művelt, melyek a kultuszhelyek találkozóin folytak. Mindegy, mennyire akarta bebeszélni magának, hogy ez a szeretet és a szabadság ünnepe volt, valahol mindig is tudta, hogy ez tulajdonképpen csak saját kielégülésének önző keresése volt. Ezeket a lányokat ő sohasem szerette igazán. Ha pedig valaki a másikat valóban szereti, nem akarna-e örökre vele maradni?

          Nathan felemelte könnyáztatta arcát és az oltár felé meredt. Égő áldozat látványát várta, ehelyett azonban csak a megégett föld foltját látta. JHVH tüze megemésztette az áldozatot, a fát, az összes vizet, ami az árokban volt, de még az oltár köveit is.

          Nathannak jéghideg futott végig a gerincén: „Ki ez az Isten? Ki az, aki még az oltár köveit is meg tudta emészteni? Mi tarthatna vissza egy ilyen tiszteletet parancsoló lényt attól, hogy tüzével Nathant is el ne égesse? Lehetséges, hogy törődik még mindig olyan emberekkel, mint amilyen ő is?

 Mesterünk, Jahsua kijelentette egyszer:

„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Luk.12:49)

          Beszélt még Isten lényéről is, mely a szeretet megemésztő tüze. Amikor Lelke egy ember szívében lakik és azt kitölti, az önzetlenség cselekedetiben fog visszatükröződni.

Ez az a tűz, melyet Mesterünk akart gerjeszteni. Egész földi életének ez volt az értelme és célja. Ezért halt meg és támadt fel a halálból. Azt akarta elérni, hogy Isten lénye az emberben lakjon  -  az emberek egész nemzetségében, azokban, akik teljesen átadják magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan Ő szeretett.

          Nathan történetét könnyen vonatkoztathatjuk a mostani időkre. Bár sokan komolyan fáradoznak, erőfeszítéseikből mégsem származik több, mint száraz hitelvek. Hiányzik belőlük az élet és a szenvedély. Mások pedig, akikben ott a sok szenvedély és buzgalom, gyakran saját kívánságaik rabszolgái. Azoknak az óhajaiknak a valóra váltásából, hogy valami valóságosat éljenek meg, érzéki kicsapongásokra adják magukat és néha mégis úgy vélik, hogy ezek az érzések Istennel való kapcsolatuk bizonyítékai.

De Isten maga a szeretet. A szeretet pedig a mások iránti önzetlen gondoskodás szenvedélyes cselekedetein keresztül fejeződik ki. Ha nincs ott ez a szeretet, Isten sincs ott. Már régen elhagyta az intézményes vallások egész sorát, melyek halott kísérletekbe kezdenek, hogy a hagyományos értékeiket merev engedelmesség útján őrizzék meg. Ez az engedelmesség nem a szívből fakad. Isten nem vállal soha sem közösséget olyan összejövetellel, ahol az ember énje vagy érzéki érzések vannak a középpontban.

Aki, mint Nathan, keres, sosem lehet biztos, hogy célba ért, ha nem látja az Ő tanítványai igaz szeretetének bizonyságtételét. Nem bízhatsz egy emberben  vagy istenben sem, ha nem szítja fel ezt a tüzet! Ha a szeretetet keresed, Istent keresed. Ha Istent keresed, a szeretet után kutatsz. Isten a szeretet. Akkor hát hol az Isten?

„Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (És. 57:15)

Istent csak egy alázatos nép közepette lehet megtalálni, olyanok között, akik képesek megbánni Teremtőjük ellen elkövetett bűneiket. Ott az Ő szeretetének tüze egy napon elég forrón fog égni nemcsak ahhoz, hogy lelkeket ébresszen, hanem hogy világosság legyen az egész földkerekség számára. 

 http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/a-tuz.html

       http://www.zwoelfstaemme.de/Tuz.htm