2012. április 21.
Indián bölcsesség
Készítette: Az élet igazságai.
Az öreg indián meséli unokájának: tudod, minden emberben él
két farkas, mindkettő uralkodni akar rajta.
Az egyiket a düh, harag, aljasság, rosszindulat, gorombaság
élteti.
A másikat a szeretet, együttérzés, nemeslelkűség.
Kérdezi az unoka: Nagyapa, és melyik fog győzni?
Amelyiket eteted!
Joel Osteen pásztor: A hit akcióban
Készítette: Lisa Szanyel
A dicséret erőteljes! A dicséret aktivizálja, működésbe
hozza a hitedet, mint amikor a tested aktív, mozog és ez által
megerősödik.Ehhez hasonlóan a hálaadás által működésbe hozott hit is
megerősödik. Szeretem, amit ez az ige mond Ábrahámról: Hitetlenség sem ingatta
meg őt Isten ígéretében.
Mit jelent „inogni”?
Inogni azt jelenti, hogy előre-hátra mozogsz, ami egy nagyon
bizonytalan, megbízhatatlan állapot.
A szellemi inogás, tántorgás az, amikor egyszer jobban,
máskor kevésbé hiszel Isten ígéretében.
Az ingadozás megmutatkozik szavainkban és tetteinkben.
Amikor Isten ígéreteivel ellentétesen beszélsz, ingadozó és bizonytalan vagy.
Figyeld meg, hogy ez a vers nem azt mondja, hogy Ábrahám sosem volt hitetlen
vagy sosem kételkedett. Alapvetően azt mondja, hogy sosem hagyta, hogy ezek
vezéreljék vagy megingassák őt abban, amit mond, tesz vagy gondol. Ő foglyul
ejtette minden gondolatát és állhatatos volt Isten dicséretében és imádásában.
A dicséret stabillá tesz és megerősít.
Határozd ma el, hogy a hitedet működésbe fogod hozni
hálaadással és az Ő dicséretével egész nap! Ahogy ezt teszed, megerősödsz és
azt a győzedelmes életet fogod élni, amit Isten eltervezett számodra.
Róma levél 4:20
„Hitetlenség vagy bizalmatlanság sem ingatta meg őt Isten
ígéretében, de ő megerősödött hitben, ahogy dicsérte és dicsőítette Istent”
Bővített fordítás
„Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel,
hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,”
Károli Gáspár fordítás
Mondd el ezt az imát: Mennyei Atyám, áldom a neved és
köszönöm az életet. Hálát adok minden lélegzetvételért. Köszönöm az egészséget,
erőt és az örömöt. Dicsérlek azért, mert bőségesen kielégíted minden
szükségemet, ami által én áldás lehetek mások számára. Jézus nevében, Ámen.
Joel Osteen
Két lehetőség
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott
őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha
valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz
napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell
néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?
Michael azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged
van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
- Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok,
hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
- Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy
panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet
szépségeire.
Én a pozitív oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. - szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Michael, - az élet csupa választási
lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogyan éled az életed.
Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később
elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük
egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel
később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18
méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt
elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam,
megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a
sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le
benne, a baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a
lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön
feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy
meghalok."
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Michael folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt
mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az
orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: „halott ember”
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
- Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte,
hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek
csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: - A
gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az
életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben,
de csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van
választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj a miatt,
hogy mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a
holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
Forrás: ismeretlen
Értékes vagy
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
Előadást tartott egy tanító. Kezébe vett egy 20.000 forintos
bankjegyet. Felmutatta és feltett egy kérdést a hallgatóságának:
- Ki szeretné ezt a 20 ezrest?
Szinte minden kéz a magasba lendült. Azután folytatta
kérdéseit:
- Mielőtt oda adnám ezt valakinek, szeretnék előtte mutatni
rajta valamit. - fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte a papírpénzt.
- Szeretné még valaki megkapni? - kérdezte. Továbbra is
kezek sokasága emelkedett a magasba.
- Nos, - folytatta, - ehhez mit fognak szólni? - Az
összegyűrt pénzt ledobta a földre és sáros talpú cipőjével taposni kezdte a
húszezrest.
- Na, szeretné még valaki megkapni? -
A kezek továbbra is a magasban maradtak
- Kedves hallgatóim! A mai példával egy nagyon fontos leckét
tanulhattunk meg. Nem számított senkinek sem, hogy mit tettem a pénzzel,
továbbra is akarták, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Gyűrött, sáros
állapotban is 20 ezer forint maradt. Ugyanígy sokszor az életünkben
összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak, és olykor a mi
hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél
értéktelenebbek már nem is lehetünk! De nem számít mi történt, vagy mi fog
történni, Jézus szemében soha nem veszíted el az értékedet! Számára
felbecsülhetetlenül értékes vagy!
Ha eddig azt hitted, hogy tetteid és cselekedeteid vagy
önmagad határozod meg értékedet akkor tévedtél. Felbecsülhetetlen értékű, vagy
annak számára, aki szeret Téged.
Jézus szemében a Te értéked minden hányattatásod, megkopásod
és sérülésed ellenére sem csökken. Ő szeret Téged, és engedd, hogy szeretetével
megújítson!
Joyce Meyer:Mi a helyes magabiztosság?
Készítette: Győzedelmes gyülekezet
18,5-7 Ezékiás bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt
hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott
az Úrhoz… megtartotta parancsolatait… Ezért vele volt az Úr, és minden
vállalkozása eredményes volt. (2 Királyok)
Mi a helyes magabiztosság? Úgy gondolom, a helyes
magabiztosság azt jelenti, hogy pozitívan állunk azokhoz a dolgokhoz, amiket
meg tudunk csinálni, és nem aggódunk azok felől, amiket nem tudunk megcsinálni.
Egy magabiztos ember nyitott a tanulásra, bátran átsétál az élet ajtóin, és
izgalommal várja, mi rejlik az ajtón túl. Tudja, hogy minden ismeretlen, új
dolog lehetőség arra, hogy többet megtudjon magáról, és kibontakoztathassa a
képességeit.
A magabiztos emberek nem a gyengeségeikre koncentrálnak,
hanem az erősségeiket fejlesztik a lehető legjobb szintre. Például egy tízes
skálán, én körülbelül a hármast ütöm meg, ha zongorázásról van szó. Ha elég
sokat, és nagyon keményen gyakorolnék – és a férjem elviselné a lármát, amit
csapok – akkor egy átlagos zongoristává tudnám magam felküzdeni, aki a tízes
skálán megüti az ötöst. Azonban előadóként a nyolcas szinten lehetek. Így, ha
az időmet és az energiámat ebbe a képességembe fektetem, akkor eljuthatok a
tízes szintre. Ha elkezded ilyen szemszögből vizsgálni a dolgokat, akkor
könnyen meg fogod látni, mely területekre érdemes összpontosítani az erődet.
Mik az erősségeid? Ha nem tudod, kérd meg Istent, hogy
mutassa meg neked.
Uram, ha Ezékiás képes volt Rád támaszkodni, és Benned
bízni, akkor tudom, hogy ez számomra is lehetséges. Kérlek, segíts, hogy
felismerjem, és a maximálisra tudjam fejleszteni az erősségeimet, ahelyett,
hogy a gyengeségeimre koncentrálnék. Ámen.
A halászokról
Készítette: Zoltán Jani
Csendesen ringatózik a hajó a tó vizén. Szép este van. A nap
utolsó sugarai aranyszínűre festik a hullámokat. Enyhén fúj a szél, éppen
annyira, hogy a kis vitorlást mozgásban tartsa. A halászok gyönyörködve nézik
ezt a megunhatatlan szépséget, szívükben rég érzett melegség árad. Fogva tartja
lényüket egy pillanatig a tenger, a vizek szeretete, az este hangulata, a
csend. Lenge szellő hozza a víz érdekes, hűvös illatát. Egy-egy hullám halk
csobbanással ütődik a hajó oldalának.
Hét férfi ül a hajóban. Már évek óta nem halásztak, amióta a
Mesterrel rótták Izrael poros útjait. Milyen boldog idők voltak! Együtt jártak
Jézussal éjjel-nappal. Mennyi csodának voltak tanúi, milyen sokat tanította
őket Isten országának dolgaira. Már el sem tudták képzelni az életüket nélküle!
És most még sincs velük. Egész eddigi életük felkavarodott. Összekuszálódott
minden, mikor szeretett Mesterüket elfogták, és keresztre feszítették a
Golgotán. Nem értették, miért kellett ennek így történnie. A borzalmas éjszakát
szomorú napok követték De asszonyok hozták a csodálatos hírt: Nincs Jézus a
sírban, mert feltámadott! Izgatottan szaladtak a sírhoz, és az tényleg üres
volt! És azóta találkoztak is szeretett Mesterükkel! Nem hagyta őket magukra!
Már biztosan tudták, hogy Ő él! Egyetlen tanítvány nem tudott felhőtlenül
örülni: Péter. Örömébe mindig belevegyült az önvád keserűsége: Megtagadta Urát
azon az éjszakán, esküdözve állította, hogy nem is ismeri! Hogy tudott ilyet
tenni?
Most ül a hajó deszkáján, merőn nézi a sötét vizet. A hálót
kivetették már. Gondolatai mindig visszaszállnak Jézushoz. Mikor megjelent
közöttük, olyan boldog volt! Újra látta a szeretett arcot! Hallotta azt a drága
hangot! És most már tudta, hogy Jézus él! De még nem tudott beszélni vele.
Pedig nagyon szeretett volna! Lelkét égette a tagadás és elvette minden örömét.
Ma is feledni akart. Elszaladni lelkiismerete elöl. Ő mondta a többieknek:
- Én elmegyek halászni!
- Akkor mi is elmegyünk veled. szedelőzködtek a többiek.
Pedig nem halásztak már régóta.
De valahogy megszokták, hogy Péter a hangadó, általában
hallgattak rá.
De ma éjszaka valami nem volt rendben. Hiába vetették ki
újra és újra a hálót, minden alkalommal üresen húzták be. Egyetlen hal sem volt
benne, még mutatóban sem. Ilyen még nem történt. Nem volt áldás a munkájukon.
Már hajnalodott, amikor csüggedten fordították partnak a hajót. Kikötéshez
készülődtek, amikor kiáltott valaki a partról:
- Fiaim! Van-e valami ennivalótok? - Azt gondolták, talán
halat akar venni valaki. Csüggedten válaszolták:
- Nincsen!
- Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felöl, és találtok!
kiáltotta vissza az idegen.
Nem is tudtak számotadni róla, miért engedelmeskedtek. De
amikor ezt megtették, a hálót már nem bírták kivonni a halak sokasága miatt.
Csodálkozva néztek a partra, és Jánosban felujjongott az öröm:
- Az Úr van a parton!
Péter, ahogy ezt hallotta, felhúzta ingét, és gondolkodás
nélkül úszott kifelé. Nem érdekelték már a halak, a tó, a hajó, még társai sem,
akik kínlódtak a temérdek hallal. Elgyötört szíve vitte Jézus elé! Neki
rendeznivalója van a Mesterrel!
Az Úr várta övéit. Ismerte lelkük minden rezdülését. Tudta,
hogy fáradtak, frissen sült hallal, kenyérrel kínálta őket mert a többiek is
hamar partot értek. Miután jóllaktak, Jézus szeme a messzeségbe nézett.
Tekintetével átfogta a tavat, mely csillogott a reggeledésben, a rengeteg
halat, mely sok pénzt ér, a masszív kis hajót, és Péterhez fordult:
- Péter Jobban szeretsz-e engem ezeknél?
Péter összerezzent a kérdésre, eszébe jutott, hogy azzal,
hogy elindult halászni, visszament arra a helyre, ahonnét elhívta őt az Úr.
Tudta már, miért nem fogtak semmit. Most döntenie kell, melyiket szereti
jobban: munkáját, vagy az Urat? Egyiket a másikért el kell hagynia. A kettő
együtt nem megy!
- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!
- Legeltesd az én bárányaimat! feleli Jézus.
Kis idő múlva újra kérdezi az Úr:
- Péter Szeretsz-e engem?
Péter csodálkozva nézett az Úrra:
- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!
- Őrizd az én juhaimat! - inti Jézus.
Igen, éppen ő volt az, aki kezdeményezte az éjszakai
halászatot, aki visszavitte társait a tengerre. Lehajtotta a fejét, és újra
hallotta Mestere halk hangját:
- Péter, Szeretsz-e engem?
Ez a halk, fájdalmas kérdés összetörte Pétert. Hányszor
bizonygatta még a tagadás előtt is, hogy szereti Mesterét! És mégis meg tudta
tenni! Háromszor is! Annyira megbánta már! Annyit sírt miatta! Ma éjszaka is
meggyőződött róla, hogy már Jézus nélkül semmit nem ér az élete. És
valahányszor szívébe néz, mindig azt látja, hogy ő ennek ellenére mégis szereti
Urát! Sírva mondja:
- Uram, te mindent tudsz Te tudod, hogy én szeretlek téged!
- Legeltesd az én juhaimat! mondta újra Jézus, de hangja már
kedvesen, megbocsátón ölelte Pétert. Eltörölve szörnyű bűne, lelke újra szabad!
Könnyes szemét hálásan emeli Jézusra. Benne ígéret volt. Megértette, hogy neki
már csak az lesz a feladata, hogy az Úr nyájára legyen gondja! Rálépett a neki
kijelölt útra.
Mi is ebben a világban élünk, ahol számtalanszor dönteni
kell: Követjük az Urat, vagy megtagadjuk? Sokszor, mint Péter, nem is akarjuk,
csak a pillanat hozza úgy. Valamit kimondunk, megteszünk, és utána döbbenünk
rá, milyen nagy fájdalmat okoztunk Megváltónknak. Mikor belénk döbben ez a
felismerés, gyötrődő szívünket annyi mindennel próbáljuk nyugtatni! De nem megy.
Hiszen csak az adhat feloldozást, akit megbántottunk. És éppen Ő jön elénk!
Milyen csodálatos szeretet! Addig érintgeti szívünket, míg elindulnak a
bűnbánat könnyei És akkor megbocsátón emel föl! Szent feladattal bíz meg! Meg
nem érdemelt szeretet ez.
Ne féljünk bánkódni bűneink miatt! Ne akarjuk takargatni! Ne
keressünk kikapcsolódást valami másban, mert akkor lelkünk békessége végképpen
elveszik. Szívünk megkeményedik, és többé nem talál utat szeretett Mesteréhez.
Inkább mondjuk mi is sírva: - Uram, te tudod, hogy ennek ellenére is szeretlek
téged! Nincs az életemnek értelme Nélküled!
És megbocsátó szeretete újra felemel, visszaáll a régi
kapcsolat, közelségének öröme betölti szívünket. Mehetünk kéz a kézben Urunkkal
a kijelölt úton.
2012. április 20.
Ige: Bajbajutottak megvallása
És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja
megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem
az ő hajlékába (az Ő sátrában) a
veszedelem napján; eltakar (és elrejt) engem
sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára
emel fel (és magas kősziklára helyez) engem.
Most is felülemeli fejemet ellenségeimen
(így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt.
27,5-6).
Mert az Úr: „Híveinek lábait (megőrzi, és) megoltalmazza,
De az istentelenek (az Isten nélkül élők) setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert,
(és mert senkit sem tesz hőssé a maga ereje)” (1 Sám. 2,9).
„Mert nap és pajzs az
Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (az Ő
javait) azoktól, akik ártatlanul (és
feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura!
Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).
Bizony: „Az Úr a te
őriződ, az Úr a te árnyékod (és oltalmad) a te jobb kezed felől” (Zsolt.
121,5)
Ige: Bölcsesség ajánlása
„Mondd ezt a
bölcsességnek: Én néném vagy te. És az eszességet (ítélőképességet, és a
megkülönböztető képességet, a felismerést, és megértést, az értelmet, és
belátást jó) ismerősödnek (rokonodnak, hozzátartozódnak) nevezd. Azért, hogy
megőrizzen (figyeljen, szemmel tartson, ügyeljen, és megóvjon) téged a nem hozzád tartozó asszonytól
(az ellenséges, káros, gonosz idegentől),
és az ő (simulékony, álnok, csalárd és hízelkedő) beszédével (kérdéseivel, állításaival, kijelentéseivel,
tanításával, prédikációjával, üzenetével, és próféciájával) a kegyelemből (ne fosszon meg, és ne raboljon ki).” (Péld.
7,4-5).
Mert aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak
szellemei, és csak árnyak,) vannak (és
hogy ott csak halotti árnyak találhatóak);
és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az
ő hivatalosait, (akiket elhív)!” (Péld. 9,18).
Ige: Isten tettének megértéséről
És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit
tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta
Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20).
És: „[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti
vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok,
eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [a céltévesztés következtében]” (Eféz. 2,1).
„De az Isten gazdag
lévén irgalmasságban [könyörületben],
az Ő nagy szerelméből [szeretetéért]
mellyel minket szeretett [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét
irántunk]. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt, megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal,
(kegyelemből tartattatok meg, (kaptátok
a megváltást); [kinek kegyelme által
megszabadultatok, üdvözültetek]. És [vele]
együtt feltámasztott [életre keltett]
és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [árán], a bűnöknek bocsánata [eltörlése]
az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7).
Mert bizony minket is: „Eltemettetvén
Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az
Isten erejébe (beavatkozásába, és működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (a halottak közül).
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben
(hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített (életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket
(félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik
bemerítkeztünk Krisztus
Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?
Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott [életre kelt] Krisztus
a halálból [a halottak közül] az
Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is
új életben [állapotban]
járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra
feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen] a bűnnek teste, (amartias
szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné;
tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában
álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-4.6).
Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint
te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja
meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén,
könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted
minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint
megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).
„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő
kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan
messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,
olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).
Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh Isten,
gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat
(csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy
hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és
minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten,
felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat
cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan,
mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat,
szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz:
nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést,
szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra) megelevenítesz
(újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen)
mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből)
ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20).
Mikeás is így prófétál, és dicsőíti az Urat: „Kicsoda
olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának
vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger
mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot
Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben”
(Mik. 7,18-20).
„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő
kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan
messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,
olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13)
Victoria Osteen: Láss túl a korlátaidon!
59,1 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az
ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson… (Ézsaiás)
Egyik vasárnap a gyülekezeti alkalom alatt odajött hozzám
egy asszony, hogy imádkozzak érte. Elmesélte, hogy hozott néhány rossz döntést
felnőtt lányával kapcsolatban, és haragban vannak, sőt nem is beszélnek
egymással. Az asszony teljesen reményvesztettnek tűnt. Úgy látszott természeti
szinten nincs megoldás a problémájára. Mintha egy óriási hegy lenne közötte és
a lánya között.
Miközben a történetét hallgattam, őszintén szólva, fogalmam
sem volt, miként imádkozzam, de azért csak elkezdtem. Olyasmit mondtam, amit
még előtte sosem. „Istenem, úgy néz ki, hogy a keze teljesen meg van kötve.
Nincs semmi, amit még megtehetne. De Uram, tudom, hogy a Te kezed nincs
megkötve.” Abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, valami megmozdult bennem,
és láttam az asszony arcán felcsillanó reménysugarat. Egy szempillantás alatt
megváltozott a nézőpontja és megtelt hittel. Tudatában volt, hogy nincs
mindenre válasza, de sikerült neki túllátni a korlátain, és megnyitni a szívét
arra, amit Isten képes tenni az életében.
Lehet, hogy te is egy olyan szituációban vagy, ahol a kezed
meg van kötve. Lehet, hogy a negatív hangok, melyek állandóan benned
duruzsolnak, azt mondják, hogy úgysem fog sikerülni, teljességgel lehetetlennek
tűnik az egész. Lehet, hogy természeti szinten tényleg meg van kötve a kezed,
de mindig gondolj arra, hogy Isten keze soha sincs megkötve. Vele minden
lehetséges. Bármit képes megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy keresztülvigyen
téged. Az Ő ereje, hatalma korlátlan. Semmi sem túl nehéz a számára!
Nem csak hogy szabad a keze arra, hogy segítsen neked, hanem
kitárt karokkal vár, hogy menj Hozzá és nyugalmat találj a lelkednek. Nem
számít, mit tettél, hogyan kerültél ebbe a helyzetbe, Isten szeretete
határtalan. Ő kész, hajlandó és képes segíteni, ha alárendeled magad Neki.
Arra hívlak most, hogy láss túl a korlátaidon és lásd meg, amit
Isten képes tenni az életedben. Lehet, hogy te még nem látod az utat, de Isten
tud utat készíteni számodra. Nem számít, mivel kell szembenézned, nézz szembe
vele hittel és ne futamodj meg. Az Ő keze sosincs megkötve, és több mint képes
arra, hogy megtegye a lehetetlent az életedben!
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Max Lucado: Micsoda szenvedélyes szeretet!
3,17-19 Kérem, hogy mélyen belegyökerezzetek az isteni
szeretetbe, és egész életetek erre épüljön. Hogy ilyen módon képesek legyetek…
megérteni, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély
Krisztus szeretete… azért imádkozom, hogy tapasztaljátok meg szeretetét, és
Isten maga töltsön be titeket teljesen. (Efezusi – Egyszerű fordítás)
A betlehemi jászoltól kezdve a jeruzsálemi keresztig
láthatjuk Mennyei Atyánk szeretetét irántunk. Mit lehet mondani egy ilyen
hatalmas szeretetre? Amikor rádöbbensz, hogy Isten inkább vállalja a halált,
minthogy nélküled éljen, mit szólsz ehhez? Hogyan lehet egy ekkora szeretetet
megmagyarázni?
18,20 …megmentett, mert gyönyörködik bennem. (Zsoltárok)
Több oka van annak, hogy Isten megmentett: azért, hogy
megdicsőítse Önmagát, azért, hogy megelégítse igazságát, azért hogy megmutassa
mindenek felett való hatalmát. De a legdrágább Tőle, hogy azért mentett meg,
mert szenvedélyesen szeret. Szereti, ha a közelében vagy. Nagy becsben tart.
62,5 …ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd
neked Istened. (Ézsaiás)
Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha
lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked
és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád
figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a
szívedet választotta. Na és a karácsonyi ajándékod, egyenesen Betlehemből?
Kedves barátom, be kell látnod: teljesen odavan érted!
Max Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)