Ige: Ábrahám magvának öröksége

Ábrahám Szodoma királyától nem fogad el semmit: „… lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked…” (1 Móz. 15,1).

Ezt az áldást, és ezt a védelmet Ábrahám magva is örökli: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal. 3,29).

Dávid, mint a Krisztusi ember előképe, így tesz vallást a mi Urunkról: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt. 18,3).

„Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.” (Zsolt. 7,11).

Mert: „…te, oh Uram! Pajzsom (és oltalmazóm) vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.” (Zsolt. 3,4).

Ige: Bölcsesség tanítása

 „Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat” (Péld. 22,17-20).

„Add a te elmédet (és szívleld meg) a tanítást, útmutatást, és példát, és a te füleidet hajtsd a bölcs beszédekre (logoszokra= Igékre)” (Péld. 23,12).

Jakab apostolon keresztül is erre biztat a Szent Szellem: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak. 1,5-8).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16).

„…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4)

Ige Isten országának fiai

Hogy kik Isten országának fiai, vagyis Isten fiai, arról így beszél Isten Igéje. Mindazok, akik újonnan születtek: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,13)

Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6)

Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23)

Mert: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

És akiket az Úr Jézus bemerített a Szent Szellembe: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal. 3,26-27; 4,6-7)

 Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3)

A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

És akik Istenből születtek, az meglátszik jellemükön és cselekedeteiken is: „Lelketeket (magatokat) az igazság iránt való engedelmességben (az igazságnak engedelmeskedve, és alárendelve) képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból. Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:22-23)

Mert: „A Szellem az, aki  megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés, élőbeszéd. Ige), amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek…” (Ján. 6,63-64)

De: „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét)” (1 Ján. 3,9-10)

Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi a bűn: „A bűn (a céltévesztés) az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 16,9)

És kik a gonosznak fiai, vagyis a „vadbúza”: „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat (és hallani sem bírtátok az én igémet). Ti az ördög atyától valók vagytok (ti atyátoktól, az ördögtől származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,43-44)

Azok nem tudnak hinni, akik az örökkévaló mag, az igazság beszéde, vagyis az Evangélium helyett az ördög szavát fogadják be, és cselekszik meg: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa (a bölcsességért), mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1 Móz. 3,1-5)

Az apostol így inti azokat az újonnan születetett hívőket, akik még nem nőttek fel Krisztusban vagyis még kisdedek, gyermekek, kiskorúak: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával (és ravaszságával) megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak (eltántorodnak) és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (őszinte és tiszta hűségtől). Mert hogyha az, aki jő (mert ha valaki odamegy hozzátok, és), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (nem akit mi hirdettünk), vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok (nem amelyet elfogadtatok), szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,3-4)

És akik az ördög beszédét szólják, akik az ő küldöttei: Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak (közétek) becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat). Mert ha nem kedvezett (nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett angyaloknak/at, hanem (az alvilág sötét) mélységébe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak (és őrizetben maradjanak) az ítéletre; (Éppen így) meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig (büntetések között tudja megtartani) az ítélet napjára (a) büntetésre fenntartani. Főképpen pedig azokat, akik a (hús)testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. (Ezek) vakmerők (elbizakodottak), magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek… ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2 Pét. 2,1-4.9-12)

Győri Márti: Szólt egykor az Isten

66-os ZSOLTÁR

Szeretet

 "Az igazi szeretet olyan, mint a folyóvíz: minden mélyedést (mélységet) betölt és elfedez."

Bob Gass: Amikor óriási problémákról van szó

„Ekkor kilépett a Filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát.” (1Sámuel 17:4)

Amikor óriási problémák jönnek:

1) A nagyságuk megfélemlíthet. Az sem segít, ha körülötted mindenki – beleértve a vezetőidet is – fedezékbe futnak. Ekkor kell visszaemlékezned a múltad győzelmeire: a „Vörös-tenger” méretűekre, a „Jerikó falai” méretűekre. Milyen nagy az Istened?

2) Szavaik kétséget ébresztenek benned. „Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek” (1Sámuel 17:11).

Ilyen szavak, mint: „a daganat rosszindulatú”, „a vállalatnál létszámleépítés van”, „már nem szeretlek”, „a gyermekünk rászokott a drogokra”, „a bank érvényesíti a jelzálogot”.

Hogyan birkózol meg az ilyen szavakkal? Úgy, hogy odafordulsz Isten élő, élet-változtató Igéjéhez, amely minden körülményedet új lehetőséggé formálja.

„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8).

3) Mindig van gyenge pont – keresd meg! Úgy hírlett, hogy Góliát egy fél futballpályányi távolságra el tudta hajítani a dárdáját, valószínűleg ilyen messzire volt tőle Dávid. Továbbá Góliátot teljes páncélzat védte tetőtől talpig, kivéve egy kis védtelen pontot a szemei között, a homlokán. Ezt célozta meg Dávid.

Íme, a tanulság: amikor Istentől kérsz megoldást, lehet, hogy az olyan kicsi lesz, mint egy apró, védtelen pont, és nem akkora, mint egy fél futballpálya! Amikor Isten megmutatja neked, bízd Rá, hogy segítsen véghezvinni! Isten válasza nem arra hívatott, hogy komfortérzetedet növelje, hanem arra, hogy építse a Belé vetett bizalmadat. Így nemcsak ezzel az óriással tudsz majd elbánni, de a jövődben rád váró többivel is.

Nők és a szolgálat

aszlek - hadd jöjjek én forrásodhoz uram

Spurgeontól gondolatok

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja.

Miért kell mindent jó szívvel végezned?

Istennek való adakozás a hitünket mutatja be. Istennek tetszik, ha gondosan vezetsz pénzügyi feljegyzéseket

"Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból."

(Példabeszédek 3,9-10)

A tized célja, hogy megtanítson minket, hogy mindig Istent rakjuk az első helyre az életünkben. Istennek nem kell a mi pénzünk. Neki az kell, amit az képvisel: a hálaadásunkat, a prioritásainkat és a hitünket.

 Nézzük meg verseket újra a Példabeszédek 3-ban. Te látsz benne olyan részt, ami azt mondaná: "Tiszteld az Urat azzal, hogy bevételeid minden maradékát odaadod neki"? Láthatod, hogy egyáltalán nem ezt mondja.

Azt mondja, "Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, …" Először Istennek adjunk, előbb, mint bárki másnak, rögtön a bevételeink legjavából.

És itt az ígéret: "akkor bőségesen megtelnek csűrjeid, és must árad sajtóidból." Te és én arra vagyunk elhívva, hogy hálaadásból visszaadjunk Istennek, de egyben a prioritásaink bizonyításaképpen is. Ez egy bizonysága a hitünknek az Ő ígéreteiben.

Malakiás 3,10-ben, Isten mondja, "Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…" Ez azt a  helyet jelenti, ahol dicsőítesz. Aztán Isten ezt mondja, "így tegyetek próbára engem". Tulajdonképpen azt mondja, hogy "Tegyél próbára engem és lásd, hogy én megáldalak az engedelmességedért"

Isten azt mondja, minden szükségletünket be fogja tölteni. Nem azt mondja, hogy mindent biztosítani fog, amire mohón vágyunk, de mindent, amire szükségünk van.

Csinálj egy listát mindenről, amit szeretnél, és jelöld meg azokat, amik tényleg kellenek. Ha eddig nem adakoztál Istennek, kezd el ezen a héten. Tekints erre úgy, mint egy hitlépésre, egy konkrét mód arra, hogy megmutasd Istennek, hiszel az ígéreteiben.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2011. 09. 23.)

Áldom szent Neved!

Az érzelmek megzabolázása

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az Úr sokkal kegyelmesebben bánik velünk, mint mi bánunk másokkal.

Oswald Chambers : ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK

"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).

A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel!

"Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.

Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Kevés a szó.

Ige: Isten országa hasonló a kovászhoz

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyít (azaz: belekever), mígnem az egész megkel” (Luk. 13,20-21)

A kovászról így beszél isten Igéje: „Kis (vagyis egy kevés) kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

Ezért így figyelmezteti az apostol a mindenkori hívőket: „Nem jó [és nem helyes, nem szép] a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [egy kevés, sőt egy parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [erjedésbe hozza, és megkeleszti]. Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz nem romlott, és nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [és föláldoztatott, és megöletett már] érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [és álnokságnak] és gonoszságnak [romlottságnak, vagy rosszindulatnak] kovászával, hanem tisztaságnak [(egyeneslelkűségnek; őszinteség, és nyíltszívűségnek] és igazságnak [valóságnak, ami Isten Igéje] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,6-8)

Az Úr Jézus így inti az Övéit, egyben azt is kijelentve, hogy Ő mit ért kovászon: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok (a szó jelentése: elkülönült, elzárkózó, elválasztó: kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája). és sadduceusok (a szó jelentése: igaz, egyenes, őszinte. Vallási felekezet, de elsősorban politikai párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja. Szintén szekta) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12).

Hogy megítélhessétek [és hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására. [dicséretére] „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Ige: Kijelentés a tisztátlanná tételről

Az Úr Jézus kijelenti, hogy az embert a beszéde teszi tisztátalanná, mert: „… ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert. Mert: Amik a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán, és azok teszik tisztátalanná] az embert. Mert a szívből (a bensőből) származnak [és törnek elő, és erednek] a gonosz, és rossz gondolatok [a gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek]. A gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök. tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen, a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás]. Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert…” (Mát. 15,11.18-20).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ezekről – a csak vallásos – emberekről azt mondja a Szenet Szellem: „Mert lesznek az emberek (önzők) magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, (dicsekvők) kevélyek, (gőgösek) káromkodók, (istenkáromlók) szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, (szentségtelenek). Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői, (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek (vagyis a hitnek) látszata, (mert a kegyesség, vagyis a hívő, és istenfélő, Istent tisztelő élet látszatát megőrzik ugyan) de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,2-5).

És: „Miképpen pedig Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő), és Jámbres (jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű) ellene állottak (és ellenszegültek) Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve (és a hit szempontjából) nem becsületes (és megbízhatatlan) emberek (is)” (2 Tim. 3,8).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2). Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [és beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Dávid megvallása az Úrról: „A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,27).

Ezért így figyelmezteti a hívőket a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos beszédet, trágárságot)” (Kol. 3,8).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logoszban) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szómáját: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,2)

Ige: Hasonlat Isten országáról

 „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött];

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették, és  kidobták]” (Mát. 13,47-48)

És hogy kit példáznak a halászok, arról így hangzik a kijelentés: „Mikor pedig a galileai tenger mellett [vagyis a galileai tó partján] járt-kelt vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [vagyis dobtak] vala; mert halászok valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [és jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [mert emberek halászává teszlek benneteket]” (Mát. 4,18-19)

Már a próféciában előre kijelentette ezt az Úr, a következőképpen: Ezékiel látomást kap az új templomról, melynek küszöbe alól víz folyik ki. Kérdésére így válaszol az angyal: „És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki (és a keleti vidék felé tart), és a lapácra megyen alá (és a pusztán folyik keresztül), és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad (vagyis a sóssá vált tengerbe ömlik), és meggyógyul (tőle) a víz. És lészen, hogy minden élő állat (mindenféle élőlény), amely (csak) nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása //nemzetek//) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása //Izráel//): varsák kivető helye (és hálók szárítóhelye) lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel (és olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben)” (Ezék. 47,8-10)

A király menyegzőt készít fiának, de amikor már kész volt a menyegző, és akik hivatalosok voltak, nem fogadták el a meghívást, akkor ezt parancsolta a Király: „Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind (és összeszedtek mindenkit) akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző (és a lakodalmas ház) vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon (és hogyan) jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás” (Mát. 22,9-13)

Pintér Béla - Átformált