Jézus szeret téged!

Életcseppek

"Nem építhetünk egyidejűleg két országot. Vagy a saját kis világunkon dolgozunk és önmegvalósításra törekszünk - amit majd a rozsda fog megemészteni, vagy pedig Isten országát építjük, ami örökre megmarad." /Bruno Schwengeller/

Oswald Chambers: EGYÁLTALÁN SEMMIT

"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Urunk sohasem táplálja előítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük. Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle előítéleteink. Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie. "Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak." - Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket. Belső nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal. Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk. Egyetlen egy dolgot kíván Isten tőlünk: a feltétel nélküli odaszánást!

Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régiből. A régi ünnepélyesség eltűnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentől van..." (18. v.).

Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk? Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életből semmit sem, de egyszerűen és tökéletesen bízunk Istenben. Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Őt magát.

Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne? Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Örökség

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.

A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:

- De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?

Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:

- Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz - felelte a nemesember. - Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad.

Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk, ahová Isten helyezett minket?

Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztus várásunk.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Sok múlik egy mosolyon

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós.

Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.

Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet." Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.

"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Áldott légy Istenem....(roma nyelvű dicséret) wmv

Üres

"Menny a földön" prófétai konferencia -- Jézus a gyülekezetben (tanít: B...

Kari Jobe - Rise (magyarul)

Ige: Isten titka

A prófécia így hangzik az Úr Jézusról: „… Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből (és ősrégi titkokat akarok hirdetni)” (Zsolt. 78,1-2)

„Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány (és gondolatai értelmesek). Példabeszédre hajtom fülemet (és példázatra figyel fülem), hárfaszóval nyitom meg mesémet (és hárfakísérettel adom elő talányomat)” (Zsolt. 49,4-5)

Pál apostol megvallása. Az Úr Jézus minden időben kijelenti ezt az Övéinek: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem… hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,8-9)

És mi: „… Isten titkos [és titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett [és titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [vagyis előre; az örök korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (és kijelölt) [külön] a mi dicsőségünkre. [és megdicsőülésünkre]” (1Kor. 2,7)   

„Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [a világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [és generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26)

Ige: Isten országáról

Az Isten országáról mondott példázatról Márk bizonyságot tesz: „És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (Márk. 4,30-32)

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? És mihez hasonlítsam azt? Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és (az pedig) felnövekedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain” (Luk. 13,18-19)

„Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az (hogy mit jelent), amit szól vala nékik” (Ján. 10,6)

 Isten országa az Úr Jézusban jelent meg, és folytatódott – és növekedett – az Ő teste, vagyis a kihívottak gyülekezete által. Ezért Péter apostol így buzdítja a mindenkori hívőket: „… növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen (és Övé a) dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (most és az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,18)

De hogy Isten országa megnyilvánuljon a jelenvalóvilágban, ahhoz a hitnek is növekedni kell. A tanítványok nem tudtak kiűzni egy démont, és: „Ekkor a tanítványok (külön) magukban Jézushoz menvén, (megkérdezték és) mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek” (Mát. 17,19-20)

Lukács is erről tesz bizonyságot: „Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok, ím ez eperfának (vadfügefának): Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál (és gyökerezz) a tengerbe; és engedne (engedelmeskedne) néktek” (Luk. 17,6)

„Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)

A prófécia pedig így szól az Úr Jézusról és az Ő testéről, a kihívottak gyülekezetéről: „Így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): És veszek én ama magas cédrus tetejéből, és elültetem. Felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen (Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről letépek egy gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen). Izráel magasságos hegyén plántálom (ültetem el) őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos (pompás) cédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak (és lombja) árnyékában fognak lakozni. És megismeri (és akkor majd megtudja) a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát magassá; megszárasztottam a zöldellő fát, és zölddé (virulóvá) tettem az asszú (a kiszáradt) fát. (mert amit én, az ÚR, megmondok, azt meg is teszem!) Én, az Úr szólottam és megcselekedtem” (Ezék. 17,22-24)

Ige: Az ige hallgatásáról

Az Úr Jézus példázatokban beszél, de az Övéinek megmagyarázza a példázat értelmét:  „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (és kiragadja) az igét az ő szívükből (az ő bensőjükből), hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.

 És a kősziklán valók (vagyis a sziklás földre esettek) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (és befogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (és a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (és elpártolnak).

És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, ez élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést).

Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (és igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (vagyis termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15)

Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (és mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (és pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük is nyereségen jár)” (Ezék. 33,31)

Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (vagyis sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (és megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17)

 Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (és elbukik); de mint a fa ága (és mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)

Eljöttem istenem imádni szent Neved.

Életcseppek

"A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság." /Fabiny Tamás/

A GYŐZELEM KIVÍVÁSA

''És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért.''

(Jel 12:11)

Krisztus az emberi család minden tagja számára lehetővé tette a kísértés visszautasítását. Mindazok, akik kegyes életet szeretnének élni, Krisztushoz hasonlóan győzelemre juthatnak. Isten kegyelmének elnyeréséhez nekünk is meg kell tennünk a részünket. Az Úr nem szándékozik helyettünk véghezvinni sem a készséges hozzáállást, sem az elvégzendő tetteket. Ugyan kegyelme által munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, de ezt nem a mi igyekezetünk helyett teszi. Lelkesedjünk az Úrral való együttműködésért. A Szentlélek azért munkálkodik bennünk, hogy segítsége által dolgozzunk Isten művében... A szellemi képesség és a kiművelt erkölcsi jellem nem önmagától kel életre. Isten lehetőségeket ad, a siker pedig ezek felhasználásán múlik. A Gondviselő által megnyitott ajtókat gyorsan fel kell ismerni, és elszántan be kell lépni azokon. Sokan nagyszerű emberekké válhatnának, ha Dánielhez hasonlóan Isten kegyelmére támaszkodnának a győzelem kivívásához, és tőle várnának erőt és képesítést a munkájukhoz.

Szükséges élő kapcsolatot tartanunk a Mennyel, és miként Dániel, háromszor is folyamodni az Isteni kegyelemért az étvágy és a szenvedélyek leküzdésére. Ha isteni segítség nélkül küzdünk az étvággyal és a kívánságokkal, sikertelenek leszünk. Tegyük Krisztust erősségünkké, és legyen ez lelkünk felkiáltása: ''De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett'' (Róm 8:37). Pál apostol így szólt: ''Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek'' (1Kor 9:27).

Ne gondold, hogy isteni segítség nélkül is győzelemre juthatsz. Szükséged van egy, a bensődben kifejlődő erőre, lendületre és hatalomra, és csak ezáltal teremhetsz gyümölcsöt, és gyűlölheted meg a bűnt igazán. Folyamatosan igyekezned kell eltávolodni a világiasságtól, a fölösleges beszédtől és az érzékiségtől! Tűzd ki célul a nemes lelkület és a szeplőtelen jellem elérését! A nevedet így tisztaság övezheti, és azt semmilyen becstelen és hamis dologgal nem hozhatják összefüggésbe, sőt, az igazak és tiszták tisztelni fogják. A neved így bekerülhet az élet könyvébe, amely a Bárányé, hogy halhatatlanságot nyerj a szent angyalok között.

http://www.nicelife.hu/scripts/reggeligondolat/index.php

Mindenre van erőm a Krisztusban!.

Imádság:

Uram, gyengeségeimben Te erősítesz, amikor tapasztalom, hogy másokon még én is segíteni tudok.

 Uram, kétségeimben Te bátorítasz, amikor tapasztalom, hogy másokat még én is bátoríthatok.

 Uram, kérlek, engedd ezzel a bátorsággal hinnem, hogy a Te erőd bennem és rajtam keresztül is erőtlenség által ér célhoz.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

 Hagyd a holnap dolgát, holnapra, - a mi Istenünk holnap is Isten.

Napi Ige és gondolat

Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! (Mt 25:13)

David Livingstone, a nagy Afrika-kutató és misszionárius, másodszor szelte át Afrikát a hozzá hű makalolo törzsbeli teherhordóival. Mielőtt elérte volna a fekete földrész keleti partját, elfogyott a pénze. A magával vitt maradék cseretárgyakkal sikerült egy Zambézi-melléki törzsfőnököt rávenni, hogy gondoskodjék a 300 férfi ellátásáról, amíg vissza nem jön Angliából, ahol pénzt akart gyűjteni. A makalolo férfiaknak megígérte, hogy amilyen gyorsan csak tud, visszatér, és egy nagy hajóval elviszi őket hazájukba.

Livingstone elutazott.
A Zambézi-környékiek nemsokára gúnyolódni kezdtek:
- Azt hiszitek, hogy a fehér ember visszajön? Hol van olyan fehér ember, aki a feketékre időt és pénzt áldoz?

A makalolók így feleltek:

- Ti nem ismeritek a mi apánkat. Biztos, hogy visszajön és hazavisz minket.

Eltelt egy év. A makalolók közül többen megbetegedtek és meghaltak. Elmúlt a második év. A Zambézi-környékiek egyre hangosabban gúnyolódtak. A makalolo férfiak annál szilárdabban hitték: Vissza fog jönni!

És tényleg! Egy nap a távolból hullámtörést, zúgást és ismeretlen zajt lehetett hallani. Mindenki lefutott a folyóhoz. Köpködve és prüszkölve közeledett a gőzhajó, az első, amely feljött a Zambézin.

A makalolók örömükben "apánk, apánk!" kiáltással vetették magukat a vízbe, fölmásztak a fedélzetre, és a hűséges Livingstone nyakába borultak...

Az Úr Jézus Krisztus szintén visszajön! Ebben sokan reménykednek, vannak, akik számolgatják azt is, hogy mikor. Ez utóbbit senki nem tudhatja. Csak a tényt: egyszer visszajön ítélni élőket és holtakat! Hiszed ezt? Bízz Benne, mert Ő nem hazudik sohasem, és ígéretei mindig beteljesednek. Ez azonban ne rettegéssel töltsön el, hanem szívbéli bizalommal és reménnyel…

Szent az Úr a seregek Ura