2012. április 11.
2012. április 10.
Ige: Az Úr Jézus rokonai
Lukács
bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének
pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (a
testvérei), de nem tudtak hozzá (vagyis
Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És
tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (a te testvéreid) künn
állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (vagyis testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)
Márk bizonyságtételében az Úr
Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő
anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig
sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig
felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután
elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten
akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk.
3,31-35)
Amikor kiválasztotta a
tizenkét tanítványt, és: „Azután haza
térének. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint
az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt
meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán
kívül (extázisban, azaz: önkívületben)
van” (Márk. 3,20-21)
„Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem
hívének benne” (Ján. 7,5)
Ige : A beszédről
Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Semmi
rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz:
szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre,
hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik
hallják)” (Eféz. 4,29)
Hát:
„… vessétek el magatoktól ti is… a
haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8)
Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek
sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan
sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha
valaki beszédben (logosz) nem
vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is
megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)
És:
Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr (az Isten) színe előtt, hogy ne vitatkozzanak (és ne kötekedjenek, és ne vívjanak szócsatát) haszontalanul, (és ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14)
„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat
téged (és saját szád tesz bűnössé), nem
én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób.
15,5-6)
Hiszen:
„A férfi szájának hasznával elégedik meg
az ő belseje, az ő beszédének
jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog
jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv
hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
(Más fordítás: Élet és halál van a
nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21)
Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok,
és: „A Krisztusnak beszéde (logosza:
Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden
bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol.
3,16)
Ige: Jahve ígérete
A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el
lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és
megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az
erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől
(a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és
megszabadul (és megmenekül) a
kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya,
és háborgatóidat én háborítom meg (és perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat.
És etetem
nyomorgatóiddal (és elnyomóiddal) az
önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden
(hús)test (vagyis mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (és a te
szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős
Istene!” (Ésa. 49,24-26)
És a golgotai kínoszlopon ez
megtörtént, mert: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan
megszégyenítette), diadalt vévén (és
diadalmaskodva) rajtuk abban (vagyis Krisztusban)” (Kol. 2,15)
Kenneth & Gloria Copeland: Táplálkozz az Igével
Ha Isten Igéjét megtetted a legfelső hatalomnak az
életedben, az első lépés az ellenség támadásai felett való győzelemhez az, hogy
az Igéhez mész, és megragadod Isten ígéreteit a helyzeteddel kapcsolatban.
Vedd észre, hogy azt mondtam, menj az Igéhez! Jó az Igéről
megemlékezni. De ez ne helyettesítse azt, hogy az Igét nap mint nap a szemed
előtt tartod.
Gondold csak meg: egy éhes ember soha nem lakik jól attól,
hogy a krumpli ízére gondol. Még akkor sem, ha tökéletesen emlékszik rá.
Ugyanez igaz Isten Igéjére. Fontos az emlékezetünkben tartani, de az is fontos,
hogy az Igéhez menjünk, és a szellemünket tápláljuk vele. Erő van abban, ha a
szemünk előtt tartjuk az Igét, és ha hallgatjuk. Így kerül a szívedbe, és így
tudsz élni általa.
Ezért ma ne csak gondolkodj az Igén, hanem olvasd! Keresd
meg az ígéreteket, amelyek a jelenlegi helyzetedre utalnak. Táplálkozz ezekkel
az ígéretekkel, és erősödj meg!
Igei olvasmány: 5 Mózes 6:1-9
A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE
"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek
legyünk" (2Kor 5,9).
"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül
állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a
legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak
alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért,
hogy "neki kedvesek legyünk".
Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy
nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten
előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál
ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem
karmesterének helyeslésével törődik.
Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben
eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet.
Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért
olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.
Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért
éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává
tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő
törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes
magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki?
Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is,
igyekezetem tévút.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Imádság:
Egyszer csak eljön az a pillanat, mikor a lelkemben ébred
fel szavad, s nem értem, mégis a szívemmel tudom, az enyém vagy, s én a tiéd, Jézusom.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Napi Ige és gondolat
De áldott az a férfi,
aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé
ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség,
lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.
(Jeremiás 17:7-8)
Ma arra keressük a napi Igével a választ, hogy mit is jelent
Istenben bízni? A jeremiási Ige egy szép képet használ ehhez. Az első
felismerésünk, hogy bízni az Úrban, mindenekelőtt meggyökerezést jelent. Egy
emberi szem számára elrejtett folyamatról van szó. Egy fa az élete elején ebbe
fekteti a legnagyobb energiákat. Lefelé tör, minél több ponton csatlakozva
ahhoz a földhöz, amelynek részévé lesz. Annyira jelentős ez a folyamat, hogy
már egy kis fát sem lehet kézzel csak úgy kihúzni. Le lehet törni az ágait, ki
lehet vágni, de a gyökere nem enged, már fiatalon sem.
Ugyanígy van a hívő ember az Úrba vetett bizalmával. A
hitbeli fejlődés legelső lépése, Őbenne meggyökerezni. Pál apostol tanítja:
„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne!” (Kol 2.7) Minél több ponton
csatlakozni Istenhez, mint a gyökér az anyaföldhöz! Csatlakozni imával, Igével,
testvéri közösséggel, másoknak való bizonyságtétellel, szolgálattal. Ahol csak
lehet ott lenni, ahol az Úr van.
Nem lesz bizalma Isten iránt annak az embernek, aki nem
kapcsolódik szervesen és valóságosan Istenhez. Többnyire ezen a ponton vérzik
el az Istenbe vetett bizalom. Nem volt jelentős és erős a kapcsolat. Mert a
példabeli fa keresi a vizet a talajban és ott érzi jól magát, onnan merít erőt,
s óvja magát a kiszáradástól. Ugyanúgy a hívő ember is élő vizet keres, mely
Jézusból ered. Egy forrás ez, mely mindig megelégít, táplál, öntözi csenevész
hitünket, a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlóan elevenedik meg naponként.
(Berencsi Balázs)
AZ AJTÓ
Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet
talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó,
ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt
megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a
kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ
ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át.
Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos
tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás
ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt
volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a
küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták
magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon
a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi
munkára...
(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)
Kenneth E. Hagin: Ördögöket űznek
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én
nevemben ördögöket űznek… - Márk 16,17.
Jézus azt mondta, hogy ez lesz a legelső jel, ami követni
fog minden egyes hívőt: “…Az én nevemben ördögöket űznek…”
Jézus nem feltétlenül a megszállt emberekből való
ördögűzésről beszélt itt. Egyszerűen csak azt mondta, hogy az Ő nevében a
hívőknek hatalmuk lesz az ördög felett. Meg fogják törni az ördög erejét saját
életük és szeretteik élete felett. Meg fognak szabadulni az ellenségtől, mert
hatalmat fognak gyakorolni felette.
Figyeljük meg újra, Jézus egy szót sem szólt arról, hogy
imádkozzunk Istenhez vagy Jézushoz, hogy tegyenek valamit az ördöggel. Jézus
azt mondta, ezt a hívők teszik meg.
A hívők fognak ördögöket űzni. A hívők fognak új nyelveken
szólni. A hívők fogják kezeiket a betegekre vetni, és azok meggyógyulnak. Azért
ne imádkozz, hogy Isten tegye a kezét a betegekre, te magad tedd ezt. Azért se
imádkozz, hogy Isten űzze ki az ördögöt, te magad tedd meg!
Megvallás: Én hívő vagyok, és jelek követnek engem. Jézus
nevében ördögöket űzök. Én tartom távol őket az utamtól. Megtöröm az ördög
erejét az életem felett. Megtöröm az ördög erejét szeretteim élete felett. Én
az ellenségtől szabadon járok, mert hatalmat gyakorlok felette.
Oswald Chambers: AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK
"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd
20).
Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes;
nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél
a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az
ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta,
mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv
minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba
öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös,
ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az
ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes
ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb
indíttatásnak engedve.
A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére
épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus
tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen,
de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk
Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy
nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme
szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a
hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott
életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az
ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig
nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben,
hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)